Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-10-02 / 80. szám

ak ilta drámát és még Mandzsúria 4 mezői is mohón nyelik a bősé­, ontott vért. <>ha holmi békehangok hallódnak, 'sen pedig mindkét részen kölcsö­, készülődések folynak. A cár uj fő­v<••••'••! küldött a harc mezejére. Az uj az uj sztratéga Zilinszky tábor­i kit igen művelt, tanult, nagyeszű : „iának mondanak. Hát megvan az uj fővezér, hanem azért. akár mérget vehetünk rá, hogy a I V : 'rvárott tervezett ujabb intézkedések a japánokat cseppet sem fogják meg­roktwyiteni. Azokat az orosz urak ra­vaszkodása nem fogja rendes kerékvá­kból kizökkenteni. És a japán tábor­k nem hagyják magukat megtévesz­sem túlszárnyalni hadi tudásban, seregeik számarányában sem, mert - , K ég esetében, aki csak képes puskát < aielni Japánban, ifjú, öreg, azt mind n: igával szemben fogja találni az uj orosz hadvezérlet is. A japánoknak csak Port­\! ihur okoz boszúságot, mert az bizony ny diónak bizonyult. De nem olyan 'iiény, hogy a japánok fel ne birják törni . . . - s. ­bűre Fülöp mindenféle ütnn­• ii fojga t 12 körülmény a W h\ i^d viir rnérv idóbb személyiségeit mód af'lköl elkeserít z oka annak, hhgj Lónyainé eddig nem találkozhatott •t királyival. E vádaskodó tá . irat miatt á héten már Oly hirek is keringtek, h«. hlóburgi herceg Lónyainé " " Í^AnJ i r"' r' grófot provo­kálta. Párbajról azonban szó sem volt és így nagyon valószínű, hogy ez a hí­resztelés nem egyéb, mint őszelői kacsa. A megszökött hercegasszony ügye igyébként ugy látszik, jobbra fordult. Lujza hercegasszony állítólag elvben hoz­zájárult ahhoz a módozathoz, melyet 'férje a gondnokság megszüntetésére aján­lott. Különben folynak a tárgyalások, ' •<<• hogy mikor érnek véget, éppen olyan bizonytalan, mint az orosz-japán háború ..kimenetele. Ezidőszerint csak annyi bi­zonyos', hogy Lujza hercegnőnek a gond­nokság alól való fölmentését kétségtele­jnül vjabb orvosi felülvizsgálat fogja meg­élő/, ű. * •Jlaudite iam rivos, pueri, sat prata bibe'runt! mondhatnánk az egymást alaposan agyabugyáló oroszoknak és japánoknak. Dehát hiába, ők még nem elégelték meg a szörnyű, egész világ i oókésmegyei orvosszövets^ij közgyűlése­ölíly János dr. ünneplése, Hajnal István dr. emlékezete. Villanyos fényárban úsztak csütör­in este a vármegyeház közgyűlési nagytermének ablakai. A falakon díszelgő, hajdani méltóságok ezúttal nem vitatkozó megyei képviselő urakra, avagy közigaz­gatási bizottsági tagokra mosolyogtak le, hanem a humanizmus legderekabb har­cosaira, a vármegye orvosaira. Az or­szágos orvosszövetség békésvármegyei fiókja tartotta ott évi közgyűlését. És ezen alkalmat ünneppé, csodás szép ünneppé avatták fel vármegyénk orvosai. Ünnepelték legderekabb kar­társukat, elnöküket, Z ö 1 d y János dr. vármegyei tiszti főorvost, azon alkalom­ból, hogy őt a közegészségügy terén szerzett naagyon sok érdemeiért nemesi rangra emelt a királyi kegy és ünnepel­ték méltó kegyelettel dicső elődjének, boldogult Hajnal István dr. vármegyei főorvos emlékét. A látogatott és emlékezetes közgyű­lés lefolyásáról a következő részletes tudósításunk szólt: Esti 6 óra után már élénkülni kez­dett az élet a vármegyeház villanyfényes nagytermében, ahol vármegyénk orvosai közül megjelentek : Bárdos Arthur dr. (Gyula), B e r k e s Sándor dr. (Gyula) E i s 1 e r Vilmos dr. (Gyoma), F r e y Géza dr. (Békés), Hajnal Albert dr. (Okigyós), Hódi János dr. (Gyulavári), Keleti Ignác dr. (Csaba), K í s Károly dr. (Körösladány), Kovács József dr. (Gyula), Kún Pál dr. (Gyula) Kunos István dr. (Orosháza), K u 1 p i n Dániel (Csaba), Láng Jenő dr. (Nagyszénás), Nagy Ernő dr. (Gyoma), Nussbaum Károly dr. (Vésztő), Molnár Lajos dr., Révész Fülöp (Csaba), Reisz Miksa (Csaba), S i n k o v c z György dr. (Békés­szentandrás), S t e i n e r Zsigmond dr. Széli Imre dr. (Gyula), Szondy Lajos dr. (Csaba), Vass Vilmos dr. (Csaba), Wagner Dániel dr. (Csaba), Weisz Lajos dr. (Csaba, Wallfisch Ferenc dr. (Csaba) és Zsifkovics Aladár dr. Elnöki megnyitó. Reisz Miksa dr. alelnök pontban fél 7 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Szí­vélyes fszavakkal üdvözölte a megjelente­ket, majd ismertette azokat az okokat, ame­lyek szükségessé tették a közgyűlés rend­kívüli egybehivását. Ezek egyike Zöldy János dr! ünneplése azon alkalomból, hogy őt a király nemessé tette. Meleg szavakban emlékezett meg a kiváló fő­orvos érdemeiről, majd előadta, hogy a fiókszövetség nyilvános banketten szán­dékozta ünnepelni a tiszti főorvost, aki azonban a lapok utján értesülvén erről, levélben kérte őt, (az alelnököt), hogy tegyenek le ebbeli szándékukról és kí­méljék meg őt a nyilvános ünnepléstől. A szövetség méltányolta e kérelmet, azt azonban nem engedhetik el, hogy szű­kebb körben ünnepeljék elnöküket és kifejezést adjanak irányában tanúsított ragaszkodásuknak, igaz szeretetüknek. Éppen ezért javasolta, hogy a szövetség a gyűlés berekesztése után testületileg keresse fel lakásán Zöldy János drt és kérje fel a gyűlés Hajnal' Alber drt, hogy a szövetség nevében üdvözölje az ünne­pelt főorvost. (Lelkes éljenzés). A második ok, mely szükségessé tette a közgyűlés egybehivását, nem oly örömteljes, mint az első. Ez emlékezés néhai Hajnal István dr. főorvosról, akit a nyár folyamán elragadott a kérhetet­len halál. Akkor a szövetség testületi­leg megjelent az elhunyt koporsójánál, melyre letették koszorújukat is. Ez azon­ban nem elég a kegyeletből, hanem működéséről ezúttal is meg kell emlé­kezni. Neki jutott a szomorú szerencse, hogy hajnal István dr.-ról emlékbeszé­det mondhasson. Ezt a napirend letár­gyalása után teszi meg. Napirend. A gyűlés megnyitása után Wagner Dániel dr. szövetségi pénztárnok terjesz­tette elő a pénztári jelentést. A fiókszö­vetséghez*befoIyt a mult évben 278 ko­rona 94 fillér, kiadás volt 32 korona 12 fillér, pénztármaradvány 246 korona 82 fil­lér. Pénztárnok ezután felolvasta a statisz­tikai hivatal köszönő leiratát, mely után a gyűlés megadta részére a fölmentvényt. Ezután az alelnökválasztásra tértek át. Alelnöknek titkos szavazással egy­értelmüleg Hajnal Albert dr. ujkigyósi és a Wenckheim-grófok kiváló uradalmi főorvosát választották meg. Az uj alelnököt a szövetség nevében Nussbaum Károly dr. üdvözölte len­dületes szép költői beszédben. Az üdvözlésre Hajnal Albert dr. meghatva mondott köszönetet. Bár érzi csekélységét, mégis rút hálátlanságnak tartotta volna a megtisztelő bizalmat visz­szautasitani. Mélyen meghatva, a szövet­ség nemesen fölfogott érdekét mindenkor szivén fogja viselni és minden erejéből küzdeni fog azon erkölcsi és anyagi javakért, amelyek megilletik az orvosi kart. Hogy ez igéretét beválthassa, szük­sége van kartársai baráti támogatására, mert eredmény csak ugy érhető el, ha kézt-kézbe, vállt-vállhozvetve küzdenek. Ismételten köszöni a bizalmat. (Lelkes éljenzés.) Most Reisz Miksa dr. tartotta meg néhai Hajnal István drról tartalmas, szép emlékbeszódét, amelyet lapunk tárcaro­vatában közlünk. Az emlékbeszédért a szövetség ne­vében Hajnal Albert mondott Reisz Miksa dr.-nak hálás köszönetet s indít­ványára a beszédet teljes szövegében jegyzőkönyvbe iktatták és ezzel a köz­gyűlés fél 8 órakor végetért. Zöldy János dr. üdvözlése. Az orvosszövetség tagjai a közgyű­lés után Hajnal Albert dr. vezetése mellett testületileg felvonultak Zöldy János dr. tiszti főorvos lakására és ott a szövetség alelnöke tolmácsolta a szö­vetség jókivánatait. A közgyűlés elhatározta úgymond Hajnal hogy testületileg üdvözli kiváló tudományu, szeretett, érdemes elnökét, abból az alkalomból, hogy a királyi kegy nemességgel adományozta meg. A jó­kívánságok tolmácsolására őt kérte föl a szövetség. Őszinte örömmel fogadta el a kitüntető bizalmat, mert nem csak ki­váló tudományu orvost, a nagy ember­barátot, s szerető kartársat, az örökké derűs embert, akinek sziporkái ugy hat­nak, mint borult égről a napsugár, csak közszereplő nagy férfit üdvözli, hanem üdvözli azt az embert, akire az illetékes és legilletékesebb körök is büszkén te­kintenek. Tiszteljük, szeretjük igaz szív­ből mindnyájan érdemes elnökünk, tisz­teljük, szeretjük azt a férfit, akinek neve össze van forrva a vármegye közegész­ségügyi intézményeivel, akinek neve aranynyal van bevésve a közegészség­ügy történetébe. Áldást és tartós jó egészséget kér az Istentől részére. Tegyen mindent a jónak, a nemes törzs hajtson nemes ágakat, és amint az apa nem egészen dicstelenül kezdett, dicsőséggel letkiirtásokat, számos kőmetszést, comb­csontresectiot, Chopardt-féle kiizesitést, amputatiokat, álkapocsresectiot stb. Hogy csak nagyobb műtéteiket említsem. Műtéteinek gyógyulási statisztikája kedvező volt. Fáradhatatlanul ápolta, kö­tözte, mosogatta operált betegeit s talán ez is tette később némileg elfogulttá az antiseptikus kezelés iránt, melyet soha­sem tudott érdeme szerin méltányolni, meggyőződése lévén, hogy a sebészi tisz­taság fáradságos ugyan, de elegendő a sebek gyógyulására. Békés város közönsége s tanácsa méltányolva Hajnal István sebész-orvosi működését mint városi műtőorvost 6C0 forint évi fizetésses díjazta. Páratlan do­log volt az akkor, mikor még kórház sem állott rendelkezésére. Mint gyakorló orvos jó hírnévnek örvendett a vármegyében, orvosi és se­bészi működésében főjellemvonása volt a nyugalom és biztonság, bánásmódja a legnemesebb humánitás sugallata volt. Mint fáratlan jószívű és lelkű kartás kereste az orvosok társulását. Dr. Lux Jakab mezöberényi orvosok és a köz­tük élő örökké ifjú dr. Hajnal Alberttel megalkották a békésmegyei „orvosgyógy­szerész egyletet" Lux volt az elnök, (ír. Hajnal István az alelnök, dr.-Hajnal Al­bert a titkár. Ebben az egyletben szak­irodalmi működéséből kivette a maga ré­szét. Számos tudományos értekezést olva­sott az egykori „békésmegyei orvos­gyógyszerész egyletben" melynek egy ré­sze az „orvosi hetilapban" is közölve volt. A sebészi casnistákán kivül kimagaslik . egy tanulmánya a „memigitio cerebros­pinális epideniiea"-rói, mely ez időben Békésen először lépett fel és nagy kiter­jedést nyert. Egy másik, a nagyszabású vöíhenyjárványról. Ezen egyletben tar­totta meg emlékbeszédét kedvelt tanára Balassa János s a jeles gyakorló orvos Dr.-Lux Jakab felett. Mindkét beszéd clas­sicai magaslatra emelkedett. A békésmegyei orvos-gyógyszerész egyletben dr. Hajnal István'áltál taitott érdekes felolvasások küziil csak a követ­kezőket említem: 1868-ban. A hugykö­vekről 7 esetben. A légcsőmetszésről hártyás torokgyuladás. A combcsont re­sectioros. 1869. A karütér lekötéséről, az ütérdaganat gyógyítása. 1870. A csont­törésekről. Csontdaganat az alszáron. Az 1869-iki Békésen uralkodó vörhenyjár­ványról. 1871. Jelentés 16 kőmetszésről. Ujabb csonttörésekről. 1872. Szülészi mű­tétek. 1873. Az 1871 1872-iki váltóláz­járvány Békésen. Átható hasfalsértés bél­előeséssel és a vékony belek átfúrásával. 1874. Elfajult fültőmirigy kiirtása. 1881. Memigitis cerebrospinaíis epidemica Bé­késen 1879-ben. Ebből láthatjuk mekkora munkássá­got fejtett ki az egylet irodalmi szakában Hajnal István. Mint kollega, kartársainak osztatlan szeretetét és becsülését bírta, férfias nyugalom, lelkiismeretesség, tudomány­szeretet és idealismus jellemzik ezen férfiú múltját. Az orvosi hivatás igen nehéz és fá­rasztó út, melynek tövében nem mindig rózsák, hanem gyakran szúró tövisek is teremnek. Ezt tudva, az orvosi köteles­ségének teljesítésében a végcél mindig a betegek érdeke volt, ez volt nála a a legnagyobb szentség. Korán visszalépett nagy kiterjedésű praxisától. Összes tehetségét, vas szor­galmát, erős kötelességérzetét, városa, vármegyéje és egyháza közügyei körül érvényesítette. Ennek elismeréséül vá­lasztotta meg egyházmegyéje főgond­nokká. Hasonlóképen sokoldalú, lanka­datlan tevékenységének és buzgalmának a jutalmául festette meg városa casinója az elhunyt Jantyik festővel arcképét. Nem maradt el lelkiismeretes köz­tevékenységével szerzett bokros érde­meinek megjutalmazása O felsége a király részéről sem, ki P Ferenc-József-rend lovagkeresztjének adományozása által tüntette ki, ő azonban puritán egyszerű­ségében és szerénységében nem vákitatta el magát a korona kegyének fényes sti­gárától és nem elégelte meg egy egész emberöltőn át kifejtett nagy munkássá­gát. Nem pihent még akkor sem, mikor súlyos betegség vett rajta erőt, hanem betegségében is a közügyek képezték gondját, soha saját személye. De a köznek szentelt nagy munkás­ságában is szép sikerei voltak, a leg­maradandóbb, a legboldogitóbb siker az orvosi működéséhez van fűződve, mely fentartja emlékét kartársai és azon nem­zedék előtt, kik tanúi voltak azon ra­jongó szeretetnek és odaadásnak, melylyel ifjú éveiben a gyakorló orvos életterén működött. A közegészségnek mindig lelkes baj­noka volt, mint vármegyei főorvos egész odaadással végezte teendőit s ugy orvosi, mint társadalmi körben, a törvényható­ságnál is híven szolgálta vármegyéje közegészségügyét. Habár rövid ideig szolgálta mint főorvos a megyét, minden alkalommal és hivatalos érintkezésnél alkalmunk volt tapasztalni benne a gya­korlati embert, párosulva igazság-szere­tettel és előzékenységgel. Uraim, ennek a nagylelkű orvosnak, páratlan jósága, nagytudásu férfiúnak, egykori alelnökünknek emlékét szivünk­ben örökítsük meg. Az ő példája, ember­szeretete lelkesítsen bennünket jövő mun­kánkban és ha valamikor talán csüged­nénk, az ő működéséből merítsünk lel­kesedést és kitartást. Áldott legven emléke örökké! A méh. Irta: Bródy Sándor. Kőből készült, nagy méhes díszítette a háromemeletes palota homlokzatát. Olyan nagy volt, mint egy kisebbfajta kövér ember, a nagy potrohával, kis fe­jével, rövid lábáival. Mikor fölrakták a házra, melynek egyetlen disze volt, az utca átellenes ol­dalról egész nap nézte egy fölöttébb ta­karos öreg ur. Kicsiny fejű, nagy po­trohú, a lábai aprók; mintha a nagy méh oda fennt a stilizált hasonmása lett volna. Ugy is örült, örvendezett neki, valahányszor csak ismerős ment el mel­lette, megfogta és mutogatta: Nézze a méht, az ám az állat, ezer forintba került . . . Pajtás, nézzed a méh-ünk, ez nagy, kőbő való és drága. De a kicsi... az istenadtai! Olyan légy ! Mikor minden be volt vakolva az uj palotán és a méh két oldalán ott ragyo­gott a fölirás is: Takarékpénztár, a mi­kor a városban nem beszéltek többé az uj palotáról, hanem egy most nyílt szer­fölött kényelmes kávéház lett á férfiak beszédtárgya: a kövér kis ember még mindig nem tért napirendre a méh fölött és akárki jött is föl az igazgatósági szo­bába, nem mutatta többé víz alá sülyeszt­hető nagy Wertheimjét, hanem a méh­ről tudakozódott, arról beszélt: No látta-e ? Mit mond hozzá, mi ? Szerelmes volt ebbe a kedélyes, vi­déki kőfaragó munkába, mely legked­vesebb állatát rögzítette meg azon a palotán, mely színleg a takarékpénztáré volt, de tényleg az övé, a legtöbb rész­vény tulajdonosáé, a főpénztárnoké, az igazgatóé, a méhé. Mert egy hónap sem telt el és már is mindenki ugy nevezte a városban, sőt egyszer egy rakoncátlan gyerek utána is kiabálta : „méh ... méh !" Csudálkozva nézett a kölyök után, hir­telen elmosolyodott, vidám lett egészen. Motyogott magában, valószínűleg azt: „Ni ez a gyerek . . . igaza van!" Csakugyan olyan volt, mint ama munkás állatkák, melyek milliószorta több vagyont gyűjtenek, mint ameny­nyire nekik vagy övéiknek szükségük

Next

/
Oldalképek
Tartalom