Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-23 / 51. szám

Ezután Dreoksel báró alelnök be­jelentette, hogy gróf Wenckheim Frigyes társulati elnök, bár a legutóbbi közgyűlés további három évre meghosszab­bította mandátumát, lemondott az elnöki tisztségről. Bizottságot is küldtek ki azon megbizatással, hogy felkérjék Wenck­heim Frigyes grófot lemondás visszavo­násására, azonban a küldöttség fáradozása eredménytelen maradt. A közgyűlés saj­nálattal vette tudomásul a lemondást jegyzőkönyvi köszönetet szavazott Wenckheim Frigyes grófnak ama felejthetetlen érdemekórt, melyeket a nemes gróf a társulat ügyeinek 22 éven át tartó bölcs és eredményes vezetése körül szer­zett s melyek minden időre biztosítják számára az érdekeltség hálás elismerését, A közgyűlés utolsó tárgya az uj elnökválasztás volt. Drechsler báró alelnök úgy a maga, mint a lemondott elnök nevében "Wenckheim Dénes gróf dobozi nagybirtokost, a társulat eddigi választmányi tagját ajánlta, mint aki nem csak érdekeltségénél, de általánosan ismert közgazdasági képességeinek tevékenységé­nél és befolyásos egyéniségénél fogva első sorban is hivatott a megüresedett elnöki állás betöltésére. A közgyűlés a lemondott elnök utódául a most folyó időszakra, vagyis 1904—1906 évek- tartamára egy­hangúlag és lelkes örömmel Wenckheim Dénes grófot választotta meg, és meg­bízta báró Drechsler alelnököt, hogy A s z a 1 a y Gyula és Szegedi Kálmán dr, választmányi tagok, Zachariás Gyula társulati igazgató ós Nattland János társulati főmérnök kíséretében kérje föl Wenckheim Dénes grófot az el­nökség elfogadására. A közgyűlés által megbizott küldött­ség tegnap délután járt Dobozon Wenck­heim Dénes grófnál, aki elfogadta az elnökséget és az iránta tanúsított bizalmat szívélyes szavakban megköszönte. Motoros közlekedés a viciná­lis vasntakon. Jelentős reformot tervez a vicinális vasutakon a közlekedésügyi miniszter. Régi és jogosult panasza az utazó közönségnek, hogy a vicinális vonalokon oly lassú a köz­lekedés, — mely a mai nyughatatlan kor­ban végső próbára teszi a türelmet és sok keserű guny és gáncsnak szülő oka. A vicinális lassúságot az tette elke­rülhetetlenné, mert a személy és a teher­áni forgalmat együttessen bonyolitják le. Miután a ki ós berakodások a személyzet elégtelensége folytán sok időt vesznek igénybe, ennélfogva vicinálisokon csak azok utaznak, kik ezt ki nem kerülhetik. Ez a körülmény a másodrangú vasutak jövedel­mezőségét igen problematikussá teszi, s annak az óriási összegnek, m t a vicináli­sok építésébe az érdekeltség belevert, alig van némi hozadéka. Ezen a ferde helyzeten kíván segíteni a miniszter, a mit a személy forgalom fellendítésével remél elélni. Ujabban a mo­toros közlekedésre berendezett vasutak igen szép anyagi eredményeket érnek el, mi azt igazolja, hogy praktikus beosztással és céltu datos kezeléssel szerény arányokban léte­sített közlekedési eszközök is kifizetik ma­gukat, sőt szépen jövedelmeznek. A debrecen— büdszentmihályi viciná­volt-e, avagy gonosz álom, mi vele tör­tént. De ha már igy áll a dolog, ezen segíteni kell! Nem is sokat této­vázott, hanem nyeregbe emelte az igazi menyasszonyt és nekivágtatott Maros-Vá­sárhelynek, hol is aztán elbeszélte a vára­kozóknak a gonosz tréfát. A felültetett násznép aztán Kallós Illés nótárius uram tanácsára visszafordította a kocsirudját Gyulafe' Wárnak, hogy most már valóban megtörténjék az esküvő, az előbbi pedig nyilvánitassók semmisnek. Nézett aztán a ravasz kincstartó, mikor meglátta a vissza­tért násznépet. De azért se azép szóval, se semminemű fenyegetés dacára nem volt rábírható, hogy lányát Dáni uramnak adja. Igy került aztán pörre a dolog. Az pör majd egy évig húzódott. Meg­fordult minden forumon, de sehol nem tudtak benne dönteni. Végre is a Szent­Szék elé került az ügy, hol aztán nemes Bakos Gergely uram lányát, Ilonkát nemes Dáni József uramnak Ítélték, megokolván az ítéletet avval az érvvel, hogy Bakos uram beleegyezett lánya házasságába ; hogy Dáni uram avval a jóhiszeműséggel eskü­dött hűséget Ilonkának, hogy az Bakos uram lánya, nem pedig Fogarasió s végül a dizpenzátió sem Fogarasi, hanem Bakos Ilonka részére volt kiállítva. Igy aztán vitézlő Dáni József uram piros pünkösd utáni Szentháromság vasár­napján egy óv elteltével csakugyan Bakos Ilonkát vitte haza Kolozsvár kincses vá­rosában lévő nemesi portájára, mint a hogy ez meg vagyon irva az akkori följegy­zésekben. lison próbakcpen már régebben járnak motorosvonatok, melyek a hozzájuk fűzött várakozásokat nemcsak hogy mindenben kielégítették, de a szakemberek elismeré­sét is kivívták. Ez a siker adta meg az impulzust arra, hogy a jónak bizonyult rendszert fokozatosan a többi vicinálisokon is behozzák. Költségkimólés szempontjából motoros gépek csupán a személyszállításnál alkal­maztatnának, mig a most üzenbenlevő gőzgépek ezentúl is a teheráru szállítás lebonyolítására használtatnak fel, szóval a személy és teheráru fuvarozás egymástól el lesznek különítve. A motoros gépek beszerzése nem fog sok költséggel járni s az a haszon lesz belőlük, hogy a végállo­másokról naponként több vonatot lehet indítani. A miniszter azt tervezi, hogy fővona­lokon közlekedő minden fontosabb vonathoz legyen a vicinálisoknak csatlakozásuk : ily­módon a személyforgalom nem remélt arányokban fellendül, mert a nap külön­böző szakaiban töitónvón indulás, alig pár óra leforgása alatt az utazó eljut oda, hova dolgai elintézése végett menni kell. A motoros próbajáratokat Békésme­gyében a Gyoma—nagyváradi vicinálison hozzák be először. A tervezet szerint Nagy­Váradról naponként négyszer indulna vonat Gyomára, s onnan annyiszor vissza. A mo­toros gépek csekély üzemköltsége semmi akadályt sem gördit a terv megvalósítása elé, s igy előreláthatólag ez az életrevaló ujitás pénzügyileg is kifizeti magát. Az utazó közönségre mindössze az lenne há^ányos, hogy a kocsi szakai sokba nem vihet majd magával annyi kézi podgyászt, mint a hogy azt most cselekszi. De ezzel szemben megbecsűltetlen előnye lesz a gyors utazás, mert a Gyoma—Nagyvárad közötti 85 kilométer utvonalat az eddigi 5 — 6 óra helyett alig 2 óra alatt befutja, s ilyen időbeli nyereségért s;ivesen megfi­zeti azt a vitelbórt, melyet a vasutigazga­tóság a podgyász szállításáért felszámit. Az állami kezelésben levő vicinális vasutak tarifa politikája — viszonyítva a külföldi hasonló vállalatokéhoz — olcsónak mondható, ez okból indokolt lesz a terve­zetnek az az ujitása, hogy a személy köz­lekedésnek gyorsabbá tótele mellett a pod­gyász szállítást némi megszöritásnak vesse alá, hogy ezzel legyen ellensúlyozva az a különbözet, mely a gyakoribb járatok foly­tán a vasutak üzemköltségében előáll. A motoros járatok megkezdésének határideje még nincs megállapítva, azon­ban a közlekedési minisztériumban seré­nyen dolgoznak az egyöntetű határozni á­nyok rendszeres összeállításán, és remélhető, hogy néhány hó leforgása alatt azok a szaktanácskozmány retortáján is megros­tálva, a vicinálisok jövedelmezőségét jelen­tékeny mérvben fogják előmozdítani. Thaly Kálmán Békésmegyéhez. Köszönőlevél. Békésvármegye törvényhatósági bi­zottságának mult havi közgyűlésén Fábry Sándor dr. alispán, a megyebizottsági tagok lelkes éljenzése közben a íőispáni indítvány kiegészítéséül azon javaslatot terjesztette elő, hogy ugyanakkor, amidőn az apostoli királyhoz Rákóczi hamvai ha­zaszállítása ügyében kiadott tejedeimi ren­delkezéseért, hódoló feliratot intéz a tör­vényhatóság, — fejezze ki háláját s haza­fias köszönetét Thaly Kálmánnak, Deb­recen országos képviselőjének, az európai hirü jeles történetirónak ós tudósnak, aki hosszú életének minden percét a magyar nemzet régi óhajának megvalósítására, II. Rákóczi Ferenc idegenben porladó hamvainak hazaszállítására áldozta. A lel­kesedéssel hozott határozat értelmében vármegyénk alispánja elküldte Thaly Kál­mánnak a megye közönség üdvözletét, amire az ősz történettudós e napokban válaszolt, az alispánnak külön sorokban köszönve meg, hogy az indítványt megtette. Tisztelt vármegyei közönség! Kiváló örömmel vettem Békésvárme­gye t. közönségének Gyulán, folyó évi május hó 24-én tartott rendes közgyűlé­séből, 143 bgy. sz. a. hozzám intézett meleghangú elismerését és hazafias üdvöz­letét azon alkalomból, hogy a legfelsőbb királyi kézirat dicsőült II ik Rákóczi Ferenc nagyfejedelmünk hamvainak, szá­zados hontalanság után, immáron az édes haza földjében biztosit örök pihenést. Midőu a magasstos tóny által egész hosszú életem ernyedetlen szorgalmát, s évtizedeken át hiven folytatott céltudatos történetírói és közéleti működésemet érzem legszebben jutalmazva — az e fölötti leg­eszményibb hazafias öröm annyival inkább áthatja lelkemet, mert az egész hazánk magyarságának lelkesedésével találkozik. S ezt fokozza még azon, reám nézve annyira megtisztelő tóny, hogy épen az ősi magyar alkotmány ós szabadság mindenkori vód­bástyái : a t. törvényhatóságok fordulnak hozzám szerencse kivánataikkal és kitün­tető üdvözletükkel. Ennyi ós ily nagybe­csű elismerés mellett csekélynek érzem ama fáradságot, kicsinynek a munkát, mely­nek elvégzésére egy hosszú élet szorgalmát szenteltem. Midőn Békésvármegye t. közönségének nagyrabecsült üdvözlő iratát legkedvesebb emlékeim között büszkessóggel fogom meg­őrizni, tisztelettel kérem, fogadja a vár­megye hazafias közönsége legforróbb, há­lateljes köszönetemet. A melylyel maradok a Nemes Vár­megye t. Közönségének Budapest, 1904 junius 18-án. Alázatos szolgája: Thaly Kálmán dr. s. k., orsz képviselő, a m. tud. aka­démia r. tagja és osztályelnöke. Csabai iparostanonc munka­kiállitás. — Kitüntetett tanoncok. ­Az elmúlt vasárnap egész napon át búcsújáró hely volt a csabai községháza közgyűlési terme, ahova legkiváltképp az iparos osztály tolongott. A jövő iparos generációja iparos tanoncmunka kiállításon mutatta be a haladását, képességeit. Nem lehet mondani, hogy sok volt a kiállított tárgyak száma; még talán kevesebb mint az előző években, de minőségre messze fölülhaladta az előző évek ilynemű produk­tumait. Valóban dicséretreméltó ambíciót tanúsítottak a kiállító tanoncok a nemes versenyben, amilyen törekvés elkelne a tanitó iparosmestereknól is ós akkor bizo­nyára a jövőben mennyiségben is gyara­podást mutatna a kiállítás. Hiszen Csabának közel 80G iparosa van. Ha ezek közül csak minden második­nak a tanonca felvonul munkájával, egy számban is tekintélyes gyűjtemény állana elő. De az eredmény, igy is dicséretre­méltó, az elért erkölcsi siker nem hagyott maga után kívánni valókat. A kiállításon szereplő tanoncok kitartó szorgalomról tettek tanúságot, de bizonyságát adták annak is, hogy mestereik, akiket szintén csak elismerés illet meg, mindenben meg­feleltek kötelességeiknek. Ha valami baj volt, az csak a dijak és kitüntetések korlátolt száma lehetett. A biráló bizottságnak nem kevés gondot adott, hogy a jó és szép tárgyak közül melyeknek Ítélje oda a dijakat s még igy is maradt nem egy kitüntetésre érdemes munka megjutalmazatlanul. A kiállított 5 csoport, nevezetesen: fa és bútoripar, vas és fémipar, bőripar, ruhaipar és végül vegyes ipar mindegyik csoportjára 5 dij volt ki­tűzve, kivéve a vegyes ipart, akol csak kettő volt. A dijakat következőképp álla­pította meg a biráló bizottság: első dij : 1 arany és kitüntető oklevél; második dij : 4 korona és kitüntető oklevél; harmadik dij : 2 korona és dicsérő oklevél; negyedik dij : dicsérő oklevél és ötödik dij : elismerő oklevél. A biráló-bizottság a rendelkezésére álló kitüntetéseket a következő tanoncok­nak osztotta ki: Első dijat nyertek: Molnár Mihály asztalos, a Magyar Mübútorgyárban; Cza­barka Mihály kovács, Mokos Jánosnál; Nagy László csizmadia, Timkó Jánosnál; Uhrin Károly szabó, Molnár Sámuelnél. Második dijat nyertek : Tomka Károly asztalos, Magyar Mübútorgyárban ; Lepény Pál kárpitos, Liebe Ernő cégnél; Szalai László lakatos, Pataki Endrénél ; Moskovicz Jenő bádogos, Fógel Miksánál ; Paróczai Sándor cipész, Barta Antalnál, Wertheim István csizmadia, Timkó Andrásnál ; Mol­nár Lajos szabó, Szlavkovszki Andrásnál ; Sipos György szabó, Michnai János­nál ; Fischer Imre könyvkötő, Szikelszky Józsefnél, Harmadik dijat nyertek : Szlata András kárpitos, Magyar Mübútorgyárban ; Mako­vinyi János asztalos, Havra'n Pál és fii cégnél ; Gyurkó Pál gépkovács, Kovács Pálnál ; Gábor János kovács, Kokavecz Mihálynál; Bondár Imre bádogos, Kinder Károlynál; Uhrin Mihály csizmadia, Gajdács Jánosnál ; Filipinyi András cipész, Kohut Gusztávnál ; Pók József cipész, Felber Sándornál ; Miklya György szabó, Kovau nmdrénél; Ratai János szabó, Kerepeczky Mihálynál; Csernus Lajos szabó, Horváth Mihálynál; Széplaki Béla könyvkötő, Szihelszky Józsetnól. Negyedik dijat nyertek : Vereska György asztalos Liebe E -nél; Berliner Lajos és Bielik András kárpitos, Goldfin­ger Jenő képfaragó, Korcsok András, Gurzó János, Vitális György, Szekerka Mi­hály asztalosok, Magyar mübútorgyárban ; Kocziszky Mátyás kovács, Kozsuch György­nél ; Unyatinszky Tamás kovács, Fran­oiszczi Dánielnél ; Such József bádogos, Kiss Józsefnél; D. Orbán Imre cipész, Adler Lajosnál ; B. Orbán Pál cipész, Adler Lajosnál ; Laczai Lajos és Szpisják Mihály cipész, Makai Ferencnél ; Kollár Imre cipész, Barta Antalnál ; B. Orbán Mihály cipész, Kelemen Jánosnál; Csordás Sándor cipész, Unyatinszki Pálnál; Liszkai István szabó, Lepény Pálnál: Szalai La­jos szabó, Hilló Mátyásnál ; Sajben Már­ton szabó, Horváth Mihálynál ; Ambrus Mátyás órás, ifj. Kapta Jánosnál. Ötödik dijat, nyertek; Such Pál ko­vács, Such Györgynél ; Vandlik Pál ci­pész, Bacsjanszky Jánosnál ; Ónodi Pál szabó, Szalai Sándornál ; Kubinszky Zol­tán kéményseprő, Facsinay Dezsőnél. A 65 tanonc által összesen kiállított 81 tárgy közül tehát a túlnyomórész kitün­tetésben részesült. E helyütt nem feledkezhetünk meg azokról a pompás szakrajzokról sem, melyeket a tanonciskola növendékei készí­tettek s amelyek nagyban emelték a kiállí­tás érdekességét. Mintegy 400 ilyen szak­rajz volt látható a kiállításon, amelyek mindegyike a tanoncok ügyességéről tett tanúságot. Titokzatos gyilkosság Gerendáson. Titokzatos ós kegyetlen módon végre­hajtott gyilkosság szálait bogozza napok óta a csabai bűnügyi hatóság. A borzal­mas eset Gerendás puszta egyik fehérre me­szelt tanyaépületében törtónt, ahol az istál­lóban vasárnap este felkötve találták az áldozatot, akit bosszúálló gyilkosa előbb számos baltacsapással küldött el a más­világra. Hogy mi indította a gyilkost ke­gyetlen tettének elkövetésére, azt éppen ugy nem lehet az ügy jelenlegi stádiumá­ban tudni, mint hogy ki volt a gyilkos. Az esetnek tény tanúi nincsenek. A rejtel­mes titok felderítésén fáradozó vizsgáló hatóság eddig csupán olyan körülmények­nek van birtokában, amelyek csak gyanúra adnak tápot. Ennek a gyanúnak az alpján már másnap letartóztatták az állítólagos gyilkost, aki mindeddig tagadja, mintha része lett volna a szörnyű tett elkövetésé­ben. Remélhető azonban, hogy a közelebbi napok már világosságot hoznak a geren­dási titokban. A rejtelmes gyilkosság részleteiről eddig a következő részleteket jelenthetjük : Az akasztott ember. Gerendáson, a fttrjesi dűlőben lakik id. D a r a b os János, fiával, ifj. D a r a b o s Jánossal. Mint afóle földből élő nép, gaz­dasági bérest is tartott Osjernyik János személyében, akivel különben némi részességi viszonyban is állottak. Darabosék még szombaton bejöttek a csabai hetipiacra s bent is maradtak a községben, a tanya őrizetét pedig Csjernyikre bízták. Vasárnap este felé az ifj. Darabos kiment a tanyára. Rövid idő múlva azon­ban visszavágtatott a csabai rendörségre és ijedten jelentette, hogy tanyájukon ön­gyilkosság törtónt. Béresük, Csjernyik János felakasztotta magát az istállóban. Helyszíni szemle. A rendőrság itju Darabos jelentését jegyzőkönyvbe vette és az esetről azonnal jelentést tett S e i 1 e r Elek főszolgabíró­nak, aki másnap reggel Reisz Miksa községi főorvossal ós K e s j á r Béla Ír­nokkal a helyszínre utazott. Már ekkor izgalommal tárgyalták az öngyilkorságot Gerendáson. A helyszíni szemle azonban azonnal megállapította, hogy öngyilkosság teljesen ki van zárva, hanem a legborzasztóbb módon végrehaj­tott gyilkosság esete forog fenn, amennyi­ben a felakasztott ember fején baltacsa­pásoktól eredő óriási vágások tátongtak ós a ruhája is merő vér volt. Ezen a nyomon azonnal hozzáfogtak a körülmények felderítéséhez, amely meg­lepő erebménynyel járt. Kitűnt, hogy a gyilkos a konyhában mészárolta le áldo­zatát és onnan vonzotta be az istállóban. A falakon, nemkülönben a földön vérnyomok voltak láthatók. Előkerült továbbá a véres balta, melylyel a hóhórlást végrehajtották. De véres volt az öreg Darabos csizmája ; továbbá az ifj. Darabos több fehérneműje, melyet levetett magáról. Találtak továbbá még két vértől átázott seprőt, melylyel a vértócsát elseperte és egy kis széket is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom