Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-10 / 4. szám

XXX11. évfolvam Békéscsaba, 1905. Kedd, jan.lO-én 4 szám. # BEKESMEGTEISOZLOHY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. ElsŐPIZETÉSI DIH: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő Szerkesztő: MARÓ t GYÖRGY | PALATÍNUS JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A képviselő-választások baíejeztéig lapunk, a hétfői napot kivéve, naponkint fog megjelenni. Parlamenti harc Csabán. Bakédosaba. jan. 9 Mesét lehetne róla irni. Hogy : hol volt, hol nem volt, hetedhétországon és az Óperenciás tengeren is túl, in­nen az üveghegyeken, a csillogó Duna partján egy tündéri szép palota, amely ugyancsak kakaslábakon forgott. S mert ez a mese csakugyan valóság is volt, a mesebeli kakaslábakon való forgás pedig, amit egy kisebbségben lévő országos párt vitt véghez, éppen­séggel nem illett be a reális életbe; a komoly többség, amely egyszer végre rendre akarta tanítani a politikai rakoncátlan nagygyerekeit, erélyesebb rendszabályokhoz nyúlt. Tette pedig ezt azért, hogy a minden becsületes törekvést, munkát megakadályozó és az országot végrombolással fenyegető, fékevesztett obstrukciót letörje; hogy megmentse a magyar parlamentet a i végromlástól, megőrizze annak méltó­ságát. Es mit tettek erre a mesék hét­fejű sárkányt ölő hősei ? A komoly és hazafias többség meggyőződésének meghallgatása és üdvös javaslatának letárgyalása nélkül bábeli zavart csap­tak a magyar törvényhozás fölszentelt hajlékában, ahol komédiát rendeztek. És betetőzéséül kisded játékaiknak, szenvedélyeiktől elragadatva, forradal­mat csináltak a Házban, romboltak, barikádokat emeltek, hogy azoknak tetején, mint nemzeti hősök, lefény­képeztessék magukat. Szégyenletes dolog volt, de ameny­nyit ártott a kisebbség tekintélyének, a magyar parlament méltóságának, éppen annyit használt azon mozgalom­nak, amelyet a többség indított. Mert december 13-ika után az országnak minden hazafiasan gondolkodó pol­gára meggyőződött arról, hogy a rakoncátlan elemek végpusztulás felé sodorják a hazát, és minden oldalról csak fokozott bizalommal fordult a dol­gozni és munkálkodni akarók nagy többségéhez. Egyszóval : a december 13-iki ese­mények nem az ellenzéki pártok malmára hajtották a vizet, de határozot­tan a kormányéra és annak táboráéra. Azóta változott a világ sorja is, a magyar politikai helyzet is. Nem is lett volna az a kérdés aktuálissá, ha azzá nem teszik a csabai szabadelvű j pártnak vasárnap délután megtartott szervezkedő és jelölő naggyűlésén történt események. De hát lássuk csak, mik is történ­tek itt? A csabai szabadelvű párt szervez­kedő és jelölő nagygyűlést tartott. Sajtó­orgánum és plakátok utján kifejezetten a szabadelvű polgárságot hivta meg a pártelnökség. Tehát sem a szövetke­zett ellenzéki, sem a szocialista érzelmű polgárságot nem. Bár az utóbb emiitett pártérzelmű polgárság meghíva nein volt, mégis számos tagja megjelent a gyűlésen. A szabadelvű polgárság nem hogy kitessékelte, de szívesen köszön­tötte őket. És mi lett erre a szívélyes üdvözlésre a válasz ? Az, hogy a fő­korifeusok által berendelt, hívatlanul és arcátlanul betolakodott idegen ele­mek december 13-ikát rendeztek a Vigadóban, amikor a szabadelvű pol­gárság megkezdte gyűlését. Az a szo­cialista párt, amely a szólásszabadsá­got hangoztatja szentségtelen ajakkal, Bakösmegyei i&lonj iárcaja. A esabai vörös-kereszt egylet estélye. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. ­Carneval örökké vidám hercege ez évadoan szombaton este tartotta ünne­pélyes bevonulását a csabai Vigadóba. A jótékonyság föidi angyalainak meg­hívására jelent meg. Tavaszi derűt, kacagó édes gondatlanságot, feszélytelen jóked­vet árasztva szét az arcokon, a szivek­ben, amelyek, különösen a bájos lányoké, no meg nem egy fiatal asszonykáé is, hevesebben dobbantak fel, amikor be­léptek a Vigadó termébe, ahol ez alka­lommal először három villamos Ívlámpa ontotta magából azt a bizonyos rózsa­színű fényt, amely harmóniába olvadt a terem májusi illatával. Az országos vöröskereszt egylet csa­bai fiókja rendezte ezt az estélyt, amely a csabai bálok megnyitója volt. De mi­lyen megnyitó! Fényes, amilyent már régen nem láttak a Vigadó falai, díszest, amilyennek méltó lefestésére szinte erőt­len a báli referens sablonokban meg­őszült pennájának az az epitetonja: hogy páratlan sikerű. A vöröskereszt egylet mulatságainak múltjához méltóan folyt le ez az estély, amelyen nagyarányú, dí­szes és előkelő társaság jelent meg. De ez nem is csoda, mert az estély rendezői Csaba legszebb asszonyai, legbájosabb leányai voltak. De kezdjük az elején. Esti fél nyolc órakor már mozgal­mas élet uralkodott a Vigadóban. S alig tellett le egy óra, Csabának szine-java és a vidéki előkelőségek egész serege to­longott a fényesen ki világítót teremben, amelyben pompázó virágcsokrokká! dí­szített fölterített asztalok sorakoztak. Kö­rül a teremben pedig már megkezdődött a vásár. Pipacsvirágos, bájos bájos gésa leányok kedves szeretetreméltósággal árulták a jótékonyság nevében a szebb­nél-szebb virágokat. Ezek azon bájos szép urileányok voltak, akik a közva­csorán felszolgáltak. Ott szorgoskodtak pedig a szeretet nevében Áchim Mariska, Fábry Mancika, Szalay Margit, Szalay Ágnes, Bukovszky Jolán, Gally Rózsi, Badics Bonka, Badics Margit, Badics Gizi, Vidovszky Teréz, Pfeiffer Mici, Löf­ler Margit, Poór Editke, Sonnenfeld Mar­git, Selly Irén, Selly Margit, Os Emma, Laszky Olga, Seres Jolán és Szeberényi Irén De Purcsi János hires zenekara rá­zendített a Rákóczi indulóra, amelynek hangjai mellett bevonult a bájos hölgy­rendezőség, élén özv. bajcai B e 1 i c z e y Istvánná elnöknővel, akinek a rendező­ség gyönyörű szép virágcsokorral ked­veskedett Csupa fehér szegfűkből állott ez, közepén piros szegfűkből vörös ke­reszttel. Azután megkezdődött a közvacsora, amelynek egész családias szint kölcsön­zött a bájos felszolgáló leányok serege. Hogy mit szolgáltak fel ? Amit csak szem és száj kivánt. Volt ott minden a leg­finomabb vadaktól a fekete kávéig. Es ami a fő, minden a legolcsóbb áron. És mily édes, mily jó volt minden! Hogyne, mikor Csaba legszebb leányai szolgálták fel, amiket Csaba legszebb asszonyai készítettek a legnagyobb gon­dossággal, művészettel.. Mint háziasszo­nyok szerepeltek pedig Áchim Gusztávné, Beliczey Gézáné, báró Eötvös Lászlóné, Debreczeni Lajosné, dr. Fáy Samuné, Haraszti Sándorné, Jávor Gyuláné, dr. Margócsy Miklósné, Ormai Gézáné, Pfeiffer Istvánné, Réthy Béláné, Rosen­thal Adolfné, dr. Vass Vilmosné, dr. Weisz Lajosné. De az egész bájos hölgyrendezőség­nek, az egész estélynek Friedmann Mórné, egyleti alelnöknő volt a lelke, mindene. Most itt szorgoskodott, adott tanácsokat szeretetreméltó leánysegédei­nek, a másik pillanatban amott szorgos­kodott, rendezkedett s ezerféle elfoglalt­sága közben mindenki számára volt egy édes mosolya, szava. Joggal mondhatni, hogy az estély sikere nagyrészben az ő szeretetreméltó fáradozásának köszön­hető. De ha már a rendezőségnél vagyunk, ne feledkezzünk meg a jótékony .hölgy­gárda ama bájos két tagjáról sem, akik a pénztári asztalok meliett 1 Itták el az

Next

/
Oldalképek
Tartalom