Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám
1904-06-05 / 46. szám
XXXI. évfolyam. Békéscsaba 1904. Vasárnap, junius hó 5-én 46 'szám. Bfl BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. reiefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak visszaMegjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehat, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Felelős szerkesztő : Szerkesztő: Laptulajdonos: A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. MAROS GYÖRGY. FRANK ZOLTÁN SZIHELSZKY JÓZSEF. Nyilttór-ben egy sor közlési dija 50 fii. Szárazság, inség, megbénulás... — junius 5. Nem újságírói hü-hó iratja velünk hatás-vadászat kedvéért e három szót cimül e sorok élére, hanem szomorú, sőt kétségbeejtő való rejlik mögötte, amikor e három szót egymással öszs2efüggésbe hozzuk. Hetek óta fellegtelen az ég és kitavaszodás óta hiába várjuk az áldásos, a ^termékenyítő és kényért adó esőt. Éppen csakhogy pénteken este szakadt le ránk a megyében itt-ott egy kis áldásos egy órai zápor. Egy pillanatra szinte át sem értheiő jelentősége az esőhiánynak; de ha kissé körülményesebben gondolkodunk felette s mérlegeljük következményeit, valóban kétségbeesés és rémület lepi meg az embert. Es méltán. Nincsen eső! Ha ez csak azt jelentené, hogy e szerint hazánkban és a hazánkhoz hasonló gazdasági helyzetben élő népek földjén nem lesz, vagy sokkalta kevesebb életfentartási termény lesz, mint amennyi kell és mint amennyire szüksége van az embereknek rendezett és kellően ellátott életviszonyok között: hát bár ez is nehéz sors volna már, de talán még eltűrhető. Csakhogy az eső hiánya nem csupán kenyér szűkösséget jelent, hanem sok más egyebet, nem kevésbé kétségbeejtő t. Ha valakinek kevesebb a pénze, ám kevesebb fölösét költ; hanem ha valakinek nincs kenyere, az nemcsak maga . éhezik, de a nélkülözés általánossá válik. Mert az inség: általános erőcsökkenés, minden kultur állam összes intézményeire káros hatással. Éhező államban és társadalomban az általános nélkülözéssel együtt jár az egyes emberekben s ezek együttességében rejlő munkabírás, munkakészség meggyengülése, megbénulása és pusztulása. Az éhes ember beteg ember, a beteg ember pedig könnyen pusztul, elhal és vele pusztul, vele hal az állami élet legnagyobb kincse: a munkabírás. Nem azért rémitő tehát csupán a szarazság és inség, mert sokak jövedelme csökken, avagy sokan nélkülözni fognak, hanem mert velük együtt az egész társadalom elerőtlenedik, megbénul. Igaz, hogy a természet nivellál s amit egy helyütt elvon, azt máshol kipótolja. Csakhogy a hiány pótlására fordított kiadás: erőnk fogyasztása, rendkivüli megterheltetésünk. A nagy világban háború dúl, hazánkban a magas politika, de mindezeknél sokkalta nagyobb gondunk a fellegtelen ég: szárazság, inség és megbénulás közeli réme. Hiába kotyognak szertelenül éstulzóan : fejlesszünk ipart és kereskedelmet; mert mind a kettőnek mindenütt a világon és főleg nálunk mégis csak a föld adja alapanyagát. És minden ipari és minden kereskedelmi fényes álmok és reménységek mellett mégis csak az anyaföld az, mely a korgó gyomornak kenyeret, a fázó testnel< gúnyát, a művészetnek márványt és az ihletnek szárnyakat ad. Ipar, kereskedelem és minden 'egyéb csak rajta nő fel és tőle él meg. Ez az igaz, ez a való s a többi, ami túl csapong e felfogáson — szertelenség és egyénenkénti, vagy . kotteriánkénti muló érdekhajsza. Ezt a tömérdek s főként búzatermésre Isten által nekünk adott földet, mely nemcsak élés kamaránk, de ipari, kereskedelmi és minden gazdasági tevékenységnek boldogulási alapja, azt a sok és arra rendelt földet mi Anglia módjára nem rendezhetjük soha. Ugyan kinek? magunknak? vagy másnak? Hanem imádkozzunk, hogy eső legyen, mert az nálunk nemcsak ínséget, de általános gazdasági megbénulást jelent. (fa) Budapesti levél. - Levél, fővárosi munkatársunktól. Budapest, junius 4. Osz királyunk ismét körünkbe érkezett ; péntek este óta újra hű magyarjai közé jött, hogy itt fejedelmi kötelességeit A delegációk maholnap teljesen befejezik tanácskozásaikat; az osztrák delegáció tagjai re bene gesla már hazautaztak a császárvárosba, a magyar delegáció pedig szerdán tartja utolsó gyűlését. A képviselőház pénteken gyűl össze a delegáeionális szünidő után első, formális gyűlésre, amelyen a legközelebbi ülés napirendjét fogja megállapitani. Addig a pénzügyi bizottság elkészül munkájával s a törvényhozás remélhetőleg az 1905. évi állami költségvetést hamarosan tárgyalás alá fogja venni. Most különben az Altalános érdeklődést azon monstre tárgyalás köti le, mely a budapesti büntető törvényszék előtt a vasutasok tizenhármas sztrájkbizottsága ellen folyik. Az érdeklődő közönség már a kora reggeli órákban oly nagy számmal lepte el a törvényszók folyosóit, hogy a biróság tagjai is csak nagy küzdelemmel tudtak a tárgyaló teremig eljutni. A kir. ügyészség hivatalos hatalommal való visszaélés büntette miatt emelt vádat a sztrájkvezórek ellen. A vádlottak védő ügyvédjei a vádirattal szemben uniszóló arra az álláspontra helyezkednek, hogy a kir. ügyészség által megnevezett bűntett elkövetésére még a gyanú sem forog fenn, mert ennék a deliktumnak tárgya csak közhivatalnok lehet; már pedig a büntető törvénykönyv az államvasuti alkalmazottakat a közhivatalnokok között nem sorolja fel, s a királyi biróságok ne» egy izben himondották, hogy a már. alkalmazott nem közhivatalnok. A királyi kúria egy izben ugyan éppen ellenkeeően döntött ; de hát ez mellékes. És ime, ismétlődik a „ha akarom vemhes, ha nem akarom nem vemhes" ismeretes példája. Maguk az államvasuti alkalmazottak évtizedekre visszamenő időn át, amikor különbözü előnyök és jogok biztosításáról volt szó, — fennen hangoztatták közhivatalnoki mivoltukat ; most, hogy a közhivatali jellegnek káros következményei előtt állanak, a legerólyesebben tiltakoznak e megtisztelő cim ellen. S ebből áll minden védekezésük az ellenök emelt váddal szemben; mintha bizony ezzel tisztára mosnák akár magukat, akár az országot attól a piszoktól, mely örök szenny marad a magyar államólet történetében. A vasutasok ellen^ fol y ó perrel egyidejűleg indult meg a bizottsági tárgyalása a kereskedelemügyi tárca költségvetésének, mely alkalommal sorra vették a a vasutasok fizetósrendezését. E javaslatot összehasonlítva az állami tisztviselők fizetésének rendezésére vonatkozó törvónynyel, megállapíthatjuk, hogy a vasútiak határozottan jobb fizetésrendezóst kaptak, mint az államiak. Nyugdíjazásuk is 36 óv után következik, mig az államiaké negyven év után történik. Az altisztek helyzete is Békésmegyei Közlöny tárcaja. A háládatlan. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. A tavaszi napsugár szökellve tört keresztül a cserepes pelargonia zöldelö levelein ós bearanyozta a szegényes szobát, amint megütközött a falakon. Tisztes matróna foglalatoskodott az ódivatú asztal mellett. Deresedő haja még fehérebbnek tűnt fel, amint a tavaszi fény körülövezte. Arcán valami halvány pír ömlött el, nem volt oly tört szinü, mint egyébkor. De az ilsö tekintetre meglátszott rajta, hogy az ii" barázdái kegyetlenül végigszántották. Magas, de szabályos termete is megrjskadt egy kissé csak a járása árulta el, hogy még nem igen van túl a negyvenen. Egészében pedig azt a benyomást keltette, hogy valamikor ragyon szép volt ós sokat szenvftdett. Valóban, Sárosyné nagyasszony már innen-onnan tiz esztendeje hordja vállain a kínszenvedés keresztjót. Ennyi tengeridő óta járja a golgötha tövises útjait ós nem talált enyhülést egy perezre sem fájdal maira.' Ennyi idő óta kinozza, gyötri a saját vére, a háládatlan fia. Azelőtt boldog volt, megelégedett Férjeura, Sárosy Tamás a becsületesség mintaképe, a környék földesurainak egyik legtehetősebbje volt. De az a háládatlan fiu megfoszlotta őket nemcsak a boldogságtól, hanem még a jóléttől is Eszeveszettül költekezett, kétkózzel pazarolta a legőrületesebb módon a becsületes munka gyümölcsét. Rengeteg adósságokat csinált és ők mindig kifizették, csak szégyen folt ne essék a család becsületén, csakhogy megmentsék a háládatlant, akit érdemén felül szerettek. Talán az a túlságos szeretet is okozta a vesztét. Dehát Istenem, hogy is ne lehetne szer tni egy olyan aranyos gyermeket, mint milyen most is ott fickándozott az ölében. Annak a háládatlannak a fia. Hat-hét éves gyermek, csupa élet, csupa elevenség. Arcának vérpiros rózsái csakhogy ki nem csattannak, amint a nagyasszony fölkapja és megcsókolja. Odaszorítja édesen a szivéhez, mint hajdant azt a háládatlant. Köny csillog a szemében ós mialatt csókolja, csókolja a gyermeket, édes öntudatlan gügyögő szavak jelentek meg ajkain. Éppen ugy, mint mikor azt a háládatlant dajkálta, mint mikor azt a rossz fiát ölelte forró anyai szivére. A gyermek egy darabig csak nyugalommal türi a kedveskedést, szivéből kacag a nagyasszony csókjainak, gügyögésének. De csakhamar megunja a mulatságot ós gömbölyű kis karjával eltaszítani igyekszik magától a nagyasszonyt, majd mikor látja, hogy nem bir ellentállani a heves ölelésnek, egyik kezét odatapasztja a csókoló ajakra, másik kezével belekapaszkodik a nagyasszony ezüstös hajszálaiba és cibálni kezdi. — Engedj nagymama, engedj nagymama ! — sivalkodik a kis haszontalan és addig erőlködik, mig a nagyasszony kénytelen engedni. Lebocsájtja öléből s mint apró lábai a földet érik, hangos kacagással szaladja körül a szegényes szobát, mialatt folyton azt csicsergi kedves hangjával: — Ugye mondtam nagymama, hogy erősebb vagyok, mint te ? Ugye mondtam i A nagyasszony csak nézi a pajzánkodó gyermeket édes gyönyörűséggel. És észre sem veszi, hogy nehéz könycseppek jelennek meg az arcán. — Nagymama te sirsz, — mondja megütődve a gyermek, amint meglátja a 1 nagyasszony könyzáporhullását. Nem mosolyog már, hanem mint a hízelgő macska lapul oda a nagyasszonyhoz. Átkarolja a térdeit és pityeregve rimánkodik : — Miért sirsz édes nagymama ? Ugy-e nagyon megvertelek ? Ne sirjál kedves nagymamuskám, többet nem bántalak ? A gyermek utolsó szavai sírásban fúltak el. Buksi fejét odarejtette a nagyasszony ölébe, az meg csendes zokogással borult a gyermekre éssirtak mind a ketten. Jótékony sirás, mely enyhülést nyujtsz a szenvedőknek, olyan vagy, mint a nyári zivatar. Hirtelen jösz, sötét felhőkkel s hamar távozol és nyomodban napsugárból, felfrissül a lég. A nagyasszony fölszántotta könnyeit és most már maga kezdte vigasztalni az elérzékenyült gyermeket. — No ne sirj édes kicsikém, lásd, nagymama sem sir. Nagymama mosolyog, jó kedve van, nem haragszik rád, kacagj hát te is. A gyermek tágranyilt szemekkel nézett a nagyasszonyra, majd nekibátorodott ós a következő percben már mosolygásra vált arccal kérdezte : — Mondd kedves nagymama, hát mért sirtál az előbb ? A nagyasszony eltűnődik ezen a kérdésen. Különösnek találja. Mintha egy meglett, komoly férfi intézte volna hozzá, ugy hangzottak fülébe a gyermek szavai. Mit is válaszoljon erre a kérdésre ? Megmondja az igazat ? Kiszen a kicsiny gyermek még ugy sem értené meg. Hazudjon neki ? Egyszer csak meg k dl tudnia az igazat. Szólani akart, de ugy érezte, mintha fojtogatnák. — Nem felelsz, kedves nagymama ? — türelmetlenkedett a fiúcska. A nagyasszony még habozott egy kissé, majd leküzdó zavarát, a gyermeket ölébe vette ós szorosan magához ölelte. — Hallgass hát ide kedves kicsi fiam. Aztán elmesélte neki a szomorú történetet : Mért sirtam az előbb lelkem, mert volt nekem már egy ilyen aranyos kis fiam. Épen olyan volt, mint te. A szeme, szája, az arca, a szöszke haja, mindene. Régen volt, nagyon régen. Még akkor nem voltunk ilyen szegények, mint ma. Az a föld, ameddig a szem ellát a környéken, mind a mienk volt ós négylovas hintón jártunk a városba. Ma annyit se mondhatunk a magunkénak, ahol nyugodtan hajthatnánk álomra fejünket. Akkor régen, mikor ilyen kicsi volt a fiam, mint te, neki voltak a legszebb játékszerei, a legdrágább ruhái. Nagyon kedves gyermek volt, az iskolában a legjobb tanuló, az utcán a legilledelmesebb magaviseletű fiu. Ő volt minden lelkigyönyörűségünk, nem adtuk volna oda millió ilyen gazdagságért. Csak ugy hívtuk, hogy lelkem Palikám, mint tégedet, kedves gyermekem. Egyszer aztán megváltozott az én Palim. Nagyapó elvitte a városba, hogy a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer : tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozőknál influenza után ajánltatik. meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógysíertárakban üvegenkint 4 koronáért kapüató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roohe & Oo. vegyészeti gyár Bacel (Svájc).
