Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-11-08 / 90. szám

mcucMci a penesnieyyei ívuziuny iauo. evi au. szamanoz. szavazatukkal felmentsenek. Bái-melyik eset forogjon fenn, hibájuk nem menthető. Nem azért bizta rájuk a törvényhozás az esküdtbiráskodást, hogy azt könnyelmű felületességgel gyakorolják. Ha pedig értelmi képességük annyira fejletlen, hogy a hozzájuk intézett kérdést képtelenek felfogni, ugy hallgassanak arra, ki közöttük a legokosabb. Megtörtént az a furcsaság, hogy midőn az esküdtek a visszavonuló szobában tanácskoztak, mindenáron a büntetés menynyiségét akarták megállapítani s midőn egy közülök felszólalt: — Kérem, ez nem tartozik hozzánk, ez a szakbiróság feladata: a mi kötelességünk csupán az, hogy az elibünk tett kérdésekre feleljünk : igen, vagy nem; — egyik esküdt erre a megjegyzésre azt kérdezte : — Mi a maga foglalkozása? — Borkereskedő vagyok. — No hát, akkor beszéljen maga a csirizről, de nekünk ne tartson leckét. Ilyen érvelésre az illető természetesen elhallgatott s az esküdtek meghozták az önmagának ellentmondó határozatot, amelylyel a jövőben elkövetendő gyermekgyilkosságokat mintegy szentesitik. Mert ne feledjék el, hogy az ilyen verdiktnek a morál szempontjából kiszámithatlan káros következményei lesznek. Ez egyenes felbátoritás az erkölcstelenségre, a könyelmüen szeretkező leányok nem fognak lelkiismereti kérdést csinálni abból, hogy viszonyuknak alkalmatlan gyümölcsét elpusztítsák. Bizhatnak abban, hogy az esküdtek bölcsessége — még beismerésük esetén is,— megmenti őket a büntetéstől, csak azt hangoztassák, hogy erre a szégyenérzet ós a jövő miatti aggodalom ösztönözte őket. Az esküdtbiráskodás egyébként is költséges apparatus, az államkincstárnak százakba kerül az ülésszak minden egyes napja, de nem mondható valami hasznos intézménynek, ha az esküdtek meggondolatlan felületessége illuzóriussá teszi a büntető törvénykönyv rendelkezéseit. Dr. Egyházi ünnepély. A füzesgyarmati 100 évet templom. Mult vasárnap ünnepelte meg a füzesgyarmati egyházközség a reformáció emléknapját s temploma fennállásának örömünnepét. Már a kora reggeli órákban az ez évben megujitott templomra, városházára, kaszinóra s más középületekre kitűzött lobogók sokasága hirdeté a nap ünnepies voltát. Majd megkondultaak a hálaadó istentiszteletre hivó harangok s csakhamar zsúfolásig megtelt a templom ünneplő közönséggel. Ott voltak vidékről : Dombi Lajos esperes, Garzó Gyula tanácsbiró, Márk Ferent dr. okányi, Csák Aladár vésztői, Egyedül ültem a szobámban; egyszerre kinyílt az ajtó és lágy lépésekkel, fekete ruhában, bejött az a szerencsétlen asszony . . . Nagyon szép volt; a fekete ruhában még márványszerübb a haloványsága. Nagyon szomorúnak látszott. Én tehetetlensó-ből eléje megyek és kezemet nyújtom. Aztán leültettem és mig a szavára vártam, a szemébe néztem, csaknem rokonszenvvel, mint egy régi ismerősnek ... A szivem erősen dobogott. Azt kérdezi: — Miért dobta el a rózsámat ? — A vizbe ejtettem, bocsássa meg . . . Ekkor oly hevesen, hogy szinte félelmetes volt, felzokogott. Én pedig simogat tam az arcát, a könnyei egészen bevizezték a kézem ós magam is sirni készültem. De azután az álomnak egy világosabb pillanatában újra a tudatomba jött, hogy ez az asszony ellenségem ós azt mondtam : — Lássa, nekem nagyobb okom van a sirásra ! — Nem, gyermekem, mind a kettőnknek nagy okunk van rá . . . — Sajnálja az én apuskámat, mondja? Ismét sirni kezdett és magához ölelt; de ón kibontakoztam a karjából ós — most pirulva másolom — érthetetlen merészséggel kérdeztem : — Egy csöppet sem szerette, ugy-e ? A fülembe súgta: — Mennyire szerettem, de mennyire szerettem. — Apa nem tudta, Isten, apa azért halt meg, mert nem tudta. Miért rejtette, miért nem . . . mondta ? Mintha minden ere az arcába öntötte volna a vérét, oly piros lett, aztán lassú mozdulattal felemelte a karját, ós elém tartotta a feketeruhaujjból, fehér meglepetésként előhajló kezét: az egyik vékony, hosszú ujjon egy arany karikát láttam. Felállott ós ment. Az ajtóban, mikor, megcsókolt, azt kérdeztem tőle : — Mondta apa, hogy megöli magát ? Ijedten tagadta háromszor is : Nem ! Nem ! Nem ! Elment... Vájjon,hamondtavolnaapa ? |í Tóth József körözsladányi, Kozma Ferenc nagybajomi lelkészek ; Papp Lajos szeghalmi s.-lelkész és több szomszédközség küldöttsége. A dalárda szép karóneke után D o m bi Lajos esperes mondott magasszárnyalásu alkalmi imát. Ezután a fiu- és leányiskola növendékeiből kiválogatott 100 tágu gyermekkar énekelt. Ennek elhangzása után Garzó Gyula remek szónoki előadással fejtegette a száz év előtti tempiomópitő ősök vallásos buzgóságát. A tartalmas egyházi beszéd mély benyomást tett a hallgatóság lelkületére. A jeles szónoklatot követő áhitatos ima után „Luther éneke" következett, majd az istentiszteletet a gyülekezet éneklése zárta be. Istentisztelet után disz-presbiteri gyűlés volt a templomban, melyen az ünnepi közönség túlnyomó része rósztvett. Itt K ov á c s Károly füzesgyarmati lelkész mondott szivből jövő köszönetet az egyház nevében az esperesnek ós a tanácsbirónak az ünneplésen teljesített tevékenységükért, majd magvas és lelkes szavakkal vázolta ez egyház történetét. A disz-prezbiteri gyűlésben jelentette be a lelkész özv. dr. B a 1 o g h Károlynó e nap emlékére tett adományát, egy 300 korona értékű díszes urasztali teritőt és K ovács Károly ós neje, szül. Nagy Irma 200 kor. alapitváuyát. Ezzel a disz-presbiteri gyűlés s az ünnepség egyházi része bevégződött. Ezután a kaszinó helyiségeiben felteritett közebédre vonult az ünneplő közönség. A három teremben elhelyezkedett, férfiakból s nőkből állé 400 főnyi sokaság nagyszerű látváuyt nyújtott.. Itt volt Füzesgyarmat értelmi közönsége valláskülömbseg nélkül s vidékről is számosan. Az első felköszöntöt Bácsi Dani mondotta, éltetvén Dombi esperest ós Garzó tanácsbirót, Garzó Gyula, K i s Aron püspök egészségére, Dombi esperes az ünnepély alatt őrömmel tapasztalt egyetértésért űrit poharat. Felkőszöszöntőketmondottak még: Pikó József. Fejér László. Petri Sándor. Sass Vilmos, Márk Forenc Makai Márton, Tóth József, Csák Aladár, és Lázár Gergely. Ebéd után kedelyes társalgás volt, mely alatt azünneplök szétoszlottak. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőház ülése Budapest, november 7. (Saj. tud. táv.) A képviselőház mai ülése eléggé mozgalmas volt. A képviselők nagy számban vettek részt az ülésen s a karzaton is nagy közönség volt. Elsősorban Lukács László pénzügyminiszter szólalt fel s beterjesztette az indemnitást december végéig. Majd pedig az elnök s alelnök választás következett. Elnöknek Pe rezei Dezsőt választották meg, aki a választás után diszmagyarban foglalta el az elnöki széket és rövid beköszöntőt mondott. Beszédében kifejtette, hogy elnöki működése közben szeme előtt mindig a törvények megtartása, a házszabályok helyes kezelése ós királyhüsóg fog lebegni. E rövid programmot jobbról éljenzés fogadta, majd pedig alelnöknek Jakabffy Imrét választották meg. Ezután következett a napirend tárgyalása. Kossuth Ferenc állott fel szólásra ós kifejtette pártjának elvi álláspontját, majd pedig kérdéseket intézett Tisza István miniszterelnökhöz. Első sorban a választói jog kiterjesztéséről beszólt, s ennek módjait ismertette. Majd az idejen országban élő magyar földbirtokos megadóztatását emiitette fel és fogyasztási adók eltörlését kivánta. Sürgette a kisbirtokosság megmentésót, az uzsoratörvény szigoritát; követelte ezenkívül a tagosításnak, a telekkönyvezósnek e^y-ize/usicéíét, — azonkívül az árverés ós foglalás feltóteleinek enyhítését. A kisembereknek minden irányban való segítését szeretné programban látni, valamint azönálJó vámterületet. (Viharos éljenzés és helyeslés a szélsőbalon.) Kossuth: Kívánja még, hogy az őreg bakáknak tudják be szolgálatukba* a továbbszolgált időt, — valamint óhajtja, hogy a kaszárnyákon magyar cimer és magyar felirat legyen s a katona könyveket magyarul állítsák ki. Beszédét bevégzi s miad e felsorolt pontokra kedvező választ remél. Tisza István miniszterelnök mindjárt felállott s kijelentette, hogy az előrehaladott időre való tekintettel legközeleb válaszol, most azonban személyes kérdésben zzólal föl. A pénzügyről tett nyilatkozatokban sötéten festettem a helyzetet — mondta — hogy nem lesz-e az káros hatással a magyar pénzpiacra. Ekkor valaki franciául közbe kiáltott, hogy beszre dolgozom. Felteszem, hogy aki ezt mondta, nem érti a szónak értelmét, mert becsületes emberre ilyet mondani aljasság. (Zajos helyeslés jobbról.) K a a s Ivor báró állott fel Tisza kijelentésére, hogy ő is közbeszólt akkor, azonban ugy a távollevő kö beszóló, mint a maga nevében kijelenti, hogy nem a miniszterelnök személyére értették a közbeszólást. (Helyeslés.) Tisza István miniszterelnök beterjesztette ezután az állami számvevőszék jelentését különböző zárszámadásokról, melyeket az elnök a zárszámadási bizottsá ghoz utasított. Ugro n Gábor szólalt fel ezután ós kérte a megüresedett bizottsági helyek betöltését, amit hétfőre kitűztek. — Az ülés 2 órakor véget ért. Társadalmi élet. Az agglegény. Ime, megszólal az agglegény, beszólni akar, hallgassuk hát meg. — Gyerekek, hadd szóljak egy szót, ötven éves vagyok és abban járok, hogy elveszem a gazdasszonyomat, az öreg Stefit, aki azt mondja, hogy nagyon megszokta bútoraimat ós attól fél, hogy ha meghalok, ármányos unokahugaim kisemmizik belőlük. Mit akartok ? Törvényes kényszert, hogy minden fiatal ember házasodjók ? Bolondok vagytok fiacskáim, valóságos bolondok! Hát melyik fiatal ember nem akar házasodni ? Mutassatok csak egyet, akinek a szivében nem él a vágy, hogy egy édes nőt ő is a magáénak mondhasson. Kérdjétek meg közülünk akármelyiket : hány álmatlan éjszakát okozott neki az a keserves gondolat, hogy ugy kellet megvénülnie, mint akinek senki sem köszönhet semmit ós ugy kell majd elpusztulnia, hogy sanki se érzi a hiányát. Módot