Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-26 / 43. szám

\ XXXI. évfolyam. Békéscsaba 1904. Csütörtök, május hó 26-án 43. szám. BEKESHE6TEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELÖFIZETESI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillérl Előfizetni bármikor léhat. evnegyedsn belül is. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: F6-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak visszaFeleiős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Szerkesztő : FRANK ZOLTÁN Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A városok fejlesztése. A társadalom különböző rétegeinek ellentétes törekvései az utóbbi időben mintha kissé csendesültek volna vagy legalább nem jelentkeztek oly zajjal, mint az utóbbi években, melyektől már-már teljesen féltenünk kellett a társadalmi összhangot. Vajha ne csalódnánk e megfigyelésünkben s a széthúzó erők az ország közgazdasági emelkedésének s felvirágzásának üdvére megtalálnák a békés együttműködésre a talajt. A kereskedelem és ipar ellen intézett támadások^jelentős károkat okoztak nemcsak az érdekelt osztályok anyagi helyzetében, hanem ami még talán ennél is súlyosabb, a társadalom közfelfogásában. Mert hiába hangzik el parlamentben, gyűléseken s egyebütt annyi szónoklat s jelennek meg cikkek s közlemények arról, hogy az országnak kereskedelmileg és iparilag fejlődni, haladni kell, a magyar társadalom ez élethivatásokat a többieknél alárendeltebbeknek tartja s ez óriási nyomással nehezedik a jövő nemzedékre, melytől várjuk, reméljük hazánk gazdasági újjászületését. Nálunk dobálóznak a „történeti" középosztály jelszavával, ezalatt kizárólag a földbirtokos középosztálytértvén. Éppen ellentétje a történeti materialisztikus felfogásnak, mert egy ezredévnek bajokkal, viszontagságokkal gazdag története igazolja, hogy az volt az igazi nemzeti politika, mely a magyar középosztály egészségét, nemzeti béltartalmát igyekezett megteremteni. A mult nagy s igazi nemzeti eszmétől áthatott politikájára hálával gondolhatunk, mert ennek köszönhetjük azt az igazi fajfentartó, sőt nemzeti szempontból szerfelett örvendetes agresszív hatást, hogy városaink, melyek egykoron más nyelv, más kultura szolgálatában állottak — ma a magyar nemzeti értelmi és anyagi erő, a tisztes polgári munka védővárai, melyek kihatása beragyogja fejlődésünket és bizalommal, öntudattal tölt el bennünket és serkent a további eredményes munkára. E városok középosztálya ép oly „történeti" középosztály, mint a földbirtokosoké. E városok polgársága legalább is szintúgy végzi a nemzeti történeti hivatás kötelességeit. Helyzete, életküzdelme éppen nem kedvezőbb, sőt bátran állithatjuk rosszabb, mint a földbirtokos osztályé Miért tehát a megkülömböztetés ? A városi középosztály — fájdalom — nagy arányban züllik. A kisipar, a detailkereskedelem helyzetete kétségtelenül a legkedvezőtlenebb. Ha kell mentőakció a középosztály érdekében, abból éppen a kereskedő és iparos réteg nem lehet kizárva, mert a kapitalisztikus koncentráció egyfelől, a lefelé való züllés másfelől jobban pusztítja ,a rélegeket, mint a többieket. És az u. n. történeti középosztály legsajátosabb érdeke, hogy a városi középosztály minden rendelkezésre álló eszközzel erősbitessék. Más országok, de saját hazánk fejlődése is bizonyítja, hogy a legfejlettebb mezőgazdaság sem képes népfeleslegét fenntartani. A föld természete ez. E felesleg levezetéséről s nemzetünk javára való értékesítéséről gondoskodni kell, mert se parcellázás, se birtokmegkötés e nagy ügyet megoldani nem képes. Az u. n. történeti középosztály természetes szaporodását a föld nem birja el. Levezető csatorna csak a kereskedelem és ipar lehet. Hazánkban a helyett, hogy a társadalom-politika célja e folyamat megindítása és erősbitése volna, avult eszmékkel, ellentétes áramlatokat ébresztenek fel, elszigetelik a polgári társadalmat, kisebbítik. A magyar társadalom tehát nem fordul a kereskedelmi és ipari élethivatások felé, nem gyarapítja e rétegek nemzeti béltartalmát. Szerencsés jelenség, hogy a belső vándorlás városainkba igen jelentékeny. A falvak parasztosztálya vonul a városok felé, mert kedvező mezgazdasági körülmények között sem képes népfeleslegét ellátni. Innen van, hogy a városi iparos- és kereskedőosztály tanoncainak zöme a falvak népességéből sorakozik. A vidéki városok fejlesztésére tehát ez okból is nagy gondot kell fordítani. A fogyasztók számának szaporítása körül forog főként városaink kommunális politikája, azonban a kereseti alkalmak bővítésére már nem helyeztetik arányos gond. A kormányzati politika se méltatta eddig vidéki városaink életét s igényeit, amiket előző jelentéseinkben is felpanaszoltunk. A varosok magukra hagyvák. Az állami közigazgatási teendők ellátásáért kárpótlást nem nyernek, roskadoznak a közteher alatt. E miatt a városok pénzügyi helyzetük javítására mindenfelé belső szolgáltatások igénybevételére kénytelenek, kövezetvámokat hoznak be, illetéket szednek, a piaci helypénzeket emelik, drágítják a termelést, a fogyasztást. Az állam indokolatlanul nagy terheket róv városainkra, melyek most vannak a fejlődés utján, a mikor épen gyámolitásra, támogatásra fokozott szükség van. Iparfejlesztési politikánk keretében tehát nagyon is szükséges, hogy a merev központosító törekvés ellensulyoztassék és a létesítendő gyár- s ipartelepek azon vidéki városokban emeltessenek, a melyekben a szükséges létfeltételek megvannak, mert a vidéki kishitüséget, a vidéknek önmaga iránt való kicsinylését leküzdeni kell, máskülönben az a törekvés, mely a vidékről bármi téren kiemelkedni akarókat a központ felé húzza, teljesen erőre kap és vérszegénnyé teszi a vidéki városokat, a haladás, az európaisodás nagy kárára. Megyegyűlés Tavaszi rendes közgyűlését Békósvármegye törvényhatósági bizottsága a pünkösdi ünnepek után, e hó 24-én tartotta Gyulán, a vármegyei székház nagytermében. A számos fontos tárgygyal bővelkedő napirend — ugy látszik — nem költötte fel a megyebizottsági tagok érdeklődését, mert a tágas terem szinte kongott az ürésségtől. Még a csabaiak tettek ki magukért legjobban, de ezek is a községet érdeklő jelentékeny ügyek folytán nagyobb számban jelenhettek volna meg. Megyei közgyűléseinknek mindenkor fénypontja szokott lenni Lukács György dr. főispán elnöki megnyitó beszéde ; a jelen alkalommal is mély nyomokat hagyott a jelenlévők lelkében a főispáni megnyitó beszéd nemcsak külső formáinak tökéletessége miatt, hanem belső tartalmánál fogva is. A főispán megemlékezett azokról a nagyobbszabásu eseményekről, melyek a törvényhatóság utolsó gyűlése óta az ország és a megye közéletében méltán keltették fel a közérdeklődést. Hódolattal mutatott Békésmegyei Közlöny tarcája. Szeget-szeggel. Irta : Koncz Ákos. Künn pompás nyárba hajló tavaszi idő van, telve gyöngyvirág és orgonaillattal, de ez a bűbájos illat nem vonzza ki a szabadba Szegedynét. Benn ül szalonjában ós unatkozik Unottnak és fáradtnak látszik Idegesen tépdel egy halváuypiros pünkösdi rózsát és a le-lehulló levelekből számítja, vájjon eljön-e Jenő, aki a mai délutánra ismételten bejelentette szokott látogatását? Majd felkelt szokott ülőhelyéről s a kigyódzó fehér utaira tekint. Ugy néz ki igy felegyenesedve, mint egy királynő. Pompás créme foulardból készült toilette van rajta. A sima á la cloche aljat csipke volánt dibzitette. A derék búzavirágszínű bársonyból készült, bő ballons újakkal, valóságos remeke a legújabb párisi divatnak. Maga is megelégedetten tekintett a tükörbe, mert érezte, hogy ma ismét hódítani fog. Néhány perc és Jenő ott ült a SzegoJynó lábainál. Pedig százszor, ezerszer megfogadta, logy sohasam megy el többé abba a kis szalonba, ahol az az észbontó szépség a társaság királynője. De mikor eljött a másnap ós a másíapnak rendes órája, nem tudott ellentillni annak a titkos hatalomnak, mely sllenállhatatlan erővel vitte őt annak a ssodálatos szép asszonynak a világoskék zalonjába. Küzdött, vergődött, sőt erős férfi léére sirt. Az a bohó, nyugtalan szív, tönkreette összes erős elhatározását ós ő minden ogadalma dacára, ismét ós ismét ott ült annak a csodálatosan szép asszonynak a lábainál. Bármit tett, bárhová ment,, mindig szemei előtt látta Szegedynét. Nem szabadulhatott tőle. Kisérte, mint az árny nappal, éjjel meg megjelent lázas álmai közt könyes szemekkel szerelméért esedve és ő felriadva, odahagyta fekhelyét és kirohant a sötét éjszakába, nyugalmat keresni . . . feledni, azt hívón, hogy az a szép asszony őt szereti. Másnap erős elhatározással neki dőlt a munkának. Dolgozott lázasan, de midőn eljött az a bizonyos óra, összefutottak szemei előtt a betűk, fátyol borult a papírra, a gondolatmenete megszakadt, fáradt elméje nem tudott eszméket teremteni s ő lecsapta a tollat s rohant annak a bűbájos asszonynak a szalonjába, összegyötört lel kének gyönyört keresni. És ez igy ment nap-nap mellett és ő nem tudott elszakadni attól a szalontól, mely az ő nyugalmának temetőjévé lett. Itt, csakis itt érezte jól magát. Epedően nézte azt a rubint ajkat, azokat a ragyogó szemeket, melyek neki is juttattak néhanéha egy-egy mosolyt. Beszketett, ha azt a bájos asszonyt látta, félt tőle mint a gyermek és mégsem kerülte, sőt szeretni merte, tiszta, önzetlen szerelemmel, amint csak egy ábrándos ifjú szerethet, abban a tudatban, hogy szerelme tárgyát valaha elérheti. Lassanként elhanyagolta hivatalát, mely neki is, sokat szenvedett édes anyjának kenyeret adott. Bement ugyan az irodába eleinte dolgozni, de munkáját nem használhatták. Intették, kérték, figyelmeztették, fenyegették, de hasztalan. Neki drágább volt az a kis szalon, mint a kenyér. Egy reggelen aztán tudtára adták, hogy hivatalából el van bocsátva. Egy pillanatra meghökkent, eszébe jutott édes anyja, ki belé helyezte eddig minden bizalmát. Mit mondjon neki, mivel mentegesse magát, hogy meg ne repedjen ! a szive annak a sokat szenvedett, az élet keserűségeit átélt szegény jó szülőnek ? De csakhamar kiverte fejéből a jövő rémképeit és futott, rohant abba a szalonba, mely már nem egy, hanem két szívnek lett a temetője. Szegedynónek egy mosolya feledtetett mindent a boldogtalan Jenövei, még anyjára sem gondolt mikor mellette lehetett. Es ő érezte, hogy rossz, háládatlan gyermeke anyjának, de nem volt elég ereje széttépni azokat a ránézve átkos szálakat; melyekkel boldogságára készült a szemfedő. Az a szegény, beteg öreg asszony meg odahaza sirt ós imádkozott. Erezte, hogy ránézve fia elveszett. Alig volt otthon Jenő s akkor is durván utasította vissza érte aggódó anyjának lágy, édes, jóakaró szavait. Ugy vette észre, hogy ő teher a háznál. Oh pedig mit nem adott volna fia boldogságáért. Minden gondolata azé volt, ki őt már annyiszor megbántotta s ha éjjelenkint lázas álomba hánykolódott egyetlen gyermeke, remegő kezeivel simogatta a sápadt homlokot és kérte Istent, hogy térítse őt vissza a jó útra, hogy neki megint legyen egy jó, engedelmes fia, mint amilyen a régi Jenő volt. Mikor aztán látta, hogy nem használ sem könye, sem imádsága, a szegény, törődött asszony a végsőre határozta magát. Elment a Szegedynóhez titokban, fia tudtán kivül. Bebocsátották ós ő sirva beszélte el fia vívódásait. Szegedynó hidegen hallgatta a siránkozó anyát és azután kinevette. Elmondta, hogy ő csak játszik Jenővel, hogy neki jó, becsületes férje van ós ő nem tehet róla, hogy Jenő szerelmes lett belé ós ennek megakadályozása ninos is hatalmában. A beteg asszony ingatag léptekkel hagyta el a szívtelen sírón szalonját ós és sietett elmondani fiának azokat, amiket hallott. De Jenő nem engedte kibeszólni édes anyját. Durván rárivallt ós megparancsolta, hogy ne avatkozzék az ö dolgaiba, sőt fel, igen, felemelte kezét anyjára, de Isten nem engedte, hogy megüthesse, mert a szegény asszony, mielőtt a durva fiu karja ránehezedett volna, élettelenül terült el a földön, meghasadt a szive. Jenő egy pillanatra magába szállt, de csak egy pillanatra, mert csakhamar ott találjuk őt Szegedynónól, annál az észbontó szépségnél, a kis szalonban, amint szerelemittasan hallgatja szavait. A csábitó asszony szebb most mint valaha. Halvány heliotrop crépe de soie ruhájában elragadóan jól néz ki. Karcsú derekán redőkben hull alá a pompás Loie Fuller gase de tsoiból készült nyári kabátka, mi igazán festői kinézést kölcsönöz az örök mosolyú asszonynak. Jenő nem tud betelni nézésével. Feledve van minden: anya ós becsület 0 csak azt az asszonyt látja, ki fogva tartja, ki uralja egy tekintetével, ki hatalmába kerítette nem azért, hogy szeresse, hanem hogy előbb összetörje ós azután eldobja magától. Nem szerette Jenőt egy pillanatra sem. Neki az csak játék volt. Szerette lábainál látni a fórfivilágot, bolonditani őket és azután kacagott vergődésükön. Mosolyogva beszélte el nem egyszer a Góressy Béla esetét, ki miatta lőtte magát főbe a mult nyáron. Csodálatos asszony volt. Nem szerette se az urát, se senkit a világon. De férfitársaság, udvarlók nélkül nem tudott élni. Kacér volt az ellenállhatatlanságig, e mellett ideges, szeszélyes, türelmetlen és szívtelen azok iránt, kik elég szerencsétlenek voltak vele gyakrabban érintkezni. Udvarlóit változtatta szeszélye szerint. Most Jenő volt a soros, de nemsokára ő