Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-12-03 / 97. szám

Amint hírlik, a szabadelvű pírhbia i-3 viu­nak, akik nem helyeslik a párhusamis ülé­seket: ezért történnek napról-napra kilépé­sek. Igy a szadadelvü pártból is kiválnék állítólag egy csoport, a gróf Károlyi Sándor vezérlete alatt álló agráriusok cso­portja, amely tizenkilenc embert számlál és csak arra vár, hogy Apponyiék a nemzettel szemben, manifesztum közzété­tele utján közöljék kilépésüknek belső okait, amsly manifesztum kiadásáról szintén szól egy hirforrás. Végül e sorok végére teszem azt, amit egy igen előkelő szabadelvű politikus mondott: — A mai helyzetben Tisza István vagy feloszlatja a házat, vagy beadja le­mondását ! Jegyzőgyülós Mezőberónyben • A. békósvármegyei községi jegyzők egyesületének tagjai vasárnap délután Mező­berény községében gyülekeztek össze, hogy egyesületüknek újjászervezése óta első köz­gyűlésüket megtartsák. A közgyűlésre a jegyzők impozáns megjelenését várta a község, amely éppen ellenkezőleg történt; mindazonáltal a gyű­lés eredménye és lefolyása fényesebb már nem lehetett. Az eléggé szép számban megje­lent községi jegyzők között különösen feltűnt az orosházi, szarvasi és csabai járás jegyzőinek tömeges elmaradása. A szarvasi járásból egy, a másik két járásból pedig egy ember sem tartotta érdemesnek, hogy a saját érdekeit képviselő egyesület ülésén megjelenj ók. Hiányuk azonban csupán szám­belileg volt érezhető, másképpen pedig nem, miután minden jelenvolt a legnagyobb megelégedéssel és kellemes emlékekkel tá­vozott Mezőberénybői. Meg kell emlékeznünk Mezőberény községnek a jegyzők iránt tanusitott ma­gyaros, szives vendéglátásáról is. A jegy­zőgyülós után sörös uzsonnán látta ven­dégekül a község a nótáriusokat, este pedig vacsorán voltak vendégei. A társasvacso­rán megjelent a jegyzők tiszteletére Mező­berény község közönségének nagy része. A közgyűlés. Az egyesület közgyűlése a mezöberényi uj községháza nagytermében folyt le, előbb azonban számosan megtekintették az épü­letet, amely általános tetszést aratott. A nemzetiszinű szalaggal körülfont Kossuth­kóppel diszitett nagyteremben B órakor kezdődött meg a közgyűlés. Petneházy Ferenc egyesületi elnök megnyitotta a gyűlést és elmondta tartalmas, magas színvonalon álló elnöki jelentését, amelynek általános becsű részét lapunk jövö számában közöljük. A jelentés szerint a lefolyt egyesületi esztendő igen szük volt eseményekben, miután más fon tos dolog, mint a szabályrendelet belügy­miniszteri jóváhagyása és az uj tagok be­iratkozása, nem történt. Az elnöki jelen­tésnek helyeslőleg való tudomásulvétele után felolvasták az uj tagok névsorát és igazolták őket. A névsor szerint az egye­sületnek jelenleg 65 tagja van. Az egyesületi választások kerültek ezután sorra, amely alatt Nagy Gábor, mint körelnök vezette a gyűlést. A vá­lasztások közfelkiáltással hamarosan le­folytak a következő eredménynyel: Elnök Petneházy Ferenc, alel­nök : H á z y Imre, főjegyző : K o 1 o z s i Endre, jegyző : P i 1 t z Mihály, pénztáros : B a t i z i Ferenc, ellenőr : Kovács Al­bert. Választmányi tagok : G ol i á n Soma, Szatmáry Gábor, S i n k e v i c s Ig­nác, ,K o r o s y László, B é z y Balázs, Szikes György, Bácsi Dani, M u c s i Mihály. Elfogadták ezután a pénztáros előter­jesztését és megadták a felmentvényc. A jelentésben 2104 korona, mint hátralék van feltüntetve. Erre nézve elfogadták Petneházy Ferenc azon indítványát, hogy a hátraléktól teljesen tekintsenek el, mert behajtlan ós legnagyobb része régi időből ered, ugy, hogy nincs remény a be­hajtásra. Az indítványt elfogadták. Az egyesületi szaklap kérdése került ezután elő. K n e r Izidor gyomai nyomda­tulajdonos szóbelileg is előadta ajánlatát, mely abban áll, hogy a lap előállításának költségét ő viseli. Ez ajánlatában mondta, nem üzleti érdek vezeti, hanem a jegyzők ke­zébe akar eszközt adni arra, hogy saját érdekeiket tárgyalhassák. E lap teljesen független lenne, amit a mostani közigaz­gatási lapokról nem lehet elmondani. Az expediálásra ós bólyegköltsógre kellene csu­pán csekély 2 korona^előfizetósi árat meg­állapítani. Szatmáry Gábor kijelenti, hogy az egyesület eddig semmiféle tevékenységet nem végzett, tehát annál inkább örömmel ragadja meg az ajánlatot,mert amit az egylet eddig elmulasztott, a lap utján bőven pó­tolhatja. Nagy Gábor szintén őrömmel csatlakozik az előtte szólóhoz, mig Fülöp József sokalja a heti megjelenést, legalább az első időkben, AZ általános kedvező nézet megnyilvánulása után Petneházy Ferenc elnök kijelentette, hogy az egye­sület elfogadja az ajánlatot s azért Kner Izidornak jegyzőkönyvi köszönetet mondott K o 1 o z s i Endre indítványára megvá­lasztották a lapszerkesztő bizottságot, amelynek feladata lesz az egyesület tag­jainak támogatásával, a lap szellemi részét ellátni. A bizottság tagjai lettek, a tiszt viselők, a választmányi tagok, azonkívül Póterman József és Kovács Albert. A bizottság a lap ügyében hamarosan megkezdi a munkálkodást, ugy hogy az újság újévre már megjelenhet. Az országos központi jegyzői egyesü­let elnökségének az „Erzsébet jegyzők se­gítő egyesülete" megalakítása iránti felhi­hivást az egyesület tagjainak figyelméb ajánlotta, hogy lehetőleg lépjenek a segitő egyesület tagjai közé. Hivatalosan belépett azonban az egyesület a központi jegyzői egyesületbe s ennek közgyűlésein az egy­let képviseletével Petneházy Feren­cet ós Kolozsi Endrét bizták meg. A tárgysorozat „folyó ügyek, indít­ványok" pontjánál B e n c z e János, M u c s i Mihály, Bácsi Fülöp beszéltek az uj jegyzői magánmunkálati szabályrendeletről s annak több pontját kifogásolták. Végül hosszú vita után elhatározták, hogy az elnökség, a szabályrendelet jóvá­hagyása után rögtön rendkívüli közgyűlést hivjon össze, hogy a szabályrendeletet jog­erőre emelkedés előtt megfellebbezhessék. Elhatározta még az egyesület, hogy meg­fogja kérni a törvényhatóságot, hogy szak­kérdésekben ne hagyja figyelmen kivül az egyesületet s mint más vármegyékben is történik, hallgassa meg véleményét. Végül elhatározta, hogy a jövő közgyűlést Gyu­lán tartják meg. A társasvacsora. Esti nyolc órára a Magyar Király szálló fényesen kivilágított terme megtelt a nagy közönséggel. Négy hosszú asztal mellett ültek a jelenlevők s megkezdődött a va­csora, mely alatt Rima Karcsi bandája muzsikált közmegelégedésre. A pecsenyénél elsőnek Kolozsi Endre berényi elsőjegyző szólalt fel A község nevében üdvözli a vendégeket, akik legye­nek meggyőződve, hogy a legnagyobb sze­retettel, a legszívesebb vendéglátással fo­gadták őket. Petneházy Ferenc a jegy­zői egyesület elnöke Iköszönte meg az el­hangzott szives szavakat s az őszinte ven­dégszeretetet s élteti Mezőberény község polgárait s vezető férfiait, élükön Kolozsi Endrét. Kovács László dr. ügyvéd a mezöberényi polgárság nevében élteti a terhes ós fontos hivatással biró jegyzőket. Szathmáry Péter jegyzőtársainak ki­ván működésükben egyetértést, amely erőt ad a munkára. Bácsi Dani éltette ez­után Popovics Szilveszter főszolga­bírót, P o p o v i c s főszolgabíró a mezö­berényi jegyzői kart, Fülöp József a mezöberényi elöljáróságot, B e n c z e János Kner Izidort, Kner a jegyzőket, Nagy Gábor a tanítókat, Paulin yi Károly az egyház és község közti egyet­értést, Be len córesi József éltette a jegyzőket s kivánta, hogy az erőt munká­jukhoz merítsék a nép szeretetéből ós bizo­dalmából, ez teszi a jegyzőt igazi jegyzővé. Popovics Szilveszter éltette még B e r­t. h ó ty Gusztávot, P etneházy Ferenc Kolozsi Andrást s azután megindult a tréfás ós csipkedő toasztok árja. Vacsora után az Isten áldd meg a magyart felállva énekelte el a közönség, majd a legvidámabb hangulatban mulatott a társaság szürkülő hajnalig. A gyűlésen jelen voltak jegyzők : Petneházy Ferenc (Körözstarcsa), Házy Imre (Gyoma), Szatmáry Qábor (Békés), Mucsi Mihály (Mezőberény), Bencze János (Szeghalom), Szentgyörgyi György (Békés), Pétermann József (Gyoma), Batízi Ferenc (Körözs­tarcsa), Bácsi Dani (Füzesgyarmat), Bakó Mátyás (Békési, Kocsor András (Békés), Nagy Gábor (Békés), Piltz Mihály (Mezőberény), Golián Soma (Szarvas), Csikós János (Békés), Kovács Alber (Köröszladány), Kolozsi Endre (Mezőberény), Fülöp József (Kon­doros), Korcsok János (Endrőd), Vishovics Ignác (Endrőd). Csaba virilis képviselői. Az 1904. évre érvényes kimutatás. A községi törvény értelmében évről­évre ez időtájt állítják egybe a járási ha­tóságok a kir. adóhivataltól jnyert hivata­los kimutatás alapján a legtöbb adófizetés alapján jogosult községi képviselők jövő évi kimutatását. A csabai virilis képviselők 1904. évi névjegyzéke előttünk fekszik s adatait a következőkben közöljük : Rendes tagok : 1. Gróf Apponyi Albert 15288-38 K. 2. Bischotsheim Regina 7551'18 „ 3. Báró Inkey István 6669-38 „ folytak a könnyeim s kínomban darabokra szaggattam a finom csipkefodrokat, melyek közt Elza feküdt. Minden szerelmi vágy, melyet másra pazaroltam s melyet tőle megvontam, egyszerre ébredt föl bennem s órákig csókoltam Elza kezét s hide száját. A temetés után néhány nappal egy öreg cselédem jött hozzám. Gyermekko­romban az atyám házánál szolgált s ugy vittem Őt magammal, mikor a fővárosba kerültem. Föltótlen megbízható ember s minden családi ügyembe be van avatva. Gergelynek hívják s nagyon halkan beszól, mint aki egész életében titkokat beszól. — A nagyságos asszony — kezdte Gergely — magához hivatott halála előtt s igy szólt hozzám: Maga a legjobb em­berünk Gergely. Magára mindent rá lehet bizni, maga titoktartó s még az uram­nak sem mond el semmit. A nagyságos asszony a párnája alól kivette az Íróasztal kulcsát s igy szólt: — Nyissa ki az asztalfiókot, Gergely. Ott van egy kis aranyceruza ós sok levél­papiros. Hozza ide. Odavittem s a nagyságos asszony gyor­san irt egy pár sort s aztán átadta a le­velet, hogy vigyem el annak az urnák, akinek szól. Nagyon a lelkemre kötötte, hog3' nagyságos uramnak ne mutassam meg. Gergely kivette a levelet s átnyújt totta nekem. A borítékon ez állott: Bog­nár Antal mérnök urnák, Budapest. Bent ez a pár sor : Kedves* Antal ! Köszönöm neked azo kat az édes, felejthetetleu órákat, amelyeket nyújtottál. Halálom után is csak a tied vagyok. Elza. Rémülten hallgattam az idegen ember elbeszélését. Fölálltam a kőről s ugy érez­tem, hogy valami nagy, lázító harag szállt meg. Az idegen azonban nyugodtan nézett reám s újra az esernyővel piszkálgatta a fövényt. Ugy láttam, hogy óriási kérdőjelet irt a homokba. Egy darabig csendesen voltunk s a tó zúgását hallgattuk. — Még ne ítéljen fölötte — mondta végre az idegen. — Megtudtam, hogy ilyen nevű mérnök nincs a fővárosban s meg­tudtam, hogy egy órával a halála előtt Elza sirva kérte vissza a levelet s csak azon mult, hogy Gergelyt sehol sem ta­lálták. Azt hiszem, hogy Elza kétségbeesé­sében bosszúra gondolt. Egy nem létező embernek irta ezt a levelet s azért adta Gergelynek, mert tudta, hogy az okvetlenül az ón kezembe fogja juttatni. — Nem értem. — Pedig egyszerű. Elza csak meg­akarta mutatni, hogy asszony volt már, aki bosszúra is képes. Baba volt, ne fe­ledje. Azt gondolta, hogy ha őt megcsal­ják, ő is csalni fog. A becsületessége nem vitte rá sohasem, hogy igazán megcsaljon, de asszonyi önérzete föllázadt ellene, hogy nyugtalanul múljon el, összetörve marad­jon, mint a játékszer, melylyel senki sem törődik többé. Arra már nem volt ideje s talán reménye sem, hogy a szerelmével irja be magát a szivembe, kereste tehát azt a másik módot, melylyel az asszonyok emléket állítanak maguknak: a bosszút. Nagyon jól értem ón ezt. Tisztán látom a gondolatokat, melyek halála előtt támadtak benne. Látom, amint összefűzte ezeket a gondolatokat s kiérzem, a nagy, keserves gyötrődést, mely megelőzte halálát. Sze­gény Elza, sokat szenvedhetett, amig ezt a bosszút kitalálta s mig ugy találta ki. hogy ne szabadjon föltétlenül hinnem abban, hogy csakugyan megcsalt. — Nem értem. — A bosszú mellett Elza önmagára is gondolt. A saját emlékére, melyet soha asszony még erőszakkal be nem mocskolt s be nem feketített — Ön tehát föltétlenül tudja s meg­lepővilágossággal magyarázta is, hogy Elza asszony nem csalhatta meg ? Az idegen fölállt, kiegyenesedett s nyugodt férfiassággal mondta: — Esküszöm, hogy nem. Egy pillanatig csönd volt megint. A tó felől langyos szellő szállt a fák felé s a napsugár hosszú pásztákban vibrált a part fövénye fölött egy percig. Aztán hirtelen homály támadt, melyben egy ár­nyalattal sötétebbnek látszottak a nagy platánfák levelei. Csöndesen kérdeztem : — S ha bizonyosan tudja, mi kérdezni valója van még a földtől ? AZ idegen szomorúan hajtotta le a fejét, megint mereven nézte a földet s sóhajtott. Aztán igy szólt: Tudom, biztosan tudom. De mégis . . . Hátha igaz ? 4416 83 K 4132-28 „ 3937-66 „ 3476-90 „ 3396 52 „ 3052'92 „ 2992-16 „ 2784 09 „ 2608-83 „ 2538 81 „ 2414-32 „ 2343-28 „ 2207-34 „ 2199-99 „ 1965 35 „ 1940-82 „ 1920 60 „ 4. Beliczey Géza 5. Kocziszky Mihály 6. Omazta Gyula*) 7. Rosenthal Ignác*) 8. Fábry Károly*) 9. Nemeskey Andor*) 10. Kiiment Z. György 11. Beliczey Rezső 12. Kiiment Z. János 13. Houchard Ferencné 14. Kovács L. Mihály*) 15. Dr. Fáy Samu*) 16. Weisz Ede 17. Szalay József 18. Félix Akosné 19 Pfeiffer Antalnó 20. Varságh Béla*) Póttagok : 1. Reöck Istvánné 2. Maczák L. György 3. Kitka János 4. Kiiment János 5. Ursziny Dezső 6. Miklya Z. György 1265'20 „ A"jővő évi névjegyzék annyiban tér el a folyó évi kimutatástól, hogy a rendes tagok sorába dr. F á y Samu ós Weisz Ede bekerültek, mig Rosenthal Adolf az uj névjegyzékből kimaradt. A névjegyzék mai naptól számított 5 napon át, tehát e hó 8-ig a csabai köz­ségházán közszemlére van kitéve; 15 nap alatt a vármegyei alispánhoz intézendő beadványban megfelebbezhető. Az alispán vóghatározata ellen további 15 nap alatt a vármegyei közigazgatási bizottsághoz van felebbezésnek helye. A közigazgatási bizotttság határozata ellen a közigazgatási bíróságh oz panaszirat intézhető, A *-al jelöltek ad ója kétszeresen ran számítva. 1848-98 K. 1595-55 „ 1562-75 „ 1426-22 „ 1279-78 „ A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Ujabb harc a Házban. Budapest, dec. 2. (Saját tud. táv.) Tehát harc ! Mondhatlan izgalom a folyo­sókon Mindenki á függetlenségi pártban beállott nyílt szakadásról beszól. Most már teljesen vége annak a kedves, intim han­gulatnak, mely legalább a Kossuth-párt tagjait egymáshoz fűzte. Az ok ődaszege­ződött az ellenzék testébe. A szakadás nyiltan is kifejezésre jut. A békepártiak már korán letöröltettók ma­gukat a névszerinti szavazást és zárt ülést kérő ivekről. A harci pártiak vállat vonnak. — Kiállitatunk ujakat ! A kormánypártot azonban még na­gyobb elszántsággal töltötte el a független­ségi párt tegnapi határozata. Most már egész hangosan emlegetik, hogy olyan csekély a kisebbség, amely felakarja tar­tóztatni a többség akaratát, hogy Tisza minden fegyverrel élhet ellene. Tisza ugylátszik készül is valamire. Mindjárt az ülés elején itt van s hol le­veszi, hol felteszi a szemüvegét. Minden mozdulatán meglátszik az izgatottsága. Minden szem keresi Kossuth Ferencet, aki­nek a tegnapi korrekt és nemes magatar­tása ismét megszaporította a tisztelői szá­mát. Kossuth Ferenc azonban az ülés ele­jón még nincs ott. Mi lesz, jóformán alig tudja valaki. Csak azt emlegetik kormánypárti"oldalról : — Sohso készüljetek ! Ez az ülés nem tart el est: kilenc óráig! A kérdő tekintetekre talános mosoly­lyal felelnek. Az ülés elején a jegyzőkönyv ellen Okolcsányi, Lengyel Zoltán szólott, majd a házszabályokról beszélt. Gróf Tisza István: Jelezni akarja, hogy a ^képviselők nagyon jó szolgálatot tesznek azoknak, akik az ország előtt azt hangoztatják, hogy ez az időfecsórlés oda­viszi az országot Legyeiország sorsára. (Óriási zaj.) — Ismerünk már ! — szólt Kecske­móthy Ferenc. Ugrón Gábor : Visszautasítja azt a kicsinylő hangot, amelylyel Tisza Ist­ván beszól. Alapos vélemény előtt mindig meghajol, de a kötekedósekre fittyet sem hány. Gróf Tisza István: En sem^aem gyanúsítottam, sem nem kisórelgettem. Csak rámutattam arra, hogy a képviselő urak leszállítják a parlament tekintélyét s

Next

/
Oldalképek
Tartalom