Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-10-18 / 84. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Vasárnap október hó 18-án 84. szám. BEKESMEGY EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztősé j : Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fille Előfizetni bármikor lehet, evnegyeden belül is. ,r Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő: BELENCÉRESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Gazdasági élet. - okt. 17. A kereskedelmi szerződések meg­újítására vonatkozó tárgyalások idő­pontja mindjobban közeledik. Főleg Olaszországgal szemben, amelylyel való szerződésünket tudvalevőleg felmond­tuk, mig a többi államokkal hallga­tólag meghosszabbítottuk. Olaszor­szággal való megegyezésünk útjában azonban a politikai ós gazdasági aka­dályok egész tömege áll. A legnagyobb akadálya a politikai, amely szerint a Széli formula értelmében a külfölddel mindaddig nem kezdhetünk tárgya­lásokat, amig az Ausztriával való kiegyezést nem kötöttük meg. Ez tudvalevőleg még nem történt meg, enélkül pedig a tárgyalások megindítása egyrészt a viszonosság megsértése volna, aminek különben az általunk szívesen látott gazdasági különválás volna az eredménye, más­részt nem is áll módunkban, mert önálló magyar vámtarifánk nincs. Ennek dacára szó volt a napokban arról, hogy a tárgyalások ideiglenes szerződések megkötése iránt megin­dultak. Hivatalosan a hírt oda módo­sították, hogy a tárgyalások egyelőre csak a külügyminisztériumban interne folynak és csupán előkészület jelle­gével birnak az esetre, ha a két állam törvényhozása megtalálja az arra való kivezető utat, hogy a tár­gyalásokat meg lehet indítani. Ha ezek az óriási akadályok el is lesz­nek hárit^a az útból, fennáll a lé­nyegbeli, a gazdasági akadályok tö­mege. A borvámklauzula megújításáról szó sem lehet, ha csak nem akarjuk veszélynek és pusztulásnak kitenni az óriási áldozatokkal rekonstruált szőlőművelésünket. A klauzuláról pe­dig Olaszország nem mond le egy­könnyen s ha enged is maid, annak fejében bizonyára súlyos rekompen­zációkat fog kérni. Kiegészíti ezt az a nehézség is, amely a legtöbb kedvezmény zára­dékában rejlik. Tudniillik, ha Olasz­Ország kedvezményes vámtarifát kap, ugy arra a legtöbb kedvezmény alap­ján jo^ot tarthatnak a többi borter­melő államok is, mint Spanyolország, Franciaország, Görögország, Szerbia, ! Románia S ez államok e jogukkal természetesen élni is fognak. A francia lapokban hire jár, hogy ezt az osztrák és magyar monarchia kiakarja ját­szani, ugy, hogy határforgalmi kedvez­mény, a behozható bormennyiségnek csakis házasitási célra, korlátozott mennyiségben való beeresztés cimén adja meg kizárólagosan Olaszország­nak. Természetesen Franciaország már most készül tiltakozni eme állí­tólagos diplomáciai-furfang ellen. Látni­való tehát, hogy ugyancsak nehéz időknek nézünk elébe­A német birodalom pénzügyi poli­tikája kátyúba került. A nemrégiben leköszönt birodalmi pénzügyi állam­titkár az elmúlt évi zárszámadások előterjesztése alkalmából, ez év január­jában ugy nyilatkozott, hogy az elő­terjesztett pénzügyi eredmény annyira kedvezőtlen, mintezideig soha,ameny­nyiben a deficit 30 7 millió márka. Ily körülmények közt kikerülhetetlen­nek látszik, hogy a hiányt ujabb állam­kölcsönnel fedezzék, olyannal, amely a megelőző évit is jóval túlhaladja Természetes, hogy az ujabbi gyakor­lat, mely a folyó kiadásokat nem a folyó bevételekből, hanem mindig ujabb kölcsönökből fedezi, az állami tönkhöz vezet és éppen ezért érthető az a két­ségbeesés, mely a német államférfia­kat fogva tartja. A kedvezőtlen pénzügyi eredmény tudniillik azt bizonyítja, hogy a biro­dalom nem képes előteremteni a fel­adata betöltéséhez szükséges anyagi eszközöket, de amellett is szól, hogy a szövetséges államoknak sincs mód­jukban, hogy az alkotmány által rájuk rótt kötelességeiknek megteleljenek. Hirtelenében uj kölcsönnel akarják elütni a deficitet, a jövőre nézve pedig az a terv, hogy uj adónemek beho­zatalával, illetve az adók fokozásával állják útját az anyagi tönknek. Ez azonban nem fog simán menni, sőt talán egyáltalán nem fog bekövetkez­hetni, annyiféle gazdasági és politikai természetű akadálya van. A legna­gyobb akadálya az, hogy nem tudják, mitévők legyenek a keresztülhajszolt vámtarifával. Mert ha életbe léptetik ós ezzel elvágják a kedvező kereske­delmi szerződések lehetőségét, ugy annak nyomában oly gazdasági válság következik be, hogy aligha fognak merészkedni azt még uj vagy felemelt adókkal súlyosbítani. Ha pedig a vám­tarifát a törvény dacára sutba dobják és az eddigi alapon fognak tárgyalni a külfölddel, ugy tekintve a viszonyok jelenlegi alakulását, a kereskedelmi szerződések meg kötésére csak néhány év múlva lehet gondolni, addig pedig a jelenlegi áPapotnak kell megmaradnia, ami a szorult pénzügyi helyzetre való tekintetből, amily mértékben nem megoldás, ép annyira veszélyes is. Látni való ebből, hogy Német­ország gazdaságilag és pénzügyileg igen válságos uton van, ami bennünket is elsősorban érdekel, annyiban, hogy ezt a szorult pozíciót reánk nézve előnyös gazdasági szempontból meg­felelő kereskedelmi szerződések meg­kötésére használhatjuk fel, ha élünk a helyzet nyújtotta kedvező alakulás előnyeivel. A politikai helyzet. — Fővárosi munkatársunktól. ­Budapest, okt. 17. Hiába várja a magyar közvélemény a megoldást, hiába várja az uj kabinetet: az még nincs meg s talán hamarosan nem is lesz meg. Haladunk ugyan a kibontakozás felé, de ennek a haladásnak a tempója olyan, hogy egy kevés ellenszenvvel tespedésnek lehet nevezni. Néhány napot már odébb lettünk, mi­óta Tiszát ígérték, sőt biztosra vették mi­niszterelnöknek és mégse vagyunk annyira, hogy vége legyen már a huzavonának. Most már Lukács László van meg­bízva — óh még nem a kabinetalakitással — hanem azzal,. hogy próbálja kiegyenlíteni az ellentóteket. Valószínű, hogy Lukács a saját utján egyengeti. Azok az ellentétek, amelyeket ki kell egyenlíteni a korona ál­láspontja ós a kilences bizottság katonai programja között állanak fenn, de politikai körökben remélik, hogy Lukácsnak sikerülni tog már a kilences bizottság holnapi ülésén összeegyeztetni az ellentóteket. Hogy e fontos misszió sikere után Lukács meg fog-e bizatr' a kabinetalaki­tással és hogy erre vállalkozik-e, még bi­zonytalan. Az a tény, hogy első sorban a program kérdését kell rendbehozni s csak azután jöhetnek a személj i kérdések tekin­tetbe. Lukács mellett még két személyt Békésmegyei Közlöny tárcája. Deák Ferenc emlékezete. — A „Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Száz éve annak, hogy született s ma életének alkotása, amit kiegyezésnek szok­tunk nevezni, mintha sötét felhőkben úszna s találgatjuk, vájjon vihar és jégverés, avagy áldásos eső hull-e alá? Csak aki annak a kiegyezésnek elne­vezett épületnek alapfalait és constructióját ismeri, csak az tekint bizalommal a setét felhők felé. Mert igaz, hogy a kiinduló pont 1867-ben a király és nemzet kibékítése volt és igaz, t-ogy ez a béke immár inog ós nem kétsé­ges, hogy a kiegyezésnek alapgondolata a másik államnak alkotmányos keretben való létezése és ez a keret is bomladozik, — de az egész kiegyezésnek alakja a törvény és ez az alak (sokszor kicsinylő megjegy­zések tárgya) az a sánc ós kőfal, amely bevehetetlen várnógyszögöt képez. Ezt a várnégyszögöt nem lehet megke­rülni, nem lehet megostromolni, az őrséget nem lehet kardra hányni és nem lehet kikoplaltatni. Mert ez a törvény éppúgy jött létre, mint a többi törvény, immár 1000 eezten­deje, a nemzet ós megkoronázott király egyező akaratával. Deák Ferenc kezében a magyar corpus jurissal és semmi egyébbel — megállapította ós az egész világgal megérttette, hogy a törvényeknek lelke van, hogy ezek egymás­sal vórs égi kapcsolatban állanak, hogy kiegészítik, megerősít k egymást, hogy megujhodnaJc mint az Ige s hogy testté válásuk nem haláluk is egyszersmind. Jöhet idő, amikor a mérleg egyik ser­penyőjébe a törvény ellenében a kardot dobják oda, de a Deák józan egyszerűsé­gében azt felelhetjük rá : Amit erő ós ha­talom elvesz, azt az idő ós kedvező sze­rencse ismót visszahozhatják: de miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindég kétséges'" Am volt idő, amikor a törvénykönyv mellé, ugyanabba a serpenyőbe a kardot is beledobtuk . . . Deák alkotása ezt bt. eshetőséget majd­nem beláthatlan időkig egyenesen kizárta. Az úgynevezett kiegyezési törvények feltótlen szabatosságuk mellett is, birnak azzal a képességgel, mondjuk erővel, hogy minden elképzelhető ellenfél ellenébe hat­hatós fegyvert nyújtanak. Csak gondoljuk el azt, hány teoretikus közjogász vitatko­zott azon, valion perszonál unió, vagy reál unió-e az, amibe a 67-iki törvények alap­ján a Habsburgok örökös tartományaival jutottunk? Dugjuk be a fülünket minden, még a legtetsietősöbb teória előtt is, mert ez az alkotás az élet ós nem a tudósok számára készült. Éppen azért ne higyjünk azoknak sem, akik ezt az alkotást merev, mozdit­hatlan kollosszusnak hiszik, vagyjilyenül el­hitetni akarják, mert az élet számárakészült és az élet — nem halál. Abban a meggyőződósben vagyok, hogy hosszú időn belől, ha mindaz, ami ezekben az alkotásokban elvetve és csirázóban van, kifejti leveleit, szirmait, ágait és gyökereit — a nagy természet bármely teremtményé­vel vetélkedni fog az embeil tökélynek ez a müve. Mert ezt a müvet egy olyan férfiú hozta létre, aki az emberi nagyságnak egyik legnagyobb képviselője volt. Sem nagy vagyon, sem magas rang nem várta bölcsőjénél. De ha volt valaki, aki mondhatta volna, ő elmondhatta : „Kétséges rang e hát szellem, tudás? Homályos származás-e a sugár, Amely az égből homlokomra szállt? Hol van nemesség más ezen kivül ? Az ő nemes egyszerűségében, az ő igazi nagyságában azonban, azt hiszem ilyen gondolatok egész távol állottak tőle. Mert hiszen erkölcsi nagyságban is magasan tündökölt. Sem fejedelmi kegyet, sem a nemzet elismerését soha sem kereste és el sem is fogadta. Nem kisebb ember, Kossuth mondja róla : „Tagadhatatlanul szép látvány az, hogy egy szükségtől ugyan ment, az élelmi gon­dok ellen vagyona által fedezett, de sze­rény helyzetű, egysaerü polgár, oly szolgá­latot teszen egy császár-királynak szeren­csétlenségében, hogy (bármi legyen is a végeredmény) pillanatilag megmentőjének nevezhető és a szolgálat után a megmen­tett császár-király oly koldusszegénynek legyen magát érezni kénytelen a megmentő egyszerű polgárral szemben, miszerint a fejedelmi kegyosztás egész tájházában sem­mije se legyen, amivel hálája jeléül az egyszerű polgárt csak meg is kínálni mer­hesse — bizony szép látvány ez tagadha­tatlanul." * A Deák Ferenc által gyűjtött s a nem­zet számára adományozott erkölcsi tökének lesznek még gyümölcsei ! Namo. Messziről. Csak egy egyszerű kis fehér levél, Amit talán más kinevetne • • • x Én meg sokáig, zokogva, sírva, Odaszorítom a szivemre. Csak egy egyszerű kis fehér levél, És minden szava csupa szeretet, Én istenem, hát hogyne siratnék meg Egy ilyen édes fehér levelet? Kató József. Válságos percek, Irta: Benda Jenő. A nagy ebédlőben az eljegyzési kár­tyákat címezték és eközben nagy mulatság folyt. Az eljegyzési kártyák szép hártyapa­pirosra voltak nyomva, valami a rondirás ós a nyomtatott betű köat levő közópfajta betűkkel: „Bodnár Géza ós Kerecsen Mariska I jegyesek". Az öreg Kerecsen bácsi bal karja felett messzire kinyújtva az asztalon a hosszú­szárú pipát, feltette nagy kereküveges pápa­szemet ós egy darab papirosról tollba mondta a címeket, amiket már tegnap este össze­• irtak, nagy családi tanácsban megállapítván, hogy kinek kell küldeni az örvendetes csa­ládi eseményről tudósítást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom