Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-12-13 / 100. szám

IHlIKMCt U u bocsátani az összes magyar jegyzőkhöz, megtudni vájjon helyeslik-e az eszmét és sorakoznak-e a lap, lobogója alá. Anyagiak vissza nem tarthatják a legnyomottab viszonyok között élő jegyzőt sem, hiszen kót korona eiöfi•satési ár melljtt — ennyi a lap előfizetési árt — mindenki megrendelheti azt. A jegyzö-szakii'ók nevei ismeretesek ; őket külön kell felkérni a munkálkodásra, amely kérelem azonban szól minden nótáriusnak. És ha a kedvező körülmények között megindul az uj lap, előbb kifejtett céljának megfelelő tartalommal, akkor lehetetlen, hogy a siker állandó társa ne legyen. Mert fel kell tennünk : a jegyzők nem szalaszt ják el az alkalmat, hogy meg ne ragadjanak olyan eszközt, amely saját érdekeiket segiti elő. A bókósvármegyei jegyzői egyesület pedig, — mint a lap meginditója — az elsők közé emelkedhetne s vezére lehetne, legalább az alföldi jegyzősógnek Mindez azonban a jövő titk i, ma pedig a munkának jelenjét éljük ós igy méltán várhatja Békósmegye jegyzői kara a kiküldött bizottság munkásságát, amely az országos jegyzői újságot hozhatja létre. A vasárnapi munkaszünet. A legutóbb lefolyt néhány hót alatt a csabai rendőrség több kiskereskedőt ért a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó rendelet áthágásán. Tudjuk jól, hogy ez más községben is igy van, ha az ellenőrzés nem is olyan figyelmes, mint Csabán; valamint tudjuk azt is, hogy sok esetben nem lehet a kereskedőt, okolni, hanem inkább a munkaszünetről szóló rendelet visszásságait. E körül a rendelet körül valóságos harc folyik. Amint ismeretes az alaprendeletet ez ügyben még B aro ss bocsátotta ki, de a rendelet számos pontja is beleütközött az ipar, a kereskedelem és a fogyasztók érdekeibe, minélfogva idők multán több uj rendelet keletkezett a felmerült panaszok lehető orvoslása s e célból ujabb kivételek kreálása végett. Időközben a kereskedelmi alkalmazottak egyesületei nagy mozgalmat indítottak az általános vasárnapi munkaszünet megvalósítása érdekében és ennek a mozgalomnak volt a következménye az ez évben Láng Lajos volt kereskedelmi miniszter által kibocsátott legújabb rendelet, amely az eddig életbeléptetett összes intézkedések eltöi lésével a vasárnapi munkaszünetet újból szabályozta ós ha nem is valósította meg teljesen a kereskedelmi alkalmazottak óhajtását, az eddigi kivételek egy részének eltörlésével, más részének szűkebbre szabásával ezt a célt kívánta szolgálni. Ez a szociálpolitikai irányú uj rendelet azonban nemcsak a kereskedők és — Aludj, édes fiam. — Te nem alszol mamácskám ? kérdezi félénken — Jövök ón is mindjárt, csak aludj... S a kis legény el is aludt nem sokára, boldogan, mélyen, a gyermekek tiszta álmával. Egyik kezecskéje kivül a takarón, a másik a teje alatt. S jött aranyos lepke szárnyon, gyermekálom, boldog álöm. Almában ismét látta a kirakatokat az utcán, a sok tarka játékot, zenélő órát, fehér báránykákat. Kijöttek nemsokára ólomkatonái is a skatulyából s levették vállaikról a puskát Azután jött az egyszemű vezér, amelyik csúf ós gonosz. S jött a szegény, jó király, a tornyos vár jó királya, akire ímhol reá fogja a páskáját az egyszemű vezér, céloz egy percig, azután lő. S a puska erőset, csattanóst durran. A gyermek fölriad álmából. Fölül az ágyban, látni akarta a szegény jó királyt, aki bizonyosan meghalt, de olyan nehéz volt a feje, olyan nehéz . . . Visszahanyatlott megint a párnákra ós tovább aludt. Reggel felköltötték. Jóságos arcú, magas fekete ember költegette, az apja. Kérte, hogy ne sírjon, ne féljen. 0 van itt, aki mindig szerette. Az édes apa mindig szerette az ő drága kis fiacskáját, S az erős, magas, fekete ember kitörült a szeméből egy meleg könycseppet, miközbe karjajba ölelte fiát ós átvitte a másik szobába, ahol néhány ur volt a szomszédból, egynéhány asszonyság ós a rendőrtisztviselő, aki a jegyzökönyvet irta. Künn az ajtó előtt is állingáltak egynéhányait. Fejüket csóválgatták és suttogtak lassan, sajnálkozva. Odakünn pedig hideg ernyős ágyat tett le kót kórházi szolga a földre ós reá emeltek ottan egy szép, véres asszonyt, nehéz éjszakánál némább, minden jégnél fagyosabb, tehetetlen, lomha semmit. Egy megmeredt, fehér női testet, amelyből kiröppent az élet . . . December huszonhatodikán reggel . . . iparosok, hanem a fogyasztó k köreiben is részben visszatetszést szült s egyik küldöttség a másik után járult a miniszterhez a rendelet módosítása végett. A pékek, a hentesek s a kiskereskedés minden szakmája állást foglalt a rendelet ellen, amelynek határozmányai a hazai viszonyokkal, népünk szokásaival és életmódjával nem számolnak. Különösen nagy volt azon vidéki kereskedők elkeseredése, akiknek üzleteit a környékbeli községekben ós a tanyákon lakó fogyasztók, kivált nyáron, csak vasárnap délelőtt kereshetik fel. de visszatetszést szült a rendelet a gyármunkások köreiben is, akik szombaton este kapják ki fizetésüket, de vasárnap zárt boltajtókra találnak. A különböző küldöttségek azonban hasztalan ostromolták a minisztert kérelmeikkel, az némi lényegtelen módosítástól eltekintve, hajthatatlan maradt, sőt kijelentette, hogy a vasárnapi munkaszünetet tárgyazó rendelkezéseit kibővíteni igen, de szűkíteni nem hajlandó. Iparosok és kereskedők, valamint az érdekeikben sértett fogyasztók kénytelenek voltak tehát a rendeletben egyelőre megnyugodni, amelylyel egyébként az alkalmazottak nincsenek teljesen megelégedve, mert az az általános vasárnapi munkaszünetet egész teljességében mégsem valósítja meg. Most azonban, amidőn a kereskedelmi tárca gazdát cserólt, a csak elodázott, de el nem aludt mozgalom újból felélénkült. A kereskedők és iparosok tudják, hogy Hieronymi Károly, az uj kereskedelmi miniszter belátja, miszerint a túlnyomóan mezőgazdaságból élő magyar nép szokásait nem lehet egy csapással szociálpolitikai események kedveórt megváltoztatni, minélfogva remélik, hogy az uj miniszter el fogja törölni a rendelet inpraktikus intézkedéseit. Viszont a kereskedelmi alkalmazottak azt, hiszik, hogy kivívhatják a teljes vasárnapi munkaszünetet s e célból ujabb mozgalomra készülnek. Megindul tehát a harc a rendelet, ellen az egész vonalon. A Magyar Kereskedők Lapja közelebb e tárgyban országos értekezlet megtartására hívja egybe a kereskedőket, illetékes helyről pedig arról értesülünk, hogy a kereskedelmi miniszter az iparosok és kereskeskedők képviselőiből álló ankét elé viszi az ügyet, hogy az a kérdést minden oldalról megvitassa. Minden esetre nagyon kívánatos volna, hogy a vasárnapi munkaszünet ügye, amely több mint kót év óta állandó vita tárgya, végre az érdekeltek általános megelégedésére megoldassák. merhogy muszáj volt és — mindig megbánta m. A katonaságnál egyszer a németnek, egyszer a magyarnak, azután egyszer az első és egyszer a második feleségemnek. Nekem ennyi éppen elég volt az esküből, többet nem esküszöm ! TARKA KEPE*. Kellő igazolás. Egy lókupec állit be a postahivatal posterestante osztályába s egy nevére szóló levél után tudakozódik. — Hogy hivják ? — kérdi a tisztviselő. — Oarabolyos Andrásnak. — Erre a névre van levél. De mivel igazolja magát ? Benyúl András a mándlíja zsebébe és kivesz egy szürke lóról kiállított pakszust. Odanyújtja : — Ehun van ni. — Hiszen ez marhalevél. — Igen, — de én is rajta vagyok!... A kacsapecsenye. Kacsapecsenyére éhezett néhány hét előtt egy a rendőrség által jól ismert firma. Éjnek idején elballagván a faluban az egyik porta rucaállományából elsétáltatott három darabot. A dolog kitudódott s az ipse lopás vétsége miatt a járásbíróság elé került. — Igaz, hogy ellopta a kacsákat ? — kérdezte a biró. — Mit tagadjam, ha igaz. — És miért tette ? — Mert nagyon jó kérem, a kacsapecsenye. Három napot kapott. Az előnév. A rendőrségre gyanús elegánciáju idegent kisérnek fel. Holmi büntetendő cselekmény elkövetésével „gyanúsították." — Kicsoda ön, kérdi a rendőrbiztos. — Ponori Kohn Áron. — Ponori ? — Ponori. — Hogyan ponori ? Miért ponori ? Nemesi predikátum ez ? — Nem. — ? ? ? — . . . Ponorra szoktak hazatoloncolni, szólt nyugodtan Kohn. A ki nem esküszik. Valami pörös ügyben tanukat idézték be a bírósághoz Lüvött Kis Jánost a tanyáról. Mikor aztán kihallgatása véget ért, a biró felszólította, hogy arra, amit vallott, tegye le az esküt. — No má' azt az egyet nem ! — fakadott ki Lüvött Kis János uram. — Hát aztán miért nem ? - kérdezte a biró. - Csak azért, kérem szeretettel a tekintetes urat, mert én életemben eddig négyszer esküdtem, A esabai és orosházi vámos utak megváltása. Hinlssterl döntés. Három évi hosszú huzavona után végre megtörtént a miniszteri rendelkezés a csabai és orosházi vámos utaknak községi kezelésbe való átutalása iránt. Erre a közúti politikai szempontból nagy jelentőségű lépésre az impulzust Fábry Sándor dr. alispán adta meg az érdekelt községeknek ; ugyanis ő volt az, aki a megindult mozgalmat folytonosan felszínen tartotta, a tárgyalásoknak irányt adott, kapacitált, sürgetett, mig végre az ige testet öltött s községeink a vámszedósi jogot megszerezvén, olyan biztosítékokat szereztek, melyek mellett a közforgalom fejlődése az eddiginél hatványozottabb mórtékben fog fellendülni. Soü még a teendő, mely e téren községeinkre vár ; most már rendelkezésükre állanak az eszközök, melyekkel ujabb alkotásokhoz kezdhetnek. A miniszteri leiratot alábbiakban egész terjedelmében közölj ÜK : Békósmegye közönségek. A vármegye alispánjának a békéscsabai ós orosházi vámos utakon gyakorolt vámszedósi jog átadása ügyében f. ó. juníus hó 20-án 12651 sz. a. kelt felterjesztésére a következőkről értesítem Cimet: A vármegye törvényhatósági bizottságának 1900. évi december hó 29-ón tartott közgyűléséből 744 kgy. 28888/1900 sz. a. hozott határozata alapján, melyben Orosháza község képviselőtestületének 110/900 ós az ezt kiegészítő 217/900. számú, Békéscsaba község képviselőtestületének pedig 879/900. számú a községek területén levő vámos utaknak a község tulajdonába leendő átvételét kimondó határozatai hagyattak jóvá, valamint Cimek f. é. május hó 20-án tartott közgyűléséből 333/901 sz. a. hozott határozata alapján, melyben Orosháza község képviselőtestületének 1903. évi május hó 19-én 176 sz. a. hozott azon határozatai nyertek jóváhagyást, me lyekben a községek kijelentik, hogy a vámos közutak területére vonatkozólag tulajdonjogra, ha az már eddig némely vámtárgyat képező közútra nézve a községet meg nem illette volna, — igényt nem tartanak, — a községek területén levő vámos utakon gyakorolt vámszedósi jog, mely jog az 1890. évi október hó 13-án 58794. szám alatt kelt itteni engedélyokirat s az ezt meghosszabbító 1895. évi december hó 11-ón 82891. szám alatt kiadott függelék, valamint az ezt meghosszabbitó 1899. óvi ápril. hó 4-ón 6422. szám alatt kiadott függelék alapján, az abban megállapított vámszabályzat alkalmazása mellett gyakoroltatik, a nevezett községekre való átruházását a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úrral egyetórtőleg az 1890. évi I. t.-c. 97. §-a értelmében ezennel engedélyezem. Megjegyzem hogy 1. Békéscsaba községében vámtárgyat képeznek a csatolva levő helyszínrajzon feltüntetett s az ugyanazon foglalt jelmagyarázatban ós a műszaki leírások pótlékában I-II, III—IV, V—VI, VII-VIII, IX—X, XI—XII. és XV-XVI. számokkal jelölt összesen 8717 km. hoszu állami törvényhatósági ós vicinális közutak, illetve utcák, a rajtok levő mütárgyakkul. 2. Orosháza községben vámtárgyat képeznek a helyszínrajzon feltüntetett s az ugyanezen foglalt jelmagyarázatban és a műszaki leírások pótlékában I—II III—VI. V—VI, VI-VII, VIII-IX. ós X—XIszámokkal jelölt összesen 4440 km. hosszú törvényhatósági és vicinális közutak illetve utcák. Az 1899. óvi április hó 4-ón 5422. sz. alatt kelt itteni rendelettel kiadott függelékben a vámszabályzat alkalmazása az orosházi vasúti állomáson gyakorolt vámszedósi jognál azért engodólyeztetett csak ideiglenesen, azaz 1900. óvi november hó l-óig, mert a vonatkozó vámdijszabályzat végleges megállapítása az Orosháza község területén lévő vámtárgynak a vármegye által tervbe vett beépítések létesitósótől tétet itt függővé. Mivel a vámszedósi jognak jelen rendeletemmel engedélyezett illetve jóváhagyott átadása folytán a vámtulajdonos változott, felhívom Cimet: utasítsa Orosháza községet, mint jelenlegi vámtulajdonost, hogy képviselőtestületében hozzon határozatot az iránt, vájjon a vármegye áital annak idejében létesíteni szándékolt beépítések keresztül viteléhez ragaszkodik-e vagy sem? Azon esetben, ha a község magát ezen beépítések keresztül vitelére határorná el, az erre vonatkozó műszaki müvelet & i vámdijszabályzat végleges megállapítására vonatkozó kórelemmel együtt a vármegye alispánja utján felterjeszteedő lesz. Bármikónt szóljon azonban a nevezett községnek idevonatkozó elhatározása, legelső kötelességét az fogja képezni, hogy a vámdij szabályzat végleges megállapítása iránt hozzám az 1890. óvi I. t. c. 85§-ának és a „Végrehajtási Utasítás" vonatkozó szakaszainak szem előtt tartásával kérvényt nyújtson be. Felhívom Cimet arra is, hogy nevezett községet arra figyelmeztesse. Budapest, 1903. óvi november hó 30-án. A miniszter helyett: Serényi s. k. államtitkár. Öngyilkos anya. Agyon akarta ütni gyermekeit. Szarvas községéből vesszük a hírét egy sötét családi tragédiának, amelynek egy elkeseredett, keményszívű anya a hőse, aki két kis gyermekét akarta elpusztítani) s majd magát fosztotta meg az élettől. Sötét tervének első része nem sikerült, gyermekei súlyos sérüléssel bár, de életben maradtak ; mig magát az anyát megmenteni nem lehetett. Az eset részletei a következők : Sofinszky András szarvasi napszámos nem régen nősült, L i s k a Máriát vette feleségül. A házaséletük rendes ós csendes volt ós annál inkább meglepőbb a fiatal asszony tette, amelyet a héten követett el. Egyik reggel a férj munkára ment s gyermekei feleségével együtt maradtak otthon. A munkában eltöltött idő után, délben nyugodtan ment haza SofinszH András s már a konyhában keserves sirást hallott a szobából. Benyitott s rémülve látta, hogy kót gyermeke, egyik öt éves, a másik nyolc hónapos, vérükben fekszenek a padozaton keserves sírással. Mindkettőn, különösen a nagyobbik fején és lábán súlyos sebek voltak. A megrémült apa rögtön ápolás alá vette két gyermekét, kik közül a nagyobbik elmondta, hogy saját anyjuk verte meg őket: Megrendítő volt a kis gyermek elbeszélése, amelyből kitűnt, hogy édes anyjuk egy vas máktörövel agyon akarta őket ütni. Utlegütlegre jött, amignem keserves sírásukra, jajgatásukra meglágyult a kemény anyai szív s vérükben fekve otthagyta őket s kiment a szobából. Sofinszki ekkor felesége keresésére indult Bejárta a ház udvarát, majd végül a kamarába nyitott be, ahol újból rémes látvány tárult szemei elé. A gerendáról lógott alá egy vékony kötélen a felesége, lábai alatt egy kis (zsámoly, melyről látszott, hogy félre rúgta. A holttest már teljesen hideg volt, mentésről szó sem lehetett. Az asszony szívtelen tettének és öngyiikosságánek okait nem tudták kideríteni. A gyermekek ápolás alatt vannak s nemsokára gfelépülnek, anyjukat nagy gyászmenet kisérte a temetőbe. TANÜGY. — Az iskolai esztendő uj beosztása- A kultuszminisztérium Hivatalos Közlönyének legutóbbi száma rendeletet közöl az iskolaévnek a felsőbb leányiskolákban és a polgári iskolákban való uj beosztásáról. Á középiskolákban tudvalevőleg már előbb történt ilyen intézkedés s most hasonló okokból rendeli el a miniszter, hogy évközben csak egyszer, január 31-ón legyen bizonyítványosztás, ugy az állami, mint a községi, egyesületi ós magán polgári és felsőbb leányiskolákban. Felkérte egyúttal a miniszter az egyházi főhatóságokat, hog£ a maguk iskoláiban is vezessék be az ujrendet. Hogy az iskola ós a család között sürübb legyen az érintkezés, elrendelte a miniszter, hogy a felsőbb leányiskolákban minden bizonyitvány-osztás előtt két izben történjék az intés, úgymint: október végén ós december elején a félévi bizonyitványosztás előtt és március végén és május elején az óvvégi bizonyitvány-osztás előtt. — Állami gyermekmenhelyek. Kolozsváron ós Debrecenben az 1904. óvi január hó 1-ón az állami gyermekmenhelyek megkezdik működésüket, miről a törvényhatóság területén levő összes közigazgatási hatóságok ós hatósági közegek értesíttettek.