adjatok arra, hogy megtehesse, és mind, mind meg fogja tenni ! Nem az a baj, hogy nem házasodnak, hanem az, hogy nem lehet házasodni ! Hiszen ott vagyunk, hogy ma már csak a könnyelműek házazasodnak abban az időben, a mikor a természet valamennyitől követelné. Vegyétek sorra az értelmiség fiataljait. Hány évesek, mikor kenyórkeresökkó lesznek ? Harminc évesek. És akkor is: keresnek-e annyit, hogy abból a kenyérből másnak is szeghessenek ? Azt mondjátok — jó emberek, — hogy a házasság matematikai művelet ? Nos igen: matematikai művelet — ós ez egyúttal a megölő betűje. A természet arra alkotott, hogy szeressünk, de mi olyan gyönyörűen rendeztük be ezt a mi világunkat, hogy a bennünk lakozó ősszenvedély intő szavát nem követhetjük. Hát előállítjuk a szerelmi élet külső kereteit (a házasságot) spekuláció utján és lefőzzük a természetet (pe_sze egyúttal önmagunkat h) egy formulával. Olyan ez, mint mikor a tudós asztronómus hátat fordit a csillagos égnek ós az íróasztalán kalkulálja ki valami fényes csillagnak a helyét, de magát a csillagot, a csillag ragyogó sugarát sohasem látja meg senki. Es tudjátok, mi a spekuláció eredménye ? Legtöbbször az, hogy a kalkulus balul üt ki, hogy félünk a vállalatba belemenni, mert ugy vagyunk nevelve, férfiak is, leányok is, hogy életünk nem fér bele abba az anyagi keretbe, melyet a társadalom nyújt és a messze távolból a nyomor rémképe vigyorog ránk. A természet szent törvénye helyett _ — anyakönyvezett nyomorúság: ezt akarjátok törvénybe iktatni ? Bajtársak, férjek, családapák: unisono ! — Igenis, akarjuk! Móg mindig akarjuk. Mennél nagyobb lenne az általános nyomorúság, annál erősebben akarjuk'! Mitől féljünk? Attól, hogy azt a rettenetes hazugságot, amelyen a mai társadalom épült, az abszurdumig hajtsuk ? Nagyon helyes. Az abszurdum — a megoldás ! Ez a társadalom annyi rossz anyagot halmozott föl magában, hogy teste végig beteg. Legnagyobb baja, hogy a nyavalya nem tud rajta amúgy igazában kitörni. Itt csak egy mód van. Ki kell fejleszteni a kórságot ugy, hogy minél hamarább elérje a tetőpontját. A társadalom fuladozik a hazugságokban. Itt mindenki csalja magamagát ós a többieket és senki sem meri kimondani: „Hó, emberek, barátim, legyen már vége a komédiának! Boldogtalanok vagyunk és hazudjuk a boldogságot; szegények vagyunk és hazudjuk a gazdaságot ; torkig vagyunk és hazudjuk az éhséget, meg a szomiuságot; ostobák vagyunk és hazudjuk a bölcsességet; idealisták vagyunk ós hazudjuk a józanságot! Dobjuk le magunkról a sallangot és hozzuk bele minden dolgunkba a teljes, a hamisítatlan, a megváltó őszinteséget!" Ha ezt valaki merné ! Hogy átalakulnának az 1 életviszonyok ! Vissza kell .térni sürgősen a természet rendjéhez. Szeressünk és házasodjunk, mikor az ösztön ráutal ós ne törődjünk sokat a többivel. Mennél nagyobb lesz a nyomorgók serege, annál közelebb a szabadulás, annál hamarabb nyílik meg a világ szeme. De azután megy minden magától. A házasság abszurduma is meg tenné a magáét. Leszállitanók a társadalmi igényeket, okosabban reiideznők be a kenyérkereset és a megélhetés feltóteleit,egyszerűbbek lennénk — hogy boldogabbak lehessünk és boldogságunk bőségéből minél szélesebb rétegbknek jusson Ha ehhez az is kell, hogy törvényt csináljunk a nőtlensóg, vagyis a gyávák ellen : helyes, hadd jöjjön! Kiegyenlitenők vele a társadalom kinövéseit : a nőkérdóst, meg agglegónysóget ós siettetnők a gyökeres átalakulásnak óriási processzusát. Fel tehát az agglegények ellen ! Huszonöt év a jótékonyság terén. Megemlékeztünk már többször a csabai nőegylet 25 éves jubileumáról, melyet november 14-ón fog fényesen megünnepelni Ez alkalommal tartja meg az egyesület 25 évi rendes közgyűlését. A községháza nagytermében fog lefolyni ez a jubiláris közgyűlés, amely képét fogja adni az egylet 25 éves jótékony működésének. Az egylet tárgysorozatán első pont: Megemlékezés az egylet keletkezése ós 25 évi működéséről. Ezután következik az elmúlt évről való jelentés, indítványok. Végül a választások kerülnek sorra : előbb általános tisztújítás lesz, majd a választmány, s a bizottságok tagjait választják meg. A 25 éves egylet büszkén tekinthet vissza múltjára, melyben mindig megfelelt nemes hivatásának. Az egyesület most, 25-ik esztendejében felhívást bocsátott ki a közönséghez, melyben megköszöni az eddigi jóindulatot s azt továbbra is kéri. A felhívás egész terjedelmében a következőképpen hangzik : A békéscsabai nőegylet fenállásának 25-ik évét most töltötte be. Egy negyedszázad óta az árvák ós özvegyek, a sorsüldözöttek, munkaképtelenek, betegek ós elaggottak szenvedéseit enyhíteni, a szegény gyermekek segélyezésével az iskoláztatást ós ezáltal a vallásosságot előmozdítani igyekszik, a mennyire azt szerény anyagi eszközei engedik. S amidőn mindazoknak, akik e felebaráti működését szives hozzájárulásuk által lehetővé teszik, hálás köszönetét nyilvánítja, egyszersmind azon kérését intézi hozzájok, hogy az egyesületnek e nevezetes évfordulóján örökítsék meg neveiket annak évkönyveiben alapítványok által, melyek a legszebb emlékkőnél is ékesebb és állandóbban tartják fenn az utókornak a jó szivek emlékét és biztosítja arról, hogy neveikben meg a késő utódok is gyakorolni fogják a legnemesebb ós legmagasztosabb emberbaráti kötelességeket : a jótékonyságot ós a könyörületességet. Tisztelt tagjainak és minden jólelkű embernek szives jáiodulatába ajanlja kórésót & békósosabai Nőegylet. A nőegylet szombat esti hangversenyére a belépti jegyek már válthatók Gencsi üzletében. A hangverseny műsora annyiban szenved változást, hogy az „Idegesek" bohózat elmarad s helyette S o n n e nf e 1 d Margit vig magán-jelenetet fog élőadni. TARKA KEPEK. A disznó és a vásár. A legutóbbi országos vásárt megelőzőleg történt, hogy több vidéki sertéskereskedő tudván azt, hogy egyik község már régebben zárlat alatt van, kérdéssel fordult a hatósághoz, aziránt, hogy meg lesz e tartva a sertésvásár. Többek között egy levelező-lap is érkezett a hatósághoz, mely értéktelenül rossz írással a következőket tartalmazta : „Érdemes elöljáróság! Kérem az ide ragasztott billögön tudatni, mikó lösz a vásár és lösz-e disznyó vásár, mer tudni szeretném, hogy köll a disznyó az vásárra ? Szógájuk szívességgel : Vecsernyésjános." Igaz ugyan, hogy a bélyeg ugy volt a levelező-lapra ragasztva, hogy hat ökörrel sem lehetett volna lehuzatni, de azért az .érdemes elöljáróság" egyik napidijasi rangban levő tagja mégis válaszolt a megkeresésre s a saját pénzéből bélyeget vásárolván, irigylendő rövidséggel ezt irta vissza a magyarnak ; •Ne jöjjön, nem kell disznó a vásárra