Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-04-30 / 46. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 46-ik számához Csabai diákok az országos Egy nemzetközi betörő elfogatása. tornaversenyen. Május hó vége felé, 27-én és 28-án a magyar tanuló ifjúságnak országos tornaversenye lesz Budapesten. Ennek a nagyszabású tornaversenynek lefolyása elé érdeklődéssel tekint nemcsak maga az ifjúság, de az egész ország, a vidék, közte Csaba is, amelynek ifjúsága szintén résztvesz a versenyen. Az ifjúság, a Rudolf-főgimnáziumáé. Ügyesen betanult sereg ez az ifjúság, mely bámulatosan végzi a legkomplikáltabb és legkülönfélébb sportgyakorlatokat. Hihető is, hogy az országos verseny kitüntetést hoz számukra, amint hozott a négy évvel ezelőtt budapesti országos tornaverseny és a debreceni, ahonnan szintén szép sikerekkel tértek vissza. És ebben a várható sikerben, mint a múltban, az érdem Áchim Károly tornatanáré, aki fáradhatlan ügybuzgóságot fejt ki a tanulók kiképzésére. A csabai diákoknak az országos tornaverseny n való részvételéről a következő előzetes ismertetést adjuk: Mint fönnebb jeleztük, az országos verseny május 27-én és 28-án fog lefolyni. A Rudolf-főgimnáziumnak 52 tanítványa vesz ezen részt Áchim Károly tanár vezetésével. De részt vesznek még a versenyen a tanári kar részéről Bálás Ádám, G r o ó Vilmos és Jéger József és bizonyára számosan az érdeklődő tanügybarátok és szülők közül. Az ifjúság és kísérőik május 25-én délután indulnak Csabáról, hogy az utazás fáradalmait kipihenhessék és kényelmesen elszállásolhassák magukat. Az intézet a versenyre szóló benevezéseket már elküldte az országos verseny rendező bizottságának. Impozáns lesz, amint a félszázad ifjúság fölvonul. A résztvevő diákok öltözéke igen tetszetős: sima fekete nadrág, térdig érő, fekete harisnya tornacipővel, fehér ing, a mellen piros csillaggal, fehér sapka, a középen ugyancsak piros csillaggal. A csabai diákok az összetett főversenyben 20 tagu csapattal vesznek részt, a kötélhuzó és füleslabda versenyben pedig 10—10 tagu csapattal. Mintacsapat 9 taggal nyújtón mutat be gyakorlatokat. Az egyes futó-mászó versenyben a felső négy osztályból 1—1 tanuló vesz részt. A versenyre készülő csabai ifjúság igen jó erőben és formában van a rendszeres és szorgalmas gyakorlatok folytán, amiről különben valószínűleg lesz alkalma meggyőződni Csaba közönségének május 21-én délután, amikor az intézet bemutatni szándékozik a tornázó ifjúságot a főgimnázium udvarán. Ennek az érdekes bemutatásnak a részletes programját annakidején közöljük. Betörési kísérlet egy csabai pénzintézetbe. Egy nagykaliberű, nemzetközi betörőt fogott el szerdán este a csabai rendőrség, amint azt már röviden jelez tük csütörtöki lapszámunkban. A kitűnő fogással a Csaba-városi takarékpénztár menekült meg a biztos kirablástól. Kifogástalan dsentlemennek látzsó ember a nagystílű kasszafuró, aki várnai (Bulgária) kereskedőnek mondotta magát, de a körülmények kétségtelenül azt igazolják, hogy az elfogott veszedelmes alak, névszerint Markovics Jankó, egy kitűnően szervezett nemzetközi kaszszafuró bandának a tagja, aki hurokra kerülvén, a gyulai kir. ügyészség fogházában várja sorsát. A csabai rendőrség kitűnő fogásáról a következő részletes tudósításunk szól: Az idegen. Szerdán délután intelligens kinézésű idegen érkezett Csabára a kétórai budapesti vonattal. Szolnokról jött, egy nagyobb málhával, amelyet a vasúti portásnál helyezett el. Senkinek sem tünt fel az idegen, aki..azután nem tudni, hol járt négyóráig. Öt óra felé a Nádor szállóba tért be étkezni, majd újra eltávozott. Ugy a vasútnál, mint a Nádor előtt látták egy másik ismeretlen urikülsejü emberrel érintkezni, majd estefelé a Csaba városi takarékpénztár épülete előtt sétált az egyik, aki később be akart törni az intézetbe. Itt közbeszúrva megjegyezzük, hogy ugyanezen nap délutánján pénzügyekben egy idegen járt a városi takarékpénztárban, ahol S a i 1 e r Gyula vezérigazgatóval értekezett. A vezérigazgatónak mindjárt feltűnt, hogy az illető különösen szemlélődik, de ennek nem tulajdonított semmi fontosságot. Bár ez az. eset, mint később bebizonyosodott, aligha "függött össze a betörési kísérlettel, mégis megdöbbenve értesült a vezérigazgató, mikor e3te 7 óra után hírül vitték neki, hogy be akartak törni az intézetbe. A betörési kísérlet. A városi takarék épületében lakik L ö f f 1 e r Ignác, akinek Katona Anna nevű cselédje este 7 órakor észrevette, hogy egy idegen ember áll a takarék folyósójának ajtaján és ott babrál a záron. A cseléd azonnal beszólt B elanka Mihály intézeti szolgához, aki nem lévén otthon, annak 15 éves fiát figyelmeztette a veszélyre. A fiu lassan kijött és az épületnek Vasut-utcai kapuján át rendőrért futott. A Nádor sarkán állt posztot G a 1 ó Pál rendőr, aki azonnal odasietett. A betörő azonban a zajra abbahagyta munkáját és éppen ki akart osonni a kapun, amikor Galó nyakoncsipte és minden ellenkezése dacára bevitte a rendőrségre. ^ veszedelmes betörő megakarta vesztegetni is a rendőrt, de az nem feledkezett meg kötelességéről. Markovics Jankó. Az elfogott betörő középtermetű, intelligens ruházatu, kövér, egészséges ember, mintegy 45—48 éves. Legelőször megmotozták. A zsebében egy tárcában három, páratlan raffinával készített álkulcsot találtak, amelyek mindegyikének végébe finom csavar segélyével a legkülönbözőbb nagyságú ós szerkezetű kulcs-toll, illetve szárny illeszthető bele, amelyek segélyével a legkomplíkálabb szerkezetű zárak és pénzszekrények is minden zaj nélkül felnyithatók. Találtak nála továbbá 50 korona készpénzt, mintegy 20 korona értékű román pénzt, viaszt, amelyet csakis lenyomatok készítésére használhatott, útlevelet, a málhájában finomabbnál-finomabb ruhákat, egy nagy sereg illatszert és egyébb apróságot, amelyekkel valószínűleg veszély esetén kereskedik, továbbá egy csapat angol, francia, olasz, német ós magyar szótárt. Kihallgatás. S e i 1 e r Elek főszolgabíró Markovicsot csütörtökön hallgatta ki. A vallatás nagy érdeklődés mellett a késő délutáni órákig tartott. Kalandos dolgokat adott elő, szinte hihetetlen meséket, a betörő. Hogy kereskedő volt Várnában. Egy év előtt tönkrement, s azóta folyton utazik, kóborol, mint Ahasvérus botja. Vallását hol katholikusnak, hol felekezetnélkülinek mondta. Anyanyelve bulgár, de beszól németül (porosz német dialektussal) franciául, angolul és olaszul, de töri a magyar nyelvet is. Utóbb Konstantinápolyból jött, majd bejárta a délvidék nagyobb városait, amelyekből Galaczba pénzeket is küldött postán. Gyanús összegek ezek, amelyek inkább titkos jeladásokra szolgálnak. Legutóbb Szolnokon volt, onnan jött Csabára. A kihallgatása német nyelven folyt és a betörési kísérletre vonatkozólag tagadott, mint a karikacsapás. Azért volt a bank épületébe, mert ott egy leány kacsintgatott rá a kapu alatt. Az álkuicsokra vonatkozólag azt a mesét adta elő, hogy azokat Szegeden kapta egy barátjától, hogy azokra szabadalmat szerezzen. Egyébként betörni nem akart. Délben felfüggesztette a főszolgabíró a kihallgatást. Á raffinált ember ekkor beteget jelentett, mire a hatóság R e i s z Miksa dr. községi orvossal megvizsgáltatta, aki megállapította, hogy Markovics teljesen egózsóges és raffinált szimuláns. A délutáni kihallgatáson sem ismert be semmit, majd mikor aláírás végett elébeterjesztették a jegyzőkönyvet, az aláírást megtagadta. A főszolgabíró ezután elrendelte a letartóztatását. Markovics egykedvűen vette tudomásul, de ekkor sem hagyta el a gavallériája. Udvariasan odafordult a főszolgabíróhoz: Köszönöm a velem szemben tanúsított nemesszivü magatartását. (Lám, lám, még a gonosztevőkké szemben sem goromba az a főszolgabíró akit bizonyos egyének annyira gorom bának festettek!) De ha szabad kérdeznem, mi történik most már velem . A főszolgabíró ezután megm" rázta, hogy bekísérik az ügyészség* o védőt fogadhat magának s majd az e

1 végezi védelmét. Az udvarias kasszafuró azután e kellő fejbicentéssel távozott a rend' ség fedezete mellett. Pénteken regf kisérték be az ügyészségre, mely fol tatja ellene a vizsgálatot. Ide tartozik még az is, hogy a bat<_ Galó Pál rendőrt jó fogásáért megju talmazzák. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Uj tengernagy. O felsége Montecuccoli gróf ellei tengernagyot tengernagygyá nevezte ki Az orosz forradalom. Május 1-én Pétervárott általá nagy vérengzéstől tartanak. Hogy általános pánik uralkodik, bizon hogy Treppov főkormányzógnem tu< kocsit kapni, aki őt május 1-én szá

1 mert mindnyájan bombamerényl tartanak. A háború. A balti hajóhadat tegnap a Lt Soi-öböl magasságában Bajnan szig látták. Forradalom Krétában Vukoliaban a fölkelők összeütk tek 50 csendőrrel. Három felkelőt me öltek és hatot megsebesítettek. A'csenu őrség, részéről el esett egy ember, három megsérült 14 eltűnt. A falu lakói fölgyújtották a rendőrség épületét. A szomszéd falvakban meghúzták a vészharangokat. A lakosság fegyvert ragadott. Fuvarosok sztrájkja. Chicagóban tízezer fuvaros lépet sztrájkba, aminek a forgalom nagyfoki megakadályozása lesz az eredménye. A rendőrkapitány fia. Néhány budapesti reggeli lap meglehetősen hizott kacsát tálalt fel az olvasóközönségnek. Azt irták ugyanis, hogy R u d n a y Béla főkapitány fia, R u d n a y Egyed megszöktette R a d is i c s Jenő miniszteri tanácsos feleségét. Az illető lapok híradása szerint a szökevény szerelmes párt Bécsben le* minden érthető ok nélkül egyszerre csak borzasztóan vonítani kezdett. Mindenki tudja, hogy a kutya, ha jól oldalba vágjuk, vonítani szokott. Az én Hektoromnál ez megfordítva áll. Oldalba rúgtam és elhallgatott. A próba léghajózás után naponta kétszer is fel léghajóztunk szőlőskertünkbe. A penzionált végrehajtóék arcán sárga irigység ütött tanyát. Hiába! Változnak az idők, változnak az emberek ! Hegynek futó hitvány hengerükkel nem versenyezhetnek velünk. Pár nap óta nagy előkészületeket teszünk a párisi nagy útra, melynek határozott célja, hogy zsebrevágjuk a százezer frankos dijat. Akkor majd lemondunk a pénzügyi rangról és újra földbirtokosok leszünk. Az előkészületeket bevásárlásokon kezdtük meg. A bevásárlásokat kalapokon. A kalapok után feleségem három uj divatú utazó ruhát vett, aztán néhány midért, négy pár cipőt, piperecikkeket és végül még egy kalapot. Holnap indulunk Párisba. Le a kalappal! Tegnap délután sajátságos nagy szerencsétlenség érte a végrehajtóékát. Az asszonyt megütötte a guta, a szegény penziónált végrehajtó pedig megőrült; hegynek futó hengerével nekiment a budai hegyeknek, eleinte a Sváb-hegyen száguldott vele, aztán nyomtalanul eltűnt. Szegények ! Nem bírták elviselni azt a nagy csapást, hogy az ón kormányozható léghajóm hamarább készült el, mint az ő perpetum mobiléjuk. Az apród levele. Irta : Bródy Sándor. „Királyasszony! Porig alázva és az égig emelve köszönöm a csókot, amelyet a legutolsó apródjának, nyilván kegyelemből adott. Mórt adta, mért tette, szivem viharja mind csak ezt vitatja, mind csak ezt vitatja, kérdi és i kutatja. Gonoszságból mivelte ezt Felséged. Hogy örökké szomjas legyek arra, amelynek az enyém csak a második párja, amelyet más kapott, nem ón ós hogy elepedjek a vágytól, megkapni a a többit mind, senki többé ne kapjon egy felet is utánam. Hogy más csóknak izét többé soha ne érezzem, mind csak emlékezzem erről az egyről, aminthogy hétszer hét nap óta másat nem is cselekszem. Azóta nem is. vagyok anyaszülte ember, csak egy tüzes emlék, aki magát eszi ós emészti: hogy is volt, mint is volt, szemmel kellett volna nézni, hogy történik és észszel felfogni az izét? Hogyan villan mejr szemében | a szándék, hogy csücsüriti királynői ajkát — mindezt nem tudom, elvette tőlem egy szédület, valami villanás. Csak azt tudom, hogy a szemem könybe lábbadt tőle, ugy' fájt, olyan jó volt. És elődje nem volt az enyém, folytatása pedig egy elfojtott kacagásba ful: nesze neked csók, örökös rabláncnak, nesze neked csók, lángoló pallosnak, aki virágzó életed derékon elvágja; inie vele forrásokba fagyasztalak, elevenen koporsóba teszlek, piros ajkamnak hozzád érintése : hálónak fonása, szemfödőnek arcodra való ráboritása ! És ha meggondolom, hogy Felségednél ebből a fajtából legalább egy millió van és én csak egyet kaptam belőle! Ez egyért — várom — mikor kell ölnöm mást-e, magat-e ? Mindegy, nem bánom, csak legalább ostobának ne tartana és megmondaná nyíltan: igenis, gonoszságból, szeszélyből, azért cselekedtem, hogy legyen egy égő pontja nyugtalan ós céltalan életed időszámításának. Ettől a csóktól számítsad, amikor születtél ós amikor meghaltál. Ami ezután következik — a mennybemenetel — ahhoz már semmi közöd ! Azonban mégis . . . Velem született, egyetlen vagyonom, amit a későbbi koroptimizmusnak fog nevezni, azt súgja, nem lehetetlen, hogy Felséged jóságból cselekedte. „Miért ne ? — gondolta magában, — jut is, maradt is! Ez a bohó, nyurga apród egyszerre gazdag lesz általa és én nem leszek szegényebb. Sőt! Nem vagyon ugyan, de e szűk világban az is valami érték, ha van valakink, aki holtig adósunknak hiszi magát. Lehet, hogy nem fizet, de hátha mégis fizet? Szegény ördög ! De hajóra szállhat, kincseket hozhat délszakról, fölfedezhet egy uj világrészt, ahol uj fajta arany női. És egy napon visszajön és mind a lábaim elé teszi az aranyat, amelyből nem lesz más királynőnek, senkinek, csak nekem, ígérvény, tudom, mit gondoljak ama papirjegyről, melyet promessnek fognak nevezni a gyorsan ós hangosan beszélő jövendőben. Mindegy, csaknem ingyen van. Egy csókot adtam érte mindösszesen. Nem is esett rosszul, nem fáradság. Egy kis gyakorlat. Még jó is,hogy el ne szokjék tőle az ajkam. Aztán nem is látta senki, csak nyíló rózsák, lankadt violák. Azok illattal helyeselték. A fiu pedig szive legmélyébe zárta. Az esze aligha is tudja. Az tetette magát, hogy tudja, mi történik. Álmában beszélt az alatt! . . . Királykisasszonyom, üdvösségem, úrnőm ! Nem tudom melyik fáj jobban, a gonoszsága-e, a jósága-e? Mind a kettőt ós az egyetlen csókot — porig alázva ós az égbe emelve — köszönöm, Az apród." * Egy fiakkerben — persze, hogy fiakkerban — találtam ezt a levelet. Nem volt leragasztva, nem volt megcímezve. És bizony elolvastam, elhoztam, akié — ime visszaveheti. Félek, hogy aki irta, aligha fog jelentkezni, forró, alázatos, apródi hangját bizonyára megbánta. Az ilyen leveleket csak megírni szokás, de elküldeni nem. Azt talán mondanom sem kell, hogy az irás alighanem költői túlzással szólított meg királynőnek egy, nyilván előkelő asszonyságot. A szerelemnek különben joga van koronázni, — egyebet sem csinál. A mi apródunk ugyan erősen élt a jogával; vájjon ki ós miféle lehetett? Megvallom, némi rokonszenvet érzek iránta, különösen azért, mert ebből a levélből láttam, hogy rosszul fogja végezni. Egy fiatal ember, ki komolyan veszi a csókot, bárha ismeri a fát, a melyen terem ! Meg nem állhattam, hogy ne tudakozódjam utána. A kocsis csak annyit tudott, hogy legutolsó vendége egy igen különös fiatal ember volt. Fehér ruhát viselt és ahhoz sárga cipőt. Minden igaz ok nélkül kivitette magát a város hatátárába, az uton nem lehetett vele az útszéli csárdákról beszélgetni, olyan szomorú volt. Leszállt a Duna partján. — Bele ugrót a vizbe ? — Később lehett. De elébb egy csinos fekete hajú fehércseléd várt ott rá, nem kezeltek, mindjárt csókolództak. Más volt, az volt, az apród volt! ? Fránya apródja! A férfinem tekintélye és komolysága érdekében hinnem kell, hogy nem ez a bus fiatal ember vesztette el az el nem küldött levelet.