Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-10-09 / 82. szám

az obstrukció idejében benyújtottak volt, s amelyet Thaly Kálmán béke indít­ványa alkalmából tettek félre. Ez indít­ványt változtatják meg a viszonyokhoz képest, minthogy az abban foglalt ja­vaslatokat azóta már letárgyalták. Ámde meghagyják benne mindazon pontokat, amelyek a káros hatású teknikai obstruk­ció megakadályozására voltak szánva. A házszabály revízió el akarja törölni azt, hogy a szavazók megszámláltatásával tölthessék el az időt. Eltörölnék a sza­vazások közötti szüneteket. Megakadá­lyozzák, hogy a jegyzőkönyv kifogáso­lásával és jegyzőkönyvi indítványok fe­letti szavaztatásokkal lehessen órákat el­fecsérelni haszontalanul. Korlátoznák a napirend előtti felszólalásokat, az inter­pellálás jogát, a zárt ülések tartását, a névszerinti szavazásokat és intézkedése­ket tenhének a rendzavarók eltávolítá­sára. És ez a szándék annyira komoly, hogy a kormánynak már arra nézve is van terve, hogy a házszabály változta­tást miképpen léptethesse majd leggyor­sabban életbe és miképp akadályozza meg, hogy a revízió tárgyalásával sok időt töltsenek. És aktuális most a Ház megnyitása előtt az a kérdés is, hogy a kománynyal szemben milyen az ellenzéki pártok magatartása. Ezt a kérdést eldönteni csak ugy lehet, ha az összes ellenzéki pártok hangulatát egybevetjük. Ezekből pedig végeredményként nem lehet azt az impressziót kapni, mintha valamely jelentékenyebb háboruságrakészülnének. Ezidőszerint még a harciasok is kétsé­geskednek, tanakodnak, számítgatnak és várakoznak. Általában lenyűgözi őket a gondolat, hogy ha a parlamentben há­borúság keletkezik, a kormány felosz­latja a parlamentet ós uj választásokat rendel el. Ami pedig a kormány táborát ületí, annak a helyzetét leginkább megv ;'á­'gitja a kormány félhivatalosának a kö­vetkező kommünikéje: — Azok a hirek, melyek a szabad­elvű párt hangulatáról, összetartásának megbomlásáról, a kebelében r'Htólag folyó tusákról stb. regélnek, szán^mas vergődés bizonyítékai. Szánalmas ver­gődésnél nem egyéb mindaz a sok jö­vendölés és hangulatkép, amely szeretné elhitetni naiv lelkekkel, hogy az e^enzék kemény, kíméletlen harca egy önmagá­ban meghasonlott, egyenetlenségbe és cselszövényekbe merült szabadeh a pár­tot találna magával szemközt. A szabad. elvű párt összetartásáról és együttérzé­séről lesz alkalmunk meggyőződni nem­sokára a zavarcsinálás szabad füzeinél sürgő-forgó politikai szakácsoknál. Lesz alkalmunk meggyőződni főleg arról, hogy ennek a hatalmas kormánypártnak minden tagja szilárdan és férfiasan el van határozva fentartani a parlamenti élet mai normális rendjét s hogy ez a párt a magyar közéletet az anarchia ör­vényébe belehullani többé nem engedi. A kormány magatartását eléggé megvilágítja ez a kommüniké és még teljesebben gróf Tisza István miniszter­elnöknek az ugroai. választópolgárság­hoz intézett nyilt levele, amely az ösz­szes pártokban nagy feltűnést keltett. A szabadelvű és néppártban a legna­gyobb elismeréssel fogadták e levelet, mely főbb pontjaiban a fönnebiekben foglaltakat tartalmazza. A szabadelvü­és néppárt tehát a nyilt levél hangjával, szellemével teljesen egyetért, csupán csak az ellenzéken okozott nagyobb konsternációt. -s A esabai Kossuth-szobor helye. Most, amikor a csabai Kossuth-szobor ügye még csak bontogatja szárnyait, amikor a művész alkotó ereje nemes versenyre hivatott, hogy a magyar nem­zet történetének ezen legnagyobb, leg­nemesebb alakját életreóbreszsze, hogy mint ennek a népnek élő lelkiismerete, az idők végtelenjéig azoknak a nemzet­fenntartó örök igéknek legyen hatalmas serkentője, melyekkel ő, a hallhatatlan az új Magyarországot megteremtette; most tehát, amikor még nem késő, tü­zetesebben kívánunk foglalkozni azzal a kérdéssel: hogy a csabai Kossuth­szobor hol kaphat méltó elhelyezést? Erre a kérdésre a szoborbizottság többsége már megadta a feleletet. A pá­lyázatra felkért művészeknek a Kossuth­tért jelölte meg olyanul, ahol a szobrot felállítani kívánná; mindamellett fel­kérte a művészeket, hogy ha a kombi­nációba vett köztér ellen művészi szem­pontból kifogásaik lennének, azőKat kö­zöljék a bizottsággal. Teljes tisztelettel fogadjuk a szobor­bizottság többségének véleményét, mert meg vagyunk arról győződve, hogy a bizottságot e véleményének megalkotá­sánál a legjobb meggyőződés s azon törekvés vezette, hogy a Kossuth-szobor­nak kellő érvényesülésére a legalkalma­sabb helyet jelölte ki. S tagadhatlan, hoii'v a Kossuth-tér mellet felhozható in­dokok elég tetszetősek: Békéscsabánál legmonumentálisabb köztere; a község nek legforgalmasabb helyén fekszik, ha tárolva két templomtól, ahonnan az áhi tatos közönség istentisztelet után Kossuti szobrának tövébe siethet a hazafiúi ke gyelet oltárához; a tér elnevezése ma gában foglalja azt a rendeltetést, melyet a Kossuth-szobornak itteni elhelyezésé­vel tölthet be teljesen. Azon általános, különösen hazánkban elterjedt gyakorlat is, hogy szobrokat köztereken helyeznek el, a bizottság felfogásának helyességét látszik igazolni. Mindezek dacára nefii habozunk a magunk részéről kijelenteni, hogy a bizottság által kijelölt tér éppen nem alkalmas Kossuth-szobrának elhelyezé­sére, sőt valóságos veszedelmet rejt magában; annak veszedelmét, hogy az itt felállítandó szobor nem csak művészi hatásában, de nemzeti jelentőségében is célt fog téveszteni. Nem a többség véleményével való okvetetlen szembehelyezkedés, de az ügy iránti hazafias buzgalom diktáltatja e sorokat. Azt szeretnők, hogy Kossuth Lajos szobra oly helyen állittassék fel, ahol méltó környezetet nyer az az eszme, amit a szobor képvisel. Erre a Kossuth­tér nem alkalmas ; nem alkalmas annak dacára sem, hogy Csabának egyetlen számbavehető köztere, s aanak' dacára sem, hogy a Kossuth nevet viseli. Az, hogy a Kossuth-tér Csabán egyetlen számbavehető köztér,, szomorú világot vet a csabai városi' ndez-'s mai viszonyaira, melyek következtében már ma elértük azon csimborasszói magassá­got, melyen Budapest büszkélkedik: minden szabad tért beépíteni! De hát nem célunk most emiatt rekriminálni. Lássuk azonban, hogy Csabának ezen egyetlen köztere hogy néz ki ? Területe közel 7000 • méter; elől a 'őutca, két oldalán a méreteiben s épi­Uszeti kiképzésében óriási evang. nagy­temlom, illetve a rozoga r. kath. templom, hátú 1 emeletes, földszintes ós nádfedelű Spüetekből álló házsor határolja. Kö­zepéi e gy szobros ártézikút osztja a tért í szabályos részre; az ev. nagy­temphm ós az ártézi kut közé eső részt A. E. br. V. vonala ferdén metszi ke­resztül, a rkat. templom és ártézi kút j közé esi terület főtéri sarkjára az A. E. | G. V. Virakozó és raktár szobája fogí felépittetsi. Maga a tér piac helyéül 1 szolgál, áiol iparosaink rakodnak ki j áruikkal. . U ' i íme tehát! A Kossuth-tér, mint piac­tér, olyan közszükségleti hely, melyet ezen közgazdasági jellegétől megfosztani nem lehet; már pedig a felállítandó szobor, s a környezetét ós hátterét ké­pező elmaradhatlan bármily kicsiny park a piactérnek jelentékeny részét fogja el­foglalni, holott iparosaink már igy is panaszkodnak helyszűke miatt. A tér kérdésének ezen közgazda­sági vonatkozását igen fontosnak, azon­ban nem megoldhatlannak tartjuk. Sokkal fontosabb ennél a kiképzés s a környezet kérdése. Addig, mig a Kossuth-tér összhangját az A. E. G. V. Széchenyi-ligeti vonala meg nem zavarta, a szobornak a Kossuth-téren való el­helyezését olyformán véltük megoldha­tónak, hogy a tér összhangzatos elren­dezését egy pandant-szobor felállítása fogja biztosítani, amire a Luther-szobor mozgalom is bő tápot ad. A motoros vasútvonal azonban a térnek az ág.*ev. nagytemplom felé eső részét az átló irá­nyában ferdén oly szerencsétlenül metszi ketté, hogy az igy két részre osztott te­rület szoborelhelyezésre örökre alkal­matlanná vált. Még bonyolultabbá teszi e kérdést az A. E. G. V. várakozó­szobája. A Kossuth-szobor arányait a ren­delkezésre álló tőke összege szabja meg ; 16000 koronáért nagyméretű szobrot nem remélhetünk. Most már kérdjük azt, hogy egy kisebb arányú szobor miként ér­vényesülhet egy aránylag óriási téren a kolosszális méretű ág. ev. nagytemplom közvetlen szomszédságában? A környe­7 5 " ^ ozt a diszharmonikus hatását a rövid itsiő múlva t lépülő uj r. kath. templom iví\<j növelni fogja; ugy, hogy kétségtelenül áíi ejtünk, miként a Kossuth-szobor . .. ória?d két nagy irányú templom közi Hl t.Hjs - u ol %<» veszni. És eltörpül ily köiKiimények kö­rött az a hatás is, amit á .szobor felálli­ásával elérni kívánunk ! \ Ugy hisszük, hogy a Kcfeaurh-léniek t Kossuth-szobor elhelyezésére, aik,' ! natlan voltát a'fentebbiekben 1 >i;nWr­íunk sikerült. Háa > még Í J o- t a> a térdós: hay^ Tloggu er e "élra' alb'l­natlan, akkor mmí .ol helyezzük el izol roft ? , ^ —.A ?etöMigétben. A ' IVtöi'i-ligetben a vasut-utcai be­árónál van; egy 300—400 D-ölnyi sza­>ad t <.';•, ahol a szobor a legpoetikusabi íöriiyezetfen, melyet a szabad terme­zet alkofcft, örökzöld fenyvessel a hát­. -- — — '. i i i . . teni azokat a fiukat, veszítsd el őket, mert ha embernyi emberekké nőnek fel, nagyobb lészen a vérontás a magyarok között, mint valaha. — Nem tudom hogyan kerülhetnénk ki? —• szólt Török. — Fogadj be engemet bizalmadba, hallgasd meg titkos tanácsomat és na­gyobb ember leszel Magyarországon, mint voltál. Ha magadra véüplod ezt a dolgot és hiven jársz el benne, aszerint, amint tanácsolom, ami magyar vér tiszt­séged alatt vagyon, mind neked adom függő pecsét alatt levő törvényes leve­lekkel. Erre a csábos Ígéretre kezes lett a hatalomsóvár, gonosz Török Imre. De mivel csak készpénznek hitt, igy szólta királynéhoz: Mindent megteszek, amire buzdí­tasz. Mindazonáltal előbb adasd kezembe a függő pecsétes leveleket és annakutána el fogok járni parancsolatodban. Mondta pedig a királyné : Megteszem, amit óhajtasz, de te is cselekedd meg szorgalmasan ennyi jószágnak bírásáért, amit parancsolok. A királyné ezután előhozatta irótáb­láját és Török Imre sajátkezüleg magára irt egész sereg várat, de elsőbben is körösközi Oyulavárát. Ezenkívül a királyné drága ajándékokkal együtt négy lovat, legelőt és kétezer arany márkát adott a gonosz főúrnak, aki erre csakugyan meg is mérgezte Korvin János gyermekeit. Gyilkosság árán lett tehát királyá II. Lajos, aki meg is bűnhődött . . .* Igaz-e hát, hogy judáspénz Gy ula "Szerémi felhasználásával. Aa^kor ő borzasztó munkáját vé­. j;,:zte itt, egy jó öreg barátomat, aki már l|25-ben képviselő volt, 1848-ban . pedig/Kossuth elnöklete alatt álló hon­védelmi bizottmányban mint tag szere­pelty megidézték a vértörvényszék elé. i ''Nyolc ná£r<v ült az újépületben, ami­kor egyszer csak váratlanul szabadon bocsájtották. Sietett haza, hogy még csak közelé­ben se legyen az újépületnek. Három nap mub i , ztnn ".„, ].., poít ÍIOl • köszönje , . '. ti£|jj naunak. ' Feljött hát Peste é s kihallgatásra ! jelentkezett a - • , nú CíSászárj b i 3?í hogy nyolcad napra - .zfinifc^r^ szerint idéze m Hjah, tudja az igy v oif \ 7 x n ehem az, hogyha zsidó,' vegyók el a peizet ha pap: ötven bot, várfogság ha prókátor, akkor fel kell kötni kf.' reiztbe kell törni, olajban kell megfőzni • . hegyha birtokos gazda: menjen haza' fiz a felfogás az ügyvédekről a fran­ci; forradalommal kezdődött és a júliusi' a februári forradalommal megerő­salott 0 • . m éS íi eg,v vennyolc város is küldött követeket. Ezek- közt sem volt iparral, keres­ik delemmel foglalkozó, vagv tudomány nuvelo. Á A városokis polgármestert, főügyészt jegyzőt, főkapitányt, néhány város pe­nif-második követnek tanácsbélit küldött Nem volt akkor képviselő bankigaz­né 0;v m e­rt ba rí neni vol í' sen i takarék­VÍSU ; T részvényes, sem vas.tipg^, sem vizszabályozó mer ilye^tair* hiruk-hamvuk sem volt • azaV hogy,,it mégis egy részvénytársaság a melyök még Deák Ferenc is Szvénvfse V° 'L°T-f'í 0 t • sohas e» 1 kapott Janclnd alapításának kérdése volt nalui az első nagy közgazdasági ós vára, szomszéd? kérdezte diadalma­san a csabai ember. — Hát igaznak igaz lehet, ' - mondta elkeseredve a gyulai Majd cinikus- mo­solylyal tette hozzá: — Hanem azért szomszéd, mégse lehet áfii a csabai b'don áttolni a g,v alai törvényszéket! Inkompatibilitás 1848, előtt. Irta: Eötvös Károly. Mindenek előtt megjegvzem, hogy amikor inkompatib : ,itásról írok : sem a politikát nem akarom érinteni, sem tudo­mányos alapossággal nem akarok a fej­tegetésekbe bocsátkozni, mert hiszen 1848. előtt a mai értelemben vett össze­férhetetlenség nem is lehetett minálunk. Nem függött senki az államtól, az az állam sem függött senkitől. Az államnak nem voltak vasutai, sem tengere, sem folyamhajózása, távirója, postája, egyed­árusága, telefonja, gépgyárai, vasművei, nem volt tulajdonképpen semmije, még tisztviselője sem a mai értelemben, ami­kor ma több mint 50,000 tisztviselő fe­lett rendelkezik. Akkor volt egy kancellárja Bécsben, egy helytartó tanácsa Budán, néhá> K tisztviselője, néhány harmincados;!. pár vicispánja, egy íőtörvénys//! K ('> Í V' J állam pedig egyébként nem i" átkozott a társadalom dolgaiba. Az j nem is kért tőle semmit. ^szen a szazad elején Magyarország -^'ész hadi adója j 2 millió kétszázezer tonnt volt, ma el­lenben 500 millión felül mozog bud­getünk. Hogy mi lehetett akkoriban az in­kompatibilitás. azt ugy tudjuk meg, ha vizsgáljuk, kikből állott az akkori ország­gyűlés. , ' Veszem az .1848-iki országgyűlést, amelynek vtgjai voltak: négy píépós j nyolc apáttr;, hat kanonok, harminc ki: ! táblai biró, izáznégy vármegyei köve akik közül aonban csak 98 jelent me r Ezek között 'olt 25 alispán; 3 jászktii hajdú főkapitny, aki manapsá:. főispán szántba mennfc volt 12 megyei főjegyzí 8 megyei fősolgabiró, 5 Megyei fő ügyész, 2 hadifőadószedő, 4) táblabíró 1 helytartó tankos, 1 kerületi tábla biró. Ez volt kkor az igazi népkép •viselet. Látnivaló, ho>;y az iparral, kereske delemmel foglalkoóknak, a tudományoi karoknak ezek kör. semmi nyomuk, de az ügyvédeknek sen! A régi rendi íáradalom furcsán volí az ügyvédekkel. 1848 előtt Magyaorszá­gon az ügyvéd' kar észintézmény bizo­nyos tekintetbm más volt, mint Európa nyugatán az úgynevezett müveitnemze­teknél. Nálunl az ügyvédek négy osz­tályba tartozkk. Az elsőt a tabuláris pro*mratorok alkották, akS csak Pesten * uktak, egy­kettő Budái volí es akik asak nemesi pörökkel fo^'k'^tik; asután voltak tiszti fisk^i ' a m aSisztr&tuáiis proku­rátorok, ffy é k,' -Y árosok, egyháztestü­letek ^P talanok ugy véde­\A ügyvéd ezen lá>fil esett, azt n Jtékcampestis advoKatusnak, magya­^í mezei ügyvédnek, adknok sorából a régi remesi karok és rendek az or­szág törvényhozásába bizonyára nem választattak senkit képviselőnek. Hifeen Magyarország legnagyobb ügyvóíje és nagy történelmi alakja: Kossiik Lajos csak 1817-ben, ^ éves koráin tudott bejutni a törvényhozásba. Az gyvódben az akkori rendiség a társ4aluii rend ellenségét látta, a békes­ség megzavarójának, minden jó ügy mefontójának tartotta. Semmi sem jel­leiíőbb a régi rendiségnek az ügyvé­dből alkotott felfogására és az avas áimférfiaknak róluk táplált vélemé­nyre, mint Haynannak egy mondása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom