Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-11-17 / 93. szám

XXXI, évfolyam Békéscsaba, 1904. Csütörtök, november hó 17 én 93. szám. BEKESME6YEI EOZLONT Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. IDegjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ElcŐFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félévre ö kor: Negyedévre 3 kor. Egyes szám lö fillér. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAR O S GYÖRGY Segédszerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF Lap tulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiádóhivatal: Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50'fillér. Az újságírásról. Békéscsaba, nov. 16. A hírlapíró mestersége szép és magasztos hivatás. Mert ha elemezni akarjuk a hírlapíró mesterségét, azét a hírlapíróét, aki valóban komolyan fogja fel hivatását, akkor ott találjuk a kötelességei között: a közjóra törekvést, a haladásra serkentést, a közügyek intézésének ellenőrzését, a nemzeti jogok, közszabadságok védelmét, erőtlenek istápolását, hatalmasok erőszakosságának korlátozását, a napiesemények kritikai megörökítését stb. stb. Ki tagadná, hogy mindennek teljesítése nagy és nemes feladat? Ha még hozzá vesszük, hogy a hivatása magaslatán álló hírlapírónak kerülnie kell minden olyan motívumot, mely személyes vonatkozásainál fogva az egyéni rokon- vagy ellenszenv hatása alatt a pártatlanság sérelmeit rejti magában, s igy a közbéke megrontására alkalmas : ezzel, ugy véljük, szabatosan vontuk meg azokat a korlátokat, melyek között a nyilvánosság szolgáinak, a hírlapíróknak szép és magasztos hivatásukat . teljesíteniük kell. ?STHegyei Közlöny, vármegyénknek'ereu to^b mint három évtizede.-, egyei 1 ftflícai sajtóorganuma az imént ko^/oYi.alí«ott intenciók Áltál vezéreltetve, igyekszik teljesíteni hivatását, s nem esünk öndicséret hibájába, amikor annak a meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy e lap sikerrel töltötte be K aiását. Azonban a vidéki újságírónak valóban nem irigylésreméltó súlyos helyzete van. A vidéki hírlapíró természetrajza nagyban elüt a fővárosi hírlapíróétól. Nem tagadjuk, hogy a vidéki közviszonyok is nagyban különböznek a fővárosi viszonyoktól, s ezek az eltérések annyival szembeötlőbbek, minél kisebb helyre terjed a vidéki lap működési köre. Ennek legeklatánsabb bizonyítéka azon körülmény, hogy amikor fővárosi hírlapíró veszi át egy vidéki lap szerkesztését, vagy vidéki lap munkatársául szegődik ; hónapokon át stúdiumokat kell folytatnia, mig a vidék közönségének természetrajzát megismeri. Mert vagy nagyon lanyha a lap iránya, vagy nagyon éles; egyes cikkek vagy idejüket multák, vagy túl koraiak; vagy sok bennük a személyes él, vagy ennek hiánya folytán nélkülözik az érdekesség kellékeit; a kifejezések vagy nem erőteljesek, vagy túl erősek, aszerint, amint kinek-kinek egyéni izlése, vagy érdekeltsége rokonszenvez, vagy ellenszenvez a cikk tartalmával. Ez azonban még nem bénítja meg a vidéki hírlapíró munkáját. De amikor a kritikának azzal a jogosulatlan formájával találkozunk, amelynek a vasárnapi népgyűlés adott kifejezést, amelynek egyetlen kutforrása a sértett egyéni hiúság, s amelyneK ^^^fyetk. "élzata, hogy a vidéki hírlapíró egyének szolgálatába álljon a közügy rovására: az ilyen befolyást a magunk részéről vissza kell utasítanunk. S haladni fogunk legjobb tudásunk szerint azon az uton, melyen továbbra is a közjót kívánjuk szolgálni. or. Gy. A közigazgatási bizottság ülése. A vármegye közigazgatási bizottsága ez esztendőben utolsóelőtti rendes havi ülését hétfőn délelőtt tartotta meg L ukács György dr. főispán elnöklete alatt. A bizottsági tagok teljes számmal jelentek meg, hogy tanúi legyenek egy ünnepélyes szép jelenetnek, a közigazgatási bizottság érdemes közgazdasági előadója, Zlinszky István üdvözlésének, abból az alkalombó, hogy a mindenki által szeretett „P i s t a b á t y á n k" lemondott t5 éven át becsületes munkálkodással teljesített tisztéről. Jelentősebb mozzanata ezenkívül nem is igen volt az ülésnek, melynek lefolyásáról a következő tudósításunk szól: Zlinszky István lemondása. Az ülést Lukács György dr. főispán fél 10 órakor nyitotta meg, üdvözölve a megjelent tagokat. Sajnálattal jelentette továbbá a főispán, hogy neki jutott a szomorú szerep, hogy a 15 éven át ernyedetlen munkássággal, kiváló eredménynyel működő közgazdasági előadó, Zlinszky István lemondását bejelentse. Feleslegesnek tartja az előadó kiváló érdemeit ismertetni. Mindenki tudja, hogy Zlinszky István mindenkor buzgó odaadással, a vármegye érdekeinek szem előtt tartásával, teljes eredménynyel, szeplőtlen becsületességgel, hazafiassággal teljesítette kötelességeit. Indítványozza, hogy jegyzőkönyvileg adjanak kifejezést Zlinszky István lemondása fölött érzett fájdalmuknak és a volt előadó hosszú működése alatt szerzett érdemei iránti elismerésnek. (Éljenzés.) A főispán meleg szavaira elérzékenyülve állt fel szólásra Zlinszky István. Nem szolgált rá — úgymond — e szép ünnepeltetésre, mert gyönge volt; de amit lehetett azt becsülettel teljesítette. De nem is tudja kifejezni érzelmeit. Könyekig meghatva mond köszönetet az egész bizottságnak. Ezután Fábry Sándor alispán méltatta szép beszéd keretében Zlinszky István munkásságát. Fájdalommal válunk el tőle, mondta az alispán, mert nem tisztviselője volt ő e bizottságnak, hanem mindnyájuknak szeretett Pista bátyjuk. (Éljenzés.) Eltávozásával betölthetlen űrt fog maga után hagyni. Szive egész melegével üdvözli Zlinszkyt és hosszú, boldog pihenést kiván neki. (Éljenzés.) Az érdemes bizottsági tag nem tudott szólani a meghatottságtól, csak melegen megrázta a tagok feléje nyújtott baráti jobbját. Havi jelentések. Ezután a rendes havi jelentésekre került a sor. Elsőnek D a i m e 1 Sándor dr. vármegyei főjegyző olvasta fel az alispáni jelentést a megye mult hónapjáról. A jelentésből, amelyet egyhangúan tudomásul vettek, közöljük a Ííövetkező részeket. A személybiztonság helyzete a mult hónapi viszonyokhoz képest rosszabbodást mutat. A 'vagyonbiztonsági állapota is változatlanul rossz, mert mig szeptemberben csak 47, addig október havában 58 lopási eset fordult elő. Megfontolandó, hogy még a téli időszak nem állott be, még jut munka a munkásoknak, még nem fogyott el a nyáron szerzett eleség, de a tél dereka és vége felé eső idők helyzete aggodalmas. A rendészeti közegek fokozott ellenőrzésével megelőzendő a közbiztonsági viszonyok elfajulását, az alispán felhívást intézett a hatóságokhoz, hogy a közrendésze tellátására különös gondot fordítsanak s megkereste egyszersmind a csendőrszárnyparancsnokságot a cél tökéletesebb biztosítása szempontjából, miszerint az az őrsöket teljes létszámmal tartsa fenn a tél folyamán. A balesetek száma aránylag csekélynek mondható. Az öngyilkossági esetek is tetemesen apadtak, valamint a tüzeseteké is. A földmivelési, ipari és kereskedelmi viszonyok változatlanok. Az őszi vetés és szántás befeBékésmegyei Közlöny tárcája. Hulló lombok . . • Hulló lombok zizzenése Egy panaszló bánatos dal, Hulló lombok azt susogják : Minden elvész, minden elhal. Lomb kizöldül, hogy lehulljon, Nyílik s elvirul a rózsa, Díszeit a szép tavasznak Tél hidegje letarolja . . . El az ember küzdve, bízva, Vágya hajtja tudni, tenni, Aztán meghal és azontúl Nincs ránézve semmi, semmi. Mindennek csak egy a célja Itt a földön, - az enyészet. Ezt a fájó célt elérni Mért egy kínos hosszú élet? Csabai Arthur. Irén szerződik. (Szin : a „Csintalan színház" igazgatósági irodája. A színház, amely a legsötétebb kültelken épült, a hanyatló operette-müzsa fellendítését irta ki zászlajára. Trikócy úr, az igazgató, épen ez alapon válogatott szépségeket toborzott ez alá a zászló alá. Hadd segítsenek a földi nők az égin. A „shov girl"-ök tekintélyes gárdájába most megint jelentkezik valaki: Bergthaller Irén, aki már a színiiskolában megkapta a maga művészi nevét és átalakult Hegy völgyi Irikévé. Most a mamájával az igazgató előszobájában ül és bizonyos izgatottsággal várja, hogy a sor rája kerüljön. A félelmetes Trikócy végre csönget és a szolga kinyitja az ajtót. Irike és a mamája fölállnak ás befelé indulnak.) A szolga (az ajtóban): Csak a kisasszony. (A mamához): Nagysádnak még várnia kell. A mama: De . . . Irén : Maradj hát, mama ! A mama (sóhajt, belenyugszik a sorsába és újra leül, mialatt Irén kecses és könnyed léptekkel belejt az oroszlánbarlangba.) A szolga (beteszi mögötte az ajtót és „Lélek ez ajtón se be, se ki"-pózban megáll az ajtó előtt.) "A mama (félénken): Mit gondol, soká fog bent maradni ? A szolga (jóakarólag) : Ez attól függ. Szeretné, ha szerződtetnék a leányát ? A mama (ég felé emelt szemmel): Oh ! A szolga : Hát akkor azon imádkozzék, hogy a leánya minél tovább b.mt maradjon. Azok, akik mindjárt kijönnek, nem művésznők. A mama: Hm. Az igazgató úr milyen ember ? A szolga: Hát milyen legyen ? Jó ember, csak nem szeretnék nála ebédelni. A mama (csodálkozva): Miért? A szolga: Mert szinész-zsirral főzet. A mama (nem érti meg az elmésséget): Szinész-zsirral ? A szolga : Azzal bizony. A színészeinek a zsírjával. A bőrüket is lenyúzza. A mama : Ah ! A szolga: Azt előre megjósolom, hogy fizetést a leánya nem kap. A mama: Nem kap fizetést ? A szolga : De nem ám. Majd bolond lesz az igazgató úr. Még fizessen is ? Nem elég, hogy szerződteti? A mama (boldogan): Azt hiszi, hogy szerződteti ? A szolga: Azt hiszem. . . (Megnézi az óráját.) Legalább is tárgyal vele, mert különben már kijött volna. A mama (még boldogabban) : Istenem, ha igazán szerződtetné! Ha maga tudná, hogy mennyit tanult ez a leány, hogy mennyit tud'ez a lány. A szolga : No, annak ugyan itt nem veszi hasznát. A mama (nyugtalanul): Nem veszi hasznát ? A szolga: Szeretném tudni, miféle tanulás és tudomány: kell ahhoz, hogy valaki a lábszárát mutogassa ? A mama (fölháborodva): Az én leányom nem fogja a lábszárait mutogatni... Yagy legalább is csak akkor, ha a szerepe megkívánja. A szolga; Legyen nyugodt, a szerep lesz a legutolsó, aki a maga leányának a lábszárait _ megkívánja. Hol van még a szerep ? És különben is, itt csak olyan darabokat adunk. A mama : Az igazgató ur azt irta Irénnek, akit a vizsgán látott, hogy segédénekesnőnek akarja szerződtetni és idővel elsőrangú szerepeket fog adni neki. Az én leányom vagy segédénekesnő lesz, vagy nem szerződik. A szolga: Ne tessék azt hinni . . . (Újra megnézi az óráját.) Szerződni fog... Szerződni fog a karba, azzal az ígérettel, hogy nem sokára segédénekesnő lesz. A mama (az ajtóhoz közeledve); De szeretném hallani, hogy mit beszélnek! A szolga : (fölényes mosolylyal): Abból ugyan nem fog semmit 'hallani . . Ezen az ajtón belül vastag tapéta van . . hallgatózhatik itt akár reggelig is . . . A mama (az ajtó előtt, hirtelen, izgatottan): Mégis . . nem hallotta? A szolga : Nem én ! Mit ? A mama: Mintha a leányom hivott volna ? A szolga : Ostobaság ! Miért hívná magát a leánya ? A mama: Nem tudom . . de ugy rémlett nekem . . . A szolga : Nevetséges ! (A szomszéd szoba ajtaja hirtelen megnyílik, és egy rosszkedvű, szőke fiatal ember lép ki. Egyenesen az igazgató ajtaja felé tart.) A szolga: Nem lehet, titkár úr . . A titkár : Van bent valaki ? A szolga; Igen . . egy fiatal hölgy . . ő nagyságának a leánya . . . A mama: Szerződtetési célból, kérem . . . A titkár: Ah ! Régóta bent van ? . . A szolga; Körülbelül félórája . . A titkár: Akkor hozok egy szerződési blankettát . . (Visszamegy a szobájába.) A mama (a szolgához): Ki ez az ur ? A szolga : Ez Irodalmi ur, a titkár ., A mama: Mindig ilyen rosszkedvű ? A szolga: Hallja . . Színházi titkár nálunk, ós még jó kedve is legyen ? A mama (újra leül); Irén kissé sokáig maradt bent . . . A szolga : Jó jel, nagyon jó jel! Akar velem fogadni, hogy .. „ . A mama (fölugrik, sápadtan): De most már igazán hallottam ... a leányom . . . szólított, határozottan szólított . . . Nem hallotta ? A szolga: De hallottam . . , A mama : Hát akkor nyissa ki az ajtót . . hadd megyek be . . . A szolga : Azt nem tehetem, kérem .. mit szólna hozzá az igazgató ur ? . . . A mama (mind"izgatottabban): És ezt hallotta ? Ezt a csattanást ? A szolga (nyugodtan): Hallottam. Tudja mi ez ? A mama: Nem. A szolga: A kedves leánya pofon ütötte az igazgató urat. A mama : Azt hiszi ?