Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-15 / 40. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1904. évi 40 .számához. egészségügyi két alapszerve eddig a legjobb „kondició u-ban van ! De hegy olyan ma­rad-e, vagy ugy veszik-e hasznát e város lakói, amint azt becsülni is kellene, az már más szó. Hát ami a használatát illeti, az elég gyenge dolog A nagy számú sétáló közönségre való előfigyelemből a kert elején — igaz — oda van függesztve a tábla, hogy : az utakon a kerékpározás tilos. Bizouyosau azért, hogy a rohanó két kerekű masina ne zavarja a sétálókat. De hát kiket is zavarhatna 1 ? . . . Öt-hat pereces inast, egy pár bakát és konyha delnöt, néha napján egy-egy bölcső­vel és ici-pici gyerekkel odavetődő mamát és a vele járó dajkát, 1—2 alsós parti férfi társaságát látnak itt olykor-olykor a nyiló ée illatban uszó lilaszin orgona bokrok, a trillázva fütyülő sárgarigók, bájos zenéjű fülemülék, Liska a városi kertész, meg a kerti bizottságnak papirosra vetett jó reménykedése . . . Pedig utcáink telvók tüdőt rontó al­földi porral s az útszéli akácokat kivéve a csabai gyerek legfeljebb képekről, vágyál­mából ismeri az üditő ós egészséget tápláló erdőt. Igazán érthetetlen, hogy mindezek da­cára mégis csak a vasárnapi tarka közön­ség érzi csupán szükségét — talán mintegy ösztönszerűleg — egészségi és gyönyör­ködtető szempontból e ligetek látogatá­sának. Sőt ez idén — ugy halljuk — még egy évenként megujuló és a város társa­dalmának minden rétegét egybegyüjtő rendszerinti alkalom is elmarad onnan : a vidám és kedves diákmajális. Nem adott neki helyet a kizottság. Azt mondják, fél­tik u fiuk iskolai előmenetelét. Igazán jókor — május derekán ! Tegnap például (szombaton este) Pur­c s i ó k rendeztek benne pompás búcsú­hangversenyt; pünkösdkor az iparos ifjak • vivják meg majd itt a tavaszi kerti mulat­ságok nagy harcát — a konfetti csatát. Uri népünk pedig várja-várja, négy fal között sápadó orcával, elzárkózva és mogorván: üogy is lehetne mielőbb ós idő előtt — megvénülni! Minthogy a kert bokrai és fái is vé­nülnek már. S megeshetik, hogy 10 év alatt, miután a növények a föld felső rétegének táplá­lását telszivták, nedvességhez pedig nem juthatnak, legfeljebb életet ölő porhoz és koromhoz, hát mondom, megeshetik, hogy még ki is pusztulhat ez a szép.liget. Pedig a kertnek minden fája, bokra és virága várva-várja azt a bizonyos víz­vezetéket, mely mielőtt a közgyűlés hite­gető és kecsegtető jáakaratából megindult volna, már is bedugult a számitások ó* tervek halmazában. Pedig ami aztán ott bedugul, no az ugyancsak el is van dugaszolva ám. Legalabb már egy pár szürke szőrű vízhordó csacsit látnánk a kertben. Istenem, Istenem ! Beh fel is ragyogna erra Liska városi kertész, a fonnyadó fák és a ter­mészet és egészség barátainak redőkbe ráncolt orcája. Ugyan tessék már hozzáfogni ahhoz a vízvezeték épitéiéhez, vagy legalább egy pár városi ós vizet hordó csacsinak a be­szerzéséhez ! Mert biaony-bizony mit sem ér ez az élet vagyonnal ós állandó — beteg köhó­cseléssel. Minthogy e pár sort is osak annak nevében ós érdekében irtuk. A kodisok. Minthogy pedig belekezdtünk egészségi ügyek tárgyalásába, hát eszünkbe jut ám az is, hogy bizony-bizony másként is be­tegek vagyunk. Beteg nagyon, gyenge nagyon, lelkünk, szivünk, gondolkodásunk, akaratunk. Hogy miért! ? Szavak helyett álljon a példa. A szerkesztőséggel szemben, az utca túlsó szélén, hetenként több napon, vaskos, tagbaszakadt kódisasszony üldögél a gyalog­járón a faltövében. A járó-kelők pedig igazán sűrűn szórják a filléreket a szegény kódisnak. Bizony mondom, húsra is jut belőle, ugy számítottam ki, rövid egy órai megfigyelés alatt. Messze tőlünk meg egy virágzó alföldi nagy városban — Debrecenben — egy ifjú theologus lőtte agyon magát a minap, an erikai párbajban egy leányka miatt. Kö­nyörgött az életeórt, de ellenfele nem adta vissza . . . Hányszor imádkozik a dús egészségért; hánys or hajlong a pálya földi előnyökért ; a haladni vágyó állásért; éhes kenyérért; rajongó a szerelemért stb. stb. . . . Oh ! Óh ! ! büszkén ós szánalommal 1 vetjük odt az útszéli kódis asszonynak a ! fillért, pedig mindannyian — kódiso k vagyunk! Szinte jó szerencse, hogy a sok por ós kór mellett még b o r is van a vilá­gon, melynek révén a F i u m e törzsasz­talánál egy-egy vidám legény-avatás vagy (uj asztaltárs beigtatásánál) a bornak he­| vétől ós gyöngyöző színétől ugy látjuk, hogy szépek vagyunk, erősek ós egészsé­gesek kivül-belől. Bizony mondom jó, hogy illúzió is adatott e világra. Sziporka Zsolt. 1 szocializmus és munkanélküliség Az alispáni jelentés. A vármegye május 24-én tartandó közgyűlése elé igen tartalmas jelentést terjeszt Fábry Sándor dr. alispán. Ebből közöljük az alábbi részlet: Szocialisztikus mozgalmak állandóan a észlelhetők a vármegyében. Népgyűlések a vármegye különböző helyein majdnem min­den hóban tartatnak s szaporodik a szo­cialisztikus irányzatú lapok száma is. A Békéscsabán megjelenő „Igaz Eszmó"-n kivül legutóbb ugyancsak Békéscsabán „Slobodne Slovo" cim alatt tót szocialisz­tikus heti lap indult meg. A szocialisztikus mozgalmak ujabban különösen ipari téren hódítanak s ezek hatása alatt a vármegyében az egyik stricke a másikat éri. Határozottan megállapít­ható, hogy e strickeok nem annyira a munkások elégületlenkedóse és kezdemé­nyezéséből erednek, mint inkább a szo­ciálista párt szervezetek vezetőinek izgatásai következtében Megkezdette megyénkben a bérharcok szervezését a „Magyarországi épitőmunká­j sok szakszervezete," melynek székhelye Budapest. Ez a vidéken mindenfelé fióko­kat szervez ós az összes vidéki szakegyle­teket működési körébe vonja. Követte ezen szakszervezetet a többi iparág szakszer­vezete s ma már majdnem minden ipar­ágnak külön zzakszervezete van a segéd­munkások között a vidéken is. Ez a szö­vetkezés és szervezkedés kétségtelenül örvendetes volna, ha az illető iparágnak ós művelőinek szakszerűségét mozdítaná elő ; sajnos, azonban az tehető fel, hogy a szakegyletekben szakdolgokról aljg esik szó és a „szak"-elnevezós csak taka­rója. az egyesület szociálpolitikai jellegé­nek és a munkások izgatásában nyilvánuló tevékenységének. Majdnem minden strikenél arról nye­rek értesülést, hogy a bérharcot e szak­egyletek rendezik. Es rendezik sok esetben komoly ok nélkül, jórészt csak agitationá­lis szempontból, mint az a békéscsabai ós gyulai építőmunkások bérharcánál nyilván­való volt. Minthogy pedig a szakegyletek hovatovább valamennyien országos szerve­zetet nyernek, s minthogy e szervezetben rendezett strickeoknál az indokolatlan együttessóg és a rendezésben való roha mosság is aggasztó, méltán támad az aggo­dalom, hogy az országos szervezkedés súlya alatt ós lelkiismeretlen vezetése folytán a munkaadók ós a munkások között kívána­tos coordinált együttműködés, illetve egyen­súly országszerte megbillen és hogy e baj többé nem egyes vállalkozót sujt, hanem az egész gazdasági életet, mert lehetetlenné teszi az állandó nemzeti munkát s válságot idézhet elő a köz kárára komoly pillana­tokban, midőn a munkateljesítése elodáz­hatlan. A bérharcnak ily mesterséges szítását és rendezését megengedhetőnek s ugy a gyakran csak eszközül szolgáló munkásokra, a munkaadókra, mint a nagyközönségre nézve károsnak tartván, felterjesztést in­téztem a m. kir. belügy- ós kereskedelem ügyi miniszter urakhoz, feltárva a helyze­tet és kérve szüksógszerüleg országos jellegű orvosló intézkedések elrendelését. A strioke-okkal való visszaélések meg­gátlása tárgyában szükségesnek vélem, mondja az alispán, egy részről a munká­sok helyzetének javítására komoly sociál­politika inaugurálását, nevezetesen ujabb munkásvédö törvények létesítését, munkás­kamarák szervezését, az egyéni szabadság szigorú meg védelmezését és munkás jóléti intézmények létesítését, különösen a mun­kás ó'elmezése és megélhetési viszonyainak (ételek, olcsóbb lakás) biztosítása által. — Másrészt azonban elkerülhetetlennek vélem a tömeges stricke-okkal szemben, a munká­sok módjára a munkaadók szervezkedését is, hogy ellenálló képességük éppúgy meg­legyen, mint a munkásoknak. Szükséges az ipari munkaközvetítés intézmények jobb alapokra fektetése; a békéltetési rendszer újra sservezése a feltótlenül kötelezöleg döntő választott bíróság mintájára ; a véde­kezés megállapítása a legújabb munkás­taktika, az u. n. „lassan dolgozás" ellen, s a megfelelő vódelem biztosítása azok számára, kik szaktársaik stricke-je dacára tovább akarnak dolgozni. Tapasztalván Gyulán is, hogy a bér­harcba lépő munkások megfélemlítik a dolgozni akaró munkásokat s nem engedik azokat elvállalt munkájuk óhajtott békes­séges teljesítésére, hirdetményt bocsátottam ki, melyben figyelmeztetve lettek a mun­kások, hogy ezen eljérásuk a magánosok elleni erőszak vétségét képezi s elrendeltem, hogy ily eröszakoskodókkal szemben a bönvádi feljelentés megtétessák. A munkások gyűlései és a szocialis­tikus irányzatú népgyűlések egyébként békességesen folytak le. Munkásaink május 1-ót a vármegye majdnem minden közsé­g-ben megünnepelték, felvonulásokat, nóp­gyülóseket és mulatságokat tartván, A legmesszebb menő óvó intézkedéseket tet­tem meg, hogy a közrend ez alkalommal megóvassók. Rendzavarás nem is fordult elö. A munkanélküliség. Az orosháza—nagyszénási út földműn- 1 ka, mint ínséges munkáiban a gádorosi, nagy szónási és szentetornyai nélkülözők része­sittettek. Az idei tavaszi kereset nélküli viszo­nyok is élénken konstatál-ák azon különben is már ősmert tényt, - mondja az alispán — hogy gazdasági életünkben a kis exis­tentiák viszonylagos tulszaporodásuk és illetve a munkaalkalom nem párhuzamos szaporodása következtében immár nem találják meg a lótfentartáshoz szükséges minimális állandó keresetet. Mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy gazdasági életünk annyira csupán a mező­gazdaságra utalt, egyoldalú s ennélfogva vérszegény ós óletnedvek hiján való, mikép a négyszög kilométerenként átlagosan szá­mitható 50 embert sem képes a megélhetés eszközeivel állandóan ellátni. Tanúsítja ezt azon körülmény is, hogy megyénkből mind nagyobb a kivándorlás. Még pár óv előtt alig egy-két útlevél adatott ki Amerikába kivándorlók számára s tavaly már 276 ily útlevél, az idén pedig már eddig 90 ada­tott ki. Gondoskodnunk kell népünk számára uj keresetforrások megnyitásáról. Erre a gyárak létesítése mellett felette alkalmas volna a háziipar nagyobb mérvben való i meghonositósa. Megyénkben több háziipari j foglalkozásnak kedvező talaja van. Ilyen a 1 fűzfavessző fonás, különösen azon közsé­gekben, hol kosárfüzhöz könnyeben juthat a nép. Fejlődésre alkalmas háziiparágak még a gyékény ós szalmafonás, a zöldség termelés és konzerválás. Indítványozom, hogy feliratilag kérjük fel a kereskedelmi minisztert, miszerint oda hatni kegyeskedjék, hogy a hazánkban ál­lami subvencióval megtelepedni óhajtó kül­földi gyárosok figyelme megyénkre felhi­vassék, hol munkásnópet, kitűnő közlekedési viszonyokat, folyóinkban a gyárüzemhez alkalmas vizet s a községek részéről jó­akaratot s bizonynyal anyagi támogatást is nyerendenek. Feliratilag kérjük fel to­vábbá a földmivelésügyi minisztert, hogy a háziipar tágkörü meghonosítása iránt, különösen a náziipari termékek piacának biztosítása, másrészt a háziipar egyes ágai­nak oktatása, a munkaeszközök beszerzése s az ipar fejlesztésére szükséges összes egyéb feltótelek előkészítése által közre­hatni kegyeskedjék. Esküdtek kisorsolása. Junius 6-án kezdődő második ciklusra eáküdtszóki tárgyalási esküdtekül kisorsolva lettek : Rendes esküdtek : Csabáról: Ketter Károly vendéglős, Kollarics Károly malom­tulajdonos, Kiiment Z. János birtokos, Kerónyi Soma dr. ügyvéd, Belenta Mihály birtokos, Porjesz Miksa bútorgyáros, Vi­dovszky Károly birtokos. Orosházáról: Leszich Kálmán órás, Hézer Gyula asztalos, Nigrinyi Antal gép­tulajdonos, Bulla Sándor mérnök, Freuder Mór regale bérlő. Körösladányból: Türk József keres­kedő. Csorvásról: Váradi Szabó János urad. kasznár Gyuláról: Gerlein Reinhard birtokos, Süónási János lakatos, A. Schriffert János városi tanácsos. Gyulaváriból: Szafáry János urad. intéző, Erdődi Lajos föerdőmester. Mezőberényból : Hegedűs Dániel ital­mérő, Petrics Soma sertóskereskedő. Tótkomlósról: Újhelyi Eerenc keres} kedő. Endrődről: Uhrin Endre dr. ügyvéd, Szabó József szabó, Füzesgyarmatról: Borsóthy Géza mérnök, Pusztaföldvárról: Szókács Sándor föld­mives. Sámsomból: Wolfinger Miksa bérlő, Békésről: Breier István kádárm., ifj. Belenta János földmives. Kétegyházáról: Bencze István föld­mives. Helyettes esküdtek : Gyuláról: Schnei­der János építő, L. Kovács János földm., Körmendy Sándor gátbiz., Lotta György szűcs, Nánási István asztalos, Nómedi Lajos nyerges, Szállá Lajos kalapos, Licska Fe­renc asztalos. Csabáról: Keresztes Ferenc bankigaz­gató, Südy István gyógyszerész. Marik - őrült. Újhelyi gyilkosa kiszabadult a börönből az őrültek házába. Rövid fogsága alatt annyi fordulat ál­lott be Újhelyi Lipót gyilkosának, Marik Jánosnak sorsában, ki Medgyes egyházán agyonlőtte a milliomos uzsorást, hogy két életre bőven telnék belőle. Ugy vacillált mindig a szabadulás reménysége és a rabság szomorú kétsége között, mint a Mohamed koporsója ég és föld között. Most aztán végleg és kétségtelenül eljutott oda, hol szabaddá lesz a szó büntetőjogi értelmében. Ugyanis az a meglepő ós váratlan esemény történt, hogy a főmagánvádló : az Újhelyi család visszavonta a Marik János ellen benyújtott vádiratot. Ennek a jogi hatálya pedig az, hogy megszűnvén minden törvényes ok a fogság további fentartására, a szabadlábrahelyezést elrendelik, illetve átadják Marikot a köz­igazgatási hatóságnak, hogy valamelyik elmegyógyintézetbe szállítsák. Társadal­milag és egyénileg Marik továbbra is rab marad tehát, amennyiben közveszélyes őrültnek nyilvánította az egészségügyi ta­nács s igy, mint fogoly tengeti tovább is életét. Hogy eltekintve a hagyományos or­vosi distinkcióktól, valójában háborodott-e Újhelyi Lipót gyilkosa, az legalább is kétséges. Emiitettük, hogy néhány héttel ezelőtt védője hosszan tárgyalt vele a kir. ügyész jelenlétében ós tudtára adta, hogy mindenét elárvezeztók adósságai fejében s hogy birtokát megrontójának fia, Újhelyi Bálint vette meg 50.000 koronáért. Ez a csapás megrendítette ugyan Mari kot, de azért olyan értelmesen tárgyalt ügyvédjévé'., hogy korántsem keltette egy beszámíthatatlan ember impresszióját. Az Újhelyi örökösök jogi képviselőjük utján nyújtották be kérvényüket a tör­vényszékhez, melyben kijelentik, hogy a bünpertől elállanak és a panaszt vissza­vonják. A törvényszéki biró, mint az ügy előadója, nyomban referálta a beadványt s igy Mari kot szabadon bocsátották és a békésgyulai tóbolydában helyezték el. Szájról-szájra. Hudoba bácsi Rákóozija Az országos Kákóczi-ünnep alkalmával történt, mikor Csaba is kivette részét az egyetemes ünnep­lésből, hogy akkor először lengtek, még Csabán is szokatlan formájú zászlók az utcákon. Az utca egyik oldaláról annak másik oldalára ugyanis áthúzott dróton, vagy kötélen, az utcának közepe felett lengett zászló. A Csabán is újdonság számba menő zászlót természetesen sokan megbámulták, köztük egy jám­bor csabai polgártársunk is - Hudoba bácsi. Csak nézi, nézegeti a lobogó trikolort, mig egyszerre megszólít egy arra menő úri embert: - Ugyan klrek szípen, miért lengeti magát ez e sok zászlú ? - Hát Rákóczi-ünep van Hudoba bácsi, azért ! - Rákóczi-ünnep! Rákóczi-ünnep! elmélkedik az öreg Hudoba ; no igazán szíp — szól msgelége­dést kifejező arcával és fejét helyeslőleg bólingatva mellé - mert a Rákóczit ismertem ; derék, becsü­letes ember volt, no hát megérdemli, ha mondok... (Hudoba bácsi ugyanis Apponyi gróf hasonló nevű egykori ezermester mindenesét ismerte s annak helyeselte szörnyen a diszes — Rákóczy-ünnepet). legolcsóbb bevásárlási fórrá nagyban és kicsinyben Löwy Jakab L. és gl&nyös és pontos kiwolgálás tek, selymek, vázon divatírúnagy'<ere skedésel Békéscsabán, Főtér] Vidéki múxták kívánatra bérmentve küldetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom