Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-07-09 / 55. szám

ért, a kereskedő pedig iskolás gyermekeknek adja el potom áron a hires szubvencionált magyar gyártmányt. Igy nem lehet magyar ipart pártolni. Keressünk hát egy uj, megfelelőbb mottót s ez az, hogy : „Pártoljuk a versenyképes magyar ipart." Rákóezi napja Csabán, Békés vármegye egyetemi ifjúságának lelkes, hazafias buzgalmát a legnagyobb siker kisérte. Az eszme, mely az ifjúság tüzlelkéböl pattant ki, nem vált hamuvá és nem maradt sok parázs : gyújtott min­denfelé s a Rákóczi ünnepély méltó volt a sziveket eltöltő nemes érzelmekhez. Áz ifjúság minden hevével, minden buzgalmával munkálkodott a hazafias ünnep sikerén ós az ifjúság erejének, hazaszerete­tének ne lenne eredménye ? Áz egész vármegyéből ide vándoroltak az ifjak, hogy közösen ünnepeljék ifjú lelkük lángolásá­val a szabadság örök eszményképét s hogy például szolgáljanak azoknak, kiknek szive nem tud igy dobogni a hazáért. Békósvár­megye büszkén tekinthet ifjúságára, nyu­godtan nézhet a jövőbe, — a jelen ifjai, kik a jövő emberei lesznek: tudják ha­zájukat szeretni. Az itjak lelkesedését — élükön Pász­tor Mihály elnökkel, ki itt a hazafias eszmét felvetette —, megértette a polgár­ság, megértette mindenki s az ünneplésben nem volt ellentót, nem volt zavar, a haza­fiság szent tüze égett csak e napon. Az ünnepély követkaző részletei har­monikusan olvadtak egybe s alkottak egy nagy egészet, melynek emléke sokáig élni fog a szivekben. Istenhez való foházkodással kezdődött a nap, majd a község lakossága rakta le hódolatának jeleit Rákóczi emléke előtt a törvónyalkotta testületben: a kép­viselők testületében, az ifjúság lelkesedése mellett a polgárság ezen ünneplése tette való közös ünneppé Rákóczi napját. Délben közebéd volt, délután a Kossuth-téren az egyetemi ifjúság ünnepelt, este pedig művészi hangverseny zárta be a napot, hogy megkezdődjék utána a tánc. Vasárnap reggel ünnepies külsőt köl­csönzött Csabának a zászlódisz és mozgal­masabb volt a Főtér és Kossuth-tér kör­nyéke. A nemzeti szinü lobogók mellett Rákóczi Ferenc szineit is lengette a szellő, a piros-íeketót. Meg a nap is kedvezett e nagy napon, tüzesen szórta alá sugarait s a tiszta égen egy felhő sem látszott, mely megrontani Ígérkezett volna a délutáni ünnepélyt. A templomokban. Legelsőbben az egyházak ünneplésére vonult nagy csoportokban a közönség, az elöljáróság, a hivatalnoki kar s a testületek, Az ev. egyház kistemplomában Szebe­rényi Lajos volt az ünnepi szónok, ki Rákóczi Ferencről emlékezett meg. Nem­csak az államférfiről, a hazaszerető ma­gyarról beszólt, — hanem méltatta mint egyházához, vallásához hü férfiút is. A róm. kat. templomban ünnepi mise volt Rákócziért, melyet fényesen celebrált N e­m e s k e y plébános. Az izr. templomban dr. K o h n Mihály kispesti kerületi főrabbi mondott hatásos, hazaszeretettől átérzett beszédet. Rákóczit Mózessel hasonlította össze, miután szintén az kígéret földjére: a szabadság s a nemzeti jogok Ígéret föld­jére óhajtotta volna vezetni népét s bár ha­záért küzdött, hazátlanul kell idegen földben nyugodnia. Az egyházak ünnepén minden templomban nagyszámú közönség volt jelen hazafias áhítattal az ünnepi istentiszteleten. Többen két egyházban is meghallgatták az ünnepi beszédeket, miután az isteni tiszteletek kezdete nem esett éppen egy időbe. Az egyházak után ünnepelt a köz­ség, 11 órakor volt a képviselőtestületi közgyűlés. A Kossuth ünnepély óta nem volt ennyire tömve Csaba képviselőtestületi ta­nácskozó terme, mint ez alkalommal. A széksorokat az érdeklődő közönség teljesen elfoglalta, mig oldalt, hátul ós a karzat alatt az állók tömege szorongott s a karzat is tömve volt. Ott volt a hallgatóság soraiban Lukács György főispán, ki védője is volt az ünne­pélynek, a vármegye tisztikarából Daimel Sándor főjegyző, Berthóty István al­jegyző, S z t r a k a György főszolgabíró, S a i 1 e r Elek tb. főszolgabíró, a község teljes elöljárósága s hivatalnoki kara, Csaba intelligenciájának számtalan tagja, a csabai lelkészi, a főgimnázium tanári kara, tanítói kar, az egyletek, körök, testületek tagjai nagy számban. Az elöljáróság bevonulásával elcsitult a terem moraja és Zsiros András községi biró, a képviselőtestület elnöke rövid be­szédben üdvözölte a megjelenteket, a kép­viselőtestületi tagokat és közönséget s meg­nyitotta az ünnepi közgyűlést. A közgyűlés ünnepi szónoka Donner Lajos polg. iskolai igazgató lett volna, kit azonban egy állami tanulmányut távol tar­tott. Helyette megirt beszédjét Korosy László főjegyző olvasta fel, a közönség nagy tetszése ós figyelme közben. A nagy tör­téneti tudással, széles látkörrel ós mély filozófiával megirt beszédet, mai számunk tárcájában közöljük. A beszéd végeztével felállott Szalay József községi képviselő ós indítványozta, hogy a képviselőtestület szavazzon jegyző­könyvi köszönetet Donner Lajosnak s ünnepi beszédét is foglalják teljes egészében a gyűlés jegyzőkönyvébe. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. F á b r y Károly szintén inditványnyal lépett elő. A mai ünnepély meghívóit, plakátjait, az ünnepi közgyűlés jegyző­könyveit helyezze a község örök emlékül irattárba, hogy a jövő nemzedéknek is tanújele legyen a i'ógiek hazafias órzüle téről. Ezen indítvány is lelkes helyeslésre talált. Végül Lukács György dr. főispán emelkedett szólásra. Mielőtt az ülés bezá­rulna, kezdte beszédét, legyen szabad pár szóval kifejezni érzelmeit. Azt a nagy örömet, amely lelkét ebben az ünnepélyes pillanatban eltölti. Amint látja, Csaba pol­gársága és a megye egész társadalma áldoz a nemzeti mult, a történelem nagy emlé­keinek. Tanúságot tesz ez a sziveknek veleszületett hazaszeretetéről, amelynek alapján lehet a nagy és szabad hazát elérni. A vármegye főiskolai ifjúsága a tudomány szövétneke mellett mutatja meg hazasze­retetét és lelkesedését. A mai szomorú helyzetben ez biztatás a jövőre, mert lát­ható, hogy a jövő nemzedék lelke át van hatva a nemes eszméktől és a hazaszere­tettől s igy remélhetjük a haladást ós fejlődést. A magyar király bölcsessége, szellemnagysága alatt haladni fog a fejlő­dós, ha a szivekből kiirthatatlan lesz a nemzeti érzés. Éljen a király, éljen a haza. A főispán beszédére felhangzott a meg-megujuló dörgő éljen ós Zsiros András biró az ünnepi közgyűlést bezárta. A közönség szótoszlott, hogy a délutáni ünnepélyen ismét egybegyűljön. Délben a Széchenyi ligeti vendéglőben társas ebédre gyűltek Csaba ünnepi ven­dégei, a szereplők, a vidéki egyetemi ifjak, a rendezőség ós az érdeklődő közönség egy része. Az ebéd kedélyesen, vidáman tartott addig, mig a délutáni ünnepélyre nem kellett vonulniok a szereplőknek s rendezőknek. Pásztor Mihály ifjúsági elnök mondott pohárköszöntőt a vendégekre és a szereplőkre. Az egyetemi ifjak ünnepe. A Kossuth-téren három óra felé már hullámzott a nép és körül vette a szónokok és szavalók számára felállított dobogót s a hölgyek számára elkészített ülőhelye­ket. Midőn a közönség teljesen egybegyűlt — 1500 ember lehetett a téren kezdetét — vette az ünnepély. Első számképpen a csabai iparos dalos­kör énekelte el a Himnuszt, melyet a kö­zönség kalaplevéve hallgatott meg. Ünnepi beszédet mondott ezután Kun Béla, disz­magyarban öltözötten, a kolozsvári Rákóczi­bizottság ós Egyetemi kör elnöke. Beszéde telve volt a hazaszeretet minden hevével és lendületével s nagy hatást gyakorolt a hallgatóságra. Beszélt a hazaszeret nemes érzelméről, majd a Rákóczi korszakra tért át s az akkori lelkesedésnek mostani ellen­téteül felhozta, hogy Rákóczi hamvai ide­genben porladoznak. Rákóczi ós Bercsényi 1 szülőhelyeit emlékjel nem disziti, a terület a AVindischgrátz hercegi uradalomhoz tar­tozik, galambdúc az emlék rajta. Nem méltó a magyar hazaszeretethez, hogy I nemzeti hőseinek emlékét igy tiszteli. A beszédet a közönség nagy tapsviharral s éljenzéssel méltányolta. ható önfeláldozása sem. Öt-hat vármegyét magában foglaló területen történik meg több helyt, hogy elköltözik, sivataggá tesz mindent, hadd pusztítsa el az ellenséget éhség, ragály ; egyszer Debrecen egész 25 ezernyi lakossága fut a mocsarak közé, erdőkbe, otthagyva az üres várost, hogy a zsoldos had ne gyűjthessen benne erőt. Borzasztó rendszabály, bámulatos közszel­lem kifejezése, mikor a nép maga sürgeti, alkalmazza ós sikeres is, mert több ízben az ellenség nagy vállalatainak kudarcát idézi elő, de állandóan nem alkalmazható s igy végeredményben hiábavaló. De hát népháboru volt ez lényegében, csak félig rendes hadviselés, a magyar népben szuny­nyadó elemi erők fölzudulása, vad hánykó­dása, melyet sem Vak Bottyány, Bercsényi Miklós, sem a kitűnő Károlyi Sándor, sem maga a tejedelem nem tudott teljesen sza­bályozni, de talán katonai lángész, hosszú hadvezéri tapasztalat, egy Szavojai Jenő sem tudott volna. Azonban a császári ha­dak 2/s-dót mégis lekötötte, a harc éppen népi természeténél fogva hosszura nyúlt és igy a császári udvarral szemben Rákóczi kezébe a legjobb diplomatiai fegyvert adta, a mellett, hogy a kuruc szellemet meg­gyökeresítette, nagyra növelte, a mi műve­lődéstörténeti ós politikai tekintetben egy­aránt annyira fontos s a minek az erőteljes eredeti kuruc népköltészet oly ékesen szóló tanúbizonysága. Rákóczi Ferenc rendkívüli érdemeinek súlypontja ügyesen, nagy körültekintéssel vezetett tárgyalásaiban fekszik, melyeket XIV. Lajossal, Nagy Péter orosz cárral, de különösen Angliával ós Lipót többi északi szövetségeseivel folytatott. Ezekben maga-magának volt a minisztere, még fő­emberét, Bercsényit sem avatta be min­denbe. Európai ügygyé az ő diploma­tiája tette a belháborut, amely a császári házra csak ezáltal lett olyan imminens veszéllyé, a makacs küzdelem azért is húzódhatott szokatlan hosszura, mert Rá­kóczi állandóan kitudta eszközölni a francia pénzsegélyt s hogy Lipót ellenséges akarata élete végén megtört, fiának, Józsefnek a magyarokkal való kibékülést meghagyta, hogy József korai halála után Éleonóra királynő a PálfFy József ós Károlyi Sándor közvetítette bókét megkötötte, annak a meg nem szűnő sürgetésnek, nyomásnak volt következménye, melyet lerombolván lassanként a gyontatók, a Kollonicsok ós Sailernek befolyását, különösen Stepney (olv. Stepni) angol követ ós társai gyako­roltak a bécsi udvarra. A hadjáratnak ez a szellemi része Rákóczi legsajátabb mű­ködési tere volt, ahol biztosítani kellett a nemzet iszonyú vóráldozatainak gyümöl­cseit, ahol maga magát multa , fölül fárad­hatatlanságban, példátlan erőfeszítésben, odaadásban, következetességben ós önzetlen áldozatkészségben. A szatmári békében neki biztosított kegyolmet sem fogadta el, föl­áldozta óriási vagyonát ós mindazt az előnyt, melyet fejedelmi rangja biztosit­hatott volna neki, hogy a kfilhatalmak ama kezességót, amelyen annyiszor meg­törtek az egymás iránt bizalmatlan alku­dozók békekisórletei, pótolja intransigens álláspontja, fönntartott diplomatiai össze­köttetéseinek súlya a külföldön, mint egy állandó mementó, azoknak szánva, akik a szatmári békében biztosított nemzeti jogokat csorbítani akarnák. A kivívott eredménynek föltételét a szövetkezett magyar népnek ós nemességnek sajátságos hadviselése ké­pezte, de maga ez az eredmény Rákóczi Ferenc diplomatiai tevékenységének volt egyenes következménye. Különösnek látszik, s az első pilla­natban fölfoghatatlannak, hogy Rákóczi Ferenc neve, a ki talpig aristokrata volt, bár a legnemesebb fajtáidból, a ki abban tündökölt leginkább, a mi a nép látkörén messze fölötte áll, a nemzetközi viszonyok fölhasználásában, a ki a néppel való sze­mélyes érintkezés utján nem kereste a népszerűséget, oly mólyen bevésődött, mégis a" nép emlékezetébe, mint akár Mátyás királyé. „Azok a rétegen, mondja történet­írója, melyeket annyira szeretett, az urak ós birtokos nemesek, az uralkodó osztály, csakhamar nevét is megbélyegezték. Ellen­ben a szegény tömegek, a jobbágyok, parasztok, egytelkesek, szóval a szociál­gazdasági szervezet mostoha gyermekei szivükbe zárták emlékét s emberöltőről emberöltőre megőrizték hűséges szeretettel. Szenvedéseit ós csalódásait, tört reményeit ós bánatát a tömeg a Rákóczi névben foglalta össze s ez a név a főurak palo­táiból, a nemesek kúriáiból ós udvarházai­ból száműzve, a szegények kunyhóiban ós szalmatetős viskóiban templomot talált, hol másfél századon át kegyelettel áldoztak emlékének . . . Oly kornak adott ő nevet, melynek tusái megrendítő tragikumukkal nemzedékről nemzedékre erősen befolyásol­ták a lelkeket s melynek megítélésében az egymással küzdő pártok szenvedélyei ós előítéletei a mai napig érvényesülnek." I Azt bizonyítja a néplélek, amaz esz­mónyesitő, szinte mythosképző tevékeny­sége, melynek Arany Rodostója olyan megkapó hangot ad, Rákóczi Ferenc nagy alakjának pártszempontból való fölfogása a kifejlett magyar kultura mai hordozóinak a körében, hogy ő nem a Bocskaiak, Bethlenek, Thököliek sorában az utolsó, hanem az uj Magyarország alapvetőinek elseje, az uj Magyarországé, a melyben a nép óhajainak, szükségeinek, eszméinek figyelembe vételét, kielégítését, megvaló­sítását, esetleg irányítását tartják a közélet fórfiai, az előkelők, a vezetők hivatásuknak, f mert ettől függ az összes társadalom jóléte, haladása, a melyben egyenlő joggal és kö­telessógórzettel vesz részt szegény ós gaz­dag a haza emelésében, alacsony szárma­zású ós magasrangu egyenlőn áldoz pénzzel, vérrel a haza fönntartására, oltalmára ; ennek az uj Magyarországnak voltak úttörői Rákóczi ós hős kuruc társai, mert ennek a szelleme szól hozzánk minden szavukból, 1 tettükből, busán, de erőteljesen, komolyan, de szépen, szívhez szólón, de férfiasan, mint a tárogató hangja. Hálás utókor kegyelete virraszt,virrasz­szon időtlen időkig, csontjaik fölöttitt a szent haza földjén s messze a Bosporus partján !' Sailer Gyula joghallgató szavalta el ezután nagy lelkesedéssel ós hatássa l L a m p ó r t Géza „Rákóczi" cimü költe­ményét, majd kurucdalokat énekelt a csabai iparos dalkör. Az ének után a régi kuruc hangszer, a tárogató hangzott fel F a r k a s Jenő műegyetemi hallgató kezében, mes­terien. C z i n k a Panna dalait, majd a Kossuth nótát játszotta lelkes tapsok között s a közönség is énekelte. A fővárosi egyetemi ifjak nevében Kovács J. István mondott üdvözlő beszédet nagy szónoki készséggel ós nagy hatással. Beszédében megemlékezett arról, hogy az ünnepély közönsége mily kevés Csaba negyvenezer lakosságához, ha most kevesen jöttek ünnepelni, hányan jönnének akkor, ha a haza tettekre hivná fiait. A szarvasi ifjúság nevében B e h á n Pál, a berényi ifjúság nevében B 1 e u e r László mondott üdvözlő szavakat. Végül Pásztor Mihály tanárjelölt szavalta el tűzzel, buzdítással Kun Béla „Rákóczi hamvai" cimü szép költeményét. E szavalat zárta be az ünnepélyt, mely után még a csabai újjászervezett szociál­demokrata kör tagjai, — kik keskeny nemzeti szinü szegélyes piros zászló alatt vonultak fel — énekelték el a munkás Marsailles-t. Kuruo-estély és tánovig-alom. A mint az este elérkezett, ismét együtt volt a közönség a liget fái alatt ós nagy várakozással fordult a kuruc-estóly felé. Az estély programja változást is szenvedett, ami előrelátható volt Rákosi Viktor, ki ünnepi szónoknak Ígérkezett, a zavaros po­litikai viszonyok, a függetlenségi párt vál­sága miatt nem jöhetett le s már az estélyen kiosztott műsoron Kovács J. István neve szerepelt. A számozatlan helyek folytán a kö­zönség kilenckor egészen egybegyűlt ós Farkas Jenő tárogató nyitányát élvezettel hallgatta. Farkas művésze a régi hang­szernek s meg tudja ragadni a közönséget. Utána jött volna Rákosi Viktor ünnepi beszéde, kinek helyébe Kovács J. István lépect fel a dobogóra. Kovács intelligens szónoki képességgel rendelkezik s mint a délutáni ünnepélyen, ugy most is elragadta a közönséget beszédének hazafias tüze, eszmei tartalma, meggyőző ereje. B. Ruzsinszky Ilona, a nagy­váradi színház tagja, a kiváló énekesnő adott elő ezután Dóczi-dalokat (Bánatos a szivem nagyon. Megkérdeztem egy kis lánytól, Azt álmodtam az éjszaka, Nádfe­deles kis hajlékom,) behízelgő csengő han­gon, melyet művészettel használt a közön­ség gyönyörűségére. Alig tudott a hallga­tóság betelni énekével, újból ós újból hallani kívánta. M e 1 c z e r Tibor művészete pedig mái ismerőse volt a közönség csabai részé­nek s igy még nagyobb várakozással tekintettek számai elé. Melczer ismét bebi­zonyította, hogy a régi magyar zenének ismerője: hivatott ismerője. Technikájában is haladt s játéka nyert kifejezésben és erőben is. Népdalokat, kesergőket, frisseket játszott s egy „Melcerkovitz" palotást, melyben zeneszerzői képességét mutatta be. A közönség elragadtatással hallgatta s számtalanszor kitapsolta. A műsor utolsó száma Pataki Jó­zsefé, a szegedi színház tagjáé volt Patakinak szülővárosa Csaba s szinte a közönség előtt emelkedett művészetének magasabb ós magasabb fokaira. Egy Rákóczi korabeli kurucköltemónyt adott elő bensősógteljes hévvel s megrázó erővel. Újra láthattuk a művész haladását, mely az ország egyik legjobb vidéki színpadára vitte. Éljenzés ós tap3 jutalmazta művészetét. Éz/.el véget ért a kuruc-estóly, meg­kezdődött a táncvigalom, a vidám mulatság ott, hol pár perc előtt a művészet és a hazafiság szállott. S meg volt az igazi „kuruc" jókedv, bőven volt táncos s csak reggel felé ért véget a vigalom. A hangversenyt követő táncestélyen ott voltak: Asszonyok: Áchim Ousztávné, Szalay Sándorné | Neumann Manóné, özv. Bak Lászlóné, Fejér Béláné, Khment Etnilné, Pirnger Jánosné, Szeberényi Lajosné, Csepregi Oyörgyné, Linder Károlyné, Weisz Edéné, Kovács L Mihályné, Szarnék Samuné, Kocziszky Mihályné, Borosné, Áchim Jánosné, Kostyán Jánosné, Szarvasy Arzénné, dr. Vas Vilmosné, Réthy Béláné Ős Lajosné, Jávor Qyuláné, Fábry Károlyné, Wagner Ferencné, dr, Kerényi Sománé, Sonnenfeld Sámnelné Rosenthal Ignácné, Liska Jánosné, Bohus Elemérné, Sozanszkyné, Horváth Mihályné, Nyisztor Adorjánné, Bauer Mórné, Tausz Józsefné, Leányok: Molnár Edit (Budapest), Boros Eszti (Köröstarcsa), Luxeder Erzsébet (Törökbecse), Szarvasy Mariska és Erzsi (Gyulai, Bozán Mariska (Nyíregy­háza), Kostyán Vilma (Mezőberény), Rosinger Brigitta, Fábry Margit, Löffler Margit, Kerényi Böske, Szamek üiza, Ős Emma, Oesterreicher Riza (Budapesti, Weisz Olga, Sonnenfeld Margit, Áchim Mariska, Szeberényi Irén, Kocziszki Katica, Linder Mariska, Horváth Ida, Kovács Teréz, Bauer Felice, Biró Szeréna (Gyoma), Bohus Erzsi, Liska Margit, Melczer Jenke (Budapest), Tausz Oiza, Szalay Lini, Vidovszky Teréz, Csepregi Ilona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom