Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-08-27 / 69. szám

Engedélyezett egy máglyát, mely felett emberek laktak. Maga a király követelte az épitészeti szabályrendelet módositását és az eset alapos vizsgálatát, hogy kit terhel a felelősség. Természetesen, ez most már mind késő a borzalmas katasztrófa után, az áldozatoknak nem lehet visszaadni az életet. Visszatérva a politikára, már bizonyosra vehető, hogy a király ez alkalommal való itt tartózkodása folyamán nem lesz megoldva a válság. A király szombaton Bécsbe utazik az angol király fogadására. Innét biztosnak látszik, hogy mégis elmegy valamelyik hadgyakorlatra s nincs kizárva, hogy ekkor következik be a válság megoldása. Gyakran volt rá eset, hogy a király a hadgyakorlatok színhelyére rendelte az irányadó politikusokat és ott tárgyalt velük. A válság egén azonban egy kevés derengés látható. Ugyanis egy félhivatalos német újság azt irta, hogy »ű király nincs a rideg visszautasítás álláspontján. Olyan engedményekre, a melyek a kiegyezési törvény keretében megvalósíthatók, hajlandó csak azért, hogy a parlamenti rendet helyre állítsa. Nagyon vérmes reményekre azonban nincsen ok. A magyar vezényleti és szolgálati nyelvnek nincs semmi kilátása. A felség bölcsességének feladata megtalálni a középutat, hogy egyrészt a mérsékelt követelések teljesüljenek, másrészt Ausztriát megnyugtassa,'.hogy az engedmények által annak Magyarországhoz való viszonya és a közöshadsereg egységessége csorbát nem fog szenvedni." Máskülönben pedig Apponyi és Wekerle miniszterelnöksége, ugy látszik, hogy letűnt. Nem igen emlegették őket az utóbbi napokban. Inkább előtérbe jutott Lukács és Darányi neve. Apponyi, hír szerint, miután kihallgatásának nem volt eredménye : vagy átmegy az ellenzékbe s ebben az esetben leteszi természetesen a házelnökséget, vagy lemond az elnökségről is, a képviselőségről is. .apponyi barátai az előbbi eshetőséget tartják a valószínűbbnek s már csak azon fáradoznak, hogy legalább egy kis halasztásra bírják rá. Hogy az elhatározó lépéssel ne siessen, mert hátha olyan idők jönnek, mikor a nemzet érdeke nagyon is megkívánja, hogy ő üljön az elnöki székben. Apponyi azonban ugy vélekedik, hogy mikor-ő a maga politikáját részletesen kifejtette a korona előtt s a korona ezt a politikát nemcsak nem akceptálta, hanem ellenkezőleg, más politika folytatására szánta el magát, akkor ő mint elnök ós mint képviselő egyaránt lehetetlen szituációba jutott, melynek következményeit magára nézve mentül előbb le kell vonnia. Mezőgazdaság és tanügy az elmúlt félévben. Békósvármegye közigazgatási bizottsága legutóbbi ülésén terjesztette fel a kormányhoz a megye állapotáról szóló féléves jelentését. E jelentés miniszteri hatáskörök szerint külön számol be a megye életéről; a földmivelósügyi és közoktatásügyi miniszter ügykörére vonatkozó részét a jelentésnek az alábbiakban ismertetjük. A mezőgazdaság állásáról s az állattenyésztésről pontosan megemlékezik a jelentós és az elmúlt félévnek általános képét adja. A tanügyi részben különösebben az érdekes, hogy a bizottság egy segédtanfelügyelői állás szervezését óhajtja, a munkaszaporodás ós az iskolalátogatások okából. Mezőgazdaság. A tél egy része igen szigorú volt, de a hideg nem volt tartós, csakhamar enyhére fordult s január hó első felében valóságos tavaszi napok jártak, mire ismét 10—12 C. fokos hidegek következtek, de 24-től már ismét tavaszias jellege lett az időnek, ami kevés változással egész február és március hónapokban kitartott. A növényzet fejlődésére, valamint a tavaszi munkára igen kedvező volt ez az időjárás, annál is inkább, mert a szükséges csapadék sem hiányzott. Május hűvös ós nedves volt. Junius első fele nagyon esős ós hűvös volt úgyannyira, hogy a haszonnövények fejlődésére már-már hátrányosan hatott, a széna készítés pedig sok bajjal ós kárral járt. Juniusban már a búzákon a rozsda jelentkezett, de szerencsére nagyobb terjedelmet nem vehetett, mert a később beállt kedvezőbb időjárás következtében terjedésében meg lett akadályozva úgy, hogy jelentékenyebb kárt csak egyes helyeken — kisebb terjedelemben — okozott. Sehonnan sem jelentettek jelentékeny elerai csapást. Itt-ott esővel vegyes jég fordult elő, de számbavehető kárt alig okozott. A káros állatok ós növények irtása tekintetében a szabályrendeletnek megfelelően megtétettek az intézkedések. Mivel pedig a szerbtövis egyes helyeken újból található, a járási tőszolgabirák figyelmeztettek, hogy azonnal tegyek meg a szerbtövis irtása iránt az intézkedéseket ugy, hogy mielőtt az magot hozna, mindenütt pontosan eszközöltessék annak pusztítása. A rópabogarak irtása a cukorrépát termelő gazdaságokban rendszeresen eszközöltetett. A haszonállatok egészségi állapota — a ragadós száj- ós körömfájás betegségtől eltekintve — kedvező volt, amennyiben a többi betegség kis számban ós minden esetben szórványos jelleggel mutatkozott; lényegesebb forgalmi vagy gazdaságüzemi korlátozást, avagy számottevőbb elhullási veszteséget nem okozott. Ellenben a ragadós száj- és körömfájás betegség, mely az elmúlt félévben hat községben ütött ki, minden esetben járványos jelleget öltött ós kihatásában ugy az állatforgalomra, mint a gazdaságüzemre bónitólag hatott. Egyebekben a felmerült betegségek elfojtására ós terjedésük' korlátozására alkalmazott ós érvényben álló óvintézkedések jó eredménynyel jártak, amennyiben a betegségeket minden esetben sikerült felléptök helyén elfojtaniTanügy. A folyó év első felében a kir. tanfelügyelő kötelességének ugy az iskolalátogatás, mint az irodai munka tekintetéből teljesen megfelelt, amennyiben ezen idő alatt 319 tantermet látogatott meg, saját hivatalában 1246 ügy darabot, a közigazgatási bizottságnál pedig 189 ügydarabot intézett el ós hátraléka nincs. A részére engedélyezett uti átalány felemésztetett, sőt a tanfelügyelő által 384 koronával pótoltatott, minek következtében szükséges volna az uti átalányt legalább 1500 koronára felemelni. Az iskolalátogatásoknak mindinkább érezhető hatása felettébb szükségessé teszi, hogy a kir. tanfelügyelőséghez egy állandó segédtanfelügyelői állás rendszeresítessék, annyival is inkább, mert az irodai munka, mely évről évre szaporodik, azon idő alatt, mig a kir. tanfelügyelő iskolalátogatásokkal van elfoglalva, teljesen szünetel. A tanítás rendes menetét, miként az előző években, részben ezen félévben is akadályozta az itt-ott járványosán fellépett kanyaró és vörheny, mind a mellett a tanítási eredmény kielégítő volt. A magyar nyelv tanítása körül e félévben is örvendetes haladás tapasztalható ós e körül szerzett érdemek elismeróseül több tanitó jutalmazva is lett ós pedig: a minisztérium két tanítót jutalmazott 100—100 koronával, a vármegyei közművelődési alapból pedig a jutalmak ezután lesznek kiosztva négy tanitó ós két óvónő részére. Felemlitósre méltó, hogy ez időben is több új iskola ós ovoda létesült, épp ugy, mint gazdasági ismétlőiskola is és hogy az állami iskolák nyerhetése, valamint az államosítás iránti törekvés mindinkább észlelhető . Fegyelmi eset a most lefolyt félévben nem volt. — Hol az ördögbe vagyok ? — kérdezte önmagától s hirtelen lecsapott a másik sikátorba. Ez még sötétebb, elhagyatottabb volt, mint az előbbeni. A házak két zeg-zugos fekete vonalban húzódtak valami üres telek felé. Egy rothadt narancshéjon elcsúszott. A feje fölötti ablakban, ami csak olyas szoknya-féle rongygyal volt beakasztva, világ gyúlt ki. A lebujból tompán hangzott el hozzá a tivornyázók zaja. A szomszéd utcából csoszogó léptek közeledtek. Egyszerre minden ok nélkül biztonságban érezte magát s szinte szógyelte, amiért az előbb félni tudott. Fütyörészni kezdett, aztán megállt, hogy bevárja a közeledőt. Kezét zsebébe mélyesztette ós mialatt azon töprengett, hogy az a valaki, aki most • feléje jön, útba fogja-e tudni igazítani, szórakozottan szűrte át ujjai között a kilenc rézpénzt. Egy tagbaszakadt alak bukkant föl az utca fordulójánál. A szegleten hirtelen megállt, figyelmesen halgatózott, aztán egyszerre észrevette a festőt s gyors elhatározással, kissé tántorogva indult el felé. A férfi megemelte kalapját: — Ugyan kérem, hogy jutok el a Marcello cirkuszához ? Az óriás termetű csavargó röhögve mérte őt végig, de nem felelt. Szájából csak ugy gőzölgött a pálinka-szag s mialatt jobbra-balra ingadozott, sóváran meredt a fiatalember zsebre dugott kezére. A pénz valahogyan újból megcsörrent, a csavargó pedig, mintha egyszerre határozott volna, kiegyenesedett, majd villámgyorsan torkon ragadta áldozatát s rettenetes öklével a szeme közé csapott. A férfi felordított, aztán megtántorodott. Csak egy pillanatig dulakodtak ; egymást átnyalábolva, hanyatt-homlok buktak le mindaketten a kövezetre. A festő belevágta fejét a gyalogjáró élébe. Arcát valami meleg nedvesség borította el. Az ember mellére térdelt s még egyik kezével nyakát szorította a földhöz, a másikkal előkotorta bicskáját s csak ugy találomra beledöfte néhányszor ellenfelének vonagló testébe. Hiába akart védekezni, nem tudott, szájából dőlt a vér, karjai ernyedten hanyatlottak le, kiáltása fájdalmas nyöszörgésbe fult. Amott, a kivilágított ablakon meglibbent a szoknya s egy boglyas fej bujt elő, aztán riadtan húzódott ismét vissza. A csavargó ekkor már vad sietséggel motozta át tehetetlen áldozatának zsebeit. Minden zsákmánya kilenc rézpénz volt ! Nem akart hinni a szemeinek, újból kutatni kezdett, feltépdeste a festő ingót s dühében még odacsapkodta néhányszor a kövezethez a halvány sebesültet, sőt aztán káromkodva törölte bele véres kezeit áldozatának öszszeszaggatott ruháiba, felállt s elmenőben még nagyot rúgott rajta. — Per la sanata trinita, tévedtem! . . . Ezért ugyan nem volt érdemes ! Léptei indulatosan távolodtak az osteria felé . . . A festő magára maradt, félig eszméletlenül, kábultan terült el a földön. Vonagló ajkai körül lassan megaludt a vér s még csak mintegy álomban hallotta a korcsma zsivaját. Fájdalmat alig erezett ós szinte még jól esett neki, hogy homlokát mindig uj meleg áradat borítja el. Osak a kövezet volt nagyon kemény, az nyomta a hátát. Tudta, hogy meg kell halnia, sebaj. Minden közönyös volt neki. Egy pillanatra az édes anyjára gondolt, de nem birta sajnálni, amiért majd bánatot okoz neki halálával Vájjon ki irja meg haza a hirt ? . . . Giulietta? . . . Az se látja soha a pénzét! Egy kis mozaik-gyürü is eszébe jutott, amit a kedvesének vett, ezt majd Giulietta húzza az ujjára . . . Ejh, bolondság az egész . . . Elhomályosuló szemével felnézett az égre és számlálni kezdte a csillagokat. — Tudok-e még ? Egy . . . kettő . . . kilenc . . . kilenc centesimi! Furcsa, éppen ennyi volt! . . . Megélni nem tudtam vele ós most meghalok miatta . . . Nem adtak érte semmit, csak a halált . . . A gyulai kiállítás. A kitüntetései! és a záróünnepély. A gyulai helyi iparkiállitás vasárnap este véget ért s a gyulai iparos ifjak önképző egylete ismét egy kiváló sikert iktathat történetébe. A közönség érdeklődése a rendezőség legvérmesebb reményeit is felülmulta ; a kiállítást körülbelől 10—12 ezer ember látogatta meg, kiknek egy része vidékiekből került ki. A zsűri-tagok, mint már megírtuk, a megnyitást követő hétfőn végezték el fontos munkájukat. Mint minden kiállításon, ugy itt sem találkozott egyhangú megelégedéssel a bírálók ítélete. De ha az elégedetlenkedőknek némi részben van is igazuk, a bizottság működésének jóhiszeműsége minden kételyen felül áll. A kiállítást vasárnap délután hat órakor rekesztették be. A kitüntetések. Az első csoportban vas ós fémipar, gépek, közlekedési eszközökért kitüntetve lettek : Az országos iparegyesület ezüst érmével : Schmidt Antal rézműves mester, versenyképesség és kitűnő munkáért. Díszoklevéllel: Szénásy János lakatosmester, szép ós ízléses munkáért. Bleier Gábor bádogos mester, szép is tiszta munkáért. Sal István bádogos mester, hasznos ujitás ós versenyképességért. Kiállítási érdemoklevelet nyertek még heten. A második csoportban kő, föld és agyagipari cikkekórt : Díszoklevéllel: Valent Pál fazekas mester, szép ós jó munkáért Schriffert József építő mester versenyképességért, Lukács Péter kályhás mester szép ós jó munkáért; kiállítási érdemoklevelet kaptak még hárman. A harmadik csoportban bőr, sörte, szőr, fonó és szövőipar tárgyakórt : Díszoklevéllel : A gyulai kötött és szövött iparárugyár részvénytársaság nagybani gyártás, iparág meghonosítás ós versenyképességért. Országos iparegyesület bronz érmével: Fikker Ferenc kötélgyártó mester, jeles munka ós versenyképességért. Tizen órdemoklevóllel. A negyedik csoportban ruházati iparcikkekórt : Díszoklevéllel: Gyepes Gergely szabó mester szép és tiszta munkáért. Országos iparegyesület bronz érmével: Lotta György szűcs mester jó ós tiszta munkáért. Huszonketten órdemoklevéllel. Az ötödik csoportban faipar, bútoripar tárgyakórt: Díszoklevéllel: Diószeghy Sándor asztalos mester a forma újdonsága és a munka külső csinos kiviteléért. Sal József asztalos mester modern Ízlésben kószitett munkák csinos kiviteléért Gróh József kádár mester kitűnő, ízléses jó munkáért. Országos iparegyesület ezüst érmével: Licska József asztalos mester kiállított ebédlőjének uj formájú kiviteléért, K. Kisg Mihály asztalos mester modern és jó munkáért. Országos iparegyesület bronz érmével: Mayer István asztalos mester jó munkáért, Grünfeld Jakab asztalos mester modern jó munkáért, Endrész János kádár mester szép ós jó munkáért, Geiszt János kádár mester szép és jó munkáért. Öten érdemoklevéllel. A negyedik csoportban vegyes ipari készítményekért: Díszoklevéllel: Weisz Mór ós társa cognacgyáros, tiszta, verseny- és kivitelképes pálinkáért ós likőrjeiért, Dobay János könyvnyomdatulajdonos, Ízlésért és haladásért, Reisner Emánuel gyufagyáros, versenyképes gyártmányokért. Országos iparegyesülét ezüst érmével: Leitner Menyhért keztyüs és kötszerész versenyképességért ós jeles munkáért. Országos iparegyesület bronz érmével : Békés Gyula fényképész, versenyképességért és jó munkáért, Mózes József fósüsmester, versenyképességért ós jó munkáért. Tizenöten órdemoklevéllel. A tanoncok ós segédek munkakiállitásában : Aranyoklevóllel : Hudik János bádogos segéd és 20 korona pénzjutalommal, Szentgyörgyi Ferenc lakatos segéd és 20 korona pénzjutalommal, Kiss Károly csizmadia segéd és 20 korona pénzjutalommal, Szilvásy István csizmadia tanonc és 10 korona pénzjutalommal, Csomós Ferenc cipész segéd ós 10 korona pénzjutalommal, Strifler Mihály szabó tanonc ós 20 korona pénzjutalommal, Kelemen Béla kiváló lombfűrész munkákért és 20 korona pénzjutalommal. Kaptak még huszonegyen ezüst- ós ötvenen bronz oklevelet. A házi és ipar és amatör munkák kiállításában: Díszoklevéllel: Özv. Fábry Mártonnó női kézimunkák rendezéseért, Gyulai ipariskola különféle rajzokért, Gyulai polgári fiúiskola különféle rajzokért, Lukács Györgyné Perényi Madoly bárónő kiváló Ízlésért, Nagy Etelka csipke munkáért, kiváló szorgalom és jó ízlésért, Gyulai árvaház, kitünö munkáért. Kohn Blanka kiváló Ízlésért és kitűnő munkáért, Scherer-fóle leányiskola ízléses és szép kézimunkákért, Róm. kath leányiskola gyűjteményes kiállítás, jó ízlés és kitünö munkáért, Uzon Mariska, jó izlés ós rendezésért, Ozv. Ferenczy Alajosné, kiváló ízlésért. — Ötvenhármán órdemoklevelet nyertek. A záró-ünnepély. A záró-ünnepély a kiállítás utolsó napján, szombaton volt, nem kevesebb ünnepélyességgel folyt le, mint a megnyitás ünnepe. Emelte az ünnepély érdekességót, hogy Wickenburg Márk gróf kereskedelemügyi államtitkár szintén leutazott a kiállítás megtekintésére Hegyeshalmy Lajos miniszteri osztálytanácsos, az iparfejlesztési osztály főnöke kisóretóben. Az előkelő vendégeket, kik Lukács György vendégei voltak, ünnepélyesen fogadták a vasúti állomásnál. Mindketten Lukács főispán kíséretében behatóan megtekintették a kiállítás mindkét termét. Azután a gyulai nagyobb ipartelepeket nézték meg, főképpen a szépen fejlődő kötött és szövött iparáru gyárat. A vendégeket mindenütt lelkesedéssel fogadták s különösen az iparosság körében keltett nagy megelégedést az államtitkár és az osztálytanácsos érdeklődése. Este 6 órára megnépesült a kiállítás területe. Nagy közönség, a rendezőség, a végrehajtó-bizottság és a kiállítók nagy tömege hullámzott az épületek körül. Lukács tőispán, mint a kiállítás védője, ezúttal is szép, tartalmas beszédet mondott, melyben kifejtette a kiállítás eredményeit, hasznát ós tanulságait. Ezzel berekesztést nyert a kiállítás. Ugyancsak szombaton este volt az utolsó tündóreste, az utolsó kivilágítás. Hétfőn már szabad volta Göndöc s-kert bejárója; a kiállítás tartama alatt, egy hétig zárt terület volt. Hétfőn még mozgalmasabb volt a kert a rendesnél, ugyanis ekkor szállították el az iparosok kiállított tárgyaikat. ^ste 9 órakor volt a kiállítási sorsjegyek húzása, melynek nyereményei a kiállított tárgyak közül kerültek ki. Összesen hatvan nyereményt sorsoltak ki, a kiállítási tárgyak közül 820 korona értékben. Amint besötétedett s Lukács főispán es vendégei távoztak, az iparosság nagy tömegben vonult a főispáni lak elé, a gyulai iparos dalárdával együtt. Az ablakok alatt ezután fölcsendült az ének ós a szerenád hangjaira még jobban megnépesült az utca. A főispán lakása elől a kiállítás elnökét s alelnökét is megtisztelte szerenáddal a dalárda.