Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-26 / 43. szám

rá ősz fejedelmünk azon királyi tényóre, melylyel a magyar nemzeti szabadság dicső hősének, II. Rákóczi Ferencnek idegen földben porladó hamvait az imádott haza földjében rendeli örök nyugalomra helyezni. Igaz elismeréssel emlékszik meg a magyar kormány azon erélyes és üdvös intézkedéseiről, melyekkel a magyar államvasutak örök szégyenét, a vasúti sztrájkot idejekorán elfojtotta s ezzel az országot további mérhetlen károsodásoktól megmentette. Ékes saavakkal tolmácsolt* azon mélységes fájdalom érzelmeit, mely a magyar nemzet minden rétegének szivét-lelkát betölti Jókai Mór fizikai elmúlása felett. Őrömmel hivja fel a közfigyelmet F á b r y Sándor dr. alispánnak ez állásában kifejtett tiz éves közhasznú eredményes működésért. Napjainkat a társadalom összes rétegeinek forrongása jellemzi; ez a társadalmi forradalom már-már oly alakot ölt, hogy a komolyan gondolkozó lelket a legsötétebb aggodalom fogja el. Különösen gazdáink néznek aggodalommal a küszöbön álló aratási idő elé, mert a félrevezetett, felbujtott munkásnép rakoncátlanságaitól félnek. Erről a nyomasztó helyzetről is megemlékezett a főispán, s amit e tárgyban mondott, azzal megnyugtatta az aggódókat. A hatóságok éber figyelemmel őrködnek a közrend felett, s nem tűrnek meg semmi olyan törekvést, mely az anarkia magvait kivánja elhinteni. A nyári aratási és cséplési munkába szerződött munkások szerződésbeli kötelességeiket teljesíteni tartoznak, erről a legcsekélyebben gondoskodnak a hatóságok ; az el nem szerződött munkásoknak jogukban áll ugyan magukat a munkától visszatartani, de erre másokat rábeszélni, másokat fenyegetésekkel megfélemlíteni, vagy elszerződött társaikat a a vállalt munka abbahagyására ösztönözni annyival kevésbé tehetik, mert a hatóságok legszigorúbb megtorló intézkedéseivel találják szemben magukat. Örömmel adunk hirt a törvényhatósági bizottság azon elhatározásáról is, melylyel a csabai villamos világítás tárgyában kötött szerződést, s a községi képviselőtestületnek ez ügygyei kapcsolatos összes intézkedéseit jóváhagyta. E feletti örömünket nem csökkenti azon incidens, hogy akadt a törvényhatóság termében csabai ember, aki Csabának kiskorúságáról, közügyekben való könnyelműségéről, meggondolatlanságáról akart jobb ügyhöz méltó lelkesedéssel szegénységi bizonyítványt kiállítani; egyúttal elégtételül szolgálhat a csabaiaknak, hogy éppen gyulai ajkakról hangzottak el dicsérőszavak, melyek a csabaiaknak a józan előrehaladás iránti fogékonyságát követendő például állították oda a többi megyebeli községeknek. A közgyűlés lefolyása a következő volt: Kevéssel 9 óra után nyitotta meg Lukács György dr. megyei főispán a vármegye tavaszi közgyűlését a következő nagyszabású beszéddel: Mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság! Midőn májusi rendes közgyűlésünket megnyitni szerencsém van, legyen szabad napirend előtt röviden megemlékeznem egyes közérdekű eredményekről, melyek az országos közvéleményt utolsó együttlétünk óta foglalkoztatták. Mélyen tisztelt közgyűlés ! A magyar nemzetnek sok hibája lehet, azonban az igazán hazafias cselekedetekért mindenkor hálával fizet. Apostoli királyunknak azon felséges cselekménye, hogy a magyar nemzeti szabadság martirja, II. Rákóczy Ferencz megye idegenben nyugvó hamvainak haza szállítását elrendelte, széles e hazában az igaz hálának, a hazafiúi köszönetnek és hódolatnak érzelmeit keltette ,föl. Es issaét bebizonyosodott az,hogy király és nemzet egyetértése, király és nemzet összemüködést, királynak ós nemzetnek közcs célokért minden utógondolát nélkül való együttes munkálkodása : ez a talizmán, mely a magyar nemzet fejlődésének titka ós egyszersmind biztosítéka is. A történelemnek azt a nagy tanulságát, hogy valahányszor a király és a nemzet egyetértettek, akkor a nemzet, a művelődés és a közgazdaság terén előrehaladt, de amikor az egyetértés száiai lazultak ós nemzet és király lelkéből a bizalomnak dúsan kamatozó erényét visszavonás ós sanda gyanú félretolni igyekezett, a nemzet mindannyiszor visszafejlődött, haladásaban megakadt, egyúttal azonban a dinasztia boldogulásának egére is sűrű fellegek borultak: ezt a nagy történelmi tanulságot senki jobban át nem érzi, senki jobban meg nem érzi, mint ősz uralkodónk, kinek élete egymagában is eredményekben dus, nagy történelem. íme, a király akkor is szenteknek tekinti a magyar nemzet hagyományait, amidőn azok az uralkodóhoz évszázados hagyományával ellentétesek ! íme, a király a magyar nemzeti szabadság vértanúja felé, aki a nemzet jogainak védelmében fegyvert ragadott a király és az uralkodóház ellen, a távol idegenben nyugvó nagy halolt felé, a béke jobbját nyújtja. Teszi ezt azért, mert az a nagy halott, az a nagy nemzeti hős a magyar nemzet jogaiért, a magyar nemzet szabadságáért küzdött! Igy tiszteli meg a király a magyar történelem egyik legdicsőbb alakját, igy forr össze érzelemben nemzetével, igy lép be maga elsőnek födetlen fővel nemzeti hagyományaink szentelt templomába. Emelkedett lélekkel indítványozom ezért, mélyen tisztelt közgyűlés, hogy 0 Felségének azon kegyelmes ténye alkalmából, melylyel II. Rákóczi Ferenc távol idegenben nyugvó hamvainak hazaszállítását méltóztatott elrendelni, a törvényhatóságnak Ő Felsége iránt érzett köszönetét, háláját és hódolatát kifejezni ós a hódoló feliratot a királyi kormány útján a trón zsámolyához juttatni méltóztassék. Mély megilletődéssel emlékezem meg, mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság, is kiesett a kegyből. Unalmasnak kezdte találni annak a férfinak a társaságát, akit ő tett szerencsétlenné, koldussá. Megunta azt is, mint a többit és a tavasz egyik verőfényes napján, midőn Jenő sietve ment Szegedynéhez, tudtára adták, hogy a szép asszony állásnélküli koldust nem fogad el többé szalonjában. Jenő elrohant, nem hallották többé hirét sem és Szegedynó uj férfiakra pazarolta kegyeit a kék szalonban. Lelkiismereti íurdulást nem érzett, mert szívtelen volt és mikor elbeszélték neki, hogy Jenő világgá ment, még a könye is kicsordult a kacagástól a felett való örömében, hogy egygyel ismét szaporodott azok száma, kiket ő tett boldogtalanokká. Aki sok szivet tör özsze, el lehet készülve, hogy előbb-utóbb, sőt sokszor hamarább mint gondolná, az övét is összetörik. Igy járt Szegedynó is, ki a szerelemből, a legnemesebb érzelemből mindig gúnyt űzött. Eddig nem szeretett igazán, de szerencsétlensége egy férfival hozta össze, ki az első találkozásnál ellenállhatatlan vonzalmat gyakorolt reája. Pazar kézzel szórta a megszeretett emberre kegyeit, de az hideg és magába zárkózott maradt. Ez még jobban ingerelte azt az ideges aszszonyt, ki már megszokta lábainál látni a férfivilágot. Sőt tul ment a kacórságon, feledte nőiességét, eldobta magától a női büszkeséget, és ott abban a kék szalonban, ahonnan Jenőt kizárta, ott vallotta be lázasan, félig öntudatlanul, a szerelem bódító mámorában, hogy szereti ós nera tud nélküle élni ... Sőt többet tett, odakúszott a hideg Darnay lábaihoz, átkulcsolta azokat, sirt, könyörgött, hogy hallgassa meg szerelmét, boldogítsa ós ne engedje a kétségbeesés örvényébe sülyedni ... De Darnayt hideg nyugalma nem hagyta el. Felemelte a magát megalázott asszonyt s igy szólt. Asszonyom, n nem szerethetek senkit, mert nekem arám van, ki nemsokára nőm lesz, kivel boldog leszek ós kinek tiszta szerelme hiszem, hogy engem boldogítani fog. — Ugy hát légy átkozott, kiáltott fel a csalódás keserű hangján Szegedynó, ne találd fel boldogságodat, ha az én szerelmemet el nem fogadod ós lábbal tiportad * Hosszú husz év telt el az átok óta, de ez nem teljesedett be Darnay csakugyan boldog lett, mig Szegedynó, az egykor ünnepelt szép asszonyból nem maradt egyébb a romnál. Az a társadalom, mely őt annyira szerette ós melynek annyi tagját tönkretette, az volt iránta később a legkíméletlenebb. Kitaszította őt köréből. Kerülték társaságát. Es ez dacossá tette. Minden áron vissza akarta helyét szerezni, de ez nem sikerült. Összeomlott körülötte minden, még férje is ajtót mutatott neki. Nem viszonzott szerelme pokolként égette a lelkét, epedett igaz szeretet után, de ennek egyetlenegy csöppjét sem ízlelhette meg soha. Sápadt, beesett arca, tétovázó szemei, ingatag járása, szótbontott hajfürtjei, melyeket megőszitett a szenvedés, a lélek egyensúlyának megrendüléséről beszélnek, mig a völgy ölében fekvő kis falu lakói gyakran talalkoznak egy halvány alakkal, ki mindenkitől megkérdezi, hogy hol nyugszik Jenő s mikor nem értik kórdósét, rémesen felkacag ós tovább keresi azt a sirt, melynek lakóját ő tette boldogtalanná. A kigúnyolt szerelemnek iszonyú a bosszúja . . . Jókai Mór halálával bennünket ért nem-1 zeti veszteségről. Jókai fizikai elmúlásával szelleme és eszméi halhatatlanságot nyertek. Jókai, minden idők egyik legnagyobb irója, a legnagyobbak közül is azzal válik ki, hogy minden izében nemzeti, magyar. Az" a sok millió betű, mit életében egyberótt hasonlithatlan lelki gyönyörére öregnek, ifjúnak egyaránt, mind a magyar történelem, magyar nemzeti nagyság, a magyar jellem, természet, ész, tudás, törekvés és akarat visszatükrözóse. Az ő Írásai egymagukban több rokonszenvet szereztek a mi nemzetünknek, mint korszakok összetett munkássága. Jókai munkásságát, Jókai életének nemzeti jelentőségét ebből a szempontból kell megítélni. Benne a nemzet nemcsak & nagy írót, a kosaorus költőt gyászolja, hanem gyászol benne egy nagy hóditót is, aki tollal kezében több győzelmet szerzett, több dicsőséget aratott nemzetének, mint hatalmas hadvezérek kardja és vitézsége. Aa általános országos mély gyászból, mely Jókai halálával sújtotta a nemzetet törvényhatóságunk is méltóan vette ki részét. Küldöttsége koszorút helyezett a ravatalra ós elkísérte utolsó útjára a- nagy férfiút, akinek tollából oly varázslatos szépséggel folyt a mi zengzetes szép hazai nyelvünk, amily szépen előtte toll nem irt és nem fog irni utána soha . . . Hetekig tartotta izgatottságban hazánkat azon, méreteire nézve az államok közgazdaságának történetében páratlanul álló esemény, melyet a vasúti sztrájk elnevezés alatt ismerünk. A magyar állam szolgálatában álló forgalmi tisztviselői és altisztikar hivatali esküjének megszegésével önhatalmúlag egyszerre beszüntette a forgalmat a magyar államvasutak összes vonalain. Aki erről az eseményről a viszonyok közelebbi ismerete nélkül értesül, azt hihetné, hogy valami oly óriási igazságtalanság esett a vasúti személyzeten, amely alkalmas volt arra, hogy a lelkek egyensúlyát orkán erejével borítsa fel ós rábírja a vasúti alkalmazottakat arra, hogy egyenesen az állam szivének szegezzék a kést. Aki azonban a viszonyokkal alaposan megismerkedett ós elolvasta azt a törvényjavaslatot is, melyet a kormány a vasutasok illetményeinek rendezése ügyében a parlament elé terjesztett, az meggyőződött arról, hogy oly igazságtalanság, mely a lelkekre elemi erővel hathatott volna, egyáltalában nem törtónt. Meglehet, hogy a vasúti adminisztratióban itt-ott csekélyebb hibák fordultak elő, hogy az alkalmazottak egyes rétegeinek vannak kisebb-nagyobb sérelmei, hogy talán a munkabeosztás ós követelés kérdését még méltányosabban lehetne szabályozni, azonban nyoma sincs oly ;felháboritó igazságtalanságnak, mely a végső eszköz igénybevételét még csak némileg is menthetővé tenné, amely okot adhatott volna arra, hogy a vasutasok esküjök megszegésével a nemzet millióit kiszámíthatatlan károkba sodorják ós hazai í intézményeinket a müveit külföld előtt kompromittálják. Ma már tisztában van a közvélemény azaal, hogy a vasúti sztrájk kizárólag egyesek rút izgatásának, önző érdekekre visszavezethető lelketlen lazításának folyománya. Abban a helyzetben, mely az anarkia folytán előállott, kormányunkra, mint az államhatalom végrehajtó, cselekvő szervére rendkívül nagy felelősség, nagy és nehéz feladatok háramlottak. Kormányunk a súlyos feladatok megoldásában a helyzet magaslatán állott. Törhetlen erélylyel, csodálatosan rövid idő alatt teljesen helyreállította a rendet ós a forgalmat, ezzel a polgárokat milliókra menő további károsodásoktól óvta meg s a külföldnek intézményeinkbe vetett hitét ós bizalmát egy csapással visszaszerezte S a rend helyreállítása után humanitásban is a lehető legmesszebb ment el a kormány az által, hogy kizárólag csak a felbujtókkal, az anarkia közvetlen előidézőivel éreztette a visszatorlást, a félrevezetett tömegnek azonban teljes büntetlenséget biztosított. Azt hiszem, ezen események hatása alatt itt a közgyűlésen minden pártpolitikai tekintetet félre téve, ki kell nyilatkoztatnunk, hogy az elemi erővel kitört vasúti sztrájk folyamán tanúsított magatartásával a kormány a nemzet elismerésére méltán rászolgált Indítványozom, hogy elismerésünket feliratban juttassuk a királyi kormány tudomására Noha a minden részletében igazságtalan és igazolatlan vasúti sztrájkot — ami mindenkorra szógyeufolt marad a magyar államvasutak történetében — az államhatalom csirájában elfojtotta, mégis maga az a körülmény, hogy ily tömeges esküszegés és munka abbanhagyás bekövetkezhetett, a hazai gazda társadalom szóles rétegeiben érthető ói méltányolható aggodalmat keltett a tekintetben, vájjon a folytorj tartó izgatások nyomása alatt nem következik-e be a folyó óvi aratáskor egy általános aratási sztrájk í Hogy az általános aratási sztrájk hazánkra végveszedelmet jelentő csapás volna, azt fejtegetnem egyáltalában nem szükséges, mert hiszen mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy Magyarország jóléte az aratás sikerével egyenes arányban áll. Aunál inkább szükséges tájékoztatnunk a közvéleményt a felhangzó aggodalomra nézve. A közvélemény megnyugtatására szolgáljon az, hogy a munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló 1898- évi II. t.-oikk büntetendő cselekménynek minősiti a szerződésileg elvállalt munkának abbanhagyását, vagy az annak megkezdésétől való vonakodást, valamint büntetendő cselekménynek minősít minden fenyegetést vagy erőszakot, mely a beszerződött vagy szerződni hajlandó munkásokra gyakoroltatik avégből, hogy azok szerződéseiket megszegjék, illetőleg a szerződés kötéstől tartózkodjanak. Mindezen büntetendő cselekményekre a törvény szigorú büntetést, kót hónapig terjedhető elzárást ós ezen felül 400 koronáig terjedhető pénzbüntetést is szab. Nyilvánosan kijelentem, hogy minden ilyen törvényellenes mozgalommal szemben a hatóságok az állam egész hatalmával fognak fellépni ós minden szerződés szegéssel, fenyegetéssel, avagy erőszakkal szemben hajlithatatlan szigorral fognak eljárni. Egészen más tekintetek alá esnek azok a munkások, akik a törvényben előirt alakszerűségek szerint aratási szerződést nem kötöttek. Ezeknek természetesen jogukban áll kikötni azokat a feltóteleket, melyek mellett munkába állani hajlandók, az ilyeneknek is a már emiitett súlyos megtorlás terhe alatt tilos munkatársaikat fenyegetéssel vagy erőszakkal meggátolni a munkavállalásban, vagy kényszeríteni őket a megkötött szerződós megszegésére. Mindnyájunknak kötelessége az izgatás által félrevezetett munkásokkal jóakaratulag megismertetni a törvénynek a szerződós kötés szentségét szigorúan körülbástyázó rendelkezéseit és felvilágosítani őket a szerződós szegósre irányuló szándék botorságáról ós céltalan voltáról. Nem tehetem fel a mi józan munkásnépünkről, hogy érdekeinek felismerése elől elzárkózzék. S ha mégis akadnának olyanok, akik az izgatók tévtanaira hallgatva, szerződésszegésre vetemednének, legyen nyugodt a gazdatársadalom, mert jogos téren mozgó eljárásában számithat a közhatalom egész támogatására. Végül, mielőtt áttérnénk a napirendre, legyen szabad a mólyen tisztelt törvényhatósági bizottság emlékébe idézni, azt, hogy a tiz évvel ezelőtt tartott májusi rendes közgyűlésben választatott meg dr. F á b r y Sándor vármegyénk alispánjává. Dr. Fábry Sándor az alispáni szókben a lefolyt tiz év alatt sokkal többet valósított meg, mint amit tiz évvel ezelőtt elmondott programmjában igórt. Tisztelt alispánunk a lefolyt decennium alatt szakadatlanul a vármegye érdekében dolgozott ós fáradott ós lelkes munkásságával olyan eredményeket ért a vármegye javára, melyekkel a vármegye közönségének hálás elismerését mindenkorra méltán kiérdemelte. Azt hiszem, a mélyen tisztelt bizottság egyhangú helyeslésével találkozom ós a közhangulatot juttatom kifejezésre, amidőn tisztelettel indítványozom, hogy a vármegye közönsége dr. Fábry Sándornak tiz éves alispánsága alatt kifejtett önzetlen közhasznú munkásságáért és a vármegye érdekében teljesített kiváló szolgálatáért hálás köszönetet ós elismerést szavazzon s alispánját őszinte ragaszkodásáról biztosítsa. A lelkesen megéljenzett beszéd után Fábry Sándor dr. alispán szólott. Meghatja — úgymond — ez az igazán váratlanul jött ós általa nem is várt ünneplés, amelyben a törvényhatósági bizottság és főispán egyaránt és együttesen részeltetik. Meghatja és meglepi, hogy szerény 10 éves alispáni működését — amely ugyanis hite szerint csak a kötelességteljesítés becsületes munkája volt — ilyen reá nézve felemelő és megtisztelő módon kitüntetik. Ez ünnepélyes pillanatban arra kéri a közgyűlést és elnöklő főispánt egyaránt, kegyeskedjenek őt továbbra is jóakaratú támogatásukban részesíteni, hogy hivatali munkásságát jövőre is legjobb képessége és akarata szerint betölthesse. A hatásos beszédet a bizottság általános nagy lelkesedéssel fogadta és zajosan megéljenezte. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után az alispán nyomban egy pót-inditványt is tett a főispán jelentős előterjesztéseinek kiegészitóseül. Kijelenti, hogy ő is lelkesen és szívből jövő igaz örömmel és hódolattal járul ahhoz, hogy a telség elhatározására Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállításáért a kormány útján a trón előtt köszönet hála ós hódolat nyilvánittassók a törvényhatóság közönsége által. Egyben azonban indítványozza, hogy ugy a m. kir. kormányt e részbeni gondoskodásáért, valamint Thaly Kálmánt is, kinek évtizedek óta tartó lankadatlan munkássága e szentelt hamvak nazaszállitását sürgette,