Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-05-07 / 48. szám

Z-IK oiaai kor még kisebb számban szolgálták a nyilvánosságot. Négy évtizednek elmultáról tehát ismét odajutottunk volna, ahol voltunk? Hát körülbelül. Összeült a Ház, folyik a felirati vita, amelyről azt mondta a koalició, hogy tisztázni fogja a helyzetet ós a felirat legilletókesebben informálni fogja a királyt. Hogy mi fog mindebből teljesedésbe menni, az a jövő kérdése. A felirati vita különben igen szóles mederben folyik és olyan hangok is kerültek bele a Házba, a melyek éppen-; sóggel nem mondhatók parlamentális kifejezéseknek. Előre látható volt, hogy a parlamentben visszafojtott indulato knak az ellenzék többségre jutásával kl kellett törnie. Az a zenebona, a melyet Pozsgay pénteki közbeszólása provokált s amely megzavarta a Ház ülését, s zinte előre kiszámítható volt. De mégse he- j lyeselhető, nemcsak mert ez a hang már túltengése a szólásszabadság jogának, de mert az olyan természetű személyi inzultus, a melyet a társadalom a leghatározottabban elitéi. A felirati vitába olyan anyagok jutottak bele, amelyek a válság megoldását legkevésbé sem segitik elő, hanem még nagyobb bonyodalmakat idéznek elő. Az egyik a horvát-kérdés. A másik a gazdasági ügyek előtérbe nyomulása az osztrákok állásfoglalása folytán és a kereskedelmi szerződések miatt. A harmadik a nemzetiségi képviselők akcióba lépése. A negyedik az a tény, hogy az ellenzék már megelégelte a Tisza fölmentésének várását. Az ötödik, hogy erős hajlandóság mutatkozik a vád alá helyezési indítvány előterjesztésére . . . De lehetne még egész sorozatot felsorolni a mozgató erők közül. Lehetetlen, hogy Bécs elől mindezeket el tudják titkolni és hogy az udvar is be ne lássa, hogy minél tovább halogatja a megoldást, annál bajosabb lesz ós annál nagyobb lesz az ára. A kormány vád alá helyezésének kérdése is egyre kisért. Ebben az ügyben a koalitió pénteken is tanácskozott, határozatot azonban még sem hozott. A processzust voltaképpen Bánffy Dezső báró, az uj párt vezére kezdte és a szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága Bánffy Dazső bárót ós Eötvös Károly bizta meg, hogy a vád aláhelyezést megformulázzák. Ez már régebben történt, Andrássy Gyula gróf azonban annak idején, mikor a terv fölmerült és megtorló-bizottságot delegáltak a vád alá helyezés dolgában, figyelmeztette a vezérlő-bizottságot, hogy tartsa függőben a kormány vád alá helyezését, mert könnyen meghiúsulhat az egész akció ós komikussá válik a vezórlő-bizottság pretencziózus állásfoglalása. Most azonban — jelentik a koaliczió soraiból — hogy sem Andrássy Gyula grófnak, sem a disszidenseknek többé kifogásuk nincs az ellen, hogy a kormány vád alá helyezésének proczesszusa meginduljon. A vezérlő-bizottság napirendre tűzte a tárgyat óz véglegesen megállapítja a jogcímeket ós a módot, a mely szerint a baloldali többség a kormány vád alá helyezését a képviselő házban indítványozni fogja. Vármegyei ügyek a miniszter előtt. A pótadó jóváhagyása. — Az orosháza csongrádi vasút ügye. — Módosítások a közúti költségvetésen. Olyan szokatlan és viharos közgyűlése alig volt még Békésvármegye törvényhatóságának, mint a mult év szeptember 12-én ós 13-án. Az őszi közgyűlés volt ez a két napra kinyúlt gyűlés, amelyen több jelentős és nagyfontosságú határozatot hoztak. E határozatok felett most döntött a miniszter, aki egyiket-másikat jóváhagyta, mig a közúti költségvetésben jelentős módosításokat eszközölt, az orosháza—szentes—csongrádi vasútépítés költségeihez való 140 ezer koronás hozzájárulást pedig Fáy Samu dr. csabai ügyvéd ós megyebizottsági tag felebbezésének elfogadásával redukálta 80 ezer koronára, amint azt előzőleg a vármegye is megszavazta. A jelentős megyei ügyeket és a miniszternek arra vonatkozó intézkedéseit egyébként az alábbiakban ismertetjük : Az l°/

0-os pótadó. Mint ismeretes, a vármegye őszi közgyűlésén az állandó választmány által előterjesztett költségvetési indokolás több személyi és tárgyi pótlékot sorolt fel, amelyek az 1%-°

S pótadóból nyernek fedezetet. Igy a költségvetési indokolás az előző évről 3/± %

_kal csökkentett 1%-os pótadót a következő tételek fedezésére kérte, amint azt egyébként az őszi közgyűlésen Fábry Sándor dr. alispán is megokolta Török Gábor dr. felszólalásával szemben. Szükségesnek mutatkozott a pótadó a személyi pótlékokra, amelyet 2700 korona összegben a vármegye köteles fizetni. A megyei levéltár sajnálandó, szégyenletes állapotban 15 év óta a régi fogház zuglyukaiban van. Amint a pénzügyigazgatóság diszes uj palotájának épitóse befejezést nyer, amint ez nemsokára be is következik, az állami adóhivatal kiköltözik a megyeházából. Az igy felszabaduló 8 termet az alispán a törvényhatóság engedélyével a levéltár számára rendezi be. A berendezéshez az állam nem járul hozzá egy fillérrel sem, s igy e célra legalább 1400 korona szükséges, amely szintén a pótadóból fog fedezetet nyerni. Most már maradna még a pótadóból fel nem használt összeg körülbelül 14 ezer korona, amelyet felerészben a tiszti nyugdíj alapra, felerészben pedig a házipénztár tartalék alapjára fordítanak. Ez alapok növelésére is égető szükség van, mert a tisztinyugdijalap majd 3000 koronán felüli deficittel küzd, ugy hogy nem tud megfelelni feladatának. A másik alap is alig rug 3000 koronára, pedig abból kell fedezni a vármegye tulajdonát képező 10 épület fentartási és tatarozási munkálatait. A pótadó ellen az őszi közgyűlésen Török Gábor dr. provokált nagy vitát, azzal érvelve, hogy a költségvetés elég fedezetet mutat ki, s azzal ijesztgetve a törvényhatóságot, hogy a miniszter a megszavazás esetén is megsemmisítené a határozatot, miután egy leirata határozottan kimondj ', hogy a pótadót csak abban az esetben lehet megszavazni, ha szám szerüleg meghatározott szükségletről van szó. A törvényhatóság, mint ismeretes, megszavazta az 1%-os pótadót, amely határozatot Török dr. megfelebbezte. Hanem Töröknek csütörtököt mondott a próféciája. A miniszter a felebbezós elutasításával jóváhagytaavármegye határozatát. 60 ezer korona törlése. Szenzációsabb az a második miniszteri intézkedés, amely a közúti költségvetésből töröl 60 ezer koronát, melyet a vármegye őszi közgyűlésén hozzájárulási többletként szavazott meg az orosháza—szentes—csongrádi vasút kiépítéséhez. Az állandó választmány az őszi közgyűlésen az azelőtt 80 ezer koronában megállapított hozzájárulást 140 ezer koronára kérte kiegészíteni, hogy ezzel a 11 évig vajúdó vasút ügyét dűlőre juttassa. Ami meg is történt, mert mint közöltük már, hozzáfogtak az uj vasúti vonal kiépitéséhez. Ez az ügy is nagy port vert föl az őszi közgyűlésen., Ellene szóltak: K or o s y Lószló, Áchim Gusztáv, és Haviár Lajos, akik alapos érvvel támogatták felszólalásaikat. A törvényhatóság mindamellett megszavazta a hozzájárulást, bár előrelátható volt, hogy azt a miniszter nem hagyja jóvá. Ezt a határozatot Fáy Samu dr, felebbezte meg, amely felebezést a miniszter el is fogadta, kijelentvén, hogy a 60 ezer koronás többletre nincs kellő fedezet, megjegyezvén, mint az alábbi törléseknél is, hogy az ellen nincs észrevétele, ha a törvényhatóság más módon intézkedik a törölt tételek fedezésére nézve. Nem is ismerjük a Fáy Samu dr. felebbezésében fölemiitett indokokat, de a miniszter intézkedését helyesnek tartjuk már abból a szompontból is, hogy enélkül is túlontúl van terhelve az útalap. De meg más alapos okok is indokolják a miniszter ilyetén döntését, amely okokat már felsorolták az őszi közgyűlésen. Az mindenesetre bizonyos, a miniszter döntése egy kis kellemetlenséget fog támasztani az uj vasútépítésénél, amelynek költségei még mindezideig nem találtak kellő fedezetet. Egyébb törlések. Az is tudvalevő, hogy a vármegye törvényhatósága segélyképpen 23 ezer koronát szavazott meg a Gézamegálló— tótkomlósi vonal kiépitéséhez. A miniszter fedezet hiányában ezt a tételt is törölte a közúti költségvetésből. Ugyancsak az őszi közgyűlés határozta el a gyulai Pálinka-utcának a kikövezését, amely határozattól fedezett hiányában szintén megvonta jóváhagyását a miniszter, aki egyébként a közúti költségvetés, mint általában a költségvetés többi pontjait jóváhagyta. A bányakerületi ág. ev. püspök nyugalomban. Sárkány Sámuel. A bányai ágostai evangelikus egyházkerület, -- ahová Békésvármegye is tartozik — érdemekben gazdag és kiváló tudású agg püspöke, Sárkány Sámuel nagy korára és gyöngélkedésére való hivatkozással, lemondott a püspöki méltóságról s jól megérdemelt nyugalomba vonult. A 82 esztendős püspök 14 esztendeig állt az egyházkerület élén Zsilinszky Mihály államtitkárral, mint egyházkerületi felügyelő elnöktársával és ezen idő alatt nemcsak hivei szeretetét vivta ki, hanem a nemzet elismerését is, mert buzgón fáradozott, hogy kerületének nagyrészt német és tót egyházközségeiben terjessze a magyar szót. A hazafias püspök csöndes munkálkodásának meg is lett az eredménye, mert az egyházkerület legtöbb iskolájában immár magyar tannyelvű az oktatás. Sárkány Sámuel agg korára való darabirók és zeneszerzők, poéták a minisztériumokból kerülnek ki. Miniszteri titkárok, segédtitkárok, fogalmazók, segédforgalmazók stb., akik bizony a kényelmes és megélhetést biztosító állások mellett könnyebben érvényesülnek, mint különben. Ezekre a tisztviselőkre, mert kétségtelenül azok, még rá lehet sütni, hogy talán a dicsvágy is vonja őket érvényesülni a művészetek terén. Ami volt puritán jellemű és önmagával szemben drákói szigort alkalmazó felelő sünkre nem lehet ráfogni, hogy a köz becsületes és önzetlen szolgálatán kívül más célok ösztökélték volna a hírlapírói toll forgatására, amit mindig a legnagyobb szerénységgel kezelt. Maros György, mint e lap felelős szerkesztője, négy évig működött a hirlapirás terén. Hogy milyen eredménynyel, azt e lap olvasó közönsége bizonyára jobban tudja, mint ón, aki egy évig tiszteltem benne elsősorban a legderekabb szerkesztőt, az őszinte barátot, a közigazgatás és társadalmi élet mintaemberót. De az bizonyos, hogy Maros György négy évi hirlapiróskodása alatt is tekinthet vissza olyan sikerekben gazdag múltra, milyenre nagyon sokan e téren hosszú évtizedek alatt se. Nem voltunk Castor ós Pollux, de amikor olvasom búcsúzóját, néma megihletődóssel és szomorúsággal gondolok a válásra. Talán, ha a műhelyben felnőtt fiuk közül való lett volna, kacagnék, de neki a legmélyebb tisztelet hangján, igaz szeretettel mondok Isten hozzádot! Kedves szerkesztő ur! — engedje, hogy most még igy szólítsam, — tudom, hogy össze fog szidni ezen soraimórt. Ez a szidás jól fog nekem esni, s természetesnek is találom Öntől, mert amikor búcsút vett szerkesztőségünktől, fölkérósóre Ígéretet tettem, hogy Önről nem irok egy sort sem. Hát nem váltottam be, igéretemet. S hogy nem váltottam be, azzal tartoztam magamnak ós e lap t. olvasóközönségének. Visszaemlékezések. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Zllnszky István. (Folytatás.) Délután 3 órára már tömve volt a muzem környéke. A plakátokat kiragasztották, az utcákon pedig az emberek feliratos táblákat hordtak, melyre az volt nagy veres betűkkel nyomatva, hogy: Délután 3 órakor népgyűlés a Muzeum-téren. A muzeum előtti tért délután ezerekre menő tömeg lepte el. Csakhamar megérkeztek azután a vezérlő férfiak, élükön a komoly Nyáry Pállal, Pestmegye akkori népszerű alispánjával. A vezetők és a magyarruhás, kardos ifjúság a lépcsőzeten foglaltak helyet, a szónokok pedig a régi országház felől, az oszlopzaton álltak fel, és onnét beszéltek a mindjobban lelkesedő polgársághoz. Ezen a népgyűlésen határozták el, hogy a szabadeszmók egyik mártírját, Stancsics Mihályt, aki a budai vár kazamatáiban sínylődött ós szeme világát is elvesztette a sötét, nedves földalatti börtönben, — ki kell szabadítani, mire nézve felhívták a polgártársakat, hogy velük azonnal a budai várparancsnokhoz menjenek és a nemzet nevében követeljük Stancsics szabadon bocsájtását. Sok ezeren vonultunk át az akkori egyetlen hídon Budára, s fel a várba, hová Nyári és az ifjúság vezérei már előbb kocsin felmentek az akkori várparancsnokhoz, báró Lédererhez. Léderer egy öreg generális, nem kapván még Bécsből utasítást, nem tudta mit kell tennie, s eleinte tiltakozott a kívánság ellen, de midőn Nyári reá hárított minden felelősséget, ha a nép tettlegességre lesz kényszerítve, jónak látta engedni, s kiadta a kibocsájtási parancsot. No hát azóta sem igen láttam olyan zajos lelkesedést, a minő elfogta a tömeget, midőn a kasamáta ajtaján kivezették Stancsicsot (akkor még nem hagyta el az S. betűt, de később Táncsicsnak irta magát.) A megtört hazafi, aki a szabadság katekizmusa és több az akkori cenzúra által elitólt ós a hatalom által üldözött nyomtatványaiért lett elitélve, Nyáry és Jókai karjára támaszkodva lépett ki, s könnyei csendesen peregtek le sápadt arcán. A lelkesedós nem ismert határt, s boldog volt, aki közelébe juthatott ós ruháját érinthette, vagy csókolhatta. A vezetők által oda rendelt fiakkerekhez igyekeztek az öreg urat vezetni, a mi csak nehezen sikerült. Midőn beültették, a nép egy pár pillanat alatt kifogta a lovakat, s maga húzta, tolta ós vontatta keresztül a hajóhídon egész a Váci-utcában levő lakásáig, ahol zokogó neje ölelő karjai fogadták. A tömeg nem akart mozdulni, Táncsicsot akarta látni, mig vére megjelent ablaknál és csak annyit tudott elrebegni : köszönöm polgártársak! Jókai azután kérte a polgártársakat, hogy ilyen szép, hazafias cselekedet után vonuljunk nyogalomra, s hagyjuk szegény megtört mártírunkat neje karjai között. A nemzeti színházban erre az estére gyorsan elővették az eddig eltiltott „Bánk bánt" Katona örökbecsű drámáját ; képzelni lehet, hogy a szinház tömve volt. Midőn Stancsics lakásától eltávoztunk, valaki elkiáltotta magát, „hogy menjünk a színházba" !! Mire a sok ezer ember hömpölygött a szinház felé, s a kik befértünk, be is mentünk. No hát ez az est is azok közé tartozik, melyet feledni soha sem fogok! Az ezernyi nép tódult be a nemzeti színházba, a páholyokba ép ugy, mint a földszint és karzatra. No akkor bebizonyult, hogy a szinház szilárdan van épitve, mert a karzaton és második emeleten annyi volt az ember, hogy az ópitők felére sem számíthattak Emberhátán ember, és valódi csuda, hogy le nem szakadtunk, s valódi szerencse, hogy valaki tüzet nem kiálltott, mert ott. ezer ember pusztult volna el. A zaj, zsivaj éktelen volt, A ueszoritottt nők és gyermekek sikoltoztak, a közönségnek az a része, mely az orchesterhez közel volt, beugrált a zenészek közé, s azok kisajtaján igyekezett kimenekülni, de azért nem fogyott a publikum, mert a hátulsókat nyomták a foyérból még mindig rohanva tódulók, A színészek a nyitott szinen álltak szerep ruhájokban és aggódva nézték, hogy miként fog ez az est végződni? A zaj nem csillapodott, s közbe a szabadságot éljenezte ezer torok. Egy jó félórás zajgás után szóhoz jutott a rendező, a ki a színpadról csendre intette a közönséget. Igy szólt: Kérem a t. polgártársakat, szíveskedjenek nyilatkozni, hogy mit kívánnak: folytatjuk-e az első előadást, avagy Hunyady Lászlóból adjunk elő részleteket ? Éktelen lárma keletkezett; sokan azt kiabálták, lássuk Bánk bánt! A másik rósz a Hunyadit, mig legtöbben Stáncsicsot óhajtották látni. Ez vqlt az első népszavazás, is a többség, a mely Stancsicsot óhajtotta látni, lett a győz-