Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-02-28 / 18. szám

haszon mellett a társadalom is nyerne számtalan, eddig tétlenkedósre kárhoztatott munkás kezet. És e szociális haszon nem volna kicsinylendő. Az Erzsébefc-szana tórium első ezer betegéről a nagytudományu K u t h y professzor, az intézet igazgatója statisztikát állitott össze, melyből kitűnik, hogy a betegek 59%"

a kész szellemi munkás. Behring tanár nézete, tehát a ma ismert egyetlen „gyógyszer", a szanatóriumok ellen irányul. Pedig amennyire világbetegség a tüdőbaj, éppen annyira nemzetközi az ellene való küzdelem és a nemzetközi mozgalomnak mindenütt a szanatórium az eszköze. Anglia, majd Németország példája után haladt az egész világ, amelyek a legtöbb szanatóriumot állítottak fel. A német birodalomban száznál több szanatórium van s hogy mily nagy ezeknek a hatása, ismét a statisztika adatai mutatják meg. Ezek szerint Németországban 1880-tól 1890-ig 120 ezer ember halt meg tüdőbetegségben ; a szanatóriumok behatása folytán 1890-től 1900-ig évenkint 25 ezer halálesettel volt kevesebb, vagyis tiz év alatt 260 ezer emberrel kevesebb halt meg tüdőbaiban. Magyarországban nem áll ilyen kedvezően a helyzet a halálozásokra nézve. Németországban tiz év alatt halt meg 120 ezer ember tüdőbajban, nálunk pedig évente hal meg 60 70 ezer ember. Ennyi halálozás után pedig az egész országban óriási numerusra : négy—ötszázezerre lehet tenni a betegek számát. És mig Németországban száznál több szanatórium áll a betegek rendelkezésére, Magyarországon eddig csak egy szanatórium van. Hogy ez létesült, Korányi professzor érdeme, amint egyáltalán az ő érdeme az, hogy 1896. óta megindult nálunk is a tüdőbaj elleni védekezés. Azelőtt alig törődtek a nemzetrontó betegséggel, csak az ő hivó szavára állott Magyarország is a nemzetközi harcvonalba. Megalakulta Budapesti Szegénysorsu Tüdőbetegek szanatórium egyesülete, melynek elnöke B a t h i á n y Lajos gróf, alelnökei Harkányi Frigyes báró és Korányi Frigyes tanár. Nemsokára felépült Budakeszi mellett az első szanatórium, melyben 120—130 beteg nyer ápolást. Félmillióba került [az építkezés Czigler tanár tervei szerint s büszkén mondható, ' hogy az egyetlen magyar szanatóriummal aligha versenyezhet bármely külföldi szanatórium Az intézet igazgatója K u t h y Dezső dr. egyetemi magántanár, a tüdőbetegségek terén az egyik legkiválóbb szaktekintély, hosszú külföldi tanulmányutat tett a berendezés előtt s ami hasznosat és célszerűt talált, az mind meg van a vezetése alatt álló intézetben. Az ezredéves ünnepélyek évében indult meg hazánkban a tüdőbaj elleni küzdelem. Azóta áll az első szanatórium és a másodiknak felállítása is a közel jövőben fekszik. E második szanatórium felállítása kiválóan jelentőségtelies esemény lesz a magyar közegészségügy történetében s fordulópont, a haladásnak forduló pontja a tüdőbaj elleni küzdelemben. Es e jelentőségteljes esemény Lukács György dr. főispán nevéhez fog elválhatatlanul fűződni. Az Alföldön megindított mozgalomnak lel kes vezére. O alkotta meg a József főherceg szanatórium egyletet, melynek vagyona immár akkorára emelkedett, hogy az uj szanatórium épitése nincsen messze. Körül belől 120 ezer korona felett rendelkezik az egyesület a befizetendő összegekkel együtt s meg van az uj tüdőgyógyitóház telke is Gyula város ajándékából: 20 hold a gyulai erdőben. Czigler egyetemi tanár késziti a terveket most is K u t h y Dezső drral együtt e második százágyas szanatórium számára s e két jeles férfiú munkáját nyugodtan, megelégedéssel várhatja mindeuki. Bárha már megnyílhatnának a második szanatórium kapui s megkezdhetné nemzetmentő hivatását az intézet. k csabai múzeum-egyletből Igazgató-választmányi illés. Régen nem emlékeztünk meg már a csabai muzeumról. Persze nem azért, mintha vármegyénk e legagilisabb, mondhatnánk legjelentősebb közmivelődési egyesületének csendes, de folytonos munkája figyelmünket kikerülte volna ; de mert az egyesület évzáró tevékenységének befejeztével óhajtottunk oly adatoknak birtokába jutni, melyekből a mult évi működés tanúságai önként tárulnak elénk. És az 1903. évi tevékenysége ennek a kulturális intézetnek valóban figyelemre méltó eredményeket produkált. Ha nem vennők tekintetbe, hogy a esabai muzeumban az egyes gyűjtemények oly szerencsés eredménynyel gyarapodnak, aminőre az ország más hasonintézetében aligha van példa; ha csupán azzal a ténnyel kellene szá molnunk, hogy a csabai muzeum céltudatos munkája közönségünkben a régmúlt emlékei iránti lelkesedést felébresztette : már ezzel is eredményes munkásságot kell konstatálnunk. A szerkesztőségünkhöz sűrűen érkező levelek arról tesznek tanúságot, hogy népünk immár nem tekinti ócskaságnak a föld méhéből felszínre került értéktelennek látszó rozsdás vasdarabot, csontokat s egyéb tárgyakat, azokat többé nem viszi zsibvásárra ; készséggel lemond e tárgyak piaci értékesítéséből reája háramló pár fillérnyi haszonról s azokat — amennyiben régészeti értékük megállapítható — készséggel bocsájtja a csabai muzeum tulajdonába. Ennek a közérdeklődésnek szerencsés felkeltése kétségtelenül azon férfiak lelkes munkájának köszönhető, akik ez idő szerint a békéscsabai pmzeum élén állanak. Az anyaggyűjtés nehéz munkája a szó igazi értelmében rohamosan halad előre ; erről nem csak saját tapasztalataink győznek meg teljes erővel, nemcsak az egyesület felettes hatóságainak elismerő levelei tesznek kétségtelen tanúságot, hanem az igazgató-választmányi gyűlés iménti határozatai, amelyek a rendelkezésre álló anyaghalmaz folytán a gyűjtemények egy részének bérleti helyiségbe való kitelepítésének szükségét mondják ki. Nem üres szólam tehát, amit már több izben hangoztattunk, hogy ezen, nemzeti jelentőségében mérhetlenül nagyfontosságú intézet részére állandó helyiséget kell biztosítani. Mert az elhelyezkedés ideiglenes jellege nemcsak bénitólag hat az egyesület eredm'ényes működésére, de a továbbterjeszkedést lehetetlenné teszi s a tevékenység folytonossága is lehetetlenné válik. Ha pedig az intézet elveszti a fokozatos fejlődés nélkülözhetlen feltételeit, ha működését nem is szünteti be, csupán eddigi tevékenységének mérsékletére kényszeritik a körülmények : beáll az a helyzet, hogy az egylet munkakedve megzsibbad, ami a nemzeti közművelődésnek nem csekély veszedelmét jelenti. Ertjük, méltányoljuk, immár parancsoló szükségnek tartjuk azt a törekvést, mely a csabai muzeumnak állandó helyiséget kiván emelni; az erre törekvő munkában társadalomnak, községnek, kormánynak vállvetett munkával, hazafias áldozatkészséggel kell részt vennie. És ha az alkotásra hivatott tényezők a közcél lőrésére kezet fognak : mihamar büszkén fogja hirdetni a magyar nemzeti közmiveiődés dicsőségét a csabai kultúrpalota. A békéscsabai muzeum-egyesület mult héti igazgató-választmányi gyűlésén, amelyen Varságh Béla elnöklete alatt részt vettek : R e i s z Miksa dr. alelnök, Maros • György főtitkár, R e 1 1 Lajos dr. titkár, K r a m m e r Nándor dr. igazgató, K a b ó s Bálint könyvtárnok, F á b r y Géza pénztárnok, Donner L íjos és S z t r a k a • Ernő igazgató választmányi tagok, jelentős határozatok jöttek létre. A főtitkár bemutatta a vallás és közoktatásügyi minisztérium legújabb adomány levelét, amely szerint az egyesületi-észére a következő, eredeti olajfestmények ós rézmetszetek adományoztattak : Nadler Róbert : Szolnoki részlet. Kőnek Ida : Csendélet. Stróbl Zsófia : Hölgy képe. Raffael: (1433 -1520). Madona Conestabile (Szt.-Pétervár). Sassaferrató : (16Ü4 1685). Mater Dolorosa (Bécs Hg. Liechtenstein). Tizián : (1477—1576). Lavinia (Berlin

1. Quido-Réni : (1572-1642). Ecce Homó (Drezda). Rubens : (1577 1C40). Fourment Helena (Szt.-Pétervár). Rembraudt: (1606-1669). Sasria virággal (Drezda). Fr. Hals: (1580-1606). Vértes tiszt (Szt.-Pétervár). A. Kaufmann : (1741 -180/). Vesta papnője (Drezdai. Vigée-Lebrun: (1775 1842). . A művésznő és gyermeke (Páris, Louvrei. Wonwerinann (1619-1 -42). Érkezés a fogadóba (Hága). U. a. Indulás a fogadóból (Hága). J. Vermeer: (1632-1675). Delfi látképe (Hágai. Az értékes képek már megérkeztek, az igazgató azokat a képtárban elhelyezte ; a választmány pedig a becses ajándékért ugy a minisztériumhoz, valamint a felügyelőséghez és az országos képtár igazgatóságához köszönő iratot intézett. Majd a mult évi államsegély mikénti felhasználásáról szóló különböző jelentéseket tárgyalta a választmány. K a b ó s Bálint könyvtárnok a 400 korona állami javadalomból 40 kötet uj könyvvel s könyvszekrényekkel gyarapította a könyvtár állományát. Krammer Nándor dr igazgató az ásatásra szánt 300 k. állami segélyből s az egyesületi pénztárból rendelkezésére bucsájtott ugyanily összegből részint ásatás, részint vétel útján a múzeum tárlatait több mint 1000 drb tárgygyal szaporította, melynek értéke az 5000 koronát megközelíti. Az egyes tisztviselőknek az anyaggyűjtés munkájában tanúsított tevékenységét a választmány elismeréssel és köszönettel fogadta. Az évi jelentéssel kapcsolatban került ismételt tárgyalás .alá a helyiség kérdése. A főgimnázium épületében, — ahol a muzeum az iskola vendégszeretetét élvezi, — a folyton gyarapodó gyűjtemények már nem férnek el. szakszerű elhelyezésük pedig teljesen lehetetlen. A rendelkezésre álló helyiségben ujabb szekrényeket beállítani nem lehet, a mi nemcsak az egyes tárgyak biztonságát s maradandóságát veszélyezteti, de egyúttal a közszemlére való kitétel lehetőségét is kizárja s ezzel a tárlatokat a közönség részére hozzáférhetlenné teszi. Egyelőre, mig az állandó helyiség kérdése megoldást nyer, a választmány ugy segit a helyzeten, hogy a gyűjtemények egy részét bérleti helyiségbe telepiti át. A muzeumok ós könyvtárak országos főfelügyelőségét pedig feliratilag arra kéri a választmány, hogy a kultuszminisztériumhoz állandó helyiség emelése tárgyában még a mult a mult év tavaszán intézett kérelmének mihamarabbi sikere érdekében közbenjárni szíveskedjék. A pénztárnok jelentésének meghallgatása s többrendbeli kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után a gyűlés véget ért. Bagó Gergely ezzel a rigmusos szentenciával szúrta bicskájára a sárban fetrengő orrját. Gondolta: életében is hasznára volt az ártánynak a fertő, hótta után s>- silányítja tönkre egy kis szíkhabarcs. Estvéli 10 órakor, megeszi már ebédre az éhes fuvarosember, a hamuban fürdött cigánygyereke is. Mit álmodott Julis asszony a kávé tálalás után ? — nem tudjuk. De hogy mire ébredt ? — azt elmondhatjuk. Gergely gazda reggeli lúvakarás után a kooát etette. Szemébe öttlött a pitvarban szerte heverő kávé. Osszeseperte, s a koca elé szórta. Az éhes emse mohón falt belé, de szájából azonnal vissza is lökte. Még fejét is megrázta utánna, mintha felháborodásának akart volna kifejezést adni : ez nem tengeri, ez valami dohos meggymag. Gergely fejcsóválva ballagot be ébredő anyjukhoz, s dohogva szólt: — Tisztelem a gusztusodat, meg az urak természetit! — Mit papol megint ? vín tökéletlen. — Hát csak azt akarom mondani, kár vót úgy veszkődni a kávé után. Nem emberi lílekbe való ítel az, egyik meg az urak! Még a koca termíszete se veszi be ! A végső szavaknál már somfordált is kifelé, tartván tőle, hogy Julis asszony replikája megint csattanós talál lenn

: Azt mondják. Bagó Gergely né asszonyom gyökeresen kigyógyult nagyzási hóbortjából, s a kávénak már említésére is elfutja az „epemíregi." A gyűrű. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta : Kriener Jenő. Egy alföldi kis mezőváros szépséges leányai összegyűltek egy napon, hogy tanácskozzanak, miképpen lehetne a hosszú és unalmas telet némileg tűrhetővé, kellemessé tenni. A kedves tanácskozáson több ajánlat hangzott el. Bálról, hangversenyről is volt szó. Mindkettőt azonban elvetették, mivel előbbi előrelátható deficittel végződnék, a mitől az amúgy is csekély számú ifjúságot, elég okosan, megakarták kimélni. ! Utóbbihoz pedig nincs szereplő. Végre hosszas tárgyalás után „zsúr" ban" állapodtak meg, a mely lelkesedéssel fogadtatott, mivel a zsuron jól is, meg fesztelenül, is lahet elmulatozni, de a mi fő, elég sűrűn is. Sorshúzás utján állapodtak meg ab ban, hogy kinél legyen az első zsúr. A sors a bájos és kedves Seres Olgiqára esett, amit éljenzéssel és megelégedéssel fogadott az egész társaság. Felvirradt a nagy és nevezetes nap. Sűrű hólepel borította a földet, a nap sugaiai pedig fényesen visszaverődtek a fe hér takarótól. Pompás idő volt. Mintha csak az Úristen is kedveskedni akarna e nagy eseményhez. Mert valóban eseményszámba ment ez az első zsur. Seres Olgicáéknál már napokkal ezelőtt folyt a készülődés. Sütöttek, főztek, szóval mindent elkövettek, nehogy első zsurjukkal szégyent valljanak. A meghívottak, leányok ós fiatal emberek már gyülekezni kezdtek ós rövid fél óra alatt együtt volt a vidám társaság. A szoba hangos volt a kedves csicsergéstől. A leányok üdvözölték egymást, a fiiital emberek pedig bókoltak jobbra, balra. A zsur eszméjének m^gpenditőjét pedig, Bartos Gizust, nagyban éltették. Azután sorra kerültek a társasjátékok. Itt is Bartos Gizike ajánlatát fogadták el. Igen elmés társasjátékot proponált, zálogokkal. Volt a társaságban egy fiatal orvos is, aki egyéb kimagasló tulajdonságain kívül, még egy feltűnően szép brilliansgyürüvel is rendelkezett. Midőn az orvos a gyürüt zálog gyanánt letótte a ház asztalára, a leányok elkapták, csodálták, forgatták. Kézről-kézre járt az ékszer és mindegyik fel is húzta ujjára. A pvürü végül Bartos Giziké kezébe | került, ö is felhúzta az ujjára. De midőn leakarta húzni, a gyűrű sehogy se takart lejönni. Akár ríiint erőlködött, a gyűrű : nem mozdult helyéből, mintha csak oda : lett volna nőve. — Nos doktor ur — szólt végre a leány kipirult arccal, — ezt a gyűrűt már megtartom, akár akarja, akár nem. Ha csak nem kívánja, hogy az ujjamat leváj gassam miatta. — Mentsen Isten. Csak tartsa meg, a meddig jól esik. AZ orvos más zálogot adott és nem sokára vigan folyt tovább a játék ; a kedves epizód felett napirendre tértek. * Bartos Gizike hazajövet ne vetve mondta el édes anyjának a gyűrű történetét. Az anya, egy tisztes özvegy, megfeddte Gizikét mondván: — Gizikéin, ilyet nem szabad tenni. A gyűrűt vissza fogod adni. Csak próbáld levenni ! Volt azonban a háznál még egy tisztes matróna: a Bella néni. Ez, amidőn a gyűrű históriáját meghallotta, nagyot csettintett nyelvével és sokat mondó, hamis mosoly kíséretében csak ennyit mondott : — Bízzátok csak én reám a dolgot, majd elvégzem én. Bárdi Benedek, a fiatal orvos pedig álmatlan éjszakát töltött a gyűrűnek miatta. Faliazmánja volt a gyürü, amelyet édesanyjától kapott halálos ágyán azon meghagyással, hogy csak akkor vegye le ujjáról, amikor arájának átadja. Szent ereklye gyanánt őrizte ezt a gyürüt, vigyázott I reá, mint szeme fényére. Még egyetlen jogyszer sem volt lent ujjáról, csak éppen : a zsúron. Egész éjjel le sem hunyta szemeit. Mindénféle gondolatok járták keresztül agyát. Eszébe jutott édesanyja meghagyása. És itt megáll egy piilanatra. Mit jelentsen ez? Tán az Istenek játszanak itt közre? Tán édesanyja intézte ezt igy? Azután meg a Gizike kópét varázsolta maga elé. Tagadhatlan, gyünyörü teremtés. Ude, friss, okos, szerény éppen hozzávaló, de — hiszen még esze ágában sincsen, hogy nősüljön. Nem ! A gyűrűt vissza kell kérnem — e^vel az energikus kijelentéssel hagyta el ágyát. A legnagyobb izgatottságban várta a déli féltizenketíőt, Bartoséknál vizitelve, a gyűrűt visszakérje. Bárdi feketébe öltözködött ós szinte szaladva ment az uteán végiu;, se jobbra sem balra nem nézett, a köszöntéseket nem fogadta. Az emberek ijedten, de egyszersmind tisztelettel álltak félre, mert azt hitték, hogy valami veszélyes beteghez hivták. A mint benyitott Bartosékhoz, Bella néni fogadta. — Hozta Isten doktorkám ! No ez aztán ügyesség. No hát ez aztán az ötlet. Ez igazán egészen uj. Ilyet mán igazán csak lángelme tud kitalálni.