Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-07-26 / 60. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Vasárnap, julius hó 26-án 60. szám. BEKESMTEI KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 lillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKYJÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttór-ben egy sor közlési dija 50 fii. Az állam üzlete. - julius 25. A kereskedelemügyi miniszter legújabb rendeletével a vasárnapi munkaszünetet, a kereskedő világ nem osztatlan örömére, megváltoztatta. E változás főként abban nyilvánul, hogy a munkaszünet általánositatott és a lehetőség szerint egész napra elrendeltetett. Az eszme, hogy mindazok, akik egész héten át a kenyérkereset nehéz és fárasztó munkájával vannak elfoglalva, a vasárnapi napot családjuk körében — menten minden dologtól ós gondtól — tölthessék el, lélekemelő ; a módozat azonban, melyet az állam a keresztülvitelben érvényre juttat, egyszerűen bosszantó. Talán s?hol a világon neon érvényesül az enyém, tied között való külömbség olyan szembeszökően, mint e rendelet ama kitételénél, amely olyan üzletekre vonatkozik, amelyek egyéb árucikkek eladása mellett a dohány- és szivareladással is foglalkoznak. Itt egész határozottan eltiltja a rendelet az egyéb cikkek eladását, ellenben megengedi az állam által monopolizált szivarok értékesítését. Hogy mely okból kiindulva született meg ez a ferde nézet, amely igen éles külömbséget tesz az enyém és tied között, azt nem tudjuk, de valószinü, hogy ennek az intézkedésnek a filléreskedő politika a rugója. A kereskedelemügyi miniszter bizonynnal azt hiszi, hogy a munkaszünet alkalmával megengedett szivareladás által nagyobb forgalmat fog elérni. Határozottan mondhatjuk, hogy nem. Mert minden dohányos ember, ha tudja azt, hogy délelőtti tiz órától kezdve többé szivart nem vehet, annak beszerzéséről már jóval előbb fog gondoskodni. E tekintetben tehát nem kell félni, hogy a dohányjövedék csak egy fillérrel is megcsappanjon. Legfő lebb hozzászoktatná az állam a polgárság legnagyobb részét a rendszeretethez és előrelátáshoz, amely abban nyilvánulna, hogy a dohányos emberek szükségletük beszerzését nem hagynák az utosó percre Helytelen az államnak ez az intézkedése már azért is, mert ő van első sorbm annak az ellenőrzésére hivatva, hogy a lakosság a törvényeket és rendeldezéseket pontosan betartsa. Ha már most az állam olyan irányú rendelkezéseket hoz, amelyek önként nyújtják és mintegy sarkalják a kereskedőt a törvényszegésre, akkor nem szabadna a törvény ellen vétőket büntetéssel sújtani. Már pedig a dohányárusitás megengedése úgyszólván kényszeríti a kereskedőt a törvény kijátszására s igy az állam megteremti a piszkos versenyt. A kereskedő osztály legnagyobb része - az úgynevezett szatócsok ugyanis a dohányárusitás kedveért nyitva tartják üzletüket egész vasárnapon át és igy bizony megesik, hogy egyik másik állandó vevőjüknek meg nem engedett árucikket is kiszolgáltatnak. A szatócsok egyik része ezt kényszerűségből teszi, mert nagyon valószinü, hogy az áru ki nem adísa által vevője nehéztelését vonja magira ós ez minden bizonnyal anyagi károsodásával fog végződni. A másik — ós azt hisszük, hogy nem tévedünk, ha azt mondjuk — a nagyobb része már eleve is azzal a célzattal tartja üzletét nyitva, hogy a vasárnapi munkásszünetet üdülésre fölhasználó versenytársa rovására, az eltiltott cikkek eladását is rendszeresen űzze. Mi következik most már ebből ? Első sorban is az, hogy az állam törvényei kijátszatnak ós efre az állam maga nyújt módot; másodsorban pedig az, hogy vagy megtartja a kereskedő osztály egy jó réssé a munkaszünetet ós ekkor megszületik a piszkos verseny, vagy pedig épen e verseny meggátlása céljából lemond a pihenésről ós egész héten át szakadatlanul végzi robotmunkáját. Azt hisszük, az államnak nem le hetett az a célja, hogy ezek közül az okok közül csak az egyiket is ér vényre jutassa, hanem bizonyára az, hogy minden polgárnak biztosítsa a vasárnapi munkaszünetet. Erre nézve p9dig komoly hitünk, hogy a vasárnapi munkaszünet csakis radikális rendezéssel valósitható meg. Az ezer kivételt statuáló törvénynek megváltoztatásával, a munkaszünetnek az egész országban a munka, az üzlet, a vállalkozás minden ágában kötelező tételével. Ne arra hivatkozzanak a radikálizmus ellenzői, hogy a magyar ipar és a magyar üzlet olyan gyönge, hogy ezt a radikálizmust megsinylené : mert ez frázis. A még meg nem gyökerezett magyar üzlet kevesebb megrázkódtatással fogadhatja az általánosan kötélezővé tett munkaszünetet mint a hagyományokban szokásokban, meggyökerezett erős üzlet. De hivatkozzanak arra, hogy ebben az országban a protekció, a kijárás, a befolyásos, a szemethunyás országában az olyan törvény, amely ezer kibúvót enged, ezer kivételt megenged: nem szolgálhatja a gyöngéket, a kihasználtakat, akiknek pedig a védelmére rendelték. A vasárnapi munkaszüaetnek általánosah kötelezővé tétele, a kivételek kiküszöbölése, a törvény kijátszásának lehetetlenné tevése az egyetlen olyan rendezés, amely lehetséges, amely kívánatos, amely szükséges. A politikáról. — Fővárosi munkatársunktól. — Budapest, jul. 25. A két nagy bajvívó: Apponyi és Ugrón mérkőzése után valamivel mozgalmasabb a politikai élet. A miniszterelnök egyelőre jelszava után Apponyi uj jelszót teremtett: előbb-utóbb. Ez a kifejezés is elég pontos meghatározása a jezsuita-felfogásnak, amint Apponyi is ha nem előbb, hát utóbb kivánja a nemzeti követelések teljesítését. A ki szokott a politikával foglalkozni, annak rendkívül érdekes lehetett A pponyi és Ugrón beszédjét összehasonlítani. Egyikben a mindent kerülő simaság, az éles pontok tompítása, itt-ott homályosság, — a másikban pedig erös, nyilt és őszinte kérdések. Apponyi beszédének egymagában nem igen látszott, hogy eredménye lesz. De most, miután az Ugronó is elhangzott: Békésmegyei Közlöny tárcája. Poétasors. Eldaloljuk egy-egy virágnak Az ő szomorú, bús történetét. Ószi időben lassú hervadását, Mikor hullatja apró levelét. És a magunk sorsára gondolunk S titokba ejtünk égő könnyeket, Bohémiában sokan vannak, Csalódott lelkű emberek. Szaladunk egy-egy fénylő csillag után, Mikor kigyúl a tiszta esti égen, Mikor azt hisszük, hogy már elértük, Akkor foszlik el, lobban el éppen. Ilyenkor aztán fölsír a nóta, Hogy a csillagfény balgán hiteget, Bohémiában sokan vannak, Hiszékeny lelkű emberek. Az egyszerű, szűk, fakó szobában, Olyan mesés világra gondolunk, Mikor az álmok, vágyak célhoz érnek S ölelni tud csupán a két karunk. Mikor szivünk a boldogságért Tenger szenvedést, mindent elfeled, Bohémiában sokan vannak Ábrándos lelkű emberek. Mikor aztán lassan a szív kihűl, Mikor a rózsa rég elhervadott, Vigasztalásúl ott van a tövis, Azok aztán hervadhatatlanok. Sóhajtva sokszor elgondolkodunk S kesergünk hosszan a romok felett, Bohémiában sokan vannak, Vigasztalásra váró emberek. Tél viharzik el a fejünk fölött, Bezúg a szél a fagyos ablakon, Ilyenkor a csendes, fakó szobában, En Istenem, hideg lehet nagyon. A balga reménység cifra rongya Öregségünkre nem hágy egyebét: Bohémiában sokan vannak, Nyomorgó, fázó emberek . . . Kató József. Leánytitok. - Rajz. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Belencéresl Dezső. A kis szobára ráborult az éjszaka csöndessége. Az egyetlen nyitott ablakon a szóles, fehér csipkefüggönyön keresztül beragyogott a holdvilágos éjszaka kékes fehérsége. A szobába belopódzott a hűvös éjszakai szellő és megremegtette a függöny szárnyait. Az ablakon át a háttér feketén mosódott el kivül: a fák lombjai egybeolvadtak, csak egy karcsú templomtorony emelkedett a sötétség fölé, erősen belerajzolva körvonalait a kék éjszakába. A szobában csend volt, csak a függöny lebbenése okozott valami sóhajtásszerű, titokzatos neszt s csak néha hallatszott, hogy nyugtalanul forog valaki ágyában. Ila nem birta tovább. Lassan felemelte fejét az illatos fehér battisztba rejtett puha pihókröl és felült az ágyban. Nézte az ablakot, a függöny rebbenését, a sötét fákat, majd hátrasimitotta arcára hnllott felbomlott haját s a szobában nézett körül. Olyan volt minden, mintha vékony szürke fátyol lett volna szeme előtt. Hirtelen a kis asztalkára tévedt a tekintete, melyen meglátta a pajkos, kicsike amorett szobrot, kezeben a feléje fordított íjjal. Ila a keblére szorította a kezét és egy boldog, hosszú sóhaj szállott a szoba bizalmas levegőjébe kicsi ajkáról. Most a másik ágy felől is mozgás hallatszott, majd pedig egy csöndes, félénk kérdés. — Nem alszol Ila? — Nem tudok ... Te se Terus? A másik lányka most már bátrabban felelt: — Én sem. Egyre csak a torony tetejét nézem és hallgatom, hogy forogsz a paplan alatt ... Mi a bajod Ha ? Ila szorongva válaszolta: — Semmi .. . Nem tudom, csak olyan nagyon boldog vagyok. Ugy szeretnék sirni . . . Egy kis ideig csend volt. Majd Terus is felült az ágyban és szólt: — Ha, gyere ide az ágyamba, aztán mondd el . . . Ne titkolózz ©lőttem, hiszen én is . . . Ila gondolkozott egy cseppet, majd leugrott az ágyról s gyorsan lópkedett a nesztelen szőnyegen Terusig. Felszállt mellé s a két leányka átölelte egymást úgy, hogy összeért rózsás arcuk. — Beszélj édes, súgta Terus, beszélj. Mondd el mi bántja a szivedet. Ila már megint szepegett. Majd szorosan odabujt Terushoz és szinte* lehelte a fülébe, szaggatottan: — Teruskám, én szerelmes vagyok, szerelmes. — Hétfő óta, hétfő délután óta... — És, — súgta Terus. Ila lányos ösztönnel megértette a kétbetűs kérdést ós remegve folytatta: — Szeret ... 0 is szeret, mondta. Terus hevesen kérdezősködött. — Mondta? — Mondta, sokszor, százszor! — Milyen, szőke, barna ? — Barna. — Az is szép. Milyen a szeme ? — Fekete, nagyon . . . — Hogy hívják ? Ha már egy kis szünet után felelte : — Elemér. — Szép név. — A legszebb, mondta Ila gyönyörűséggel. — Na . . . szólt kissé durcásan Terus, Béla is a legszebb . , . Ha meg Elemér és barna, hát tudom kicsoda . . . Ila hirtelen Terus szájára tapasztotta a tenyerét ós ugy súgta. — Nem, ne mondd . . . Egy kicsit vártak, azután Terus megint elkezdte. — És Ila, édes Iluskám, mondd mikor mondta, hol mondta ? Hogy tudtad eddig eltitkolni . . . Nem emlékszel én mindjáit elmondtam . . . Ila szorosan átölelte Terust, sóhajtott egyet és lassan elkezdte. — Tudod, hétfőn estefelé, már sötét volt mikor jöttünk haza. A mamáók hátul maradtak és mi előre mentünk. Ekkor mondta ö, hogy milyen boldog az, akit valaki nagyon szeret. Mondtam, hogy őt is szeretik. Ö sóhajtott, hogy nem ugy. Hát hogy szeressék kérdeztem, azt mondta máskép és megszorította a kezemet ós megcsókolta.