Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-12-08 / 99. szám

XXXI évfolyam Békéscsaba, 1904. Csütörtök, december hó 8 án 99. szám BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám lő fillér. Előfizetni bármikor lehet éimegveden belül is. Felelős szerkesztő : MAR OS GYÖRGY Segédszerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Lap tulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dii kés^nén" fK Ittér-ben c2 -or i óen lizuendó. iija 30 fi'lér. Mikor dereng? Békéscsaba, dec. 7. Lapozzuk végig a történelmet és a sok-sok igazság között találni fogunk egy nagy igazságot. Azt, hogy mindenféle külellenségnél veszedelmesebb a belső egyenetlenkedés, a pártviszály. A vihar letörheti a terebélyes fának akár az egész koronáját, a fa virulni fog, uj lombot hajt. De a belső féreg, a szú, mely összeőrli a gyökereket, a törzset, ledönti a leghatalmasabb fát is. Igy van ez a nemzetek életében is. Amely nemzet egységes, amely országnak fiai békés egyetértésben, egymás javára, s igy a köz javára dolgoznak, az az ország virágzik, az az ország hatalmas és szembeszáll minden vészszel. De ahol a békés összetartozandóság kapcsa megszakadt, a mely országban a hazafi vetélytársat Iái a hazafiban, annak az országnak egy a végzete: a pusztulás, lassú és dicstelen elmúlás. Ezt az igazságot olvashatjuk a történelem lapjairól, amelyek számtalan példát tárnak előnkbe. De ne menjünk tovább Magyarországnál. Valahányszor külellenség ellen kellett megvédelmezni a hazát, diadal, fényes dicsőség kisérte fegyvereinket. De a belső zavaiok, pártoskodások ellen gyávák voltunk és ez az ősrégi átkunk odajuttatott bennünket a mohácsi temetőbe, török rabiga alá, Világoshoz. Igy suhant át rajtunk egy küzdelmekkel teljes ezredév. És hála a magyarok Istenének, a második ezredév küszöbét is átléptük. Reményünk lehet rá, hogy ennek és még sok-sok ezredévnek jubileumát megünnepelik utódaink. De most újra veszély fenyegeti a nemzetet. Nem külellenség, hanem az évszázados magyar átok ; a pártviszály; meddő politikai küzdelmek, amelyek hogy szinte krónikusan megismétlődnek, végtelen kárára vannak az egész nemzetnek. Mert megszűnt a becsületes munka, politizál, pártoskodik mindenki. A politikát tartják mindenek előtt. A haza javáért, a boldogulásáért küzd minden fél, s közben ássák a nemzet sirját, mert minden erejét kimerítik a botor testvérharcban. Mert nem-e annak nevezhető a mai áldatlan küzdelem, mely fenekestől felforgatta az ország rendjét. A törvényesen összehivott országgyűlés összetörve vonaglik az országútján ... Ezer a tenni valónk, de összetett kezekkel állunk a rengeteg munka előtt. Az erőnk pedig csak lankad s hogy gyorsabb legyen a végromlásunk, segédkezet nyújt az öngyilkolásban a természet is, mely kedvezőtlen terméssel sújtja a

r nemzetfentartó gazdaközönséget. És ahelyett, hogy derengne, egyre tornyosulnak - hazánk fölött a vésztjósló fellegek, amelyek azt hirdetik, hogy a végzet nem késhet soká. Nem késhet, mert amely nemzetnek a fiai csak a gyűlölet hangján tudnak egymással beszélni, amely nemzetnek országgyűlési képviselői napról-napra legazemberezik egymást, amely nemzetnek a polgárai házaárulót látnak társaikban; annak a nemzetnek ugy politikai, mint társadalmi intézményei képtelenek a rendszeres működésre, mert kiveszett belőlük az etikai erő. Mózes összetörte a bálványimádó zsidók aranybornyuját és visszatérítette őket az egy igaz Istenhez. Jövel te is, magyarok Mózese és vezesd az igaz útra azokat, akik ma gyűlölettel eltelve állanak egymással szemben, hogy áthatva a hazaszeretet szent tüzétől, egyesült erővel vonulhassanak be az igéret földjére: a jövendő hatalmas, virágzó és független Nagy-Magyarországba ! P J. Városatya választás Csabán. Az esztendő két'utolsó hónapját méltán lehetne a választások hónapjának nevezni. November közepe óta országszerte folynak az alkotmányos küzdelmek megyebizottsági, városi és községi képviselői mandátumokért, És csak egy hajszálon, no meg a kormány akaratán múlott, hogy közbe nem vágódtak az igazi alkotmányos küzdelmek, az uj országgyűlési képviselőválasztások. Mire lepereg felettünk az óesztendő, megyei, városi és községi tanácstermekben uj arcokkal találkozunk. Mert hiába, emberek jönnek, emberek mennek. Régiek kibuknak és helyüket uj erők váltják fel. Igy van ez általánosságban, de vármegyénkről szólva, a régi tagok kevés kivétellel újra megválasztattak. Majdnem ilyen változatlan eredménynyel végződtek a csabai községi választások is, melyek hétfőn folytak le a község 10 kerületében. Egész nap mozgott a választó polgárság, különösen pedig az elmaradhatlan kortesek, akik valamennyi csabai rozoga delizsánsz batárt megmozgattak korifeusaik érdekében. A választások általánossá."ban a nagyobb rendben folytak le. Legszi volt a küzdelem az efeő kerületben, a az v nj tölt ni fe- • 1 .1. dacára 7. i r « s . uid .•'• Erős kii 1'de ?;>ly' • 1 és tizedik kerületben. Érdekes tovü! hog;- a ö! u kerületben Á c li i m L. .^idrás, a cs; szó- "listák ve''i'f yy aki: Di kerületet tartQttíi meg igánál' i| mási ket tí !•!-.. ' <got ' be i '.épviselŐ utl: A választások eredi ől kü ben követhez részié, szól. A választ isok az e választó In íj i előtt kezdődtek és délután 1 t Az első ker">ti ál; a Povázi ty Zsi io helyiségébe a Pi z ,in lasztási elnök elöt: adt Beérkezelt ö. zesen bői Zsil * Andrá: Í.Mibb dik bal iílik ry a nak győzöd üa z a x Alám ellené m. M ijcbvem aas m. tok ar T* a pőttarvab. ztá nak u: is ! ' r i b o j < , k j szavaz, .. d zeniben A hi szótöbbséggel jutott bt k tületbe. \ -s tagsáj. r«i j -1 Ková' .); ios, a póttagjeli pedig i 1 .' Aíáhfis k legtöbl > -zava/.at t "Előbbi 128-t 29-et. A második kerület polgí v á z s ay Endr. féle iskolába] Károly dl', vál 'i ehi">k < : vaztak. Az összesen leadott 114 zatból 106 vok ssal í i. les • 11 ?nak U a Jánost, pótragn.-ik pedig )5 szr Drienyovszky Györgyöt vá tották rr g. A B v o i k-féie iskolában, ahol 1 Samu di álaaztási elnc előtt a Békésmegyei Közlöny tárcája. Hűtlenhez. Megraktad hát pici fészked, boldog vagy-e benne? boldog vagy és nem hiányzik szivem hü szerelme ? Nem-e félted, fészkedet, hogy szétdúlja az átok? Amit az a megcsalt lélek leimádkoz rátok! Yudod-e, hogy van egy Isten, ki megvethet érte, Hogy annyiszor megesküdtél bzentséges nevére? Nem törődve, hogy megbántod vele a teremtőt, Valamennyit úgy megszegted ahogy a legeirőt. Szivem-lelkem haldoklik rég, lassanként elsorvad, Nemsokára rámszegezik sötét koporsómat. Sirba viszem nagy szerelmem s vele az emléket, A haldokló megbocsátja néked a nagy vétket S ha áll, hogy a másvilágon él a sziv szerelme, Meghallgatja imámat az égnek nagy kegyelme: Ne féltsd soha pici fészked, nem bántja az átok, Áldás lesz az mit lelkem leimádkoz rátok. Gyopár. A legyek. Irta: Alba Nevis Egy bölcs férfiút, — aki, agglegény létére meglehetősen elhanyagolta volt ugy a házatáját, mint a saját értékes személyét egy kora reggelen valami ismerőse kereste fel, aki elámult azon, hogy az éjjeli-szekrényen, kis asztalkán, sőt még a székeken is - az ágy körül mintegy torlaszt alkotva - óriási tálakon méz, gyümölcs s többféle édesség csábítgatja "a falánk legyeket, melyek zsibongó rajokban lepik el a sok edényt. Mire való ez ? tudakolta a látogató. A bölcs összevonta mellén a gombjavesztett, csíkos hálóinget, s felülvén ágyában, igen titokzatosan mosolygott: Látja felelte — az én lakásomban nagyon elszaporodtak a legyek, hangyák s egyéb bogarak, ugy hogy délutánonként, reggel, sőt már kora hajnalban se hagytak nyugodni; ellepték a takarómat, az orromon tornásztak, belebonyolódtak a bajuszomba, s olyik tréfásabb nem akarta megtalálni a fülemből a kivezető utat. Ami szert csak feltaláltak az irtásukra, amit nagy betűkkel csak hirdettek az újságok, mind sorra próbáltam már ; nem használt semmit! Ekkor támadt az a végtelenül egyszerű., de kincset érő ötletem, hogyha nálamnál jobb és édesebb falatokat találok az élősdiek 1 számára, majd csak békén hagynak. Próbát tettem hát és amint látja, az eredmény csakugyan fényes! Odamutatott egy tál mézre, amelyet zümmögve és feketén leptek el a legyek. A takarón vagy a párnákon valóban nem volt egyetlen egy se. * A királyfi, Bergengócia egyetlen fia, igen szeretett utazgatni; hegyes vidéket, síkságot, vadonerdőket és örök hőségben sínylődő terméketlen Szaharákat bejárt már és még se telt be ez a vágya. Végre is az utazás szörnyen unalmas és egyhangú volt igy : küldöttségek, beszédek, fogadtatások." Ceremónia és újra csak ceremónia! Ha legalább egyszer mehetett volna utisapkában, ingujjra vetkőzve a kánikúlai hőségben, senki által észre nem véve és föl nem ismerve. Ez boldog| ság lett volna. És Bergengócia királya gondolt nagyot és merészet: maga mellé vette az udvar legszebb hat férfiát, hat nemes, daliás főurát, hetediknek pedig János herceget, akinek délcegségben és férfiasságban talán egy század se szülte párját. Azután felkészült s elindult velők egy kissé körüljárni a világot, Bergengócia fiatal királya sokkal egyszerűbben öltözött fel, mint a többiek, igy aztán egy kissé el is veszett mellettük, s senki se mondta volna, hogy ő a király. Nagy boldogan fejére húzta selyem utisapkáját s kigombolva a mellényét, nekidőlt a bársony pamlagnak cigarettázva. A boldogsága nagyban növekedett aztán, hogy a kalauz nem előtte, hanem János herceg előtt hajbókolt megkülönböztetett tisztelettel. S a tetőpontját érte el, hogy az állomásokon nem éljenzett a hülye néptömeg s nem nyújtogatták ízléstelen virágaikat szemérmes szüzek. Az is igen kellemes volt továbbá, hogy a folyosón végigsétálva, egy vajasszeletetet majszoló bébé jövet-menet barátságosan a világos nadrágjába törülközött, s hogy a kisasszonya egy leereszkedő pillantással kórt ezért bocsánatot a meghatott királyfitól. Oh, igen, ez mind olyasmi volt, ami sohse történhetne meg az udvari különvonat etikettes, szigorú szalónjában. Legelőször is egy fürdőhelyen állapodtak meg; egy hegyek közé ékelt, forrásokban és mogyorófákban bővelkedő, félig még ismeretlen kis fürdőn, mely különböző árnyalatú zöldjeivel olyan volt a párázva ráömlő napfényben, mint a csiszolt smaragd, mely minden oldalról más-más szín mutat. A fürdőhöz közel volt egy kis falucska, melyben még náddal fedték a házakat s a falakat egyszerűen tapásztották. Az egész vidék csupa természeti csoda volt és csupa emberi nyomorúság; sehol egy parányi kultura, egy csepp civilizáció. Itt aztán boldognak érezte magát Bergengócia ifjú királya; poros cipőkben, barnára lesült arccal járta a hegyeket, mogyorót, szedret szakgatva; olykor az is megesett, hogy egy-egy szemtelen cserje lyukat hasított a felséges ur kabátján. De mindez semmi, cserében az élvezetért, hogy király létére egy kicsinyt ember is lehet. A hét főúr híven követte minden lépését, kissé savanyu arccal és megbotránkozva ugyan, de szigorúan ügyelve, nehogy a tükörfényes mancsettáikat beszennyezze a fű, vagy a cipőiket elhomá>p. lyositsa egy-egy forrás* ceg ezenkívül gyakran elővette kis zsebtükrét is iggoaáimaaÉn vii sgálva, hogj a rengett i i' imáju u<- ; au.rnei: .-alt-e le szép ar vag> a » >ir n* ni s.Jvta-e fakóra a ... , A hotel egyetlen '•<•< mindig János ht kétrét, s hozzá x\v .''i iz étlapot is, válaszra véget Nemkülönben a cigány is aki tafeliiiuöi«. közben tőle várta és kapta a lagbusásabb borravalókat, — csak a hercegnek játszott. Mindez a fiatal királyt valami mondhatlan gyönyörűséggé] töltötte el. — Ah — gondolta — az én módszerem pompásan bevált! Most, íme, nem alkalmatlankodnak az utálatos falánk, tolakodó legyek, mert itt van körültem a csalétek: a méz. A fürdőben vagy tíz nap óta volt egy asszony ; csak egy orosz papné, de gyönyörű, mint a mesék királynője ; magas és nyalka s hófehér keblei, melyeket szeretett indiszkrét csipkék alá" rejteni, csakúgy ringottak menés közben, úgyszintén a csípője is, mely valóságos csudaként domborodott át a tapadó battiszton. Az arcát, lehet, hogy gyöngy vizben fürösztötte s attól volt olyan áttetszően fehér, de viszont nincs a virágnak az a remekből szőtt, puha felületü bársonya, ami vetekedhetett volna szempilláival s óriási bogba csavart, fekete hajával. Bergengócia fiatal királya valahányszor megpillantotta a szép Neszta (már a nevét is tudta!) csipkéit, lángba borult szívvel nézett utána : ah, ilyen asszonyt nem teremthetett, csak á legforróbb, legszebb napsugár, valahol a szerelem birodalmában. Ilyen asszony nem élne meg, nem virulhatna odafönn, ahol hűvös a tavasz s a mosolygás fanyar. -- Ha tudná, kogy király vagyok — gondolta mélán bizonyosan jobban megnézne, de végre is jobb igy, azt akarom, hogy magamért szeressenek !