Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-09-13 / 74. szám

pozitív haszna lehetne. De testet az eszme sehogysem öltött még. A politikusokra különben mintha valami fásultság nehezednék. A kormánypárti képviselők közül ma már csak nagyon kevesen vannak Budapesten, ós a Lloydklubban csöndes az élet. Mérvadó államférfi a király elutazása óta alig-alig fordul meg ott és a képviselők ezidőszerint móg kevésbbé vannak tájékozva, mint azelőtt. Hogy milyen megoldás várható s hogy mikorra várható, arról senki sem tud bizonyosat. Ugy hirlett ma, hogy gróf Andrássy Gyula Bécsbe utazott, s igy a könnyen kombináló politikusok most benne látják a jövő emberét. Á páltközi konferencia eszméje más formában is előkerült. Apponyi Albert grófot felkereste Szentiványi Árpád majd Sebes Dénes és Bedőházy János függetlenségi képviselő, akik arra óhajtották megnyerni Apponyit, hogy ő, mint a képviselőház elnöke hivja össze a pártok tekintélyesebb tagjait bizalmas eszmem cserére. Azt hiszik, hogy ezt a törekvés sikerülni fog rövid időn belül, talán már néhány nap múlva. A király programmjára vonatkozólag az egyik magyar kőnyomatos azt adta hi^ rül, hogy ő felsége '20 án visszatér Budapestre. Ezzel szemben a N. Fr. Presse ma esti száma megbízható forrásból arról értesít, hogy a király okvetlenül elmegy a galíciai hadgyakorlatokra, onnét pedig visszatér Bécsbe és megvárja az orosz cár érkezését. Egy másik félhivatalos szerint osak akkor tér vissza ő Felsége Budapestre, ha ott a viszonyok annyira rendeződtek, hogy teljesen alkalmasak lesznek a békés parlamenti tárgyalások megkezdésére. A politikán kivül érdekes, hogy a mozgositás hire újra felmerült, sokkal komolyabban mint eddig. Egy előkelő bécsi lap szenzációs értesítést kapott a mecedónkórdésben s a szenzáció a dologban az, hogy állítólag magától a külügyminisztériumtól vette ezt az értesítést. A hir szerint a hatalmak a legutóbbi napok eseményeinek hatása alatt elhatározták, hogy az eddigivel éppen ellentétes álláspontot foglalnak el Törökországgal szemben. A hatalmak eddig a macedónkérdésben támogatták Törökországot, most azonban meggyőződtek róla, hogy Törökország vagy nem akar, vagy nem tud Macedóniában rendet csinálni. Bármint áll is a dolog — mondja a külügyminiszteri forrás — a hatalmak ezek után nem támogathatják a portát, hanem kénytelenek Törökország ellen állást foglalni s valószínűleg már a legközelebbi napokban ugy fognak eljárni, mint Franciaország, mely eddig négy hadihajóját küldte a tőrökországi vizekre. Legelső sorban természetesen Ausztria-Magyarország ós Oroszország követik ezt a példát, nemcsak a tengeri, hanem a szárazföldi haderővel is erélyesen lépve fel. Ha csakugyan igaz, amit a bécsi lap ir, hogy t. i. a külügyminisztériumból nyerte ezt az értesítést, akkor ez uem egyéb, mint a küszöbön álló mozgósítás első komoly hire. A bányai áj. eyang. egyházkerület közgyűlése. A bányai ág. ev. egyházkerület szerdán délelőtt kezdette közgyűlését Budapesten a Deák-téri ág. ev. főgimnázium nagy termében s azt pénteken fejezte be. A közgyűlés Sárkány Sámuel püspök és Zsilinszky Mihály dr. államtitkár, felügyelő közös elnöklése alatt folyt le. A közgyűlés előtt mint rendesen egyes szakbizottságok készítették elő a tárgyalás anyagát és a szokott előértekezlet tartatott meg. A gyűlés előtt a megjelentek a Deáktéri templomban gyülekeztek, hol Scholcz Gusztáv budai lelkész mondott imát. A lefolyt három nap alatt számtalan ügy tárgy altatott, melyek közül az alábbiakban megemlékezünk a vármegyét érdeklőkről. Zsilinszky Mihály megnyitó beszédében rámutatott a jelenkor bajaira, a keresztyén egyházak panaszaira, melyek szerint terjed a szent dolgok iránti közöny, erősödik a gonoszság és napról-napra nehezebbé válik a létért való küzdelem. A jelennel való általános elégedetlenség azonban még nem ok a lemondásra, sőt ellenkezőleg, ok a jobb jövő utáni törekvésre. Ez képezi voltaképpeni alapját minden haladásnak ós minden fokozatos fejlődésnek. A magyarhoni ev. egyház haladásának a sok apróbb baj között két. nagy akadálya van: 1. a vallásos dolgok iránti általános közöny és 2. az anyagi szegénység. Ennek a két nagy akadálynak megszüntetésén kell dolgoznunk mindnyájunknak teljes erővel, ernyedetlenül és rendületlenül Az anyagi erő forrását a felügyelő első sorban a hívekben, másodsorban az 1848. évi XX. törvénycikk illető szakaszainak fokozatos megvalósításában látja. De ennél fontosabbnak tartja azt a kórdóst: miként lehet a vallási dolgok iránti közönyt megszüntetni? Miként kelljen a keresztyónsógnek az evaugéliomban foglalt szellemét uj életre kelteni? Ez a kérdés foglalkoztatja most a gondolkodó főket; efelett tanácskoznak most az összes keresztény felekezetek vezetői, a föld

1kerekség minden részében. Mi sem zárkózhatunk el — folytatta az államtitkár — a világmozgató eszmék elől; nekünk is részt kell vennünk abban a szellemi mozgalomban, mely a néptömegek nyugalmát ós bókéjót veszélyezteti. Nem erőhatalommal, hanem érett megfontolással és férfias bátorsággal kell összemérnünk hitelveinket, vallásos meggyőződéseinket és egész tudásunkat azon uj eszmékkel, melyek az emberi társadalom régi keresztény

t alapjának megváltoztatását célozzák. És ha komoly megfontolás után ez uj eszméket híveinkre nézve veszélyesnek találjuk, akkor nem térhetünk ki azon kötelesség elől, melyet keresztyén meggyőződésünk és protestáns voltunk parancsolólag reánk ró. Ez pedig abból áll: őrizzük, gondozzuk, segítsük és emeljük azt a népet, mely vezetésünkre bízatott! Ezután Sárkány Sámuel, a bányai kerület püspöke mondotta el jelentését, mely szerint az egy óv előtt tartott közgyűlés óta az egyházkerületben felmerült életmozzanatokból az anyagi helyzet ós valláserkölcsi állapot a múlthoz képest keveset változott. A régi mederben folyik minden, anélkül, hogy az anyagi helyzetben tetemes javulás, a hitéletben pedig akár örvendetes, akár sajnálatramóltó hanyatlás észlelhető lett volna. Kisebb ügyek - f A gyűlés folyamán Petrovics Soma esperes a mitrovicai misszióról tett jelentést, ahol az ügy már jó előre haladt, ugy, hogy már a lelkészi hiványt állítják össze, s hogy legközelebb már egy missziói lelkészi állás be lesz töltve. F r i n t Lajos aradi lelkész az aradbékési szomorú állazotokról tett jelentést, ahol igen sok a tenni való ; panaszkodik egyes róm. kat. plébánosokra, akik az evang. lelkészeknek, ha itt-ott megjelennek is tanítani, híveket vigasztalni, helyet erre egyáltalában adni nem hajlandók. 0 is missziói lelkészt kér. A kerületi közgyűlés határozott javaslatot kór minden tekintetben. Az 1848: XX továbbra is megtartatik, s a kiküldött közösügyi bizottság munkálkodását s javaslatait várja a közgyűlés. S z e 1 ó n y i jegyző ezután a jogügyi bizottság nevében határozati javaslatot terjesztett elő a püspöki kegydij megállapítása iránt. Eszerint a püspök hivatalos működésétől való visszavonulása esetén évi 3000 korona kegydij at élvezne, özvegye pedig halálozása esetén 1200 korona kegydijat. Az indítvány rendkívül heves vitára adott okot. Számosan szólaltak föl a határozat mellett és ellen. Bakay Péter, Zsigmondy Jenő, dr. Vanovies, Wagner Géza, Zsilinszky Mihály, Beniczky egyházfelügyelő hozzászólása után, miután a közgyűlés ebben megállapodni nem tudott, végre maga Sárkány Sámuel püspök emelkedett szólásra és indokolta, hogy mi volt az alapja a jogügyi bizottság előterjesztésének. Veres Józset orosházi esperes reflektálva Sárkány püspöknek azon kijelentésére, hogy a dolog nem aktuális, annak kifejezése mellett, hogy ugy ő, mint a kerület a püspök iránt a legnagyobb szerettei viseltetik, de a kegydijról beszólni elég idő lesz akkor, ha a lemondás megtörténik, kéri a javaslat elodázását. Végre elnök névszerinti szavazásra bocsátja a dolgot. A szavazások eredményeként a javaslat mellett szavazott 41, ellene 27, a közgyűlés tehát 14 szótöbbséggel elfogagta a határozati javaslatot. A szarvasi tanítóképző. A szarvasi tanítóképző érdekében a kerület iskolai bizottsága a következőket javasolta: 1. Állandósítsa átmeuetesen legalább hat évre a kerület a tanítóképző javára eddig évenkinti határozattól függő 4000 koronányi segélyt ; 2. fokozza ezt a segélyt 1000 koronával, mire a kerület évi költsége szükséges ; 3. küldjön ki a kerület bizottságot, mely a tanítóképzőnek a kerület tulajdonába átvételét szervezze ; 4. kérje meg az egyetemes közgyűlést is arra, hogy a közalapból a szarvasi tanítóképzőt' az eddiginél nagyobb összeggel segitse ; 5. föliratában az egyetemes közgyűléshez kérje ki a jóváhagyást arra nézve, hogy az államnak a tanítóképző tanárinak fizetési fokozatát célzó évi segélyét az intézet igénybe vehesse. Mind ezen inditványokat elfogadva a gyűlés, határozat erejére emelte s a tanítóképző sorsát intézni hivatott bizottságot ekképp alakította meg: Wagner Géza elnöklete mellett Laukó Károly,, Góbi Imre, Zsigmondy Jenő. A mezőberényi hiványcsonkitás. A mezőberényi I-ső kerületi ág hitv. egyház lelkésze D a x György, ez óv januárjában meghalt. Halála után az egyház kijelentette, hogy a régi fizetésre nem hajlandó lelkészt választani, hanem azt módosítani kívánja Ez a módositás pedig abból állana, hogy az egyház, a mezőberényi földesuraság által annak idejében a lelkész javadalmazására adományozott, 80 hold földnek haszonélvezetét a lelkésztől elvenni s ahelyett neki évi 1120 k. kárpól lást kiván adni. a nevezett lelkészi alapítványi földnek szántható része ez idő szerint 3167 kor. 60 fillérért van haszonbérbe kiadva. Ehhez hozzáadva a szőlővel kiültetett D/3 holdnak legalább is 100 koronára becsülhető jövedelmét : a lelkésztől elvenni szándékolt alapítványi földnek valóságos jövedelme 3267 kor. 60 fillér. Az egyház tehát „módosítás" oimón 2147 kor. 60 fillérrel kívánná csonkítani azt a fizetést, melyet az előbeni lelkész tényleg ós jogosan élvezett. Az egyház a lelkész által eddig élvezett buzabeli fizetést is megváltani kívánja, métermázsáját 12 koronájával számítva. tartott azokból a .szellemes cselfogó frázisokból, a melyekkel könnyen meg lehetett volna nyerni egy egész hadjáratot. — nem ugy a fííszeres apai beleegyezését. A fűszeres ugyanis vad demokrata volt, aki az első segédjét egy színvonalra emelte a városka bármely nagyságos urával, ez a nézete persze cseppet sem szolgált Bánky Ferenc zaklatott lelkének nyugalmára, szinte jóslátományok kínozták, hogy az ő jogásztudományát egy fejhosszal leveri a pult hajlongó bajnoka. Sötétedett már, amikor beért a Főutcára, lopva elhaladt a cipészüzlet előtt, mintha üldöznék, de hirtelen csudálkozva megállt a tárt ablak alatt. Nem hallatszott a kaptafák egyhangú lármája, a varrógép szüntelen zakatolása, halálos csönd volt odabenn, amit most halk, fájdalmas nyögés zavart meg. Bánky Ferenc összerezzent ettől a panaszos hangtól, de aztán sietve átvágott a másik oldalra, ahol minden ablak világos volt ós furcsa bár, — de zene szűrődött ki az utcára, meg pohárfc.osöngés, amit tulcsengett Anika vidám kaifoagása. Bánky Ferencnek megnehezedtek a lábai, elhomályosuló szemmel meredt a fényes ablakokra, amelyek egyikében, mint tünékeny ködfátyolkóp, egy ölelkező pár jelent meg csak egy pillanatra, hogy éppen ^Jfölismerje őket — ós hogy gyanúja ím, valóra '^vált, — szódült ós lassan dermedni kezdett a vére. Azon nem is csudálkozott már, hogy ideát is szünetel a munka, csukva a bolt, mint vidám családi ünnepélyek alkalmával. Csaknem tántorogva sompolygott vissza a szülői ház elé, benyitotta a kis kaput, nem fogadta senki, belépett a gőzös konyhába, aztán a szobába. Egy fölvetett ágy fehérlett a sötétből, körötte térdelő; néma csoport. Bánky Ferenc a szivéhez kapott és fölkiáltott szörnyű fájdalmában. A kiáltásnak halk nyögés volt a visszhangja és a haldokló ébredezve fölemelkedett párnáin, hogy erőtlen öleléssel magához vonja a megtért fiut. Beszélni nem tudott már, csak suttogott csöndesen, amit senki sem érthetett a gyászolók közül, — de amire Bánky Ferenc mindent igérő csókkal felelt, mig csak ki nem hült"a sápadt ajak. Igy lett Bánky Ferenc mégis az Ur szolgája. Sirhantolás Irta : Török István. A szép mauzóleum, a családi nagy sírbolt egészen elkészítve állott. Fényes sima lapján fekete és aranyszínű betűkkel meszsziről olvasható volt a felírás: „Halmay család". A falusi temető körül tompa csöndben terült el a nyári alkonyat, lelketlen, elhagyatott volt a holtak országa. Az árván maradt utolsó Halmay, a szép Jolán ott állott a sir mellett s elmerülten nézte a sir körül dolgozó fiatal szobrászt, a cousinját, aki odaadó fáradsággal rendezgetett, igazgatott a sírbolt, kerítésén ós obeliszkjón. Karján felgyűrve volt az ing s kabát nélkül kiizadva sietett. Jolán, akit mély gyászában is érdekeltek az unokafívérónek mesteremberiesen kiedzett karjai, hizelgően szólt hozzá : — Mennyire lankadatlan dolgozik maga Béla ! Mennyire örülök, hogy segített nekem ebben a fájdalmas munkámban. A fiatal ember föl sem nézett, szórakozottan szólt vissza. — Higyje el Jolán, nekem is olyan kedves kötelességem volt ez, mint kegyednek. Kezében éles vésőt tartott, ós amint még egyszer vógik nézte a követ, fölfödözött rajt egy kis szépség hiányt. Gakorlott kézzel igazított rajt, aztán megint csak folytatta a munkáját. A mauzóleum az ő munkája volt, elismerten gyönyörű szobrászati munka. Merész és elevenen újszerű, erősen eltérő a rendes siremlókektől. Indiai, kecses pagodát mutatott, karcsú kis tornyokkal. A bemenetel szolgált a sirboltlejáratnak. A körülötte is az egész elrendezés finom művész lélek munkáját mutatta. A leány hetek óta itt nézte a lelkes munkát s mindennap nagyobb szeretettel szegődött bámulójának. Gyászával összefolyt a szerelem ós hogy mindinkább befejezéshez közelgett, annál inkább kínozta p

tz elválás gondolata. Egy árva, kinek szive elhagyatottságában még jobban tud szeretni. Rettegve gondolt arra, hogy Bélának még ma kell elindulnia messze, ahonnan jött, a világ forgatagába. Ismét visszatér a bűvös .helyre, a üonnan ezer tüzszem tekint feléje, ezer leány ós asszonyi ajk kínálja magát. Künn, a temetőárok mellett megcsörrent a két szürkén a csillogó szerszám, néhány perc s a szobrás' megy az expreszhez, hogy visszatérjen párisi műtermébe. Nem tudta visszatartani árvaságának könyeit ós szerelmének fájdalma is fojtogatta. Igyekezett erőt venni magán ós nógatni kezdte a fiatal embert: — Béla, siessen, elkésik. —Köszönöm a figyelmeztetést, — válaszolt vissza a fiatal ember, — de nézze csak nem vagyok megelégedve ennek a guirlandnak a plasztikával. És hogy szemügyre vegye, néhány lépéssel hátrált a kőtől s igy majdnem szemközt állott a leány nyal. Jolán csak nézte az érdekes kemény arcot és könnyíteni akart magán, küldte magától. — Béla, ne késsen, móg engemet okol, ha ma elkésik. Aztán egy hét előtt megint nem mehet. — S ha igy történne, mi sajnálni valóm lenne rajt' ? A leány örülni kezdett s véletlenül egészen őszintén beszólt. — Bizony kedves cousin itt maradhatna örökre, gyámom lenne, vezethetné a gazdálkodást, mert én ugy is képtelen vagyok erre s talán belehalok ebben a nagy árvaságomba. A fiatal ember érzéktelen volt eddig a leány iránt, de most megkapta a bánatos akkord. Felnézett a leány szomorú szemeire s megdöbbentette az elővillanó nagy láng, annak a szegény árvának kétségbeesett lemondása. Megsajnálta, hozzá ment ós megfogta a kezét. A szemébe nézett ós hivó hangon szólt hozá: — Jöjjön velem, Jolán, elviszem szórakozni. Elmegyünk a déli napsugaras vidékekre, bejárjuk a nagy világot s mire visszajön, levetheti a gyászruhát s kezét nyújt annak, akit szive kiválaszt. Arra már víg leány lesz, ennek a sírnak a sötét árnyéka nem kisóri már. A kedves szavak rabul ejtették a leányt, örök időig elhallgatta volna e hangokat, de eszébe jutott, hogy felelnie kell ós kitérnie ezen ajánlat elől, hisz ő védtelen leány, neki itt kell maradnia e sir védő szelleme alatt, itt kell ápolnia a virágokat a szülői sírokon. Kivonta kezét a bilincsekből, amelyek már lázba hozták a vérét s kimutatott a bocsira. — Menjen Béla s ne gondoljon többé a szegény falusi rokonára. Művészi diadalában nem akarom meggátolni. Menjen, fejezze be nagy munkáját, a Cyclops szobrokat, aztán jöjjön vissza kipihenni a fáradalmakat és a dicsőséget. Én meg folytatom a gazdálkogást ós öntözöm e sir virágait. Isten vele Béle. — Ez utolsó szava ? Nem jön velem ! — Nem, sohasem. — És ha itt maradnék, valóban gyámja lennék ? — Nem, ezt nem engedném meg. Nem szabad félembernek maradnia, ez nekem fájna a legjobban. Haladjon olyan karrierrel a pályáján, amint eddig ós ha csalódás éri, jöjjön vissza, akkor majd én vigasztalom meg — Most már épen nem mehetek. Sejtelem szólt magából ós félni kezdek a jövőmtől. Összetöröm azt a nagy alkotást, amelybe minden ihletemet öntöttem, itt maradok, maga lesz az én géniuszom, Jolán. Künn a temető sövénye mellett megzörrent a két seregélyszürkén a csillogó szerszám. Béla megnézte áz óráját és megmutatta Jolánnak. — Lekéstem, itt kell maradnom. Átkarolta a boldog leányt és vezette a kocsihoz. A nyári alkonyat suttogva terült el a falusi temető fölött s nagy távolban egy őrülten futó vonat zakatolása hangzott elhalóan.