Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-11-10 / 91. szám

nem tartja szükségesnek ujabb bizottság kiküldését. Károlyi Imre gróf, elnök, szavazás alá bocsátja a beérkezett indítványokat. A szavazás eredményeként a közgyűlés kimondja, hogy az ujraosztályozási munkálat f. évi december hó 1-től 30-ig ujabbi közszemlére tétessék ki Hódmezővásárhelyen, Békésen, Szarvason és Szentesen, hogy igy az érdeltek minden különösebb nehézség nélkül önmaguk utána nézhessenek s esetleges sérelmek ellen a nevezett időpontig felebbezésüket benyújthassák. Az eddig beadott felebbezések érvényben maradnak s az ujabbi felszólamlásokkal együttesen fognak elbíráltatni. Elhatározta a közgyűlés, hogy J uh á s z Mihály polgármester indítványa értelmében a földmivelésügyi miniszternél küldöttségileg megsürgeti annak a régebbi felterjesztésnek elintézését, melyben a szárazéri alsó érdekeltségnek a Körös-tisza-marosi ármentesitö társulathoz leendő visszacsatolása kéretik. A közgyűlés azután apróbb ügyek elintézésével ért véget. A második Csulik eset Három év után fölfedezett férjgyilkosság. Csak alig néhány hete, hogy egy félesztendővel ezelőtt elkövetett rémes testvérgyilkosságról rántotta le a leplet a nyomozó hatóság két buzgó őre. Még le sem csillapultak a fölizgatott kedélyek már egy uj hasonló eset korbácsolja föl a legnagyobb mértékben a lelkek nyugalmát. Itt is gyilkosságról van szó, férjgyilkosságról, amely kivitelben, raffinériában, kegyetlen gonoszságában a Csulik György'módja szerint követtetett el. Nem hiányzott a segitő társ sem, aki ennél az esetnél a gyilkosságra felbujtó feleségnek a megfizetett bérence volt. Hogy milyen agyafúrt raffinériával és minden képzeletet fölülmúló gonoszsággal ölte meg a gyilkos áldozatát, annak bizonysága az, hogy a bűnösök a gyilkosság elkövetése után 3 esztendeig éltek tisztességes emberek módjára szabadon, menten a gyanúnak a leghalványabb árnyékától is. És örök titok borul égbekiáltó bűnükre, ha maguk a gyükosok le nem rántják leikükről a leplet. De meg vagyon irva a sors könyvében, hogy végzetét senki sem kerülheti el. Tehát csak a sors érte utói T o r d a i István pusztaföldvári béres legényt, aki az évi jövedelme, csakhamar mint érdekes beszédtárgy fog szerepelni a pletykakedvelő zsurokon. Szó sincs róla, magam is azt vallom, hogy az asszonynak szinte önmaga iránt való kötelessége, hogy csinosan öltözködjék. De hiba, sőt azt merném mondani bűn, ha a polgár felesége a nálánál ötszörte vagyonosabb nőket, veszi mintaképéül a toilett dolgában. A tisztességes asszony, aki nem akarja kitenni gyermekeit annak, hogy az apjuk a váltókon vegyen lovagló leckéket, vagy sikkasztás miatt kerüljön a törvényszék büntető birósága elé, bizonyára nem sajnálja a fáradságot, hogy a Stanley vagy Livingstone szívósságával fedezze fői a legolcsóbb és legügyesebb szabónőt. Mert nem mindig a drága szabónők a legjobbak ; s egy külvárosi ház hátulsó udvarában is rá lehet bukkanni némelykor a tündérujjakra, amelyek a batiztból vagy voil de lain-ből való remekműveket megalkotják. Ha az asszony biztosan el akarja érni azt, hogy léha ós szívtelen teremtésnek mondják, megvan erre a csalhatatlan módszere : öltözködjék minél elegánsabban és feltűnőbben, de ne törődjék azzal, hogy a férje kirojtolt gallérban ós kopott nyakkendővel megy a hivatalába ós a klubjába. A csinos feleség, akinek hanyagul öltözött ura van, a rossz, a hideg, a kelletlen, a sivár házasság legbiztosabb jele. Azt merném mondani, hogy a jóravaló feleség épp annyi gondot fordit a férje öltözékére, mint a magáéra s inkább a kiflipénzt fillérenkint összespórolja, semhogy megengedné, hogy az ura gyűrött kabátban, vagy foltos mellényben menjen el idegen emberek közé. Ha manapság még élnének görög bölcsek, bizonyára csinálnának egy uj axiómát, amely igy hangzanék; Mutasd meg nekem az uradat és én megmondom, a hogy ki vagy. ezelőtt 3 évvel vállalkozott a Júdás szerepére és 30 ezüst forintokért megölte Istenes Tóth István pusztaföldvári gazdát, annak felesége fölbujtására. A fölfedezett férj, illetve bérgyilkosságról a következő részletes tudósításunk szól: Öngyilkosság Pusztaföldváron. Ezelőtt 3 évvel, 1901. év elején történt, hogy Istenes Tóth István pusztaföldvári földmivest tanyaházában egy reggelre átlőtt koponyával, holtan találták. A tanyabeliek reggel nem győzték várni gazdájukat, s mivel rosszat sejtettek, betörték az ajtót. És ekkor rémes látvány tárult eléjük. A gazda átlőtt fejjel vérbefagyva feküdt az ágyon. A kétcsövű fegyvert pedig görcsösen tartotta kezében. Az esetről jelentést tettek a hatóságnak, melynek hivatalos közege a legnagyobb körültekintéssel ejtette meg a helyszíni szemlét. Semmi gyanús körülményre nem találtak. Az ajtók, ablakok zárva voltak, a szobában minden a legnagyobb rendben volt, a gyilkos fegyver az áldozat kezében és lábai közé szorítva feküdt és a golyó is ugy hatolt be a halántékon, amint öngyilkosoknál rendesen előfordul. Semmi kétség tehát: Istenes Tóth János megunta az életét ós öngyilkos lett. Volt is neki oka miért. Hiába volt biz ő nevére nézve Istenes, az italt ő kelme éppenséggel nem vetette meg, sőt mi több, jobb barátja volt annak, mint hites oldalbordájának. Az ital miatt azután sok kellemetlensége volt az aszszonynyal, ugy hogy a napirenden lévő pörlekedések miatt szinte közmondásossá vált a környéken az Istenes porta családi viszálya. Istenes uramat pedig, mint aféle életeunt embert eltemették annak rendje és módja szerint. A felesége, bár örült halálán, a látszat kedvéért meg is siratta; azután elfeledték. A nyomozó hatóság is beszüntette a további vizsgálatot. A sötét bűnre pedig örök titok látszott borulni, mert Istenes uram nem tudott szólni, a sir pedig mindent elfed. Istenes bérgyilkosság áldozata. Júdás egykoron 30 ezüstpénzért árulta el az Üdvözítőt és adta keresztre feszitőinek gyilkos kezére a Getsemáne kertben. Istenesné is 30 ezüst forintot fizetett T o r d a i István béreslegénynek, amiért az másvilágra küldte részeges urát. Mert hát amint a mindent napfényre hozó igazság kiderítette, nem öngyilkosság áldozata volt Istenes Tóth István. Ennek a gyilkosságnak a részletei pedig a következők: Istenesné megunta, meggyülölte férjét, aki, mint az asszony vallja, mindig részegeskedett. Ő, az asszony elkövetett minden lehetőt, hogy józan életre térítse az urát. De mikor látta, hogy minden fáradsága kárba vész, 30 forintot igért Tordai István béreslegénynek, hogy ölje még az urát. Tordai István földhöz ragadt suhanc legény volt akkor, aki nem 30, de 3 forintot sem látott még életében egy rakáson. Neki