Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-08-25 / 69. szám

XXXI. évfolyam. Békéscsaba 1904. Csütörtök, augusztus hó 25-én 69. szám. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak visszaMegjelenik hetenként kétszer: vasárnap es csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Készülődések. Békéscsaba, aug. 24. A törvényhozás nyári munkája a főnendiház üléseivel formailag befejezést nyert. Nyaralnak és szünetelnek tehát a politikusok, de nem a politika. A szélcsend tehát, amely beállt a politikában, csak egy más neme a munkának, aminthogy más és életfentartó munkát végez az alvó test. Ilyen nagy munkák készülődnek, folynak a szélcsend napjaiban is. Készülődések az őszi kampányra, amely elé nem csekély aggodalommal néznek maguk a kormány vezetői is Kormányzat és törvényhozás uj feladatokra, uj küzdelmekre készül, mert a küszöbön lévő munkaévadban korszakos jelentőségű ügyek egész sorozatát kell düllőre juttatni Itt van bár a törvényhozás szünete, nem nyaralnak az összes politikusok. Akik komolyan dolgozn k, azokat a külföldi szerződési tervezetek munkája köti le. Ez országos szerződési tervezetek száma pedig nem csekély. Alkotmányos elintézést vár nak nemcsak nálunk, hanem a külföldi államokban is, mert az uj szerződések életbeléptetésének az Ősszel meg kell történni. S amint az új szerződések életbelépnek, uj gazdasági korszak köszönt hazánkra. Ez uj gazdasági évad elé pedig egy ország sem tekint annyi aggodalommal, mint a monarkia, mert a szerződések életbeléptetése, főként azok tartama, parancsoló szükséggé teszik a vámterületi kérdésnek 1907-en tul való rendezését, egyúttal a. kiegyezés parlamenti elintézését. És igy akár akarjuk, akár nem, őszszel kopogtatnak a törvényhozás kapuján a gazdasági kérdések. A másfél évig húzódó obstrukció miatt a törvényelőkészitések egész halmaza torlódott össze, amelyek most mind megoldásra várnak. Tengergondot adnak ezek valamennyi minisztériumnak, és kellene, hogy adjanak most a pihenés napjaiban a nyugodtan gondolkozó honatyáknak is. Nagyon jól tudják azt a nyaraló képviselők, hogy az obstrukció folytán elhalasztódott kötelezettségek és még jobban az elvállalt uj Ígéretek lesznek mihamarabb beváltandók. Da azt meg a közvélemény tudja nagyon jól, hogy a nyaraló képviselők nem igen készülnek a nehéz eladatra Az a megdöbbentő hanyatlás, mely a pxrlamentárizmust lesülyesztette súlyban és tekintélyben, a honatyák bűne, akik a törvényhozás diszes házában sok-sok felületes tudást, ugyanannyi önhittséget és még több léhaslgob vittek. Nem kételkedünk ezúttal a nagy munka előtt, higy a nyaraló képviselők komoly tanulmányra, elmélkedésre, a maguk felszerelésére fordítják az országgyűlési szünetet. Rövid az idő és nagy dolgok kerülnek napirendre. Mint már fónnebb emiitettük, eldöntendő lesz a kiegyezési kérdés, szerződési viszonyunk Ausztriával s a vám küllőiddel uj autonom tarifák alapján. Dönteni kell továbbá a véderő ügyében, mert az ötdves honvédelmi provizórium nem felel meg nagyhatalmi állásunknak, se a hadsereg érdekének; intézkedni kell a levegőben lógó bankszabadalom, messzejáró tengeri hajózásunk sorsa ós a valuta szabályozási mű befejezése, a készpénzfizetés felvétele iránt. De a kormányzat aktuális feladatai ezekkel távolról sincsenek ki meritve. Az idei termés szomorú eredményeiben egy Ínséges tél s nehéz kikelet sanyaruságai vetik elő árnyékukat. Közgazdaságunk három szakminisztériumának állandóan résen kell állani, hogy az év gazdasági mérlege javára megmentsenek minden megmenthetőt, az inség enyhítésére ós az uj termelő munka könnyítésére pedig a leghathatósabb eszközöket idejekorán és bőségesen előteremtsék. Továbbá egész sereg fontos törvényjavaslat: uj választási törvény, az uj népoktatási törvény, csatornázások, stb. stb., amelyek mind elintézést várnak. Csak kötelességet teljesítenek a nyaraló képviselők, ha minden e fontos kérdésekkel most, a szünet nyugodt óráiban behatóan foglalkoznak, hogy az egyes javaslatok ne találják ő.tet készületlenül és hogy a, szakközegek esetleges egyoldalúságát ellenőrizni képesek legyenek. (p.) dések, nyugati tenyészállat vásárok rendezése, állami kertészeti