Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-08-21 / 68. szám

XXXI. évfolyam. Békéscsaba 1904. Szombat, augusztus hó 20-án 68. szám. BEEESHECfl Bfl KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: F6-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'etó közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza -Megjelenik hetenként kétszer: vasarnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet evnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Az első magyar király. Békéscsaba, augusztus 19. Augusztus közepe az ünnepek je­gyében köszöntött ránk. Mindjárt az elmúlt vasárnap után következett Mária ünnepe, emléke annak a napnak, amelyen, a vallásos legendák szerint az angyalok serege vitte az égbe Máriát, Magyarországnakj Nagyasszo­nyát, akinek oltalmába aánlotta első­koronás királyunk, Szent István, Ma­gyarországot. Közbül ünnepeltük jó­ságos ősz királyunk születésének het­vennegyedik évfordulóját és ma első koronás királyunknak, Szent István­nak nemzeti ünnepét üljük, emléke­zetét annak a szent királynak, aki közel ezer évnek előtte bevezette a pogány magyar nemzetet a nyugat­európai keresztény népcsaládba és ézzel a tényévei megalapította nomád őseinknek a jövőt, letette az ezeréves Magyarország alapkövét és megmutatta a művelődéshez vezető utat. Szent István napja nemzeti ünnep. Nem a katholikusságé magáé, hanem az egész országé, felekezetiségre való tekintet nélkül. Mert ezeréves fenn­állásunk óta uralkodó királyaink kö .Lött az ő legendás alakja a legnagyobb. Ha ő nincs, az avarok, dákok, vagy éppen Ázsiába visszatért őseink sor­sára jutunk: beolvadunk idegen nem zetekbe, nyimuak vész. De Szent István megteremtette az egységes magyar birodalmat, mely egyedül az európai országok sorában dicsekedhet ezerévet meghaladó múlttal. Voltak ennek a nagy múltnak fényei és árnyai egyaránt. Dicsőséggel fényeskedett, valahányszor Szent István szellemé­ben kormányoztatott, és árnyék borult rá, ha eltért a nemzet attól az úttól, melyet évszázadokra megjelölt szá­mára első szent királya. De minden­kor erőt öntöttek belénk az ő szent ko­ronájának dicsőséggel fénylő sudara amelyek a nemzeti polgárosodás, a nemzeti egység szimbólumaként ter­jeszkedtek szét, nemcsak az ország határain belül, hanem kivül is, hir­detve nemzeti létünket, dicső, ezred­éves multunkat. Aki tehát a magyar birodalom határán belül él, és aki előtt szent és sérthetetlen nemzeti egységünk, az ma hódolatteljes kegyelettel áldoz Szent István nagy emlékének, legyen az a hazafi katholikus, protestáns vagy egyéb vallású. E napon nincs különb­ség vallásfelekezetek között, csak ha­zafiak között. Vagy jó hazafi, ^s akkor megüli az első magyar király emlé­kezetére rendelt nemzeti ünnepet, s ha nem, ugy az nem magyar. Emlékezvén a szent király ünne­pén ezer évnek elmúlt napjaira, sok, sok tanúságot vonhatuik le a jövőre nézve. Mert merengve az elmultakon, első sorban is a jövőre kell tekinte­nünk. A letűnt időkből csak erőt, tanúságot meríthetünk a jövő küz­delmeire. Igenis küzdelmeire, mert az ezerévet meghaladt Magyarország, be kell ismernünk, még mindig nem jú­tott ahhoz az ideális ponthoz, ahova első királya óhajtotta juttatni. És bizony még sokat kell küzdenünk, mig odáig jutunk, hogy egységes ha­talmas nemzet legyünk, hogy Szent István palástja, koronájának glóriája, mint szívvel lélekkel magyarokat ta­karja be azokat, akik az ezeréves birodalom határain belül élnek. DJ küzdelmünkben nem állunk magunkban Hatalmas pártfogónk van; egyik a szent király emléke, másik az első apostoli király bölcs utódja: Ferencz József. Szent István kirá­lyunk dicsőséges emléke, jóságos ki­rályunk bölcs kormányzása hitet nyújt arra, hogy az ezer éves Magyarország népeinek lángoló h zaszeretetével, csüggedetlen munkáságnak odajut arra a díszes helyre, amely a világ­nemzetek sorában az elsőt foglalja el. Kegyelettel áldozzunk tehát a nagy király ünnepén d csőséggel országló élő koronás királyunknak és hasonló kegyelettel a népnek, mely ezeréven át annyi sok balszerencse és viszály közt fentartotta Szent István biro­dalmát. (p.) Községi szervezet. Utóbbi időben — sajnos — nem tárgy/, hanem kifejezetten személyes vonatkozású motívumokból — többször esett a nyilvánosság előtt szó arról, hogy Békéscsaba a mai községi szer­vezetből kinőtt, s hogy elérkezett a rendezett tanácsú várossá, illetőleg törvényhatósági joggal felruházott vá­rossá való szervezkedésnek ideje. A fejlődés, — ha természetes, — mindenkiben a rokonszenv érzetét éb­reszti; a természetes fejlődés az együtt­érzők egész táborát mozgósítja a ki­! tűzött cél felé való törekvés harcára. De mi ugy látjuk, hogy Csabának szer­vezeti átalakulására incidentaliter fel­vetett eszme közönségünkben nem talál érdeklődésre s a közvélemény egy­szerűen napirendre tér a dolog felett. És ha kutatunk az okok után, melyek e kérdésben a közvéleményt a rideg negáció álláspontjára késztetik, meg kell vallanunk, hogy csak egyet­len egy motívumot találunk, mely a közhangulat eme álláspontját indo­kolttá s érthetővé teszi. S ez nem más, mint az általános megnyugvás, megelégedés a mai helyzettel. Az ötletszerűen felmerült terv ren­dezett tanácsú s törvényhatósági szer­vezetről beszél. Az elsővel röviden végezhetünk. A rendezett tanács szervezetét az 1886. évi XXII. törvénycikk írja körül, ugyanazon törvény tehát, mely a nagy­községi szervezetről rendelkezik. Lé­nyeges külömbség a kettő között alig van s ami van, az is inkább dekora­tív természetű, tz a dekoratív jellegű külömbség abban csúcsosodik ki, hogy a nagyközség élén bíró, a rendezett ta­nácsú város élén polgármester áll.A köz­ségi bíró kvalifikáció nélküli egyén,mű­ködésében azonban az 1883. évi II. t.-c. 6. §-ában elői rt képzettségű jegyző tá­mogatja. A polgármester jogvégzett ember ugyan, de a város igazgatásá­ban ugyanazon tisztviselők támogatják, mint a községi bírót. A községek és a rendezett tanácsú városok jogai és kötelezettségei teljesen azonosak: ez utóbbi jogai az 1886. évi XXII. t.-c. 22. §.-a szerint csupán két irányban nyernek kiterjesztést: a) kezelik a helyi igények szerint a piaci, hegyi, vásári, építészeti és közegészségi rendőrséget; b) eljárnak az ipar-, s a gazdák és cselédeik között a szolgálati viszo­nyokból keletkezett ügyekben. Ha még felemiitjük, hogy nagyközségben 40, rendezett tanácsú városban 200 tagból áll a képviselőtestület, körülbelől ki­merítettük a két szervezet közötti kü­lömbséget. Marad tehát a törvényhatósági Békésmegyei Közlöny tárcája. Népdalok. i. Bevádoltak a bírónál, Hogy tilosba jártam, Barna kis lány szép ajakát Ajakamra zártam. A biró ur reánk nézett És imígyen szólott : A paraszos vegye vissza Az elrablott csókot. II. Valahányszor hozzád megyek, Egész úton elmerengek : Mennyi ujat, mily sok szépet Mondok is én majd tenéked ! S mikor látlak szép kedvesem, Ajkamra csak szó se lebben. Régi dolog: A szem beszél Valamennyi szerelmesnél. III. Hamis a lány, csalfa a lány, Egytől-egyig, mind valahány. Mikor ölel, mikor csókol, Akkor se rád, másra gondol. Van kivétel, még azt mondják, Hej, dehogy van az áldóját ! Szerettem én kicsit, nagyot, Szőkét, barnát, - s mind elhagyott. IV A kikelet melengető csókjára Kinyílott az orgonafa virága, Kinyílott egy szép tavaszi reggelen, Mint szívemben a lángoló szerelem. Mért titkoljam, hiába is tagadnám : Szeretlek én egyetlenegy violám. Kis madárka a fakadó lomb alatt, Az is csak a szerelmemről dalolgat, Reggel, este egész nap azt dalolja, Még a falomb is szerelmem susogja, S azt hirdeti a virágos kikelet : Boldog leszek egykor én még teveled. Nádor. Hadnagy ás király. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Palatínus József. Ünnepre készülnek Szerbiában. Mint a hirek mondják, nem nagy ünnepre. Mind­egy azonban, akármilyen lesz, királykoro­názás mégis csak ünnep És ennek alkal­mából jut eszembe a következő érdekes történet, amelyet bácskai hirlapiró korom­ban hallottam egy Szerbiából száműzött történetírótól, aki annakidején befolyásos embere volt Kriszticsnek, Milán kedvelt miniszterelnökének. A regényes történet a következő: Milán, a szerbeknek száműzetésben meghalt nagy királya kecskepásztorból lett királylyá. Atyja Milós, Mihály fejedelem­nek testvére, elhunytával Milán anyja férj­hez ment egy gazdag bojárhoz. A gyer­mekkel mitsem törődött a bojár, de még kevesebbet a könnyelmű, bűnös anya. A Karagyorgyevicsok már akkor is megmoz­dítottak minden követ, hogy biztosítsák maguknak a trónt. Szerencsére az Obre­novics háznak, Mihály fejedelem, aki utód nélkül maradt, még idejekorán felfedezte fejedelmi rokonát, a kecskepásztort, aki azután Páriában neveltetett. Szerbia leendő fejedolme, aki később mint ismeretes, ki­rálylyá koronáztatta magát, még be sem fejezte tanulmányait, mikor a szerb trón megüresedett. Még alig mult 18 éves akkor, de átvette a kormányzást. Jó király volt, nagy király volt, mondják a szerbek, de nem ment minden hibáktól. De e történet keretében mindez mellékes. A fő az, hogy a kormányzás megkívánta az ifjú Obre­novics Milántól, hogy megházasodjék. Milán tagadhatatlanul egyik legszebb embere volt korának. Külső szépsége mel­lett volt egy lelki tulajdonsága, mely jóval fölülmulta amazt: a nagyravágyás. Mint uralkodó, méltó hitvest óhajtott a szerb trónra. Először a német fejedelmek udva­rába kopogtatott be. De sikertelenül, mert a rangban ós hatalomban legkisebb német fejedelmek is kikosarazták. Nem több sze­rencséje volt az osztrák hercegi udvarok­nál sem, sőt még egy magyar grófnál is becsukták előtte az ajtót. Milánnak tehát kevés szerencséje volt e téren. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy ugy a német fejedelmek, mint az osztrák hercegek és a magyar mágnás, ahol Milán kérőként fel­lépett, a szerb trónt nem találták biztos­nak, ami bizony az örökös balkáni zavar­gások miatt éppenséggel nem volt különös. A szerbek királya már-már letett há­zassági szándékáról, mikor Bisztics minisz­terelnök egy napon női fényképpel lépett a király elé. A fénykép egy éjsötét, sűrű hajú, gyönyörű nyilt homlokú, klasszikus szabású női arcot ábrázolt. Kecskó Natalia volt ez. ügy ösnemes származású gazdag orosz bojárnok, Kecskó ezredesnek a leánya. A földkerekség egyik legszebb teremtése volt Natália, aki ezidőben Parisban tar­tózkodott, ahot nagynénjénél, Muruszi her cegnőnél volt nevelés alatt. Még csak 15 éves volt, de mint gazdag ós világszép leányt, a kérők egész serege, köztük her­cegek, rajongták körül. Milán hosszisan nézte a gyönyörű arcot ábrázoló fényképet, majd igy szólt Riszticsnek : — Nem tudom, királykisasszonyt, vagy szegény polgárleányt ábrázol-e ezen kép. De ha szegény, úgy fölemelem magamhoz, ha pedig királyleány, úa;y középkori lovagok módjára küzdök érte, mig magamévá te­szem. Amint Risztics részletesen tájékozta Milánt Kecskó Natáliáról ós családi viszo­nyairól, a király nem sokáig halasztotta a háztűznózést, hanem hamarosan Párisban termett. De mielőtt továbbkisérnők Milánt út­jában, vessünk egy pillantást Kecskó Na­tália életébe. Mint e"mlitettem, a bojár leánynak sok érője volt. Natália azonban egymásután kosarazta ki őket. De volt Párisban egy Konstantinovics Sándor nevű hadnagy, a szerb ügyvivőség attachéja, akivel Natália is komolyabban foglalkozott. Konstantinovics meg is kérte a dúsgazdag a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer= tüdőbeteg-séfjüknél, légzőszervek llUI'UtOS baj<*ÍÍ(láI úgymint idült bronchitis, szamárliiiriit és különösen lábbadozóknál influenza után ajánitatik meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. - Kellemes szaga és jó ize miatt a 1 gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapnató. Figyeljünk, hogy minden íveg alanti céggel legyen ellátva:! F. Hoffman-Lan Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).

Next

/
Oldalképek
Tartalom