Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-02-23 / 27. szám

A választások eredménye eddig ez ; A képviselőház elnöke a függetlenségi J u s t h Gyula. Alelnökök: B o 1 g á r Ferenc disszidens, Rakovszky István néppárti. Háznagy: T ó t h János függetlenségi. Jegyzők : Hammersberg László, P o z s g a y Miklós, Salamon Géza, Szakács Zoltán és Z b o r a y Miklós. Itt megemlítjük, hogy Békés megye nemcsak hat képviselőt küldött a Házba, hanem elnököt is, amennyiben Justh Gyula egykor Békésmegyéé volt, először mint aljegyzője, majd egyik járásának főszolgabirája. Az alispán évnegyedes jelentése. Mint jeleztük már lapunkban, Békésvármegye ez évben első évnegyedes közgyűlését február utolsó napján tartja meg. E közgyűlés első pontja az alispánnak a közgyűléshez intézett jelentése a vármegye ügyeiről és a december óta telt intézkedésekről. De nemcsak a legutóbbi közgyűlés óta lefolyt eseményekről ad számot a jelentós, hanem egyúttal alkalmat vesz néhány közérdekű eszme fölvetésére és hasznos irányú akció megindítására. Mindjárt a közegészségügyről szóló első részében a mult év egészségügyi adatainak részletes ismertetése után a vármegyére nézve a halálozási okok statisztikájához füz érdekes fejtegetést, melyre vonatkozó adatokat három évre visszamenőleg a központi statisztikai hivatal bocsátotta az alispán megkeresése folytán a vármegye rendelkezésére. E statisztikai adatok szerint az 1901—1903. évek óta átlagában meghalt a vármegyében évent 8009 egyén és pedig 4019 egyén (591%) 7 éven aluli korban (az országos átlag 49"3%). A 15—64 év között, tehát munka képes kereső korban meghalt éven 2247 egyén, vagyis az összes elhaltak 27%-a (1903. évi országos átlag 28'74%). A halálokokat tekintve, évente 1262 egyén (15%) halt meg tüdővészben, mig a többi fertőző betegségben csak 412 (5%). A tüdővész okozta halálozások országos átlaga 1903-ban 146%. 10 év előtt pedig 11% volt, va"gyis nemcsak rosszabb nálunk a helyzet az országos átlagnál, de fokozatosan növekvő veszedelemmel is állunk szemközt. Ugy a tüdővészre vonatkozólag, valamint a másik leginkább pusztító veszeszedelemre, gyermekkel veleszületett gyengeségre vonatkozólag községenként közölvén az összehasonlító adatokat, a következőket mondja a jelentés : „Mind e viszonyokat behatóan tanulmányozni s a segítség útjait megkeresni a vármegye hivatalos orvosainak feladata. A statisztika beszerzése és ilyetén feldolgozásának célja részemről csak a figyelem felköltése volt azon rossz közegészségügyi viszonyokra nézve, melyeket általában eddig is ismertünk, melyek adataival azonban eddigelé ily kimerítően nem számoltunk s intézkedéseinket is ennélfogvacsa általánosságben tetlük meg. Az egészságes népben van a közélet legfőbb ereje, vagyona, fejlődésének, felvágzásának, boldogulásának legbiztosabb alapja, ennek megóvására, erősbitésére minden erőnkkel törekednünk kell s e tekintetben a költségeket sem kímélve körültekintő, szavatott erélyes és részle| ges munkaprogramot kell magunk elé tűznünk. Köztudomásu, hogy a jó ivóvíz, a jó táplálkozás, a tiszta levegő, általában a köztisztaság, a kedvező lakásviszonyok a közegészség biztosításának leghatékonyabb feltételei és tényezői. Törekednünk kell a feltételek lehető legtökéletesebb biztosítására. Jó ivó s használati vizről az alföldön jóformán csak mély furásu kutak utján gondoskodhatunk s vármegyénkben e téren buzgó tevékenység is észlelhető. Ily kutak fúrásával a feladat azonban még megoldva nincs, mert a vizet hozzáférhetővé is kell tenni a lakosságnak s lehetőleg a községek minden részébe elvezetni. Szaporítani kell tehát mély furatu közkutainkat s azok vizének ivásra, közfürdők létesítésére, a köztisztaság előmozdítására való bő használatát vízvezetékek létesítésével biztosítani. Uj építkezési szabályrendeletünk jelentőségesen viszi előbbre az egészségesebb lakások építésének ügyét. Tovább kell azonban fejlesztenünk az egészségügyet általános rendelkezésekkel is, melyek alkalmasak a községek, illetve lakóhelyek levegőjét is javítani, fákat kell ültetni, közkerteket létesíteni s a mi a legfontosabb s a mire nézve nálunk alig történt még valami, tisztán kell tartanunk a levegőt s egészségügyi szabályrendeletünk felújításával s szigorú végrehajtásával eltávolítani a községből mindazt ami a levegőt elrontja s beszenyezi. Gondoskodnunk kell tehát a községek csatornázásáról s a mennyiben ezt ugy megoldanunk, hogy a fecaliák eltávolítására is felhasználhassuk, nem volna lehetséges, gondoskodnunk kell az emberi ürülékeknek a községekből más módon pl. a tőzeg rendszerrel való gondos eltávolításáról, melyek jelenleg községeink talaját fertőzik s a járványok bacillusainak főfészkei. Csak általánosságban óhajtottam itt pár egyéni eszmét felvetni, a részletes teendők megállapítása, egy egységes munkaprogramra egybeállítása, az egyes községek helyi viszonyainak meghatározása, a mindennemű tényezők figyelembe vétele mellett, szakférfiainkfeladataleend. Még azonban utalni akarok itt egy kétségtelenül kívánatos tényező létesítésére is s ez a tervezett tüdővészesek szanatóriuma. Általánosan ismeretes a szanatóriumi kezelésnek jótékony hatása a tüdővész ellen való védekezés terén, de gényei között. A t. Házban pedig tudnivaló, hogy 10 óra jelent hajnalt. Az öreg gavallér tehát már éjfél után fölkelt. Az első mezőben ül még, illetőleg csak ül, a megyeiek közül Veres József, Orosháza képviselője. A harmadik padból intézi az ország sorsát Pap Zoltán és Hellebronth Géza szomszédjaival. A második táblán foglalnak helyet Kecskeméthy és Schriffert. Békés követének az utolsó előtti padban szomszédai B a b ó Mihály és K o 1 1 e r Tivadar. Schriffert a legutolsó padba szorult egy oszlop mögé, a karzat boltozata alatt. Társai ugyancsak népképviselők: a hatalmas termetű O s á n y i és a szűrposztó nadrágos M a k k a y. A harmadik mezőre került Szarvas és Gyoma követe. Haviár a harmadik padban simogatja hatalmas szakállát, amelyre bizonyos irigységgel tekintenek a szomszédok, gróf Károlyi Mihály és S z a 1 a y István. F á b r y, aki a negyedik pad közepén ül, uralja talán a Ház középpontját. Szinte gránicot képez. Balról még függetlenségi, Molnár Ákos ül mellette, de a jobboldali szomszédja, S z k i c s u k Ferenc már a néppárt katonája. Az ellenzéki Békésországból, a többi mezőbe, a szabadelvű táborba, ahol eddig hárman voltak, ezúttal nem jutott követ. Madarász apó feltotyog az elnöki emelvényre. Kezdődik az ülés. (Nem csinálok parlamenti tudósítást). A korjegyzők, mint dédunokák sorakoznak a pötöm kis ősz ember előtt, akinek a háztanácsos a karzat és padsorok derűs kacaja között is állhatatosan súgja a teendőket. De a jó öreg kuruc azért mégis lépten-nyomon botlik. Kezdődik az elnökválasztás, illetőleg a titkos szavazás, amikor minden képviselőnek az urna elé kell lépni. A szavazás alatt halálos csönd a jobb oldalon, ahol csak az kelt némi derűt, amikor Mikszáth felkölti szavazni Podmaniczkyt. De zajos az ellenzék, amely mindannyiszor tapsol és éljenez, ha valamelyik ellenzéki vagy szövetkezett vezérpolitikus lép az urna elé ós a legkevésbbé sem válogatott viharos szavakban tör ki, amikor Tisza exponáltabb hivei lépnek ki a porondra. Szép a nemes indulat kitörése, de sokkal szebb a komolyság, a válogatottabb kifejezések használata. Gróf Tisza István nevét olvassa a jegyző. Halálos csönd a teremben. Minden szem a miniszterelnök felé fordult, aki annyira el van merülve gondolataiba, hogy nevét sem hallja. A háta mögött ülő V o j n i t s báró figyelmezteti a szavazásra Tiszát, aki megrezzen egy kissé, de arcizma sem rándul meg, amint az urnához lép. Azután leül és újra gondolataiba merül. Minden arcon leolvasható a kérdés : Vájjon miről ? ... . . . Hogy mennyire változnak az idők? Délután fal reng az élj éntől, a tapstól, amelyből neki nem szól semmi. Az ellenzék ujabb diadaláé az ... Vajha, az ellenzék ily könnyen megoldaná a válságot is! - latin. az is tagadhatatlan, hogy a tüdőbetegek nagy többségénél a gyógyulás lehetősége ki lévén zárva, nálunk is mint általában, a 100 beteg számára tervezett szanatórium létesítésének előnyei nem a közvetlen gyógyításban, hanem közvetve nyilvánulnak meg. Az alföldi lakosság legveszedelmesebb ellensége ellen való küzdelemben tehát csak alkalmas segítő eszközt nyerhetünk a szanatóriumban, mert a tüdővésznek is legbiztosabb orvosszere, mint más betegségnek a megelőzés s nem a gyógyítás s itt is azon általános közegészségügyi szempontoknak kell tehát első sorban érvéeyesülniök, melyek a közegészség feltételeinek biztosításául kell, hogy szolgáljanak, hogy korlátozható legyen a tüdővész terjedésének lehetősége, az abban való megbetegedések nagy száma. Ezek előterjesztése után indítványozom, méltóztassék a vármegye főorvosát felhívni, hogy a járásorvosokka vállvetve, a vármegye egészségügyi viszonyait községenként, külön-külön az általam rendelkezésre bocsátandó statisztikai lapok adatainak figyelembevételével beható tanulmány tárgyává téve, esetleg a vm. közegészségi egyesület véleményének kikérése mellett is mielőbb tegyen részletes és kimeriiő javaslatot mindazon intézkedésekre nézve, amelyeket a közegészségügy előmozdítására szükségesnek és adott viszonyaink között megvalósithatóknak tart. A jelentés második fejezete a közbiztonságról szól és részletesen foglalkozik a személybiztonság és vagyonbiztonság állapotával, a tűzesetekkel, a társadalmi és politikai mozgalmakkal. A személybiztonságot változatlannak, a vagyonbiztonságot hanyatlónak mondja a jelentés, aminek okát a mult év kedvezőtlen gazdasági viszonyaiban és a nehéz megélhetésben taláíja. A megvédésükre irányuló intézkedések minden oldalról megtétettek. Részletesen szól a jelentés a közgazdasági állapotokról, amelyeknek során kiemeli a dohánytermesztés balsikerét. Ez a fejezet foglalja magában az állategészségügy statisztikáját, a levágott állatok számának kimutatását, az ipar és kereskedelem terén előfordult lényegesebb mozzanatokat, "amelyek során jelenti, hogy sűrűn megujuló sztrájkok káros kihatással voltak mindkettő fejlődésére. Itt esik még szó a munkásnép helyzetéről és, a kivándorlásról, mely utóbbi részében az alispán teljesen azon álláspontra helyezkedik, mint mi legutóbb, a kivándorlásról irt cikkünkben. A szegényügyi állásának ismertetése után rátér a jelentés a közlekedés ügyre. Itt elsősorban is ismerteti az utak állapotát, az útépítkezéseket és jelzi, hogy legközelebb megkezdik az orosháza szentes—csongrádi, a gyulai -barakonyit illetve gyula—simonyifalvi vonalak kiépítését. Végül a vegyes rovat a központi hivatalok ügyforgalmáról, a megye társadalmi mozgalmáról, a népoktatásról, a képviselőválasztások lefolyásáról, Zsilinszky Mihály dr. államtitkár jubileumáról, B o d ó k y Zoltán dr. elhunytáról emlékezik meg. A kegyetlen sors okozza, hogy a jelen örömeit nem lehet tartós gyönyörrel élni, a jövendőket a reménytől kell kölcsönözni s csak azt engedi meg, hogy a multakat visszateremthessük. Elhangzott az utolsó, búcsúztató, szivettépő kesergése,- a fagyos rögök tompa kopogással hullottak a koporsóra, hogy örökre elrejtsék szemeink elől azt, akiben még annyi sok reményűnk összpontosult, akit annyira szerettünk és szeretni, ha nevét is, ha emlékét is, — meg nem szününk soha. Rosenthal Ignácot nem fogja elfeledni Csabának, de egész Békésvármegyének társadalma soha. De nemcsak barátai, munkában osztályosai, de a községek népe, apraja-nagyja, gazdagja, szegénye, fájdalommal szivében, könynyekkel szemében emlegeti hosszú évek multán is nevét, amely nemcsak viselőjét, de egy nemzet-teremtő, nemzetfentartó eszmét képviselt, amig itt élt közöttünk. Az őszinte részvét, a szűnni nem tudó fájdalom könnyei sok mindenről regélnek. Elmondják, hogy aki után hullanak, mennyire szerette azokat, akiket már oly kevesen szeretnek igazán, mennyit tett érettük, akikről mindenki beszél, de akiket nem segit senki; mily puritán volt életében, mily önzetlen munkálkodásában, mily feddhetlen jellemében, mily következetes kitartásában, mily liberális felfogásában, szóval ember tetőtől talpig, magyar minden izében, kinek ereiben, mig csörgedezett a vér, csak eszméknek élt, eszmékért küzdött, amelyek megvalósítása boldogságot jelent honfitársainak. Visszacsengenek fülünkben a búcsúztató szavai: „Siratjuk mindnyájunk büszkeségét." Az volt ez áldott emlékű ember: mindnyájunk büszkesége, aki az elismerésnek küső megnyilatkozását soha nem kereste. A hiúság soha nem bántotta, hiszen a népért munkálkodott és ez volt számára a legnagyobb boldogság. Ellenfelei lehettek, de ellenségei nem voltak soha. Nemes lelke most, hogy elköltözött tőlünk, onnan a jobb hazából szeretettel nézhet vissza s csak szeretetet lát feléje dobogni, amely elkísérte kihűlt hamvait a temető sírboltjába, emlékét meg feledni nem fogja soha. Rosenthal Ignác a munka embere volt. Sokoldalú és szinte emberfeletti munkásságot fejtett ki. Fáradhatatlan igyekezetével fényes példáját adta a kicsiből nagygyá, a gyöngéből erőssé, hatalmassá fejlődés lehetőségének. Sokoldalú munkássága között is, ugy mint üzletember, ugy mint Csaba és Békésmegye közigazgatási ós társadalmi életének vezető férfia, különösen az ipart és kereskedelmet lenditette elő hatalmas erővel. Mint a csabai ipartestületnek 13 éven át volt elnöke, a kamara területén elismerést szerzett az ipartestületének, amely eltérőleg a szokástól, évenkint nem választott uj elnököt, hanem őt tisztelte meg bizalmával. Ebben a minőségében is tanújelét adta humánus gondolkodásának, végtelen jószívűségének. Ipari kiállítások jövedelméből megteremtette az elszegényedett, rokkant iparosok segély alapját, kedvező anyagi szituációk közé hozta a zavarokkal küzdő ipartestületet, s minden uton-módon közreműködött az iparosság boldogitásán. Mint üzletember, oly virágzóvá fejlesztette a Rosenthal malmot, amelynek cégvezető társa volt, hogy előkelő összeköttetéseket biztosított számára még a a külföldön is. Ugy Csaba, mint Békésmegye közügyeinek pótolhatlan vesztesége ő. Széleskörű, önzetlen és fáradhatlan munkásságot fejtett ki mint képviselőtestületi, megyebizottsági,közigazgatási bizottsági és sok számos szakbizottság és választmány tagja, mint pénzintézeti igazgató, kaszinó tag, iskolaszéki és szinügyi bizottsági elnök és lelkes vezetője egész sereg kulturális és nemzetgazdasági ügynek. Egyik alapitója volt a Műbutorgyár részvénytársaságnak, alapitója a hitelszövetkezetnek, amely később Békéscsaba-városi takarékpénztár részvénytársasággá alakult át. És mindvégig önzetlen munkásságában nemcsak hogy fáradtságot nem kiméit, de anyagi áldozatot se Csabának úgyszólván nincs intézménye, amelyet anyagilag ne támogatott volna. De nem volt szegény, nyomorgó, szűkölködő se, aki üres kézzel lépett volna ki küszöbén, mert emberszeretete határtalan volt. Rosenthal Ignác halála, bár mélyen megrendített mindenkit, nem jött egészen váratlanul. Hosszabb idő óta gyengélkedett, de szívós szervezete legyűrte a fenyegető bajt, mely azt a végtelen jóságú szivet támadta meg. Szívbajához járult még a véredényelmeszesedésének bántalmai is. Szenvedéseire leginkább a Délvidéken keresett enyhülést, s most, hogy a választások végetértek ismét Abbáziába készült, A kérlelhetlen halál útját szegte szándékának. Csütörtökön, a választás után amelynek munkájából óriás részt kért magának, gyengélkedésről panaszkodva tért haza. Pénteken délelőtt még látogatásokat tett, de délután már megdöbbenve hallódott a hír, szélhűdés érte jobboldalán. Vasárnap délután 1 órakor pedig végzett vele a halál. Elhunytáról a gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki: Özvegy Rosenthal Ignácné, úgy a saját, mint alulírottak nevében mélyen szomorodott szívvel tudatja a felejlhetetlen jó férj, apa, nagyapa, testvér, após, sógor és rokon Rosenthal Ignác/, az első b.-csabai gőzmalom, Rosenthal Márton cégtársi, Békésvánuegye közigazgatási bizottságának, a vármegyei törvényhatóságának. Csaba képviselőtestületének tagja, a cs abai ipartestület, ipariskolai bizottság elnöke és a békéscsaba-városi takarékpénztár elnök-igazgatója stb. f. évi febr. hó 19-én, déli 1 órakor, életének 55-ik évében, rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei f. hó 20-án, délután 3 órakor fognak az izr. vallás szertartásai szerint a békéscsabai izr. sírkert-