Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-12-11 / 100. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 100-ik számához k „8ésnie?yel Közlöny" táviratai A helyzet. Tehát nem lesznek téli választasok, akár bukik Tisza, akár nem. Ha Tisza István megkapja az indemnitást, a Há­zat csak el fogja napolni királyi kéz­irat nélkül. Az elnapolás tartama alatt a lex-Dániel segítségével rövid uton ki­küldött huszonegyes bizottság elkészíti a végleges házszabályt és csak ennek megtörténte után lesznek a választá­sok, vagyis legkorábban március végén. Az ellenzéki táborból. Ma délelőtt kilenc órakor ismét talál­koztak a függetlenségi párt helyiségében! az ellenzéki pártok. Nem tartottak for­máliz értekezletet, hanem megbeszélték az elkövetkező napok vérható esemé­nyeit. A hangulat: komoly, és mindenre kész. Az ellenzék ugy értesült, hogy az országgyűlést egybehívó királyi kézirat a holnapi hivatalos lapban jelenik meg. , Holnap az ellenzék nagy része elszéled vidékre, hogy népgyűléseken hirdesse a nemzet igazát, de hétfőn reggel már találkoznak a függetlenségi körben, ahol összejövetel lesz, hétfőn este hat órakor pedig értekezletet tartanak, amelyre az összes ellenzéki pártok minden egyes tagja köteles megjelenni. A kilépettek mai értekezlete. Gróf Andrássy Gyula tegnap este tőketerebesi birtokáról Budapestre ér­kezet. Ma délelőtt a kilépettek a Nemzeti Kaszinóban értekezletet tartottak, melyen a képviselőház megkezdődő ülésére való tekintettel, szabályozták a magatartá­sukat. Orosz-Japán háború. Sankianmtunkból táviratozzák, hogy Linsiapnál a vasútvonal le van rom­bolva és egyre fordulnak elő összeüt­közések. Itt a legkisebb a távolság az orosz és japán csapatok közt, néhol alig 150 lépés választja el a két sereget egy­mástól. Az ágyúzás sohasem szünetel. Mihelyt valakinek a feje vagy keze ki­látszik az orosz sáncokból, a japánok azonnal golyókkal árasztják el az erődí­tési müveket. Néhány nap előtt a japán balszárny közelében 20.000 főnyi orosz sereg tünt fel, de nyomban másfelé kanyarodott és elérte Basingtakut, ahol Kuropatkin szem­lét tartott a védelmi művek felett. Odesszai orosz tengerészeti körök­ben azt mondják, hogy az orosz admi­ralitus teljesen lemondott arról, hogy a port-arthuri flotta maradványait meg­mentse és megparancsolta a port-arthuri tengernagynak, hogy a hajókat röpítse a levegőbe. A „Daily Telegraph"-nak jelentik Tiencsinből, hogy Oku tábornok három napig bombázta a Liaojangtól 40 kilo­méternyire fekvő Szaffan szigetet. Az oroszok kénytelenek voltak állásukból visszavonulni. A japánok ötezer embert vesztettek. Jövő évi esküdtek. A kisorsoltak névsora Lapunk mult számában teljes név­sorát adtuk azoknak az esküdtbiráknak, akik a csabai és gyulai polgárság köré­ből 1905. évben esküdtbirói szolgálatra kisorsoltattak. Most e névsornak folyta­tását adjuk s ezzel a vármegye összes községeire vonatkozó kimutatás teljessé válik. Oyoma : dr. Bácsi Lajos, Beinschrott József, Biró Benedek, Bodrogi Lajos, dr. Christián Kálmán, Géczi Dezső, Hüke Lajos, Kéri Lajos, Kherndl György, dr. Kis István, Klein Vilmos, Kner Izidor, Kovács G. János, Krausz Samu, Nagy Ákos, Mesinger Mór, Nagy Lajos, Németh Lukács, Pap Gábor, Belcsák Zoltán. Endrőd: Tenger László, Félix Andor, Hunya I. Elek, Kuczkay János, Kalmár Bálint. Békés: Asztalos Sándor, ifj. Cs. Balog István, Cs. Balog László, Baji István, Baki István, Bánistván, BelentaFerenc, Belenta Frigyes, B. Bereczky Ferenc, Bérczy Sándor, Blau Lipót, ifj. Bondár Gábor, Csató Gergely, Csató Sándor, Czira Fe­renc, Darabos Gábor, Durkó Gábor, ifj. Durkó Gergely, id. Durkó Gergely, Durkó István, Emperl Ernő, ifj. Grűnvaíd Vilmos, Halka István, Hegedűs Ede, Hegyesi András, ifj. Hidvégi Imre, Híd­végi Mihály, dr. Igaz Pál, Kovács Já­nos, Körösi János, Lavatka Gyula, La­vatka József, Messer István," Méderi György, Morvay Mihály, Natland János, Rocher János, Stark Gusztáv, dr. Szegedi Kálmán, dr. Telegdi Lajos, dr. Török Gábor. Mezőberény: Adamik Pál, Borgulya György^ Hirschfeld Mór, Horváth Já­nos, Kollár János, dr. Kovács László, Kurlánder Antal, dr. Liska Nándor, Mudarecz János, Winter Mihály. Köröstarisa : Boros Károly, Nagy Imre, Weiszbrunn Zsigmond. Szarvas: Bárány Béla, Grosz Ármin, Haviár Dániel, dr. Dancs Szilárd, Kon­stantinovits György, Plavetz Béla, dr. Reismann Adolf, Sterbetz Gábor, dr. Szemző Gyula, Wolf Gyula. Szentetornya : Beltai Andor, Kará­csonyi János, Jurenák Sándor, Borér József, Székács István, Székács József, Szánthó Dezső. Szeghalom: dr. Grosz Mátyás. Vészt : Kolozsvárv Elek. Öcsöd: Dr. Oláh Antal. Orosháza: Alberti Kornél, Alcser Lajos, Aniszfeld József, Benkő József, dr. Bertóthy Károly, Bohus Mihály, ifj. Prete v'oszky Mihály, Brünner Ármin, Drucker Simon, Forti Zsigmond, Fülöp Jakab, Friedrich Nándor, Garai Béla, Gémes Ferenc, Groszman Károly, dr. Hauser Mór, Herceg Géza, Hódi Károly, Iszlay Károly, Koncz Zsigmond, Reiner Péter, Kunos József, dr. Külei Pál, Me­cseri Lajos, Moldovai István, dr. Nagy Elemér, Pollák Kálmán, Rózsa Miksa, dr. Schiff Jenő, dr. Singer Béla, Singer Miksa, Supkégel Gyula, Süléi Jenő, Tafler Jakab, Tennér Lipót, Mekvard László, Váradi Gyula, Hibrandt Ferenc. Csorvás : Englender József, Farkas József, Vogel Ferenc, Kraft Viktor, Ku­delka Antal, Moldoványi Gábor, Pécsy Albin, Prág Bonifácz, Tóth Mihály, Zalay György. Sámson: Eöröm Ede, Kun Árpád, Sierban Viktor. Tótkomlós: Povázsay Mihály. Nagyszénás: Jurcsek Győző, Váry Szabó Elemér. Tarkaságok. Anyós boszú. - Berohanok az égő házba, de annak még a tájékát is kerülöm, ahol anyós van, mondta egyik jeles emberünk. Hát bizony a régi igazság, hogy az anyósok iránt csak ellenszenv nyilatkozik meg Tud­ják ezt maguk az anyósok is, és talán éppen ezért, amikor csak alkalom nyilík, azt pedig mindig ta­lálnak, megboszulják magukat. A legkomikusabb jelenetek kimeríthetetlen kin­csesháza az anyósok boszúja. Nem utolsó ezek kö­zött az alábbi, amelyet csak egy árgus szemű, dugó­hózó csavargójú agyra berendezett anyósi elme gon­dolhatott ki. Egy megyebeli, szép, fiatal asszonynyal történt meg. A csinos menyecskével, aki mellesleg megje­gyezve, kitűnő gazdasszony hírében áll, 'a napokban megtörtént az a baleset, hogy megkozmásodott a sültje. Hát ez még nem lett volna baj, ha nincs anyós, aki akként boszúlta meg magát, hogy a meg­kozmásodott csirkét zsinegre kötötte és kiakasztva a kapura, mutatta boldognak, boldogtalannak a menye remekét. Kétszeres kötél Ha már anyósokról van szó, az ;!;i'obi • i« jóizű. A gyulai Komlóban folyt le ez km .1. esküdtszéki tárgyalások alkalmából k p • !:i -ó között: — Mit tárgyalnak ma ? — Gyilkosság és emberölés kisérle e. -- Mit csinált a vádlott ? — Rálőtt a feleségére. — Akkor kötelet kap. — De az anyósára is rálőtt — Akkor ártatlan, föl fogjuk menteni. És legalább meghalt-e az anyósa. — Nem. — No hát akkor nem fölmentést, de kétszere kötelet érdemel. Nádor. gisztrátus révén hivatalosan fordult a maga nevezetes kollégiumának jeles ve­zetőférfiaihoz, hogy Lehocky Jánost ós Sinkovits Pétert haladéktalanul csapják ki intézetükből, mivelhogy e két diák az ő hajmeresztő istentelenségeivel, or­szág-világháboritó csinyjeivel fenekestől fölkavarja a békés adófizető polgárok becsületben megőszült, tisztes családapák nyugalmát. És megtörtént a csoda, Lehocky Jánost és Sinkovics Pétert ama neveze­tes dunántuli kollégium, amely csak az ország minden részéből kicsapott diáko­kat vett föl kebelébe, sietve kicsapta. Ezzel a ténnyel Lehoczky és Sin­kovics életének egy nevezetes fejezete záródott be. Az északi és déli ember elkerültek egymástól. II. A pesti egyetem aulájában találkoz­tak hosszú esztendők multán Lehoczky János és Sinkovics Péter. Hogy e ta­lálkozásukat az egymás nélkül töltött esztendőknek minő zajos eseményei előzték meg, arról nehéz volna leirást adni. 6! qh« v .kyt saját szerény önvallomása . v • ' \p&k két katonai .intézetből, Iiá;w . tgi kollégiumból és kicsap­tak v jyarország összes kapcsolt , „uiikovics semmiben sem rna­1 fa, csakhogy ő a katonai és o .^sági intézeteket még erdészeti inté­. - i is tarkította s végül mindketten igántanfolyam utján jutottak el addig . a nevezetes pontig, amelynél utjuk összeért. Lehoczky és Sinkovics csúffá akar­ták tenni az öregeiket és beiratkoztak filozoftereknek. A vége mégis az lett a dolognak, hogy a jogot végezték el és tiz esztendő alatt mindketten megsze­rezték az ügyvédi diplomát. És okkor utjuk ismét elvált. Lehoczky a felsővidék­nek, Sinkovics a délvidéknek lett hires fiskálisa. Mindkettő szaktekintély a pör­vesztések terén. III. Lehoczkynak Zólyomban egyszer, évek multán eszébe jutott Sinkovics ós igy szólt magában: Fölkeresem ezt a Pétert. Leviszem a feleségemet is. Hogy fog csodálkozni az istenadta, hogy én már ennyire ju­tottam ! Lehoczky ugyanis megházasodott. Szép, szőkehaju, világos szemű felvidéki lányt vett el feleségül, a legszebb lányát a felvidéknék. És Lehoczky a feleségé­vel leutazott a Bánátba. Itt vagyok! — mondotta Sinko­vicsnak. - Ls itt a feleségem is . . . Sinkovics megölelte Lehoczkyt és kezet csókolt az asszonynak, aztán for­dult egyet. Csak a másik szobába ment s aztán visszajött és igy szólt: Itt vagyok! És itt az én felesé­gem is . . . És a feleségét, egy szép fekete­hajú, bogárszemü asszonyt, legszebb lányát a délvidéknek, a kezén vezette Lehoczky elé. Lehoczky kacagott : No, mi nem főzzük le egymást! És semmi sem természetesebb, hogy erre a két különösen eaiber kölcsönösen belóbolonduit 1 másiknak a feleségébe. Az északi ••>••.#HI- megkívánta a déli asz­szonyt, a déli ember a»'északi asszonyt. Lehocsky János és Sinkovics Péter utja ismé: összekerült. Évente hűsége­sen ellátogattak egymáshoz az ország egyik \ égéből a másikba és vitték ma­gukká: asszonyálkat is. Ősszel Lehoczky szüretelt s a vendégek Sinkovicsék vol­tak. le!e0 Sinkovics disznótorozott s a vendégek Lehoczkyék voltak. Egyszer, szüreten, vagy .disznótoron volt, felvidéki, vagy bánáti bor mellett, igy szólott Lehoczky Sinkovicshoz : Te, Péter, jó fiskális vagy? — Az volnék. Hát vállald el pörömet. Válok az asszonytól. — Hm . . . Sinkovics megcsóválta a fejét. Aztán igy szólott. Te, János jó fiskális vagy? — Az volnék. — Hát vállald el te is egy pörömet. Én is válok az asszonytól. A csudába is! A két ember össze­nézett. Aztán megkérdezték egymást köl­csönösen : Hát miért? S mindaketten ezt felelelték egy­másnak : — Mert a feleségedet akarom fele­ségül venni! Erre aztán összeölelkeztek-csókolóz­tak és megindították az egymás valópö­rét. A dolog rendben ment. Ez volt az egyetlen pör, amit nem vesztettek el. S az asszonyok kicserélődtek. Ők is akar­ták. Az északi asszony a déli ember mellé került, a déli asszony az északi ember mellé. És ha jött az "ősz, Sinko­viesók útra keltek. Fölrándultak Zó­lyomba szüretelni. Sinkovics megláto­gdtta az első feleségét a második felesé­gével, Sinkovicsné az első urát a má­sodik urával. Télen Lehockyék mentek le disznó­torra a Bánátba. Lehocky fölkereste az első feleségét a második feleségével, Lehockyné az első urát a másodikkal. És igen jó érezték magukat minde­nütt, kiváltképp az asszonyok, akik itt is, ott is otthon voltak. A két férfi pe­dig mindannyiszor boldogan magasztalta égig egymás előtt az egymás fele­ségét . . . rj ÚJDONSÁGOK. A szanatóriumi hölgybizottság. Az egész orsságban rendkívüli buz­gósággal karolták föl a hölgyek a nép­szanatóriumok eszméjét és vállvetve igye­keznek azon, hogy a népmentés érde­kében indított hatalmas mozgalmat minél előbb diadalra segítsék. Bizunk abban, hogy ebben a szép akcióban megyénk hölgyei is teljes lelkesedéssel vesznek részt. A József-főherceg Szanatórium Egye­sület igazgató választmánya a lelkes ma­gyar hölgyek iránt akként óhajtja leróni háláját, hogy egy elsőrendű művészünk által diszes oklevelet rajzoltat, a mely a magyar hölgyek tevékenységét szimbo­lizálja, a mit a Jszegénysorsu tüdőbete­gek szanatóriumának felépítése érdeké­ben kifejtettek. Ám bármily szép is lesz ez a hölgy oklevél, melyét az egye­sület fenséges védnöke is aláír, nem' ez teszi azt becsessé, hanem az a nagy em­berbaráti eszme, melynek szimbóluma, mely méltó rá, hogy mindazok büszkék legyenek, kik fáradozásuk emlékeül kap­ják. Itt emiitjük meg, hogy Clotild főhercegasszony iii egyénk hölgyeihez a következő szózatot intézi. Magyar Nők! Enyhíteni azt a nemzeti veszedelmet, a mely a tüdőbetegséggel édes hazánkat fenyeti, nemes, nagy, emberszerető föl­adat. Megindulva látom, hogy ujabban a magyar nők állanak a népmentés zász­laja alá. Lelkesen is hivők minden magyar szivet e zászló alá. Mentsük meg a tüdőbetegeket! Alc.suih. 1904. íovember hó. Klotllfl oherceg-nö. Vajha megyénkben minden magyar irf megértené a Fenséges asszony '"fen­séges szózatát és írnának az egyesület­nek, m e 1 y'Ü a4 a p e s t e n a k i r á 1 y házában oly 1*81 kese'n fárad « magasztos célért. ' • — Időjárás. Az országos központi időjei_o állomás mára enyhe, szeles időt jelez, nyugaton el­vétve csapadékkal. A csabai szinügyi bizottságból. A csabai szinügyi bizottság a héten ülést ' tartott R o s e n t h a 1 Ignácz elnöklete mellett. Az ülésen néhány folyó ügyet intézett el a bizottság, amely örömmel vette tudomásul Maros György titkár azon jelentését, hogy a mult hó 27-én tartott kerületi választmányi ülés a bizott­ság felhívására a jövő 1905—1906 évi színházi szezont nov. 15-től jan. 15-ig terjedő időszakra állapította meg. Tár­gyalás alá került még Zilahy Gyula aradi színigazgatónak azon kérelme, hogy támogassa őt a bizottság egy Csa­bán rendezendő hangverseny érdekében. A bizottság felhívta Zilahyt, hogy mi­előtt a színház átadására nézve határozna 1, az előadás megtartására kérjen hatósági engedélyt és küldje be a bizottságnak a tervbe vett estély műsorát, nemkülön­ben a szereplő művészek névsorát. Ez­után az ülés véget ért. — A csabai Vörös kereszt egylet es­télye. Azoknak a humánus egyesületek­nek a sorában, amelyek nemes célja a szenvedő emberiség arcáról letörölni a bánat, a fájdalom, a nélkülözés keserű könyeit, első helyet foglal el az orszá­gos Vörös kereszt egylet, melynek csabai fiókja egyike a legbuzgóbbaknak. Elsősorban az volna a hivatása, hogy a háborúban megsebesült harcosokat ápolja, azok fentartásáról gondoskodjék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom