Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-04-20 / 43. szám

XXXI1. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Csütörtök, április 20. 41 szám. BEKESMEBYEI KOZLOHY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. EkŐFIZETÉSI D13 : Egész évre 12 kor.' Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetni bármikor lebet évnegyeden belül is. Egyes szám ára lö fillér. Felelős szerkesztő : IHAROS GYÖRGY Szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Dyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A politika nagyhetében. Békéscsaba, április 19. A keresztrefeszités nagyhetében va­gyunk. Emlékünnepén annak az isteni színjátéknak, mely az olajfák tövében egykor lefolyt. Fölmagasztosul a sziv a nagy napokon, szeretet tölti be a lelkeket, amelyek együtt éreznek a fel séges gyászban. Békét hirdetnek a ke­resztrefeszités megható tragédiái, a fel­támadás. Mindenütt béke, csak a politika nagyhetében nem értik meg egymást az emberek, akik hivatva vannak a nemzetet kormányozni, az ország dol­gait intézni. Csak a politika nagyheté­ben nem készül feltámadás, a megol­dás feltámadása. Mily felemelő volna az Istenember feltámadásának emlék­napján örvendezni a helyzet kitisztul­tán, mely a válság keresztrefeszitését, az ellentétek sirbatételét, a mult kese­rűsége fölötti gyászt és a jövő feletti örömet jelentené. Hirdetné az isteni fölséges eszme diadalával a népek együttérzését, megértését az égi sugal­latnak, mely a béke, az öröm ünne­pén békét, örömet hirdet. Sajnos, erre nincs kilátás. Tul a Lajthán a politika nagyhetének ege borult, mint felettünk, s arrólfele tor­nyosodnak hazánkra a legsötétebb fel­legek, most, a szerencsétlen Buridn­kombináció előtérbelépésével. Nem hiszszük, hogy ez volna a mélyreha­tóbb kibontakozási kísérlet, amelynek felhasználására hangoztatták az ünne­peket. Udvari körökben ugyanis a leg­újabb terv gyanánt ismét egy Burián­minisztérium kinevezésével foglalkoz­nak. Az egyszer már felmerült Burián­kombinációt most ismét az tette ak­tuálissá, hogy Tisza István legutóbbi audienciáján bejelentette a királynak, hogy a május harmadikán ismét meg­induló képviselőházi tanácskozásokon már semmi körülmények között nem hajlandó a kormány elnöke gyanánt szerepelni. Tisza István elhatározásának jogos voltát Bécsben is belátják és annyival inkább igyekeznek távozását lehetővé tenni, mert hivatali működé­sének folytatását most már kétségtele­nül a parlamenti zavarok, sőt botrá­nyok sorozata kisérné. A szünet alatt a végleges megoldáson is fáradoznak majd és ha ezek a fáradozások sikerre nem vezetnének, akkor venné át Burián ügyvezető minisztériuma a kormányt. Bécsben állítólag remélik, hogy az ügyvezető kormány el tud vergődni nagyobb bajok nélkül addig, mig a végleges megoldás sikerül, sőt hogy esetleg fölhatalmazást kapna külföldi kereskedelmi szerződések tárgyalására is. Van olyan kalandos bécsi hír is, hogy Burián a koalíció programmja alapján alakitana kormányt, de a sza­badelvűpártra, a disszidensekre, a hor­vátokra és a szászokra támaszkodva, úgy hogy az ellenzéknek esetleges obstrukciójával addig mindenesetre vár­nia kellene, mig kiderül, mennyit vált be program injából a kormány. A ma­gyar politikai világnak most nincs al­kalma, hogy ezekről a tervekről véle­ményt mondjon, mert hisz a politikusok nagyrésze nincs is a fővárosban, de igen valószínű, hogy a magyar poli­tikai világ állásfoglalása az ügyvezető kormány tervével szemben most sem lesz más, mint a terv előbbi felmerü­lésekor volt: a teljes és feltétlen visz­szautasitás. Ami a Házat illeti, az legközelebbi ülését csak május harmadikán tartja. Ezen az ülésen csak a legköze­lebbi ülés idejét és napirendjét állapít­ják meg, azaz kitűzik a feliratot a má­jus negyediki ülés napirendjére. A fel­irat tárgyalása lesz — ha csak valami teljesen váratlan, döntő fordulat közbe nem jön — a törvényhozás legköze­lebbi munkája. Mielőtt a felirat a Ház elé kerülne, a szövetkezett pártok mindegyike külön értekezleten foglal­kozik vele. Valószínű, hogy ezeken az értekezleteken beható vita alá veszik a feliratnak a gazdasági önállóságra és a magyar vezényszóra vonatkozó ré­szeit, amelyeket a felirati bizottság nagy fáradsággal és nagy óvatossággal állapított meg és bizonyosra vehető, hogy a parlamenti reformra vonatkozó részt is erős kritika fogja érni. A fel­irat tehát már hihetőleg az egyes párt­értekezleteken élénk vitát fog provo­kálni, amely esetleg a Házban folyta­tódik. Az ellenzéken azt hiszik, hogy a felirati vitában részt fog venni a szabadelvüpárt is. = A sajtószabadság elleni merénylet. Függesszék föl a hatósági vezetőket! Több mint három évtized folyását küzdötte át e lap, amely mindenkor a közérdek szolgálatában állott, hirdetve a haladást a béke ösvényén. Minden szerénytelenség nélkül bevallhatjuk,hogy e lap megfelelt ama kötelességeknek, amelyek kötelességszerű feladatát képe­zik a hivatását gáncs nélkül teljesítő sajtónak. Tagadhatatlan, élt jogaival is, amelyeket az 1848-as sajtótörvények biztosítottak általában a sajtószabad­ságnak. De ne rekrimináljunk, hanem Ítéljen az idő, tegyen tanúságot a törté­nelem arról, hogy miként töltötte be szerepét lapunk a múltban. Szóljon ez az itélet bármiként, megvagyunk győ­ződve, hogy elitélő nem lehet. Hangsúlyozzuk, hogy nem akarunk rekriminációkba bocsájtkozni. Ismere­tesek mindazon jelenségek, esetek, ame­lyek Csabán a választások óta lefolytak. És nemkülönben ismeretesek az előz­mények. Amit a csabai állapotokkal kap­csolatosan irtunk, azt legjobb meggyő­ződésünk szerint, a sajtószabadság dik­tálta jogok jegyében, mindenféle személyi és anyagi tekintetek nélkül, önzetlenül, a feladatát kötelességszerűen teljesítő hirlapiró becsületes komolyságával tet­tük. Mégis találkoztak egyének, akik ezt a becsületes intenciók által vezérelt szerény munkásságunkat félremegyaráz­ták, vagy joggal mondjuk, rosszindulattal, annak ellenkező értelmet adtak, vagy akarnak adni, s oda akarnak bennünket állítani bűnbakul, hogy mi vagyunk a mai helyzetnek az előidézői, mi felelünk azokért a következményekért, amiket a mai fenekestől felfordult állapotok ter­mészetszerű következményeként igér az elvakult tömeg, amely az önimádásban is túltengésig tobzódó vezérében új Messiást lát, Megváltót, a mindenféle szenvedésektől. Azt hiszszük, minden tárgyilag itélő egyén bírálata szerint méltán vehemesebb Békésmegyei Közlöny tárcája. A feminizmusról. Irta és a csabai jótékony nőegylet vasárnapi böjti délutánján felolvasta : Dr. Kerényi Sománé. Hölgyeim és uraim ! Midőn ezúttal becses figyelmüket hosszasabban óhaj­tom igénybe venni s bizonyára magas fokra is csigázom jóindulatú türelmü­ket, egy divatos eszmét, a civilizációk har­cában nagy tényezőt szándékozom meg­világítani. Az a buzgóság ösztönöz erre, s az a lelkesedés visz reá, mely minden­kor föllángol bennem, előttünk ismeret­len fogalmak fejtegetésénél. Szerénységem és lelkiismeretem til­takozik ugyan az ellen, hogy önökhöz csekély tudásom, szerény gondolkozás­módon, nagyobbakkal való egybe ve­tés folytán elenyésző csekély tapasztalt­ságom mellett is, e fontos kérdésről szóljak. De véleményem szerint, tisztelt hall­gatóim, Csaba város lelkes közönsége a haladás azon magaslatára jutott már, hogy amidőn nagy eszmékről kicsinyek értekeznek — a szavak gyengeségét — az eszmék homályos voltát lelkük hatal­mas képzelő erejével tiszta látkörükbe vonják és megértik és megérzik azt, amit máskülönben, a gyenge előadás­ból csak sejteni lehetne. Főleg ez bátorított fel engem, hogy leküzdve lelkiismeretem tiltakozó szavát, engedve a megtisztelő felszólításnak, önök elé lépjek! De igen tisztelt hölgyeim és uraim, ha tekintetbe veszsztik, hogy a kérdés, melyet fejtegetni fogok, mily fontos sze­repet játszik, mily kimeríthetetlen bá­nyája lesz az eszméknek, hogy mily ha­talmas tényezője társadalmi életünknek, I nem egy, de száz mentség is szól a : mellett, hogy annak ellenében, vagy a mellett, gyengék is harcoljanak. Ne ijedjenek meg tisztelt hallgatóim, igérem, hogy tőlem telhetőleg rövid le­szek s mellőzni fogom a szószaporitást, sőt tárgyam lényegének fejtegetésébe nagyképűsködve, bele nem bocsájtkozom, mert ahoz, szerénység nélkül mondva, készültségem és képességem hiányzik. Csupán egy képet világitok meg a jö­vőből szólva a nőkvilágából — a feminizmusról. — Feminizmus, - ez most a diva­tos jelszó ! — Feminizmus az egész vonalon. De mi is voltaképen az a femi­nizmus ? —- A modern nő egyenjogúsága a férfival, vagyis száműzni az otthon­ból a családi élet bájos poézisát és vágyni a nyilvános szereplésre! Ki akarja a kedves otthonból a nő és férfi között levő fenséges harmó­niát száműzni ? A kultúra, vagy a divat ? Valaki sóhajtott ? ? Ne méltóztassék szavaimat félrema­gyarázni ! Nem kárhoztatom én a kul­turát, — a világért sem, sőt örvendek a kultura vívmányainak, mely ezen nő­ket, kikben igazi pszichikai hajlandóság van, bármely pályára engedi. De akik divatból önmagukban ha­zug vágyat ápolnak és igazi képesség nélkül, csupán hiúságból foglalkoznak a férfi munkával, azokat tudom önök is velem együtt elitélik. Mindig volt nőemancipáció. Mint minden, — ez is visszavezethető a régi időkre; — de ha figyelemmel kisérjük ma e mozgalmat, szembetűnik annak el­fajulása. — A feminizmus zászlóvivői valósá­gos harcra hivnak a férfiak ellen.' — És mire hív a harci riadó ? — Szavazati jogot a nőknek! — Ugyan kérem, minek nekünk nők­nek a voks ? — Legfeljebb, hogy még igazabb le­gyen a szálló ige : „cherchez la femme ?" — Legyen szavunk; de otthon, nem a férfiak ellen; de Ő mellettük. Ámbár diskréten megsúgom, hogy sokszor el­lenük szoktuk használni! — Tessék csak elképzelni egy kép­viselő választást, amidőn a nők válasz­tanak, s nő a jelölt. Kortestanya minden divatkereske­dés ; főleg a szabónők és kalapkészitőnő­nek terme; mert ott mindjárt az uj mo­delleket is meglehet tekinteni, — sőt egy-egy uj fazont imitálhatunk is. A lelkesedés leírhatatlan, — főleg, ha a jelölt nő képtennél képtelenebb el­veket vesz programjába, s kizárólag han­goztatva a külön vámterületet és annak keretében a párizsi modellbluzok vám­mentes behozatalát. Remek lesz, párizsi modell blúzo­kat, jouponokat, kalapokat, viselhe­tünk, olcsó lesz a behozatala. — Ki gondol majd ilyenkor a hazai­iparra ?! Párizs produkálja a világ leg­szebb blúzait, kalapjait! Blúzért, kalapért egy voksot! Most már tessék elképzelni azt a lázt, mely szinte fanatizálja a választó­polgárnőket. — És a női jelöltek többségre jut­nak, s óriási feltűnést keltve, bevonul­nak az országházba — gyűlésre. — Minő szép tarka képet nyújtanak ! Egyik-másik hangoztatva a 48-as elve­ket, magyar díszruhát ölt. Megengedik önök, hogy akad a nök között, — ismernek önök is akárhányat, akikre nézni is gyönyörűség; hátha még abban a remek magyar díszruhába látható, csipkés arany fej kötővel a fején, mely minden párizsi modellt fölülmúl. Élénk sürgés-forgás a Ház folyosó­ján. Egymást fikszirozó kíváncsi tekin­tetek. Két ismerős között a következő pár­beszéd folyik: — Ugyan kérem, ki az ott abban a nagy tollas kalapban? — Mit érdekli ? — Nagyon kis kerü­letet képvisel! — No, az a kalapján éppen nem látszik, — az elég nagy ! — S minő csodás szép nagy tollak ! — Szimbóluma az idegen tollakkal való ékeskedés ! — Honnan tudja ? Ismeri ? — Nem, mondják ! — Érdekes alak, szeretnék vele meg­ismerkedni ! És az ismerkedés egész sora következik a folyosón, kölcsönös bemutatkozás. — Nos kollégák, mielőtt bevonul­nánk a gyűlésterembe, volna egy indít­ványom, - hangzik egyfelől. — Halljuk, halljuk! — Csak nem türjük, hogy a Ház ajta­jában férfi portás foglalja el a helyet. Többségben vagyunk, — lássék az meg már ajtóban. Le a férfi portással, — áll­jon oda nő. — Helyes, ugy van, — hangzik a hölgy képviselők ajkáról. És mi történik ? —Első dolguk, el­csapni a régi portást. — Mi lesz bent, ha igy kezdődik már kint ? Bevonulnak és helyet foglalnak! Ok, nagy nevü dicső elődök: Deák Ferencz, Szilágyi Dezső, Irányi Dániel, kik még házi körötökben sem tűrtétek a női hangokat, mit szólnátok ehhez a képhez ? Elsősorban körelnököt, körjegyzőt kell választani. De hisz ez teljesen le­hetetlen ! Nincs közöttük — illetve pardon, nem akad, — ki magát idősebb­nek vallaná. Korjegyző akar lenni mind ! — Zsibongás, — zaj, — elégületlen­ség jobb és balfelől. — Uj házszabályokat kell hozni! — hangzik általán. Ezen indítvány folytán, még mielőtt a Ház megalakul, rögtön hozzá is fognak a házszabályok módosításához. Az eljá­rás törvénytelen ugyan, de hát van már

Next

/
Oldalképek
Tartalom