ez a 30 forint Dárius kincse volt, amelyért ugy vélte, nem Istenest, de az egész Pusztaföldvárt érdemes volna kiirtani a föld színéről. Tordai tehát zsebre vágta a 30 forintokat, és megígérte, hogy alkalomnak adtán elteszi láb alól a gazdát. A bérgyilkos csakhamar meg is találta az alkalmat. Egy este belopózott Istenes tanyájának a konyhájába. A gazda hazajövet, a konyhaajtót bezárta, de a szobaajtót nem és aztán semmi rosszat sem sejtve, lefeküdt és csakhamar el is aludt. Ezt várta csak Tordai, aki ekkor előbujt rejtekéből, világot gyújtott a szobában, leakasztotta a falról a gazda fegyverét, azt vízszintes helyzetben két székre fektette az ágy mellé, ugy hogy a csöve közvetlen közelből a hanyatfekvő ember halántékának volt irányítva. A gyilkos előzőleg felhúzta a ravaszt, de nem kezével sütötte el, hanem egy pálcikával addig verte, mig lecsattant. A fegyver eldördült, és Istenes a következő pillanatban átlőtt koponyával feküdt az ágyban. A golyó a balhalántékon hatolt be es szétfrecscsentve az agyvelőt, a koponya jobb hátszirtjén át a falba fúródott. Az áldozat egy jajszó nélkül lehelte ki lelkét. A lelketlen béreslegény nem rettent meg a rémes látványtól, hanem a legnagyobb hidegvérrel fogta a fegyvert és a még ki nem hült ember kezébe és lábai közé szorította, ugy hogy ezúttal félrevezette a hatóságot, a mely a leggondosabb vizsgálattal is csak' öngyilkosságot állapithatott meg. A gyilkos ezután eloltotta a világot és nem a zárt ajtón, hanem az ablakon át hagyta e! a szobát. Hogy pedig minden gyanút elhárítson, az ablak forgózárját egy zsinór segélyével ráfordította, a zsineget pedig a résen kihúzta és magával vitte. A bűn napfényre kerül. A pusztaföldvári csöndes temetőben örök feledés borult Istenes Tóth István dísztelen, besüppedt sírjára, mint a rémes gyilkosságra, amely nem tudódik ki soha, ha a bérgyilkos Tordai, aki idők multán házasulandó legénysorba keveredett, bele nem gabalyodik özvegy Istenesné najyobbik lányába. Mert két eladó lánya van az özvegynek, akik mindeddig mitse tudtak anyjuk és Tordai bűnéről. Az Istenes lány nem is huzakodott Tordaitól, akinek apja vére tapadt a kezéhez. Ilyenformán a bérgyilkos megkérte a leány kezét. Az özvegy azonban, aki azt hitte, hogy a szerelmes legény bűne nagyobb mint az ő vétke, egyenesen kiadta a kérőnek az utat, négyszemközt mondván néki: — Gyilkosnak nem adom a lányomat! Hát ha nem adja kigyelmed, akkor mindenkinek elmondom, hogy megölette az urát, — tört ki az elkeseredett legényből a meggondolatlan bosszú. És mivel az özvegy nem hajlott a legény szavára, Tordai úton-útfélen híresztelgette a faluban, hogy Istenes gazda bizony nem önkeze által mullott ki az árnyékvilágból, hanem a felesége ölette meg. Azt persze szépségesen elhallgatta, hogy ő volt a bérgyilkos s abban a szent meggyőződésben ringatta magát, hogy az esetből kifolyólag neki nem lesz semmi bántódása. A hir pedig terjedt, terjedt. Először suttogva beszélték a kertek alatt, majd pedig nyíltan az utcán, korcsmában s az egész faluban. Igy jutott el a hir a csendőrök fülébe, akik aztán a napokban vallatóra fogták az özvegyet. Istenesné eleinte tagadott, de mikor Tordai is szemébe mondta az igazságot, megtört és bevallott mindent, úgy amint fönnebb megírtuk. A gyilkosságra felbujtó özvegyet és a bérgyilkos legényt ennek alapján a csendőrök letartóztatták és beszállilották az orosházi járásbíróság börtönébe, ahonnan a vizsgálat befejezése után a gyulai törvényszék fogházába kísérik őket. A békéscsabai múzeumból. Igazgató-választmányi gyűlés. A békéscsabai múzeum-egyesület igazgató-választmánya az elmúlt pénteken V a r s á g h Béla elnökiele alatt gyűlést tartott, amelyen részt vettek: Reisz Miksa dr. alelnök, Maros György főtitkár, R e 11 Lajos dr. titkár, Krammer Nándor dr. igazgató, F á b r y Géza pénztárnok, Haraszti Sándor ellenőr, D o n n e r Lajos és Zsilinszky Endre dr. választmányi tagok. Az egyes ügyek Maros György főtitkár előadása mellett, kerültek tárgyalás alá. Legnevezetesebb volt a vallás- és közoktatásügyi minisztérium leirata, melyben közli az egyesülettel, hogy folyó évi államsegélyül 1000 koronát bocsájtott rendelkezésére a múzeumnak. A múzeumok ós könyvtárak országos főfelügyelősége ezen államsegély felhasználása tárgyában akként rendelkezett, hogy 300 korona néprajzi tárgyak, 300 korona régiségek s 400 korona egy fényképező készülék beszerzésére fordítandó. A főfelügyelőség az egyesület által megkezdett ásatások folytatását, — bármily elismeréssel van is azok eredményei iránt, - mindaddig, amig az egyesület a múzeum anyagának elhelyezésére nem rendelkezik" elegendő helyiséggel, nem tartja időszerűnek s az államsegélynek e célra való felhasználását csak is oly esetekre kívánja korlátozni, amidőn az illető lelőhelyben levő régiségeket pusztulás vagy idegen kézre való jutás veszedelme fenyegeti. Az ásatások rendszeres folytatása helyett a felügyelőség azt ajánlja az egyesületnek, hogy a már meglévő muzeumi anyag üveges szekrényekben keflő módon felállítva a nyilvános szemléletnek átadassák. A főfelügyelőség ezen -leiratával szemben az igazgató-válaszlmány megállapította, hogy a muzeum anyagának a közszemléletre alkalmas módon való elhelyezéséről már gondoskodott, amenynyiben az elmúlt nyáron 500 koronát meghaladó költséggel 13 darab szekrényt beüvegeztetett s a több ezerre menő muzeális tárgyakat az igazgató nagy szorgalommal s szakavatottsággal ezen szekrényekben elhelyezte. Sajnos azonban közönségünk nem nagy érdeklődést tanúsít a muzeum iránt," mert a főgimnázium épületében elhelyezett tárlatokat még csak megtekintésre sem tartja érdemesnek. Pedig e lapok hasábjain is többször jelent meg értesítés arról, hogy a muzeum minden vasárnap délelőtt 11—12 óráig a közönség rendelkezésére áll. Ekként gondoskodott ugyan az igazgató-választmánya muzeum anyagának ideiglenes elhelyezéséről, de avégleges elhelyezés csak akkor következik be, amikor az intézet saját otthonába vonulhat. Ennek kivánatos mihamarabbi bekövetkeztét a parlamentben megindult áldatlan harc ismét bizonytalan időre elodázta; az 1905. évi állami költségvetés t. i. — melybe a csabai muzeum építésére nevezetes államsegély van beillesztve, — csak a parlamenti béke helyreállítása után kerülhet a törvényhozás tárgyalása alá. A muzeumegyesület vezetősége azonban nem szűnik meg az intézeti helyiség kérdését már most is előkészíteni, hogy a jövő évi állami költségvetés törvényerőre emelkedésének idejére a végleges intézkedések a lehető legrövidebb idő alatt lebonyolíthatók legyenek. Elhatározta az iga gató-választmány, hogy az 1000 korona idei államsegélyből 400 koronát fényképező készülék beszerzésére fordit. A néprajzi gyűjtemény gyarapítására kiutalt 300 koronából etnográfiái tárgyakat vásáról s beszerzi a vármegyében fellelhető régi halászati emlékeket, A régiségtár anyagának növelésére rendelkezésre bocsájtott 300 korona segélyből azokat az archeológiai gyűjteményeket igyekszik a muzeum számára megszerezni, melyeknek magántulajdonosai ezeket az egyesületnek vételre felajánlják. Ugyanazért lapunk utján is felkéri a muzeum-egyesület elnöksége mindazokat, akiknek birtokában etnográfiái, vagy archeológiai gyűjtemények vannak, hogy azokat eladás végett akár a muzeum igazgatójánál, Krammer Nándor drnál, akár az egyesület főtitkáránál mutassák be. A magunk részéről esak arra kívánunk utalni, hogy ezek a régi emlékek magán tulajdonban elvesztik jelentőségüket s csak akkor válnak a nemzet közkincsévé, ha nyilvános gyűjteményben, mindenki számára megközelíthető módon, nyernek elhelyezést. Az egyesület hazafias áldozatkészséggel vásárolja meg ezeket a magángyűjteményeket, de örök letétül is elfogadja, mely esetben a tulajdonjogot a letéteményező nem veszti el. | Több rendbeli főfelügyelőségi és miniszteri leirat elintézése után örömmel vette tudomásul az igazgató-választmány, hogy Wenckheim Erigyes gróf és N e m e s k e y Andor szentszéki ülnökplebános 1P'">—100 koronával az egyesület alapitó, F á b r y Sándor kir. tanácsos alispán a rendes tagok sorába lépett. Esküdtszéki bűnügyek. — Három tárgyalás. Az esztendő utolsó esküdtszéki ciklusa hétfőn kezdődött meg a gyulai kir. törvényszék, mint esküdtbíróság előtt s a mai napig három bűnügyben hozott a biróság a polgárbirák verdiktje alapján ítéletet. A három tárgyalás menetét a következőkben ismertetjük: * Ittas állapotban rabolt. C z i k o r a József orosházi jómódú legényt nem a rosszassága, hanem az ittassága jutatta a vádlottak padjára. Ez év január 21-én történt, hogy Czikora K i s z e 1 y János szarvasi lakossal együtt mulatott. Kiszely alaposan elázva hagyta el a csárdát, ahonnan kapatos fejjel nemsokára követte Czikora is, aki az úton a vád szerint földreteperte Kiszelyt és erőszakkal elvette tőle 36 korona 'készpénzt tartalmazó pénztárcáját. A királyi ügyészség a btkv. 344. szakaszába ütköző rablás bűntette miatt emelt ezért Czikora ellen vádat. A bűnügygyei a hétfői esküdtbíróság foglalkozott, mely a következőképpen alakult meg : elnök : váradi S z a kmáry Arisztid táblabíró, szavazóbirák: H u b a v Lajos dr. és Bulla Antal, közvádló : L i s z y Viktor dr, kir. ügyész, védő : K e p p i c h Frigyes dr.: rendes esküdtek: Boros János földbirtokos, S á r r é t y János ügyvéd, Léderer Rudolf nagybirtokos, R e i n e r Béla bérlő, K o v á c s í k János, Faragó Ödön gyógyszerész, W a 11 i n g e r Antal uradalmi tiszttartó, S z a 1 a y József földbirtokos, D o b a y Ferenc könyvnyomdász, Vidovs'zky Ferenc ügyvéd, Schwi m m e r Arnold kereskedő, Bán Endre könyvelő és Szíráczky Pál bérlő; pótesküdtek voltak : B. S z a b ó Sándor földbirtokos ésMoldoványi Ferenc mészáros. A bizonyítási eljárás folyamán nem nyert beigazolást a rablás, s ezért az esküdtek lopás vétségében mondták ki Czikorát bűnösnek, akit a biróság ennek a verdiktnek alapján jogerősen 1 hónapi fogházbüntetésre itélt.