Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-07-26 / 60. szám

van egy kis mozgolódás. Két dologról beszélnek, amely talán segitene valamit a helyzeten. Egyik az, hogy a miniszterelnök a képviselőház egyik közelebbi ülésén uj napirendet indítványozna, és pedig azt, hogy a Ház szakítsa meg a programmjáról való vitát és vegye tárgyalás alá az indemnitást. Ez azonban nem kivezető ut. A helyzetet annyiban változtatná, hogy nem a programmot, hanem az indemnitást obstruálnák. Ha az megtörténik, az obstrukció is megállapította jó előre a maga taktikáját. Először is hosszú vitatkozást rendeznének, hogy uj indemnitásra van-e szükség, vagy pedig folytassák a Széli által benyújtott fölhatalmazás! törvényjavaslat tárgyalását. A gyakorlati értelme ennek az, hogy a régi indemnitáshoz már többen hozzászóltak, akiknek tehát ezután nem volna alkalmuk beszélni, bizonyos veszteség a harcosokra nézve, bárha éppen nem pótolhatatlan, viszont a kormány, ha fentartja a rógi indemnitást, nem sokat nyer vele, mert ha keresztül megy is, a jövő hónap végén már lejár. A másik kivezető útnak, amely felett állítólag már bizalmas tanácskozások is folytak, sokkal komolyabb kilátása van sikerre. Ez pedig az volna, hogy a Ház egyhangúlag, vagy legalább is túlnyomó többséggel elfogadna egy olyan értelmű határozati javaslatot, amely utasitaná a kormányt bizonyos nemzeti engedményeknek a véderőtörvény reviziójával egyidőben való megvalósítására. Eszerint valamelyik napon egy kormánypárti képviselő határozati javaslatot adna be, amely szerint a kormány utasittatik, hogy őszre a jelvény-, címer-, zászló- és nyelv-kérdésben megvalósítja a minimumot, a maximumra nézve pedig határidőhöz fűzött kötelezettséget vállal. Mindezek a követelések részletezve lennének természetesen, amit közösen állapitanának meg. Ez a Ház-határozat arra való volna, hogy még egy esetleges kormányváltozás esetére is garantálva lenne a határozatban kimondott nemzeti koncesszió, miután az nemcsak a kormányt, hanem az egész szabadelvű pártot is kötné. Mint politikai érdekességről, meglehet emlékezni arról, hogy mit beszélnek F ej é r v á r y Géza báró kulissza mögötti politikai működéséről. Mondják, hogy a volt honvédelmi miniszter kezdi régi befolyását érvényesíteni. Ennek a befolyásnak tulajdonítják, hogy Fejérváry veje, báró B u r r i á n István, az athéni követ lesz a közös pénzügyminiszter ésnemHieronymi Károly, kit gróf Khuen ajánlott erre az állásra. Fejérváry ezenfelül arra törekednék, hogy a korona ne adjon engedményt, hanem bocsássa el K h u e n-H éderváryt és hivja meg helyébe ismét Tisza Istvánt, aki most már kíméletlenül hajtaná végre az úgynevezett erős kéz politikáját, tekintet nélkül arra, hogy kapna-e a pártból kabinetet, vagy sem. Mindezt természetesen csak mondják ; hogy igaz-e, az más kérdés. Beszélik még azt is, hogyha a miniszterelnök ebbon a hónapban nem tud rendet teremteni, hát be fogja adni lemondását. Azonban nem fog utódot ajánlani, hanem azt fogja javasolni a koronának, hogy hallgassa meg újból a magyar politikusokat és csak azután döntsön a személy kérdésében. Ebben az esetben ismét W e k e r 1 eA p p o n y i-A n d r á s s y-kombináció lépne előtérbe. A politikai ügyekkel kapcsolatosan felmerült a katonák most októberben való hazabocsátása, vagy benntartása, azon esetre, ha az újoncozás kellő időben nem történhetne meg. Katonai körökben tényleg felmerült a terv, hogy a három évi kötelezettségüknek eleget tett katonákat bent tartják január elsejéig, hogy a hadsereg rendes békelétszámában, mely törvényben van megállapítva, ne legyen hiány. Ugyanezen az alapon keletkezett az a terv is, hogy később az újból esetleg keletkező hiány pótlására póttartalékosokat hívjanak be. Mikor azonban arra került a sor, hogy ezt a tervet végre kell hajtani, akkor váratlan akadálylyal találkoztak Ugyanis a király, mint legfőbb hadúr ugy nyilatkozott, hogy nem engedi meg, hogy a kaszárnyákban politizáljanak. Bizonyosra vehetjük tehát ezek után, hogy a szolgálati idő leteltével a kiszolgált katonákat hazaeresztik. Megyei tanintézetek. ni. A békési ev. ref. főgimnázium. Az értesítőt 0 s v á t h Ferenc igazgató állította össze. Az értesítő elején van a gimnázium szerződése az állammal s az intézet költségvetése, mely szeiint az állam segélye 145C0 korona. Az uj épület alapkövét 1902, október 28-ikán helyezték el ünnepélyesen. A tánév szeptember 6-ikán nyilt meg. Felvétetett összesen 170 tanuló, vizsgát tett 164. Ev. ref. 86, ág. ev. 4, róm. kat. 36, gör. kel. 12, izr. 27. Magyar 155, román 9. Illetőségük szerint békési 127, megyei 18, más megyei 19. Minden tárgyból jeles volt 11, minden tárgyból legalább jó 28, minden tárgyból legalább elégséges 100, egy-több tárgyból elégtelen 25. A tanulók létszáma még mindig nem áll azon fokon, melyen a fejlesztés folytán állani kellene. Tetemes javulást csak a tápintézet felállításáról remélhetünk, melyre az építkezés befejeztével komolyan törekednünk kell, — mondja az értesítő. Kiváló gondját képezte a tanári karnak a vallásos és hazafiúi érzés ápolása. ' Megünnepelték a reformáció emléknapját; téli hónapokban a hittanár ifjúsági istenitiszteleteket tartott, az önképző kör és ifj. énekkar közreműködésével hazafias ünnepeket rendeztek. A testi nevelés is kiváló gondozásban részesült; résztvettek a növendékek a debreceni tornaversenyen, hol a régi és népes tanintézetek növendékei közt is derekasan megálltak helyüket. az önképzőkör szeptemberben megalakult N a g y Lajos tanár elnönlete alatt. Beiratkoztak 55- en, kilépés az év folyamán nem történt. Tartott a kör 14 rendesés március 15-én s az évzáró ünnepély alkalmával egy-egy diszülést. A beiratások szeptember hó három első napján történek. Tandíjban összesen fizetnek a békésiek az I—III. osztályban 26, a III—VIII. osztályban 40 koronát. Békési izraeliták minden osztályban 50 koronát, vidéki tanulók kivétel nélkül 60 koronát. A csabai polgári leányiskola. D o n n e r Lajos igazgató állította össze az értesítőt, melynek elején az iskola gondnokságának az iskola fejlesztése érdekében tett intézkedéseiről emlékezik meg. A csabai képviselőtestület legutóbbi határozata szerint 15 ezer koronát ajánlott fel, ha a miniszter hajlandó az iskolát bővíteni. Szeptember négy első napján beiratkozott 154, azontúl szeptember végéig még 4, novemberben tanfelügyelői engedélylyel 1, összesen 159 rendes, és 12 magántanuló a polgári leányiskolába, 23-an az avval kapcsolatos női kézimunka tanfolyamba ; az egész létszám e szerint 195 volt, 39-cel több, mint az előző évben. Az iskola tehát, mióta államivá lett, két év alatt anynyira benépesedett, hogy szükségessé válik, különösen az alsóbb osztályokban, melyek már is túlhaladják a normális létszámot, a kettéosztás; parallel osztályok elhelyezésére azonban a szűkké lett épület nem nyújt módot, ugy hogy addig, mig azt kibővittethetnék, a beiratkozásnál fölösen jelentkező növendékek nem lesznek befogrdhatók. A javitó- és fölvételi vizsgálatok szeptember 1-én tartattak meg. Áz iskolai év megnyitása a rendtartási szabályoknak a felolvasásával és az órarend kiadásával szeptember 5-én ment végbe. Az év folyamán a növendékek segélyegyletet alakítottak, mely 377 kor. 26 fillért gyűjtött. A növendékek között csabai volt 101, megyei 29, más megyei 42. Ag. ev. 50, róm. kat. 52, ev. ref. 9, gör. kel. 1, izr. 60. Magyar 160, német 2. tót 10. A két éves kézimunka tanfolyamon összesen 28 növendék volt.* 1-4 gatói gálát .a. tan> s a beira ós II első illeték kézim Íratás: sági nyom 30 fi szegt fill, A növendékek fölvétele szeptember én történik délelőtt 8—12-ig az igazirodában. A fölvételi ós javitó vizsDk szeptember 1-én délután tartatnak, óv ünnepélyes megnyitása 5 ón _lesz rendes tanítás 6 án veszi kezdetét. A ;ások a női kézimunkatanfolyam I, osztályába szintén szeptember négy napján délelőtt eszközöltetnek. Iskolai :ek: minden növendékre, tehát a unkatanfolyambeliekre nézve is a bei dij 3 kor., a tandíj 10 kor., az ifjukönyvtárdij 1 kor, az értesítő ós tatványdij 2 kor., a nyugdíjjárulék '., összesen 16 kor. 30 fill., mely öszől a beírásnál legalább 11 kor. 30 ilzetendő. Kereskedők egyesülete. (bd.) Bókésvármegye intelligens ós nagy kereskedői karának tekintélyes részét képezik £ csabai kereskedők, kik mostan egy rég íaldokló egyesületük újjászervezésén fáradoznak. Békéscsaba forgalma magával hozza a mas községekénél élénkebb kereskedelmet, ez p ;dig a más községekénél nagyobb kereskedői kart. Tekintélyes számú nagy üzlet van Csabán, melyekben intelligens és ami ritka — képzett — kereskedőket találunk. S ha ezt látjuk, önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy miért nincs ennek a társadalmi osztálynak olyan összekapcsoló szerve, mely ben a kereskedelmi ezerféle érdekek ápolást találnának. Hiába vannak emberek, akik beszélnek a legszelídebb szociális törekvések ellen is, avulta gondolkozásmódjukra rácáfol a világ ; mag^ a társadalom oktatja ki őket nézeteik tarthatatlanságáról. Mit látunk a társadalomban : minden egymunkáju társadalmi osztály külön szervezetekben csoportosul, külön érdekeik közös védelmére. A régi monc ás, hogy az összetartásban az erő, mostanában ujul meg mindig, mikor a szociális eszmék ellenségei is szervezetekben csoportosulva cáfolnak önmagukra. Csabun is alig van ága az iparnak, melynek külön egylete ne volna, alig van társa • dalmi osztály, mely külön szervezetben ne tárgyalná, ne latolgatná mindazt, ami érdekeinek körébe vág. Annál inkább csodálható tehát, hogy egy intelligens társadalmi osztály nehezen jutott el az öntudat azon fokára, mely az egyesület szükségessének megértéséhez kell. Annál inkább csodálható, hogy a csabai kereskedő ifjak halni engedtek egy olyan intézményt, mely arra szolgált, hogy őket szolgálja, s az önálló kereskedők nem törekedtek egyesülésre, mely érdekeiket támogassa, védje s végül, ha kell, harcoljon is — Hányszor ? — Kétszer ós azt mondta, hogy ő közel áll a boldogságához, mert — ezt már a fülembe súgta — az ón vagyok. — És, sürgette Terus, beszóld, mondd gyorsan .. . — Az én vagyok ós hogy szeret, nagyon szeret . . . — Mit mondtál erre ? — Semmit, pirult Ila, de azért megtudhatta, hogy . . . — És mondd, mi lesz ? — Most lesz szeptemberben nyolcadéves. Ügyvéd akart lenni, de most már mondta, hogy nem lesz az. Nagyon hosszú. Egy év gimnázium, négy év jog, három gyakorlat, kettőt lehet rászámítani — ő mondta — ez tiz év. Most majd a postához megy, igy csak a fele jön ki. Egy óv gimnázium, egy óv gyakorlat, egy a tanfolyam, egy mig kinevezik, egy évig meg önkéntes lesz . . . — Te, önkéntes, milyen ? — Azt mondta odamegy, ahova ón akarom. En pedig szeretném, hogy huszárönkéntes legyen, az olyan csinos . . . Terus kissé szomorúan mondta: — Béla nem szereti a katonákat, azt mondja, hogy dologtalan népség. Ezt meg is tudták a katonák ós mondta Béla, hogy ezért nem vették be, csupa bosszúból . . . És meg várod öt esztendeig ? Terus remegve, szerelmesen telelte : — Meg, megígértem neki. Hiszen ő azt mondta, hogy meghal, ha nem várom meg. A két leányka elcsendesedett. Terus magához húzta Ila fejét ós megcsókolta a száját. Már-már leült az álom pilláikra, mikor lázasan suttogva kérdezte alig hallhatólag : — 11a, mondd, meg is csókolt már ? Ila nem szólt, lehunyta a szemét és lassan intett igent a fejével. — Sokszor ? — Sokszor, — ne kérdezd . . . Ila nem nyitotta ki a szemét és ugy álmodozott arról, ami öt esztendő múlva következik, a szobára ós az alvókra pedig ráborult a sötétség: egy felhőrongy eltakarta a hold sárga kópét. Márta. Irta: Lengyel Laura. Kalapja fején volt már, a keztyüt is begombolta, aztán hirtelen benyitott a szomszéd szobába. Nem is tudott volna ugy elmenni, hogy a bátyjának pár szót ne szóljon. Csak a belvárosba akart menni vásárolni, de nehéz lett volna a szive egész uton, ha a kirándulás előtt homlokát csókra nem nyújtja. A bátyja ott hevert a pamlagon, mellette, körülte, szótszórt újságok, könyvek, jegyzetek, mikor a fiatal leány bejött, álmos, lusta mozdulattal fólkönyökóre támaszkodott ós mosolyogva nézte végig a karcsú leány-alakot. — Ejha! de kicsíptünk magunkat, hová mégy Márta ? — Égy kis dolgom van a belvárosban, hat órára itthon leszek. — Helyes. De ne kacérkodj az utcán. Nagyon csinos vagy és ón nem akarok a reggeli lapban a tea mellett öngyilkossági híreket olvasni. — Ne légy Ízetlen Gyuri. Úgyis haragszom a jó Istenkóre, hogy miért nem hasonlítok jobban hozzád ? S a harag nem volt indokolatlan. A leány csinos, lelkes arcú nő volt, ellenben Gyuszi csodaszép fiatal ember. J2jgy kicsit hiu, egy kicsit önző, elkényesztetett, de a húgát azt szerette, talán az egyetlen lény volt a világon, kit magán kivül még szeretni tudott. Egymáson kivül senkijük sem volt a világon, hát nagyon ragaszkodtak egymáshoz. ^ Márta csöndesen behúzta maga után az ajtót s egyenesen a lépcsőháznak tartott. Már kint volt az utcán, mikor észrevette, hogy a pénztárcáját otthon hagyta. — Tessék — mondta megszeppenve — csinos zavarba jöhettem volna. Oh ezek a modern zsebnélküli ruhák . . . Lassan nyitott be szobájába és zajtalanul húzta be maga után az ajtót. Az a lusta Gyurka vagy olvas, vagy alszik, semmiesetre sem akarta zavarni. jobbén a pillanatban különös, zavart hangokat hallott a szomszéd szobából. Megijedt. Egy nő fuldokló, könyörgő sirása hallatszott át. Az első pillanatban arra gondolt, hogy benyit ós segítségére siet annak, aki szenved, de most megszólalt Gyuszi és kemény, haragos volt a hangja A fiatal leány a bársony függöny ajtóhoz lopódzott, félre húzta kissé a sötétvörös bársonyt ós ugy bámult be bátyja szobájába. Gyuszi ott állt a szoba közepén, keresztbe fonta két karját és ugy nézett le egy sápadt, szőke, remegő asszonyra ki sirt és kezét tördelte : — Hogy mert ide jönni? — rivaltrá durván. — Ne haragudj ! . . Légy irgalmas . . . nagyon szenvedtem. A férfi felvonta állát: — Hallod-e, most már vége legyen a komédiázásnak ! Ugy látszik túlságosan türelmes voltam hozzád, azért vagy ilyen vakmerő. Megmondtam már egyszer, hogy untat a dolog és váljunk el bókében, barátságosan. Ha azt hiszed, hogy ezzel a kellemetlenkedéssel valamit változtathatsz a helyzeten, nagyon, de nagyon csalódol. — Minden szentekre könyörgök, ne légy ilyen kegyetlen hozzám . . . Hiszen csak az a vétkem, hogy szeretlek . . . — Az a vétked, hogy ide mersz tolakodni, ide, ebbe a házba, hol a húgom lakik.. — Hallgass . . . kórlek . . . — Nem vagyok épen rossz fiu s bár már torkig vagyok a komédiáiddal, a jó Isten tudja, talán újra megsrjnállak . , . de irost, hogy ide betetted a lábad ebbe a há:iba, hol az ón húgom él és lélegzik . . . — Hallgass . . . Hallgass, ne kergess a kétségbeesésbe. — Ki törődik most veled? Ettől a helytől én távol tartottam minden bünt, mind|en piszkot. Ha léha, haszontalan fráter vagyok is, tudom, hogy ez a hely szent, mert a legtisztább lélek lakik benne, a kit imádok. — És reám, reám gondolsz ? — Újra kérded ? Ismétlem, teljesen elfogyott a türelmem. Ne kényszeríts a durvaságra, végre is nem akarnám elfelejteni, hogy valaha szerettelek. — Szerettél, szerettél — vergődött az asszdny — de hát mit tettem hogy most eltaszítasz í Mond, hogy mi hibát találtál benn ím ? Mondd, hogy megjavítsam magam. Olyai leszek, amilyennek te kívánod. Hűséges rabszolgád, cseléded. Ne akarj enynyird megiázni önmagam előtt. Ne fosszál meg teljesen az önbecsülésemtől. — Magad fosztod meg magadat, mikor 3em akarod belátni, hogy a mi elmúlt, azzal le kell számolni. Nézd, beszéljünk okosán ! Én nem akarlak sem sérteni, sem megbántani. De tenmagadnak is be kell látnod, hogy ez a mi ostobaságunk nem tarthatott örökké. Szép volt, jó volt, kedves "olt és ha nem zaklatsz többé, én hálás szívvel fogok gondolni reád. De én fiatal ebaber vagyok és csak nem hiszed, hogy egész életemet, jövőmet, boldogságomat, ehhe:; a viszonyhoz fogom fűzni Nem, te. sokkal okosabb vagy, mintsem ilyesmit csak egy percig is hihettél volna. Épen olyan biztosan látod a bekövetkezendőket, mint én. I - biztos válás tudatával mentél beleebbe a viszonyba, nem szép ós nem becsületes dolog hát, ha engem vádolsz olyan-