Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-02-23 / 27. szám

XXXII. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Csütörtök, február 23 27 szám. BEIESMEBYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félév r e ö kor. Negyedévre 3 kor. EISfizctni bármikor lcbe( concgycdcn belül is. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY Szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyiltlér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Megoldás. Békéscsaba, febr. 22. Ismételten fölmerül az a hir, hogy a magyar politikai válság megoldása elé nehézségeket gördítenek Bécsben. Semmi ok sincs, sem tapasztalat, amely azt követelné, hogy e hirek valódisá­gában kételkedjünk. Mert ismeretes az udvar ellenszenve minden magyar nemzeti törekvés irányában — ámbár az nein a legalkotmányosabb magyar királyon múlik. Mert a felség osztrák tanácsosai ugy fogják föl országépitő törekvéseinket, mint végleges külön­válásra irányuló mozgalmakat, a külön­válástól pedig a Habsburg dinasztia széthullását féltik. Ezen a balga hiedelmen nem igen változtatott Kossuthnak és többi társá­nak a kihallgatása sem. Az bizonyos, hogy nem egy előítélet foszlott szét a kihallgatások nyomán, nem egy alaposnak hitt aggodalom vált rém­képpé, mindazonáltal naivság volna azt hinnünk, hogy a magyar politiku­soknak kihallgatása most már évtize­des bajainkat egyszerre rózsaszüretté változtatta. Járt a Burgban Deák Fe­renc is, Kossuth Lajos is, s a régi hagyományok ott még mindjg élnek és tiszteletnek örvendenek. És ezen nem szabad megütköznünk se. Most nézzük a helyzetet. Való igaz, hogy a Kossuth-párt ugyan leg­nagyobb pártja a képviselőháznak, de egy magában többséget nem alkot, s tény az is, hogy utána számbeli nagy­ságban mindjárt a szabadelvűpárt kö­vetkezik. A 48-as Kossuth-párt csak a 67-es ellenzéki pártok csatlakozása által vált az országgyűlési ellenzéki többség domináló részévé, s így mai döntő jelentősége voltaképpen más tényezők akaratából és támogatásából eredt. Egészen világos és vitathatatlan lesz ez, ha fölteszszük azt a lehetősé­get, hogy az összes 67-es pártok, valamely nemzeti munkaprogram alap­ján találkozhatván, közös alapjukon egyesülnek. Ekkor a függetlenségi párt magára maradva, s a képviselőház egy-harmad részénél nagyobb ellenzéki csoportot alkotna. Az ellenzék többségét tehát csak a koalíció szoros, hű betartása bizto­sítja. Ámde kétségtelen, hogy ideig­lenesen szövetkezet, voltaképpen eltérő programú pártok koalíciója valamely parlamenti, vagy nemzeti akciónak sohasem lehet olyan szilárd alapja, mint szervezetében s elveiben egy­séges nagy párt A disszidensek, az uj párt, a néppárt és a függetlenségi párt most együtt vannak és többséget alkotnak. De az állami élet, a politika nem vethet-e föl olyan kérdést, - a kormányzat alapjául megállapított pro­gramon kívül álló kérdést, — amely váratlanul jelentőségre kapva, egyszer csak különválasztja a szövetkezett pár­tok valamelyikét ? Tehát nemcsak Bécs­ben nincs a kellő, ellenálhatatlan ereje az ellenzéknek, hanem az esetleg meg­állapítandó el'enzéki kormányzás meg­ingathatatlan, szilárd alapjául sem szol­gálhat az. S elvégre joggal fog föl­emelkedhetni olyan akár hány, aki pl. kifogásolni fogja, hogy uj párti és 48-as minisztériumnak néppárti tagja van. Miért a helyzet végleges tisztázá­sától visszariadni ? Mi rettentse vissza a nemzetet, hogy az átalakítás mun­káját végleg biztosítsa ? Fogadja el a politikai világ Wekerle álláspontját. Oldja meg az ellenzék a válságot a 67-esek együttműködésével. Ilyen for­mán átmeneti kormány alakulna, amely leiintézné a legsürgősebb teendőket; az adó, újonc, választási reformot, a választókerületek kiigazítását, a ház­szabálymódosítást, az önálló vámterü­let létesítését célzó munkálatok meg­indítását. Azután őszre pl. oszlattassék föl újra a képviselőház, addig az idő eléggé föl fogja világosítani a nem­zetet a 67-es pártok programjának valódi értéke, törekvéseinek őszinte­sége és hazafisága felől s akkor a nemzet bizonyára olyan egységes több­séget választ, amelylyel nyugodtan és biztosan lehet kormányozni. A Valamelyes világosság mutatkozik az összekuszált politikai bonyodalomban. Mintha megváltozott volna a pártok han­gulata, de leginkább a szövetkezetekké, akik a válságnak megoldás nélküli el­posványositása helyett — mégis meg­gondolták a dolgot és — belemennek egy átmeneti kormány alakításába. Vég­leges megoldás hiján ideiglenes meg­oldásra van szükség, amely legalább módot nyújt a legfontosabb állami szüki s égietek fedezésére. Gróf Audrássy Gyula az átme­neti kormányalakítás eszméjét vasárnap pendítette meg s hétfőn már komoly megbeszélés tárgyává tette. Előbb az egyes ellenzéki pártok vezéreivel pour­parlezott ez ügyben, majd a"pártok szóvivő politikusait is bevonta a tanács­kozásokba. Hétfőn délután mintegy négy óra hosszat vitatkoztak a dolog felett a Nemzeti Kaszinóban. A kibontakozásnak ezt a módját eleinte geanakodva fogad­ták és aggodalommal. Kossuthók azon­ban kaptak rajta és keresni kezdték a módozatokat, melyek mellett a függet­lenségi párt aggodalmas elemei meg­nyugodhatnának. Gróf Andrássy Gyula kedden este végre valamelyes eredményt ért el, amennyiben a szövetkezett ellenzék ve­zérlő bizottsága belement az átmeneti kormány alakításába és támogatásába. Igaz ugyan, hogy nem oly mértékben, mint az eredetileg tervezve volt, de a mód most már megvan arra, hogy a parlamentárizmus ügye nyugodtabb me­derbe terelődjön s a végleges kialaku­lás rendezett belső viszonyok mellett gyorsabb ütemben haladhasson előre. A magoldást Darányi Ignác volt földmivelésügyi miniszter vinné keresz­tül. akinek egyénisége ellen a szövetke­zett ellenzéken sem hallatók kifogások. Mivel pedig a vezérlőbizottság elhatározta hogy belemegy egy átmeneti kormány alakításába és támogatásába: a költség­vetést azonban nem szavazzák meg, hanem legfölebb három hónapra szóló indemnitást adnak. Az újoncokat sem szavazzák meg s az átmeneti kormány­nak kötelességévé teszik, hogy az indem­nitás tartama alatt csinálja meg a vá­lasztási reformot. S lehet, hogy ezt a határozatot még szerdán este szankcio­nálják a pártok és akkor Andrássy Gyula gróf még szerda éjjel Bécsbe mesry. hogy az átmeneti kormány támo­gatásának az ellenzék megszabta felté­teleiről jelentést tegyen a felségnek, egyúttal pedig esetleg Darányi Ignácot jelölje meg, mint oly politikust, a ki talán ily körülmények között is vállalja a végleges megoldás felé vezető átme­neti kormány elnökségét. Ha holnap a Házban az alakulás tel­jes lesz, az elnök indítványozni fogja, hogy a képviselőház önmaga napolja el üléseit mindaddig, amig az uj kormány megalakul s hatalmazza fel az elnököt hogy a legközelebbi ülés összehívásáról annak idején gondoskodjék. Ehez a ja­vaslathoz az összes pártok hozzá fognak járulni. Békésmegyei Közlöny tárcája. Volt egyszer egy lány . . . Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány..­Harmatos bimbó, Hattyú a keble, liljorn a karja, Termete ringó. Kék szeme szebb a májusi hajnal Hasaáásánál, Mosolya szebb a hajnali csillag Ragyogásánál. Volt egyszer, hol n:m volt, egy legény . . . Bánatos, sápaát, Síró szeméből halovány arcán Könypatak áraát; Ki letörölje, keávre áeritse, Nem volt ő néki, — A néma koláust, ha hull is könnye, Kevés, ki érti. A leány megérté. És megigézte Csókos szavával, Letörlé könyét ében hajának Selymes lombjával. Lelkét belopta, szivét oá'aáta, Mináenét, ami volt, — 5 ő maga hervaát, egyre fogyott csak, Mint a bánatos holá. Hol volt, hol nem volt... A többi régi . . . Boloná egy nóta ! Kacagni való. — Csak magam sírok, Sírok azóta . . . Palatínus József. iBékésmegyei képviselők a t. Házban. - A Békésniegyei Közlöny eredeti tárcája. ­Harmadik ülését tartotta az újonnan egybehívott képviselőház . . . Ha van némi jogunk a választási hadjáratot nagygyerekek alkotmányosdi játékának nevezni, ugy kétszeres joggal neve .hető annak a t. Házban lezajló élet. Egy ország sorsát intézik ott, abban a Duna tükrében fürdő, soktornyú büszke palotában, s mégis olyan nevet­séges, nem ritkán bosszantásig nevet­séges jelenetek játszódnak le, hogy a szemlélőben önkénytelenül fölmerül a kérdés: vájjon képviselők-e ezek az ország minden tájából összesereglett nagyságos, méltóságos ós kegyelmes urak, vagy csintalan nebulók, akik rá­ismertek tanítójuk gyengeségére ? Szép, szép ez az alkotmányosdi, de sokkal szebb volna kevesebb közbeszólással, több komolysággal. A tisztikar megválasztása előtt áll a Ház. Még alig mult 9 óra, már kezd éledni a parlament környéke. Elsőnek a rendőrök jelennek meg nagy csopor­tokban ós visszaszorítják a karzatra ké­szülők egyre növekvő kíváncsi seregét, hogy a mindsürübben érkező honatyák akadálytalanul léphessenek be a t. Házba, amelynek piros szőnyeges folyósóin millió kérdőjel alakul a szivarfüstből, amelynek kékeslüa ködében csoporton­kint tárgyalódik a vógetérni nem akaró válság. Eskü-tér felől, Báthory-utca felől vil­lanyosok, gummirádlerek ontják a hon­atyákát. A legtöbb ismerős, de sok az ismeretlenek száma, akik mindennek látszanak, csak képviselőknek nem. A megye követei közül elsőnek a szarvasi képviselő : H a v i á r Dániel magas alakja tűnik föl. Ma is azzal a méltóságteljes, szilárd léptekkel közele­dik a boltíves bejáró felé, mint hajdan a Sándor-utcában. Nemsokára föltűnik a láthatáron a Ház legszebb képviselője, a csabai követ, Áchim L. András. Másodmagával közeledik. A gyulai kö­vettel, K. Schriffert Józseffel, aki­vel együtt lakik az Őrien t szállóban. Élénk társalgás folyik köztük. Schriffert megnyugvással és helyeslóss el hallgatja, hogy Áchim Mezőfivel együtt Vázsonyi ' egyszál pártjára lép. A Vázsonyihoz való csatlakozásukról először csütörtökön este nyilatkoznak nyilvánosan. Az ó-budai demokrata körben demokrata vacsora lesz Benedek János függetlenségi képviselő tiszteletére. Ez alkalomból ugy ő, — Áchim mint Mezőfi beszédeket j tartanak. A két magyar ruhás képviselő alakjn eltűnik a bejárat alatt, ameddig minden tekintet elkísérte őket. Aztán jönnek a többiek. A gyomai képviselőt, Fábry Károlyt atyafisága kiséri. Veres József és Kecske­m ó t h y magukba jönnek. Roskadásig a karzat, mely érdeklő­déssel tekint le a padsorokra, amelyek telni kezdenek a folyósókról betóduló honatyákkal. Micsoda megváltozott kép ! Azt se tudni, hogy vájjon romja-e a régi Háznak, vagy újjászületése. Mind a kettő. Amint azt tekintjük a hatalomra jutott ellenzék szempontjából és a ki­sebbségre apadt szabadelvű párt részé­ről. A hat mezőre osztota teremben alig két táblát foglalnak el utóbbiak. A baloldalról az ellenzék benyúlik a ne­gyedik rekeszig, ahol már a többi apró pártok sorakoznak. Az első mező első padjában, az elnöki emelvény mellett ül Kossuth Ferenc. A pad másik végénél, az elnöki emelvény mellett áll Áchim L. András és Mezőfi Vilmos. A publikum nem érti, miért áll a két képviselő. A folyosón többen meg is kérdik őket. A háznagyi hivatal még nem jelölte ki a helyünket, — hangzik a fe­lelet. A növekvő ellenzéken élénk az élet. Az érkezők sorra kezelnek a vezé­rekkel, Kossuthtal és Apponyival, aki a második mező első padjában szemben ül Kossuthtal. Az ott megfordulók ba­rátságos kézszorítást váltanak a csabai követtel, aki állandóan központja a kar­zat gukkerjeinek. Áchim leszorított min­denkit, még a jó öreg Podmaniczkyt is, aki tiz órakor már az igazak álmát aludta a jobboldal harmadik padja szélén. De nem is csoda. Hét órakor már húsz­filléreket osztogatott a Kerepesi ut sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom