Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-04-30 / 46. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 46-ik számához Csabai diákok az országos Egy nemzetközi betörő elfogatása. tornaversenyen. Május hó vége felé, 27-én és 28-án a magyar tanuló ifjúságnak országos tornaversenye lesz Budapesten. Ennek a nagyszabású tornaversenynek lefo­lyása elé érdeklődéssel tekint nemcsak maga az ifjúság, de az egész ország, a vidék, közte Csaba is, amelynek ifjúsága szintén résztvesz a versenyen. Az ifjú­ság, a Rudolf-főgimnáziumáé. Ügyesen betanult sereg ez az ifjú­ság, mely bámulatosan végzi a leg­komplikáltabb és legkülönfélébb sport­gyakorlatokat. Hihető is, hogy az orszá­gos verseny kitüntetést hoz számukra, amint hozott a négy évvel ezelőtt buda­pesti országos tornaverseny és a debre­ceni, ahonnan szintén szép sikerekkel tértek vissza. És ebben a várható siker­ben, mint a múltban, az érdem Áchim Károly tornatanáré, aki fáradhatlan ügy­buzgóságot fejt ki a tanulók kikép­zésére. A csabai diákoknak az országos tornaverseny n való részvételéről a kö­vetkező előzetes ismertetést adjuk: Mint fönnebb jeleztük, az országos verseny május 27-én és 28-án fog le­folyni. A Rudolf-főgimnáziumnak 52 tanítványa vesz ezen részt Áchim Ká­roly tanár vezetésével. De részt vesz­nek még a versenyen a tanári kar részéről Bálás Ádám, G r o ó Vilmos és Jéger József és bizonyára számo­san az érdeklődő tanügybarátok és szülők közül. Az ifjúság és kísérőik má­jus 25-én délután indulnak Csabáról, hogy az utazás fáradalmait kipihenhes­sék és kényelmesen elszállásolhassák magukat. Az intézet a versenyre szóló bene­vezéseket már elküldte az országos ver­seny rendező bizottságának. Impozáns lesz, amint a félszázad ifjúság fölvonul. A résztvevő diákok öltözéke igen tetsze­tős: sima fekete nadrág, térdig érő, fe­kete harisnya tornacipővel, fehér ing, a mellen piros csillaggal, fehér sapka, a középen ugyancsak piros csillaggal. A csabai diákok az összetett főverseny­ben 20 tagu csapattal vesznek részt, a kötélhuzó és füleslabda versenyben pe­dig 10—10 tagu csapattal. Mintacsapat 9 taggal nyújtón mutat be gyakorlatokat. Az egyes futó-mászó versenyben a felső négy osztályból 1—1 tanuló vesz részt. A versenyre készülő csabai ifjúság igen jó erőben és formában van a rend­szeres és szorgalmas gyakorlatok foly­tán, amiről különben valószínűleg lesz alkalma meggyőződni Csaba közönsé­gének május 21-én délután, amikor az intézet bemutatni szándékozik a tornázó ifjúságot a főgimnázium udvarán. Ennek az érdekes bemutatásnak a részletes pro­gramját annakidején közöljük. Betörési kísérlet egy csabai pénz­intézetbe. Egy nagykaliberű, nemzetközi be­törőt fogott el szerdán este a csabai rendőrség, amint azt már röviden jelez tük csütörtöki lapszámunkban. A kitűnő fogással a Csaba-városi takarékpénztár menekült meg a biztos kirablástól. Ki­fogástalan dsentlemennek látzsó em­ber a nagystílű kasszafuró, aki várnai (Bulgária) kereskedőnek mondotta ma­gát, de a körülmények kétségtelenül azt igazolják, hogy az elfogott veszedelmes alak, névszerint Markovics Jankó, egy kitűnően szervezett nemzetközi kasz­szafuró bandának a tagja, aki hurokra kerülvén, a gyulai kir. ügyészség fog­házában várja sorsát. A csabai rendőrség kitűnő fogásáról a következő részletes tudósításunk szól: Az idegen. Szerdán délután intelligens kinézésű idegen érkezett Csabára a kétórai buda­pesti vonattal. Szolnokról jött, egy na­gyobb málhával, amelyet a vasúti por­tásnál helyezett el. Senkinek sem tünt fel az idegen, aki..azután nem tudni, hol járt négyóráig. Öt óra felé a Nádor szállóba tért be étkezni, majd újra el­távozott. Ugy a vasútnál, mint a Nádor előtt látták egy másik ismeretlen uri­külsejü emberrel érintkezni, majd este­felé a Csaba városi takarékpénztár épülete előtt sétált az egyik, aki később be akart törni az intézetbe. Itt közbeszúrva megjegyezzük, hogy ugyanezen nap délutánján pénzügyek­ben egy idegen járt a városi takarék­pénztárban, ahol S a i 1 e r Gyula vezér­igazgatóval értekezett. A vezérigazgató­nak mindjárt feltűnt, hogy az illető kü­lönösen szemlélődik, de ennek nem tulajdonított semmi fontosságot. Bár ez az. eset, mint később bebizonyosodott, aligha "függött össze a betörési kísér­lettel, mégis megdöbbenve értesült a vezérigazgató, mikor e3te 7 óra után hí­rül vitték neki, hogy be akartak törni az intézetbe. A betörési kísérlet. A városi takarék épületében lakik L ö f f 1 e r Ignác, akinek Katona Anna nevű cselédje este 7 órakor észre­vette, hogy egy idegen ember áll a ta­karék folyósójának ajtaján és ott babrál a záron. A cseléd azonnal beszólt B e­lanka Mihály intézeti szolgához, aki nem lévén otthon, annak 15 éves fiát figyelmeztette a veszélyre. A fiu lassan kijött és az épületnek Vasut-utcai kapu­ján át rendőrért futott. A Nádor sarkán állt posztot G a 1 ó Pál rendőr, aki azonnal odasietett. A betörő azonban a zajra abbahagyta munkáját és éppen ki akart osonni a kapun, amikor Galó nyakoncsipte és minden ellenkezése da­cára bevitte a rendőrségre. ^ veszedel­mes betörő megakarta vesztegetni is a rendőrt, de az nem feledkezett meg kö­telességéről. Markovics Jankó. Az elfogott betörő középtermetű, in­telligens ruházatu, kövér, egészséges ember, mintegy 45—48 éves. Legelőször megmotozták. A zsebében egy tárcában három, páratlan raffinával készített ál­kulcsot találtak, amelyek mindegyikének végébe finom csavar segélyével a leg­különbözőbb nagyságú ós szerkezetű kulcs-toll, illetve szárny illeszthető bele, amelyek segélyével a legkomplíkálabb szerkezetű zárak és pénzszekrények is minden zaj nélkül felnyithatók. Talál­tak nála továbbá 50 korona készpénzt, mintegy 20 korona értékű román pénzt, viaszt, amelyet csakis lenyomatok ké­szítésére használhatott, útlevelet, a mál­hájában finomabbnál-finomabb ruhákat, egy nagy sereg illatszert és egyébb apró­ságot, amelyekkel valószínűleg veszély esetén kereskedik, továbbá egy csapat angol, francia, olasz, német ós magyar szótárt. Kihallgatás. S e i 1 e r Elek főszolgabíró Marko­vicsot csütörtökön hallgatta ki. A valla­tás nagy érdeklődés mellett a késő dél­utáni órákig tartott. Kalandos dolgokat adott elő, szinte hihetetlen meséket, a betörő. Hogy kereskedő volt Várnában. Egy év előtt tönkrement, s azóta folyton utazik, kóborol, mint Ahasvérus botja. Vallását hol katholikusnak, hol feleke­zetnélkülinek mondta. Anyanyelve bul­gár, de beszól németül (porosz német dialektussal) franciául, angolul és ola­szul, de töri a magyar nyelvet is. Utóbb Konstantinápolyból jött, majd bejárta a délvidék nagyobb városait, amelyek­ből Galaczba pénzeket is küldött postán. Gyanús összegek ezek, amelyek inkább titkos jeladásokra szolgálnak. Legutóbb Szolnokon volt, onnan jött Csabára. A kihallgatása német nyelven folyt és a betörési kísérletre vonatkozólag tagadott, mint a karikacsapás. Azért volt a bank épületébe, mert ott egy leány kacsintgatott rá a kapu alatt. Az álkui­csokra vonatkozólag azt a mesét adta elő, hogy azokat Szegeden kapta egy barátjától, hogy azokra szabadalmat sze­rezzen. Egyébként betörni nem akart. Délben felfüggesztette a főszolgabíró a kihallgatást. Á raffinált ember ekkor beteget jelentett, mire a hatóság R e i s z Miksa dr. községi orvossal megvizsgál­tatta, aki megállapította, hogy Markovics teljesen egózsóges és raffinált szimuláns. A délutáni kihallgatáson sem ismert be semmit, majd mikor aláírás végett elébe­terjesztették a jegyzőkönyvet, az aláírást megtagadta. A főszolgabíró ezután elrendelte a letartóztatását. Markovics egykedvűen vette tudomásul, de ekkor sem hagyta el a gavallériája. Udvariasan odafordult a főszolgabíróhoz: Köszönöm a velem szemben tanúsított nemesszivü magatar­tását. (Lám, lám, még a gonosztevőkké szemben sem goromba az a főszolgabíró akit bizonyos egyének annyira gorom bának festettek!) De ha szabad kérdez­nem, mi történik most már velem . A főszolgabíró ezután megm" rázta, hogy bekísérik az ügyészség* o védőt fogadhat magának s majd az e 1 végezi védelmét. Az udvarias kasszafuró azután e kellő fejbicentéssel távozott a rend' ség fedezete mellett. Pénteken regf kisérték be az ügyészségre, mely fol tatja ellene a vizsgálatot. Ide tartozik még az is, hogy a bat<_ Galó Pál rendőrt jó fogásáért megju talmazzák. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Uj tengernagy. O felsége Montecuccoli gróf ellei tengernagyot tengernagygyá nevezte ki Az orosz forradalom. Május 1-én Pétervárott általá nagy vérengzéstől tartanak. Hogy általános pánik uralkodik, bizon hogy Treppov főkormányzógnem tu< kocsit kapni, aki őt május 1-én szá 1 mert mindnyájan bombamerényl tartanak. A háború. A balti hajóhadat tegnap a Lt Soi-öböl magasságában Bajnan szig látták. Forradalom Krétában Vukoliaban a fölkelők összeütk tek 50 csendőrrel. Három felkelőt me öltek és hatot megsebesítettek. A'csenu őrség, részéről el esett egy ember, há­rom megsérült 14 eltűnt. A falu lakói fölgyújtották a rendőrség épületét. A szomszéd falvakban meghúzták a vész­harangokat. A lakosság fegyvert raga­dott. Fuvarosok sztrájkja. Chicagóban tízezer fuvaros lépet sztrájkba, aminek a forgalom nagyfoki megakadályozása lesz az eredménye. A rendőrkapitány fia. Néhány budapesti reggeli lap meg­lehetősen hizott kacsát tálalt fel az ol­vasóközönségnek. Azt irták ugyanis, hogy R u d n a y Béla főkapitány fia, R u d n a y Egyed megszöktette R a d i­s i c s Jenő miniszteri tanácsos felesé­gét. Az illető lapok híradása szerint a szökevény szerelmes párt Bécsben le* minden érthető ok nélkül egyszerre csak borzasztóan vonítani kezdett. Mindenki tudja, hogy a kutya, ha jól oldalba vág­juk, vonítani szokott. Az én Hektorom­nál ez megfordítva áll. Oldalba rúgtam és elhallgatott. A próba léghajózás után naponta kétszer is fel léghajóztunk szőlősker­tünkbe. A penzionált végrehajtóék arcán sárga irigység ütött tanyát. Hiába! Vál­toznak az idők, változnak az em­berek ! Hegynek futó hitvány hengerük­kel nem versenyezhetnek velünk. Pár nap óta nagy előkészületeket teszünk a párisi nagy útra, melynek határozott célja, hogy zsebrevágjuk a százezer frankos dijat. Akkor majd le­mondunk a pénzügyi rangról és újra földbirtokosok leszünk. Az előkészületeket bevásárlásokon kezdtük meg. A bevásárlásokat kalapo­kon. A kalapok után feleségem három uj divatú utazó ruhát vett, aztán néhány midért, négy pár cipőt, piperecikkeket és végül még egy kalapot. Holnap indulunk Párisba. Le a kalappal! Tegnap délután sajátságos nagy sze­rencsétlenség érte a végrehajtóékát. Az asszonyt megütötte a guta, a szegény penziónált végrehajtó pedig megőrült; hegynek futó hengerével nekiment a budai hegyeknek, eleinte a Sváb-hegyen száguldott vele, aztán nyomtalanul eltűnt. Szegények ! Nem bírták elviselni azt a nagy csapást, hogy az ón kormányoz­ható léghajóm hamarább készült el, mint az ő perpetum mobiléjuk. Az apród levele. Irta : Bródy Sándor. „Királyasszony! Porig alázva és az égig emelve köszönöm a csókot, ame­lyet a legutolsó apródjának, nyilván kegyelemből adott. Mórt adta, mért tette, szivem viharja mind csak ezt vi­tatja, mind csak ezt vitatja, kérdi és i kutatja. Gonoszságból mivelte ezt Fel­séged. Hogy örökké szomjas legyek arra, amelynek az enyém csak a második párja, amelyet más kapott, nem ón ós hogy elepedjek a vágytól, megkapni a a többit mind, senki többé ne kapjon egy felet is utánam. Hogy más csók­nak izét többé soha ne érezzem, mind csak emlékezzem erről az egyről, amint­hogy hétszer hét nap óta másat nem is cselekszem. Azóta nem is. vagyok anya­szülte ember, csak egy tüzes emlék, aki magát eszi ós emészti: hogy is volt, mint is volt, szemmel kellett volna nézni, hogy történik és észszel felfogni az izét? Hogyan villan mejr szemében | a szándék, hogy csücsüriti királynői ajkát — mindezt nem tudom, elvette tő­lem egy szédület, valami villanás. Csak azt tudom, hogy a szemem könybe láb­badt tőle, ugy' fájt, olyan jó volt. És elődje nem volt az enyém, folytatása pedig egy elfojtott kacagásba ful: nesze neked csók, örökös rabláncnak, nesze neked csók, lángoló pallosnak, aki vi­rágzó életed derékon elvágja; inie vele forrásokba fagyasztalak, elevenen kopor­sóba teszlek, piros ajkamnak hozzád érintése : hálónak fonása, szemfödőnek arcodra való ráboritása ! És ha meggondolom, hogy Felsé­gednél ebből a fajtából legalább egy millió van és én csak egyet kaptam belőle! Ez egyért — várom — mikor kell ölnöm mást-e, magat-e ? Mindegy, nem bánom, csak legalább ostobának ne tartana és megmondaná nyíltan: igenis, gonoszságból, szeszélyből, azért cselekedtem, hogy legyen egy égő pontja nyugtalan ós céltalan életed idő­számításának. Ettől a csóktól számítsad, amikor születtél ós amikor meghaltál. Ami ezután következik — a mennybe­menetel — ahhoz már semmi közöd ! Azonban mégis . . . Velem született, egyetlen vagyonom, amit a későbbi kor­optimizmusnak fog nevezni, azt súgja, nem lehetetlen, hogy Felséged jóságból cselekedte. „Miért ne ? — gondolta ma­gában, — jut is, maradt is! Ez a bohó, nyurga apród egyszerre gazdag lesz ál­tala és én nem leszek szegényebb. Sőt! Nem vagyon ugyan, de e szűk világban az is valami érték, ha van valakink, aki holtig adósunknak hiszi magát. Lehet, hogy nem fizet, de hátha mégis fizet? Szegény ördög ! De hajóra szállhat, kin­cseket hozhat délszakról, fölfedezhet egy uj világrészt, ahol uj fajta arany női. És egy napon visszajön és mind a lábaim elé teszi az aranyat, amelyből nem lesz más királynőnek, senkinek, csak nekem, ígérvény, tudom, mit gondoljak ama pa­pirjegyről, melyet promessnek fognak nevezni a gyorsan ós hangosan beszélő jövendőben. Mindegy, csaknem ingyen van. Egy csókot adtam érte mindössze­sen. Nem is esett rosszul, nem fáradság. Egy kis gyakorlat. Még jó is,hogy el ne szokjék tőle az ajkam. Aztán nem is látta senki, csak nyíló rózsák, lankadt violák. Azok illattal helyeselték. A fiu pedig szive legmélyébe zárta. Az esze aligha is tudja. Az tetette magát, hogy tudja, mi történik. Álmában beszélt az alatt! . . . Királykisasszonyom, üdvössé­gem, úrnőm ! Nem tudom melyik fáj job­ban, a gonoszsága-e, a jósága-e? Mind a kettőt ós az egyetlen csókot — porig alázva ós az égbe emelve — köszönöm, Az apród." * Egy fiakkerben — persze, hogy fiak­kerban — találtam ezt a levelet. Nem volt leragasztva, nem volt megcímezve. És bizony elolvastam, elhoztam, akié — ime visszaveheti. Félek, hogy aki irta, aligha fog jelentkezni, forró, alázatos, apródi hangját bizonyára megbánta. Az ilyen leveleket csak megírni szokás, de elküldeni nem. Azt talán mondanom sem kell, hogy az irás alighanem költői túlzással szólí­tott meg királynőnek egy, nyilván elő­kelő asszonyságot. A szerelemnek kü­lönben joga van koronázni, — egyebet sem csinál. A mi apródunk ugyan erő­sen élt a jogával; vájjon ki ós miféle lehetett? Megvallom, némi rokonszen­vet érzek iránta, különösen azért, mert ebből a levélből láttam, hogy rosszul fogja végezni. Egy fiatal ember, ki ko­molyan veszi a csókot, bárha ismeri a fát, a melyen terem ! Meg nem állhattam, hogy ne tuda­kozódjam utána. A kocsis csak annyit tudott, hogy legutolsó vendége egy igen különös fiatal ember volt. Fehér ruhát viselt és ahhoz sárga cipőt. Minden igaz ok nélkül kivitette magát a város hatá­tárába, az uton nem lehetett vele az útszéli csárdákról beszélgetni, olyan szo­morú volt. Leszállt a Duna partján. — Bele ugrót a vizbe ? — Később lehett. De elébb egy csinos fekete hajú fehércseléd várt ott rá, nem kezeltek, mindjárt csókolództak. Más volt, az volt, az apród volt! ? Fránya apródja! A férfinem tekin­télye és komolysága érdekében hinnem kell, hogy nem ez a bus fiatal ember vesztette el az el nem küldött levelet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom