Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-11-22 / 94. szám

Ebből a rövid kijelentésből sokat ért­hetünk. Megérthetjük azt, hogy mindig a magyar miniszterelnök megy, ha igy ösz­szetüzésre kerül sor és most csak véletlen, hogy Tiszára nagyobb szükség van, mint Körberre. Néhány nap múlva majd meglátjuk ebben az az ügyben a fordulatot ; még az is meglehet, hogy kibékül a két ellenfél, kibékíti őket a király. A parlamenten kivül álló politika tör­ténetében pedig nevezetes nap fog maradni vasárnap. E napon bontja ki B á 11 f f y Dezső báró az uj párt lobogóit s viszi azt majd harcba az esetleges választásokon. A program, melyet az uj párt kibocsátott szabadelvű körökben feltűnést keltett ós híveket is szerzett. A függetlenségi párt területéről is hódítani fog Bánffy vala­mit, de nem annyit, mint a szabadelvű párti mezőkön. Ha meg történnek az uj választások, biztosra vehetjük, hogy az uj párt emberei elég szép számban fognak ülni a képvise­lőházban. Közgyűlés Csabán. No /ember havi rendes közgyűlését csü törtökön délelőtt tartotta Csaba képviselő­testülete, a tárgysorozaton levő ügyek fontosságához képest kevés számú város­atya jelenlétében. Éppen ezért egy ingat­lan eladás felett nem határozhattak, miután a képviselők kétharmada sem volt jelen. Az elején mozgalmasan ós szólesen indult meg a tanácskozás a megsemmisített orvosválasztás ügyében. K 0 r 0 s y László terjedelmes előterjesztésére vita is indult. Később azután gyorsabb lett a tempó, a javaslatok szó nélkül elfogadással találkoz­tak s mire déli 11 órát ütötte a 29 pontú tárgysorozat a póttárgysorozat összes ügyei­vel egészen elfogyott. Az adóbefizetésről, pénztárak vizsgá­latáról, kórház s szegényház ós népmoz­galomról beterjesztett havi jelentések után az orvosválasztást megsemmisítő tövény­hatósági határozat került elő. "Megsemmi­sitette a törvényhatóság a választást, miután a képviselőtestület előzőleg nem hallgatta meg az egészségügyi bizottságot ós a má­sodik orvos választásánál felállással sza­vazott. A képviselőtestület a határozatot tudomásul vette ós megbízta az elöljárósá­got, hogy az uj orvosválasztásra vonatko­zólag tegye meg a szükséges intézkedéseket. A törvényhatóság a szervezési szabály­rendeletet sem hagyta jóvá ; itt is kifogá­solta, egyéb a közegészségügyi törvénynek meg nem felelő s homályos részek mellett az orvosokra vonatkozó szakaszokat is. A szabályrendelet szerint a községi kórház igazgatója a községi első orvos; a vár­megyei felfogás szerint azonban ez nem helyes, miután azl igazgató teendőit egy ember az első orvosi teendőkkel együtt nem végezheti. K o r o s y László elsőjegyző előter­jesztette az erre vonatkozó határozati javaslatot, majd hosszasan azt fejtegette, hogy a közsógnek az igazgató-választás autonom-joga, miután a törvény szerint is csupán a kórházi orvosokat, de nem az igazgatót nevezi ki az alispán Azonkívül érdeke a községnek, hogy a kórházat a közsógnek egy felelőséggel tartozó saját tisztviselője vezesse. Éppen ezért a hatá­rozati javaslat kimondja, hogy a várme­gyei határozat első része tudomásul szol­gál és aszerint átdolgozandó a szervezeti szabályrendelet. Az orvosokra vonatkozó­lag azonban a kórház szabályrendeletének elkészitésónól utasításul adja a képviselő­testület, hogy az eddigi módon veendő fel az igazgatói teendők megállapítása, vagyis a kórház igazgatásával oly egyén bízandó meg, aki felelős hivatalnoka a községnek. S z a 1 a y Jázsef különösen azt han­goztatta, hogy a képviselőtestületnek meg legyen az ellenőrzési joga a kórház felett, amit ugy vél leghelyesebben kivihetőnek, ha a kórházi igazgató rendes havi jelenté­seket fog előterjeszteni. Margó csy Miklós dr elfogadja a határozati javaslat első részét, a másodikat azonban rem. Tartson ki a község régebbi határozata mellett, amely szerint összeférhetetlennek mondotta az első orvosi ós a kórházi igaz­gatói állást. Ha a javaslat szerint határoz a közgyűlés, a vármegye azt megint meg­fogja semmisíteni. Szeberényi Lajos szólt még röviden az ügyhöz s azután a képviselő­testület elfogadta az előterjesztett hatá­rozati javaslatot. Tudomásul vették ezután, hogy a tör­vényhatóság jóváhagyta a község mult óvi számadásait és megadta a felmentvényeket. Ugyancsak jóváhagyta a tanyai iskolák és községi ovodák jövő évi költségvetését is. Özv. C z i g ne r Antalnót elismerték csabai illetőségűnek, Waldner Dávidot azon­ban nem. Tudomásul vette a képviselőtestü let az alföldi első gazdasági vasúttal kötött területátengedésre vonatkozó szerződést. A községi jegyzők fizetósrendezósi kó­relme került ezután sorra. Mult számunk­ban bővebben ismertettük a kórelmet, mely arra vonatkozik, hogy a járlat ós magán­munkálati jövedelem helyett űzessen a község a törzsfiztéshez csatolandó fix ösz­szeget. A képviselőtestület a kórelem be­hatóbb tárgyalása s az átlagos járJat ós magánmunkálati jövedelem megállapítására bizottságot küldött ki, melynek tagjai let­tek Zsiros András biró elnöklete alatt: Szalay József, Kocziszky Minály, Sailer Vilmos dr. Sailer Gyula, Kiiment Z. János. A bizottság a legközelebbi közgyűlésen tesz előterjesztést. A községi árvaszék kérelmére helyet­tes elnökül Megyeri Imre árvaszéki ülnököt választották meg. A vásári helypónzszedósi iövedelem eredményét örömmel vette tudomásul a közgyűlés. Házi kezelésben erősen meg­növekedett a jövedelem. A bruttó bevétel volt 12,207 korona 97 fillér, kiadás 1755 korona, marad tiszta jövedelem 10,452 korona. Az eddigi bérösszeg pedig évente 6000 korona volt. Szeberényi Lajos e pontnál felszólalt, hogy miután ennyi a jövedelem, a csabai kisiparosokon kellene könnyíteni, a helypénz leszállítása által. K 0 r 0 s y László rögtön válaszolt a kér­désre, hogy a dologgal az elöljáróság fog­lalkozni fog, amint az óv teljes jövedelme meghatározható. Ugyanekkor részesülnek majd jutalomban a vásári helypónzszedós kezelői is. Csicsely Mihály hajdúnak 28 évi szolgálat után megszavaztak 540 korona vógkielógitóst. A községi állatorvosok ké­relmét vásári vizsgálataik díjazása végett, elutasították. Elintéztek ezután több lako­sitási kérelmet s áttértek a póttárgyso­rozatra. A felsővégi tehónlegelőtársulattal kö­tött egyezséget elfogadták, mely szerinta tár­sulat holdanként 200 koronáért veszi át az útrendezós folytán fel maradt területet, Meg­szavaztak ezután U h r i n László joghall­gatónak 100 korona segélyt, tudomásul vették a csabai nőegylet köszönő levelét, Krcsmarik Károly adótisztnek egy hónapi szabadságvt adtak, s ezek után a közgyűlés bevégződött. Gyáralapitás Csabán. Ujabb értekezlet a Reisz és 'Porjesz gyár ügyében. A békéscsabai Reisz és Porjesz bútor­gyárnak részvénytársasággá való átalaki tásáról lapunk egyik utóbbi számában bő­vebben megemlékeztünk. Megírtuk, hogy azon első értekezleten öttagú bizottságot küldtek ki, azon feladattal, hogy irják össze a gyáros cég vagyonát s erről valamint a részvény aláirási felhívás tervezetéről te­gyenek előterjesztést a később összehívandó értekezletnek. Ez az értekezlet pénteken délután a csabai községháza termében le is folyt. A zöld asztal mellett ott voltak: L u­k á c s György főispán mint elnök, F á b r y Sándor dr. alispán, S z t r a k a György főszolgabíró, Zsiros András biró, K 0­r 0 s y László első jegyző, V a r s á g h Béla, Havas Mór, Vidovszky Ká­roly, F á b r y Károly, Sailer Vilmos dr., Porjesz Miksa, Reisz Miksa, Sailer Gyula és Székely Ignác. Lukács főispán meguyitotta az ér­tekezletet s jelezte annak tárgyaként az ötös bizottság munkálatát F á bry Károly ismertette ezután az ötös bizottság műkö­dését és hogy tárgyalták azon előterjesz­tést, melyben a könyvvizsgálók megállapí­tották a cég vagyonát. A könyveket F a­r a g ó Mátyás, S i n g e r Lajos és T h u r y Lajós nézték át. Székely Ignác felolvasta ezután az előterjesztést, amely számlánkónt ismer­tette a cég vagyonát. Külön a gyártelep számláját, külön a szerszámok, külön a gépek számláját s egyóbb befektetéseket. Mindezeknek végösszege 174 ezer koronát tesz ki, mely becslés azonban nem fix, mi­1 után a cég forgalma naponként változik ós igy az árutelep, valamint a nyers anyag raktár értéke is folyton változó. F á b r y Károly ezután némi százalék levonásokat tett a megállapított összegből gópkopás stb címén. Porjesz Mihály tette meg ezután az előterjesztésre a maga megjegyzéseit, majd Havas Mór igazgató jelentette ki, hogy ő az előterjesztést a maga részéről elto­gadja, de nem mint az ötös bizottság munkálatát, miután csupán hárman voltak jelen a tárgyaláson. Lukács főispán kifejtette ezután, hogy csupán formai kifogásai vannak Havasnak, az értekezlet kitűzött célját azonban elérte, a cég vagyona megbecsü­lést nyert. Többek felszólalása után Porjesz Mihály felolvasta ezután az alap^tó-f elhívás tervezetét. A tervezet szerint a vállalat 50 évre alakul 400000 korona alaptőkével, melyhez a Reisz és Porjesz cég mintegy 200,000 korona vagyonegyenleggel járul, melyért a cég törzsrészvényeket kap. Az alapítók 1000 darab 200 korona névértékű részvényt bocsájtanak ki. Hosszú vita tá­madt ezután, melyben a bizottság vala­mennyi tagja részt vett. Részletes meg­beszélés után javítottak a tervezet stílusán, egyes kifejezéseket érdemben is megvál­toztattak. Kitolták a részvóny-aláirások zárónapját december 20-ikára; majd meg­állapították a cég kötelességeit, végül sorra került az, hogy kik lesznek az alapítók, akik a kibocsátott felhivást aláírják. Hama­rosan elkészült a né vsor:Luk ács György dr, F á b r y Sándor dr., F á b r y Károly, F á y Samu dr., Rosenthal Ignác, Sailer Vilmos dr., Korosy László, Varságh Béla, Székely Ignác ós a három csabai pénzintézet. Az alapítók a felhivást nemsokára ki fogják bocsátani, amint a három] pénzin­tézet a hozzájárulás mérvére nézve hatá­rozni fog. * A részvénytársaság alaptőkéjének meg­állapítására vonatkozó megállapodásokat nem tartjuk kielégítőnek s erre követke­zőkben hívjuk fel figyelmét az alapitók­nak : Az alaptőke maximális összege 400 ezer korona. Ehhez az alaptőkéhez a Reisz ós Porjesz cég törzsrészvények ellenében legfeljebb 200 ezer korona értékű vagyon­egyenleggel jár, az alaptőke másik felét, 200 ezer koronát elsőbbségi rószvónyaláirá­sok utján hozzák létre, már most fixiroz­tatván, hogy nem lehet többet, mint 1000 drb 200 K. névórtókh részvényt jegyezni. Tehát az alaptőke fele, 1000 drb, egyenkint 200 K. névértékű elsőbbségi részvényből áll. praecizirozva van ; a másik fele: a cég vagyonegyenlege azonban határozatlan té­tel, mert a most 200 ezer koronában elő­irányzott vagyonegyenleg a végleges becs­lés után 10—40 ezer koronáig terjedhető hiányt eredményezhet. Nézetünk szerint tehát sa részvény aláirási felhívásban ki­keli mondani, hogy ha a cég által nyúj­tandó vagyonegyenleg a 200 ezer koronát meg nem üti, akkor a 400 ezer koronában megállapított alaptőke elsőbbségi részvé­nyekből fog kiegószittetni. senki nem tudhatta, mi baja lett a kisasz­szonynak. — Láz ós görcsök, mondta, látta, hitte a személyzet, sem a vesékbe, sem a levelekbe nem lát a — plebs — s a kisasszony is csak egyszer látott. Vélet­lenségből, de mégis. Egy levél volt, az apjának adressálva, megszólítás nélkül, bucsuüdvözlet nélkül irta az, kit ő az apja legjobb barátjának tartott. — Egy váltót pressentáltak nekem az ón nevemmel, de azokat a betűket nem ón irtam. Husz nap múlva rendezni kell. Oltványi. Modern nevelésű lány volt. Tudta, értette mi az. Bevezetés nélkül beszólt az apjával, nevén nevezte a történtet s ismerte a kö­vetkezményeket. — Segíteni kell, — mondta a megto.it apa s hitetlenkedő naiv anyunak s bement a szobájába, tán az éj hoz egy mentő gon­dolatot. Csak lázt hozott s rémes hallucinatiókat. Ezt kellett meggyógyítani a doktornak. A második éjszakát már ott töltötte a lány mellett. A láz enyhült s a lány beszólni kezdett. Ugy-e, megment. Oh, nekem nem szabad meghalni, mit csinálnék a másvilá­gon. Az én apám ugy-e, nem tette, ugy-e, nem. S ha tette is, mindent helyre pótolunk, én fogok dolgozni, keresni s takarékosko­dunk s egyszerre csak rendbe lesz minden. Milyen jó lesz, ha szabad szegénynek lenni, szegény apa, mennyi baja volt, hogy eddig nem lehetett. Miattam volt. Pedig nem kellett volna. Ha szólt volna. Nekem nem kell komorna, fel tudok én magam is öl­tözni s ha egy kis baj van is a hajammal, de csak meg tudom fésülni s össze fonni s aztán jó lesz csendben élni. Ugy sze­retem a csendet, minek a sok zaj, nevetés, mikor belül tán mindenki zokog. Ugy-e ? Tizennyolc ezer forint, azt mondta a papa. Eladjuk a Didót. Kétszáz forintot megér. Holmer kapitány mindjárt ad érte; igy hamarosan összegyűl, amennyi kell s aztán 11 együnk szegény embernek . . . megyünk . . . Kínos mosolyra rándult az arca, lángolt a szeme s az ajka meg nem érthető sza­vakat suttogot ; a láz, a gyötrelem szavai lehettek. És a doktor a vesékbe látott. Reggel bement az apához. — Nos? A sápadt arc, fáradt, szinte vergődő tekintettel nézte a daliás alakot, szép arcot, ki még bűnében, büntetésében is hóditó volt. Miért kell, hogyan kell ezt a , szép arcot halotthalványnyá tenni. Mi lesz ebből? Aztán a szokott lágy hangján, remegés, izgalom nélkül mondta : — Megírom a receptet, ha kifogása van ellene, megsemmisíti s más orvosról fog gondoskodni. Benyúlt az oldalzsebóbe s az Íróasz­talhoz lépve, nyugodt kózvonásokkal kitöl­: tött egy cheque-lapot, arról az összegről, mit egy lázas ajk az éjjel suttogott el. Felállt s helyet adott az apának. Ah, az a szép arc Egy mély villámlás e hóditó szemek­ből, mintha egy pillanat alatt a bosszúállás istenének avatták volna, ily mély sértésért, aztán csak a villámlás nyoma maradt meg a mély redőkben, mi keserűvé, megtörtte tette az egész embert. Szinte leroskadt a székre s kezében remegett a p^pir. Halálos csend volt, ki tudná, hány kinos percig, majd a doktor visszatért az ablaktól s tompa hangon mondta: — Mikor idejét látja, értesítsen s le­számolunk — Ah, tehát kölcsön. A lány meggyógyult s kezdett a régi rózsaszínű lenni Az egész ház más arcot mutatott. A mama vidám, gondoskodó volt s elégedett, a papa határozottan megfiatalodott kiné­zésre is, kedélyre is, csak a doktor volt a régi : soha jókedvű, soha rosszkedvű. Egyszer a lány nevetve mondta : — Orvos ur, nem is örül, hogy nem haltam meg. — Nem is volt szándóka s engedélye, de azért, hogy igy megakarja az ón fa­nyarságomat rendszabályozni, hálás vagyok. A véletlen akarta, hogy egyszer egye­dül maradtak, a lány egyszerre megválto­zott : meg fogta az orvos két kezét s égő szemeivel szinte esdekelve, mondta : — Mily jó ön, hogy meggyógyított; ugy-e, nemsokára erős leszek, munka­képes. A komoly arcra a derültség sugára szállott : Igen, erős lesz. Munkaképes is. A Didó most még szilajabb mint volt; munka lesz megfékezni. — Nem ülök többé lóra, felelte a lány s enyhe mosoly futotta át édes, halovány arcát.­— Miért? — Ön tudja, önnek már elmondtam mindent, de ön jó, el akarja felejtetni velem, de azt nem lehet. Ön tudja, hogy mi szegények vagyunk s a gazdagok szó­rakozásairól le kell mondanom. Oh, nem, nem lemondás lesz, csak életünkben egy változás ; talán kellemes . . . Hiszen ugy szeretem a csendet s a szegény embert nem kiséri a zaj, a lárma. Most még nem tudom mi lesz; mindig beleszédülök, ha arra gondolok, hogy nagy feladat vár rám. Sokszor gondolok arra . . . igen, ugy-e, most kimondhatom, arra, . . . hogy öntől kérjek tanácsot . . . Meghall­gatna-e ? Most már a doktor fogta a remegő kis kezet s egy soha nem érzett, soha nem várt hatalmas érzéstől vibráló halk han­gon szólt: — És rám bízná a gondolatát, a terveit ? Szelíden, szinte zavartan nézett rá a lány, majd a távolba uszó tekintettel mondta : — Igen. Ön jó, olyan jó szive. Tudom csak jót mondhatna nekem. Van valami önber, a mit még másban soha nem talál­tam, hogy erősnek, bátornak érzem ma­gamat, ha ön itt van mellettem. Olyan jó az ön arcára nézni, még akkor is, ha szigorúan néz rám, igen akkor is . . . Tudom, sok olyat mondok s teszek, a mi önnek nem tetszik s ha komolyan rám néz, szeret­ném, hogy a kedve szerint tegyek s mo­solyogjon rám Nem is gondolja, milyen jó az nekem, ha maga mosolyog felém, | ugy-e, megmondja, mit tegyek, hogy cé­lomat elérjem. — Szegény papa. Tudom, néha ki­fárad ebbe a sok komédiába. Milyen jó j lesz ezután. — Jó lesz ezután, ugy-e reméli, kis betegem; igen jó lesz, szegénynek lenni, dolgozni s a boldogságot várni . . . — Boldogságot ... — ismételte a lány s kicsi keze szorosabban simult a férfi kezébe — de ön nem megy el messze keresni a boldogságot ? — Nem — mondta a férfi s a lágy hangban mintha egy eskü erőssége csen­dült volna meg. II. Alsótoldi Bord László hatalmas lép­tekkel járt fel s alá s az ass ony mint egy megriasztott madár, összehúzódra ült a diván szögletében. Az asszony szólt : — Ki hitte volna, szinte álomszerű. — Lehetett ezt látni előre, de ilyen gazembernek még se látszott. Remegett a hangja a felindulástól. — Bord Magdolna, egy doktor fele­sége. Halálos csend. — Nem adjuk oda — sóhajtotta az asszony.

Next

/
Oldalképek
Tartalom