Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-10-18 / 84. szám

a békési róm. kat. egyház sírkertjébe. Halálát édes anyja özv. J a n t y i k Mi­hályné, testvérei Jantyik István gyógy­szerész, J a n t y i k Mihály, a gyomai járás főszolgabirája, J a n t y i k József állatorvos és J a n t y i k Lajos birtokos és Molnár György nagybátyja gyá­szolják. A temetésen az országos képző­művészeti társulat képviselteti magát és koszorút küld a koporsóra. Valamint Békés vármegye ós Béké-s ís, azonkívül F á b r y Sándor dr alispán részvétét fejezte ki a vármegye közönsége nevében. A gyászba, borult családnak W 1 a s s i t s Gyula köz­oktatásügyi miniszter is részvéttáviratot küldött, mely a következőképpen hingzik : Őszinte, mély fáidalommal tölt el Jan­tyik Mátyás kora halála, mely egy erős magyar művészi tehetség kialvását jelenti. Fogadják igaz részvétemet ós találjanak megnyugvást abban a tudatban, hogy az ő alkotásai hosszú időn át élni fognak. "Wlas sits. Felkereste a családot üdvözlő távira­tával Zsilinszky Mihály dr. államtit­kár is: Korai halála nagy veszteség hazai művészetünkre, vele sok remény ós törek­vés szállott sirba. Lukács főispán sür­gönyében a kiváló művész halálát mélyen fájlalja és legőszintébb részvétét tolmá­csolja. Eészvóttáviratokat küldöttek móg L o t z Károly a nagy mester, N e y Béla miniszteri tanácsos, S z a n a Tamás a ki váló műkritikus, Es ztegár dr. muzeumőr, Nagy Miklós a Vasárnapi Újság szer­kesztője. Amint ujabban értesülünk, a Magyar Képzőművészek Egyesületének küldöttsége is meg fog jelenni a temetésen. Az elhunyt művész hátrahagyott munkáit pedig a Képzőművészeti Társulat téli kiállítás után, februárban fogja kiállítani. Jantyik Mátyás életét főbb vonalakban a következőkben ismertetjük: Jantyik Mátyás 1862-ben született Békésen tekintélyes polgári családból. Atyja Jantyik Mihály, mint kiváló gazda volt ismeretes, anyja Molnár Mária most gyá­szolja férje után fiát. Már zsenge korában is különös előszeretet ós képesség nyilat­kozott meg benne művészi pálya iránt Szülei, kik ismerték a művészi pálya tövises útját, le akarták beszólni erről, de Jantyik erős akarattal küzdött és győzött is. Tizenhat éves korábau már mint kitűnő torzkép rajzoló vonta magára a figyelmet ; az Üstökösnél, Bolond Istóknál még az alig felnőtt gyermek az elhalálozott Jankó Jánost — a hírneves rajzolót — helyette­sitette. Azután további festészeti tanul­mányai végett Párisba ment, hol éveken keresztül részint mint Munkácsy, részint mint L e f e 1 r e hires fraucia tanárnak kedvenc tanitványa a párisi festészeti akadémiát végezte. A párisi szalonban „Le mendiant (a koldus)" cimü első festménye keltett feltűnést, a Journal amus.mt kitűnő kritikát irf róla. Akkor móg 20 éves volt; Párisból hazajövet „Délben" cimü fest­ménye tűnt fel a műcsarnokban, mint első nagyszabású zsánerkép. Sokáig ingadozott, hogy a festészetnek melyik ágát művelje, mig végre abban állapodott meg, hogy mint történelmi festő fogja a művészetet ós hazáját szolgálni. Alkotásai és vázlatai, melyek legnagyobb része hazánk történel­méből való, igen nagy becsüek ós nagy tehetsége ki is tűnt akkor, midőn az uj országház falfestményeinek legkitűnőbb két freskóját a „Moriamurt" és az „Arany bullát" ő vele festették meg Sok pályázó közül egyszerre e két vázlatával nyert ós azoknak elkészítésével a minisztérium meg is bízta. Ezen falfestményekkel elnyerte a Lotz pályadijat is, melyet maga a nagy­mester L o t z Károly itólt oda neki. A képeket az ítélő bizottság nagy elismerés­sel vette át és hazánknak örökbecsű tör­ténelmi műemlékét fogják képezni. Időközben nagyobbszabásu képei vol­tak Szabadka város milleniumi képe, mely Mária Terézia korának jellegében készült a város kir. városá nyilvánításának 100 éves ünnepélyére. Azonkívül a „Buzaszentelés", mely a 99-iki kiállításon szerzett nagyobb elismerést a művésznek. Számtalan vázlata, kompozíciója, mint előkészületek nagy mű­vészi karierjére már készen várták a meg­valósítást, midőn ebben öt megakadályozta a váratlan érkezett nehéz betegség, mely a lángleiket, a legszerényebb művészt, a legjobb, legbecsületesebb embert, élete leg­közepén tette hazánknak, családjának és számos barátjának nagy szomorúságára a sirba. Mintha életének végét érezte volna, végezetül megfestette a téli tárlatra a „Keresztfán szenvedő Krisztust," melylyel izgalmakban gazdag pályán töltött életét be is fejezte. Oly szerény volt, hogy ha megkérték, hogy Írhassunk működéséről valamit, restelve eltiltotta és a maga mű­vészi önérzetével — ha valamit megcsinált — megelégedett. Névery Albert terjesztette elő az erre vonatkozó indítványt, melyhez hazafias, lel­kesítő beszédben B erényi Ármin szó­lott először, utána szintén az inditvány mellett: Eavai Gábor, Mult József és S chriffert József beszéltek. Az indítványt ezután D u t k a y Béla polgármester szavazásra bocsátotta s azt egyhangúlag elfogadták. Igy Gyulaváro-ia kimondotta, hogy eltiltja az önkéntes adó­fizetés elfogadását, valamint a fogyasztási adók beszedését is, egyszersmind tiltakozó feliratot intéznek a képviselőtiá-íhoz, a há­rom évet kiszolgált katonák benntartása ellen. Ezután került sorra Berényi Ármin dr. azon indítványa, hogy a határozat csak birtokon kivül fellebbezhető meg ós igy rögtön jogórvényes. K o n n Dávid beszólt az inditvány ellen, de sikertelenül, miután azt 92 szóval Kohn Dávid, Varga Lajos dr. és B e r t h ó t y István szavazata ellen elfogadták. Végül Lukács főispán átiratát, melyben előre is törvénytelennek jelentette az adómegtagadási határozatot, nem vették tudomásul. A közgyűlés igen ünnepies hangulatban, a Himnusz elénekló­sóvel ért véget. Néhány napra a közgyűlés után azon­ban előkerült annak megbeszélése, hogy a fogyasztási adók beszedését is eltiltván a közgyűlés, hogy fogja a város, mint bérlő a bérösszeget az államnak a kellő időben lefizetni. E célból többen rendkivüli köz­gyűlés összehívását fogják kérni, hogy a fogyasztási adókat kivegyék a közgyűlési határozat hatálya alól. Lukács főispán pedig magához hi­vatta Dutkay polgármestert s kijelen­tette neki, hogyha a város rövidesen nem intézkedik atekintetben, hogy a határozat ne hajtassák végre : felfüggeszti ál­lásától. Midőn a polgármester a képviselő­testületre hivatkozott, hogy az hozta a ha­tározatot, a főispán azt mondta, hogy fel­függeszti annak a működését is. Érthető érdeklődéssel néznek Gyulán a feilödő esemónvek elé. TARKA KEPEüi. Majd meglátjuk. Jubiláló esabai nőegylet. A gyulai adómegtagadás. A megye székvárosa csütörtökön rend­kívül népes közgyűlést tartott, amelyen az adómegtagadás mellett foglaltak állást. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A válság. Budapest, október 17. (Saj. tud. táv. A válságban a Deák-ünnep miatt ma szünet volt. Lukács László csak délutáa ér­kezett Bécsből Budapestre. Este a kilences bizottság ülésezik. Lukács az ülésen jelen lesz és igyekezik a király és a bizottság közti differen­ciákat kiegyenlíteni. Hiszik, hogy hét­főn a válság személyi része eldől, Lu­kács Lászlónak miniszterelnökké való designálásával. Deák-ünnep a fővárosban. Budapest, október 17. (Saját tud. táv.) A főváros Deák Ferenc emlékezetére rendezett ünnepe esŐ3 időben a meg­állapított program szerint folyt le Köz­épületek, SO Í magán ház van fel lo­bogózva. Fél kilenckor a belvárosi templomban volt a hivatalos főisten­tisztelet. A lőszentélyben ült Apponyi udvarnagy, a király képviseletében : az első padsorban Héderváry a mi­niszterekkel, Csáky a főrendekkel, Ap ponyi a képviselőkkel. Misét Kohl Me dárd püspök mondta. Tizenegykor a Deák szobornál volt ünnepély. A kormány, törvényhozás, főváros, megyék, városok küldöttei je­lenlétében A szobor tele van gyönyörű koszorúkkal. A Himnusz után riadó él­jenzéssel rátették a király koszorúját. A szalagon „Deák Ferencnek — hálás királya" fel Írással. Mihályfi Károly, a nemzeti színház tagja szavalata után Halmos polgármester mondott ünnepi beszédet. A szózat eléneklése után nyert az ünnepély befejezést A belga király Bécsben. Bécs, október 17. (Saját tud. távirata.) A belga király féltízkor érkezett meg. A pályaudvaron főhercegek és kirá lyunk fogadta Kösségi segély iránti kérvény. A nov hó 15-iki hangverseny programmja Röviden ismertettük már e lapok ha sábjain azon nevezetes eseményt, hogy t humanitás szolgálatában álló egyik legte­vékenyebb egylete Békéscsabának e hó fo­lyamán éri meg áldásos működésének ne gyedszázados évfordulóját. Hogy mit tett az egyesület ezen har­madfél évtized alatt, azt szinte felesleges apróra részletezni: ismerik Csabán mind­azok, akik áldozati filléreikkel e működés­nek aktiv tényezői s azoknak nagy serege, kik ez intézet jóságának passziv részesei. Keletkezése óta mindenütt részt vett a felebaráti szeretet gyakorlásának a tár­sadalomra utalt munkájában, enyhitette a nyomort, szenvedést, segített az Ínségesen, elviselhetőbbé tette a szűkölködők elvisel­hetlen helyzetét. Végezte e munkáját zajtalanul, nem várva más jutalmat, mint a jószivek együttérzésének és rokonszen­vének megnyerését. Eszközei a szükséglettel szemben nem állottak arányban, nem állanak ma sem; szűkre határolt körben kell mozognia. A legközelebbi másfél évtized adatai rendelkezésünkre állanak s ezek nyomán közölhetjük, hogy a nőegylet csak 1889 óta is rendes és rendkivüli segélyezések cimén 21.577'68 koronát osztott ki, ezen kivül igen sok ruhaneműt ós tűzifát (25 ölet) juttatott a szegényeknek. 1890-ben rendszeresítette az egylet a szegény iskolás gj'efmekek felruházásának, későbbi években a téli hónapokban ugyancsak ezeknek több helyen felállított ingyen konyhákon meleg élelemmel való ellátásának intézmé­nyeit. Ez utóbbi célokra fordított pénzbeli kiadása az utóbbi évtized alatt 8985 koro­nát tett ki, ez összegbe nem számítva a tagok által természetben adományozott és elosztott nagy mennyiségű ruházati ós élelmi cikkeket. Az utolsó évek válságos közgazdasági viszonyai mindjobban terjesztik a nyomor, a nélkülözés spóráit, hogy a jótékony in­tézetek s ezek között a jubiláló nőegylet humanitárius hatáskörébe ügyefogyottaknak mind nagyobb és nagyobb kontingense kerül. A rendes tagdijak s a jószivek adományai már-már alig elégségesek a folyton gyara­podó szükségletek kielégítésére. De mert a csabai nőegylet nem térhet, le arról az útról, amelyen haladva a lefolyt negyed évszázad alatt oly szép eredményeket tud felmutatni : kérelmet intézett Csaba község képviselőtestületéhez, hogy az egylet által istápolandó szegény iskolás gyermekek fel­segélyezésére évi 300 korona állandó java­dalmat folyósítson. Nincs kétségünk, hogy a község ha­zafias képviselőtestülete, mely a szűkölkö­dők iránti jóindulatának eddig is számos jelét szolgáltatta, ezúttal sem fog szük­keblüen elzárkózni a méltányos kórelem elől. Igaz, hogy a törvényhozás ujabbkori humanitárius intézkedései e cimen jelenté keny terhet róvtak a községre ; de a nő­egylet tevékenysége kiegészíti a községnek törvényben elöirott jótékonysági hatáskörét. A közsegélyre jogosult, mig a hivatalos, formákkal kötött apparátus a jogcímet meg­állapítja, e hosszú intervallum alatt éhen hallhat, megfagyhat, elpusztulhat; a nő­egylet áldozatkészsége e téren is hasznos szolgálatot tesz a hatóságnak, pártfogásába véve a közsególyezósra előjegyzett Ínsége­seket. * Ehelyütt számolunk be arról a mun­kásságról, melyet a nőegylet jubiláirs hang­versenyének rendezésére kiküldött bizott­ság, ügybuzgó elnökének Rosenthal Ignácnénak fáradhatlan vezetése alatt kifejt A nagyszabású hangverseny programja nagyjában elkészült. Most röviden csak annyit, hogy lesz három élőkép : Rákóczi Ferenc elfogatása, Erzsébet királyné szobra, (a szoborpályázat egyik mintája a lapján) s az „Ember tragódiájá"-nak menyei jele­nete ; K a r a s z y Ödön, a tartalmas, fiatal poéta prológót ír s a költeményt hivatott erő fogja elszavalni; a csabai dalárda énekel ; a helyi műkedvelő zenészek egyik kedves tagja lép fel a világot jelentő desz­kákra ; végül egy egyfelvonásos tempera­mentumos vígjáték fejezi be az érdekesen egybeállított műsort. A hangverseny s az utána következendő táncvigalom méltó csattanója lesz a jubiláris napnak. D. ur, a jóhangú kántor-tanító, nagy előszere­tettel viseltetett a beiratási csirkék, kacsák, libák stb. stb. iránt. Azt a gyereket, aki esetleg elfelejtett holmi efféle alkalmatossággal az ő szine elé járulni, ha csak lehetett, alkalomadtán mindég figyelmeztette erre, hogy a szülői figyelmetlenséget sohasem késő kipótolni. A kis Zajacz János is bekerült az iskolába, hogy megtanulja a betűvetés nehéz mesterségét és más egyéb tudományokat. Azonban szülei a csirke-ügy­ről egészen elfelejtkeztek. A tanitó úr a kis Zajaczot ez alkalommal a következőkép figyelmeztette a mulasztás helyre­pótlására : - Na kis fiam, mond meg nekem, hogyha édes anyád nekem hoz két csirkét, azután megint hoz két csirkét, hány csirkét fog hozni ? A fiatal tanuló bizony még nem igen volt kioktatva a számolás mesterségébe, hanem azért a feladatot mégis megfejtette a következőképen : - Ha az én édes anyám a tanitó úrnak elő­ször hoz két csirkét, azután megint hoz két csirkét, akkor a tanitó úrnak összesen öt csirkét fog hozni ! - No majd meglátjuk! - fejezte be a tanitó úr a számtani feladatot. Helyes útbaigazítás. A napokban valami idegen ember került a városunkba, aki bizonytalanul járt egyik utcából a másikba s meglátszott rajta, hogy keres valamit. Végre megszólít egy atyafit :, - Ugyan kérem, legyen olyan szives és mondja meg nekem, hol van a járásbíróság ? - Az atyafi, aki szintén nem volt városi lakos, hanem a tanyák között élt, elkezdett gondolkozni : - A járásbíróság ? - Az. - Kérem szeretettel, azt nein tudom. Az idegen megbillentette a kalapját és tovább ment. Alig haladott azonban néhány lépésre, a mi emberünk utána kiáltott: - Tisztelt úr! Jöjjön csak vissza ! Az idegen visszajött. - Tessék, mivel szolgálhatok ? - Ugy-e azt a helyet tetszik keresni, ahová cédulával hijják az embert a városcselédek ? - Azt. - Akkor jól van; csak azért kérdeztem meg, mert igy legalább bizonyos vagyok benne, hogy nem tudom, hogy hol van ! . . . Az ismeretlen tettes. Egy rendőri körökben jól ismert firma tekin­tett be a minap a rendőrséghez, akinek sokszor volt már holmi ügyes-bajos dolga, de eddig mindig fel­cédulázták, most pedig önelhatározásából ment. Meg­állott az Íróasztal előtt s elkezdett panaszkodni : - Megvertek, de nagyon ám, kérem. - Ki vert meg ? A férfi felhúzta a vállait s csodálkozva nézett végig a rendőrbiztoson. - Hogy ki vert meg? ... Én azt nem tud­hatom, mert sötét volt. Hál a tekintetes ur sem tudja ? - Én? válaszolt a rendőrbiztos. — Hát honnan tudnám én ? - Há'csak onnan, kérem szeretettel, mer sok­szor olvasom az újságba, hogy a rendőrség nyomában van az ismeretlen tet­tesnek!... ÚJDONSÁGOK. A megyei alkalmazottak fizetésrendezése A vármegyei alkalmazottak javadalmá­nak rendezése ügyében tudvalevőleg orszá­gos mozgalmat indítottak az év elején a vármegyék tisztviselői, melynek során egy országos kongresszus határozataival állapí­tották meg azon kívánalmakat, melyek sze­rint javadalmazásukat az állami hivatalno­kokóval arányosítani óhajtják. A tisztviselői kongresszus megállapodásainak megfelelően Bókésvármegye törvényhatósági bizottsága májusi közgyűlésén szintén szabályrende­letet alkotott e tárgyban ós feliratilag kérte a vármegye állami javadalmának felemelését, de a belügyminiszter nem hagyta jóvá a szabályrendeletet azon indokból, hogy a vármegyét ezidöszerint megfelelő állami pótjavadalmazásban nem részesítheti. A miniszteri leiratot a hétfői megye­gyülés tárgyalta ós arra vonatkozólag az állandó választmány az alispán előterjesz­téséhez képest azt javasolta, hogy feliratilag újra felkérjék ?. kormányt a szabályrendelet jóváhagyására. Lukács György főispán azonban utalt arra, hogy meggyőződése szerint a feliratozás céltalan volna, de vi­szont kétségtelen, hogy a vármegyei alkal­mazottak javadalmának országos rendezése be fog következni; amennyiben pedig a vármegye közönsége kiváló tisztviselőinek a közérdeket előmozdító munkálkodását kétségtelenül honorálni akarja, azzal, hogy csekély fizetésüket javítani akarja, indítvá­nyozta, hogy tegye ezt ugy, mint a többi Zarándoklat Rákóczi sirjához. Budapest, október 16. (Saj. tud. távirata. Rákóczi hamvaihoz ment zarándoko­kat a szultán ma fogadta. Szelamlikon átnyújtották az üdvözlő feliratot. A szultán a zarándoklat valamennyi tag­ját Ozmanje rendjellel tüntette ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom