Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-07-07 / 55. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1904. Csütörtök, julius hó 7-én szam. BEIESMEGT Bfl KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkent kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELÖFIZETESI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, evnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A. kereskedalem bajairól. Csaba junius 6. — Lapunk előző számában tüzetesen foglalkoztunk a magyar ipar fejlesztését gátoló okokkal rámutattunk azokra az eszközökre és módozatokra, amelyek fölhasználásával pótolni lehet az elmultak mulasztásait. Jelen és a következő számunkban a kereskedelem bajainak s azok mikénti megszüntetésének szentelünk néhány sort. Nem használunk túlzottan sötét színeket, mikor megállapítjuk, hogy a jelen politikai, társadalmi s társadalomgazdasági viszonyok közepette a kereskedő béklyók között él, szorítva, korlátozva, megbénítva mindenfelől. Bármerre fordul, kellő védelmet, bátorítást s biztatást nem talál. Az ujabb fejlődés számos irányban egyenest elébe tartott hegyes nyil. A társadalom, az egész közélet szelleme tör ellene. A nagyiparnak van ereje, képessége védeni érdekeit. A kartell a kereskedő nyakába zuhan. A mezőgazdasági elemek célzatos mozgalmai ismeretesek. Az adórendszer lehetetlenségéről szóló panaszokat minek ismételjük? A fogyasztási adók súlyáról is felesleges ugyanazt mondani. A helyi terhek horribilis módon nőnek. A közigazgatás szakszerűségének hiánya is bénítja a kereskedelmet s közigazgatásunk jelen rendje mellett, midőn épen az alsófoku hatóságok tulterhelvék, nem is kívánható gyökeresebb javulás. Ám a kereskedőnek mindennapi életében sűrűn kell érintkezni a hatóságokkal s ha bajai nem szakszerűen tárgyaltatnak s intéztetnek el, érzékenyen hat az egyesre. Ha kereskedelmünk helyzetén nem javittatik, ha közszelleme nem javul, ugy nem lesz képes a közgazdaságilag neki utalt s hatásköréhez tartozó funkcióját ellátni, a mezőgazdaság és ipar nagy kárára s nem is lesz remélhető, hogy az iparfejlesztés és iparpártolás terén nagy hivatását s kötelességeit teljesíthesse. A kereskedelem létjogosultságával ellentétes őt kioktatni akarni a gazdasági rendből s annak rendes, szabályszerű folyamatából. És épen, ha az amúgy is elgyöngült vidéki detailkereskedelem hagyatik az elzüllés utján, nem valósithatók meg kiviteli törekvéseinks nem emelkedhetikgyáriparunk. A fogyasztási szövetkezetek terén tapasztaltak csak további bizonyítékokat szolgáltatnak az annyiszor felpanaszoltakhoz. A fogyasztási szövetkezetek alapítása mesterkélt. Nem fakad a helyi szükségből, hanem felülről, az u. n. szövetkezeti központok által erőltetnek. A szövetkezet erkölcsi lényege, alapeszméje nem érvényesül, de nem is érvényesülhet, mert nem ebből fakad, hanem üzletszerű, tőkés központi jellegű és alapítású az egész. Nem szövetkezeti lényeg tartja kötve a tagokat, hanem társadalmi nyomás, nyíltan be nem vallott tendencia. Minden egyoldalúságtól mentnek és igy teljesen jogosnak kell tartanunk a kereskedő-osztály azon követelését, amely elől elzárkózni nem lehet, hogy a fogyasztási szövetkezetek teljesen azon elbánásban részesüljenek, mint a kereskedők. Mert azt semmiféle szociálpolitikai tekintetek, semmiféle méltányossági szempontok nem indokolják meg, hogy a szövetkezet, mely a szövetkezeti magyar idea nagy szégyenére és kárára korcsmát tart, pálinkát mér, dohányt és szivart árul — valami nagy jelentőségű társadalmi és gazdasági munkát végezne s javítaná a helyzetét a népnek, a melynek nevében követtetnek el e dolgok. Semmiféle szociálpolitikai szempontok nem támogatják a kedvezményes és különleges elbánást, amikor a szövetkezet üzérkedik, árusit bárkinek s amikor, amint ez előfordul, annyira megy üzérkedésben, hogy más kereskedők áruraktárát vásárolja össze s végeladásszerüen adja el boldog-boldogtalannak. A kereskedelmi életet érintő törvényhozás meddősége napról-napra jobban érezhető. Sajnosan látjuk pl., hogy a kereskedelmi üzletek átruházásáról szóló javaslatból törvény máig nem lett, bár erre szükség van. Ugyancsak nem történtek lépések a csődön kivüli megtámadási jognak szabályozása, a hitelezési csalás szigorú büntetése ügyében. Az uzsoráról és káros hitelügyletekről terjesztetett be tavaly egy javaslat, de ez állapotában maradt. Mindezen törvényhozási intézkedésre a szolid kereskedelem védelme, a kinövések s visszaélések meggátlása érdekében szükség van, ugy azonban, hogy az uj szabályozás ne verje béklyóba a szabad mozgást igénylő legitim kereskedelmet, nehogy a fürdővel együtt a gyermeket is kiborítsuk. A vármegyei tisztviselők fizetásrendezóse Békésmegye rendkívüli közgyűlése. Békésvármegye tisztviselői nagy érdeklődéssel várják a jövő szerdai közgyűlést, amely megállapítja az összes vármegyei tisztviselők rendezett fizetését. A vármegyei tisztviselők fizetésrendezését célzó 1904. évi X. t.-c. végrehajtásáról szóló belügyminiszteri utasitás értelmében a vármegyei tisztviselők az állami fizetési osztályok és fokozatokkal, — a pótlók tekintetbe vételével — teljesen azonos fizetési osztályokba és fokozatokba osztatnak be s az igy elkészített beosztás alapján a vármegye közgyűlése natározatilag megállapítja az egyes tisztviselők fizetését. Az igy megállapitott illetményekről a belügyminiszterhez kimutatást küldenek s a jóváhagyás után a javadalmazástöbbleteket még julius hóban kiutalványozzák ós pedig ez év január 1-től kezdődőleg visszamenőlegesen. A törvényben előirt rendelkezések figyelembe vételével a kir. számvevőség már össze is állította az uj fizetésekről a kimutatást, mely szerint az egyes tisztviselők következő fizetési osztályokba lesznek beosztva. (A fizetés a nagyobb, a lakbér a kisebb összeg). Fábry Sándor dr. alispán, VI—2., 6400 kor. Jancsovics Péter árvaszéki elnök, VII—2., 4000—700 kor. D a i m e 1 Sándor dr. főjegyző VII—3. 4800 -840 kor. Z ö 1 d y Géza dr. főügyész, VII—3., 4800—840 kor. Zöldy János dr. főorvos, VIII— 2., Rohoíka Mihály, Ambrus Sándor, Popovics Szilveszter, C s á n k y Békésmegyei Közlöny tárcája. A mostani Csaba telepítése. Irta és felolvasta Karácsonyi Jánoa dr. egyetemi tanár, a Békéscsabai-Muzeum-Egyesület negyedik évi közgyűlésén Csabán, junius 26-én. (Folytatás.) Megismervén ekként azon férfiakat, akiknek Csaba megtelepítése köszönhető, lássuk azokat, akik Csaba rég parlagon heverő földjeibe az ekét újra beakasztották, széna füvét levágták s lassan lassan verítékükkel a földet újra lakhatóvá tették. A mai Békéscsabának első 1717-iki települői voltak : Bánszki György, Behán András, Fazekas György, Kökény, másként Prinka György, Mészáros Pál, Tót Máté, Tót Mihály és Veres Pál. Lehet, hogy még Molnár János ós Juhász György is közibük tartozik, de biztosan nem tudjuk. .1718-ban telepedtek Ír Csabán a már fenn is emiitett Hegedűs Tamás, akit 1718-iki hivatala után pár évig Biró Tamásnak is hivtak. Frczka János, Csicsely Péter, Csipán István, Holló, másként Kovács György, Kozma, (Koszno) András és Szikora Tamás. 1720. első felében az itt emiitettek együtt már 56 család lakott Csabán. Ezon családok tekinthetők tehát a mostani Csaba legrégibb lakosainak, mondhatjuk első települőinek. De nem maradnak ennyien, mert mondhatni, hogy 1732-ig folytonosan ós nagy mértékben hullámzott a lakosság, részint uj települések, részint kiköltözések által. Mindjárt 1720- őszén, mint már emiitők, 30 uj család költözött le Csabára. A következő 1721—22. években is folytonosan tartott a bevándorlás. Az 1723. október 4-én végrehajtott összeírás már 115 családot talált Csabán. Ezek nem csak számban, hanem vagyonilag is tetemesen gyarapodtak. A számbeli gyarapodás különösen akkor tűnik fel, ha tekintetbe veszszük, hogy az 1720 novemberben itt lakott családok közül 1723. októberig 26 család elköltözött, vagy talán egyik-másik kihalt. Ezt tekintetbe véve az 1721—22 ben letelepülő családok száma 55-re rug. Az igy szépen megnépesült falura azonban az 1724 ós 1725-iki esztendő nagyon veszedelmes lőn. Ez időben a földesurak másfelé is, nemcsak Bókésmegyében uj meg uj falvakat akartak telepíteni és három meg négy évre adott adóelengedéssel ós egyéb kedvezményekkel csábították a szabadon költözhető jobbágyokat. Csabáról is mentek tehát, mint a darazsak a mézre, részint a már letelepültek és részint különösen az 1724-ben ós 1725 elején érkezettek, a. régebben Csabán megtelepültek közül 1724 óv végén elköltöztek Antovszki Jakab, Berczián (Breczó) György, Fekete Márton, Fazekas György, Fekete András, Domanszky Márton, Juhász György, Kovács Mátyás, Lepény György, Lipták Márton, Makovszki György, Malin János, Matula Pál, Melis György, Palovics Mihály, Resetár Lukács, Rovnyánszki Lukács, Sárai Jakab, Simon András, Sipka Jakab, Skoda Jakab, Szakács János, Szedmák András és Stratinszki Pál. Alig pár hónapi tartózkodás után tovább költöztek: Baláj Lukács, Bujdos Péter, Csizmár János, Czabarka János, Csernok Jakab, Detván János, Drencsánszki Pál, Dobróczki János, Frankó István, Fiágó János, Hav rán János, Konyjár György, Kakuk (másként Kakucska) György, Kovács János, Kovács Balázs, Kramár Tamás, Munák János, Poják János, Posus András, Puskás Márton, Ruszka János, Sali Balázs, Sipiczki János, S-sabó András, Szlávik Pál, Slovenecz György, Sztraka Mátyás, Valastyán György, Valastyán János, Valent János, Varga András, Vásárhelyi János, Vásárhelyi György, Zsibritovszki János, Zsilinszki György, Zsobák Audrás.

1) •) A békésmegyei régészeti egylet évkönyve XI. k 109. Mesék. Irta: Táy Nándor. Aki a pártfogással visszaél. A primadonnának, aki ezelőtt egypár évvel semelyik délben sem tudta, kifizetni a vacsoráját, megható szertartásossággal ezt jelentette a komornája : — Nagysága, egy hölgy van künn a várószobában. — Egy hölgy ? — csodálkozott a primadonna. „Egy hölgy", ez nem annyit jelent, hogy a varrónő, aki a számlával jön, sem annyit, hogy a színháztól van itt valaki. Es egyszerre eszébe jutottak neki azok az érzékeny novellák, amelyekben a szerető hitves megy fórjóért könyörögni a csábító szirénhez, akinek azokban a novellákban rendesen színésznő formájuk van. De aztán megnyugodott, hogy az összes imádói között most egy férj sincs ós kifogástalan pózban kiadta a rendeletet a komornának : — Bocsássa be azt a hölgyet! A hölgy, aki bejött, egy kis csalódást szerzett a primadonnának, mert szintén szinésznő volt. Valaha együtt jártak szinósziskolába, de ez egyikük— hiába volt neki szép hangja, meg tudása — mégis csak segódónekesnő lett harmadrendű vidéki társulatoknál, a másikból meg ugyancsak hiányzott mindenféle művészi képesség, de az úgynevezett szerencséje mégis primadonnaságig emelte. Kellemetlen részvét volt a primadonna hangjában, amint a másikat megkérdette: — Hát te vagy az a „hölgy" ? Amaz — egy kis koplalást mutatott az arca — alázatos próbálkozott lenni: — Felkerestelek, hogy segítségemre lógy. A primadonna lelkén végig iramlott egy kis boldog megelégedettség, hogy most az ő segítő kezéhez folyamodnak: — Szívesen rendelkezésedre állok, — mondta ós vérig sértő előzékenységgel tette hozzá: — Mennyivel szolgálhatok ? Az a kis éhesarcu lány még sárgább lett erre a beszédre, de azért alázatos maradt: — Nem pénzt kérni jöttem hozzád. — Hát? — Protekciót. Boldog zsibongást érzett a primadonna. O most már az a valaki, akihez protekcióért jönnek. Szinte szeretet volt a szavában : — Mit tehetek érted ? — Ajánlj be a direktorodhoz. A nagy nő szeretet-rohamában egy kis csökkenés állott be ós kutatóvá lett a nézése : — Ajánljalak be? Minek? — Hogy szerződtessen. Mert igy éhen veszek. A primadonna akadozott. — Szerződtessen ? De hát egy fővárosi színházban az nem oly könnyű dolog . . . Azután képes leszesz te megfelelni? . . . Keserű humor szólt ki a feleletből: — Ugyan, az Isten áldjon meg, hát azt hiszed, hogy első szubrett akarok lenni ? ... Ne bánom én, ha annyi fizetést is adnak, mint egy kóristalánynak, csak címnek hagyják meg, hogy „segédénekesnő" vagyok, mert az mégis restelném, hogy a karban legyek . . . A szeretet-roham ismét hatalmas munkát végzett a primadonnában. Drámai erő volt a megnyugtatásában: — Ne félj ! Meglesz ! A színház direktora két hétig hallani sem akart erről a szerződtetésről. — Van elég nyűg a nyakamon ! — haj togatta. — De ez nem nyűg, szavalta a pártfogónö. — Ez egy ambiciózus, gyönyörű hangú leány, aki tízszer annyit megszólal, mint a mennyi fizetséget adnak neki. Es kisebb szerepekre valóságos főnyeremény. A sok kunyorálás végre annyira kihozta a sodrából az igazgatót, hogy szerződtette a primadonna pártfogoltját ós rövidesen tapasztalta, hogy nem is rossz vá-