Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-12-11 / 100. szám

ljes elejtése és a végsőig •zség szól a politikai vitákhoz gróf Tisza István ntézett. Beismerte megint, r hó 18-án szabálysércsakis azért, hogy toírtósek ne történjenek yhozási gépezet munka^idhára biztositassék. A kor•Inök egyébiránt ismét világosan céi a választásokra, amidőn rámutatott u ra, hogy a kormány és többség cselekvését a nemzeti társadalomnak kell majd jóváhagyni. A rajongással határos eltökéltséggel hangoztatja e beszédében Tisza a riadót. De nemkülönben az ellenzék is, mely nem kevésbé eltökélten szervezi az ellentállást. A hét egyébként az ellenzék részéről szervezkedéssel és hangulatkeltéssel telt el, s ez fogja még lefoglalni a holnapi vasárnapot is. A riadó után pedig a jövő héten megujul a parlamenti háború, melynek ujabb elfajulása, sajnos, már csaknem elkerülhetetlen. A hét krónikájának egy másik jelentős eseménye : az országos magyar gazdasági egyesület gyűlése, amelyen az agráriusok végképp feladták az önálló vámterületre vonatkozó régebben elfoglalt álláspontjukat. Kimondták ugyanis nyiltan, hogy ragaszkodnak a vámközösséghez, s okul a német szerződés meghiúsulására mutattak rá. Mert az agráriusok azt tartják, hogy a mai állapot, amidőn mezőgazdaságunk könnyen kiszorulhat a németországi nagy piacról, nem nagyon kedvez az önállósitásnak. Csakhogy azt elfelejtették az agráriusok, hogy éppen a vámközösség miatt hiusult meg a német vámszerződés is. Mert Magyarország, mint önálló vámterület könnyen szerződhetett volna a német birodalommal, mert a mezőgazdaságot segitő vámkedvezésekért bőséges kárpótlást nyújthatott volna a német gyáriparnak, holott most az alku azért nem sikerülhetett, mert a közös vámterület kénytelen volt az osztrák ipart még a magyar mezőgazdaság rovására is megvédeni. De térjünk vissza a tulajdonképeni politikára, amelynek legújabb mozzanata tegnap este játszódott le egyrészt a kormány táborában másrészt a szövetkezett ellenzék körében. Ez utóbbi helyen határozati javaslatot fogadtak el, amelyben kimondották, hogy P e r c z e 1 Dezső Oh, de azóta hányszor voltam beteg! Nem testileg, de lelkileg. Mert nem puha, csöndes fészek a világ, mint az édes otthon volt. Mennyit kell benne küzdeni, szenvedni, harcolni a létért! Ahogy kirepültem, szárnyraszegetten hullok alá, ha nincsenek mellettem védő szárnyaid, amelyek régen kipróbálták a legerősebb vihart. Hányszor voltam lelkileg beteg! Ahány bohókás, szép álmom szertefoszlott, ahány csalódás ért. Pedig lépten nyomon ezzel kellett találkoznom. De a te nagy szereteted még akkor is hitet öntött csüggedő lelkembe, mikor láttam, hogy mennyi sokan elhullanak a küzdelemben és mily kevés azoknak a száma, akik elérik a célt. De talán ilyenek nincsenek is egyáltalán. Mert az igazi és egyedüJi cél a teljes boldogság volna. Ezt pedig halandó ember a szó szoros értelmébe véve, el nem érheti a földön. Nem is vágytam soha az elérhetlen teljes boldogság után. Kell-e annál tökéletesebb boldogság, ha megelégedés tölti el szivet, lelket egyaránt? Nem. Kerestem a megelégedést. Küzdöttem érte. Küzdelmemben szép reményem fotyon-folyyást biztatott. Ámde nyomában járt a gonosz csalódás, mely porba sújtotta mindazt, mit hitem, reményem harcok árán fölépített. Lelkem, édes anyám, te magad se, 3sak az ég tudja, aki látta könyeimet sirni, hogy álmaimat, szépreményeim, lágyaimat hányszor temettem már sírba. És amikor könyező . szemmel, kesergő élekkel ott álltam po

1 itahuil iií romjailt; fölött, a csalfa remény ismét hozzám i'or-; iult és biztató szavakkal hitegetett: Ne' elnöklését ugy a Ház méltósága, mint az alkotmány sértetlensége szempontjából erkölcsi lehetetlenségnek tartják. Egyben az ellenzéki pártok Podmaniczky Frigyes báróhoz, mint a szabadelvüpárt elnökéhez, levelet intéztek, amelyben kijelentik; hogy a képviselőház bizottságaiba nem tesznek jelöléseket. Ezek után pedig alapos a remény, hogy az összeülő parlamentben tökéletes lesz a bábeli zavar. -*. Községi tisztujitáso k. — Elismerés Csabának. — Csak alig zajlottak le vármegyénk községeiben a megyebizottsági tag- és városatya választások, már ujabb választásokra készülődnek : a községi tisztujitásokra, amelyek a közelebbi napokban fognak lefolyni az egyes községekben, ahol részben az előljárósági tagok, részben a községi tisztviselők megbízatása ez év végével lejár. Sokkal nagyobb jelentőségűek e részleges, esetleg teljes tisztujitások, hogysem szó nélkül keresztül lehetne siklani felettük. Mert a vármegye községeinek jövője, s igy anyagi és erkölcsi jóléte, előhaladása függ attól, hogy a polgárság kiket választ meg elöljáróinak, vezetőinek, kiknek a kezére bizza a község kormányozását, kiket tisztel meg bizalmával. Mert akiket megtisztel, azoknak érdemeseknek is kell lenni erre a kitüntetésre, azoknak mindenkor tudatában kell lenniök felelősségteljes kötelességeiknek, amelyeket magukra vállalnak akkor, amikor a polgárság bizalmát elfogadják. 'Es hogy mik az elöljárók, a tisztviselők teendői, azoknak tökéletes tudatában kell lenniök la polgárságnak is, nehogy arra méltatlan kezekbe helyezze le a község jövőjét. Az elöljárók, tisztviselők megválasztásánál kötelességek merülnek föl mindkét részről: ugy a polgárság, mint a megválasztottak részéről. Mert nem elég az, hogy mindkét fél a jogát gyakorolja. A megválasztott elöljárónak, vagy íözségi tisztviselőnek hazafias kötelessége éppen akkora, mint a polgárságé. Amazoké abban nyilvánuljon meg, hogy önzetlenül, legbecsületesebb belátásuk szerint igyekezzenek a kezükbe adott iogokat gyakorolni, fáradságot nem isii erve törekedjenek a közjót előmozdítani ; a polgárságé pedig abban, hogy ninden személyes tekintetet félretéve, izokat itz egyéneket tisztelje meg bizal-1 mával, akik ugy példás munkásságukkal, mint józan és erkölcsös életükkel, tudásukkal arra érdemesek. Mert amint nem hazafias és tisztességes eljárás az, Logy csak azért ülök be a birói székbe, vagy magistratusba, hogy pöffeszkedjem : ki vagyok, mi vagyok, parancsolok, nagyképűsködöm, de semmi okosat nem csinálok; az sem egyeztethető össze a becsületességgel, hogy : csak azért adom rád szavazatom, bárha nem is érdemled meg, mert te sógor, te meg koma vagy. Félre a nagyképüsködéssel, a tudákossággal! Nem a Tallérossy Zebulon korszakát éljük. Annak már régen lefújtak. Nem pipálgatni, anekdottázni és kvaterkázni járunk már a hivatalokba, hanem dolgozni a magunk és a köz javára, és igy közvetve az ország érdekében. Még csak szájhőskodésekből sem élhetünk meg. Van rá példa elég. Messze se kell érte menni. Ott van, pl. Endrőd község, ahol a legutóbbi restauráció alkalmából a szocialisták jutottak uralomra. Becsületes, jó emberek voltak ezek. De mit tehettek róla, ha többet tudtak nagyot mondani, mint községet vezetni ? Nyert-e velük valamit a község. Istenemre, bizony semmit, sőt beléjük nyert, mint Bertók a csíkba. De hát ez a polgárság hibája volt, mert többet adott a szóra, mint a tettre. Távol legyen tőlem annak a gondolata is, hogy e sorokkal megbántsam azokat a jó embereket, akik annyit se vétettek nekem, mint egy légy, akik joggal szemembe vághatják, hogy hát j hiszen a csabai Z s i r o s András, vagy orosházi Jankó Ferenc éppen olyan parasztikus emberek, mint ők. Hát hiszen magyarul szólva, tisztesség nem esik, mondván, körül igen csak hasonlatosak, mert csizmába, feszes magyar nadrágba, dolmányba jár Zsiros is, Jankó is, de már belül, a rátermettséget, a tudást illetve, mégis csak mások. És hogy mennyire mások, azt eléggé mutatja pl. Csaba fejlődése, mely Zsiros András biró uram hat éves aérája alatt óriási léptekkel haladt előre. Nem azért, mert talán lángész, zseni az a Zsiros András, hanem mert mint tiszta látású, józan felfogású hazafias magyar ember, birtokába van mindama tulajdonoknak, amelyek birása mellett, olyan bölcs és becsületes vezetőkkel, mint Békéscsaba községé, minden üdvös, hasznos dolgot meg lehet valósítani. Aminthogy meg is valósítottak egész sereg reformot. Keresztülvitték a villamosvilágitást, amely páratlan messze környéken s amelynek létrehozásában elévülhetetlen érdeme van a világhírű G a n z-cégnek, de legkiváltképp csabai alkalmazottainak, akik összevetve az éjszakát a nappallal, nagyvárosi külsőt adtak Békésvármegye első községének, amely ma már méltán sorakozhat az Alföld elsőrangú kultur és kereskedelmi városai közé s amely mellett a városnak nevezett megye székhelye, Gyula eltörpül. De nézzük tovább, mit tett Csaba fejlesztése érdekében annak vezetősége, amely méltán elismerést érdemel. Nem számítva egész sereg kultur, társadalmi, közgazdasági, ipari és kereskedelmi intézmény létesítését, megteremtette a motorost, megcsinálta a vámszedési jogot, bérbeadta a helypénzszedési jogot s ezáltal az eddigi ezen ciinen kezelt 6000 korona jövedelmet kétszeresére fokozta, és keresztülvitt sok más hasonló ü<>ös intézményt, legutóbb pedig az országban egyedül álló munkás-otthon létesítésén fáradozik. Egészében, általános jó kövezeten kivül, mindama föltételekkel rendelkezik Csaba, amely föltételek jo gosan alkalmasak arra, hogy helyet foglalhasson az első vidéki városok sorában, amely formailag is meg fog történni, amikor a régen készülődő községi törvény életet nyer. De hogy yisszatérjek a kövezetre, megjegyzem, hogy tudtommal kövezési programja is van már~ Csabának, amelyet fokozatosan fog létesíteni. Majdnem hasonló dolgokat mondhatránk el Jankó Ferenc községéről, Orosházáról is. Ha Csaba vagy Orosháza ringatta volna bölcsőmet, ezek után joggal mondhatná az olvasó, hogy a megrögződött lokálpatriotizmus dühöng belőlem. Nem, Csabához annyi közöm, mint Orosházához, ahhoz pedig annyi, mint a zulukaffei-eknek Port-Arthurhoz. Legföljebb annyi mégis, hogy Békésország az én szűkebb hazám is. De hogy hasonlattal éljek, nem találtam alkalmasabb módot, mint mintaképül állítani a megyének ezt a virágzó metropolisát, amely, hogy. vezető szerepre jutott, az okvetlen vezetőinek, elöljáróinak, tisztviselőinek érdeme. Ezek a vezetők pedig méltán mintaképül szolgálhatnak a polgárságnak a közeledő községi tisztujitások alkalmából. Sxemlélö. csüggedj gyáva lélek! Vedd föl a harcot! Az erőseké, a bátraké a diadal. Előre t nézd a jövőt, mely szebb lesz, mint volt a mult. És addig-addig sugdosott a fülembe biztató, hízelgő szavakat, hogy újra hittem neki. Követtem hűn, kitartón, gyermekes bizalommal. De mikor már azt hivém, hogy célnál vagyok, ott hűtlenül elhagyott. Lelkem, édes anyám! Igy remélek, majd csalódom, hol kacagva, hol megsírva. Mindennap egy-egy szép álmot, egy bohókás reményt, egy édes vágyat temetek, siratok. És mindennap ujratámad bennem a hit, amelyet a te végtelen nagy szereteted tart bennem, s amely hogy ha nem is érem el soha a célt, mindigerőt ád a küzdelemben. De álmaim, vágyaim, azok már nincsenek. Voltak, de eltemettem őket. Azon a szomorú őszi délutánon, amikor esküvő helyett temetőbe kisértük a legszebb liliomvirágot. Hogy föltámad csak-e még egyszer, azt nem tudom. Talán igen, talán soha. Ha még egy olyan kimondhatatlan jóságú és szerető szívre találok, mint a tiéd, lelkem édes anyám, talán újra szárnyra kelnek álmaim, vágyaim, amelyek után futhatok az élet küzdelmes forgatagában. És ha elérem őket, neked, a te nagy szeretednek, jóságodnak köszönet érte. Pedig most már meg se érdemlem nagy-nagy jóságod, amelylyel olyan sokat vissza éltem. De mindenek fölött való a te szereted, mert bűnömben is ugy*s:.3rettól, mint akkor régen, hugz évvel ezelőtt, "amikor megtanítottál az első imára. Kimondhatatlan óde3 zsibongás fogja el a szivem. Gondolatom visszaszáll a múltba. Elfogódik a lelkem. Sápadt arcomon két forró könycsepp gördül végig. Azután mind több és több s mint jótékony zápor patakzik siró szememből az öröm könyárja, mely szivem legmélyéről fakacl. Nem érzem magam többé bűnös embernek, háládatlan fiadnak. Tudom, lelkem édes anyám, hogy rég megbocsájtottad vétkeimet. Ma újra az vagyok, mint aki voltam husz év előtt és fogadd lelkem, édesanyám igéretemet, hogy örökké az is maradok, a te hűséges, szerető gyermeked. Emlékezem . . . És^ujra elfohászkodom az első imát: Végtelen jóságú Isten! . . . Mindenek leghatalmasabb ura . . . Élőknek és holtaknak atyja. Tartsd meg egészségben nagyon sokáig és halmozd el áldásaiddal a legjobb asszonyt, az én lelkem, I édes jó anyámat! Az északi ás déli ember Irta : Pakoís József. I. Lehoczky János a felsővidékről, Zólyomból, Sinkovits Péter a délvidékről, Bánátból, való volt. Találkoztak pedig a Dunántúlon egy intézetben, amelynek az a hivatása, hogy faragatlan fatuskókból épkézláb fejti kamaszokat neveljen. Ez a nemes intézet egyébiránt kollégium volt, ahol gazdag, de az ország többi intézeteiből kicsapott nebulókat Jképezjek ki .az alapvető tudományokban •jó pékért. Lehoczky János az északi és Sinko

: vics Péter a déli ember igy kerültek össze tizenhatéves karaaszfojjef ama nevezetes dunántuli kollégiumban, amelynek fölvételi alapszabályai nem azt követelték, hogy a tanuló jó bizonyitványnyal rendelkezzék, hanem hogy kicsapott diák legyen. Akárcsak az Akadémia, amely minősítésül a tagfelvételeknél cak a rossz értekezéseket kivánja meg. Lehoczky János és Sinkovics Péter a nemes dunántuli kollégium föltételeinek nemesen megfeleltek. Lehoczky Zólyomból kiindulva délnek, végigjárta az összes diákintézeteket s rövid egy-két hónap alatt nagy igyekezettel mindenünnen kicsapták." Sinkovics esete hajszálnyira hasonló volt a Lehoczkyého" hogy a Bánátból kiindulva észa' jedett. Mi sem vou jenuészetesf végre összeért az utjuk és tal&. Dunántulon. No, itt eztán meglehettek békesst ben. Arra még nem volt példa, hogy a nevezetes dunántuli kollégiumból kicsaptak volna valakit. Szinte természetesnek tetszik, hogy innen tovább Lehocky Jáno« és Sinkovics Péter élete olyan álla.K közelségben kanyargott egymás ' ° sinpár. A félországbó

1 ' masz forró és szétszak* kötött. És ne mondja ráti érzés meddő. Ébboi olyan nagyszabású tények sz ama érdemes dunántuli vár^ nevezetes kollégiumával majd vált tőlük. Egyébként is, ha egy északi ós ^ déli ember összekerülnek, abból nagj dolgok származhatnak. Az északi ember a maga éles-eszével, friss agyvelejével, amelyet talán a hegyvidék levegője kristályoz ki s déli ember, a maga tüzes vérével heves temperamentumával, amelyet talán a nap sugárzása gjuj', fel, csodákat tudnak együtt művelni. Lehocky János Sinkovits Péter ; <>so> iákat megteremtették És niegturJ^nt az, hogy ama 'v ínég dunántili város lakos -ága a ir