Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-04-30 / 46. szám

hogy a szövetkezett ellenzék programmja dacára minden egyes párt a maga el­veit fentarthatja. A horvátok sem nyugosznak. A fel­irat ellen folyton panaszolják sérelmü­ket. Arra az ellenvetésre, hogy a fel­irati bizottságba csak a koalícióhoz tar­tozó pártok tagjait küldték ki, azt felelik, hogy Horvátország közjogi helyzetére való tekintettel nem lett volna szabad a koalíciónak a horvát klubot mellőznie­A horvát képviselők el is határozták, hogy ezt a sérelmüket a felirati vita folyamán kifejezésre is juttatják. A Galgóczy szerepléséről szóló birek is felszínen úszkálnak. Erre vo­natkozólag a legmegbízhatóbb értesülés az, hogy a király Galgóczy Antalt a had­sereg magyarországi csapataihoz főfel­ügyelővé fogja kinevezni és székhelye Budapest lesz. Az uj állás katonai ka­rakteréről még semmit sem tudni, mert szokás a közös hadseregben, hogy az ily speciális állások egész hatáskörét csak a kinevezés után állapítják meg. Annyi bizonyos, hogy furcsa szokás és osztrák észjárásra vall. Magyar szocialisták. Ilyen cim alatt vezércikkezik egyik nagyváradi laptárs, a Szabadság a ma­gyar szocialistákról. Az elolvasásra ér­demes cikkből minden kommentár nél­kül adjuk az alábbi részleteket: „Piros lobogó alatt két tábor har­sogott egymás ellen anathémát a hús­véti ünnepek alatt. Az egyik Budapes­ten, a másik Nagyszalontán. A budapes­tiek, a nemzetköziek, szuverén lenézés­sel sújtották a szalontai gyülekezést, az ujjászervezettek, hogy a nemzetköziek pukkadjanak, a Kossuth szobornál tar­tott ülésen kijelentették, hogy a ma­gyar vezényszó követelését meg tud­ják érteni. — A budapesti táborban együtt volt a magyar kézműipari mun­kások szine java, Szalontán pedig az ország legérdemesebb földmivesei jöttek össze. Azok, a kik a két nagy kongresszus zajától távol valamelyik kis faluban vár­ták a kongresszusi kiküldöttek' hazaér­kezését, bizonyára mélységes csodálko­zással vettek tudomást arról, hogy nem csak polgári pártok marakodnak, gyű­lölködnek s füstölik ki egymást a köz­élet színpadáról, hanem a szociálisták is. Sőt ezeknek küzdelme brutálisabb, szen­vedelmesebb, mert furkós bottal rohan­nak egymásra, s abban gyönyörködnek csak, ha az újjászervezett koponyáját szétloccsantja a nemzetközi kéz által ke­zelt csáti tölgy ; vagy viszont. Ugy gondoltuk, hogy az értelem­ben, erőben megnövekedett szociálista tábor ezen a húsvéton nagyszerű mani­fesztációját rendezi eszméi csodálatos diadalának. Azt hittük, hogy az eltagad­1 hatatlanul megerősödött magyar szak­szervezetek komoly gazdasági, politikai­lag is értékes munkát fognak végezni. És e helyett látta az ország azt, a mire egyáltalán nem volt kíváncsi — szennye­sek mosogatását. Lám, lám, az emberi boldogulás, az emberi tökéletesedés, a társadalom reformációjának bajnokai ön­zők, irigyek, a kaszt szellem megterem­tésének harcosainál. Szociáldemokratáink húsvéti beszá­molójának szürke szintelen volta azt a meggyőződést formálja ki, hogy a szo­ciáldemokrata párt semmivel sem külomb azoknál a polgári pártoknál, a melyek ellen ők annyi szenvedelmes támadást intéznek. Sőt még lehetetlenebb viszo­nyok között él a nemzetközi szociálde­mokrata párt, mert kifejlődött szerveze­tében az abszolitizmus és a eesarizmus. Az ujjászervezettekről nemigen van mit beszélni. Ezeknek nincs programm­juk. Valamikor az ő vérük fürösztötte a mezőt, de a vér nem volt termékenyítő. Adózási rendszerünk javítása, a mely programmjuk sarkalatos tétele, benne van minden politikai párt programmjá­ban, az általános választói jog kiterjesz­tésén már gróf Tisza István eleget dol­gozott. Nem is szociálisták ők, haneni amolyan negyvennyolcasok, a kik addig zúgolódtak az adó, a szolgabíró és más egyébb közigazgatási dolog miatt, mig ügyes emberek ki nem használták, ujjá nem szervezték őket a maguk hasznára, stréber voltuk kielégítésére. Németország, Hollandia szociálistál­nak csendes, de nagybecsű kulturmun­káját látva, valósággal le kell sajnálni a mi fals szociálistáinkat. Azon a pozitív eredményen kívül, hogy a munkás osz­tály tudásvágyát felébresztették s ezt a tudni vágyó munkás népet tömör fe­gyelmezett szervezetbe szorították, a me­lyet vas szigorúsággal, az egyéni sza­badság tökéletes eltiprásával tartana k féken, nem produkáltak mást. Azok a nagy társadalmi kérdések, a melyek náhink messze jövendő álmai, de kül­földön megvalósított tények — a mi szo­ciálista vezéreinket nem foglalkoztatják. A magyar szociálisták legyenek bár nemzetközik — két dologhoz értenek. Ordítanak és sztrájkolnak. Az egyik rekedté tesz, a másik gyomorkorgást okoz." Egy csabai pénzintézet jubileuma. Az Aradi Ipar és Népbank csabai fiókjának 10 éves fennállása. Tíz esztendő az idők végtelenségé­ben annyi, mint csöpp a tengerben. Látszólag nem nagy idő az egyének és intézmények életében se. De csak látszó­lag, mert ott, ahol az érdem, a munka tiz éves jubileumát üunepelik, ott hosszú a tiz esztendő is. Az Aradi Ipar és Nép­bank csabai fiókja pedig becsülettel, közhasznú munkában eltöltött tevékeny­séggel érte el ez év május első napján fennállásának tiz éves fordulóját. Hogy ne a misszióteljesités kifejezésével él­jünk, bátran és kétségbevonhatatlanul állithatjuk, hogy ez a pénzintézet hi­vatva volt betölteni azt a szerepét, ame­lyet minden gáncs nélkül, de köz­megelégedésre, elismeréssel betöltött, előnyére Csaba, de meg a környék köz­gazdasága, ipara, kereskedelme és kultu­rája fejlesztésének. Éppen ezért nem lesz érdektelen olvasóközönségünk előtt, ha rövid visszapillantást vetünk az Aradi Ipar és Népbank csabai fiókjának tiz éves folytonos közhasznú munkásság­ban eltöltött működésére. A jubiláló pénzintézet rövid törté­netét a következőkben ismertetjük: Mintegy 11—12 évvel ezelőtt, a Nép­bank szomorú emlékű bukása után, Csa- i bán tárgyalások folytak egy uj pénzin­tézet alapítása iránt A csabai intelligencia tárgyalásaiba belefolyt az Aradi Ipar és Népbank igazgatósága is, mely kezde­ményezte volna a szándékolt uj pénzin­tézet alapítását. Mivel azonban sehogy­sem tudtak dűlőre jutni, amiben nagy része volt a Népbank bukása fájdalmas nyomainak is, s mivel az aradi főinté­zet is megunta a hosszas tárgyalásokat, ezelőtt 10 évvel, 1895. május 1-én saját fióküzletet állított fel, amelyet a Fő-utcai Zzilinszky Mihály-féle házban nyitott meg, majd még ugyanazon év október elsején áthelyezte helyiségeit a Laszky­féle házba, amelyet birói árverésen 140 ezer koronáért vásárolt meg. Az uj pénzintézettel Csaba közön­sége egy hatalmas, erős forrást nyert hitelszükségleteinek könnyebb és gyor­sabb kielégítésére. A szilárd alapokon nyugvó és a banküzlet minden ágát kultiváló uj pénz­intézetre nagy szüksége volt Csabának nemcsak azért, mert a lakosság és vi­dék fokozatosan emelkedő hitelszükség­letét az egymagában álló csabai takarék­pénztár már ki nem elégíthette, hanem azért is, hogy a közönségnek előzékeny, gyors és figyelmes kiszolgálása mellett megteremtse a helyi pénzpiacon az egészséges kamatláb versenyt, uj for­rást nyisson Csaba város ipari, közgaz­dasági, kulturális fejlődésének ós hatha­tósan előmozdítson minden oly törek­vést, amely tőkéinek mérsékelt kama­toztatása mellett, a közjó és a lakosság 1 vagyoni jólétének emelésére kedvező befolyást van hivatva gyakorolni. Ezen hivatásának a fiókintézet meg is felel, mert hiszen Csaba és vidéké­nek közönsége tapasztalhatta leginkább azon kedvező alakulását a helyi hitel viszonyoknak, amelyet a fiókintézet mű­ködésének megkezdése tényleg előidé­zett. Az uj intézet által teremtett egész­séges verseny maga után vonta a ka­s matláb redukálását, uj és nevezetes for­dulatot adott a hitelkereső közönség gyors kielégítésének, mert mig azelőtt napokig kellett várakozni a kölcsönök kifizetésére, az Aradi Ipar- és Népbank fiókintézete már a jelentkezés napján ki-1 elégítette a hozzáforduló ügyfeleket. Közgazdasági intézményként — tár­sulva a helybeli takarékpénztárral - lé­tesítette a ' kereskedelem és kisgazdák érdekeinek előmozdítását célzó termény és áruraktárt, kulturális célt szolgált azzal, hogy 2000 koronás alapítványt tett a helybeli gimnáziumra, s évenként is jelentékeny összegeket áldoz közmű­velődési és jótékony célokra. A fiókintézet megalakítása körül ki­váló érdemet szereztek maguknak az igazgató-választmányban helyt foglaló polgártársaink, nevezetesen "Zsilinszky Endre dr. v. elnök, Korosy László alel­nök, Fáy Samu dr., Horváth Mihály, Kitka György, Kiiment György, Kovács L. Mihály, Szulimán Ödön, Sailer Vilmos dr., Sailer Gyula, Wallerstein S. Sámuel és Zsiros György; a lefolyt tiz év alatt kiváltak a választmányból Korosy László, Kiiment György (meghalt), Kovács L. Mihály, Sailer Vilmos dr. és Sailer Gyula s ezek helyét Áchim Gusztáv alelnök, Maros György, Petrovszky S. Pál és Wagner József foglalták el, egy hely pedig betöltetlen. Az intézet élén kez­dettől fogva Keresztes Ferenc vezér­igazgató áll, aki nagy buzgalommal ve­zeti az ügyeket; ügyésze FAy Samu dr., pénztárosa pedig ugyancsak kezdettől fogva Kvasz Sándor. A jelenlegi tisztvi­selői karban uj erőkként Dusbaba Vil­mos s. titkár, Hajdú József könyvelő és Kolmann Emil gyakornok foglalnak helyett. Az intézet üzletköre felölel minden, a bank- és takarékpénztári szakmába vágó üzletágat. Betéteinek mult évi zárlat szerinti álladéka 2.010.236 kor., váltótárcája 2,158.402 kor., jelzálog kölcsönei, mely üzletágat csak egy év óta kultiválja mintegy 100.000 kór., folyószámlái köl­csönök 310.665 kor., s az eddig kifize­tett évjáradékos kölcsönök 624.100 ko­ronát tesznek ki, E rövid vázlatban közölt adatok eléggé igazolják ama véleményünket, hogy a fiókintézet nagy hézagot tölt be városunk pénzpiacán, hivatásának a fo­kozott hiteligények kielégítésének — a legszűkebb pénzviszonyok között is akadálytalanul eleget tett, s igy méltán megérdemli azon bizalmat és támoga­tást, melyben közönségünk azt mind­nagyobb mérvben részesíti. Lapunk egyik számában már meg­emlékeztünk azon tárgyalásokról, melyet az intézet igazgatósága az ország leg­első pénzintézetével a- Pesti hazai I-ső takarékpénztárral folytat uj részvények kibocsájtása és szövetkezés céljából. Ezen akció is arra irányul, hogy a bank korlátlan mennyiségű olcsó pénz felett rendelkezhessék, s azon kedvező hely­zetet megteremtse magának, hogy ügy­felei hiteligényeit még nagyobb mérv­ben, és a lehető legmér sékeltebb kamat­láb mellett kielégithessse. Tekintettel arra, hogy az Aradi Ipar és Népbanknak Csabán is már sok részvényese van, a Pesti hazai I-ső takarékpénztárral folya­matba tett tárgyalások eredményét an­nak idején közölni fogjuk. ről sem álmodik, mint hogy tükörbe néz és uj kalapot próbál. Ámde egy igen rossz szokása Irmu­cinak kezdettől fogva megvolt s ennek felfedezéséhez nagyító üvegre sem volt szükségem. Már á'mézes hetek után az­zal zavarta meg a házi békét, hogy becs­mérlőleg nyilatkozott az én szellemi te­hetségeim felől. — Te olyan pipogya ember vagy, kinek egyetlen magasabb röptű eszméje sincs! — kezdé egyszer az asszony. — Nem értelek ! kegyeskedjél bő­vebben kifejteni, hogy mért vagyok pipogya ? — Persze, hogy nem érted! Beléd oly nyárspolgár szorult, aki dicsőségre, hírnévre szert tenni vagy nem tud, vagy nem akar. Lásd, a szemközt lakó pen­zionált végrehajtó, a ki pedig nem is végzett olyan magas iskolákat, mint te, hozzád képest valóságos szellemóriás, már két év óta dolgozik egy perpetuum mobilén, sőt már majdnem fel is találta. Ezen kívül pedig, egy hegynek guruló hengert is szerkesztett, melylyel most feleségével együtt vígan futkároz a Sváb­hegyre fel és onnan le. Az igazat megvallva, szerfelett bosz­szantott feleségemnek határtalan nagyra­vágyása, de a végrehajtó sikere is, aki pátenst is vett találmányára s hegynek guruló hengerek gyártásából már szép vagyont szerzett. Feleségemnek ezen és későbbi ha­sonló kirohanásai alkalmával mindég elszégyeltem magamat, igazat és csókot adtam neki s egyben igyekeztem meg­nyugtatni és meggyőzni, hogy a türelem rózsát terem. Majd lepipálom én a vógre­hajtóékat! Telt az idő s gondolkozó szerkeze­zetem, ha erősebben felhúztam, mind­annyiszor csak recsegett-ropogott, de valami világraszóló nagy dolgot nem produkált. Néhány hónap múlva azonban mégis megszületett. Mi született meg ?— kérdi a nyá­jas olvasó. — Hát mi született volna meg más, mint az eszme ? És pedig egy magas­röptű eszme! Ha az agy sokáig vajúdik, csak nem szülhet ő is egeret ? Mit szólna ahhoz a hegy ? — És milyen eszme ugrott ki be­cses homlokából ? — kérdi egy másik nyájas olvasó. — Milyen naiv kérdés! Ma már min­den tizedik ember a kormányozható léghajó eszméjét pattantatja ki magas homlokából. Csupán az eszme röptében van külömbség. Mennél magasabb a homlok, annál magasabb röptű az eszme. S mivel az én homlokom egészen a fe­jem búbjáig ér, bizonyos, hogy az én léghajóm lesz a legkormányozhatóbb. Az eszmét, amint megszületett, össze­vissza gyúrtam, mintha agyag lenne; az eszme csak igy faragható ki lég­hajóvá. Azután megkezdődött a léghajó­építés a legnagyobb titokban és a sváb­hegyi szőlőskertemben. Feleségemnek természetesen sejtelme sem volt világra szóló találmányomról. Annál nagyobb lesz majd a meglepetés. Az én léghajóm is szivaralaku s mi­vel feltétlen híve vagyok a trabukónak, léghajómnak trabukó-alakot adtam. A léggömb selyemből készült. Csupán a motor megválasztása okozott némi fej­törést. Mikor már vagy tizedszer vérzett a fejem, zseniális ötlet bugyogott ki belőle. Motor gyanánt, mely a 12 szár­nyú csavart mozgásba hozni van hi­vatva, Edison sem találhatna inasomnál alkalmasabb eszközt, a ki egy 5 lóerejü dinamót fütyölve lefőz. Nem csoda! Mielőtt szolgálatomba lépett, előbb csa­pos, azután mészároslegény volt, majd Barnum cirkuszában díjbirkózó lett s mint ilyen világbajnoksági rangot nyert. Nem vagyok annyira elővigyázat­lan, hogy léghajóm titkos szervezetét, főleg a kormányozható elvét a nagy dobra ütve, eláruljam. Ez esetben pár hét alatt egész Óbuda egy nagy légha­jógyárrá vedlene át s pár hónap múlva mindenki csak léghajón tenne korzósé­tákat. Ez pedig nagy csapás volna a mi kerületünkre nézve, mert mit csinálnánk az utcák térdigérő sarával V Hiszen ennek akkor nem volna rendeltetése! Léghajóm felépítése után annak felszerelését vettem sorba. A póstaga­lamb elmaradhatatlan tényező egy lég­hajó történetében. Távcső és fényké­pező készülék nélkül csak tapasztalatlan ember szokott léghajózni. A Marconi­távirót is beszereztem, mert enélkül nagy útra léghajózni kész ostobaság. Ezeken kívül az első próbaútra spe­ciális cikkek gyanánt elegendő mennyi­ségben becsomagoltam még: sonkát, to­kaji aszút és trabukót. Ezen házi eszkö­zök használata nélkül még Solymárra sem rándulok ki. S még egy igen fontos esz­közzel láttam el a léghajót. S ez a Guzi-kenőcs. Kérem ne tessék nevetni! A tudós világnak, mely annak idején Galileit meg­kövezte, végre le kell számolni Agulár­ral is. Mióta a kiéli ós szuezi csatorna, meg a trans-szibériai vasút megnyílt, azóta a Guzi-kenőcs már az egész mű­velt világot meghódította. A Guzi-kenőcs szaga a nátha ellen felséges hatású. Pár év múlva csak Guzi­kenőcscsel subickoljuk cipőinket. Leg­praktikusabb motorkenöcs. Kitűnő haj­növnsztő szer. Nagyszerű bajuszpedrő. Egy kis fantáziával vegyítve friss zama­tos vajat pótol, fantázia nélkül pedig a lekváréval összetéveszthető jó ize van. Pép alakban pompás ragasztószer. Sű­rűbb állapotban kiváló pecsétviasz. Szá­razon illatos szappan ; kis golyókba szo­rítva hatásos gyomorlabdacs. Feloldva zsir, vízzel higitva a legjobb kindrusz. Végül elhatároztam, hogy az első légi útra Hektor kutyámat is magammal viszem. Ez a kutya már annyira hozzá­nőtt a szivemhez, hogy rámnézve a vi­lág tízezer méter magasban is csak nyo­morult siralomvölgy lenne nélküle. Végre tehát ütött az óra, hogy a pipogya emberek táborából kilépjek, más szóval, hogy feleségemnek eláruljam a nagy titkot! "Ha valaki látta volna feleségemet, mikor csodálatos művemet mustrálta s közben édes pillantásokat vetett rám, majd pedig keblemre dobta magát, az a valaki elhinné, hogy nem csupán leve­gőt lehet szilárd testté tömöríteni, hanem boldogságot is. Irmuska a meg­testesült boldogság. Legforróbb vágyát elérte. Az egyszerű Csihala Máté kiemel­kedik a homályból, lefőzi Santos-Du­mont-t, elnyeri a párizsi nagy dijat s mindennek tetejébe halhatatlanságot sze­rez a Csihala névnek. A következő napon megtettük a próbautat, mely minden reményünket fölülmúlta. Remekül működött az öt ló­erő ós a 12 szárnyú csavar. A Gellért­hegyet némi fantáziával Eiffel-torony­nak használtuk fel és háromszor körül­hajóztuk. Léghajónk teljesen kormányoz­hatónak bizonyult. Csak Hektor kutyámmal volt egy kis összezördülésem. A felszállás alkalmával

Next

/
Oldalképek
Tartalom