Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-09-17 / 75. szám

Az alispáni Jelentés. Az elmúlt hónapban a személybiztonság öt esetben volt megtámadva: Gyulaváiiban, Szeghalmon, Körözsladányban, Füzesgyarmaton és Orosházán 1—1 esetben. A vagyonbiztonság kisebb-nagyobb lopások által több esetben volt megtámadva : Gyulán 5, Szeghalmon 4, Körözsladányban, Szarvason 2—2, Vésztő, Orosháza, Tótkomlós, Gádoros és Sámsonban 1—1 esetben. Öngyilkosság volt 7: Szarvason ós Orosházán 2—2, Gyulán, Csabán és Öcsödön 1—1. Baleset volt 15. Azon esetekben, hol vétkes gondatlanság fordult elö, a hatósági vizsgálatot megindították. A vármegye területén tűz összesen 34 esetben volt. Leggyakoribbak voltak a szérűn keletkezett tüzek, melyeknek szalma, termény és takarmány kazlak estek áldozatul. Tűz volt Békésen 6, Szarvason, Gyulán 4—4, Orosházán, Öcsödön, Csabán 3—3, Endrődön 2, Tárcsán, Píöldváron, Szentetornyán, Újkígyóson, Gyulaváriban, Kétegyházán, Gyomán, Szeghalmon 1—1 esetben. A mult hóban az aratás, hordás, cséplés és nyomtatás volt folyamatban. A tengeri termés a hosszantartó szárazság miatt a megye nagy részében tönkre ment. a munkások helyzete elég jó, az átlagos munkabér 2 kor. Az ipar, kereskedelem némi lendületet mutatott. Megemlékezik a jelentés még a gyulai kiá'litásról ós állatdiiázásról, valamint arról, hogy mintegy 1000 kőműves és ácsmunkás és 250 harisnyagyári munkásnö sztrájkba lépett. Az állategészségügy a mult hóban nem volt kielégítő. Ragadós állatbetegségek nagyobb számmal fordultak elő, sok elhullás történt ós a forgalom is korlátozva volt. A száj ós körömfájás nyolc községben jelentkezett és hót esetben az derült ki, hogy Biharmegyéböl hurcolták ba a bajt. Augusztus hóban volt elhullás nagy haszon-állatban 30, kisebb állatokban 200Vári Szabó Bóla dr. gádorosi orvosnak fellebbezését, melyet az ellene indított fegyelmi ügyből hozott alispáni határozat ellen adott be, elutasították Petri Andrásné szeghalmi ós özv. S c h v a r z Hermannó gyulai lakosok utadóhátrálókát törölték. Goldberger Mihály ós N a g y Dániel kivételes nősülósi kérvényét pártolólag terjesztették fel a honvédelmi miniszterhez. Egészségügy, pénzügy. A közegészségügy állapota a mult hóban általában kielégítőnek mondható, kezdte a főorvos jelentésót. A fertőző bajok száma az előző hónaphoz képest emelkedett ugyan, azonban ezzel szemben a halálozási °/

0 csökkent. A betegségek közül leggyakrabban a gyomorhurut ós bólhurut fordult elő. A leggyakoribb halál-ok a bélhurut volt. Uralkodó fertőző bajként a hasi hagymáz jelentkezett, mely betegségnek oka legtöbb esetben a rossz ivóvíz volt. Tetemesen csökkent azonban a vörheny ós a kanyaró, melyek az előző hónapokban uralkodtak. Orvosrendőri vizsgálat volt élőn 152 esetben, hullán 6 esetben. Trahomás volt augusztusban 197, négygyei kevesebb, mint az előző hónapban. Gyógyszórummal beoltottak hatot; 2 meggyógyult, négy meghalt. A köztisztaság mindenütt kielégítő. A belügyminiszter leküldte özv. H eg e d ü s Lajosnénak az endrődi második gyógyszertár elhelyezése ellen beadott felülvizsgálati kórelmet, azzal, hogy visszautasítja. Tudomásul vették. A pónzügyigazgató jelentéséből kitűnt, hogy mily nagy hatással van az ex-lex az adóbefizetésekre. Az elmúlt év augusztusához képest a mult hóban 325 ezer koronával kevesebb adó folyt be. Doboz, Gyulavári, Ujkigyós községekben megvizsgálták az adókezelóst s azt rendben találták. személyforgalmat a teherforgalomtól. — Haviár főmérnök az alispán felszólalására megemlítette, hogy ez irányban: automobil közlekedés végett már nógy hónapja felirt a bizottság. Az akkori feliratot az alispán indítványára meg is sürgették. Tanügy. Augusztus havában többnyire irodai munkálatukkal foglalkozott a tanfelügyelő. Azonkívül Gádoros községgel tárgyalást folytatott két tantermes községi iskola ügyében. Pusztaföldváron átvett két iskolát, részt vett mint miniszteri megbízott a szarvasi tanítóképző pótkópesitő vizsgáin. Bejelenti, hogy Körözstarcsán megnyílt az uj állami iskola. A mezőberónyi képviselőtestület nem találta szükségesnek, hogy az iparos tanonc iskolához negyedik tanítói állás szerveztessók. Az ipariskolai felügyelő-bizottság e határozat ellen felebbezett s felebbezósót a közigazgatási bizottság elfogadta. Megengedték, hogy a gyulai ovodák számadását naptári év szerint terjesszók be. A békési gazdasági ismétlő iskola jövő évi költségvetését ós üzemtervét, valamint a a békési községi iskolák költségvetését elfogadták. Lengyel Károly körözsladányi tanitó korpótlók iránti kérvényét

! örömet felterjesztik, Farkas Ferenc korpótlók ügyében ujabb felvilágosításokat kérnek az egyháztól. Á szeghalmi óvónőnek a közigazgatási bizottság által való megerősítését a miniszter jóváhagyta: tudomásúl vették; az ügygyei kapcsolatosan B e n c z e Mária által beadott felebbezóst, mint elkésettet visszautasították. Benczúr Mihály felebbezésóre a szarvasi iskolaszók által megejtett ismétlő iskolai tanitóválasztást megsemmisítették. A tiszti főügyész előadmányait cselódés mezőrendőri ügyek képezték Érdekesebb T a r d i Lidia és Gábor

1 kölcsönónek ügye. A kiskorúak 400 korona örökrészét annak idején kölcsön adták s az árvaszók átírt a megyéhez, hogy miután a kölcsön biztosítását elmulasztották s az veszendőbe megy: indítson vizsgálatot, ki hibás ebben. Az alispán személyesen ment ki Gyomára vizsgálatot tartani s ekkor kiderült, hogy a pénz megvan s a csabai járásbíróságnál már tárgyalás is volt, melyen az egyik örökös részét fel is vette. Az árvaszéki elnök bejelentette, hogy miután több hivatalnok szabadságon volt, a hátralók 1300 ügydarab. Kérte a bizottságot, hogy sürgessék meg az új ülnöki állásra vonatkozó kérelmet. Az államópitószeti hivatal jelentése után felszólalt Fábry Sándor alispán ós a gyula—csabai, csaba—orosházi ós mezőtúr—szarvasi vonalak mizériáit ismertetve, azt indítványozta, hogy kórjók fel a kereskedelmi minisztert, rendezzen e vonalakon automobil közlekedést, elválasztva igy a kizárólag olyan ipari termékek vannak, amelyek a városi közigazgatás ós a városi közintézmények szolgálatában állanak. A városi közigazgatásnak és önkormányzatnak ez a nagy birodalma a német városok kiállításában mintegy megelevenedik előttünk. A tervek, térképek, írások és kimutatások ezrei nem holt anyag, hanem élő beszéd, amely bizonyságot tesz az emberi törekvés ós szorgalom gyümölcsöző voltáról. S hogy ne csak a szakértők érdeklődjenek, akiknek a búvárkodásra tenger anyag kínálkozik, hanem hogy a laikus nagy közönség is élvezhessen és tanulhasson, a szemléltető feltüntetés mesterein ügyes módjai vannak alkalmazásba véve, amihez szakemberek folytonos nyilvános magyarázatai társulnak. Igy például a közrendószeti kiállításban magyarázzák egy nagy csoportnak a bűntettesek fölismerésének segítő eszközeit: a fényképezést, a Bertillon-téie testmórós módszertanát, a daktiloszkopiát, az ujjak lenyomatának vizsgálatát — mindehhez a gyakorlati példák százait' mutatják be. Egy másik pavillonban magyarázatokkal kísérve beBudapest, szept. 16. (Saját tud. távirata) mutatják az összes fertőző betegségek Jeruzsálemből érkező távirati jelentós sze- mikroszkopikus kulturáit képekben ós plaszrint ott tömegesen gyilkolják a különféle tikusan feltüntik e betegségek külső • 7 , • •. i szimptomait, bemutatlak a fertőtlenítő keszerzetesrendek tagjait. szülékeket és eljárást. Ismét másutt kivo— nul a tűzoltóság minden gondolható modern Bolgár hirek fölszereléssel ós tanulságos gyakorlatokat A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A politikai helyzet. Budapest, szept. 16. (Saj. tud. távirata.) A tegnap hírei szerint igen meglepte a politikai köröket az. hogy Széli Kálmán Reichenauba utazott, hogy Körberrel találkozzék. Széli Kálmánnak megbízatására következtettek e dologból. Ma Széli visszatért Reichenauból Körber kíséretében s mindketten Bécsben maradtak. Legyilkolt szerzetesek. Budapest, szept 16. (Saj. tud. távirata.) Belgrádból érkező távirat szerint a cirkáló bolgár bandák legyilkolták a török határAmint hírlik Bulgáriában huszonötezer tartalékost behiotak. Városok kiállításaE cimen Bókósvármegye főispánja L uk á c s György kiváló cikket irt a Budapesti Hírlapba, mely cikkben a drezdai kiállításon szerzett tapasztalatait és a kiállitás tanulságát írja meg majdnem teljes három hasábon keresztül. Lukács György nagy és hatalmas tanulságokat von le a városok drezdai kiállításából s ez indit bennünket arra hogy a cikből — térszűke miatt kivonatosan — a következőket adjuk : A német birodalom százhuszonnyolc nagyobb városa, a mely százhuszonnyolc város számszerint a birodalomnak tizenhárom millió lakosát képviseli, ez év nyarán Drezdában, a szász király székvárosában úgynevezett városi kiállítást rendezett, amely még e hónap végéig megtekinthető. Ezért a kiállításért, minthogy a nagy német egységet, az egész németség céljainak ós érdekeinek azonosságát eddig ismeretlen, uj. külső alakban tünteti föl, lelkesednek a németek. Ne is csodálkozzunk rajta. Hiszen az egész ujabb kulturális fejlődés eredményeiről számol be ez a kiállítás, s az eredmények vajmi szépek. Országnak és világnak el kell ösmernie, hogy valamint az utolsó három évtized alatt a német ipar az angol és az amerikai iparteljesen egyenlőjogu versenytársává nak fejlődött, ugy vezet Németország a város rendezés terén is. A német városok kiállításának az a célja, hogy bemutassa a német városok fejletsógét a XX. század elején, hogy szemléltető módon tüntesse föl: mennyire haladt a városoü közigazgatása az utolsó évtizedek alatt. A kiállitás tehát a városi önkormányzati ós közigazgatási tevékenység által létesített intézmények szemléltető feltüntetése. A ki gondolkodott a városok fontos szerepéről az emberiség haladása terén, a ki tudja, hogy a modern városfejlesztésnek mily óriás problémákat kell megoldania, annak el kell ismernie, hogy nem közönséges föladat volt megrendezni a német városok kiállítását olyanképpen, hogy igazán hü képét nyújtsa a városi közigazgatási ós önkormányzati szervezet pár évtizedes céltudatos munkájának és emunka eredményeinek. Hiszen a mióta az emberiség fejlődése intenzivebben indult meg, a haladás gócpontjai mindig a városok voltak. A németek városi kiállítása kiterjed a városi közigazgatási ós önkormányzati működés egész birodalmára. Röviden csak annyit legyen szabad megemlítenem, hogy a kiállitás felöleli : a városi közlekedés, utak, utcák, kikötők, hidak, csatornák, közvasutak építésének, a közvilágításnak, a vizlevezetésnek ügyét; a középitkezóst Ó3 a lakásügyet; a közegészséget ós közrendészetet ; a népoktatást; a szegényügyet, betegápolást, a közjótókonyságot; a képzőművészetek oltalmát és fejlesztést; a városi közigazgatás ós önkormányzat szervezetét ós ezek körében berendezett intézményeket, a minő például a városi takarékpénztárak ügye. Minthogy pedig a tekníka és az ipar óriás fejlettsége parancsolóan követeli, hogy vívmányait a városi közintézmények lótesitósónól fölhasználják, a németek a városi kiállitás mellett egész külön iparkiállitást rendeztek, amelyben tart. S most álljunk meg egy percre, mondja a főispán és vonjuk le a német városok kiállításának tanulságait magunkra, a mi viszonyainkra. Imponáló az, hogy a német szövetség annyi államának oly sok városa tevékenységét mennyire áthatja az egységes nemzeti szellem. Nemcsak városaik kulturáját akarták a németek bemutatni, hanem nyomatékosan törekedtek arra, hogy külsőleg is kifejezést adjanak annak, hogy a német kultura fókusai teljes érdekközösségben vannak egymással, hogy törekvéseik teljesen azonosak és át vaunak hatva az egységes német nemzeti szellemtől. És nem véletlen, hanem cédtudatosság az, hogy éppen a német városok kiállítása idejében leplezték le augusztus 30-án a drezdai Bismarckszobrot. Ott áll a vaskancellár ércalakja, egészen alacsony talapzaton, sürgő-forgó németjei között, az üzleti forgalom ós az emberi közlekedés legnagyobb forgatagában, mintha külön-külön mindenkihez szózatot intézne, a ki ott elhalad és a ki német, hogy: „Wir deutsche fürchten Gott sonst nichst in der Welt !

u S mig a német lelkesen tekint az ércalakra és megérti intő szavát, az én magyar lelkem azon töpreng: ha a külön államokká széttagolt németség cselekvésében és munkájkban annyira egységes tud lenni, mi végre a széthúzás, a sok visszavonás a mi sorainkban, akik pedig számban is oly kevesen vagyunk ? Nemzeti szellemet és lelkesedóst nem kell tanulnunk a németektől. De igenis összetartást. Hiszen ez a német nagyság titka. Egy másik, felemelő tanulsága a németek városi kiállításának az, hogy a német városok ezt az alkalmat nem arra használták fői, hogy panaszkodjanak, maguknak az államokkal és a birodalommal szemben uj jogokat ós kedvezményeket követeljenek. Ellenkezőleg. Szövetkeztek a kiállításra a végből, hogy a kötelességteljesitésben tanuljanak egymástól. Ilyen a haladó szellem, amely nem folyton jogot fürkész ós kedvezményt keres, hanem kötelességet ismer és dolgozik. Hassa át ez a szellem a mi városainkat is. A német közigazgatásra és az önkormányzatra kettős haszonnal is jár a városi kiállitás. Egyfelől jótékony érintkezésbe hozta a közigazgatás szétszórtan működő munkásait ós a tapasztalatok ós nézetek kicserélése utján a városi közigazgatás óovábbi fejlődésének életerős alapját rakta le. Másfelől közelebb hozta egymáshoz a közigazgatási szervezetet és a nagy közönséget. A nagy közönségnek módjában van érzékileg szemlélni a közigazgatás áldásos tevékenységét. A közigazgatási szervezet és a közönség bizalma egymás iránt és kölcsönhatása egymásra kétségtelenül jelentékeny tényezője a továbbhaladásnak. Tanulság gyanánt azt állapítom meg, hogy a magyar közigazgatásra is vajmi jótékonyan hatna a szervezeti szövetkezés. De még sokkal jótékonyabb eredményeket érhetünk el, ha sikerül mennél alkalmasabb formákat találnunk, amelyek a közigazgatást a közönséggel, az élettel szervezeti összefüggésbe hozzák. Meggyőző módon bizonyítja be a német városi kiállitás azt, hogy a modern városrendezés sikerének nyitja a tekníka vívmányainak okos fölhasználásában van. A teknikai tudományok annyira föllendültek, az ipar oly nagyot haladt, hogy amely város nem siet föliiasználni e vívmányokat, az hamarosan a visszafejlődés lejtőjére jut. Éppen ezért tagadhatatlan igazság, hogy egy város életerejét, hogy ott folyton építenek, köveznek, csatornáznak, síneket raknak. Holt város az már ós nem fejlődésre képes, amely azt tartja magáról, hogy kész. Szívleljék meg mindezt a mi városaink is. még az nap este elcsattant ajakán az első forró, szerelmes csók. Félénkem viszonozta Később bátrabb lett, sőt nemsokára elkövetkezett az az idő, mikor ő kereste forró, felgerjedt vágyakozással az ajkamat Egy napon megdöbbenve láttam, hogy ez a perzselő ajkú, lázas hevülósben égő lány mennyire más, mint volt a másik, a szelíd, félénk, ábrándos bakfis, aki egy tettenórt pillantás után pirulva szaladt ki a szobából. A zárkózott bimbó kipattant a csókok tüzében, ölelkezések hevében gyorsan fejlődött öntudatos; hóditni akaró, bűnös vágyakat íejtegető mérges virággá. Megijedtem tőle, mint a gyerek, aki elrontott valamit, amit nem tud helyreigazítani. S megfutottam. Nem tudtam azt a lányt igy látni, minden csókja fulánk volt, a szivemig hatolt. És egyre kisértett a másik, az eredeti formájában. Akkor éreztem azt, amit most te érzesz. A gyöngéd, szeretetteljes, jó ós ártatlan leány eltűnt. Visszavonhatatlanul elveszett. Botor fővel ón magam semmisítettem meg. Most már (beláttam, hogy mit vesztettem, hogy vak voltam, hogy ostoba voltam. Későn . . . hiába. No, fiacskám ! mit szólsz hozzá? Vidéki ur lennék, piros-pozsgás ábrázattal, kéthárom gyerekkel s nem ülnék veled most éjfél után egy órakor itt a „Szerecsenben". Jobb lenne. Különben ki tudja? A hugocskám férjhez ment egy vidéki fiskálishoz. Egy évi házasság után válik az ura tőle. Talán ennek is ón vagyok az oka. Meglehet, hogy nem. Az ember sohasem láthat a másik emberbe. Őzike szemek mögött is rejtőzhetik ragadozó természet . . . Ügy lehet, okosabb itt ülni veled a „Szerecsen"-ben, öreg! Mindenesetre késlekedés nélkül igyunk meg még egy pohár szeszecskót. Erről legalább tudjuk, mi rejlik benne. Jó ez fiam, hidd el. Különösen sebhedt szivekre felette üdvös. félék a hangulatai. Én például nagyon sokféle vagyok. A sokféle emberből azt sem tudom, melyik az igazi. Azaz, hogy mégis. Ugy hiszem, most vagyok őszinte. Most, amikor tisztán látom a körültem fekvő sivárságot, a maga kietlen valóságában. S bizonyosan tudom, hogy az életrendemet összetevő sok ideges kapkodás, a változásnak, az újnak kétségbeesett hajüászása mit jelent. Fáradtságos, kietlen keresését a boldogságnak. Minden ember számára van egy helyzet, amelyben vérmérséklete, hajlamai szerint boldog lehet. Én például szolid nyárspolgárnak születtem, aki szerelemből házasodik s családi békességben, rózsafákat szemezve, éli le az életét. Ehelyett belesodróttam ebbe a zaklatott, izgalmakkal teli életbe. Rövid uton sceptikus úrrá lettem, aki nem hisz már sem önmagában, sem másban, s aki elvesztette a képességét arra, hogy józan, becsületes módra élve, boldog legyen s valakit boldoggá tegyen. Amikor az unokahugom elpirulva, kiszaladt a szobából, akkor értem a válaszútra. Ha véletlen szerencseképpen megtaláltam volna az igazi, józan ós becsületes ábrázatomat, igy gondolkodtam volna: — Adj hálát az Istennek, hogy egy hü, becsületes leány lelkében igaz vonzalmat támasztottál. Ez a boldogság ós semmi más. Menj, tedd magadóvá addig, amig nem késő. És azonnal felkerestem volna a nagybátyámat, megkértem volna tőle az unokahugom kezét, örökre hátat fordítva ennek a bűnös Babilonnak. De nem ezt tettem. Nagyon hízelgett nekem ez az akaratlan diadal. A hiu, léha élvezetet kereső ember kerekedett bennem felül, kedvem támadt, hogy a Don Jüan szerepót játszam. Nagybátyám helyett az unokahugomat kerestem fel. A méhesben akadtam rá. Összerezzent, mikor meglátott. Lágyan szóltam hozzá, megfogtam a kezét. Reszketett, mint a foglyul ejtett őzike. És