Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-05-04 / 47. szám

— Érdekes felolvasások Gyomán. A gyomai nyomdászok vasárnap este tánc­mulatsággal egybekötött f elolvasó-estélyt rendeznek Gyomán, melynek színvonala magasan kiemelkedik a sablonos felol­vasó-esték nívójáról. Vonzóvá és érté­kessé teszi azt két érdekes és orszá­gosan ismert fővárosi vendég szerep­lése. Ezek: Gárdos Mariska, a ma­gyar feminizmus lelkes agitátora és Csizmadia Sándor, a jeles szocialista poéta. Előbbi a nőkérdésről, Csizmadia pedig a társadalomtudomány köréből tart felolvasást. E műsorszámokat meg­előzőleg a zenekar nyitányt játszik. Az élvezetesnek ígérkező műsor további számai ezek: A telefon, monológ, elő­adja Sommer Miksa; Május, szavalja Ürményi Olga; egy modern újság rovatai, élőkép, előadják többen. A fel­olvasás után tánc következik, amely, mint a felolvasás, az Erzsébet-ligeti pa­villonban lesz. Belépő-dij az estélyre, — melynek tiszta jövedelmét jótékony­célra forditják, — személyenként 1 kor. 40 fill., család-jegy 3 kor. — Halálozás. Csabán egy tisztelt ipa­rospolgára : P 1 á g e r Simon sütőmes­ter hunyt el hétfőn élte 65-ik évében. A jó férjet és apát siratják neje szül. Fisch­hóff Mari, gyermekei Móric, Karolin, Adél, Károly, Ilona, Jolán, Lipót és Bö­zsike. Temetése tegnap nagy részvét mel­lett ment végbe. — A gyulai hivatalszolga milliói. Szá­mos alkalommal irtunk már arról a mesés milliókról, amelyet állítólag L ö­k ö s h á z y Ferenc volt gyulai törvény­széki szolga örökölt volna - természete­sen Amerikából. Most újra fölelevene­dett a milliós mese, amiből a valószinő ez : P o m u c z András, az Amerikába szakadt magyar szabadság harcos millió­mossá lett és örökösök nélkül halt meg. Ezelőtt két évvel jött az értesítés a gyulai törvényszékhez, melyben az örö­kösöket keresték. Lökösházy Ferencz hiteles írásokkal igazolta, hogy ő tör­vényes leszármazottja az amerikai tábor­noknak. Megindult erre a kiadási eljá­rás. Hosszú vesződés után kiderült, hogy a nagy hagyatékból már csak new-yorki házat kezel az amerikai ható­ság. Ez a ház 200 ezer dollár értékű. Az amerikai magyar ev. ref. egyháztól pedig most az az értesítés érkezik, hogy a milliós örökségből Lökösházy Ferencz­nek valószínűleg csak 40—50 ezer fo­rintja marad. — A Bodoky gyógyszertár uj kézen Uj kezekbe került a gyulai Bodoky Mihály féle gyógyszertár, amelyet néhai tulajdo­nosának ambiciózus működése kiváló közegészségügyi intézménnyé fejlesztett. Méltó utódot nyert a régi gyógyszertár, amelyet a szarvasi Medveczky patika ed­digi volt kezelője és Bodoky volt mun­katársa, Wieland Dénes vett át. Wielandot Bodoky végrendeletében is kívánta gyógyszertár bérlőjéül. — A Fiume nyári helyisége. Csaba kö­zönsége már évek hosszú sora óta hiányát érzi egy alkalmas ós a modern kor követelményeinek megfelelő nyári étteremnek és sörcsarnoknak. E hiányon segítendő, már számos terv merült fel, amelyek azonban a megvalósuláshoz nem jutottak. Legutóbb aztán, mint is meretes, K e 11 e r Károly, a Fiume szálló bérlője kérvényt nyújtott be Csaba képviselőtestületéhez, hogy az épittesen a jelenlegi szűkes és minden tekintetben célszerűtlen nyári helyiség helyett egy megfelelőt. A képviselőtes­tület jóindulattal fogadta a kérelmet, mindamellett azt nem teljesíthette, mi­után a célra szükséges fedezet nem állt rendelkezésére. Ketter Károly azonban ebbe nem nyugodott meg, miután min­den áron eleget óhajt tenni közönsége kényelmének. Ezért ismét kérvényt nyúj­tott be a képviselőtestülethez, amelyben értesítette, hogy a nyári helyiség épí­tésének költségeit, mintegy 4—5 ezer koronát előlegezi, csupán az enge­délyt adja meg a képviselőtestület. Ezzel a kérvénynyel, amely mindenképpen méltányos, a májusi rendes közgyűlésén foglalkozik a képviselőtestület, amely hihető, hogy a kérelem elől nem is zár­kózik el. — Munkások ünnepe a megyében. Május elsejét megünnepelte a vidék munkássága is, ámbár voltak a megyé­ben községek, amelyekben ünneplés nél­kül mult el első május. Rendzavarás azonban sehol nem volt, a munkások a legpéldásabban viselkedtek. Szarvason vasárnap a mezei munkások, hétfőn pe­dig az építő munkások tartottak tüntető felvonulást. Az utóbbiak gyűlésükre Budapestről is vártak .szónokokat, azok azonban elmaradtak. Öcsödön csendben folyt le a munkások ünnepe. Kondoro­son alig 70—80 ember verődött hétfőn egybe, de mivel a gyűlésre engedélyt nem kértek, a jegyző' oszlásra szólította fel őket, aminek engedelmeskedtek is. Orosházán a földmivelők vasárnap ül­ték meg május emlékét, mig a többi összes szakszervezetek munkásai hétfőn a kiserdőben rendeztek népgyűlést. Bé­késen nem rendezett semmiféle ünnep­séget a munkásság, mig a megye többi községeinek munkás népe leginkább vasárnap hódolt május elsejének, nehogy munkanapot mulasszanak. — Gazdátlan pénz. Csaba elöljárósága szokatlan ügyben nyomoz. Keresi a gaz­dáját 4400 koronának, amely összeget egy eddig ösmeretlen egyén adott fel Csabán a budapesti árvaszék cimére. Pénzeslevélben ment az összeg, amely­ben egy sor irás sem volt. A pénzesle­vél pecsétnyomája S. B. betűt tüntet fel. Most a budapesti árvaszék megkeresést intézett Csaba elöljáróságához, hogy nyo­moztassa ki a pénz feladóját, aki való­színűleg szórakozottságból, felejtkezett meg egyébb adatok megküldéséről. A 4400 korona ismeretlen feladója tehát jelentkezzék Csaba elöljáróságánál. — Tolvaj cigánykaraván. A szeghalmi csendőrség május elsején egy öt kocsiból álló cigánykaravánt kisért be a gyulai kir. ügyészség fogházába. A bűnök az, hogy a mult hó 27-én C s i g János fü­zesgyarmati lakos bezárt éléskamráját felfeszítették, onnan minden elemelhető portékát elvittek, majd mikor a lopásra rábukkantak, az élelmi szereket össze­darabolva az uton szétszórták. Az ügyész­ség az egész karavánt letartóztatta és folytatja ellenük a vizsgálatot. — Három a magyar. H a j d u c h György szarvasi lakos nagy pessimista volt. Ebből kifolyólag ugy gondolko­zott, hogy amint a nyűtt vonóból nem lesz bot, a botból pedig furulya, hát az ő sötét világnézete sem változik meg. Gondolt még egyet és felakasztotta ma­gát. Éppen az utolsó pillanatban vették észre és elvágták a kötelet. Hajduch te­hát megmaradt az élet számára, amely­től pedig minden áron meg akart me­nekülni. Felkötötte tehát másodszor is magát, de ekkor sem végzett az első esetnél szerencsésebben. Á csökönyös öngyilkos hármadszor is nyakára fonta a húrkot, amely mos tmár nem tréfált. Házának istállójában akasztotta fel ma­gát, s mire észrevették végzetes tervét, halott volt. — Lelketlen szülíík. A szülői lelketlen­ségnek egy sztiperlativuszával találkozott a napokban a csabai rendőrség, amely előtt egy 10 éves mezőberényi fiúcska remegett félelmében. Ugy találták sirva az utcán. Zokogva panaszolta, hogy szü­lei behozták Csabára és elhagyták. Kiss Józsefnek hivják az elhagyott fiúcskát, akit a hatóság haza szállított ós egyben a szülők ellen vizsgálatott tett folyamatba. — Egy elmebajos öngyilkossági kísérlete. Kedden délután egy elmebajos cseléd­leányt állítottak a csabai rendőrség elé. B o 1 d i s Pirosnak hivják, pusztatornyai illetőségű és a csabai kaszárnya kanti­nosánál, G r ó s z Miksánál volt alkal­mazva. Hétfőn délután hirtelen elme­zavar tört ki rajta, fölkapott egy éles konyhakést és szivébe akarta döfni. A végzetes cselekményt a kantinban jelen­levő katonák akadályozták meg. A sze­rencsétlen leányt beszállították a kór­házba. — Pro domo. A magyar közmondás szerint is minden szentnek maga felé hajlik a keze. Frankó János, csabai törzscsavargónak is csak maga felé haj­lott a keze s igy esett meg azután, hogy ismételten meglopta az apját. A napok­ban betört a szülei lakásába, ott túltette magát, ami megmaradt az élelmi sze­rekből, azt ellopta. Majd később hatal­masan berúgott és fölfeküdt a padlásra. Ott találták meg a rendőrök, akik be­kísérték a jeles alakot. — Szerelem tolvajhssal. Orgován Ferencz szarvasi méntelepi katonának furcsa fogalmai lehetnek a szeretkezés­ről, a melyet vitéz hadfi egy kis tolvaj­lással vegyítve vél legélvezetesebbnek. A napokban ugyanis urlaubja lévén, sé­tált, amikor találkozott Kertész Eszter leányzóval. Szörnyen csapta neki a sze­let, de mikor látta ,hogy a mundér nem hódit, megfogta a leány kezét és lehúzott róla egy arany gyűrűt. A leány lármát csapott, mire a közelben levő csendőrök pártfogásukba vették a tolvaj hadfit. — Halál a sárban. Egy szegény elag­gott, nyomorult ember borzalmas halá­láról érkezett hir Békésről. Kapitány János 67 éves menházi ápolt a napok­ban engedélyt kért, hogy testvérét meg­látogassa. Elment, de az intézetbe töb­bet nem tért vissza. Másnap a Kettős­kőrös hullámterén levő vízlevezető csa­torna sárában találták meg halva. Mint a vizsgálat megállapította, Kapitány le­ment a tócsához, ott bizonyára valami hirtelen baj fogta el ós belebukott a se­kélyes tócsába. — A Csaban elfogott nomzetközi betörő elfogatásáról hozott tudósításunkban közöltük, hogy a városi takrékpénztárnál a cselekmény kísérletének elkövetése napján délelőtt egy idegen járt, aki a ve­zérigazgatóval tárgyalt. Kijelentjük itt, hogy a jel­zett idegen mint a szegedi M á y R. Miksa és Társa bankcég egyik közismert főtisztviselője volf, akinek megérkezése már előzőleg lett jelezve. — Tüz Orosházán. A gyermekre való kellő felügyelet hiánya ismét veszedel­met okozott. Ezúttal Orosházán, ahol a Varga József megye utcai házának udvarán gyufával játszadozó gyerme­kek felgyújtottak egy udvari mellék­épületet, mely rövid 'néhány perc alatt lángokba borult és elhamvadt. A tüz tovaterjedését a tűzoltóság megakadá­lyozta. — Talált gyürii. A csabai róm. kath templomban találtatott egy arany gyűrű A tulajdonos jelentkezzék Molnár György egyházfinál. — Egy milliomos életpályája, Egy dísz­lakomán, melyet egy előkelő fővárosi nagykeres­kedő tiszteletére adtak abból az alkalomból, hogy udvari szállító lett, az ünnepeltnek élete folyása a jelenlevőkre mély benyomást gyakorolt. Mint sze­gény fiatal gyerköc került Budapestre s itt egv nagy­kereskedő cégnél szolgai állást nyert el. Kitartó szorgalma és feltétlen megbízhatósága folytán oly­annyira megnyerte főnöke bizalmát, hogy ez beíratta egy kereskedelmi esti tanfolyamra, melyet kitűnő eredménvnyel fejezett be. A szolgából igy kereske­delmi alkalmazott lett. Miután azonban nagyon mérsékelt jövedelemben részesült még igy is, eey osztálvsorsjegyet vásárolt, melylvel hosszabb ideig; játszott, mig végre a szerencse kedvezett neki és egy főnyereményhez jutott. Egy forgalmas utcán üzletet nyitott és törekvő munkásságát siker koronázta itt is. Üzlete virágzott és ezenkívül a polgártársak bi­zalmát és tiszteletét is kivívta magának olyannyira, hogy az iparkamarába és a városhoz is beválasztot­ták bizottsági tagnak. „Látják, tisztelt uraim fe« jezte be az udvari szállító elbeszélését — ami va­gyok, amivel birok, azt a szerencsés Török bank­háznak köszönhetem. Mert ennek a szerencséje nél­kül talán még ma is csak függő viszonyban levő alkalmazott volnék és nem önálló kereskedő." Vígjáték a közigazgatásban. — Igaz történet. ­Régi jó táblabiró uramék korszaka már régen lejárt. Csak úgy nagy sajnál­kozva emlegetik, mint Hollós Mátyás halálát és a vele eltemetett igazságot. Mikor még a finánctól mentesített jó­féle sistergős dohány mellett járta a poros akták lomtárában a hamisítatlan adomázás skribálás helyett, amikor nem­zetes uramék azon törték a tisztes jó­módban elhízott fejüket, miként tegyék lóvá spectábilis uramékat. Haj! régi jó idők, letüntettek a régi jó tábla bí­rákkal ! Tempóra mutantur, nos et muta­mur in illis . .. Ma vasfegyelem uralkodik a köz­igazgatásban is, akárcsak katonáéknál. Szinte egy-egy gép minden ember. Ha­nem hogy azért nem veszett ki még a humor a poros akták világából, bizo­nyítja az alábbi történet, amely Békés­megye egyik községházában ^esett meg j a napokban, ahol a pajkos tavaszi nap­sugár derűs kedvre hangolta a külön­ben elkeseredett elöljárókat. Neveket nem említünk, az idő nem alkalmas | arra. Csupán a jóizű történetet írjuk le, amelynek értékéből mitse von le a a nevek elhagyása. Tehát: *** község újonnan választott érde­mes bíráját heteken át zaklatta egy ne­gyedik kerekét elvesztett cigány, hogy a biró nevezze ki őt a községi kender­áztató tó csőszévé. (A mely tisztség a cigánynak szabad lopással ós még sza­badabb tiloshalászattal jár.) A biró fűnek, fának elpanaszolta, hogy nem birja lerázni a nyakáról a csökönyös cigányt, a ki mellesleg meg­jegyezve, töbszöí' volt vendége a gyulai fogháznak. Amely baleset szintén nem nagy dolog Fáraó kormos képű ivadé­kainál. A biró panaszát meghallotta az egyik esküdt is, aki kedélyességénéi fogva ma is kitűnő tanulmány volna Mikszáthnak a gi'ógi jó táblabírák mintaképéül. És mosolylyal szólt az esküdt. — Bízza csa'; rám biró ur a dolgot. Idézze be holnap délután hivatalos órán túl a cigányt. Majd ón kiadom magamat komájának. A többit aztán. Az idéző elment és cigány másnap délután beállított a biró hivatátos helyi­ségébe. Boldogan mosolygott, a bagóiét, mint egy képzeletbeli kenderáztató tó csősze fölénynyel eresztette ki rozsdás fogai között a padlóra, apró szemei pe­dig ugy csillogtak ki bozontos fekete ábrázatából, mint két karbunkulus. — No cigány, — mondta neki a biró, — hát megteszlek csősznek . . . — Jaj, csókolom a kezsit lábát! . . — Ne abajgass, hanem hallgass meg. Minden a komádtól függ, a ki itt van la, — és rámutatott az esküdtre. A more pedig már a másik percben a tenyerébe csapott a soha nem látott, nem ismert esküdtnek: -- Serbus koma! Hát te itt vágy, hogy a Devla rúgjon meg! Még nem is sóinál seginy komádhon ! «. o, jó koma, — szólt komoly képpel a furfangos esküdt, — hát én nem bánom kinevezlek csősznek. Hanem hát voltál-e már büntetve? A cigány forgatta a szemeit, mint macska a forró kásán. Majd ravaszul mosolygott is hozzá, mig végre kibökte : — Hát mit tagadjam ? — És mennyi időre ? — Nem sok. Alig egy párszor né­hány hónapig. Az esküdt vakarta a füle tövét és ugy ümmögte komolyan. — Lásd koma, éz már baj. Hanem majd megnézem a törvénykönyvet. És levett a falról egy függő poros kalendáriumot. Lehet vagy tiz éves. És elkezdte össze szemüldökkel lapozni. Egyszer aztán fölkiáltott: — Mondtam ugy-e koma, hogy baj ván. Itt van ni. Azt mondja betüről-be­türe a paragrafa, hogy kenderáztató tó­hoz csősznek az nem alkalmazható, aki már volt büntetve. Nagyon sajnálom, de nem tehetek most már semmit érde­kedben. A lesújtó paragrafára a cigány az­tán olyan képet vágott, mint aki vadal­maba harapott. Áldotta Devlát minden szentjével és végre nagy búsan kisom­fodrált a hivatalból. A ravasz esküdt pedig kikísérte ós ott sajnálkozva súgta a fülébe: — Lásd, lásd koma, mért nem mondtad te azt nekem hamarabb, hogy voltál büntetve ? Akkor nem kérdeztem volna és most rendben van a dolog. A cigány pedig csak busán sóhaj­totta : Ha tudtam volna, ha tudtam volna, rúgja meg a Devla azt a komisz rafa­grafát! Majd indignálódva tette hozzá : De mi a fene koma vagy te is ? Sólhattál volna errűl, astán sipen ki­csináltuk volna. Szólt és megvető lenézéssel köpött az esküdt komája mellé aztán elment. Azóta nem zaklatja a bírót. És azok, akik tudják az esetet, kacagnak. Az igazság hiteléül: latin. ­Leleplezett váltóhamisítás a me­gye határában. Az üzleti éberség és kellő óvatos­ság, a melylyel a pénzintézetek finánciá­lis ügyleteik lebonyolításánál szinte szükségszerűen eljárnak, tekintélyes ösz­szegre rugó károsodástól mentett meg egy megyénk határához közelfekvő bi­harmegyei pénzintézetet, a melynek a hitelét hamis váltókkal akarta igénybe venni egy élelmes és vakmerő hamisító. Az első kísérlet, a melynél talán nem volt meg a kívánt, sőt tulságig menő ; óvatosság, sikerült is. A pénzintézet az első hamis váltó alapján kifizetett hat­! száz koronát, azonban a második kísér­let már balul ütött ki. Egy tekintélye­sebb összegről, ezerötszáz koronáról szóló váltót nyújtott be az illető, aki egyszerű földmives ember s ez már föltűnt az igazgatóságnak is. Utána jár­tak a dolognak s rájöttek, hogy a keze­sek mindkét váltón hamisítva van. Rög­tön jelentést tettek a csendőrségnek, amely a leleplezett hamisítót még a pénzintézetben elfogta. Részletes tudósításunk a következő : A berettyó-ujfalusi sárréti Népbank­hor mintegy hat-hét nappal ezelőtt beál­lított egy^csőkinői földmives ember, aki Kovács Istvánnak mondta magát s felmutatott egy hatszáz koronás váltót, amelyen ő szerepelt mint elfogadó, mint kibocsátó és forgató pedig két, vagyoni­lag tekintélyes csőkmői gazdaember. A pénzintézetnél szokás szerint bírálat alá vették a váltót s miután az ismerős alá­írókat rendben találták, azt leszámították. Délben, a bírálat után, megjelent az el­fogadó s a kamatok levonásával fölvette a leszámítolt váltó összegét és eltávozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom