Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-05 / 2. szám

XXXII évfolyam Békéscsaba, 1905. Csütörtök, január hó 5 én 2 szám. BEKESM KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. IDegjelenik hetenként kétszer : uasárnap és csütörtökön. ElcOFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám lö fillér. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY Segédszerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Lap tulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF ^

pi^dtecKiadóhivatal : Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és.az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Feloszlatták a Házat. Békésosaba, jan. 4. Alea jacta est! Végleg. A magyar törvényhozást a tegnapi napon az ülésszak befejezése előtt feloszlatták. És most már jönnek az uj választások. Ezt most már kézzelfoghatóan kénytelenek hinni a legoptimistább optimisták is. A törvénytelen uj esztendő harmadik napján oszlatták fel a magyar parlamentet, mely az utóbbi évek alatt annyi küzdelemmel teljes vihart állott ki. Jelentős dátum ez a magyar politika történetében, elentös, mert a kormány elnöke ekkor jelentette be a törvényhozó testű etnek, hogy a király az országgyűlést oezárja és talán már holnap megjelennek a hivatalos lapban az országgyí'és feloszlatására és az uj választások kiírására vonatkozó királyi rendelete'. Ez a tény, mint tudvalevő, azért' evezetes, mert eddigelé'sohasem foi' ilt elő, hogy a király ex-lexben, i nát oly időben, amillor költségvetés') agy indemnitás nincs, féloszlatta volna a képviselőházat és a _kormány uj választásokat rendelt volna el. Ebből az al Jómból aztán akadtak i 'j7-es 1. -vénynek magyarázó^ akik \ Ház felo. :latását ex-lexbsn es uj \ isztások e'iendelését alkotrr.anyellenes cselekedetnek minősitik s mint ilyen, szerintük beleütközik a királyi eskübe. A kormány és- tábora ezzel szemben ellentétes igazságot hirdet és igy minden intézkedéseért vállalja a felelősséget, ámbár itt ar ellenzék ismét amellett argumentál, hogy a királyi eskü nem sorozható azok közé, amikért a kormány felelősséget vállalhat. Az ellenzékiek emez álláspontjuknak kifejezést is adtak a keddi ülésen, amelyen hangsúlyozták, hogy ilyen körülmények között a 67-iki kiegyezés érvénytelenné válik, tehát uj kiegyezést kell kötni. De egy más, nagyjelentőségű eseménye is volt az utolsó ülés napjának, egy olyan eseménye, amely az uj képviselőház alakulására mindenesetre jelentős befolyást fog gyakorolni. Ez az esemény a negyvennyolcasok táborának nem remélt módon való megnövekedése. A Kossuth, Apponyi és Ugrón párt fuzionált, a magyar képviselőház három tekintélyes pártja összeolvadt, hogy egyesült erővel induljon harcba a kormány ellen. Apponyi Albert tehát, aki pártjával három évtizeden át a kiegyezés és a 67-es alap hívei voltak, átalakultak a perszonál unió híveivé és ezáltal az Ugrón párttal megnövekedve, elvitatlan létjogosultságot kölcsönöztek a Kossuth pártnak, amely ennél nagyobb sikert 48-óta nem aratott. Dehogy tényleg mennyiben lesz ezen fuzionálásnak kihatása a jövő politikai helyzetének alakulására, azt ezúttal megállapitani teljes lehetetlenség. Mert most a közeli napokban meginduló választásokon kivül semmi sem bizonyos. A választások kimeneteléről, eshetőségéről szólani pedig éppoly korai, mint a majdan összeüől Ház munkaképességéről. Az utóbbi napok politikai eseményeiről különben a következőkben számol be fővárosi levelezőnk : Az ellenzéki pártok eg-yeBtllésa. Nevezetes és mozgalmas napja volt ma a magyar politikai életnek: ma ment végbe a nemzeti-pártnak és az Ugron-csoportnak egyesülése a Kossuthpárttal olyan ünnepélyes, megható jelenetek között, amilyenre az ujabbkori politikai életben szinte alig van példa. A fúzió, amit néhány héttel ezelőtt még hihetetlennek tartott a legoptimistább politikus is, megtörtént. A nemzeti párt délután 4 órakor utolsó értekezletére gyűlt össze, melyen a párt 14 tagja személyesen megjelent, 4 pedig levélben fejezte ki hozzájárulását az egyesüléshez. Gulner Gyula, a most már megszűnt nemzeti párt elnöke nyitotta meg az értekezletet. Apponyi Albert gróf hosszasan fejtegeti az okokat, amelyek őt és vele együtt a pártot arra kényszeritik, hogy beleolvadjanak a függetlenségi és 48-as Kossuth-pártba. Beszédet mondott még Audrássy Tivadar gróf, Zichy Jenő gróf. Károlyi István gróf és végül Apponyi Alber gróf formálisan is kimondta az egyesülést, s azután az egész párt a függetlenségi párt küldöttségével átvonult a Kossuth párt helyiségébe, ahol az örömtől, meghatottságtól áthatott jelenetek játszódtak le. Hasonló ünnepélyességgel folyt le az Ugrón párt beolvadása is a Kossuth pártba. A csabai kaszinó uj otthona. A legnagyobb magyar :Széchenyi István gróf adta ki a jelszót, hogy a magyar nemzeti társadalom, egyesületek, körök, kaszinók utján tömörüljöp hatékonyabb erőkifejtésre. A kiadott jelszó hálás talajt talált az ország közvéleményében. Egymás után keletkeztek a körök, kaszinók. így Csabán 1855. évben alakult meg a „Casinó egyesület", mely fgy jövő évben fogja megérni fenállásának félévszázados évfordulóját. A lefolyt öt évtized alatt sokszor hasznos szolgálatot tett e kaszinó Csaba társadalmának, s mindig jelentős f iepet játszott Csaba közéletében. Tagj.r' között ott láttuk a csabai társa- 1 összes számottevő tényezőit. Sok ; tős eszme indult ki a kaszinód kö; melylyel a nemzeti közmivelődés, a ! zafias közérzet ápolása és fejlesztésén ujabb és ujabb kautelákhoz jutott Virágzott is a kaszinói élet; fioláinak száma folytonosan gyarapodot kintélyes alapítványokat tett jótéko ... hazafias célok támogatására; köny messze földön hires gazdagságáról, jai a mindennapi összejöveteleken n< szórakozások közben nem egy f : ••>1 községi és vármegyei közügy si mozdítottak elő. Mignem a mult évtized elején lott a hanyatlás korszaka, mely kii sen a kilencvenes évek közepén éi

; legnagyobb mélységét. A kaszinó t; i nak létszáma 160 180-ról 100-ra, apadt; az egyesület anyagi forrásai r csappantak, s a megfogyatkozott jm delmi források az egyesületi élet ei'vkori élénkségét teljesen meg >énit< ' ü*." A hanyatlás e szomorú napjail rf kaszinó vezető elemei keresve 4eut az eszközök után, hogy azokka a kas/, n' élet egykori élénkséget, intin Kását elevenítsék, de ezeket az eszközi megszerezni nem sikerült. Az a legnagyobb baj, hogy a kass a célnak meg nem felelő mai hely iségeiben anyagi forrásainak korlátoltsága miatt nem tud oly kényelmet biztosítani, mely mellett a napi elfoglaltság után szórakozni vágyó tagok a családias nyugalom kiegészítő részét feltalálhatnának. Békésfflegyel Közlöny tarcaja, Hangulat. Mosolygó, tiszta, szép derűs napok, A szivemre vágyat csókoltatok, S az ábrándok suhogó szárnyain Egekig szálltak föl a vágyaim. Ködfátyolos, borús, téli napok, Vágyat, hitet, mindent kioltatok, Arra taníttok ifjúságom árán : Hogy kell majd élni egyedül, árván . . . Kató Jósaef. A Dárdahalom regéje*) Irta : Béresay Gyula Szélcsöndes alkonyban, midőn sápadt fény dereng a láthatáron s a kelő hold sugár szövetei érkeznek le a földre, titokzatosan sugó-búgó nádasok, buzogányos, hosszan ingó sás között, alig egy fél lépésnyi csapáson halad egy ifjú. Erőteljes, szép szál legény, bátor és harcias. Szabályos szép fejét világos szög (barna) hajkorona borítja, le egész a váláig. Sötét pej mént vezet kantárszáron maga után. Jobb kezében dsidát tart, oldalán bárd függ. Nesztelenül surran tova a keskeny csapáson, mintha lopni menne. A hullámzó nádtenger szélén halk csobogás hallik és egy fényes ezüst szalag vágja ketté a csapást. A szelid hold fénytől beezüstözött szalag a méltóságteljesen hömpölygő Grissía (Körözs) volt. Itt meg áll az' ifju. Lovát egy terebélyes fa oldalához kötvén, le ült a buja pázsitra. Fejét tenyerébe hajtva, mély gondolatokba merült. Egy álomkép lebegett előtte szün*) Mutatvány szerzőnek legközelebb megjelenő Mföldi Regék" ciinü művéből. telenül. Egy karcsú, aranyhajú tündér, ! szebb mint a napsugár, szebb mint a menny. Hétszernél többet nem hanyatlott le a nap izzó korongja Agahyrsia rengeteg fái mögött, mikor először látta, ott a Grissia tulsópartján. Csillagsugáros, holdvilágos est volt. Az ifju, a Grissia parti Thaifaliai kelta törzs választott vezérének, Amfernek daliás fia, Dagobert kémszemlén járt a határon, a lassan folyó szőke Grissia partján, mert atyja, Anufer, rosszat álmodott, mint mondá, vad lódobogást, fegyverzörejt hallott és vért . . . piros kelta' vért látott álmában. A határra érve, valami különös neszt hall és figyel. A túlsó partról, Agathyrsia rengetegeiből — ezüstös hangon bánatos melódiáj'u dalt hozott a gyenge esti szellő s e dal a szive mélyéig hatott. Szövege idegen szó volt, azt nem értette, de a hang ... a melódia ... Ah! azt minden ifju sziv megérti rögtön s tud

:% hogy az szerelemről szól. A dal elhalt, de kibontakozott az erdő mélyéből egy varázslattal teljes káprázatos tünemény. Hófehér • paripa mellett lépkedett egy gyönyörű nőalak, melynél szebbet még kelta szem nem látott. Dagobert meghúzódott egy ezredéves tölgy mögé, szent áhítattal csüngött a jelenségen, még moccanni sem mert, félt, hogy a káprázat eltűnik legott. Midőn a tündér a Grissiához ért, melynek sással benőtt partja a holdas éjszakában ugy hullámzott, mint tündérország ringó arany tava, paripája kantárát szabadon hagyá, maga pedig óvatosan leerészté angyali testét takaró fehér leplét, mire az istenek legszebb alkotása, maga a menyors ág tűnt elő, hogy néhány pillantás multán a bársonysima csobogó hűs habok ölelő karjába vesse megát. . Dagobert megkövülten állt. Torkára nem jött uang, izmaiba erő. Tévelyeg szemekkel bámult bele a Grissia irigylendő tükrébe. A tündér pedig egy parti fűz lombkoronájába kapaszkodva, kéjcsen himbálta magát a szelid hullámokban és gyönyörittasan szivta be a virágzománcos nyár leheletét. Agathyrsia rengeteg erdejének mélyében pedig, mint tündérek hivó kürtje, megszólal a bölönbika, — ez a csalóka kis madár, —- mely orrát a vizbe dugva, ugy körtül, mintha tülköt fújnának valahol. A csábos tündér — Xénia, — az Agathyrs törzs szemefénye, miként a zerge, — egy ugrással a parton termett, s fehér leplét magára öltve, hófehér ménjére vetvén magát, egy pillanat alatt eltűnt a fák között. Dagobert maga maradt. Lázasan lüktető fejében az erek csaknem szétpattantak, szivében remény, lelkében csüggedés. Hallotta hirét a vitéz Agathyrs törzs szokásainak. Náluk a nő közös tulajdon, mindnyájuké, de épen ezért idegen férfi szem meg ne lássa, idegen férfi ajk ne csókolja s ha mégis akadna vakmerő, az meghal, száz halállal, ha kell, a nővel együtt. Kegyelem nincs számára, talán még fenn az égben sem. De a szerelem, ez a hatalmas érzés nyugodni nem hagyja, búsan oldá el lovát s lehajtott fővel indult hazafelé, atyjának számot adni, hogy a határon nincs veszély . . . Pedig dehogy nem volt. Több és nagyobb, mint valaha; de ezt lázasan égő ajkán ki nem eresztette, hisz' amit kivánt, amit gondolt, az maga volt a kárhozat, maga a halál. De azért másnap este ismét elment oda, hogy láthassa öt. Egy hétig járta a kárhozat útját, de a hetedik estén a sziv lett ur az ész felett, midőn lovát a fatörzshöz köté, gondterhelt szép fejét búsan hajtá le tengerébe. Ajkai mozogtak, lázban égő szemei feltekintettek az égbolt csillagos táblájára s esdve kérte a fénylő csillagokat, segítsenek kitépni szivéből ezt a szerelmet s ha majd a földben szerelmi kinjai közt sehol sem talál nyugvó helyet, fogadják be őt Mertek 1 birodalmukba. A csillagok azonban nem segítettek rajta, mert egyszerre csak felugrott a fűből. Lovát eloldá s neki vágott az ezüst hullámu Grissiának. A túlsó partra érve, ahol a lombok intve csalogatnak, egy bokor tövében húzódott meg lovával együtt. ^ Egyszerre ismét hallik a bűbájos dal. A fák összesúgnak, s a bokor kéjtől rezzen össze. Újra megjelenik a látomány. A Grissia partjára érve, lova kantárszárát eleresztvén, épen fehér leplét akará leoldani, midőn egy párducszökéssel mellette terem, Dagobert ölbe kapva, lovára ül s neki vág a széles Grissiának. A leány kétségbeesetten sikolt s a magára maradt fehér paripa rémes nyerítéssel verte fel Ágathyrsia rengetegének csöndjét. A madarak'ijedten rebbentek fel a fákról s a hold gyászba borulva bujt el egy széles, fekete felhőfoszlány mögött. És mintha minden fűben élet volna, az erdő megmozdul. Minden bokor egy harcost terem, ki lovon, ki gyalog fut az elhaló hang irányában. Elől egy ősz levente. Haját a szél ugy lobogtatja, miként egy harci zászlót s utána az Agathyrs törzs minden fegyverfogható férfia. Hogyne, hisz' a törzs legdrágább kincsét, mindnyájuk szemefényét, - a fehér arcú, bíbor ajkú Xéniát rabolta el a vakmerő Kelta, amiért száz halállal kell bűnhődnie. Ezalatt Dagobert fut, miként a szélvész. Szemei imádattal függnek szerelmesén. Agyában őrült gondolatok jártak haláltancot. Forró ajkát Xénia bíbor ajkára tapasztva, lázasan suttogja : — Én édes szerelmem ... jő eg] . kárhozz el velem . tehetetlen, elalélt, így futnak őr hamban, elől kettős teherrel a kt nyomában az egész Agathyrs t' Egyszerre kimerül a ni" már nem tud futni. Ekkor T öleli a leányt, ezer csókká' relmesét, de odaért a. vé'