Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-07-05 / 54. szám

Ki hitte volna, hogy a függetlenségi párt békekötése, melyet az öröm első napjain hangosan hirdettek győzelemnek, ilyen eredményeket hozzon. Már akkor is látszott a pártban, hogy a fegyverszünet sokaknak a hangulatával és mérsékletével nem egyezik, de a szakadás bekövetkezte mégis kizártnak látszott. A harcias és csendes elemek ime kevésbé tudnák megférni egymással a függetlenségi oldalon, mint a nagy szabadelvű pártban a szinte elvkülönbséggel biró frakciók. A képviselőházban pedig van is obstrukció, meg nincs is. Hivatalosan nincs, de a függetlenségi szónokok sora egyre szaporodik s mióta Héderváry miniszterelnök, nem tett egyebet, mint hogy a programját elmondta. Külsőleg tehát nem ért el semmi eredményt, a fegyverszünetnek nincsen semmi hatása az ő kormányzati érdekeire. Ott áll, éppen azon a ponton, ahol Széli Kálmán állt, mikor lemondását benyújtotta. De a helyzetük még sem egyenlő. Széli a Héderváry Ígéreteivel könnyen le tudta volna csillapítani az obstrukciót ós helyre állott volna a parlamenti rend. Mig Hódervárynak nem mondhatni, hogy volna sok alapja a parlamentben, azonkívül az elmérgesedett függetlenségi ügyek folytán, egy kisebb, — de elkeseredettebb ellenzéki csoport fog vele szemben állani. Mert már a függetlenségi pártban véglegesnek mondható a szakadás, — Barabás Béla a narciasok vezére s ö gyűjti az aláírásokat az obstrukció folytatására. Kossuth Ferenc pedig, kinek már-már letelik az öt napja, mely alatt katároznia kell, felhívást adott ki a párt tagjaihoz, hogy akik az ő személyéhez ragaszkodnak és álláspontját helyeslik, gyűljenek nála egybe értekezletre. Ez értekezletet azonban még egyszer elhalasztották, miután a pártnak sok tagja nem határozta el még magát állásfoglalásra. A megszaporodott függetlenségi párt tehát ketté fog válni s amint eddig látszik Barabás Béla irányának több a hive, 65 képviselőt emlegetnek, akik hozzá fognak csatlakozni. TJjra várhatjuk tehát a harcot, és nagy kérdésre, mi lesz ? nem kapunk feleletet. A helyzetet még jobban kétségessé teszi az a suttogó hir, hogy a mostani politikai zavarok miatt a király le fog mondani a trónról ós helyét a trónörökös foglalja el. A királyt ugyanis végkép elkeserítette az a zűrzavar, amibe most mindkét állam jutott. A Házban ma egy kiváló politikus igy nyilatkozott e kérdésről : — Minden higgadt, elfogulatlan, pártoktól távolálló polgár, aki féltő gonddal nézi az ország ügyeit, fölveti magában az aggodalmas kérdést: Mi legyen ebből ? Mi legyen mindennek a vége ? A függetlenségiek hangosan hirdetik, hogy nem félnek az abszolutizmustól, mert rendületlenül hisznek a király esküjében. De hátha elkövetkezik valami, amire a függetlenségi párt nincs elkészülve, d:e amiről mi rebesgztni hallottunk a válságos napokban : hát ha az öreg király lemond ? A király hetvenhárom éves s példátlan zavarokkal küzd a monarkiája minkét államában. Hátha kimerül az uralkodás súlyos küzdelmeiben ós lemond ? Mi lesz akkor ? — Végtelen bajok, bonyodalmak és zavarok állhatnek elő, ha közdolgaink intézésében — fönt ós lent, — idejekorán fölül nem kerekedik a bölcsesség és a jobb belátás. De remólhetjük-e most, izgalmas idők indulatos forgatagában, ezt az üdvös fordulatot, holott a jelen állapotot valójában évtizedek hibái, hamisságai és válságai idézték föl és készítették elő ? Ha hónapokkal ezelőtt megadták voina azokat az engedményeket, amelyeket most adtak : nem jutottunk volna ennyire. Most már többet kellene hozni, AZ osztrák szellem ós a bécsi körök politikája, ugy látszik, még mindig elkésik egy gondolattal s azzal a kevés jóval, amit ád. rendszerint későn érkezik. Attól tartunk, hogy súlyos válságok és összeütközések rejlenek az idők méhében. Hogy pedig még nagyobb legyen a bonyodalom, jött az osztrák kormányválság is és igy a monarkia egyik részében sincsen rend. Deák Ferenc mondotta, hogy nem kell attól tartani, hogy az osztrák császár valamikor összevesszen a magyar királylyal, mert nehéz időkben mindig meg fognak egyezni egymással. Hanem azért bizonyos, hogy sokszor megirigyli a magyar király az osztrák császárt, amiért energikusabban bánhat el a birodalma válságaival ós hogy az osztrák császárnak nem egyszer okoz bajt a magyar király a maga alkotmányos érzületével. Most is ugy van a császár a királlyal, hogy őt kénytelen vádolni azért a bajért, amely az osztrák kormányzatra szakadt. Mivelhogy a magyar király belátta, hogy nem szabad ós nem lehet a nemzeti akarattal szembeszállni : az osztrák császái alattvalói is ugyanezt kivánják. De hát Ausztriában nincs nemzet, amelynek az akaratába bele lehetne látni. Nemzet helyett vannak nemzetiségek, amelyeknek mind más a célja, akarata, kivánsága. Hogy követhetné tehát az osztrák császár a magyar király példáját, mikor sem egységes népet, sem egységes akaratot nem lát. Ha a csehek akarata lenne uralkodó, ellenállnának a nemzetek és megfordítva. A csehek látták, hogy a nemzeti akaratot a magyar érvényre tudta juttatni, meg akarják most ők is próbálni. Elfelejtik azonban, hogy Ausztriában az ő akaratuk nem nemzeti, hanem nemzetiségi. A békési ev. egyházmegye közgyűlése. A legifjabb gyülekezetek egyikében, Nagyszénás evang. egyházközségben folyt le a békési ág. h. ev. egyházmegye ez évi rendes közgyűlése szerdán. Előző napon már élénk volt a falu: gyülekeztek az egyházak küldöttei. "Délelőtt nyolc órakor lelkészi értekezlet volt az egyik állami iskola tágas tantermében. Ezen lelkészi értekezlet főbb tárgyát képezte a „theologiai fakultások ujabb rendezésének" javaslata, mely már eddig is sok vitát provokált az egyházi lapokban. A javaslatot alapos tanulmány után ismertette 0 k á 1 y i Adolf, egyik egyházmegyei jegyző, kinek módosításra vonatkozó javaslatait az értekezlet magáévá tette, majd a gimnáziumok rendezésének javaslata lőn megvitatva, melyet csekély változtatás óhajának kifejezésével elfogad az értekezlet. Ez ajkét tárgy ki is merítette a rendelkezésre álló időt s igy a Keviczky László lelkész által bejelentett értekezés a „konfirmációi oktatás"-ról máskorra maradt. Délután 3 órakor az egyházmegyei iskolaszék ülésezett a községháza tanácstermében. Négy körlelkész olvasta fel jelentését, mind a négy örvendetes haladást jelez az egyházmegye tanügyében. A vallastani tárgyak tanítását általán, a nem magyar anyanyelvű gyülekezetekben pedig a magyar nyelvi oktatást dicsérettel méltatják. A tótkomlósi iskolakör lelkésze ugyan, midőn elismeréssel szól a tanügy szép eredményeiről, megütközést kelt annak közlésével, hogy az egyik tanitót hazafiatlan tendenciákkal illetik kartársai. Az iskolaszók elrendeli a kihallgatást ezen vádakra nézve s megbízza az elnökséget megtelelő intézkedéssel. A Zsedényi-féle jutalomra ajánlja az iskolaszók a kórvényeknek következő sorrendjót a felterjesztésnél: Kolbenheyer Kálmán gádorosi, Brózik Lajos szarvasi, Varga János szarvasi, Trnovszky János tótkotolósi, Pataky János ós Bodnár Endre szarvasi tanítók kérvényeit. Az iskolaszék javaslatait másnapon a közgyűlés elfő gadta. Szerdán a közgyűlést megelőzőleg, isteni tisztelet volt, melyen Pohradszky János szentetornyai lelkész mondott Máté ev. XV. 29—39 igék alapján szép, épületes beszédet. Az istentisztelet végeztével offertorium volt a gyámintézet javára. A közgyűlést H a v i á r Dániel egyházmegyei felügyelő tartalmas beszéddel megnyitván, utána Veres József olvasta fel esperesi szép jelentését, mely nagyon figyelemre méltó dolgokat tartalmaz s mely egész terjedelmében a gyűlés jegyzőkönyvébe kerül. Megalakittatván a bizottságok, megválasztatik a fegyelmi választmány : Csermák Kálmán, Zvarinyi János, Benka Gyula, Kovács Andor, dr. Haviár Gyula ós Farkas Kálmán tagokkal, kik a hivatali esküt leteszik. A szarvasi főgimnázium felügyelőbizottságánakjelentései tudomásul vétetnek, az egyházmegye az esetben, ha a főgimnáziumot fenntartó másik két egyházmegye kivonja magát a régi kötelezettségből, kész a gimnázium fenntartásának ezt a kötelezettségét is magára vállalni. A határozat hozatalnál szép egyhangusá; készséget. A számvevőszók jelentós tárgyalás indult meg a tótkor felől. Ezek azután csaknem a gy hol egy, hol más alakban felni elég izgalmat okoznak, de a tárgy netóből, az elnökség tapintatos ós magatartásából arra var kilátás, ho;. csekélységekkel elmórgesitett ügyek bé, elintézést nyernek, a mi magának a tót komlósi egyháznak legfőbb érdeke, mert habár vannak bajok ós mulasztások, <le ezek nem oly méretűek, mint a milyenné váltak a köztudat előtt inkább az látszik, hogy izgatottság, ingerültség, bizalmatlan-. ság akadályozta eddig is a rendezést. A számvevőszók nagy munkát végzett s Brósz János számvevőt elismerés illeti, hogy buzgólkodott a hibák kiderítésében s igy a békességnek tett szolgálatot. A közpénztári, a gyámintézeti jelentések mind többé-kevósbbé ólénkiték a tárgyalást Az orosházi be nem töltött uj tanítói állás hosszabb vitát idézett elő; a lelkészi földekért való adózást illetőleg elfogadja a közgyűlés az ügyész javaslatát, hogy törvény szerint az az egyház kötelessége, Veres József esperes azonban megelégszik elvi tisztázással s ő maga kötelezi magát továbbra is ezen adó fizetésére. A kerületi gyűlésre kiküldetnek a lelkészek közül: Keviczky László ós Okályi Adolf egyházmegyei jegyzők, Gajdács Pál ós Kovács Andor, — a felügyelők közül : dr. Haviár Gyula, Torkos Kálmán, dr. Bikádi Antal. Haviár Lajos ós Szókács István. Kiküldetvén a hitelesítők, a közgyűlés est9 fél 10 órakor véget ért. Közebéd volt Nóvák vendéglőjében, hol számos szép felköszöntőt mondtak az egybegyűltek. üj kenyér, Az aratás megindult lassan országszerte és sűrűn lepik el a keresztek a mezőket. Az országra, mégis borongós hangulat felhője borul. Évek óta gyenge termések, elernyedt közgazdasági élet, megcsappant kereset, nagy terhek. Megeredt a kivándorlás árja, alig várja a nép hogy learasson és útravaló pénzhez jusson, sodorja az ár ós a láz Amerikába. Sok helyen már is érzékeny a munkások hiánya. Most keresi meg az ország népe kenyerének javát egész esztendőre. Ha van aratás, van élet. Ezt az életet pedig nemcsak a föld adja, hanem az ég felhőin is ott csüng az egész nemzet szeme. Hirtelen hőségben összeszorul a szem, az esőtől pedig megpálik a lekaszált rendekben a mag, esőre beálló forróságtól szárad, törik a szalma, kihull a mag. Ha keresztekben hosszú esők verik a életet, kicsírázik a mag, nem lehet hordani, késik a cséplés, nem lehet vásárra sietni, megérkezik a föld termése mindenfelől ós a verseny lenyomja az árakat. A ki a magyar munkát ismerni akarja, aki csudát akar látni, aratás idején nézze meg a magyart. A pitymalló hajnal már ébren találja a nép munkásseregeit, a mint serényen vonulnak kifelé a kenyérmezőkre. Azután kaszás, marokszedő, kévekötő két kézre — Hát ide jutottál a házmesterkisasszonyhoz, tőlem ? És képzeletében már látta a piszkos, homályos udvari szobát, amelyben a hajdani kedvenc állani fog. Itt fogadja majd a házikisasszony vasárnap délután vendégeit, és látta őket képzeletében, sorra mindegyiket : merészen sáfrányszinüre festett hajjal, kopott keztyüben, benzinszagu rózsaszín vagy fehér blouzokban. Halálos undor fogta el. Százszor átkozott a szegénység annak, aki nem tud megszabadulni ízlésétől, akinek idegeit sérti a közönséges és olcsó dolog, akinek be kell hunynia szemét, ha a forintos bazár kirakata előtt elmegyen. Lassan lebocsátotta a fátyolát és magában gondolta: — Csak nem fogom ezt az élettelen tárgyat siratni, hát ő sajnál engem ? De amint még egy búcsúpillantást vetett a szomszéd udvarra, szinte fölsikoltott fájdalmában. Most emelték föl a divánt ós hajdani úrnője jól látta, hogy a selyem elől végig van hasadva s egy lába is hiányzik s mintha csak szavát hallotta volna a kis rongyos bútornak : — Látod, igy dobálnak engem kózrőlkózre, amióta tőled elkerültem. Igy szakadozom, kopok napról-napra jobban, jobban. Mig végre elpusztulok és ez lesz a megváltásom. — Az enyém is, — mondta halkan a leány és aztán lassan, vontatott léptekkel haladt föl a márványlópcsőkön. Odafönt az udvari lakásban már várhatták, mert Lizi kisasszony rettenetesen püfölve a zongorát, énekelte képzelhetetlenül hamis hangon : Csak egy tüzér akit imádok Akit imádok egy tüzér . . . Az engedékenység jutalma. — Időszerű történet. — Irta: Kriener Jenő. Forró nyári délután volt. A napsugár égetően löveli sugarait a járó-kelőkre. Az utcán csak azok járnak, kiknek okvetlen dolguk akad, máskülönben lefüggönyözött szobákban, lugasokban keresnek az emberek némi menedéket a tikkasztó hőség ellen. A legtöbb asszony már nyári üdülő helyre utazott, de sok azok száma, akik itthon maradtak, miután a férjek fukarak ós inkább tűrik el a nyár kellemetlenségeit, mintsem kasszájukba nyúlnának, hogy ennek könnyebbülóse árán maguknak is könynyebbülóst szereznének. Sok perpatvarnak és a családi béke megzavarásának oka ez a nyári üdülés kérdése. Mert, amint fent is emiitóm, rendesen a férjek azok, kik akadékoskodnak. A nők e tekintetben már sokkal liberálisabbak. Baragiók sem mentek fürdőbe, bár módjukban állt volna. De Baraginak az volt szavajárása : „A ki egészséges, annak nem árt az itthon maradás ós csak könynyelmüség tengerpartra menni. Utóvégre az ember itt is elég kellemesen töltheti a nyarat, ha okosan tudja magának az életet berendezni." Baraginé azonban egész más véleményen volt. Szörnyen unalmasnak találta az itthonmaradást, amiért már néhányszor igen heves összeszólalkozása volt urával. Ma is napirendre került a nyári üdülés. Baragi hallani sem akart róla. — De kór lek Klára, hagyd abba ezt a fürdőzést. — Gábor édes, az Isten áldjon meg, csak egy pár hétre. — Egy pár hétre? Hm! meggondoltad már, hogy mibe kerül az az utazás ? „hátha", — Meg. Tudom, hogy megtehetjük egész bátran. — Azt te mondod. Arra nem is gondolsz, hogy hátha rossz termés lesz. Hátha kiüt a sertósvész. Hátha . . . — Jaj édes Gábor, az mind csak de nem bizonyos. — Mindenre kell számitanunk. — De nézd édes Gábor, az a néhány korona, a mibe kerülne, az csak nem ját szik oly nagy szerepet ? — Mily könnyedén beszólsz te néhány koronáról, akárcsak fillérek volnának. Mondtam már Klára, hagyd abba, mert kijövök a türelemből ós akkor . . . — Nos akkor? — Nagyon kellemetlen találok lenni. — Ah ! mily kegyetlen vagy ! Egész : más voltál vőlegónykorodban. Akkor igér1 ted a csillagokat is az égről. — De nem tengerpartot. — Oh Gábor, te ilyenkor még tréfálni is tudsz, midőn ón oly boldogtalannak érzem magam. Oh ón boldogtalan. — Asszony elég ! Nem szeretek könyeket látni, mert . . . — Mert ? — Mert az engem meg nem hat. — No jól van ! Nem bánom ! Nem megyek fürdőbe. Most már ismerlek. — Ismersz ? — Igen ismerlek. Tudom hogy nem bánnád, akár . . . — Akár ? — Meg is halnék. — Klára, édesem, ne foglalkozzál ily rémes gondolatokkal. — De foglalkozom. — Ha kedved van kórlek, tessék. — Gábor, hogy lehetsz oly keményszivü. Tudod, hogy miként szeretlek ós hogy kész vagyok érted bármit is tenni ós kedvedórt bármiről is lemondani. — Hát akkor mondj le a fürdőről. — Nem Gábor, csak ez egyről nem. — Látod, látod, csak az imént mondtad, hogy Kész vagy bármiről is lemondani. — Igen, lemondanék akármiről, csak ez egyről nem, mert érzem, hogy beteg leszek, ha el nem megyek. — Legyen hát! Holnap elutazol, érted ?! — Ha ily hangon mondod, akkor nem megyek. — Hát ne menj. — Igen, örülnél, ha nem mennék. De mikor oly jót tenne a fürdőzés. — Hát utazzál. — Gábor megőrülök ! Vagy beleegyezel, vagy nem. Ha igy beszólsz, nem megyek el. — Hát oe menj. — Oh én boldogtalan. Mily kegyetlen vagy. Megirom a mamának. — A mamának ? — Igen a mamának ós kérem, hogj' jöjjön el rögtön, csináljon közöttünk rendet. — Látom már, hogy nagyon fel vagy izgatva. Azt hiszed, hogy ón is azok közé tartozom, akik a mamától megijednek ? Tévedsz fiam. Elhivathatod anyádat. Örülni is fogok neki, úgyis rég láttam. Csak iiivd ide És aztán panaszold el neki, mily roszszul bánok veled. Hogy megvonok tőled mindent. Hogy folyton veszekszem. Hogy könnyelmű fráter vagyok. Hogy éjjel-nappal kártyázom, hogy . . . — Élóg Gábor, elég. Nem igaz, amit mondtál. Nem hivom el a mamát ós nem mondok neki semmit. Te szeretsz engem és ón is tégedet Maradok, nem megyek fürdőbe. — No lám, ily okos beszédet szívesen hallok. De mivel te engedtél . . . — Hát mehetek mégis ? . . . — Igen, Klárikám, holnap utazunk Osztendóba.