Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-10-11 / 82. szám

kai hangoztatják Tisza István gróf nevét is. A politikai helyzet azóta, hogy ez a két politikus legutoljára megjelent a király előtt, olyan alaposan megváltozott, hogy azon föltevések, melyek mellett az egyik vagy másin a királyhoz meghivandó lenne, egészen másképp Ítélendő meg, mint amaz időben. Igy beszól a Presse. Mindezek annyit jelentenek, hogy Széli Kálmán háttérbe jutott s A n­arássy és Tisza van elől. A magyar politikai körökben beszélnek még L u­k á c s Lászlóról is, de ez a hir igen gyenge. Leginkább Tisza Istvánról te­szik fel, hogy minden körülmények között, a múltkori kudarca után is újra vállalkozna és még keményebb programmal lépne fel. Ha Tisza István miniszterelnöksége bekö­vetkezik, akkor arra is el lehet készülni, hogy a Házat elnapolják és föloszlatják, mert ma mérvadó helyen az a nézet, hogy akitől a korona határozottabb politikát kiván, annak a megfelelő eszközöket is rendelkezésére bocsátja. Valószinü, hogy Tisza István gróf, a forma kedvóért, megkérdezi az ellenzéket, és belátásukra appellálva, fölszólitja őket az állami szükségletek megszavazására. Ha az ellenzék ragaszkodnék az obstrukcióhoz, Tisza a parlamentet feloszlatja, még pedig annyiszor, amig az ellenzék meg nem tö­rik. Egy, Tisza István politikáját valló képviselő ezt igy irta körül : — Föl fogják oszlatni a Házat, még pedig annyiszor, mig az ellenzék belátja, hogy a koronától erőszakkal kicsikarni semmit se lehet és hogy harminchat óv óta fennálló intézményeket nem lehet egy éj­szaka alatt lerontani. Hát e dolgok szép kilátást engednek a jövő politikai viszonyokra. Érdekes dolog még az is, hogy A p p o n y i Albert gróf­nak is állítólag egyre lehetetlenebb a hely­zete. Amint a hir tartja, Apponyi tudja, hogy Bécsben őt tartják a kibontakozás előtt álló akadálynak. És ezért igyekeznek lehetetlenné tenni, ugy, hogy nem juttat­nak helyet neki az alakitaudó kabinetben, sőt módot keresnek arra, ho^y elnöki állá­sáról is lemondjon. Ezeknek a tudatában gróf Apponyi Albert most az ellen­zékhez fordul és olyanféle húrokat penget, melyeknek hangjára arra számithat, hogy az ellenzék szívesen fogja őt fogadni. Tehát, gróf Apponyi Albert nem ért egyet a Széli Kálmán álláspontjával s a magyar vezény­leti és szolgálati nyelvre nézve a 67-es tör­vény oly magyarázatát akarja a programba befoglalni, mely a vezényleti ós szolgálati nyelv meghatározását a törvényhozásnak tartja fenn. A szakadás szinte elkerülhetetlennek látszott. Az ©gyík bizottság ülésén H ó­d o s s y Imre, a volt nemzetipártiak egyik vezérpolitikusa, váratlanul gróf Apponyi Albert ellen nyilatkozott. Ez már a Széli Kálmánnal való konferálások eredménye volt. Bolgár Ferenc, a volt nemzeti párt katonai tekintélye, szintén más néze­teket hangoztatott, mint gróf Apponyi Albert. Még tovább megy azonban a N. F. Presse. Ma azt újságolja, hogy Apponyi az uj kormány bemutatkozása után le fog mondani a házelnökségről. Oka erre pedig az, hogy mint házelnök nem űzhet aktuális politikát. Ezért inkább lemond a méltó­ságáról. Nyugdíjügyek a vármegyén. A vármegyei tiszti nyugdíjintézet, va­lamint a megyei községi jegyzők nyugdíj­intézetének választmánya, csütörtökön dél­után, Gyulán a vármegyeháza kisebbik tanácstermében Dai me í Sándor alispán­helyettes főjegyző elnöklete alatt gyűlést tartott. A tiszti nyugdíjintézet