Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-29 / 53. szám

a buza töve, mely azt jelenti, hogy az élet, amint a nép találóan nevezi a minden­napi kenyeret adó termést, betakarásra vár. Az aratást ma még csak a homokosabb, partosabb helyen kezdik meg, legtöbb helyen az őszi árpával; a jövő héten azon­ban, ha az idő kedvező marad, megindul az aratás minden vonalon és egyre sűrűb­ben gyűlnek a vontatók és keresztek, me­lyekből a szemek előkerülnek. Hogy milyen lesz ennek az eredménye, azt még nagyon bajos volna megmondani, bár legutóbbi lapszámunkban a jelentések alapján hozzá­vetőlegesen tájékoztuk a szives olvasót. — Gróf Wenckheim Frigyesné ünneplése. A gyulai jótékony nőegylet vasárnap dél­után gróf Wenckhei m Frigyesnét, a gyulai jótékony nőegylet nemesszivü el­nöknöjót ünnepelte abból az alkalomból, hogy a nemes grófnét 25 év óta tiszteli, mint elnökét. Gróf Wenckheim Fri­gyesnó ezen hosszú időn át az egylet sze­gényeiért annyit fáradozott, mint kevesen. n.z áldásosán működő egylet humánus cél­jaira adományozott rendes és rendkivüli segélyei sok ezer koronát tesznek ki. A szeretett elnököt a nőegylet tagjai az egy­let közgyűlése alkalmából üdvözölték, ame­lyet az árvaház nagytermében tartottak meg vasárnap délután 3 órakor. A köz­gyűlést megelőzőleg ünnepélyes hála­adó istentiszteletre gyűltek össze a nő­egylet tagjai az árvaház kápolnájában. Az istentiszteletet G ro oh Ferenc apátplébános tartotta. Az árvaházban Wenokheirn Frigyes grófnét özv. Fábry Mártonná üdvözölte az évforduló alkalmából szivből jövő keresetlen szavak­kal, melyre az elnöknő meghatottan vá­laszolt. — Csabai érettek búcsulakomája. A csabai Rudolf-főgimnáziumnak ez évben érettségit tett ifjai vasárnap este banket­tet rendeztek a Széchenyi-ligeti vendéglő termében. Búcsúzásra jöttek össze ezen a lakomán, hogy mielőtt szótszélednének, részben tanulmányaikat folytatni, részben megkezdeni a küzdelmes életet, lerázva nyolc iskolaév porát, barátságos pohár­csengések között mondjanak egymásnak isten hozzádot. Az érettek búcsúlakomájá­nak a teljes tanári karon kivül illusztris vendégei is voltak, nevezetesen a Csabán időző Zsilinszky Mihály dr. államtit­kár és Zsilinszky Endre dr. iskolai telügyelő. A kedélyes lakomán számos kö­szöutő hangzott el. Az ifjúság részéről D e d e Lajos az érdemes tanári testületre emelte poharát, Fehér Károly pedig a magasrangú vendégeknek mondott hálás köszönetet a megtisztelő látogatásért. Az ifjúságnak Zsilinszky Mihály állam­titkár válaszolt elsősorban. Számos élet­igazságot tartalmazó beszédében különösen hangsúlyozta, hogy az élet forgatagába kilépő ifjak mindenkor tartsák meg nemes önzetlenségüket. A nagy tetszéssel és lelkes éljenzóssel fogadott beszéd után Zsi­linszky Endre szivére kötötte az érett ifjúságnak, hogy azok az ifjak, akik az ev. egyház védőszárnyai alatt nyerték kö­zépiskolai kiképeztetésüket, sohasem fe­ledjók el szem előtt tartani a vallásegyen­löség tiszteletben tartását, azt a nemes erényi, amelyet az ág. ev. egyház e fő­iskolájában mindenkor tapasztaltak. Végül Bukovszky János igazgató kivánt sok szerencsét az éretteknek, kérve őket, hogy az iskola által szivükbe plántált hazaszere­tetet tartsák meg ós fokozzák az életben is. A zugó éljenzóssel fogadott igazgatói kö­szöntő után még többen mondlak felkö­szöntőket és a lakoma mindvégig a leg­kedólyesebb hangulatban a hajnali órákig eltartott. — Eljegyzés. Tóth Emil, a gróf Wenckheim Antal örökösei vésztői uradalom ispánja, vasárnap jegyezte el Pozsonyban özv. Bartók Bólánó áll. tanitónőképzői tanitónő leányát Elzát. — Megkerült rabolt tárgyak. Rendes körülmények között a tolvaj hurokra kerül, de lopott tárgynak nyoma vész. Most éppen az ellenkező eset adta elő magát. A mult hetekben A n d ó György csabai lakos kárára elkövetett betöréses lopás al­kalmával ellopott 13 darab párnát és egyéb ágynemüeket, nemkülönben ugyanaz éjje­len Polgár György Csabán tartózkodó békési hentesnek elkötött lovát megtalál­ták ; a tetteseknek, akik minden valószínű­ség szerint kóbor cigányok voltak, nyomuk veszett. Tegnap jött jelentós a csabai rendőrséghez, hogy Gerlán az arató mun­kások az árpaföldek között 13 db. párnát, ágynemüeket találtak szétszórva, valamint az utmentén egy megfojtott sárga lovat, amelyet már kikezdtek a varjuk. Ezeket a tárgyakat a ló kivételével, a csendőrség, melyhez egyidejűleg érkezett jelentés, mire a csabai rendőrség kiutazott a helyszínére, beszállította a dobozi községházára, ahon­nan az ügyészségi jelentés megtétele után kiadják a jogos tulajdonosnak. A vizsgálat megállapított*, hogy a betörők veszélyt sejtettek, azért szórták el a lopot holmit és azért fojtották meg a lovat is. A nyo­mozás erélyesen folyik. — Jóváhagyott számadások. A kereske­delemügyi miniszter értesítette Csaba köz­ség előljáró tanácsát, hogy a csabai épitö iparosok téli tanfolyamának az 1903 és 1904 évre szóló számadásait jóváhagyta. — Vármegyei tisztviselők fizetósrende­zése. A vármegyei alkalmazottak illet­ményei szabályozására vonatkozó 1904. évi X. t.-c. végrehajtási utasítása hétfőn érkezett le a vármegyéhez. Az alispán nyomban utasította a számvevőséget a magasabb illetmények szolgálati időre vonatkozó kimutatás elkészitésére, amely rendkivüli közgyűlés jóváhagyása alá ke­rül, azután pedig felterjesztik a belügy­miniszterhez, ki elrendeli a felemelt fizeté­sek utalványozását, ugy hogy a f. évi január 1-től julius hó 31-ig visszamenőleg, augusztus 1-től pedig már rendes havi negyedévi részletekben kapják meg a vármegyei tisztviselők a magasabb fizetést és lakpénzt. — Lemondás. Kétegyháza község elöl­járóságánál két írnoki állás jött üresedésbe, ugyanis O m a z t a Bólé anyakönyvveztö helyettes, ki Kondorosra választatván meg, Dolga Vazul irnok végrehajtó állásuk­ról lemondtak. — Egyházmegyei közgyűlés. Az arad­békési ág. ev. egyházmegye julius 12-én Mezőberényben, a II. kerületi egyházban tartja Zsilinszky Endre dr. egyház­megyei felügyelő és Csepregi György esperes elnöklete alatt közgyűlését. Julius 11-ón délután az iskolaszék és a gyámin­tézet tart gyűlést. — Incédi László emléke. Hazafias és egyben kegyeletes mozgalom indult meg a napokban Szarvason, mint ottani levele­zőnk irja. A szarvasi közönség a község egyik érdemes szülöttének, néhai Incédi Lászlónak, a jeles költőnek és publicis­tának a szülőházát emléktáblával szándé­kozik megörökíteni. A kegyeletes moz­lom Szarvas közönsége körében éiónk vissz­hangra talált. — Esküvő Mendől Ernő orosházi ev. tanitó az orosházi ág. ev. templomban ma esküszik örök hűséget Hering Erzsi­kének. — Áthelyezés. A belügyminiszter R á­k ó c i József facseti állatorvost Oroshá­zára helyezte át, ki Kunos József volt orosházi állatorvos állását julius hó 4-ón foglalja el. — Ötvenéves tanítói jubileum. A mai modern korban emberöltőnek is beillik ötven esztendő. Még hosszabb ez az idő a munka mezején, de különösen hosszú és egyben ritka olyan tövises pályán, mint a tanítói pálya. Mégis vannak, akik elérik ezt a szép időt.E ritka szerencsések egyike B a t i z i Ferenc békési tanitó, aki ezidén az 50-ik nyilvános vizsgára vezette fel a jövendő generáció tagjait. Az érdemes, köztiszteletben ós szeretetben álló tanfér­fiunak, akit csak „Feri bátyánknak" titu­lálnak Békésen, tehát már két nemzedék növekedett föl a keze alatt. A békési ref. tanítótestület a minap tartott értekezleten elhatározta, hogy a jubiláns tanférfiut üd­vözli és tiszteletére bankettet rendez. — A vármegyei tisztviselők napidija. A m. kir. belügyminiszter Békésvármegyére vonatkozólag a napdijakat és átköltözkö­dési illetményeket a következőkben álla­pította meg : a vármegyei tisztviselők nap­diját Vl-ik fizetési osztályban 16 korona, a Vll-ikken 13 kor., a VlII-ban 10 kor. IX-ben 6 kor. A közigazgatási gyakornok napidija 6 kor., a dijnoké 4 kor., a szolgákkó 2 kor., végül az alispán helyett eljáró vármegyei bizottsági tagoknak a napidija 16 korona. — A Kettős-Körős titka. Az elmúlt vasárnap mezőtúri rendőrségétől megkeresés érkezett a csabai rendőrséghez aziránt, ha - netán nyomára akadna T o f f 1 e r Zoltán mezőtúri joghallgatónak, intézked­jék hazaszállítása iránt. Nevezett szeren­csétlen úriember ugyanis napokkal ezelőtt nyomtálanul eltűnt a szülei háztól. Hátra­hagyott levelében azt irta, hogy ne ke­ressék, mert öngyilkos lesz. Okot nem említett. A boldogtalan fiatal ember csak ugyan beváltotta igéretét. Holttestét tegnap halászták ki a Kettős-Körös hullámaiból. A tragikus végetért ifjút a mélyen lesúj­tott szülőkön kivül sokak részvéte kísérte utolsó útjára. — Anyagyász. Igy nevezik másként azokat a nagyremónyre jogosító csemeté­ket, akik alig eresztik el anyjuk szoknyáját, olyan stikliket követnek el, melyek be­csületére válnának,^a hires görög betörők­nek, Affendákisznak vagy akár Papakosz­tának. Szomorú valóság, szaporodnak ezek a kis anyagyászok napról-napra. A felü­letes nevelés szüli őket és a társadalom keze még nem ér el mindenhová, hogy megmentse a korán romlásnak indulókat. Találhatni ilyen kis bitangokat a világ­városok utcáin, ópugy, mint a legrejtet­tebb községekben. Mint a búrján, ugy nőnek fel s ezek alkotják később a társa­dalom rákfenósit. Ilyen kis anyagyásza van Szeghalomnak is. Szól Józsefnek hívják a gazdájától megszökött kis szabó­inast, aki többször belopózott a Pipó-féle hentes üzletbe és az ott talált készpénzt mindig elemelte. A napokban, mikor raj­tacsípték a tolvaj láson, 56 korona lopott pénz csörgött a zsebében. Szél Jóskát letartóztatták. — Valótlan sztrájkhirek. Amióta valami tudatlan teremtés roszszáüdékkal valótlan sztrájkhirekkel felültette a fővárosi lapokat, léptennyomon sztrájkhirek hallódnak. A na­pokban is az a hir volt elterjedve, hogy Gerendáson is, Gyulán is kiütött a sztrájk. Mintha az előbbi helyen, a gerendási tranz­verzális uton dolgozó munkások, Gyulán pedig a kőmives napszámosok mondták volna ki a sztrájkot. Mindez, túlzott, kü­lönösen az első, ahol teljes rendben foly­nak a munkálatok. Gyulán támadtak egyes napszámosok és munkaadóik között némi differenciák, de nem olyanok, amelyek szám­bavehetö és komoly bérharcot vonnának maguk után. Egy-két napszámos nem irta alá a szerződést, ezeket elbocsájtották. Ennyi a valóság. — Ötéves találkozó. Az orosházi pol­gári iskola 1899. évben végzett leánynö­vendókei e hó 30-án találkozóra gyülekez­nek a polg. iskolában az öt év előtt köz­tük létrejött megállapodás értelmében. — Halálos elgázolás. Csete István gyulavári lakos hétfőn sebes hajtás közben Gyulán az utcán játszó Szántó István 3 éves gyermeket elgázolta. A kis gyer­mek oly súlyos belső sérülést szenvedett, hogy néhány perc múlva meghalt. Csetét feljelentették a gyulai kir. ügyészségnek. — Öngyilkos hajadon. Erőszakkal el dobni a legnagyobb égi jót, az életet, soha­sem indokolt, bármint hangoztassák is egyes pszychologusok. De talán néha mégis ugy tetszik, f mintha volnának mentő kö­rülmények. Épen ezért csodálatosmód kü­lönösnek tetszik az az öngyilkosság, amely most izgalomban tartja Öcsöd község la­kosait. Az öngyilkos Szatmári Júlia, 16 éves leányzó, aki forgópisztolylyal szíven lőtte magát. Az eset tragikus, de az azt előidőző ok szinte nevetséges. A hírek azt mondják, afeletti elkeseredése kergette halálba a fiatal leányt, hogy el­hibázta a kenyérsütést. — Életunt családapa. Szegedről jelen­tik, hogy a várossal szomszédos Dorozsma községben a héten J e n e i Kálmán ka­tonai élelmező, orosházi lakos ismeretlen okokból főbe lőtte magát ós szörnyet halt. Akik tudni vélik, azt mondják, hogy csa­ládi viszály adta kezébe a gyilkos szer­számot. Halálát felesége ós két kis gyer­meke siratja. — A bellndek áldoztta. A szülői gon­datlanság áldozatot követett a héten Tót­komlóson. F i an István 3 éves gyermek, mialatt szülei magára hagyták a kertben, mérges belindeket evett, amitől egy napi kínos szenvedés után meghalt. A gondatlan szülők ellen a hatóság megindította az el­járást. — Meghlusult halálbaugrás. Horváth Sándorné kaszaperi pusztai lakosnak P i­p i c s János nevű 20 éves kocsisa nem akarta bevárni mig a tisztességes halál be­állít hozzá, hanem egy ugrással szándéko­zott a másvilágra pályázni. Revolverból magára lőtt, de a golyó csak könnyebb természetű horzsolást ejtett rajta. — Tolvaj bolti szolga. A kótegyházi keresztény fogyasztási szövetkezetnél mint bolti szolga volt alkalmazva Számfira Mihály aki szolgálatát arra használta fel, hogy a szövetkezet kárára negyobb men^­nyiségü bolti cikkeket lopott el, mig nya­kon nem csipték. A rendőrség a hűtlen szolgát feljelentette a gyulai kir. ügyész­séghez. — Lókötő cigányok garázdálkodása. Kóbor cigányok által elkövetett lopások napirenden vannak mostanában a vái megyé­ben. A mult héten egyik éjjel Dobozon Szilágyi Gábortól 1 kocsit, 2 lóra való szerszámot, Takács Ferenctől pedig 1 db lovat s lószerszámot akartak ellopni, de az éppen arra cirkáló csendőrőrs tervük kivitelében megakadályozta, de elfogni a cigánykaravánt nem sikerült, mert az éj sötétjében elmenekültek. Búosúsó. E lap szerkesztőségéből kiválván, a mai napon a Miskolcon megjelenő „Ellenzék" politikai lap szerkesztőjeűl Békéscsabáról eltávozom. Minthogy — sajnálatomra — nincsen reá alkalmam, hogy összes isme­rőseimtől ós jóbarátaimtól búcsúlátogatás avagy személyes elbúcsúzás útján „Isten hozzádot" mondhassak, kérem mindnyáju­kat, vegyék szívesen ez uton és e sorok kapcsán szivből jövő ós kedves emlékű búcsúzásom. Kelt Békéscsabán, 1904. június 29-ón. Frank Zoltán. A nók aranykora. A nöemancipáció mind nagyobb hullá­mokat ver. Szinte izzó a levegő! Komoly férfiak, tudósok vitatkoznak a nő egyen­jogúságának igazságán. S e mellett mind értékesebbé válik a nő s növekszik az asz­szonyi elem becsülete. Makacs kitartással, vasakarattal érte el az asszony, hogy arra e polcra emelkedett, amelyen ma áll. Te­kintsünk csak vissza a múltba s szentel­jünk a történet könyvének egy lapját a nőnek ; nézzük meg, hogy mi volt az asszony. Mert hogy mi lesz, azt a jó Isten tudja. A nők életében csak múltról vagy jövőről beszélhetünk. A jelen, a ma csak átmeneti állapot; a jövő fogja megmutatni az uj eszmék életrevalóságát, diadalát — vagy bukását. A történeti kor hajnalán a nő a szere­lem ístenője volt, épp ugy, mint a férfi a jog védője. Az asszonynak szerelme volt az egyesek, valamint az államok jóléte. Aszerint alakult az államok élete, műve­lődése, amint az asszonyok a iiáz körében uralkodtak. És mégis igazságtalanul bántak velük. Tudományos könyveket írtak arról a kérdésről, vájjon az asszony angyal-e, vagy ördög ? Sokan kételkedtek benne, hogy emberi lóny-e ? Boccaccio az „Asz­szonyok diadalá"-ban „ördög u-nek, „boszor­kányának mondja az asszonyt. A görög férfi nem tekintette élettársának, felviditójá­nak az asszonyát: ha szórakozni akart, ifjú rabszolganői körében kereste és találta meg pihenő óráinak időtöltését. Homeros nemesnek, tiszteletreméltó­nak és — együgyűnek tekinti az asszonyt. Euripides ós Sophokles dicséri ugyan a nő szelidségét, nemes megadását és néhány hősies asszonyt is megjelenik színmüveiben, de azért nem hódol a női szépségnek any­nyira, mint tették azt a középkorban és a szerelmet a nőnél alacsony szenvedély­nek tekinti. A görög férfi csupán a házi­asszonyt tisztelte nejében és nem tekintette a hitvesi hűség megszegésének, ha rabnőit is kitüntette kegyeivel, A spártai asszonyok több szabadság­ban részesültek, mint az athéni nők, kiknek helyzete sokkal rosszabb volt. Az athéni nő lakosztálya a ház elkülönített részében volt s a ház asszonya a gynaikeionban tartózkodott egész nap, rabszolganői tár­saságában s csak ritka esetben kereste fel férjét. Itt végezte a kézimunkát, nevelte a leányait. A nyilvános ünnepségeken néha részt vett ugyan, de a színházban csak a tragédiákat tekinthette meg. A „haeterák" szabad életmódot foly­tattak. Akadt közöttük nem egy eszes, müveit nő. Különösen a szópmüvészeteket, zenét, éneket s szavalást művelték, Perikies kegyencnője, Aspasia, úgyszólván Athén uralkodónője volt s még Socratesre is be­folyást gyakorolt. A római nők élete színesebb, szaba­dabb volt, mint a görög nőké. Részt vettek a szinelőadásokban, lakomákon: A római matróna ugyan a férjének volt aláren­delve, magánvagyonnal nem rendelkezett s a gyermekek házasságánál csupán az apa határozott. De amily mórtékben növekedett Róma hatalma, oly mértékben harapódzott el a fényűzés is a római nők körében. A kereszténység terjedésével ragyogó hajnal virradt fel a nőre. A fátyolos mat­rónákból, a rabszolganőkből vagy hetaerák­ból nő lett. Igaz ugyan, hogy az asszo­nyok egyenjogositásáról, elméjök Jmüveló­séröl szó sem lehetett, de kaptak mégis némi szabadságot s reménységet — a jö­vőre nézve. A germánok, e szálas, edzett, mogorva külsejű harcosok, csodálatos gyöngédséggel viseltettek asszonyaik iránt s Tacitus sze­rint családi életük rendkívül tiszta, ren­dezett ós hűséges volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom