Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám
1905-05-21 / 52. szám
Tehetség. Szerkesztői üzenet-féle sokaknak. Szerkesztőségünket, mint minden más lap redakcióját, az év minden szakában teméntelen mennyiségű „irók" és „költők" ostromolják rosszabbnál-roszszabb versekkel és tárcákkal, amelyek száma ilyenkor a tavasz ébredésével, hihetetlenül megsokasodnak a — papírkosárban. Ezeknek az „íróknak" és „költőknek" megszivlelésül az alábbi sorokat: Ifjúkorában csaknem mindenki isteni szikrát érez magában. A fiatal szivet a dicsvágy, a szerelem gyakran fölrázza hétköznapiságából és megtölti ragyogó színekkel. A dicsvágy lángostor, amely átkorbácsolja a lelket a lehetetlenségek szikláin, a szerelem oly rózsás tavasz, mely a nyers szívben bimbókat fakaszt. Ki ne volna költő ilyenkor? Jaj de a láng, a vér forrósága nem örökös. A nagy gyönyörök, a nagy gyászok ideje lassankint elmúlik, az égő szinek kivesznek életünkből, s a költői ösztön sajnálatraméltóan összezsugorodik. Az önmagunk iránt való okosság itt válik kötelezővé. Hányan vannak közöttünk, akik megharcolván ifjúkori irodalmi harcaikat, bölcsen és büszkén lateiner pályára léptek, minden föntartartás nélkül, a helyett hogy az üldözött és félreismert zsenit, vagy a mostoha levegőben megfuladt tehetséget játszva, keserű jajongásaikkal az élet diszasszonanciájat növelnék és az ellenszenves látványoknak különben is bőséges tömegét gazdagítanák. Ezek az okos emberek, van bennök valami férfias erély, amely tiszteletet és nem kis elismerést érdemel. Valóban, jelentékeny, biróias szigor kell ahoz, hogy az ember a saját értéktelenségét belássa és ennek következményeit levonja. A pillanatnyi csüggedés valamely ködös, fáradt alkonyatkor, avagy álmos, szürke reggelen, sokszor a legnagyobb tehetségeket is megrohanja, mint egyes nagy elmék vallomásaiban olvashatjuk ; de ez a kétségbeesés muló, olyan, mint az éjszaka; hiszen még maga a nap is sötétben hagyja a földet. Annál hatalmasabban pezsdül fel aztán az alkotás vágya, s a dologtalan irók sokszor a legmélyebb színeket szülték. Hányan találkoznak mégis olyenok, akik elfecsérelt életet, a körülmények zord befolyásait állítják elénk okul, annak okául, hogy „nagyszerű" tehetségük szétforgácsolódott és kialudt anélkül, hogy ülő nagy alkotásokban tovább fénylenék! Talán összhangban van minden eddigi nagy kijelentések szellemével, ha erre azt a választ adjuk, hogy már éppen ez a panasz, ez maga már a tehetséghiánynak a beismerése; mert a valódi tehetség nemcsak lánglélek, hanem lányerély is, mely a mindennapi szürke korlátokon általtör, s megteremti hacsak az emberileg lehetséges, azt a helyzetet, amelyben a lélek nemesebb vezércsülagát követve, oly alkotásokba ömölhet, amelyeket egyedül tart magához méltóknak, amelyben a halandó ember halhatatlan életre kél. Carlyle szerint valóban hős a költő és iró, hős azon ellenhatások leküzdésében, amelyek művészi tevékenysége elé tornyosodnak; sőt ezek csak fokozzák az alkotás türelmetlen vágyát, sokszor egyedül hivják nagyszerű étetre. Divatos szólam, hogy az igazi tehetség nem vész el. Az u. n. vad zsenik, amelyek csakugyan elkallódnak, voltaképpen csak félzseniknek nevezhetők, akik velük született bénasággal jöttek a világra, agyuk remekül foszforeszkál, de a komoly törekvések hiányoznak. A költő, iró isteni lényege éppen az, hogy gondolatát, vagy lelke mozgalmait a világgal közölni kívánja, múlhatatlan idejéne a világgal s nem azon kétes intelligenciájú társasággal, amely a füstös és borgőzös korcsmában tapsol a félreismert lángész szikrázó élceinek, vagy metsző igazságainak. Igaz, hogy vannak veszedelmes példák. Példák, amelyek teljesen hiú és javíthatatlan idiolátriának bőséges tápot adhatnak. Hogy csak egy példát említsünk : itt van Eötvös Károly. Az ő „esete" valóban nem alkalmas tehetségtelenség idején való beösmerésének elősegítésére; a „Vajda" késő, hajlott korában bájolá el a közönséget költészetének valóban örök ifju varázsával; és az önbálványozás hányszor és hány helyütt kereshet abban vigaszt, tápot, hogy majd elérkezik az ünnepies perc is, a géniusznak azon diadalünnepe is, amelyben a lélek megrázkódik, a sziv megrezdül, a hang megtaláltatik, s a költészet földalatti tüze kitörésszerüen hinti be a földet a szépségek uj kincseivel. Valóban, ritkaság számba megy az az irói pálya, amelyet Eötvös Károlyban nem győzünk eléggé csodálni. Akkor lép föl, mint ifju erőben páratlan, az életteljesség színeiben ragyogó lángész, midőn más már rég a sirban pihen, mikor az emberiség nagy föladatait már inkáb az unokák végezhetnék. Ám, ez ne csábítson senkit. Ritka kivételeknek kell ezt tekinteni, s a legbölcsebb, legemberibb dolog, ha mi sehol se tartjuk magunkat kivételeknek. A rossz vers- és tárcaírók tehát sokkal okosabban cselekszenek, ha dicstelen pennarágás és papírkosárba való igyekezet helyett hasznosabb munkával töltik el szabad idejüket. Elhaltak t Május 13-tól, május 20-ig. Melis Jáuosné, napszámos 6/\ egye, 68 éves, tüdőlégdag. Vozár Pálné, napszámosné, 53 éves, tüdőgümőkór. Simon Ferenc, földmives, 75 éves, végelgyengülés. Schwartz Arminné, honvédőrmester neje, 29 éves, szülési görcsök. Kaucán Mária, földmives leánya, 11 hónapos, tüdőgümőkór. Duna György, szolga fia, 18 hónapos, tüdőgyuladás. Ambrus György, szegényházi ápolt, 75 éves, véredényelmeszesedés. Vántara Erzsébet, kőműves leánya ló éves, tüdőgümőkór. Szabó Mária, cseléd, 20 éves, phusplior mérgezés. Pintér Józsefné, juhász özvegye, 62 éves, agyszélhiidés. Petrina György, szabó, 60 éves, tüdőlégdag. Ormai Tivadarné, vaskereskedő özvegye, 72 éves, méhrák. Grabovszky Mihály, napszámos, 22 éves, tüdőgümőkór. Bjelik Mártonné, napszámosné, 29 éves, tüdőgümőkór. Krnács Miháiy, napszámos fia, 13 éves, tüdőgümőkór. Szerkesztői üzenetek Ifj. P. M, Csaba. Ugyan, ugyan, kedves barátunk, mit gondol az isten szerelméért! Hiszen ha legalázatosabb kérésének helyt adnánk, többet nem cimbalmozna oly szépen a Fiúméban — a csipkedéstől. Hígyje el, hogy jobban áll kezében a cimbalomverő, mint a lant, illetőleg a bőrdudapengető penna. Es ha továbbra is szépen cimbalmóz és nem fog több verset írni, még ki is gyógyul halálos szerelméből, amelyre nagyon rossz orvosságot választott a versírással. Benzinmotorok, gőzcséplőkészletek, arató-gépek és egyéb mezőgazdasági gépek legújabb szerkezetben és legjobb kivitelben kaphatók. A magy. kir. Államvasutak Gépgyárának Vezérügy nökségénél BUDAPJEST V., Váczi-Isorút Árjegyzéket és költségvetést kívánatra ingyen és bérmentve küldünk. Képviselő: 1ÁKKIJS JÓZS EF Orosházst. TaVaszi újdonság! ® M X a ö H ®« :3 -i-! >> bC 60® <* S -tJ M • S ® S tn © ci > ti ,h n N -o3 * > • ft A 6C 0) 3 Tavaszi és nyári újdonságok! Úgymint: Ruha- és bloase-HeltnéKben, selyem, franczia baíiszt és ctetaliieHben, Valamint szőnyeg és függönyükén nagytfálasztéHban éheztet; s legelőnyösebben beszerezhető!; £őwy jaljab £. fe 7?a cégnél, kath. templ.-mal szemben, A nagyérdemű vevőközönség figyelmét felhívjuk egyszersmind elismert jóminöségü VáiSSBnSLUlkü^SK/j dús választékú kész fehérnemű osztályunkra, hol teljes kelengyék a legszebb kivitelben megbízhatóan rendkívül olcs árban ba sz erezhetők Mintákkal kívánatra bérmentve szolgálunk STvTlSl itífí0511515515 Sl^Üpjj Isi^fciallBlSlE síremlék- és czeaieiitfaú-Uleps Békéscsaba dJtii Elsőrangú siremiéktelep alapíttatott 365-ban. Százakra menő síremlékek állanak a telepen folyton készletben valódi márvány és gránitból Cementlapok folyósóra es Konyhára a legjobb minőségben és rendkívül vastagságban készülnek a telepen arívi^Piíín^tafvpiai őíí\VÍÍ£ EpyjyfigJ iSkjvja ^1?ívípJ ,. FÜ3Z151 [aivTlET [qUVTUÜ! SSiSlfSf^lSlZiSia ÉSMn^lSil/Klnl Ijl^Illl ^SS^lSlZilIgd ilSL