Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-05-07 / 48. szám

XXXII. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Vasárnap, április 48. 42. szám. BEKESME6YEI KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évneflyeden belül is. Egyes szám ára lö fillér. Főszerkesztő : Dr. SATLER VILMO > Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, ílyiluér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Búcsú. Igaz lelkesedéssel, sok ambícióval vettem át ezelőtt negyedfél évvel a Békés megyei Közlöny felelős szerkesztését. Beköszöntő írásomban, mint e működési téren novicius, arra kértem ezen , lap érdemes olvasóközönségét, hogy ne várjon a Békésmegyei Közlöny-iö\ világrengető eszméket. Csendesen, szerényen kívántam munkálni a hazafias tevékenység terén, azon határok között, melyeket a vidéki időszaki sajtó természete, helyesen felfogott rendeltetése s a vonatkozásban lévő korlátolt területi határok szabnak meg. Hirdetője kívántam lenni a magyar nemzeti érzésnek, igazságos ellenőre egyesek és közületek cselekvésének és mulasztásának, hogy a magyar haza kulturális és közgazdasági erőforrásai ne csökkenjenek, de fokozatosan fejlődjenek és gyarapodjanak. Serkenteni kívántam a csüggedőket, erősíteni a lankadókat a közélet terén. Békésvármegye közönségének jogos érdekeit minden téren megvédelmezni, a hiányokra rámutatni, a megye közművelődésének és közgazdaságának intézményes biztosítékait az erre hivatott tényezők hazafias gondjaiba , ajánlani volt elsőrendű feladatom. És főleg azon törekvéseket Ígértem soha nem lankadó buzgalommal szolgálni, melyek Békéscsabát, vármegyénk e nagyjelentőségő fokusát, a városias fejlődés és közforgalom eszközeinek biztosítottságával a nemzeti kultura, ipar és kereskedelem alföldi nagy gócpontjai sorába emelni óhajtják. Hogy ezen törekvéseket három és fél évi működésem ideje alatt sikerrel szolgáltam-e, ezt megállapítani nem az én feladatom. Jóleső megnyugvásomra szolgál azonban az a tény, hogy ezen törekvésemben vármegyénk legjelesebb erői szegődtek munkatársakul s hogy e nemes vármegye közönsége mindenkor helyesléssel s megelégedéssel jutalmazta a Békésmegyei Közlöny ezen törekvéseit. Ugyanazon lelkesedés és változatlan ambíció, mely annak idején a tollat kezeimbe adta, ösztönöz ma is, hogy a megkezdett uton tovább haladjak. Fizikai erőim fogyatékossága azonban legjobb szándékaimnak szárnyát,. szegi. Őszinte sajnálkozással teszem le a tollat s adom át nálamnál hivatottabb erö kezeibe; sajnálattal, mert nemzeti, vármegyei s községi életünk előhaladásán munkálni valóban szép és nemes feladat. És ezen a téren még igen sok tennivaló vár legjobbjainkra. Mély megilletődéssel távozom a Békésmegyei Közlöny szerkesztőségének műhelyéből. Annak a negyedfélévi tevékenységnek emléke, — melyben kipróbált rági munkatársak megbecsült közreműködése s Békésvármegye közönségének változatlan jóindulata örökké fényes csillagként ragyog, — szerény közéleti munkásságom legbecsesebb kincse marad. Békéscsaba, 1905. május 6. Maros György. Beköszöntő. Az újságíróról mindég abban a véleményben voltam, hogy tökéletes embernek kell lennie, ha magasztos hivatásának teljesen meg akar felelni. Ép ezért soha - még gondolatba sem — ambiconáltam magamnak ezt a megtisztelő, de mindenekfelett nehéz es felelőségteljes állást, melyet az imént elbúcsúzó, elődöm addig, mig egészsége megengedte, oly közmegelégedéssel töltött be, s melyről a Békésmegyei Közlöny mélyen tisztelt olvasóközönségét ezúttal szívből üdvözölni szerencsés vagyok. Őszintén bevallom, nagyon meg voltam lepve, a midőn barátaim és „jóakaróim" — köztük e lap tulajdonosa is - a Békésmegyei Közlöny szerkesztésének elvállalására szólítottak fel. Védekezésem nem használt, s egyéni gyengeségemre való hivatkozásomat megerőtlenitették azon érvelésükkel, hogy azon viszonyok között, milyeneketa hírlapi személyeskedés előmozdított vagy talán megteremtett nekem, mint társadalmilag független polgárnak, kötelességem az elfajult áltapotokkal szemben ezen a téren állást foglalni, s ha kell, harczolni, — és hogy barátaim e küzdelemben segítségemre lesznek. A kötelességteljesítés elől tehát ki nem térhettem. Beköszöntömben politikai programmot nem adok, hisz a tisztelt olvasó közönség előtt ösmeretes a Békésmegyei Közlöny politikai pártállása ; küzdeni minden téren a magyar nemzeti állam kiépítéséért Különben a vidéki lapnak az országos politikával való foglalkozás csak másodrendű feladata, s ennek is azon határok közt kell mozognia, melyek kis társadalmunk békéjét meg nem zavarják. E korlátok közt a Békésmegyei Közlöny bármiféle politikai véleménynyilvánításra szívesen enged tért. Az egyéni személyeskedés a legveszedelmesebb s legrútabb fegyvere a sajtónak. E fegyvert szegre akasztom, hadd eméssze meg a rozsda. Távol tartom e lapoktól a családi'élet.pellengére állítását, ha még oly finom delicatesül szolgálna is némely „tulfinomitott" ízlésű olvasónak és ha még arra is el kellene készülve lennem, hogy akadnak majd olyanok, kik ezért lapunkat „ unalmassággal

u fogják vádolni. De ha a közönség, a község az egyes osztályok és közérdekű intézményeink érdekeiről, a társadalmi s erkölcsi rendről lesz szó, ezek védelmében nem ösmerek egyéni érdeket és e közérdekek elől a farizeus önzésnek pusztulnia kell! Tudom, hogy e szűk határu programmal is gyönge erőimet meghaladó feladatra vállalkozom, de számitok e lapok mélyen tisztelt olvasó közönségének szives támogatására és számitok a Békésmegyei Közlöny helybeli három laptársának szives támogatására is. Hisz egy a czélunk) és ha egymás politikai irányával nem egyezünk is, egyeznünk kell a közérdek szolgálatában. Mint küzdőtársakat, üdvözlöm tehát három csabai laptársunkat, s kérem őket, vegyék komolyan és minden rekriminació nélkül tegyék mugukévá is azon őszinte igéretemet, hogy lapjainkból száműzzük a személyeskedést, s olvasóközönségünket azzal tiszteljük meg, hogy egymást is tiszteljük s egymás intencióit tisztáknak s önzetleneknek fogadjuk el. Békéscsaba, 1905, május 6. Dr. Sailer Vilmos. főszerkesztő. A felirati vita. Négy évtizeddel ezelőtt állott ez a cim a magyar hírlapokban, amelyek akBékésmegyei Közlöny tárcája. A volt felelős. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta : Palatínus József. Amint azt az ujságirás jubileumáról irt soraimban eléggé bebizonyítottam, az ujságirás csinálói azok, akik legkevesebbet beszélnek önmagukról — az újságokban. Rossz néven venné az ezerszemű közönség, de meg ha nem volna is igy, ez már olyan megszokás, mint csak egyfejü embereket látni. Igen csak mindsn újságírónak egyszer adják meg azt a tisztességet, vagy nevezzük kitüntetésnek, mikor sokat és érdemeset beszélnek róla. Ez a kitüntetés is annyit ér már az illetőnek, mint vak koldusnak a zsebtükör. A végtisztesség ez, amelyet már dukál megadni az újságírónak is. És akkor dukál megzengeni nyomorúsággal telt életét, amely rendszerint töviseken vezetett keresztül és babérokat termett — a sírja számára. És mégegyszer beszélnek az újságíróról. Amikor kétsoros szerény hirben tudatják a közönséggel, hogy ez és ez az ur ebből és ebből a műhelyből belépett „lapunk munkatársai sorába" ilyen és ilyen minőségben, amikor a publikum rendesen olyan gyanakodással néz az uj hosszuhaju vendégre, mint valami báromszoros rablógyilkosra. Egyébként lefújtak minden újságírónak az újságokban. Legföljebb a neve kerül nyomdafesték alá, amit megelőzőleg rendesen az ügyészi tulbuzgóság invitálja meg egy kis zaklatásra a különböző fokozatú bíróságok elé, hogy gyakorlatilag is élesedjék az elméje a teméntelen sok zagyva paragrafusok irányában, amelyek egyikével, másikával az újságírók rendesen hadilábon állanak. Az újságírók élete különben intim, amely intimitások közül csak hébe-korba kerül egy-egy apró betűs hir, névtelenül a lapokba. No meg néha holmi bohémiák révén, amelyek nem ritkán csapnak át olyan területre, hogy a bohémia és nem bohémia közti határt erélyesebb hatósági beavatkozás kénytelen megállapítani. A hírlapíró, azt talán mondanom is fölösleges, társas lény, s mint ilyen leginkább a „fiuk" körében találja föl magát. Fiuk, ha akár húszéves újságíró tanonc, vagy mint nevezik másként fiatal óriás, sakál, akár kiélemedett, öreg redaktor, akinek a kezében ugy rezeg a penna, mint a rimóci nyúl, vagy a miskolci kocsonya. A fiuknál a tömérdek sok alkalmi murik között két ünnepnap ismeretes: az avatás és a búcsúzás. Különböző aktusok közt megy végbe mindkettő, természetesen kezdve a redakciók szűk és misztikus homályában, folytatva a kávéházi márványasztalok mellett és végezve . . . Erre nem adok feleletet, mert itt általános határt eddig nem sikerült megállapítani. Az avatásról különben sem szándékom többet mondani, miután a búcsúzásról akarok szólani, amely annyiban külömbözik az előbaitől, hogy néha csak képzeletben történik meg, miután az ünnepelt távozó kollega az adósságok és egyéb életkeseritő terhek nyomasztó súlya alatt észrevétlenül teszi be maga után a kaput, csupán annak fáját érdemesítve arra, hogy búcsút vegyen tőle. Az ünnepség ilyenkor a visszamaradottak részéről abban nyilvánul meg, hogy milyen mérvű kacagást volt képes előidézni 'a „dolog" sikerült vagy kevésbbé sikerült volta. De mennyire elkalandoztam az árulkodás himes mezején! Holott nekem Maros György bucsúzásáról kellett volna irnom. Akinek a bucsuzása csöppet sem hasonlít azokéhoz, akikről fönnebb szólok. Az ő egyénisége is más. Nem az a légkör nevelte újságíróvá, mint a fiukat általában. Nem a könnyed bohémvér űzte erre a pályára, amelytől a mai napon búcsút mond, hanem a tenniakarás nemes vágya. Nem született újságíró, de még csak nem is nevelkedett, készült arra. talán nem is kóstolta meg a mámo ritó, rózsaszínű, de mindamellett bizonyos mértékben gyilkos levegőjét a redakcióknak. Nem vette nyakába az országot, hogy végig tapasztalja az ujságcsináló műhelyeket, hogy ellesse ennek a lázas, idegeketölő mesterségnek fortélyait, ezerféle csinját-binját. És mégis meglepő biztosságggal forgott ebben a légkörben. És ami a legbámulatosabb: komolysággal, nyugalommal, lenyűgözve a szenvedélyeket, amelyek pedig igen csak minden újságírónál eruptív kitöréseket idéznek elő, amint az érzékenységet érintik. Maros György közigazgatási pályára készült. Az akták világában működött, az azokkal való vesződés közepett talált magának sok-sok kulturális, közhasznú elfoglaltsága mellett is időt arra, hogy mint újságíró is szolgálja a közt. ügy ezen hivatásának, mint más kötelezettségeinek a legnagyobb közmegelégedésre megfelelt, s amellett megmaradt a közigazgatásban is minta-tisztviselőnek. Hazánk legújabb művészei, az ujabb tehetséges generáció, különösen a szin.-ir.^^ - - MIMfTlíll III Sirolw a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbete^ség-eknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült broncfiiitis, szatnárhurut és különösen lábbadozókn ü influenza után ajánltatik ^ meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpstet @3 m3g3ziiateti az éjjeli izzadást. — Kellemes sza^a és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapuató. Figyeljünk, hogy minden. üveg alanti céggel legyen ellátva F. Hoffman-Lan Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).