Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-04-03 / 28. szám

XXXI évfolyam. Békéscsaba. 1904. Vasárnap, április hó 3-án 28. szám. gfl BEIESHEBTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szan 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MÁKOS GYÖRGY. Szerkesztő : FRANK ZOLTÁN Laptulajdonos: 3ZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér. 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Feltámadás. Irta : Koncz Ákos. Kétezer évvel ezelőtt az Igazság emberi porsátort vett magára és eljött a földre, hogy megváltsa a bűnbe esett emberiséget; harminchárom évig járta a Golgothát, mig végre győzedelmeskedtek ellenségei és az Igét keresztre feszitették . . . xÉs az a kereszt lett az emberiség reménye és üdve. A kereszten elhunyt Istenember tanítása, tanításának bölcsessége elterjedt az egész világon és mikor a világ Megváltója harmadnapra feltörte sírjának zárait és isteni ajkairól elhangzottak e szavak: Én vagyok a feltámadás és az élet . . . egy új korszak nyílt meg az emberiség számára a boldogság édes sejtelmével, a megelégedés derűjével és az emberi méltóság oltárra helyezésének törekvésével. Az eszme tehát feltámadt sírjából. Erejét nem lehetett lekötni a durva hideg kőlappal. És mivel az eszme isteni volt, ragyogó fénye akkor sem maradt volna a sötét üregben, ha a világ romjai alá temették volna... És az eszme feltámadása után megkezdte hódító körútját. .. Hadviselése a meggyőzés hatalmára volt építve... Nem vitt a küzdelembe öldöklő fegyvereket, útját nem jelezte vér és a legyőzöttek jajszava, hanem az eszme hirdetése nyomában hit fakadt a szivekben, remény zöldült a lelkekben és a cselekvő, élő szeretet jótékony melege ömlött szét az eddig szeretetlen világon . Megtanult a világ a feltámadott Istenember megnyílt sírjánál hinni, remélni és szeretni , . . Az Istenségből szétáradó világosság azonban nem tetszett azoknak, kik a romlás munkáját végezték a földön... Az Igazság tanítása vádirat volt az ő életük ellen... Elvakultságukban tehát kiakarták oltani a napot és tagadva az eszme megdicsőülését, az Isten lelke által megszállott apostolok életére törtek. Vakságukban legázolták a keresztyénség ifjú hajtásait, fejszét fogtak az I igazság gyökerére és dőreségükben azt hitték, hogy a fellobogó máglyák tüzében és az. emberi gonoszság által , kieszelt kínzásokban az örök Igazság elhervad. Ám de az eszme égett, de mint a bibliai csipkebokor, el nem hamvadt. A tűz meg nem emészette, hanem inkább fényessé, tartóssá tette ... És mikor megszűnt az üldözés véres ostromának suhogása, az uj vallást a rideg bölcselet fegyverével akarták az emberek lelkéből kiirtani és mintegy az Igazság lelkét megölni ... Ez sem sikerült és a Megváltó tanítása a vérzivatarok és üldözések tengeréből kiemelkedve, kétezer év óta ad erőt, megnyugvást, a szenvedésekben vigasztalást, a boldogoknak szeretetet és a szegényeknek ez élő szeretetben részesedést . . . Az Igazság sorsa küzdés volt a földön mindenha . . . Ostromolják bántják, de megdönteni nem tudják... Az elme gonoszsága szeretné eltemetni, a szív romlottsága óhajtaná kioltani, de fénye ég és lobog kiolthatátlanu Ós erő az Igazság, az Isten lelke... Lombos fa, baleültetve az erkölcsi világba . . . Lombját, leveleit durva kezek, hitvány lelkek megtépdeshetik, de törzsének gyökere az Isten szivébe nyúlván vissza, nem irtható ki soha. Ezért nem halt meg az isteni sem eszme a vérkereszten, a Qolgotha ormán és ezért győzedelmes az Igazság még akkor is, midőn ádáz harcokban milliók fordulnak ellene. Üldözött és feltámadott Igazság! Legyen utad, a világban mindenkor diadalmas . . . Égesd el lángoddal a bűnt . . . Emeld fel tiszta hókarodon azt, ki neveddel és nevedben küzd... Hatalmad fénye ragyogja be a világot és életed legyen örök . . . Jogod van a halhatatlanságra, mert egy vagy az Isten lelkével . Győzzed meg a világot, hogy te vagy az erő, a hatalom és az erények koronája . . . Nélküled nem tiszta az eszme, homályos a gondolat és nyugtalan a szív . . . Fároszi láng vagy a világon és ha valaha kialudnék napod, mélységes sötétségbe temetkeznék az emberiség . . . Álljunk lélekben a Megváltó sírjáról elhengerített kősziklára és hirdessük az Igazság, diadalát: Halleluja ! Halleluja! ... És hirdetvén a diadalt, kövessük az Igazság szózatát, mert nem azé az üdv, ki szereti, hanem aki követi az Igazságot . . . Halleluja ! Halleluja ! . . . A kereskedők helyzete. április 3. Százezer és százezer ember és megannyi család, a társadalomnak számtalan tevékeny tagja, az államnak ugyanannyi kötelességtudó polgára igyekszik kenyerét a kiskereskedelem üzése útján megkeresni, a vállaira nehezedő szóciclis és polgári kötelességet teljesiteni. Küzd és tárad a kiskereskedő, a nap 24 órájából 12—14 órát áruasztalnál, a közönség szolgálatában tölti el, dolgozik össze hasonlíthatatlanul többet, mint egy közönséges napszámos, foglalkozása folytatásában üzleti tőkéjét és neve becsületét kockáztatja és foglalkozása nemcsak testi erőt, de szellemi képességet is megkövetel és mind ezen testet-lelket ölő tevékenysége, és kockázatai fejében nem igényel egyebet, minthogy élni fudjon, minthogy élni hagyják. Ámde nem hagyják ! Mesterségesen támasztott, leküzdhetetlen akadályokra bukkan, melyek munkája sikerét megsemmisítik, leroskad a vállaira halmozott terhek alatt és hasztalan kór, hasztalan könyörög, nincs aki panaszait meghallgassa, nincs aki sérelmeit megszüntesse, pedig hát nem is kér egyebet, mint jogot arra, hogy dolgozhasson, s munkája szerény gyümölcseit élvezhesse. A kereskedők, s különösen a kiskereskedők sérelmeinek megszüntetése, óhajuknak teljesitése ugyanis nem vonná maga után más társadalmi osztályok megterhelését, s igy önként felmerül a kérdés, miszerint miként történhetik tehát az, hogy mind ezek ellenére a kereskedők küzdelmeik közepette a társadalmat ós az államtársadalmat — legalább eddig — nem meilettünk, de velük szemben találják. Hozzájárul még ehhez azon körülmény is, hogy sajnos, ugy a társadalom felfogásában, mint a kormány politikájában — legalább eddig — határozottan kereskedelem ellenes irányzat uralkodott, s valóban érthetetlen eltévelyedéssel a kereskedelem az őstermeléssel ellentétben álló életfoglalkozásnak tekintetett s ily elbánásban is részesült. Jó és megfelelő törvények hiánya okai a kereskedelem s különösen a kiskereskedelem pangásának s nyomasztó helyzetének. Az ipartörvény semmi irányban sem nyújt védelmet a tisztességes kereskedeBékésmegyei Közlöny tárcaja, A Megváltó. A Megváltó az Isten fia volt, Elé a nép virágot hintett, Ég-föld megingott, vihar elpihent, Ha ő szelíden egyet intett. Érintésétől feltámadt a holt, Rá példa Jairus leánya, Beteg meggyógyult s megsziiut általán A közegészségügy számos hiánya. Amerre járt, ott bőség született, Hires lett róla kis Názáreth, S máig haszonnal űzi, úgy hiszem, A haltenyésztést Oenezáreth. A lelke maga volt a szeretet, A szegény tőle dúsan ment él, Az özvegyeknek ő volt vigasza, Jó maga volt a gyermek-menhely. Panasz előtte mind örömre vált, Az első ugy, mint az utolsó, Válságban volt bár az olajipar, De mindig telve állt a korsó. A nyomorultak áldották kivált, Máig példát tesz az a tette, Hogy ő munkanélkülieket Kenyérrel, öttel, kielégítette. És áldották a boldogok is őt, Mert került légyen csak a sor rá, Hogy Kánaánban vigadhassanak ! A vizet változtatta borrá. Áldták, imádták, mint üdvözítőt, Ki gazdaggá tett egy világot, Kinek nem volt egyetlen bűne sem S aki minden bűnt megbocsátott. A Megváltó az Isten fia volt, Érintésétől feltámadt a holt, Amerre járt, ott bőség született, A lelke maga volt a szeretet, Panasz előtte mind örömre vált, A nyomorultak áldották kivált; És áldották a boldogok is őt, Áldták, imádták, mint üdvözítőt, — És mégis megfeszítette a nép ! Hát akkor: aki csak ember fia, Kit rossznak fest ó- és uj-biblia, Ki sokat ígér és keveset ád, Kinek jó szándékán is ott a vád, Ki a hajóval száz szirt közt evez S fiút sokszor apára fegyverez, Mert ez a rend s mert ennek hasznát látja Az egyeseknek közös nagy családja; S mi mind, akik csetlünk-botluuk halálig S legjobb tettünk gyakran visszásra válik, Mért is vesződünk lázas forgatagba, A jélvilágot fiunkká fogadva ! Az élet csomóit mint gondos atyjuk Vérző kezekkel miért is bontogatjuk ? S ha tesszük mégis s latrok közé jutunk : Ugyan-ugyan, miért is panaszkodunk ? A körmenet alatt nagyszombaton, Fejembe im ezeket forgatom. Száoay Gyula. A húsvéti báranyka. Irta: Frank Zoltán Leánykorában a „Sajó tündére" volt a neve, mikor meg asszony lett, akkor meg a vármegye „szép asszonyának" hivták. Mi tagadás benne, nem is termett a szőke Sajó mentén rég olyan érdekes (szépség, mint a minő a Harkai grófok ! uradalmi tiszttattójának a leánya, a Sajó tündére: Ládi Blanka volt. Tengerkék szemei fölött éjfekete szemöldök fénylett haragos szépséggel, hullámos fürteibe ha piros rózsát tűzött, a szenvedély orkánja gyúlt a férfi kebelben Félelmetes szép volt; maga a kárhozat. S mint a legtöbb hires szépség, ő is elérte a huszonnégy évet pártában. A bálok megyeszerte hires királynőjét bámulat, hódolat s ezzel rendesen együtt járó tartózkodás vette körül. ü is tudta, hogy szép, meg a világ is; és ha ő — minthogy természetes is — válogatott, a férfiak tartózkodók maradtak. /\z egyik udvarló félt az ünnepelt szép leányt elvenni, mert hát valóságos Fris almája; közel jár a házi veszedelem lépten nyomon egy hires szép aszszony oldalánál A másik meg arra gondolt, hogy mibe kerülhet majd egy ünnepelt szép leány — asszony korában ! "? Az ilyennek szegény volt. Égyik farsang a másik után röpült, s az ünnepelt Blanka méltán búsúlhatott. hogy a huszonnégy éven túl majd hervadni találnak az orcák rózsái, megszokottá lesz hóditó szépsége is; lassanként emlékezni és számlálni fogják, hogy hanyadik bálon királynő már s egyszer csak kimegy a divatból is, hire — elavul ! Brrr . . . vén leánynak maradni ! Ettől a gondolattól fázott ! . . . Aztán meg van-e ofyan leány a világon, ki ne vágynék férjhez menni, főleg ha a huszonnégy évét is elérte már I ? . . . . . . Es férjhez ment! Volt egy férfi, ki elég gazdag ós elég bátor volt arra, hogy a vidék tündérét asszonynyá tegye. Nagy bátorság egy éppenséggel nem | szép férfiútól. Es nem kivánom egy szóval sem reá fogni, hogy Blanka szerelemből ment hozzá. Nem . . . hiúságból; meg hogy végre „asszony" legyen. Férjhez ment Cserépi Pál volt országgyűlési képviselő, ügyvéd és gazdag földes úrhoz, mert a megye első gavallérja, mert pártvezér, mert . . . gazdag ember volt. Férjhez ment hozzá, mert ő szép volt és ennek folytán elég hiu, hogy előkelő és gazdag ember uejévé lehessen s mert az ünnepelt szép leány már huszonnégyéves volt s mert mint asszony is, nem tudta volna már nélkülözni azt, hogy ne ünnepeljék. Az előkelő vezér-férfi pedig nyert egy hires szép asszonyt feleségüL Egy okkal több, hogy „több" legyen. Es elég szerencsés volt néhány évi háza-: élet után Strolinc) a Jegkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer= tüdőbetegségeiknél, léjfíŐSíecvek llUI'UtOS bajainál úgymint idült broncliitis, szamárliurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is .szeretik A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapüató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).