szakiskola felállítása stb. Az igazgató választmányi ülésről egyébként, melyen Zsilinszky Eadre dr. elnöklete alatt megjelentek S z t r a k a György, B e 1 i c z e y Rezső, R o s e nt h a 1 Ignác, W i 1 i m István, Vidovszky László, R e i s z Sioion, Z s i r o s András, Frank Ferenc, B a n n e r Béla, Bajcsy Gusztáv, Wagner Ferenc, B a d i c s Elek, Morvái Mihály ós S a i 1 e r Elek, a következő részletes tudósításunk számol be : Gazdák gyűlése, A Békésmegyei Gazdasági Egylet vasárnap délelőtt 9 órakor igazgató választmányi ülést tartott Csabán a kaszinóhelyiségében. Fontos tárgyak voltak napirenden, amelyek bizony nagyobb érdeklődést érdemeltek volna. Igy különösen a takarmány szükség következtében teendő óvintózkeAz ülést délelőtt 9 órakor Zsilinszky Endre dr. igazgató-elnök nyitotta meg, s szívélyes szavakban üdvözölte a megjelent tagokat. Állatdijazás. Az ülés első tárgya az orosházi állatdijazás programjának megállapítása lett volna. A tárgyhoz elsőnek Sztraka György szólott, aki az ínséges esztendőre való tekintettel, az orosházi állatdijazás elhalasztását indítványozta. Hasonló szellemben szólottak még Vidovszky László ós B a n n e r Béla, mig R e i s z Simon ós P feiffer István a megtartás mellett érveltek. Rosenthal Ignác szerint első sorban azt kell megállapítani, hogy összefér-e az orosháziak hangulata az ínséges esztendőben tartandó állatdijazással s amennyiben az ellenkezőjéről győződnének meg, helyesebbnek tartaná a lódijazásra szánt 60 J koronát és a szarvasmarha díjazásra szánt 600 koronát a takarmányszükség fedezésére fordítani. Elnök ez indítványt elfogadja elvben, előbb azonban az egylet nyerjen tájékozást, van-e mód az állatdijazás megtartására ? Evégből a titkár kiküldését kéri, hogy az állatdijazás kérdésében érintkezésbe lépjen az orosházi gazdákkal. S azon esetben, *ha azok is az állatdijazás mellett nyilatkozBékésinegyei Közlöny tárcája. Az élet. Rokka az élet, Sorsunk a kender; Lefonjuk a szöszt, — S meghal az ember . . . Kató Jixsef. Boszorkányszerelem. i. Mindenki óvta. Jött az anyja s egy tejjel teli dézsával a kezében odaállt a fia eió ós szólt ; — Hagyj fel már ezzel a furulyázással . . . Mindjárt kibújik a hold s az bajt okoz. Valami szerencsétlenség ér és akkor aztán nem óvhatuuk meg a szomszédoktól ós a faluban sem mutathatjuk többet magunkat. De a fiu nem hallgatott rá. Háttal nekitámaszkodott a karám ajtajához, egyik lábát a másikra vetette, anélkül hogy abban hagyta volna a nótáját, amely oly vágy teljes lágysággal hangzott tova. Köröskörül elnémult a nappali élet zaja. Imitt-amott becsapódott egy ajtó, az emberek betértek a házbt. ; a messzeségben egy elkésett szekér rozsdás kereke nyikorgott; másfelöl a juhnyáj kolompja hangzott, vagy egy kutya ugatta meg a holdat. Azután újra elcsendesült minden, s ráborult a tájra a csillagos éj titokzatosan sötét köpenye. Most az ángya jött ki; ő is ott volt a fejésnél ós megállt előtte : — Sógor, jer be, a nénémnól ma megint olyan furcsán kukorékolt a kakas s a kutyánk ugy vonított mint a pusztá ban ... ez nem jót jelent . . . Emlékszel-e, hogy megszállta a pópa feleségót, Doinát j az erdei manó ? . . . Jer, olyan fényesen süt a hold, mintha éjjel se lenne. Te, még meg találsz betegedni . . . Nem merte befajezni a beszédét s bement a házba. A pásztor kivette a furulyáját a szájából ós félénken nézett oldalt. Mindenre mintha fátyol borult volna. A fák varázslatosan egybefont árnyaiból mint az álomképek ugy váltak ki a csöndes házak ; a tüskés bozótban helyenkint felragyogtak a szentjános bogárkák s a száraz cserjók zúgták, mintha az őszi éjjelek ősrégi eseteiről akarnának regélni. Kosjo még egyre állt s elmerült a gondolataiban. Egyszerre felijedt — idösbik nénje állt előtte. — Legyen már eszed — becsukja a karám ajtaját és menni készül — olyan fiatal legényt, a milyen te vagy, Neda uton-uttéién kaphat. Hogy bolondulhattál beléje annyira? Minden éjjal itt lesed a furulyáddal, amig csak nem kukurókol a kakas; már valósággal a falu csúfjává lettél . . . Csakhogy ettől a beszédtől annál mélységesebb a bánat Kosjo szivében; újra vadul felhang/.ik a szenvedélyes nótája. És mintha köröskörül felébredt volna minden, hogy hallgassa a furulya édes szavát. Amikor aztán az éj csöndje ráborul mindenre, halkan megnyílik odaát az ablak ós a vadszőlő közt megjeleuik a Neda feje. A hold lopva nézi, ellesni igyekszik tőle egy pillantást s aranyos hajától köritett fehér arca felragyog. A szemök felvillan, a tekintetűk találkozik ós a Neda arca belepirul a pajkos mosolyba. A pásztor leejti furulyáját s alázatosan meghajtja a fejét. — Jer, jer ki . . . szólt Kosjo remegő hangon. — Ugyan kihez menjek ? felel a leány nevetve. — Jer ... az arcza fájdalmasan eltorzul, nem mer a szeme közé nézni. Neda mind bolondabbul nevet. — Mit csináljak odakünn ? Játszam veled ? Le nem veszi diadalmas tekintetét a kis pásztorfiuról. — Oh . . . egyebet nem tud mondani ós megszégyenülten megy tovább. Neda felkacag ós mintha ez a kacagás kergetné, Kosjo mind vadabbul fut. Iszonyú kint érez, kétségbeesett fenyegetéssel össze szorítja a fogát; sírni szeretne, de egyetlen könye sincs a szemének . . . II. A hó még megfeküdte az udvart, előbb gyönge takarókónt, amely egy egérnek se ért volna a térdéig, amikor Kosjo hirtelen megbetegedett ós egész télen át ki nem mehetett a házból. Ugy feküdt, sorvadt és már nem is hasonlított eleven emberhez. A betegségét pedig senki sem tudta megérteni. Meglocsolták szentelt vízzel, oltott szénnel, amikor első álmát aludta; oda tettek egy szentelt vizzel teli tányért melléje. — semmi sem akart használni. — Boszorkányság van a dologbn, szólt Gena néne a fiu anyjához, amikor Miklós napkor kijött a templomból. — Akár boszorkányság, akár más egyóbb, kesergett az anya, elég az, hogy nem tudunk kiokosodni belőle. Mindjobban gyöngül s nincs már rajta csak csont, meg bőr. — Boszorkányszerelem bántja ... de ón hallgatok, sziszegte a Kassarra felesége gonoszul. Jól láttam én ezt már régen ; éppen igy volt vele a pópa felesége, s meglásd bajt fog hozni az egész házra. A gyanakvó szomszédok még egyébről is suttogtak. Az anyját keserves bánat nyomta miatta és már mutatni se merte magát az emberek előtt. A komák látogatták egymást és tyúkot hordtak ajándékba egymásnak ; lányok, legények eljártak a táncba ; hol kezfogót tartottak, hol lakadalmat csaptak, végre Neda is férjhez ment, csak a juhászt nem húzta ki a szive a házból. Már a tél is elmúlt s a házban egyetlen tyúkot sem öltek le ; nem mertek mosni, hogy oda ne torrázzák a betegséget — mert akkor még nagyobb lett volna a baj ; fehéritetlen maradt a pamut, nehogy a betegséget megharagítsák. Végre oda állítottak egy sarokba egy tál ételt, egy korsó vizet, melléje egy száll égő gyertyát, had lakjók jól s menjen világgá. Kosjo már nem birta el, hogy mindenki ferde szemmel nézzen rá s szálka legyen az egész falu szemében. A lelke megtört, hiábavalónak érezte magát és terhére volt önmagának ; aközben, hogy kinézett az ablakon, igy szólt az ángyához : — Ha kitavaszodik, főzzetek csalánlevest ... s ón szedem a batyumat . . . — Hova mégy, sógor? — Már nem birom ki tovább a faluban, nem akarok látni senkit . . . Odafenn csinálok karámot a juhoknak, ott legeljenek s nekem legalább nem kell embert látnom ... III. És amikor az eresz alá költözött az első tecske, a juhász magára borította nehéz subáját, fogta vasveretü botját s hajtotta fel a nyájat a hegyek közé. Nem tarthatta vissza se az anyja könyörgése, sem az ángya rábeszélése. Mint a remete, ugy húzta meg magát a hegyek közt s ott is maradt mind mai napig. A ruháját maga tartja rendben s maga lát el mindent ; ha a falubeliek elfelejtenek lisztett vinni fel neki, leül s a darálóján makkot őröl. A juhai szépen tenyésznek ós megszámlálhatatlan a nyája. Ha friss vaj kell a faluban vagy egy gyerekágyas asszonynak, hozzá mennek érte Am azt senki sem tudja, hogy Kosjo mit csinál igy egymagában a hegyek közt. Egyesek azt beszélik, hogy egy sárkány elvitte egy barlang mélyén levő aranyos palotába ; mások szerint egy tündér szeretett beléje és maga adja neki a gyógyereiü füveket: meg mások szerint a hegynek egy tündére szeretkezik vele minden éjjel. De ha valaki megvan babonázva, vagy asszony miatt emésztődik, az felkeresi. És Kosjo ad neki elégetni való kigyóbőrt,