Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-06-16 / 49. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1904. Csütörtök junius hó 16-án 4.9 szám. i BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. relefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'etó közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak visszaMegjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor leint, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij" készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A és a magyar ipar. Évtizedes mulasztásokat kell pótolni. A szándékosakat is, a kényszerűségből eredteket is. A mult század 70-es és 80-as éveiben még igazán nagyon gyenge lábon állott a magyar ipar. Fejletlen volt és szállítóképessége minimális. Ez ürügy, melyet látszólag jogos kifogásnak tüntettek fel a néhai hadügyminiszterek, sok milliótól ütötte el a magyar gazdasági életet. A mi pénzünkön gyarapodott, gazdagodott és tökéletesedett az osztrák iparnak az a része, mely a hadseregszállitásokkal foglalkozott. Lassan, nagyon lassan kezdett érni a méltányos felosztás eszméje a hadseregszál Utasoknál. Előbb a „le hetőség" határán belől, majd amenynyire az egyes magyar iparágak szállítóképessége engedte, a kvóta arányában. Végre keresztültört a sok aggályoskodáson az erélyes követelés: a magyar ipar részeltetése a teljes kvóta arányában, esetleg a rekompenzáció elvének érvényesülésével. Az történt ugyanis időközben, hogy a magyar ipar fejlődött, tért hódított és versenyképes lett. Bebizonyította, hogy egy kis jóakaratú kedvezéssel és méltán megillető támogatással tud élni és produkálni. Ha mindazok az intézmények, melyek ipari cikkekre szorulnak, biztosithatók lennének a magyar ipar számára, rövid idő alatt oly lendületet venne az iparfejlődés, hogy csakhamar megszabadulnánk az egyoldalú gazdálkodás súlyos hátrányaitól és veszélyeitől. A delegáció hadügyi albizottsága végre erélyesen és határozott formában kifejezésre juttatta a hadsereg ipari szállításaira irányuló követeléseket: szigorú fentartása, a kvótaarányban való részesedésnek, — ez az alapelv. Ennek keretében a félreértés gyökeres kiküszöbölését jelenti, hogy a hadügyminiszter ne „lehetőleg" igyekezzék a kvótaaránynak megfelelni, hanem feltétlenül és kötél ességszer'Meg feleljen meg ennek a köte'eöSégének. Ennek pedig az a módja, hogy először az ipari nyersanyag beszerzéséi ne számítsák be ipari beszerzés címén, a másik pedig az, hogy az úgynevezett rekompenzáció eszméje szintén érvényre jusson. Az első követelésben az foglaltatik, hogy a kimutatásokban az ipari nyersanyagot ne tüntessék fel, mint Magyarország ipari részesedését; azt követeljük, hogy a feldolgozás is Magyarországon történjék. Vannak a hadseregnek s most pláne lesznek oly beszerzései, amelyeket évek sorára kell biztosítani. Tessék ebből a teljes kvótaszerü részt a magyar iparnak juttatni s akkor lesz vái'alat, mely itthon magyar anyaggal, magyar munkásokkal állíttatja elő a szükséges cikkeket. Csak járjanak aztán kezére becsületes jóakarattal, azzal a szándékkal, hogy verseny — és szállítóképessége meglegyen. E részben a hadügyi kormány a pályázati feltételeknek könnyen hozzáférhetővé tétele, a minták és utmutatások rendelkezésre bocsátása, illetve megadása által sikeresen hozzájárulhat az illető magyar vállalat termelőképességének emeléséhez. A másik követelés veleje az, hogy ha bizonyos cikkekben a magyar ipar nem termelő- és nem versenyképes, következésképen megrendeléshez nem juthat, más oly cikkeknél részesüljön kártalanításban, amelyekben teljesen versenyképes. Csak igy, de csakis igy érvényesülhet az az elv, amelyet föltétlenül diadalra kell segíteni: hogy a hadseregre költött magyar milliók a magyar gazdasági élet táplálására szolgáljanak. Mindezek a követelések természetesen a hadi tengerészetre is teljes érvénnyel birnak. Valamint fentartandó és szigorúan nyilvántartásban tartandó egyrészt az a követelés, hogy ha a második arzenál felállításnak szüksége fenforog, az Magyarország területen létesüljön, másrészt szigorúan ellenőrzendő az is, hogy a hadügyi kormány ne monopolizáljon oly termeléságakat, amelyekre versenyképes magánipar van. A katonaság nem arra való, hogy a polgári munkaerőt megfossza a kereseti alkalmaktól. Hát a delegáció végre tudatára ébredt abbeli kötelességének, hogy az egyik hatalmas intézményt, melynek dolgaiba beleszólási joga van, lekösse a magyar iparnak. Nem tudjuk ezt be külön érdemül a magyar delegációnak. Évtizedekig kellett nógatni és ösztökélni, hogy tegyen valamit. S ha végre sarkára állt és megtette azt, amihez joga volt és van, bizony csak kötelességét teljesítette s eddigi mulasztását és hibáját pótolta. A nyári ülésszak kilátásai. A nyári munka megkezdődött. A dunaparti csillogó palotában sürgős ügyek elintézése végett ült össze a képviselőház. Dacára annak, hogy a Háznak már évek óta alig volt nyári szünideje, valami hosszú pihenője a törvényhozóknak ezúttal sem lesz. Egy normá"s viszonyok között lefolyó budgetvita olyan alkalom, amelyet el nem mulaszthatnak a felszólalásra mindazok, akik komoly, szakszerű kérdéseket óhajtván megbeszélni, az abnormis időben szóhoz nem jutottak. Hozzájárul ehhez az , is, hogy az országnak immár két év óta budgetvitája nem is volt, — tavaly tizenkét hónapos indemnytivel folyván a kormányzás, — s igy természetszerűleg felgyülemlett egy következendő vitának anyagi. De ezeken a közelfekvő okokon kivül egyéb indokok is akadnak, amelyek a most megindult vitát már ma hosszasnak és a mellett élénknek, jelentősnek mutatják. Itt vannak mindenekelőtt a budgetális okok. Tudvalevő dolog, hogy a költségvetésbe már be vannak illesztve azok a magasabb kiadások, amelyek a király civillistájának felemelésével és a vasúti tisztviselők fizetésrendezósével kapcsolatosak. Ezek a témák, még ha külön javaslatok alapján intézik is el, a költségvetési vitához tartoznak, attól el nem választhatók. Ezek fogják kiadni a vita anyagának egy jó részét. Azonban a nyári budgettárgyalások politikai anyagi is előreláthatólag igen jelentős leszen. Várja az ország az uj párt. vezórenek, B á n f f y Dezső bárónak zászlóbontását benn a parlamentben. Vájjon képzelhető-e a magyar pprlamenti gyakorlat alapján a zászlóbontásra kedvezőbb alkalom, mint az, melyet a költségvetés általános vitája nyújt ? Bánfly báró bizonyára élni fog ezzel az alkalommal, de ez esetben természetesen élni fognak szólásjogukkal az ellenkező oldalon is, hogy a vitás kérdéseknek minden oldalról való megvilágításával a közvéleményt tárgyilagos itólet formálására képessé tegyék. Ezenközben bizonyára érdekes ós fontos nyilatkozatokra lehetünk elkészülve ugy a monarkia két állama között kötendő gazdasági kiegyezés végrehajtása, mint a külföldi szerződések tekintetében. A meginduló vitának mintegy bevezetője Apponyi Albert gróf jászberényi beszámolója s a nemzeti párti programjáBókésmegyei Közlöny tárcája. Kozsibrovszky tréfája. Irta: Mikszáth Kálmán. A „Ne okoskodj Pista" cimü elbeszélést írván, amelyben gróf Kozsibrovszky, a nagy trófac^náló és felültető szerepel, az elbeszélésem keretébe nem volt bevehető egyik legjobb csinje, mert hátráltatta volna a cselekvény gyorsabb menetelét. De ha már benne vagyok, bizony nem sajnálom külön feltálalni. A dolog Rimaszombatban játszik. A nagy piacot kell elképzelni szép őszi napon ; garmadával állnak a gyümölcsök a gyékény sátrak alatt, ott ülnek a pirospozsgás tiszolci asszonyok a mogyoróiknál, diós zsákjaiknál, a csinos zeheri menyecskék az alma-rakásokon, s ha megáll előttük a vevő megkérdezve: „Édes-e az alma édes ?" dévaj mosolygással felelgetik vissza: — Édes bizony, édes. Hát persze, hogy a gonosz csont Kozsibrovszky oda is elvetődik és egy mogyorót áruló menyecskével kezd legyeskedni, aki szívesen csattant elmés szóra, még ha egy kicsit csiklandós is, maga módja szerint még csiklandósabbat, de a mellett el nem felejti a^ üzletet sem. — Ej no, de csintalan szája van az urnák — legalább mér vegyen a mogyorómból ! . ' ' Kozsibrovszky meg is vesz egy kézi kassal vagy nyolo-tiz itfcényit, de mi az ördögöt tegyen most már vele ? Egy percig zavarban van. Hanem a gondviselés, az csak mindég segit neki a pernahajder csinjeiben. Ahol lép ki ni kapujából nagy tekintetű Hiléoy Sámuel uram, az ásványtan tudós profeszora, hosszú, burnótszin kaputrokkjában, bozontos, elhanyagolt üstökével és egyenesen a piacnak tart. Noha legény-ember még, görnyedten, totyakosan szedegeti kiaszott lábait, amelyeket sohase dresszirozott táncmester, mert egész élete az ásványvilág buvárlatában telt el s különben sem nézi sokra ezenkívül a világot. Olyan az előtte, mint egy lábbal fölrúgott hangya-zsombék. A rúgást a tudomány adja. A sürgő-nyüzsgő hangyák, a szamarak ellenben azt hiszik, hogy valami általuk megállapított célból jönnek-mennek Pedig mennek, mert lökést kapott a dombjuk. De ha nagytekintetü Hiléczy profeszor ur nem vett ügyet a mozgó-rajzó hangyákra, ő tudósságát azok ugyancsak megnézik, mert meglehetős furcsa alak. Épen az áttellenes ablakból is a két Majornc^ky kisasszony nevetgól (gyönyörű ... -.őke fejecske egymás mellett), egyr ^mutogatva valami különöset a tudös ur alakján vagy öltözetjén. Érdekes volna tudai, hogy mit beszélnek, — de végre is lehetetlen. Az ördög tudná azt, hogy ilyen két pajkos fejecskében mennyi csintalanság elfér. Elég egy pillantás az utca ölébe Kozsibrovszkynak. Látja Hiléczyt ós látja szép rokonait, a Majornoky kisasszonyokat, hója tekintettel. 0 mindent észrevesz. Hopp ! megvan ! tudom már, mit tegyek a mogyorókkal. S alig hogy áthalad mellette a tudós profeszor, szemüveges szemeit a földre szegezve, hiszen a földben vannak az öszszes titkok, b

;rtelen odaint egy ácsorgó suhancot: — Gyere ide, fickó, tudod-e. hol laknak a Majornoky kisasszonyok ? — Nem tudom. — Amott néznek ki az emeleti ablakból. Az a két szép leány. Tudod-e már ? — Nem vagyok vak. — Fogd ezt a kosarat, vidd el nekik, megértetted ? — Nem vagyok siket. — Es mond meg, hogy Hiléczy professzor ur küldi. Meg tudod mondari ? — Nem vagyok kuka. — Hát mikép mondod ? — Hogy Hiléczy professzor ur küldi. — Nagyon helyes ; itt van ez a fényes kóthatosos, ha jól elvégezted ós vissz aj ösz, még egy ilyet kapsz tőlem. A gyerkőc visszajött tiz perc múlva. — No mit mondtak ? — Nagyon nevettek. Már talán régen el is felejtette Kozsibrovszky az ő csínyjét, midőn egy nap felolvasás volt Budapesten az akadémiában, amit a tudós Hiléczy Sámuel tartott (mert Hiléczy 1. tagja az akadémiának): „A kövek alakja az özönvíz előtt." Ez volt a „kiváló fontosságú" értekezés tárgya. Hogy milyenek voltak a kövek az özönvíz előtt, habár ott voltam és gróf Kozsibrovszky t. képviselőtársam mellett ültem a hallgatóság közt, még sem tudnám már elmondani, de azt hiszem, hogy akkorában nem lehettek oly cudar kemények, m>nt most, mert a tudós kollégák a felolvasó körül elég kényelmesen aludtak rajtuk, azonban a felolvasás után fölébredtek ós a vidékről jött tudós tiszteletére egy kis vacsorát hevenyéztek az István vendéglőben és noha már éjfél volt, sehogyse volt kedvük aludni. Beszélgetés közben egyszerre csak Rimaszombatra fordult a figyelem. A tudós fiatal ember (mert negyven éves még a professzor ur) szokatlanul derült volt ezen az estén, dicsérte a városka levegőjét, az ivó-vizet. Kozsibrovszky közbeszólt: — Azonfelől igen jó lakásod van, kedves öregem, fölséges kilátással. — Nem valami különös a kilátás, mindössze egy kopasz domb s még távolabb a szőlők, amelyekben már a philoxera gazdálkodik. / — Ohó, ne titkolódzál, kedves őreg. Én a vís-kat értem, a két szép Majornoky kiasszonyt átellenben. A professzornak elborult a homloka. Egy fájdalmas vonás tette sovány barázdás arcát még szomorúbbá. — Oh, azokat.a szegóny leányokat érted ? Szivemből sajnálom. Megőrültek. Most Kozsibrovszkyn volt a sor megijedni. — Ne beszólj ! Az nem lehet 1 Engem nem értesítettek semmiről- A legkedvesebb unokahugocskáim. — Már pedig azok megőrültek. — Megfoghatatlan! — kiáltott fel Kozsibrovszky. — Mind a ketten ? — Mind a ketten — mondá a tudós rendületlen meggyőződéssel. Kozsibrovszk, az a léha, vig fráter, belesápadt a rémületes hirbe, annál is inkább, mert eszébe jutott, hogy nagyatyjok, Majornoky Gedeon is Döblingbe halt meg. Az unokákra szokottt visszatérni az efféle. Eltolta a boros poharat magától, kialudt a havanna a szájában, izgatottan odahuTita, a szókét Hilóczyhez. — És hát mit tudsz, kórlek, a részletekről ? Milyen körülmónvek közt történt ? Mi mégis a rögeszméjük Y Hiléczy csodálkozó szemeket meresztett Kozsibrovszkyra. — Hát hogy tudném én ezt? Eltek