Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-08 / 38. szám

len és kizsákmányolja a munkaerőt. Ez azonban ezen merev formájában a legszó­ditőbb valótlanság,? melylyel a munkasaö­vetkezósek vezetői — a nagy gondolkozók — saját lelkiismeretük háborgását igyekez­nek megnyugtatni. Amidőn részvénytársaságok alakulnak és a tőke nem egy embernek, hanem egy testületnek kezében végzi haszonszerző hi­tatását, az úgynevezett jogi személy, em­beri lélek nélkül matematikai pontossággal keresi a töke érdekét. A kockázat nem izgat senkit, a haszon jólesik mindenki­nek s a testület alkalmazottja, ez az első munkás, a saját munkabérét azáltal fokoz­hatja legjobban, ha minél nagyobb hasznot képes produkálni. Ám ezzel szemben áll a konkurrencia és a munka kizsákmányolá­sát a munkakereslettel akadályozza meg. AH továbbá az, hogy a gyakorlati életben a jogi személy vagyona rendszerint mól­tányos : az öröklött vagyon bőkezű ; leg­ridegebb és legkevésbé hozzáférhető a mun­kával szerzett vagyon, melynek tulajdo­nosa féltékeny és görcsösen ragaszkodik tulajdonához. Kockázatot viselni nem akar, a hasznot azonban követeli, nem törődik munkás érdekével, humanitárius vagy ga­vallér szempontok által magát befolyásolni nem engedi. Ha tehát a munkások harcot inditanak a tőke ellen, rendszerint a munkával szer­zett tőke az, mely ezt a támadást provo­kálja. Am aki ennek a tőkének megsem­misítését óhajtja, az magát a munkát gya­lázza meg ; mert lehetetlenné akarja tenni minden munkásnak azt, hogy képességei révén vagyont szerezhessen. Pedig a gon­dolkozók előtt világos, hogy a munkás csakis a legszigorúbb munkáltatási elvek betartása mellett lesz ,képes vagyont sze­rezni és világos az, hogy az ilyen szerzett vagyon egy generáció után már öröklött vagyonná válik [és rideg jszámitó elveit fokozatosan veszti el. Lehetnek végül esetek, midőn egyesek vagy éppen társaságok egymással azért szövetkeznek, hogy a munkakereslet meg­akadályoztassák és az olosó munkaerőt ily módon kizsákmányolhassák ^Ez bün és vé­leményünk szerint törvényesen hivatalból szigorúan üldözendő oselekmény. Am ilyen esetekre alig van példa. A dolgok természetes redje szerint a tőke kizsákmányolási képessége a munkával szemben gonosz mese csupán és ezt leg­fényesebben bizonyítják a most tomboló sztrájkmozgalmak, melyekből kitűnik, hogy a munkaadók a legteliesebb mértékben sa­rokba szorulnak ós vagy arra kénytelenek, hogy produktumaik árát a bérharc miatt felemeljék, vagy arra, hogy üzemeiket be­szüntessék. A töke kizsákmányoló ereje táplálkoz­hatik a spekulációból, a hitelmüveletekből, csak éppen a munkabárekből nem táplál­kozhatik. Ezért a legnagnobb mértékben elhibá­zott dolog az általános bérharc-mozgalom, mely az egyéni munkásszabadságnak, ennek a leghatalmasabb szabadságjognak elpusz­títására vezet, Ma a munkás értékesíthető az egyéni képesség szerint, a munkásszö­vettségek alkotójának megvalósulása ese­tén az egyéni képesség többé külön érvé­nyesülést nem nyerhet, a munka becsülete a gép nívójára fog lealacsonyadni. Ez lehet a bérmozgalomnak legelső eredménye. A munkásosztály ezt végtele­nül kegyetlen következésekből fogja meg­érezni. Mert nem elég az, hogy ő, az egyén ebben az akcióban megsemmisül, hanem a nagy áldozatok és önfeláldozás által ,'kivi­vott eredmények gyümölcsét sem élvezheti, mert minden szükséglete drágább árért lesz kielégíthető, az ö magasabb bórkeres­mónyének az értéke még kevesebb lesz, í mint amennyi a kisebb bérnek értéke volt. Az emberi egyenlőség fogalma nem az egyéni képességek összemérésénél szo­kott érvényesülni, hanem a szabadságjogok gyakorlásánál, ahol az egyik ember joga a másiké fölé nem emelkedhetik. A békésbánáti ref, egyházmegye közgyűlése. A békésbánáti református egyházmegye, mely egyike az ország legnagyobb ós leg­tekintélyesebb egyházmegyéinek, szerdán és csütörtökön tartotta meg Hódmezővá­sárhelyen tavaszi rendes közgyűlését, me­lyen Dombi Lajos esperes és dr. H a j­nal István főgondnok elnököltek. A gyűlés iránt ezúttal az egyházmegye kötelékébe tartozó egyházak részéről nem valami nagy 'érdeklődés nyilvánult meg, mert a tagok aránylag gyér számmal vol­tak jelen. Holott a tárgysorozaton egy nagyfontosságú ügy, az egyházmegye fel­osztásának kérdése is szerepelt, melyet azonban most levettek a napirendről ós tárgyalását az őszi közgyűlésre halasztot­ták, mivel a dolog kellőleg előkószithető nem volt azon okból, mert időközileg ma­gának a tiszántúli egyházkerületnek két­felé osztására vonatkozólag is nyújtottak be illetékes helyről javaslatot. Ilyeténkép­pen aztán a legfontosabb tárgy lekerülvén a napirendről, a közgyűlés csupán az ad­minisztrácionális ügyek elintézésére szo­rítkozott, ami két napi tanácskozást vett igénybe. Magáról a gyűlés befolyásáról röviden a következő tudósítást adjak : Békésvármegyóböl jelen voltak a köz gyűlésen az alábbiak : Békés : Kecskeméti Ferenc, Mucsi Já nos, Domokos Gábor. Gádoros: Pánczél József. Orosháza: Hódi Márton. Gyoma: Garzó Gyula. Szentandrás: Darabos Sán­dor. Köröstarcsa: Szabó János. Mezőbe­róny : Paulinyi Károly Öcsöd : C«apó Pé­ter. dr. Oláh Antal. Doboz : Szabó Mihály, Körösladány: Tóth József. Csorvás Kis Mózes. Gulyás János (Gyula). A közgyűlést az ó-templomban isten­tisztelet előzte meg, hol Pap Imre lel­kész mondott szép alkalmi imát, a közgyű­lést pedig Dombi Lajos esperes nyitotta meg szintén alkalmi, ritmusos zengésű, megható imával, mely után, mint elnök szívből üdvözölte a megjelent közgyűlési tagokat. Azután a gyűlés lefolyása a követ­kező volt: Hajnal István dr. gondnok lelkesítő alkalmi bevezetés után felolvasta gondnoki jelentésót. Megemlékezett a királynak Rá­kóczi hamvai hazahozatalában nyilvánuló ténye nagyszerűségéről, Dógenfeld József gr. egyházkerülei főgondnok amerikai út­járól s nagy dicsérettel adózott Tisza István gr. miniszterelnöknek azon érde­méről, hogy a kormányelnöki programm­jába az 1848. XX t.-c. megvalósítását is felvette. A gondnoki jelentós szerint az egyházközségek valláserkölcsi élete kielé­gítő, mindössze pár helyen okozott zavart a szociális mozgalmak elfajulása. Lúgoson októberben önálló ref. egyház alakult s a gyermekoktatás végzését a földmivelési miniszter kincstári épület átadásával elő­segítette. Küldöttségileg vett részt az egy házmegye a mult öszszel az egyházmegye szép emlékezetű esperese Szabó János sír­emlékének leleplezési ünnepélyén Debre­cenben. A debreceni protestáns egyetem felállítására irányuló ujabb nagyarányú mozgalmat az egyházak szeretetébe aján­lotta a gondnoki jelentés, melyet a köz­gyűlés végül sűrű éljen kiáltásokkal fo­gadott. Egyházi tisztességekre a felbontott szavazatok szerint 38 egyházközség által megválasztattak: egyházi főjegyzőnek, a néh. Széli Akos kir. közjegyző helyére dr. Baksa Lajos ügyvéd; világi tanácsbiró­nak dr. Csathó Zsigmond csongrádmegyei főispán, egyházi aljegyzővé : Bay József gyulavárii lelkész, tanító képviselőkül Gu­lyás János Gyuláról és Császár Péter Hmvásárhelyről. Dombi Lajos esperes szívből jövő szavakkal méltatta a megválasztottak érde­meit, isten áldását kérte működésükre s a még fel nem esketett Bay József az esküt is nyomban letette, ugy ő, mint Baksa Lajos köszönetet mondottak a bizolomért. Részvétet keltett Técsi József volt szeg­halmi lelkész halála, kinek helyét a hivek meghívás utján Csánki Benjámin tisza­füredi lelkószszel töltötték be s kegyeletes visszaemlékezésekre adott alkalmat az egyházmegye hajdani szeretett esperese, Hajnal Abel feleségének, sz. Sipos Eszter­nek haláláról szóló bejelentés, melynek búcsúztató szavai arra indították dr. Haj­nal István gondnokot, hogy megilletődve mondjon köszönetet a közgyűlés részvétéért. Dombi Lajos esperes viszont az egyház­megye szeretetét tolmácsolta dr. Hajnal István iránt, kit az összes közgyűlési tagok ovációban részesítettek. A missziói körök beosztását az őszi közgyűlésre halasztották. Szintúgy levették a napirendről egyelőre az egyházmegye felosztásának tárgyalását, AZ egyházak be­érkezett véleménye annyira szótágazó, hogy megfelelő javaslat még nem tehető. Annyival is inkább erre az álláspontra kel lett helyezkednie a közgyűlésnek, mert a beregi egyházmegye magának a tiszántúli egyházkerületnek felosztására tett indít­ványt s ezen indítványra vonatkozó kerü­leti döntés természetszerűleg befolyásolni fogja az egyházmegye felosztásának ügyét is. A beregi egyházmegye indítványát át­fertőzéstől rongyos a lelkünk, idegen piaci kapca a viseletünk. Biz' igy van ez atya­fiak ! Maholnap keresve sem találunk oly igazi, oly erős, oly hazát fentartó, nem­zetét gyarapító törzsökmagyart, milyenek­ről 9 könyvecskében ejtettem szót, amilye­nek seregestől növekedtek az enyhe, tar­tósan meleg szép hófehér boglyakemencék mellett, melyekhez én is oly szívesen járok melegedni, merengeni, enyhülni, vigaszt keresni. Ki tudja : meddig ? . . . A Jókai-utca. Irta : Zöldi Márton. Jókaival szemben a jelenkor is meg­tette — ugy ahogy — a magáét: a király kinevezte főrendiházi tagnak, a nemzet sa­ját, külön büszkeségének. Ezeket s egyéb titulusait Szák Máté csabai gazda egy ujabbal toldotta meg. Előléptette okos embernek. Valahol megírtam már megfelelő vici­nális lelkesedéssel, hogy nekünk csabaiak­nak van egy parasztutcánk, amely nosz­szabb és szélesebb, mint az Andrássy-út. Érdekes utca ez még felekezeti szempont­ból is. Az egyik oldalán csupa luteránus, a másik oldalán csupa katolikus lakik. Mindannyian vallásos hitűek, de a feleke­zetiség ebben az utcában csak lakodalmak és temetések alkalmával ütközik ki. Egyéb­ként soha szóba nem kerül. Az ilyesmiről — gondolják a csabaiak — beszéljenek a papok. Azért fizetik őket. Ezt az utcát ujabban Jókai-utoának nevezték el. Jó minapában otthon járván, találkoz­tam a Jókai-urcában Szák Máté urammal, akit gyermekkorom óta ösmerek. Hatalmas, robusztus aggastyán, hosszan lelógó haj­fürtökkel. A hajfürtök csillogó ezüstjét egy kis háj barnítja. A háj a hajon és a csizmán hagyomán. Es Szák Máté uram nem azok közé tartozik, akik szakítani szeretnek a hagyományokkal. Nincs benne egy mákszemnyi forradalmi elem A pátriarkális hangú üdvözlés után, amelyben ő engem még mindig „pán szu­szed u-nek (szomszédnak) szólított, gratu­láltam neki ahhoz, hogy utcájukat Jókainak nevezték el. — Ejnye, pán szuszed — mondotta Szák Máté, — de jó, hogy találom, legalább megtudom, hogy ki az a Jókai. Mondják, hogy igen jóravaló ember. — Biz igen, — válaszoltam, — hires, nagy ember. — Mi a mestersége ? — Könyveket csinál . . . Szák Máté gondolkozott. — Ahá, kompaktor (könyvkötő) — mondotta megelégedetten .— az is csak szép dolog. Megmagyaráztam neki, hogy Jókai a könyvcsinálás komplikáltabb fajtájával ve­sződik. Nem köti, hanem betűkből rójja össze. — Az is csak szép dolog, — bólintott Szák Máté, nagy, kerek fejével. Aztán tovább tudakozódott. — Van-e tanyája ? — Biz' az nincsen. — Virilista? — Még nem . , . Ez mintha kissé lehűtötte volna Szák Máté bizalmát és lelkesedésót Jókai iránt. Kulturmentes paraszt józansága sehogy se tudta bevenni, hogy mi az isten nyilá­nak hires, nagy ember valaki, ha tanyája nincsen, s nem tud helyet szorítani magá­nak a virilisták listáján? De csak tovább érdeklődött. —Hát családja van-e? — Van szép fiatal félesége ? — Ugy ? 0 is fiatal. — Bizony már nem fiatal. Olyan maga korabeli. — Ej haj ! — csettintett Szák gazda, s pödörni kezdte a lelógó bajuszt. — Fiatal feleség . . . hm . . . hiszen akkor az mudri cslovek (okos ember). Aztán hozzátette : — Ha találkozik vele pán szuszed, mondja meg neki, hogy tiszteltetjük . . . — Köszönöm szépen. A mult héten megint lent jártam Csabán s újfent találkoztam Szák gazdával. Már messziről kérdezte: — Mit csinál a Jókai ur ? — Megvan, hála Istennek. — Ha találkozik vele, mondja meg neki, hogy nagyon szeretnénk, hog}' le. jönne ide hozzánk egyszer. — Persze, — mondottam — szeretné látni a mudri csloveket . . . Szák Máté hamiskásan pislogott. — Hát azt is ... de még jobban a szép menyecskét. — Es erre a gondolatra ugy kiegye­nesedett a dereka, mint a hetyke legénynek a sorozóbizottság előtt. iratban megküldötte s a közgyűlés az át­irathoz hozzájárult. E szerint az egyházke­rület 3 részre osztatnék Debrecen, Szatmár és Hódmezővásárhely szókheiylyel. Az egyházmegyei nyugdij-intézet ügyé­ben javaslatot kérnek az erperes elnöklete alatt működő nyugdíjügyi választmánytól. Az egységes liturgiára nézve ugy határoz­tak, hogy az eddig beérkezett munkálato­kat az egyházherülethez terjesztik hon­venti felhasználás végett. Az egyházkerület májusi közgyűlésére az egyházmegye képviselőiül megválasz­tották : egyházi részről : Garzó Imrét, Sza bolcska Mihályt, Papp Imrét, Futó Mihályt, Darabos Sándort, Tóth Józsefet, Szabó Já­nost, Kecskeméti Ferencet, világi részlől : Fekete Mártont, dr. Baksa Lajost, Juhász Mihályt, dr. Csathó Zsigmongot, dr. Bodoky Zoltánt. A Körözs partjáról. (Mondókák - ha van miről.) Az elmúlt hót közéleti helyi esemé­nyeiből két hir ragadta meg különösebben fi?yelmünket. Két ellentétes esemény: De mind a kettőben — különösen a mi társadalmi viszonyaink közepett — van valami, ami i feljegyzésre ós a gondolkodás boncoló • késére egyaránt méltó : van bennök tár­gyalásul szolgáló valamelyes erkölcsi és tanulságos vonás. Az egyik esemény hire a mult hétnek az, hogy a csabai mabútorgyár munkásai hétfőn sztrájkba léptek, szerdán reggel dologba álltak s aznap délutánra újból sztrájkot jelentettek be a járási főszolga­bírónál s azóta nem dolgoznak ; de úgy látszik, nem is fognak dolgozhatni, mert a gyár az ok nélküli herce-hurcának szüksé­gét nem látva és azt m9g is unva, mai raktáron fekvő termelési fölöslege mellett — nem is fog hosszabb ideig dolgoztatni. És mindez miért! ? . . . Kevés a bér ? Rosz a bánásmód ! Vagy nincs megfelelő munka ! ? . . . Nem, egy sem az oka. A bérrel megvannak elégedve, hanem a gyár a törvónyparancsolta körülmények betartása mellett öt munkást elbocsájtott, de azokat munkástársainak egyesült óha­jára később vissza vette. Azok közül azonban hir szerint kettő nem akar munkába lépni, mig köztük és a művezető közötti, személyes differenciák miatt a gyár vezetősége a művezetőt el nem bocsájtja. Ezekkel azonosítja magát valamennyi, s ezért nem akar egy se dolgozni; de viszont e miatt nem fog a gyár egygyel se dolgoz­tatni. Urak, urak ! munkás urak ! mindennek, de főleg az igazságnak meg van egy bizo­nyos megtóveszhetlen általános mértékű jellege, ami fölött sem alkudni, sem erő­szakoskodni nem lehet s ez az, hogy : az igazság mindenkire csak egyféle lehet mint igazság! A jogos munkabér elérésére való tisz­tes törekvés, a munka megbecsültetésének senki által el nem ítélhető akár egyéni, akár együttes törekvése lehet a józan, a helyes cselekvésü ós gondolkodású munkás­nak ; de azt, hogy a gazda kit akar és kit nem akar megtartani munkájának, korlá­tozni, avagy testületi erőszakoskodással befolyásolni akarni azt, hogy a törvény parancsolta körülmények dacára a gazda megtartsa azt, akit nemakar, v igy éppenség­gel bocsássa el azt, akit megtartani akar : ezt a törekvést nincs a földön olyan pártat­lan s legszélsőbb szabad szellemben gondol­kodó ember, aki az igazat meg is meri mondani, hogy helyeselni vagy pártolni tudná. Nem jól van ez igy tisztelt munkás urak. A munkás joga: szabadon választani munkát, munkahelyet ós gazdát; de viszont a gazdának is kell, hogy sérthetetlen joga maradjon szabadon megválasztani az általa adott munkára a kölcsönösen kialkudott bórért, a munka elvégzésére vállalkozó munkást. Eibocsájtás ós felmondás indokolást nem követelő, törvényes módon szabályo­zottjogviszony, melynek fentartására.mun­kás ós munkaadó kölcsönösen kötelezett, azontúl semmire ! Azontúl csak egy helyzet van csupán — de ez már csak két egyén közötti vi­szonylagos állapot. Én nem dolgozom neked ennyiért ! vagy; Én nem tartalak téged semennyiért se ! Tessék nekünk elhinni, ez a mezítelen igazság ! Lehet, hogy nem tetsző ; de hisz az igazság nem is a hiúság ós nem is az egy­oldalú érdekek legyezgetője. De kell, hogy éljen ós uralja, legalább is ellensúlyozza az élet szertelenségeit. Igazán mi is volna nélküle sokszor belőlünk ! ? . . . A másik dolog nem ilyen kényes, nem is ilyen keserű s még kevósbbé vigasztalan. Az egy egyszerű, de még is nagy­szerű ember hősi, felemelő dolga.

Next

/
Oldalképek
Tartalom