K 1 i m e n t Gyulát, a vármegyének közbecsülésben állott alpónztárnokát, aki 1884. óvi január elseje óta 20 éven keresztül általános meg­elégedéssel töltötte be terhes hivatalát, jövő évi január l-jével kezdődő joghatály­lyal nyugdíjazta. Kedvezően intézte el fiandhauer György ós társainak kó­relmét is ; a vármegyei pénztári és szám­vevői tisztség tagjai ez óv január elsejével tudvalevőleg rendelkezési állományba he­lyeztettek s szolgálattételre a kir. pónz­ügyigazgatóság mellé oszítattak be; ezzel természetesen megszűntek a vármegyei tiszti nyugdíjintézet tagjai lenui, miután az uj rendelkezés folytán állami tisztvise­lőkké váltak. Ebből kifolyólag az iránt folyamodtak a tiszti nyugdíj igazoló választ­mány elé, hogy azokat a járulékokat, me­lyeket mint vármegyei tisztviselők a vár­megyei tiszti nyugdíjintézet pénztárába fizettek, a nyugdijalap részükre fizesse vissza. A nyugdijigazoló választmány el­fogadta kérelmezők indokait, s ez értelem­ben tesz javaslatot a holnapi törvényható­sági bizottsági gyűlés elé. A községi jegyzők nyugdijintézetéuek igazoló választmánya csupán egy tárgygyal foglalkozott, de az ügy fontossága a késő esti órákig együtt tartotta a tanácskozókat. A régi nyugdíj szabályrendeletet a megyei törvényhatóság megváltoztatta s az uj sza­bályrendeletet teljesen as állami nyugdi]­szabályok intézkedéseire fektette. Az uj intézkedések közül legfontosabbak : a jegy­zők özvegyei a nyugdíjjogosult öt óvi szol­gálata után (a régiben 10 év után) özvegyi nyugdijukat megkapják, hogy a régi osz­tályrendszer helyett a teljes jegyzői fizetés képezi a nyugdíj alapját; végre: módot nyújt az uj szabályrendelet arra, hogy föld haszonélvezetével javadalmazott köz­ségi jegyzők nyugdija a haszonélvezet érté­kének az eddigi méltánytalan kataszteri tiszta jövedelmi számítása helyett igazsá­gosabb alapokon számittassék. Ez utóbbi rendelkezés folytán a köz­ségek, megváltás kötelezettségének terhe mellett a jegyzői javadalmat képező földek haszonórtókót a kataszteri tiszta jövedelem helyett tíz évi átlag szerint a valóságnak megfelelő összegben állapították meg s határozataikat az igazoló-választmány elé terjesztették. Tizenegy községi jegyző ér­zékeny sérelme nyert ezzel orvoslást; mert a községek határozataiból kitünőleg egyik­másik jegyzőnek a nyugdíj számításánál alapul veendő fizetése 1500—2200 koroná­val emelkedett. Ezeket a határozatokat a nyugdíj intézeti választmány csekély módo­sításokkal ajánlólag terjeszti a törvényha­tósági bizottság elé. Olyik község azonban túllépte hatás­körét, amikor a föld haszonértekének meg­állapításán kivül a természetbeni illetmé­nyek értékelésének kórdósét is megboly­gatta, melyről pedig a választmány már jogérvónyesen intézkedett s melyről az uj szabályrendelet nem is beszól, csak arra ad felhatalmazást, hogy a jegyzői javadal­mat képező földek évi haszonórtéke álla­pítandó meg igazságosabb alapokon. Az előadói tisztet Kis László várm. jegyző töltötte be, a községi jegyzők igazsá­gos érdekeinek szimpatikus támogatásával. csabai helyi forgalomban 8424utas 842-40K. „ békési szakaszon 2805 „ 841 '50 „ „ borostyám „ békés-csabai „ „ borostyáni „ csaba-kitórő-bókósi „ 41 2656 19 29 8'20 „ 796-80 r 3-80 „ 870 „ A motorosról Az első 30 nap eredménye és tapasztalatai. Mult hó 9-ik napján ejtette meg a kereskedelemügyi kormány képviselője az A. E. G. V. csaba-békési vonalszakaszának mütanrendőri bejárását s másnap, 10-ón az uj vonalszakaszt átadták a közforga­lomnak. a megnyitás óta a tegnapi napon telt le az első hónap ; elegendő idő arra, hogy ugy a vasút, mint a közönség gyakorlati tapasztalatokat meritsen s a tapasztaltakból o kuljon. Abban a helyzetben vagyunk, hogy az első husz nap forgalmáról hiteles ada­tokat közölhetünk. Igy a Csaba-közraktár—ko vácsházi vo­nalon szeptember hó folyamán 6397 utast szállítottak, ami 2802-80 fill. jövedelmet eredményezett; ez a mult óv szeptember havi forgalmához képet az utasok számá­ban 1231, bevételben 977*70 kor. többletet jelent. A csaba-békési vonalszakaszon szep­tember 10-től 30-ig, tehát 20 nap alatt, a lebonyolított forgalmat a következő statisz­tikai adatok tüntetik fel: összesen : 13.- 74 utas 2501 -40 K Szépen beszélő számok ezek, melyek arról tesznek bizonyságot, hogy e vasut­vállalkozás égető szükséget elégít ki. Azon persze nem kell csodálkoznunk, hogy a forgalomba helyezés első hónap­jában nem minden ment ugy, hogy a jogos kritikát kiállhatná. Igy tagadhatlan, hogy a menetrendben itt-ott zavarok fordultak elő ; erre nézve az igazgatóságnak min­dent el kell követnie, hogy a további panaszoknak eleje vétessék. Kisebb-nagyobb balesetek is fordultak elő, szerencsére ko­molyabb következmények nélkül. A további bajok elkerülése végett több gondot kell fordítani a vonatok vezetésére, főleg nagy figyelemmel kell lenni az egyes utca-keresz­tezésekre, ahol négy irányban oszlik meg a kocsiközlekedés és személyforgalom. Az ilyen veszélyeztetett forgalmi pontokon ne kímélje a kocsivezető a jelzőharangot. Vi­szont a közönség is több elővigyázattal igyekezzék a bajt megelőzni; szemtanúi voltunk nem egyszer annak, kogy teher­szekér a sínpárról akkor sem tért le, ami­kor mások figyelmeztették a háta mögött közeledő motorra, s megtörtónt az a mucsai eset, hogy a motornak nyilt pályán kellett megállani. Nem egy zavart idéz elő az is, hogy a közönség nem különbözteti meg a közúti és távolsági közlekedést. A közúti közleke­désben a motoros az összes megállóhelyek­nél felvenni köteles a felszálló utesokat, sőt kivételképpen azt is megteheti, hogy az útközben felszállni kívánó utasok érde­kében menetközben is megáll; a távolsági forgalomban azonban csak a megállapított állomásokon állhat meg, s a helyi közle­kedés megálló helyein várakozó utasokat nem veheti fel. Akik tehát Békésre igye­keznek, azok a távolsági megállóhelyeken várják be a motormeneteket. Erre való tekintettel figyelmébe ajánljuk az igazgatóságnak, hogy a távolsági for­galom megállóhelyein még zz esős őszi időjárás bekövetkezte előtt várószobákat építsen, ahol a várakozó közönség az idő viszontagságai elől meghúzhatja magát. Panasz tárgyát képezte az is, hogy a Máv. indulóházából a városba igyekvő kö­zönséget nem várjn be a motoros. Sajnos, hogy 8 Máv. és A. E. G V. menetrendje között az összefüggés, bár a lehetőség sze­szer célt tűzött ki életének, attól el nem tántorul. Ilyen férfiú volt Rákóczi is: cél­jához, elvéhez hű maradt; szenvedésekben, csapásokban el nem botlott; csábitások, ígéretek hiu fénye el nem kápráztatta öt. Inkább lemondott minden földi ragyogásról: milliók ura s egy büszke nemzet fejedelme volt s ime bujdosóként vonja meg magát a barbárok földjének egy szegényes hajlé­kában ; egy világrész legelőkelőbbjei között hódított fejedelmi föllépésével s ime eszterga­padján üldögélve elmélkedik a világ hív­ságos dolgairól .. . . De lelke egyensúlyát megtartotta, meggyőződésót meg nem vál­toztatta, s nemzete vágyainak, törekvései­nek élő tüköré maradt s átszármaztt ja lett még halálában is. Ime, a Rákóczi pályájának vázolásában térképe azon útnak, a metyen a nemes, nagy férfiaknak haladniok kell, ha rend­kívüli nemzeti feladatok megoldására vál­lalkoznak . . . Azonban az idő arra int, hogy — bármint szeretnők is ezt kissé részletesebben fejtegetni, — befejezzük sza­vainkat. A Kunságban, mikor ősszel erős, hideg szél támad éjszakára, a gazda azt szokta mondani: a Rákóczi lelke jár. Igen, a Rákóczi lelke jár ilyenkor Magyarországon, nemes haraggal keresi azt a helyet, ahová majdan egy bátrabb lelkű, hálásabb nem zedók fogja pihenőre tenni idegenben el­szórt csontjait; a Rákóczi lelke jár: bús fájdalommal keresi azt az önállóságot, füg­getlenséget, amelyért itthon annyit küzdött, áldozott s a melyről a száműzetésben annyi szépet álmodott . . . Ifjú barátaim, ti Magyarország jövendő nemzedékének jelen­tékeny része lesztek ; Rákóczi esztendeje nemes lángot gyújtson kebletekben s fogad­tassa meg veletek, hogy amit mi el nem végezünk, ti befejezitek. S ha e harcotok­ban Rákóczi lesz élő tükörötök, akkor a szent ügy, támadjon bár ellene a pokol minden serege, akkor az a szent ügy győzni fog ! A Mária esokra. Irta: Körmendy Viktor. Olyan asszony volt, aki mindenkinek tetszett. Volt valami bűbáj a szemében, amivel meg tudta bolonditani a férfiakat: Amint ott ült a páholyában, mintegy cél táblájául a látcsöveknek, kipirulva a hő­ségtől, olyan volt, mint a szerelem modern istennője, aki várja, követeli az imádást. — Nézze, Ilona, — szólt hozzá Bárdos a válla fölé hajolva, — nézze ezt a néma hódolatot. Mindenki magát csodálja ! Az asszony gúnyosan nevetett. — Van is mit ! . . Egy asszony, aki­nek már tizenhatéves leánya van ! De azért bensejében örült a diadalának. A nagyon szép asszony követelő hiúsága ott ólt a lelkében és érezte, hogy arra van teremtve, hogy hódoljanak neki — Ne beszéljen igy Ilona, szólt Bárdos remegő hangon. — Hiszen tudja jól, hogy szép, hogy legszebb a világon ! . . Hiszen tudja, — folytattp. aztán közelebb hajolva hozzá, — hogy mennyire szeretem, hogy imádom, Ilona . . . — Bárdos! szólt az asszony elvörö­södve, — ne csináljon botrányt 1 — Hát mondja, hogy szeret ! — foly­tatta a férfi szenvedélyesen. — Majd felelek rá máskor . . . talán holnap ! Mikor az első felvonásnak vége volt, az asszony kíváncsian nézett körül a föld­szint tarka sokaságán. Ismerős hajlongások, irigy asszonyi mosolyok üdvözölték. S ö megint ugy ült ott, mint a szerelem modern istennője, aki szépsége fenségének tudatá­ban fogadja az imádást . . . Egyszerre remegő karral vette le sze­méről a látcsövet. Bárdos látta, hogy hala­ványul el a szép arc, hogy válnak vérte­lenné a biborajkak. Ijedten fordult hozzá: — Az Istenért, Ilona, mi baja ? Az asszony nem tudott mindjárt felelni. — Rosszul van, Ilona ? — Hagyja . . . semmi, szólt akadozva, semmi az egész . . . kissé elszédültem . . . — Borzasztó meleg van ezekben a pá­holyokban, szólt Bárdos, rósztvevőleg nézve az asszony sápadt arcát. — Igen ... a meleg . . . felelte az szórakozottan, A. tekintete oda volt tapadva a földszintre. Merően, szinte kétségbeeset­ten nézte azt a fiatal házaspárt, akik ön­feledten, szerelmes tekintettel beszéltek oda­lenn egymással. Hogy el ne árulja magát, megkérdezte Bárdostól : — Nem tudja, ki az a fiatal pár ott lenn? — Az ott? .. . szólt a férfi előrehajolva. — A Györky Pista a feleségével . . . Ked­ves fiu ; a kaszinóban gyakran találkozunk. Szerencsés gyerek . . . Rövid idő alatt szép karriért csinált a minisztériumban. Az asszony rá se hallgatott. Mintha ő nem tudta volna ! . . Aztán, hogy megint szóljon valamit, odafordult a férfihez: — Milyen csinos a felesége . . . — Afféle falusi libácska, felelte Bárdos. Olyan kis mezei virág . . . De hát a fiu, ugy látszik, boldog. Hja ! tette hozsá ne­vetve, — hathetes házasok ! . . Áz asszony csak annyit hallott, hogy boldog. Boldog az a bársonyarcu, ábrándos fiu, akit ő akart boldoggá tenni lelkével, testével, egész valójával . . . Egy év előtt még mindennapos volt a házuknál Györky A férje osztályában szolgált a misztériumban és a különben gőgös tanácsos szívesen látta magánál a megnyerő fiatal embert nemcsak a zsuro­kon, hanem a hót akármelyik napján is egy parti tarokkra. Vasárnapokon otthon volt a zárdából Ilonka is. Megszokták egymást. Es a leány tizenötóves szivének álmai ehhez a szőke fiúhoz fűződtek .. . Egy naiv kis regénynek bevezetése volt ez, ami­lyen ezer van a világon és amelynek a foly­tatása az igazi boldogságot szokta meghozni. Es ő, az elkényeztetett asszony, a tömjénezett szépség, akit az udvarlók raja vett körül, halálosan beleszeretett Györkybe. Mohó, vágyteli szerelem volt az, a har­mincas asszonyok fékevesztett szerelme, csábító és türelmetlen, odaadó ós követelő. Györky pedig hideg maradt. Kerülte az asszony égő tekintetét, kerülte azt a szenvedélyes arcot, amelynek minden izma szerelemről beszólt. Talán az ébredő sze­relem, vagy a főnöke iránt érzett tisztelet, elnyomták lelkében a szenvedélyt. Egy nap aztán elmaradt a háztól egy szó, egy sor magyarázat nélkül. A tanácsosnak valami sokoldalú elfoglaltságot emlegetett. Egy hónap múlva áthelyeztette magát egy más ügyosztályba ós az asszony nem látta többé, csak ma este . . : Akkor szamárnak nevezte dühében és ma este, hogy itt látta, érezte, hogy so­hasem csalta meg az urát csak akkor, amikor ez a szőke fiu hozta lázba szenve­délyes vérét, akit nem ugy szeretett mint ezeket a léha alakokat, akik nap-nap után körülveszik, szeszélyből, vagy éppen una­lomból, hauím szerette lelke mélyéből és testének minden idegével. Erezte, tudta, hogy ez volt az első, egyetlen igazi sze­relem az életben és hogy evvel az emberrel el tudott volnamenni mindenhova, nyomorba, szenvedésbe, gyalázatba, szolgálója tudott volna lenni és nem kórt volna érte mást, csak hogy szeresse lázas, olthatatlan sze­relemmel . . . És nézte, egész este nézte azt a fiatal párt . . . Az egész idő alatt alig szólt egypár közömbös szót Bárdoshoz, aki szerelmes vágygyal nézett az asszony hala­vány arcába. Az rá se figyelt. Valami keserű irigy­ség lopódzott a szivébe az iránt az asszony iránt ott a Györky oldalán. Ugy érezte, mintha egész életének a boldogságát az lopta volna el tőle . . . Előadás után fáradt hangon szólt Bár­doshoz : — Kisérjen kérem a kocsimhoz. — Talán haza kísérem, ha megengedi, — szólt a férfi. Hiszen olyan sápadt; még rosszul lesz az uton. — Nem ; köszönöm, egyedül megyek ; már jobban érzem magamat . . . Szótlanul mentek le a lépcsőn. Az asszony dideregve fogta össze belépőjét a

Next

/
Oldalképek
Tartalom