Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-07-23 / 59. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, julius hó 23-án 59 szám. Bfl BEIESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza.Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül Is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A házfeloszlatás. A király felosztási joga az államfői funkciónak egyik, talán legfényesebb eleme. A törvényhozó szerv az állami akarat. És az akarat gyakran útjában áll az állami működésnek, gyakran meg létre sem jöhet, mivel két külön szerve: a törvényhozás két háza közt minden megállapodást kizáró ellentét áll eló'. A parlament végre is csak mesterséges szerv, mely csak addig végzi feladatát, migbennne a közakarat nyilatkozik meg, mihelyt ez kétséges-, csak csekélyszámu érdekirány gyülekezete. Ezért kell, hogy a mesterséges akarat nyilvánítás felfüggesztendő legyen és ezért van meg az államfőnek az a joga, hogy a választott elemekből álló törvényhozó szervet időnek előtte, vagyis a mandátum előtt feloszlathassa. Ez a jog fejedelmi jog, a fejedelemben összpontosult állami öntudat megnyilvánulása. Mint ilyen,ebben az irányban korlátlan. Az államfő van hivatva megállapítani, vájjon olyan-e a parlament, hogy további működésre alkalmatlan, munkaképtelen ? De korlátolt ez a jog abban a másik irányban, hogy ne lehessen az abszolutizmus eszközévé. Korlátolt tehát annyiban, hogy a feloszlatással egyszerre az uj parlament is összehívandó, mert a fejedelem akarata nem pótolja a nem zet akaratát — csak nép és fejedelem együtt adják az állami akaratot. Ezek az elvek talán egy európai állam alkotmányában sincsenek meg oly tisztán, mint épen a magyaréban Ez a törvény igy hangzik : „ . . . oly esetben, midőn Felsége az országgyűlést bármi okból előbb fölosztlatja vagy annak üléseit előbb elnapolja vagy berekeszti, mint a befejezett számadások beadása és a jövő évi költségvetés előterjesztése a minisztérium által teljesíttetett s az országgyűlésen e tárgyak iránt határozat hozaíhatott, volna : az országgyűlés még azon év folytán és pedig oly időben összehívandó, hogy mind a befejezett számadások, mind a jövő évi költségvetés az évnek végéig országgyűlésiig tárgyaltathassanak.

u Következik másodszor az, hogy megszavazott jövő évi költségvetés nélkül is feloszthatja ő felsége a házat, csak oly időben tegye, hogy az uj országgyűlést még ugyanabban az évben összehívható legyen. Közjogászaink kiszámították, hogy október 21-ike a végső időpont. Kettő van tehát a magyar király felosztási jogában. Ez egyik az, hogy ő felsége nem akadályozhatja meg a törvényhozás működését, az állami akarat létrejöttét, a másik és ez a lényeg : ő van hivatva munkaképessé teni az állami akaratot, ha ennek a választott elemek útját állanák. A meg nem levő költségvetés nem akadály, mert hiszen az országgyűlés még ez évben összehívható, de azért sem ez a fő, mert a törvény mindig a jövő évi költségvetésről beszél, nem a folyó évről. Igen természetesen, mert hiszen az idei költségvetés nem létele épen az az ok, mely a ház munkaképtelenségét jelentvén, a feloszlatás jogát, de ha azt látja, hogy a jelenlegi képviselők ezzel élni nem tudnak vagy nem akartak, uj házat kell összehívnia, hogy épen a nemzit e fontos joga, hogy a költségvetést maga állapithassa meg, csorbát ne szenvedjen. A királynak tehát joga van — ha azt hiszi, hogy a ház kívánságai n^m a nemzet kívánságai — a házat feloszlatni. De nemcsak joga, hanem kötelessége is, mert minden közjog kőte lesség is és mert igy a nemzet akarata félremagyarázhatatlanul megnyilatkozhatik. A munkaképtelen országgyűlés csak igy tehető munkaképessé, akár abban az irányban, hogy a nemzet a jelenlegi házával ellentétes akaratot nyilvánít, akár pedig megerősíti uj választásaival az előbbi ház álláspontját, mely esetben az államfőnek kell belenyugodnia ez akarat ily nyilvánításába. A fejedelem e feloszlatást joga, ha a törvény korlátain belül érvényesíttetett, csak alkotmányos bírálat tárgyává tehető az uj ház — semmi esetre sem a megyék, vagy helyesebben ezek központi választmánya által. A politika, - Fővárosi munkatársunktól. Budapest, jul. 22. A képviselőház keddi ülése eló érdeklődéssel nézett mindenki, aki jegyre szert tehetett. Apponyi Albert gróf „honmentő" beszéde képezte volna az érdekességet, de hát — elmaradt. Elmaradt, mint már anynyiszor és vannak emberek, akik azt mondják, hogy ezzel az általános érdeklődést akarja magasabbra fokozni a nemes gróf. Ettől a kissé gúnyos mondástól azonban tekintsünk el, mert most csakugyan volt arra ok, hogy Apponyi ne beszéljen. A katolikus egyház feje ravatalon fekszik, hosszú halálküzdelem után s ravatalát az egész világ meghatottan állja körül. A magyar képviselőházban is meglátszott a gyász jele. .apponyi feketében vonult fel az elnöki dobogóra és feketében jelentek meg a Házban a kormány tagjai, valamint egy két kivétellel a néppártiak is. Egy néppárti képviselő : Kovács Pál ellenben világos nyári ruhában jöttei és ezért pártelnöki dorgatoriumban volt része, aminek látható nyoma is volt a teremben, a hol elvtársaitól messze, az utolsó sorban foglalt helyet. Apponyi ezután magasan szárnyaló, mély bölcsességü nekrológot mondott XIII. Leóról, mely gyönyörűen jellemezte a katholikus egyház elhunyt fejedelmét és korát. E pontnál pedig egy kevéssé ki lehet térni arra is, hogy ki lesz a jövendő pápa, — mert már a gyász folyama alatt is világszerte latolgatják a kérdést. S v a m p a, Vanutelli, Rampolla, Gotti, Oreglia, PietroésSartó bibornokok közül kell kikerülni az uj pápának. Ezek közül jelenleg Oreglia bíbornok a kamerlengo : aki vezeti az összes ügyeket az uj pápa választásáig. IX. Pius pápa halála után Pecci bibornok, a későbbi XIII. Leó pápa vezette a konklávót, mint kamerlengo. Igaz, hogy nagyon kevésszer lett a kamerlengóból pápa, de Oreglia nem is rendelkezik olyan kiváló tulajdonságokkal, amelyek öt a tiarára érdemessé tennék. Az ancienuitás szól egyedül mellette. Legrégebben hordja a bíbort, harminc óv óta kardinális. Miután azonban Rampolla, Gotti és mások is versenyeznek a tiaráórt, megeshetik, hogy oly bibornok győzedelmeskedik, Békésmegyei Közlöny tárcája. A levél. Előveszem, — óh hányszor egy nap, Egyetlen, első levelét; És nézem rajf a borítékot, És olvasom az elejét. Szép, szabályosak a betűi Es engem — édesnek nevez. — Ha tudná, édes szép leányom, Milyen keserű mostan ez. Aztán megírja a levélbe, Hogy engem így, meg úgy szeret — S mint már magától értetődik, Hogy én is, én is hű legyek. És a végére kétszer írta: Isten vele, Isten vele! Talán már akkor tudta is, hogy Ez az — utolsó levele. Áchim Géza. A kis doktor. Irta : Kádár Gusztáv. Vánnek Pál volt a becsületes neve és csak a ferencvárosi bérházban, ahol lakott, szólították doktor urnák. Egy ügyvédnél dolgozott és a doktorátusra készült, de a ház lakói szívesen előlegezték neki a doktor címet. Amilyen kis, tehetetlen embernek tartották a kollegái, olyan nagy tekintély volt a házbeliek előtt ós valahányszor előtűnt kopott, fénylő zsakettje, nagy tisztelettel megsüvegelték: — Alászolgája doktor ur. A fűszeres vele íratta meg a folyamodványát a trafikengedélyért, a házmester vele töltette ki a bejelentő lapokat. Szerették és becsülték az egész házban ós ő nagyra is volt evvel a tekintólylyel. Az egész ház szentül meg volt róla győződve, hogy még egyszer miniszter is lesz belőle. A kis doktor meg volt elégedve a sorsával. A fizetése felét hazaküldte a szüleinek, ő maga beérte a másik felével. Itt olcsó áron lakott a Parteróknál, a kis ferencvárosi házban. A Parter család, hol gimnázista kora óta lakott, nagyon szerette a fiut. Ha pénze fogytán volt, szívesen hiteleztek neki, viszont ő is gyakran kölcsönzött nekik, ha megszorultak rá. Az apa, anya, meg a tizenhótéves Irón gyakran mondogatták : — Tudjuk jól, maga Vánnek ur elhágy minket mindjárt, amint leteszi a doktorátust. — Dehogy Irón kisasszony, hogy is gondolhat ilyet? Nem tudnám én magát elhagyni, ha megtenném, visszasírna magához a lelkem. Aztán a szavam is köt, Ígéretet tettem a szüleinek . . . Ugy is tekintették őket a házban, mint jegyeseket. Irén még kis lány volt, mikor Vánnek odakerült ós az ő szemeláttára serdült fel nagy hajadonlánynyá. A kis doktor mindig gyönyörrel nézett a lányra, együtt hancúroztak, nevettek, énekeltek. A meleg nyári estéken kiültek a folyosóra, a leány reáfeküdt a folyosó vasrácsára, a doktor megragadta kezét és a fülébe sugdosta : — Irón kisasszony, még csak három hónap, aztán doktor leszek. Mikor a leány mellette volt ós elnézte vetődő szőke haját, gyerekes mosolygását, nyúlánk, ringó termetét, nem is merte elhinni, hogy ez a pompás teremtés szeretheti őt Irént nagyon irigyelte atöbbi eladólány, hogy doktorné lesz belőle. Vasárnap délelőtt a leány a kis doktor ruházatát hozta rendbe. Minden héten kivasalta egyetlen, utcaképes kabátját, a zsakettet, amely soha máskor nem került le a kis doktor vállairól. Vasárnap délután együtt indultak sótára. A Vánnek szürke kopott alakja mellett sudár termetével büszkén haladt a leány. Ilyenkor szentül föltette magában a kis doktor, hogy feleségül veszi a leányt, bármi történjék is vele. Csak este, mikor magában maradt a kis szobában, fúrta fejét a gondolat: vájjon lesz-e miből mególniök. Néha keltek amolyan titkos vágyai, hogy elhagyja egyszer azt a szegény házat. Kijár majd ő is kollégáival társaságba, beszélgetni fog a finom urilányokkal, elvesz egyet közülök feleségül, eleget nyomorgott már, ur lesz végre belőle. Egy hónap választotta el a nagy exámenttől, amikor a principális magához hivta a szobájába. Nagyon csodálkozott rajta, hogy az ügyvéd az ajtót is betette mögöttük — Kedves Vánnek ur, — mondotta — néhány komoly szót akarok váltani önnel. Nemsokára leteszi ön a doktorátust. — Igen, egy hónap múlva . . . — No lássa, egy hóuap múlva már doktor lesz, készülhet aztán ügyvédi vizsgára. De mint doktornak is másként kell élnie, ha vinni akarja valamire. — De hisz tudj a ügy véd ur, hogy . . . Tudom, azt akarja mondani, hogy szegény ember, nem telik magának. De lássa ón magára biznám a doktorátus után az irodám vezetését. Ha aztán egy kis pónzmagra tesz szert, csakhamar jó irodát nyithat. A vaskos, puffadtarcu ember most erősen szeme közzé nézett a kis doktornak. — Lássa, magának hiányzanak összekéttetései. Egy fiatalembernek a maga korában meg kell fordulnia a társaságban, mozognia kell az emberek között. De maga, a mint itt teendőit bevégezte, hazarohan oda Isten háta mögé, ahol lakik, aztán másnapig a szobájában rejtőzik. Én alkalmat nyújtok magának, hogy bekerüljön a társaságba. Tudom, hogy nagyon jóravaló ember, a nőm is érdeklődött ön iránt. Látogasson meg engem, tán holnap este, vacsorára. Biztosítom jól fog mulatni, a Paula leányom remekül zongorázik. — Köszönöm főnök ur — rebegte, azzal kisietett. A kis doktor körül forgott most a világ. A kis ferencvárosi házat most piszkosnak és csúnyának találta. A házmester alázatosan köszöntötte, de most azt csak ugy félvállról viszonozta. A lakásban Irón fogadta mosolygó arccal, de ő alig hederített a lányra, rögtön a szobába sietett és becsapta maga mögött az ajtót. Lefeküdt a pamlagra ós félig nyitott szemmel gondolt most arra, a mit a principálisa mondott. Nagyon izgatottan jött el tőle ós csak a beszédének a vége csengett folyton a fülébe, hogy a Paula kisasszony mily szépen zongorázik. Vánnek már gyakran látta a leányt. Köszönt is neki, de egyszer sem volt annyi bátorsága, hogy szóba ereszkedjék vele Nem volt már nagyon fiatal, a balszeme alatt egy lencsét hordott. Az irodában már egynehányszor rebesgették, hogy férjhez megy, de ugy látszik mindannyiszor abban maradt a dolog Most, hogy a kis doktor rágondolt Paulára, ugy találta, hogy nem is oly csúnya. Egyszeriben eszébe jutott, hogy mily pompás lenne az, ha neki is diszes lakása volna, előszobával, hol várakoznának rá a kliensek. Ha nagyságos ur lenne és cilinderben járna mindég. Kitekintett az udvarra és szörnyen szegényesnek találta most a házat. Zubbonyos munkások tértek haza a gyárakból, kis bőrtáskában cipelték a szerszámokat. Megkapta a vágy, hogy kirepüljön ebből a fészekből, el, a belvárosi nagy palotába. Fölkelt a pamlagról ós ment nyakkendőt vásárolni. Hosszúkás, világos nyakkendőt vásárolt ós minden bánkódás nélkül egy forintot szúrt le érte. Nyakkendője volt most már, csak az egyetlen kabátot kellett kivasaltatni. Most is Irénhez fordult, hogy tegye meg néki ezt a szívességet. Irén csodálkozva tekintett rá: — Nincs holnap vasárnap. — De kell nekem a kábát okvetlenül, a barátaimmal vacsorálok. — De mit látok, Vannek ur, maga nyakkendőt is vásárolt, uj nyakkendőt és hozzá még ily finomat. Irón szemében már egy könycsepp ragyogott, de Vánnek ezt most észre sem vette, csak annyit válaszolt: