Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-10-30 / 88. szám

De a mi politikai levegőnkben is veszedelmesen kergeti, kerülgeti egymást a positiv ós negatív áram. Minden percben összecsaphatnak, amint a házszabályrevizió kerül a képviselőház boncoló asztalára. Ma még minden oldalról csak a készülődések folynak. A szabadelvű táborban is sok kommentárra szolgáltattak alkalmat a héten a királyi kihallgatások. A miniszterelnök kihallgatását aképpen magyarázták, hogy az uralkodóval a magyar miniszterelnöknek meg kellett beszélni amaz előterjesztéseket, melyeket az osztrák miniszterelnök a kiegyezési ügyekre és a kereskedelmi szerződésekre vonatkozólag tett, de egyszersmind bejelentette, hogy a Ház részleteiben is megszavazta az olasz provizoriumot. Fontos még a földmivelésügyi miniszter kihallgatása, aki a takarmányhiány folytán keletkezett inség elhárítására tett intézkedésekről számolt be a királynak. Az uj választások lehetőségét állandóan felszínen tartják. Ámbár az általános vélemény az, hogy ha az ellenzék megállapodhatik a kormánnyal valamely békés megoldásra nézve, akkor el lehet kerülni az uj választásokat. Viszont másfelől olyan hirek hallódnak, hogy a kormány a házszabályreviziót még november első felében nyélbe akarja ütni, keresztül akarja hajtani, éppen azért, hogy ha emiatt zavarok lennének, ideje maradjon a képviselőház felosztására és uj választások keresztülvitelére. Az ellenzéki pártok persze fentartják ez ügyben korábban hozott határozataikat, hogy: a házszabályreviziót minden tőlük telhető eszközzel meggátolják, s a revízió ügyében kiküldendő huszonegyes bizottságba még csak tagokat sem neveznek ki. Legérdekesebbek ebben a bizonytalan állapotban a függetlenségi pártiak, akiknek éppen az orosz-japán háborúba való belekottyanások miatt ugyancsak sok szekatúrát kell hallaniok. A függetlenségi párt minapi értekezleten történt ugyanis, mikor Kossuth Ferencet egy tiltakozó irat szerkesztésével bizták meg, amelyben a párt kijelenti, hogy tiltakozik a törvény megsértése és a rendeletekkel való kormányzás ellen, — hogy Orosháza képviselője, Veres József felhívta a párt figyelmét az oroszjapán háborúra, s kérte, hogy a népjogok védelmezése érdekében keressenek formát a tiltakozásra. Szép, szép ez idea. De mintha itthon nem volna elég orvosolni való baj. Milyen messze elkalandoznak a függetlenségiek. De azért a függetlenségiek megkeresték a formát, mert vezérük indítványt jegyzett be a Ház könyvébe az amerikai Egyesült államok által az orosz-japán mészárlás megszüntetéséért indított nemzetközi akció támogatására. Óh boldog honatyák, akik annyi ezer belső elintézetlen ügy mellett háború leszerelésén töritek fejeteket! A községháza kibővítése. Mint ismeretes, Csaba képviselőtestülete évekkel ezelőtt elhatározta a „városháza" kibővítését. Erre a célra annakidején 24 ezer koronát szavaztak meg. Szükség volt erre a határozatra és még nagyobb szükség volt a végrehajtására, mert a községháza jelenlegi állapotában éppenséggel nem felel meg a követelményeknek. Túlzsúfoltság van az egyes hivatalokban, amelyekben néhol költői rendetlenségben hevernek a helyszűke miatt elhelyezhetetlen akták. A kellemetlen helyzetet legjobban érzik maguk a szorongó tisztviselők, de megdöbbenve látja az az egyén is, akit valamelyes hivatalos dolga beszólít egyikmásik hivatalba. Egy ilyen szemlélőtől kaptuk a következő sorokat: „Végighallgattam a csabai képviselőtestület hétfői közgyűlésén a jövő évre szóló költségvetés tárgyalását. Hangzottak el beszédek pro és contra, amelyekből megértettem, hogy a jövő év költségvetése nagyobb pótadót von maga után. Mint mindenki, magam sem szívesen fizetem a pótadót. De ha muszáj fizetni, mert kell, akkor mégis megfizetem. Mert tényleg kell. Az a költségvetés nem a számvevő kénye-kedve, tetszése szerint készült el, mint akit méltatlanul pellengére állított, gyengének mondott egyik képviselő, hanem a tényleges szükség. A költségvetést elfogadták. Nekem nincs ellenem szavam. Csupán egy tételéről akarok szólani röviden. A kiadások VI. címének 3-ik fejezeténél a következőleg szólott a számvevői indokolás: „Községháza kibővítésére 18563 kor. 14 fillért vettünk fel, mint oly összeget, mely az e célra felvett kölesönből még a jövő év folyamán valószínű•!•><;• rendelkezésünkre áll. Ez az - : \ évi pénztári maradványbíín szerepel, éppúgy, mint a mui kásott építésére előirányzott 18 ezer koron. mely ez idő szerint betéti kezelés alatt áll." Erről néhány szót. Nem tudom égés"; határozottan, mint óhajtják megvalósítani a kiépítést. De a terv, amit annakidején megállapítottak, ha jól tudom az volt, hogy a kibővítést a községháza udvari balszárnyán hajtják végre, ahol most a kocsiszín van. Ezt a tervet, amikor ilyen nagyobbszabásu építkezésről van szó, nem helyeselhetem. Nem helyeselhető e terv pedig a következő okokból: 1. A tervbe vett kibővítés által nyerendő hivatalok nem lesznek elég világosak. 2. Egyelőre ugyan megfelelnek rendeltetésüknek, de iehet rövid idő alatt, mivel e kibővítés által aránylag csekély férőhelyet nyer a községháza, elégtelennek bizonyul. Hanem eszközöljék a kibővítést olyképpen, hogy emeljenek az emeletre egy második emeletet, amely által elegendő számú, megfelelő világosságú hivatalokat nyer a monumentális községháza, mely diszével uralná a Főteret. Semmi ok nincs, mely ennek a tervnek a megvalósítását megakadályozná. Az alapok elég erősek egy második emelet súlyának megtartására. Az ilynemű kibővítés sem kívánna aránylag több költséget, mint a tervezett szárnykiépités. Szívleljék meg e tervet az illetékes körök. * E sorokhoz nekünk is van néhány szavunk. Annyit előre is megvaJlunk, hogy e terv mindenesetre szép, szebb, mint a melyet a mérnökség javasol. Szép is volna, jó is volna, ha a minden jónak akadályozója, a pénz, nem csinálna akadályt. Az igen tisztelt cikkíró ur már maga is beismeri, hogy többe kerülne az ő szép terve, akkor, mikor igy szól: „Nem kerülne aránylag több költségbe." De igen is kerülne, közel kétszer annyiba, mint azt nekünk illetékes helyen bebizonyították. Mert, a jelenlegi nagyterem menyezetét, mely padlástető és amely magasabban fekszik, mint a hivatalos helyiségek plafondja, át kellene megfelelő magasságúvá alakítani. A jelenlegi padlástető helyett végig vasszerkezetű mennyezetet kellene alkalmazni. És ez idézne elő közel kétszerannyi költséget, mint amenynyi ezidőszerint rendelkezésre áll. És még ezután jönne a legfőbb kérdés, vájjon az alap, illetőleg a mostani falak megbírnák-e a|Jmásodik emelet rettentő súlyát. Ezt még a mérnökség nem tette kutatás tárgyává, de minden valószínűség amellett szól, hogy amikor a jelenégi községházát építették, éppenséggel nríu gondoltak arra, hogy egykor még második Hetei i> bigygyesszenek a tetejére. Nem csekély költséget okozna a cikkíró terve szerinti átalakítás a homlokzat kérdésénél is, amelyet teljességében át kellöne alakitani egy kétemeletes palota külsejét illető kívánalmak szerint. És végül a legfontosabb kérdés: az építészeti stílus, — mely a községházát valóban Csaba legmonumertálisabb épületévé teszi, — megtüri-e a második emeletet. Mert ezt a stilszerüsége, csupán azért, hogy a csabai községháza kétemeletes épületté avanzsirozzon, veszélyeztetni nem szabad. Mindezek a súlyos érvek elegendő költség hiányában csak amellett szólnak, hogy a cikkíró terve, bármilyen szép is, legalább ez idő szerint keresztülvihetetlen. Egyébként a mérnökség javasolta terv szerinti kibővítéssel megoldást nyerne a legégetőbb szükség. A balszárnynak 20 méterrel taló megnyújtásával, a földszinten a rendőrség, az emeleten pedig az árvaszék nyerne megfelelő elhelyezést. Megfelelő helyet kapna azután a mérnökség is, amely jelenlegi egérlyukából az árvaszék mostani kétszobás hivatalába vonulna be. A többi hivatalokat is természetesen a szükséghez képest kibővítetnének. Egyébként mindezek még tervek, amelyekről talán még korai is a szó. A nőgylet közgyűlése. A csabai jótékony nőegylet ezévi rendes közgyűlését tegnap délután 3 órakor tartotta meg a felsőbb leányiskola tanintézetében. A közgyűlés, amelyen Beliczey Rezsőné elnökölt, nagy érdeklődés mellett zajlott le, amenynyiben Csaba humánus szívű úrasszonyai majdnem teljes számmal megjelentek. Résztvettek a közgyűlésen az elnöknőn kivül özv R o s e n t h a 1 Mártonné és özv. Urszinyi Jánosné alelnöknők, továbbá A c h i m Gusztávné, dr. F á y Samuné, Fuchs Jakabné, Haraszti Sándorné, H a a n Béláné, Jávor Gyuláné, Korosy Dorottya, Klein Józsefnó, Petrovics Lajosné, dr. Révész Fülöpné, R é t h y Béláné, dr. R e i s z Miksáné, Rosenthal Adolfné, Rosenthal Ignácné, dr. S z o n d y Lajosné, Sztojanovics Gyuláné, Such Albertné, Vidovszky Ferencné stb., továbbá Varságh Béla és Urszinyi János dr. jegyzők. A napirend legfontosabb tárgyi voltak az évi jelentések. A felolvasott évi jelentés visszapillantást vet az egylet ez év tavaszán megült huszonötéves jubileumára s örömmel és hálával teszi ezt, mert az üdvözlő I átiratok, melyekben más egyesületek a hiszem, mert képtelenség. Csak az a bökkenő, hogy fizikus mindezt csalhatatlan módon bizonyítani is tudja. Azt azonban már nekem sem kell bizonyítani, hogy a mi planétánkon minden élet és mozgásnak forrása a nap. Az ember létezése óta ismeri fénysugarának éltető erejét. S mégis a XX-ik század specialitásai közé tartozik az a „fölfedezés", hogy a napon való sütkórezés egészségünkre hasznos szórakozás. De hát az emberek nagy része ezt már elfeledte s azt hiszik, hogy igazi napfürdőt csak arra berendezett intézetekben, u. n. természetes gyógyintézetekben lehet eredménynyel használni s az ilyen többnyire részvénytársaság által fenntartott intézetekben akolszerüen elkerített helyeken drága pénzért élvezik — azt is csak porciókban — az istenadta napsugarat! Megérdemlik, ha a részvénytársaság azután birkák gyanánt kezeli őket ! Hogy a napfénynek s a természetben látható ezerféle szinváltozatának milyen kifejezett hatása van a kedélyállapotra, azt kiki önmagán naponként tapasztalhatja. Goethe erre vonatkozólag azt mondja, hogy semmiféle természeti tünemény sem hat erőteljesebben az ember lelkére, mint a sötétség ós fény váltakozása s ez elfogadhatóbb észlelet, mint Ponzának az az állítása, hogy a kék szín megnyugtatólag, a vörös fény pedig izgatólag hat a bolondokra s gyógyítás módja abban állott, hogy melankolikus betegeit vörös fényű szobában tartotta, ahol azok azonnal vidámak és beszédesek lettek, mig a dühöngő maniakusok kékfény u szobában annyira megszelídültek, hogy a kényszerzubbonyt mindjárt le lehetett róluk venni. A különböző fénysugarakkal különben nem csak bolondokat, hanem ép eszű embereket is próbáltak, sőt próbálnak gyógyítani s a tapasztalat tényleg a mellet szól, íhogy a vörös fény gyógyitólag hat a hólyagos himlőre, legalább annyiban, hogy nem maradnak vissza utána annyira látható himlő helyek. ~ orbáncos betegek már kevésbbé vol> megelégedve az ilyen gyógyíttassa' mennyiben 2—3 napi kúra után tö nyíre félig megbolondulva kivánko ki a vörösfényű szobából. Hát a villamos fénysugarakról jon mit mondjak? Sokat kellene dánom és pedig sok jót (a mi n< benne, azt lesz 1-je után az u. n. vil' órák fogják megmutatni az itteni, tulajdonosoknak".) Már azért is c kell mondanom, mert mi csabai idő óta büszkébben tekintünk a szerte felállított rengeteg póznár akár a nagytemplomra. Pedig f szempontból ezen monumentali tünk is nagyot haladt a korral: ván templomtetejének ósdi s eg szürke színezetét, szecessiós ps tött magára, melynek egyik fele carbolineum-sárga, piactéri old bájosan tarkaszinü s ez hirdet a szecessziós korral nem hala letten idegennek, hogy ez a '< változás az úrnak 1904-ik eszi keletkezett. Hogy azonban visszatéi mos fénysugarakra, megeml az electrotechnika óriási ha' let mindinkább kiterjedten k< mázni a villamos fényt kül< ségek gyógyítására is s e nél azért mutatkozott alk; mert mig a napfény nag hősugarat is tartalmaz s üv összegyűjtve nagy fokban a villanyos fény túlnyomj rákból áll s pl. a világhírt gyitás módjának a lényer hogy egy igen erős vili; nagy fényét domború len gyűjti s ily concentráló a beteg testfelületre, mia) sen ugy a saját, mint a sötét szemüvegekkel véd^ tői. — Éttő'í qRefcintvé. a vuiamfénv- '-nm- npm <*»ő. d^ jnéor — egyik igen saját I