Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-11-10 / 91. szám

XXX! évfolvam Békéscsaba. 1904. Csütörtök, november hó 10 én 91. szám. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. IDegjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ElcŐFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY Segédszerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50'fillér. Megyei képviselőválasztások. Budapest, nov. Q. A három évvel ezelőtt megválasztott törvényhatósági bizottsági tagok mandátuma ez év végével lejár. A megüresedő állásokat még e hó folyamán betöltik az egyes községek választó polgárai. Ebből a jelentős alkalomból kívánkoznak tollúnkra az alábbi sorok. Mert jelentősek e választások, amikor arról van szó, hogy az egyes községek a következő három évre kit küldjenek be érdekeik képviselésére a törvényhatósági bizottságba. Mert nemcsak amúgy félvállról, dekoratív állásnak kell venni a megyei képviselőséget, amint sajnos, nagyon sokan annak veszik. Fontos érdekeket kel! ott képviselni, azokat az érdekeket, amelyeknek képviseletével, megvédésével, támogatásával, a megyei alkotmányosság keretén belül minden lehető módon való előmozdításával megbízza, megtiszteli őket a választó polgárság bizalma. Mert nem azok a megyei képviselők, akik a választás alkalmával kidüllesztett mellel kiállanak a fórumra és hangzatos frázisokkal, bombasztokkal igyekszenek megszerezni a választók bizalmát, hogy aztán egészen az uj választásig tüntetőleg távol maradjanak a vármegyétől, annak minden közügyétől, csupán csak azért törtetve a képviselőségért, hogy névjegyeiken diszlekedő címeik mellé oda bigyeszthessék: — „és törvényhatósági bizottsági tag" s hogy nevük mellett ez a cím ott pompázzon a különböző hivatalos és nem hivatalos lisztákon; - hanem azok az igazi, közérdekeket képviselő megyebizottsági tagok : akik a választók bizalma folytán a rájuk ruházott képviseletet önzetlen odaadással, fáradságot nem ismerve, anyagi áldozatok árán is képviselik. A megyei képviselőknek hazafias és erkölcsi kötelességük a közérdeket egész tudásukkal, teljes tehetségükkel és minden erejükkel szolgálni, mert csak ugy felelnek meg saját maguknak becsületére és választóiknak megelégedésére hivatásuknak. Kiket válasszon hát meg a polgárság képviselőinek ? Választások előtt állván, a polgárságnak mindenekelőtt tudnia kell, hogy a törvényhatóság nem foglalkozik politikával. A vármegyeház terméből száműzve van minden politika. Ott nem szerepelnek pártok, árnyalatok, frakciók. Van arra megfelelő intézmény: a parlament, ahol elintézik az ország politikájának a sorsát. A vármegye törvényhatósága a megye közügyeinek, érdekeinek szolgálatában áll. A választó polgároknak semmi szükségük nincs arra, hogy pártpolitikai szempontoktól vezéreltessék magukat e választásoknál. Egész bátran küldhetnek a törvényhatóságba akár szabadelvű, akár függetlenségi, vagy néppárti, vagy bármely már politikai érzelmű egyént, ott úgyis egy párttá, a közügy, a közérdek harcosaivá tömörülnek. Ne tekintsenek hát a választók pártpolitikai szempontokra, hanem a tudásra, a tehetségre, az akaraterőre, az ambícióra, az arravalóságra. Küldjék el képviselőiknek azokat a közmunkában, közérdekben szereplő tevékeny férfiakat, akikről tudják, hogy szívvel lélekkel képviselik a rájuk bízott érdekeket. E helyen rá kell még mutatnunk egy jelenségre. A három év előtt lezajlott megyebizottsági választásoknál a szociálisztikus elem észrevehetőn nyomult előtérbe. Ez az értelmiség magasabb fokán álló és közszereplésre hivatott, ambiciózus elemek rovására történt, aminek folytán a közérdek szenvedett nem kevésbé észrevehető veszteséget. Szigorúan szem előtt tartva e fontos körülményt, a váválasztó polgárságnak e három év előtti fiaskót és reparálni kell. Mindezek után pedig reméljük, hogy Békésvármegye értelmes és hazafias közönsége olyan képviselőkre ruházza a megüresedő mandátumokat, akik azoknak minden téren érdemet, tiszteletet és becsületet szereznek a közjó érdekében kifejtett munkásságukkal. p. j. Ármentesitő társulati közgyűlés. A Körös—Tisza—Maros ármentesitő társulat ezévi rendes közgyűlését az elmúlt héten tartotta meg Hódmezővásárhelyen, a városi széképület közgyűlési termében. A közgyűlésen gróf Károlyi Imre elnök vezette a tanácskozásokat. Kivüle még jelen voltak: Kovács Sebestyén Aladár alelnök, Fekete Márton társulati igazgató, Káló Gyula társulati főmérnök, Nóvák József országgyűlési képviselő, H a v i á r Dániel és L e ng y e 1 Sándor dr. (Szarvasról), Szabó János (köröstarcsai lelkész), I v á n k ov i t s János dr. tiszti főügyész és B o k o r Pál tanácsnok (Szeged város képviseletében), Farkas József dr. (Makó polgármestere), Nagy Elemér dr. (Orosházáról), D á n i József (mágocsi jószágfelügyelő), Jurenák Gyula (Árpádhalom), Matéffy Ferenc dr. (szentesi polgármester), Drechsel Gyula dr báró és az ártéri érdekeltség tagjai. A közgyűlést 10 órakor nyitotta meg gróf Károlyi Imre elnök* és előterjesztést tett, hogy a körülbelül 3000 kérvény, panasz felülvizsgálására az eddig dicséretesen működött 11-es bizottságot bizzák meg. Juhász Mihály kir. tan. polgármester ugy gondolná helyesebben, ha nem a munkában kifáradt és részben érdekelt 11-es bizottság bízatnék meg az ártéri munkálatoknál felmerült panaszok megvizsgálásával, hanem küldjön ki a társulati közgyűlés a maga kebeléből külön indifferens bizottságot. Nóvák József országgyűlési képviselő a célszerűség elvénél fogva, a központi választmány inditványát ajánlja elfogadásra. Báró Drechsel Gyula kétkedik abban, hogy a 11-es bizottságnál jobb és megbízhatóbb bizottság alakulna. A központi választmány javaslatát fogadja el. H a v i á r Dániel a miniszteri rendelet ellen beszél. A rendelet ugyanis azt a törvénytelenséget látszik a szónok szerint tartalmazni, hogy mindenütt közszemlére tétette a miniszter a munkálatokat, csak Makón nem. A véleményező bizottság kiküldését is ellenzi. Rövidnek tartja aztán azon időt, amely a munkálatok közszemlére tétele és a közgyűlés között a bízottság rendelkezésére áll. Most is körükéiül 3000 panasz érkezett s ezeket kellő szakértelemmel nem lehet ily rövid idő alatt elintézni. Újból hangsúlyozza, hogy a központi választmány, de a közgyűlés sem képes 3000 panasz fölött lelkiismeretesen ítélkezni. De azért mégis elfogadja az indítványt. Csáki Lajos dr. tiszti főügyész teljesen független bizottság kiküldését kéri. Szabó János a munkálatoknak minden községben közszemlére való kitételét kívánja. Ez iránt indítványt tesz. Fekete Márton társulati főigazgató védelmébe veszi a miniszteri rendeletet. Szabó János indítványának a mellőzését kéri. Uj bizottság kiküldését ellenzi. A bizalmatlanság azt fogja eredményezni, hogy nemhogy uj, hanem a 11-es bizottság sem fog vállalkozni a feladatra. Közvetítő indítványt tesz, hogy a 11-es, mint ad hoc bizottság fejtse ki tevékenységét. Lengyel Sándor dr. ez idő szerint Békésmegyei Közlöny tarcaja. Hangulat, Kinek szivében a hit lángja ég, Aki tud bízni és tud hinni még, Ezek a szálló őszi fellegek. Elmúlást annak nem jelentenek. De, ki szivében nem hord egyebet, Csak csalódást, megölt eszményeket, S szakadt erővel tétovázva jár: Az a tavaszban nem tud hinni már. Kató .József. A toiiett Irta: Szomaháai István. Tegyük föl, kedves kisasszonyok, a legjobbat; hogy kedves atyjuk, a ház feje, a város legelső virilistái közé tartozott s hogy a bőkezűsége egyenes arányban állott a Wertheim-szekrénye tartalmával. Ilyen körülmények között valószínű, hogy lánykorukban se kellett lemondaniok á toiiett gyönyörűségeiről s hogy az uj bluz, vagj

r a fehér báliruha nem az édesmamá megtakarított konyhapénzéből került ki. Mert nem kell ugyebár bizonyítgatnom a régi tapasztalást, hogy az apák gavallériája nem mindig a takarékbetétek nagyságától és az értékpapírok sokaságától függ ? Akárhány szerényebb viszonyok közt élő apa találkozik, akinek szinte beteges büszkesége, hogy a kisasszony-leánya öltözék dolgában is bájos legyen s akárhány többszörös milliomos akad, aki a foghúzáshoz hasonló emóciók közepette nyújtja át végül azt az összeget, amely a család hölgyeinek toilettjére szükséges. Mondom azonban, hogy tegyük föl a legjobbat s képzeljük el, hogy a család tiszteletreméltó feje ol /adékony mosolylyal fogadja a varrónőt és a divatárus kisasszonyt s maga is résztvesz azokban a családi tanácskozásokban, amiket az édesmama elnöklete alatt a szezon elején tartani szoktak. Tegyük föl, hogy lánykorukban se nélkülöztek semmit abból, ami a szépség emelésére szükséges. Valljuk meg őszintén: nem gondoltak-e mégis álmodozva a boldog jövőre, amikor majd minden szülői gyámkodás nélkül konferálhatnak a divat földi képviselőivel s nem sóhajtottak-e föl akárhányszor lányszobájuk meghitt csöndjében: - Csak legyek egyszer asszony, majd megmutatom a világnak, hogy mi az igazi elegáncia! Óh, kimondhatatlan gyönyörűség, amikor egészen a maga Ízlése szerint választhatok meg mindent, a cipőtől a kalapig! Kedves kisasszonyok, nem kell mondanom, hogy ez az idő csakugyan elérkezik. Lányszobájuk magányának egy napon mindörökre bucsut mondanak, hogy finom angol utiruhájukban, egy idegen ur karján, szálljanak föl az elsőosztályu kupéba, amely önöket Velencébe, Nápolyba, a Rivériára vagy Párisba elviszi. Ez az idegen ur nem más, mint a férjük, a boldog ember, akinek számára első igazi izgalmukat, első forró csókjukat, első puha kézszoritásukat tartogatták. Bizonyos, hogy menyasszonykodásuk hosszú hetei alatt poétikus szomjusi sággal gondoltak mindig a csinos fiúra, aki naponkint harmatos rózsákkal állított be s minden vasárnap, ott ebédelt a csa1 ládi asztaluknál; de ne tagadják, hogy egyszer-másszor ravasz oldalpillantást ' vetettek olvadozó vőlegényükre s titokban azt gondolták: Tehát ez azaz ur, aki a jövőben a kalapjaimat és toüett-számláimat kifizeti,,. . . O, a szegény, aki-azt hiszi, hogy a szabóipar nem játszik fontos szerepet a szerelemben, aligha sejti, hogy a pironkozó gyermek lelkében mi forrong ! Mit tudja ő, hogy a toilett-kérdés a házaséletnek legalább is oly fontos fejezete, mint a lakáskérdés, a cseléd kérdés, vagy a zsurkérdés. Neki mindeddig ez a részlet nem okozott túlságos fejfájásokat; egy látogatás a szabójánál s a szabónak tiz látogatása ő nála (mindig a számla kíséretében) s az ügy a lovagiasság szabásai szerint el volt intézve. Mindig megvolt a helyzethez illő zsaket-, zsakkó-, redingot-, frakk- és smoking öltözete, s a számlát is, ugy ahogy, rendbehozta; ha máskép nem, hát a járásbíróság közbejöttével. Mily ridegen ébred a szerencsétlen férfiú a valóságra, amikor egy napon, mondjuk házassága hatodik napjában, a fiatal asszony ártatlan arccfl nyújt át neki egy hosszabb papírszeletet s a világ legtermészetesebb hangján igy szól hozzá: Itt van, édes, a szabónőni számlája . . . Hagyja künn a pénzt, mert Kramerné tizenegy órakor érte jönV. . — Mennyi az a pénz ? kérdi a boldogtalan férj, miközben rossz sejtelmektől gyötörve nyul a hosszúkás papirszelet után. -Óh, ne ijedjen meg, nagyon kevés . . . Mindössze százötven korona . . . Tudniok kell, kedves kisasszonyok, hogy a férfiak egy sajátságos babona áldozatai: valamennyien isten ellen való bűnnek tekintik, ha a szabónak egyszerre többet adnak át, negyven vagy ötven koronánál. Inkább ritkán, de keveset, ez az a jelszó, amely aranybetükkel ragyog a férfiak garderobe-ja fölött. Mily kellemetlen kiábrándulás, hogy neki, álmaink tündérének, pénzen kell 'venni a blúzokat és a pongyolákat s hogy a bájos, karcsú teremtések, akik libegve járnak az aszfalton s a kirakatok előtt, időnként ilyen bélyeges papírokat nyújtanak át komoly arccal a ház fejének. A nőtlen ember talán sohase gondol arra, hogy a toiiett prózai pénzbe kerül s hogy a női szabót épp úgy meg kell fizetni, mint a cselédszerzőt, a mészárost vagy az ügyvédet. Vérlázító igazságtalanság, hogy a toilettért pénzt mer kérni valaki, amikor minden leánynak veleszületett joga, hogy szép, elegáns és hóditó legyen! Kedves kisasszonyok, vegyék hát a lelkükre, az intő szózatot: lassan, fokozatosan, női tapintattal oltsák bele férjök lelkébe a szomorú tényt, hogy a családi tűzhely körében a szabószámlának is helye van. Gyöngédséggel és óvatosan tegyék ezt, mert hiszen egy illúzió édes hímporát törlik le vele a szeretett férfiú lelkében. A szabószámla-kifizettét épp ugy meg kell szokni, mint a tornázást; aki először próbálkozik meg vele, azt láz és kimerülés fogja el utána. Sőt annyiban különbözik a tornázástól, hogy egészen megszokni sohase lehet. Melyik az a határ, ameddig a toilettköltség az általános, családi budget keretében elmehet ? Azt hiszem, méltányos vagyok, ha azt állítom, hogy az öltözködés az évi jövedelemnek mindössze tiz százalékát emésztheti föl. Vagyis az a férfi, akinek ötezer forint az évi jövedelme, tisztességes gazdálkodás mellett körülbelül ötszáz forintot szánhat a maga, a felesége és a gyermekei toilettjére. Aki többet költ, az már nem áll a józan pénzbeosztás alapján s előbb-utóbb odajut, hogy a Budapesti Közlöny apró betűi közt mindennapos, jól ismert habitué lesz. Az olyan asszony, aki nyolcszáz forintot fordit a toilettjére, holott mindenki tudja, hogy az urának háromezer forint