Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-01 / 36. szám

XXXÍ évfolyam. Békéscsaba. 1904. Vasárnap, május hó 1-én 36. szám. sfl KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 icor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Szerkesztő: FRANK ZOLTÁN Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Az eró ünnepén. - május 1. A mai napon félre teszünk e helyen minden országos és világpolitikát és felemelőbb, vigasztalóbb térre lépve, a mindenkor szükséges társadalmi bölcselkedés tanulságaival kívánunk foglalkozni. Az időszámítás könyve, a kalendárium, a mai napra május hónap l-jét jelzi; de ez a nap közöttünk a hatalmas, a nagy természetben mást is jelez: az őséleterő duzzadó fakadását, tavaszi uralomra jutását — újból! Újból ! mert nem uj ez, csak mindenkori megújhodás. Nem ismerjük, de legalább is nem tudjuk sem történeti alapját, sem társadalmi indokát adni, hogy e napot miért választotta a jobbára fizikai munkát folytató munkásnép ünnepének; de ha már annak választotta és azzá tette,, hát szép példázó napot választott. Ünnepelje is, de kövesse is példázatát. Lássa meg és kövesse is, hogy a természetben a nagy Isten utolérhetetlen bölcsessége szerint milyen rendszeres, biztos, nyugodt és ugrás nélküli a rügyfakadástól a gyümölcsérésig tartó egyedül természetes és igazán csak egyedül hasznosan termékenyitó utja a nagy mindenség örök, romlatlan és mesterkéletlen munkájának. Lássa meg és vegyen példát is róla az általunk mindenkor becsült és minden okos és jogos dolgában támogatott munkás-nép, hogy a természet a mely nem csal, egyúttal a legjobb példaadója is; minden helyes társadalmi törekvés életképessége jogán csak a természeti fejlődés ősi útmutatása szerint csírázhat, fejlődhet és érlelődhetik meg. A természet fejlődésében nincs ugrás, de az emberében sem. Nem is lehet. Hisz az ember is csak éppen olyan szervi része a nagy mindenségnek, akár a fű, fa és virág. Az ember élettani fejlődése szintúgy a fokozatos érlelődés, gyermekből — emberré, akár csak a csemetéből, ahogyan gyümölcstermő fa lesz. Es ez a viszony nem változik a természetben az egyes szálfákból álló erdőnél, avagy az egyes emberekből társadalommá egyesült embertömegnél sem. Itt is, ott is az egyedek fejlődésbeli lehetőleg egyenlő színvonala nemcsak minősége jellegét, de értékét és életképességet, sőt hasznosságát is akként adja meg az egyetemesnek, amint az helyesen fejlődött. Erőszakoltan nevelt, a természetes fejlődés útját átugrott fák csak korcserdők ; erőszakoltan s nem a természet példája szerinti, az embernél természetesen még lélektani alapon is fejlődött emberekből mint már eleve korcsokból, csak korcs, erőtlen, társadalmi és nemzeti munkára képtelen társadalom nevelkedhet fel. Születni mindenki csak gyermeknek születik és a tanulást is mindenki csak az abc-én kezdi. És bár mindenki egyformán csak gyermeknek születik és mindenki egyformán — bármely terén a sok rendű társadalmi, szellemi vagy fizikai foglalkozásnak — csak annak abc-jén kezdi is a tanulást, mégis ugy látjuk azt az életben a legősibb időktől a legelképzelhetőbb jövendőkig: hogy egyik gyerekből erősebb, ügyesebb, vagy okosabb férfi lesz, mint a másik, akár csak a fa, ha jó talajba kerül. De ki pusztítaná el azért a fát, mert erősebb lett, mert jobb talajba került s mert esetleg pusztító féreg nem rágta meg gyökerét kifejlődése útjában s természet adta önön munkájában? Senki! Hisz a természetben is van önkénytelen sors, mely egyik fát megkíméli a féregtől fejlődésében, mig a másikat nem. Mennyivel inkább megvan, meg volt és meg is lesz ez az embertársadalomban. S ki tudná útját vágni még a legjobb akarattal is ennek? Bizony senki! Május l-jén a természet duzzadó ereje és életképességének fakadása idején ünnepelni öntudatosan, oh az igen felemelő és igen tanulságos is! . . Ünnepelj is derék, magyar munkásnép, de okulj is ! Lásd meg, hogy az egész élet csupa küzdelem, Istennek még legmeghamisithatatlanabb ősi természetében is; és még ott is a sors dolga nagyrészt a boldogulás! A gyengébb pusztul, az erősebb boldogul csak ott is. Vihar és villám tépdesik és szakgatják a fák koronáját; eső veri és jég hasgatja ; a hideg megdermeszti, a nap hősége pedig elfonyasztja mindazt ott is — a mi mindezeket ki nem birja. Fönt a föld színe fölött ez látható szemeink előtt. S a mit nem látunk az még a földalatti férgek és veszedelmek sok ádáz milliárdja . . . Ünnepeljen a derék munkás, magyar nép, de igazán, de okosan, de emberi voltához méltón és nemesen. Igyekezzék becsületes munkával anyagi jobblétre is, tanuljon meg józanul gondolkodni és jószivvel érezni is, hogy kevesebb legyen benne az önzés, több a szükséges önmegtagadás és akkor közelébb is lesz hozzá az Isten; a béke és földi boldogság 1 Az állam beavatkozása, a közgazdaságba. ii. A negyedik rend, melyben ott találjak az elpusztult nemesség s az érvényesülni nem tudó polgárság nagy részét, a legtöbb helyütt megszűnt politikai tényező lenni; elvesztette befolyását önsorsára is, a gépek sorába, puszta termelési eszközzé dekredálódott. Ilyen ma a társadalom helyzete, mi évről évre súlyosabbá válik ; mert a nagy tőke abszorbeáló ereje nem csökkenhet, sőt iukább a termelési eszközök tökélyesbülésével fokozódik. A társadalomnak ez az átalakulása visszahatás nélkül nem maradhatott s mig a negyedik rendet bosszújával a modern jogállam ellen zúditotta, addig tetemesen átalakította azokat a fogalmakat, melyek az állam működési köréről, céljáról uralkodtak. Az állam forgalma körül zavar támadt akkor, amidőn a közgazdasági tudomány müvelése mind szélesebb körre terjedve, felszínre hozta s különválasztani iparkodott a sooiologiát az államtudománytól. Igen, de a külön organizmusnak tartott társadalom a tudományban ugy kiterjedt, hogy gyomrában teljesen eltűnt az állam, nem láttatva magából egyebet, csak a puszta nevet. Ha az allam ós társadalom nem szerves egész, nem egy törzs tagjai, akkor mi az egyik ? mi a másik ? Ha közös a cél s közös az ut: valamelyik fölösleges ; ha ellentétesek : egymásra törnek s akkor valamelyik kipusztítandó. A sociálista-közgazdászok készültek el legelőbb a felelettel s minthogy emlékeztek még arra a mondásra - „Az állam ón vagyok !" kimondották, hogy a társadalom minden, az állam chimaera s el kell enyésznie! Békésmegyei Közlöny tárcaja. Tavaszi dal . . . Mosolygó ég, rügyfakadás : Feltámadás képe ; Lágy madárdal, vírágnyilás — jöjjetek el végre . . . Szálló íelhők bolyongása Napsugaras égen, Tengertúli vándorfecskék . . . Várlak . . . várlak — régen Jöjjetek! oh jöjjetek csak . . . Tavaszodjék újra, Uj reménybe veszszen oda Szivem régi búja. Békéscsaba Frank Zoltán. Vendégszereplésem a konyhán. Irta : Rudnyanazkyné Réthy Laura. Végre elértem legfőbb vágyamat: falun vagyok, egy ici-pici kis-házban. Gyümölcsös, akácos, szomorufüzes kert közepén, ahol dalos madarak fészkelnek a lombok alatt. A kicsi ház két fehér szobája szerelmes párnak való. S a konyhája egészen külön áll. Nagy hársak rejtik el a kíváncsiak elöl. Ez aztán az öröm. Most főzhetek, végre én is gazdasszony lehetek egyszer Isten igazában ! Én és főzni ! Ugy-e nevetséges ? Akit soha még közel sem engedtek a konyhához, mert hiszen ott gőz és füst van Az pedig árt a hangszálaknak. No de most nem játszom a Jonathán Mollyját és épen kapóra elkergettem a szakácsnémat. Az uracskám kihozott ebbe a rejtett faluba és megígérte, hogy akár egész nap a konyhán lehetek. Sőt kötelezte ma^át, hogy akármilyen kozmás is lesz az étel és akárhogy elsózom is a levest, ő azt remeknek fogja Ítélni. Ennélfogva félre gond és bánat! Elcsaptam ugyan a szakácsnémat, a szobaleányom pedig egész nap a haját süti s az arcát pirosítja; de hiszen itt vagyok ón. Mért ne vendégszerepelnék a konyhán ? Az uram hajnalba bement a városba ; én bizony hátra kötöm a fejemen a piros kendőt, feltűröm a csipkés ujjast és szakácsné, sőt szakácskönyv nélkül eljátszom legújabb szerepemet, melyért a jutalom taps és virág helyett pompás ebéd lesz. Huncut rigók, ki ne fütyüljetek ! Ti meg, haszontalan verebek, el ne csiripeljétek ! . . . Gerlice pár ott a galagonya bo; kor. alján, te búghatsz, turbékolhatsz kedved szerint. Persze, önök szeretnék tudni, hogyan végződött ez a vendégjátékom ? Elmondom igazán. Reggel először is az volt a dolgom, hogy a kulcsokat a kötényem korcába dugtam és büszkén csörgettem. A szobaleányt jókor a faluba küldtem, hogy vegyen egy jó kövér libát. Majd megmutatom ón, hogy ropogós lesz, mint az ujóvi'malac. Mig a szobaleány odajárt, kifutottam a honyhára, hogy megfőzzem a reggelit. A kávé valahogy csak sikerült ; mert azt mindig hallottam, hogy forró vizet kell a megdarált kávéra önteni. Hát ón ugy oselekedtein. A kávé talán egy kissé kevés volt, a forró viz meg nagyon sok. De legalább uzonnára is marad. Hanem a tejjel gyűlt meg a bajom. Nem hittem volna, hogy ez a liliom képű ártatlan tej olyna gonosz jószág. Alig hogy odatettem a lyukra ós kiszaladtam kipirult arccal a gerlicókhez, hogy eldicsekedjem nekik trillák nélkül elért sikeremet, egyszerre nagy sistergést hallok ós énekesnői piszémet kellemetlen szag üti meg. Szaladok a konyhába, uramfia! Hát a tej is szalad ám ki a lábosból. Mit csináljak ? Erra nem tanított Gensbacher, a bécsi énekmesterem. Szerencsére megjött az uram s én ijedtemben a tűzhely szélére húztam a lábast, mire a pöfögő tej alázatosan meghunyászkodott. Az arcom égett. De az uram nem tett megjegyzést, bizonyosan nem vette észre a nagy futást. Mindössze a reggelinél találta a tejet túlságosan kevésnek. No de majd az ebéd ! Nagysokára előkerült szobalányom a libával. Az uramat elküldtem a tó partjára horgászni, a szobalánynak pedig megparancsoltam, hogy délig senki se merjen háborgatni. Ketten megkopasztottuk a libát, aztán azt mondtam a hölgyemnek, hogy délután I városi urak jönnek ki, mire ő kiszökött tükrével és szépítő szereivel az erdőre. Az uram mosolyogva vette kezébe a horgot; a mosolygása mintha olyasmit fejezett volua ki, hogy de kár ezért a szép libáért'! . . . Én azonban merészen hozzáfogtam a munkához. A tüz hatalmasan égett. Kinyitottam az ablakot ; kábult a fejem a forróságtól meg az izgalomtól. Gyönyörű napfényes idő volt. Valahol a verőfényes magasban megszólalt a pacsirta. Az én édes madaram nekem kedveskedik, azért csicsereg oly szépen ! Nem birtam ellenállni; én is rágyújtottam egy nótára. Ez volt ám a gyönyör 1 Főzve énekelni! Alleluja ós kövér liba! A torokban trilla, a kézben két águ villa: ilyen élvezetben a királynék se részesülnek. Teljes hanggal énekeltem. A madarak elhallgattak, lomb se rezzent, mialatt ón beletettem a libát egy nagy fazék forró vízbe. Csak a fejét, meg a lábát vágtam le ; mert egészben kell a libát sütni, — hallottam elégszer a szakác3nétól. A kövér liba tehát elmerült a fortyogó vízben. Egyszer csak a vizszine csupa buborék és zsíros hab lett. Szedtem, szedegettem a sok habot. De azért a vie |mégsem akart elfőni a libáról. Pedig a víznek el kell apadni ós a liba aztán ropogósra sül a tűzön a maga szirjában. Végre is meguntam a várakozást. Furcsa mesterség ez a főzés ! A tejem kifutott, a vizem meg nem akar elapadni. Ej, hát kiöntöm. Éfiff $ gr fö a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer • tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurntos bajainál W je |f/)/f úgymint idült bronehitis, szamárhurut ós különösen lábbadozóknál influenza után ajánitatik. S Jf # 9 ÉB meli az étv

ágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a ^^ J gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapüató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: ^ F. Hoffmann-La Roche & Oo. vegyészeti gyár Basel (Svájc).