Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-08-20 / 67. szám

magát arra, hogy a kormány élére álljon s nincs is szándékában miniszterelnökséget vállalni. Apponyi Albert is a legna­gyobb tartózkodást tanusitotta nyilatkoza­taiban. Az ellenzék a helyzettel szemben azt hangoztatja, hogy mivel egy ellenzéki férfhi sem kapott meghívást a királyhoz, az ellen­zék rendkívüli ülést hivat egybe. Apponyi Albert gróf beszélgetett Kossuth Ferenccel, aki azonban a rend­kívüli ülésre vonatkozólag nem szólt sem­mit, sőt azt mondotta, hogy elmegy vi­dékre. Az elnöknek húsz képviselő kívánsá­gára négy nap alatt össze kell hivni egy rendkívüli ülést, de tekintettel arra, hogy nagyon kevés ellenzéki van jelenleg a fő­városban ós maga Apponyi is kijelentette, hogy mindent megtesz az ellenzéki terv meghiúsítására: nagyon kevés kilátás van arra, hogy a Ház rendkívüli ülésre össze­üljön. Ha a válság a jövő héten megoldást nem nyerne, ugy e kormánynélküli állapot elhúzódik októberig. Különben ő Felsége, ki szerdán este érkezett Budapestre, már pénteken hihallgatáson fogadja a főrendiház és képviselőház elnökeit s egy pár audiencia után tisztázódni fog a most merő kombiná­ciókon álló helyzet ugy a nemzeti vívmá­nyokra, mint a miniszterelnök személyére nézve. Közgyűlés Csabán. Csendes lefolyású közgyűlést tartott tegnap délelőtt Békéscsaba község képvi­selőtestülete ; az alig egy óra hosszáig tar­tott tárgyalás folyama alatt nagyobb emó­ció nélkül nyertek megoldást az előterjesz­tések, csupán az erzsébethelyi magánóvoda segélyezése kérdésében történtek rövid lé­legzetű felszólalások. A közgyűlés külső képén erősen meg­látszott, hogy a gyűlés ideie hetipiaci napra esett; de részint, mert a havi rendes köz­gyűlés ideje István király napjára esett volna s mert egy pár adás-vételi ügynek terminushoz kötött tárgyalása éppen e hó 19-ón járt le, a közgyűlés idejét későbbre halasztani nem lehetett, A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk következőkben számol be: Az adóbefizetés eredményéről, a pénz­tárak véletlen vizsgálatáról, a kórház ós szegényház ügyeiről, valamint a julius havi népmozgalomról szóló szokásos elöljárói jelentéseket tudomásul vették. K o r o s y László elsőjegyző bemu­tatta a vármegye főispánjának a Csabán felállítandó selyem-fonógyár felállítása tár­gyában a községhez intézett ós lapunkban — Csuz ötven évvel! Kicsit korai, kicsit várhatott volna még! Az öreg ur mankója után nyúlt ós sziszegett bár a sajgás miatt, erőlködve mégis lábra állott, lefejtve magáról a plaidet. Marinak akart meglepetést szerezni azzal, hogy ily „legényesen" jár-kél. Hogy fog örülni neki ! A virágállványnál, a szekrényeknél pi­henőt tartott. Oh mily mérföldes távolságra állottak egymástól ezek a bútorok. Az em­ber el sem hinné. Az ajtónál is megpihent s óvatosan, hogy ha aludnék Mari, hogy fölne /költse, kinyitotta az ajtót. És abban a percben újra megrohanta a marosparti fojtogató fájdalom. Ott állt az ajtó félfához támaszkodva észrevétlen s arcának .minden izma, idege vonaglott a gyötrelmes kintól. Mari ott hevert a kereveten s a fej ­vánkosa mellett egy piciny kinai zsámolyon mellette gubbasztott Garbó s az ő asszonya kövér szőke baját bontogatta, simogatta mohón turkálva az aranyhullámokban az ő sárga vereses köröm ujjaival. Rájuk szeretett volna rohanni, azonban remegő kezéből kisiklott a mankó s ő te­hetetlenül, összetörve roskadozott össze, mint egy rongybaba. A láng pedig, amely felcsapott pudvá­sodó szivéből át az öregség havon, perzselte a szemét, de a kihűlt erőt, a szenvedélyt nem lobbantotta lángra. Csak megolvasz­totta az érzéseire kérgesedett téli fagyott s a felengedett zúzmara gyöngyöző csep­pekben futott végig redős arcán. Zokogott a szegény öreg ur ós tehe­tetlenül dadogta: Nyomorultak, lám ! Hát mégis, mégis! És már harmincóve! Óh, hogy nem sülyed­tek el ! Mari asszony álmos bosszankodással nézett rá, Garbó a zöldhaju lovag pedig zavarában a haj tűket szedegette föl a sző­nyegről, melyek szerte hevertek a kerevet között. annak idején egész terjedelemben közölt leiratát, melyet a közgyűlés éljenzéssel vett tudomásul s Lukács György dr. főis­pánnak köszönetet mondott az ügyben ta­nusitott jóindulatu támogatásért. Décsey Józsefnek megengedték, hogy az udvarában lefektetett ipar-vasuti vágányokat a csirkepiaci járdán keresztül a kocsiutig meghosszabbithassa, oly feltétellel azonban, hogy ezáltal a piaci forgalom kárt ne szenvedjen s hogy a vágányok a község felszólítására haladéktalanul eltávo­litandók lesznek. Kiss Mária csabai községi illetősegét megtagadták, S p i s j á k Mária illetőségét pedig elismerték. Az alsó-fehér-körözsi ármentesitőtársu­latnak megengedték, hogy a csabai csatorna­őri lakás ós a központ között telefonössze­köttetést létesítsen s e célból a csatorna partján s a közbeeső dülöutakon, az élőfák és közlekedés veszedelme nélkül a távbe­szélő huzalokat felrakhassa. Ismeretes, hogy a DeutschA. fia cég a körgát építésből kifolyólag keletke­zett, hosszú időn át húzódott perben, az utolsó fórumon marasztalva lett; e cég a marasztaló Ítélet folytán szenvedett vesz­teségeiért 27048 korona ós járulók erejéig a község ellen sommás keresletet indított. Az igy megujult perben a község képvi­seletével a közgyűlés H a á n Béla tiszti ügyészt bizta meg. Wagner József, Gáspár Pál ós Hankó András adásvételi ügyét 30 nap múlva uj ülésen fogják névszerinti szava­zással eldönteni. Községi számvevői állás szervezésére vonatkozó szabályrendeleti tervezetet egy­hangúlag elfogadták ; erről szóló részletes tudósításunkat hírrovatunkban találja meg az olvasó. A vármegyei főispán arról értesiti le­iratában a községet, hogy a Trauttmanns­dovf-féle fóldvétel lebonyolításához enge­délyezett 400000 koronás, 4i/ 2%-os állam­kölcsön összege 200000 koronára, a kamat pedig 4°/ 0-ra szállitatott le; a kölcsön­tőkéből a község 200000 koronát vissza­fizetni tartozik. A képviselőtestület lelkes örömmel vette tudomásul a főispáni leiratot s Lukács György dr. főispánnak az eredményes közbenjárásáért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. A sörház bérletét Fehérvári Már­tonra átruházták s a volt bérlő, Pollák Arnold bérvisszautalás iránti kórelmét el­utasították. Elfogadta a képviselőtestület a föld­mivelósügyi minisztériummal 10 holdnyi öntözött rét terület bérbeadására kötött haszonbérleti szerződést. A muzeum-egyesületnek folyó évi köz­ségi javadalomképpen 600 korona segélyt utalványoztak. Az erzsóbethelyi ovoda ügyét javas­lattétel végett Szeberényi Lajos, Varságh Béla ós K o r o s y László hozzászólása után a községi iskolaszékhez utasították. S z i k o r a Jánosnak, aki 40 évet meghaladó szolgálat után jól megérdemlett nyugalomba kiván vonulni, 600 korona kegy dijat szavaztak meg ; Uhrin György­nek felsőbb ipariskola tanulmányai folyta­tása céljából 100 korona segélyt adtak. S i p o s Antal ós Kelemen János cipészmestereket a község kötelékébe fel­vették ; ellenben G o 1 d s c h i 1 d Ignácot lakositás iránti kérelmével elutasították. Ezzel a közgyűlés délelőtt 10 órakor véget ért. A gyulai iparkiállitás. A gyulai iparkiállitás, mely néhány rövid heti munka eredménye, szombaton reggel nyillott meg. A megnyitási ünne­pélyen szinte az egész megyéből képviselve volt az iparosság s a szomszédos megyék­ből is sokan jöttek. ü gyulai iparosok rövid munkálkodá­sának fényes eredményét láthatjuk a ki­állításon. Az egyetértés, az ügybuzgóság eredménye a szép siker, melyhez hozzájárult a gyulai iparosok képzettsége is, kik meg­mutatták, hogy rövid idő alatt is képesek kiállításra való iparcikkeket készíteni. A gyulai iparos ifiuság önképző egy­lete pedig semmivel sem ünnepelhette meg szebben 25 éves fennállását, mint e kiálli­tás rendezésével, amely körül nagy érde­meket szerzett K ó h n Dávid, az egyesü­letnek 25 óv óta tevékeny titkára. K ó h n Dávid a kiállitás katalógusa számára meg­írta az egylet 25 éves történetét, melyből kitűnik, hogy az egyesület mindig betöl­tötte hivatását és helyettesitette a Gyulán nem létező ipartestületet is. A kiállításra, mint helyi kiállításra, nem lép a néző nagy igényekkel, de vára­kozásán mindent felül talál. A csinos el­rendezés, az iparcikkek szépsége, mind dicsérete a rendezőségnek s a gyulai ipa­rosoknak. A megnyitó ünnepély. Nemcsak a kiállitás területén, de szerte a városban lobogókat lengetett a szellő. A kiállításon a legvégső rendezéseket vé­gezték, 8 óra után azonban készen állott minden. A megnyitó ünnepély reggel 8 órakor kezdődött meg ünnepélyes isten­tisztelettel. Az ünneplő egylet S a 1 János elnök vezetése alatt vonult a róm. kat. templomba, melyet a közönség teljesen megtöltött. Megjelent az isteni tiszteleten Gyula polgárságának nagy része, a vár­megyei, városi hivatalnoki kar stb. Ott voltak az ünneplök között Lukács György dr. főispán a kiállitás védnöke, Fábry Sándor dr. alispán, K r i s t y ó r i János az aradi iparkamara elnöke, Rezey Szilviusz tanfelügyelő, D a i m e 1 Sándor dr. főjegyző, D u t k a y Bóla polgármes­ter stb. Az isteni tisztelet után a kiállításra vonult a közönség. Itt a színkör zárt ajtaja előtt lolyt le az ünnepély. A reggeli vonattal érkezett vendégek a kiállítási megnyitón már megjelentek. Ott voltak: Kristyóry János aradi iparkamarai elnök. E d v i Illés László kamarai titkárt, S tengi kerületi ipar­felügyelö, Rosenthal Ignác csabai ipartestületi elnök, Áchim János jegyző, Zvaratkó Pál. — Kilenc óra felé érkezett meg Lukács György főispán az ünnepély színhelyére, vele együtt jött a vármegyei tisztikar, Fábry Sándor dr. alispán, a városi tanács D u t k a y polgár­mester vezetése alatt, Bodoky Zoltán dr., a gyulai nőegylet számos tagja: özv. F á b r y n ó, özv Ferenczy Alajosnó alelnökkel. A kiállitás rendezősége ós az egybegyűlt, közönség harsány éljenzése között lépett Lukács főispán a meg­nyitás színhelyére, hol az iparos ifjúsági Erkel-dalkör Székely Lajos dirigálása mellett elénekelte a Himnuszt, mely után S z é n á s y János itjusági elnök és a ki állítás elnöke üdvözölte rövid, tartalmas beszédben a kiállitás védnökét Lukács főispánt és hivta meg őt és a közönséget a gyulai iparosok munkáinak megtekin­tésére. Beszédét éljenzés követte. Utána Lukács főispán tartott meg­kapó megnyitó beszédet, melyet a közönség többször megszakított éljenzósóvel. A főispán beszéde. Altalános nemzeti jólét csak ott kö­vetkezhetik be, ahol a haza minden polgára hasznos munkával igyekszik előmozdítani a maga boldogulását ós ezzel az összesóg javát, kezdte a főispán. Azok között a foglalkozások között, melyek révén az ál­talános jólét megközelíthetővé válik, az ipari foglalkozás első sorban áll, miután az iparos teremt. Felismeri az ember kü­lönféle szükségleteit s keze ügyességével ós gépei felhasználásával a nyers anyagot alkalmassá teszi a szükségletek kielégítésére ós megszázszorozza értékét. Ez a nagy átala­kító, ez az értékhatványozó működés hata­lommá teszi az ipari munkást ós az iparost. A nagy iparos-nemzetek vezetői az emberi­ségnek, úttörői a művelődésnek ós ezek azok a nemzetek, amelyek körében a mun­kán alapuló általános emberi jólét legin­kább megvalósítható. Nekünk, akik az ipari munkásság terén nem vezetünk, kötelessé­günk minden erőnk megfeszítésével töre­kedni iparunk fejlesztésére, munkálkodni annak fellendítésén. Becsüljük meg az ipari munkát, az órtéktermelós fő forrását. És vállvetve igyekezzünk teret biztosítani az ipari munkának, piacot teremteni a becsü­letes ipari munka cikkeinek. Eme törek­vésünk sok különböző módja között egyik az iparkiállitások rendezése. De ne hival­kodás legyen a kiállitás. Hanem legyen a kiállítás a komoly ipari munka termékei­nek felvonultatása. A kiállítások általános előnyein kivül a helyi kiállításoknak külön­leges haszna is van. Az, hogy megtanítson bennünket közönséget arra. hogy a mi iparosaink sok szépet, jót ós talán olcsót termelnek olyan iparcikkekben, amely ipar­cikkeket szeretünk távolabb keresni, ame­lyeknél rosszabbat, csúnyábbat ós drágáb­bat messzebbről szerzünk be. A helyi ipar­kiállitás megtanít bennünket arra, hogy becsüljük meg, ami a magunké ós ne menjünk idegenbe azért, amit itthon készen és jól kapunk. Igy gondolkozván a helyi iparkiállitás jelentőségéről, hazafias öröm­mel látta azt, hogy a gyulai iparos ifjúság önképző egyesülete fennállásának negyed­százados évfordulóját nem léha vigalmak­kal akarja megünnepelni, hanem felakarja használni ezt a jubiláris évfordulót arra,hogy bemutassa a város ós vármegye közönsé­gének a gyulai ipar teljesítő képességét. Őrömmel fogadta el a felajánlott védnöki tisztséget s igyekezett azon, hogy közremű­ködhessék a kiállitás eredményessé tótelében. Tanulja meg ebből a kiállításból a közön­ség azt, hogy ami jót és szépet itt helyben megtalálunk, azt itt helyben szerezzük be ós ne siessünk utána idegenbe. És nemes vetélkedésben hasoulitsák össze az iparosok a magok munkáját s törekedjenek elérni, sőt túlszárnyalni azt a jobbat, amit más iparosok munkájában észlelnek. A kezde­ményezés kiindult az iparos ifjúság köré­5öl, felkarolta azt az egész helyi iparosság s támogatta az eszmét kivitelébén a város •egész polgársága. Örvendezzünk uraim, végezte be beszédét a főispán, hogy az egyetértés ily megkapó nyilvánulásában született meg ez az iparkiállitás. Isten ol­talmazza azt a várost, melynek derék pol­gárai foglalkozás ós osztálykülönbség nél­kül egyetértő működéssel biztosítják váro­sunk előhaladását. őrizze meg ez a város azt a polgárerényt, melynek evangeliuma a munka, jelszava az összetartás ! Az ipar­kiállitást megnyitom. a mély hatást keltő szép beszéd el­hangzása után az Erkel-dalkör a „Szózaf-rot énekelte el, mely után megnyíltak a szín­kör kapui s a közönség bevonult a kiállitás megtekintóióre. A társasebód. A megnyitás napján délben egy órakor a pavillon terasszán társas ebéd volt, me­lyen száznál többen vettek részt. Az ebé­den Gyula város minden társadalmi osz­tálya képviselve volt s vidékiek is számo­san vettek részt. Az első köszöntőt Lukács György főispán mondta a királyra, a jelenlevők állva hallgatták meg a beszédet. Utána Bodoky képviselő Láng kereskedelmi minisztert éltette, ki a gyulai iparkiállitás életrehozá­sát lehetővé tevő meleg pártolásával ujabb tanújelét adta az ipar érdekei iránti érzel­meinek. K r i s ty ó ry aradi iparkamarai elnök az ipar pártolóit, a jelen kiállitás közreműködőit, első sorban Lukács fő­ispánt éltette. E dvi Illés László ipar­kamarai titkár nagyhatású köszöntőben vázolta a mai ipar helyzetét hazánkban. Ütött az utolsó óra a magyar iparos mi­kor kiállításhoz folyamodik, ma a lót fen­tartás ösztönéből teszi. A borulásra derű kell hogy következzék, ennek bekövetkez­tét célozza a mai szép ünnep is, élteti an­nak rendezőit, a kiállitás létrehozóit. Kó h n Dávid a kereskedelmi miniszter ós állam­titkár sürgönyeit olvasta fel, melyben ki­mentik a megnyitásról való elmaradásukat. Fábry alispáu reflektálva Edvi Illés szavaira, vázolja ama intézkedése­ket, melyeket a magyar törvényhozás az ipar érdekében tesz. A törvény azonban fejlődóst nem biztosithat, intézményekre van szükség. Ilyen intézmény a ma jubiláló iparos ifjúsági egylet. Erre s az ipar éle­tére nélkülözhetetlen önálló vámterület megtereintésére űrit poharat. Beszéltek még Áchim János, K ó n Dávid, G r ó h Ferenc, D u t k a y Bóla polgármester és Lukács György főispán, ki melegen éltette Gyula város iparosságát s ezzel a bankét véget ért. Hétfőn délben még egy társas ebéd volt a zsűritagok tiszteletére, kik teljes számban megérkeztek tisztük végzésére Aradról, Szegedről, Egerből ós Budapestről. Az országos iparegyesület a kiállitás zsür­jóbe a vas- ós fémipari csoportba K o 1 1­m a n n Jánost, a bőripari, fonó- ós szövő­ipari csoportba Le itersdorfer Li­pótot, a ruházati ipar csoportjába C s e r n a Lajost ósDamjanovich Ödönt, a fa- és bútoripari csoportba Pap Gábort küldte ki. a bírálóbizottság tagjai az aradi iparkamara által felkórt iparosok voltak. A társas ebéden részt vett Lukács György főispán ós Bodoky Zoltán kép­viselő is. Felköszöntők ez alkalommal sem hiányoztak. Elsőnek Lukács főispán köi­szöntötte fel a zsűri tagokat. Varga József a főispánt éltette, Bodoky Zoltán a jelenlevő hölgyeket, Áchim János a gyulai kiállító iparosokat, Weisz Mór pedig Áchim Jánost éltette. Ebéd előtt és után a zsűritagok meg­bírálták a kiállított munkákat, meghoz­ták ítéletüket, később megtekintették a gyulai várkertet s az esti vonattal eU utaztak. A kiállitás képe. Mult számunkban megrajzoltuk vázla­tos képét a kiállításnak, mely most már teljes pompájában áll a néző előtt. A kapu zöld ágakkal van diszitve s homlokzatáról esténkónt a „kiállitás" szó ragyog le szines betűkkel, a kapun tul balról van a jegy­szedő helyiség, hol a pénztárosnak nem sokat lehet pihennie ; két nap alatt: szom­baton és vasárnap összesen négyezer ember látogatta meg a kiállítást. A kert útjait mindenfelé konfetti bo­rítja, ami a tündórestók maradványa. Min­den este villamos fénnyel van kivilágitva a liget, ugy hogy nappali fény uralkodik. a. konfettit a kiállitás területén árulják s a nagy kelendőséget mutatja az is, hogy már másnap táviratilag kellett rendelni ujabb küldeményt. A kiállitás teljesen elfoglalja a szín­kört ós a pavillon nagytermét. A színkör igeri szépen mutat a kiállítási tárgyakkal s a díszítés is szép keretet nyújt. A bejárónál mindjárt magára vonj a a figyelmet a villamos szellőztető készülék, mely igen praktikus, néhány lépésnyivel beljebb pedig Schmidt Antal villamos erőre járó hajtóműve. A bejárótól jobbra-balra a kályhások és agyag­iparosok kiállítása látható, a vas, fém ós bádogos ipari cikkekkel együtt. Ezeken tul a színkör közepén a gyulai konyakgyár pavillonszerü kiállítása, két oldalt a bejá­rattól számítva balra a vegyes ipari kó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom